Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-06 / 201. szám

194$ szeptember IK ELLENZI! K 5 _ FeleiSrheleden lehetőségek előtt áll Borszék CSÍKSZEREDA, szeptember 6. A nagy szárazság után második napja borús az ég. A kiszikkadt föld tikkasztó szomjú­sággal nyeli az esőcseppeket. Gépkocsink a kitűnő utón percenkint fogyasztja a ki­lométereket, pedig kigyóuton haladunk az „Ágtető“ felé, ahonnan nagy lejtéssel Borszéknek mutat a nyil. . . Kavicstörő gép zakatol a tetőn ... Ko­moly utcsináló, úthengerlő munkálatok folynak. Szükség is van a jó útra. A MÂVAUT hatalmas társasjáratai nagy forgalmat bonyolítanak le itt. Az úttól jobbra és balra — három he­lyen is — fejszék csattognak, fűrészek hersennek. Egymásután dőlnek ki a fák... Vágterületeket irtanak gyergyóremetei, gyergvóditrói és gy ergyó,salam ási székely favágók... A ledöntött fenyőkről szem- pillantás alatt „leverik“ a galyakat, fel- hasitják a kérgüket s egy-két, esetleg másféhnéteres hosszúságban húzzák le a fa „bőrét“: a kérget, a borkészítés egyik anyagát... Úgy néz ki a vágterület most, mintha valami hatalmas erő óriási gyu- fásdobozt öntött volna szét a tájon... Nagy kár, hogy még mindig cégek döntetnek közbirtokossági tulajdont képező erdők­ben. Holott a székely érdek házikiterme­lést kér, sürget sőt követel. Vájjon, mikor jönnek rá már az em­berek, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni saját boldogságunk érdekében?! Mikor ismerik fel: az ősi vagyonnak csak székelv célokat szabad szolgálnia! Egvet- len fillér sem mehet idegenhez abból a vagyonból, melynek minden rögéhez szé­kely vér és verejték tapad. E’meiMíelc az idegenek — lemaradunk ko'dusao Idestova két kerek évtizede hirdetjük ezt az igazságot. Hányszor, de hányszor irtuk le már: az idegen üzletesek elmen­nek, ha lesuvad a fenyő s mi ittmara­dunk — kopár hegyek alatt — koludsan. Üzemek, palotasorok épülnek idegenben, igen sok esetben külföldön a székely fa jövedelméből. Csikban ebben a pillanat­ban 16 fűrészüzem eladó. Mind idegen tulajdonban van'. Székely ember, ha ke­rékbetörik, sem tudja a tulajdonosok ne­vét helyesen kiejteni. Tanulni kellene im­már egyszer ebből... Ezek a gondolatok kavarognak a lel­kűnkben, miközben lassan lefelé siklik, kanvarog a kocsi ... Végtelennek tetsző erdőségek közenén áll az ország egyik leghíresebb és legelőkelőbb fürdőhelye. Nemhiába hívják a fürdőre néző egyik fennsíkot ,,Tündérkert“-nek . .. Jelenleg 125 használatban lévő villája van a fürdőnek 1200 szobával, mintegy 3300 férőhellyel. Egész nyáron át, ha va­laki eltávozott, nyomban más érkezett he­lyette. A kirándulók, az átfutó vendégek pedig egymást érték. Ez nem is csoda. Nagyszerűen karban­tartott sétányokon, ózondus . levegőben, vadvirágos füvek között, fenyvesek alatt sétál az üdülő, a pihenni vágyó vendég. Nem lármás, nem kiabálós és nem kirivó ez a hely. Nagy kár, hogy a fősétány bejá­ratát deszkából eszkábált, „székely kajni“- nak nevezett giccsel csúfították ef. Az ember érthetetlenül áll a tákolmány előtt s önkéntelenül felkiált: ki találta ki a ha­talmas piros sziveket^ és más mézeskalá- csos díszítéseket?! Általában az utóbbi időben sok ehhez hasönló „kezdeménye­zéssel“ találkozik a szemlélő s elkedvetle­nedve állapítja meg: felszínen uszunk, amikor a mélyben kellene járni s népünk gyöngyeit felszínre hozni. .. A „Borszék közbirtokosság“ egyik volt elnökével vesszük számba a dolgokat, méregetjük a lehetőségeket. Örömmel ál­lapítjuk meg, hogy a fürdő üzemei újból gvergyói, saját kőszénnel fütik a kazán­jaikat. A hideg és melegfürdőket rendbe szedték, sőt a „mór“-fürdő is jól műkö­dik. Nemcsak az orvosi előírás szerint használt fürdő, „rnórpakolás“, homokolás használ, hanem a környezet, a levegő is gyógyítja az embert. Pezseg az élei Borszéken A fürdő személyzete szakadatlanul és hangtalanul dolgozik. Orvosi előírás sze­rint készíti a fürdőt, gőzzel fütött csövek­kel emeli a megkívánt hőfokra a vizet, mely igy semmit sem vészit gyógyhatásá- ból. Az ősi „melegfürdőnek“ korszerű ki­vitele ez. Évszázadokon keresztül, amikor még bölönt űztek ezeken a tájakon őseink — nagy kádakat szinültig mertek a kitű­nő gyógyforrásból. Közvetlen közeibe ha­talmas tüzeket raktak s azokon „tüzesi- tették“ a köveket. A nekiveresedett kő­darabokat villa és más alkalmas szerszá­mokkal a kádba dobálták s igy készült ■az ..egésségjavitó gyógyfürdő“ . . . Elmélkedés közben egyformán épült, nagyszabású villasor közé érkezünk. — Ez a ..Csalóköz“ — állapítja meg kí­sérőnk. — Mi az, hogy „Csalóköz“? — Ezeket mind idegen pénzügyi tiszt- • viselők építették annakidején... Bővebb magyarázatra nincs szükség. A dolog érdekessége az, hogy azokban az időkben nevezték el a negyedet igen-igen 1 találóan igy... i A főkut körül zene, szól, nyaralók so­kasága lepi el a partokat... Délre jár az I idő. Kisütött a nap. Az érdeklődök cso- : portosan jönnek-mennek a forrás bejára- •. tán. öt-hat ragyogó, tisztán öltözött I leányka szolgálja ki a világ legjobb bor- ; vizével a látogatót. Két hatalmas üveg- bura alatt milliárdnyi gyöngyszem fodro- I zik s vet nagy hullámokat a víz. Nagy ! erővel buzog a földből, fordul, keres kiu- ! tat a teljesen zárt burában, majd rohan > a töltőüzem felé földalatti csövön. , Követjük a viz útját. Az igazgatóság ' épülete mögött két hosszú raktárforma házba igyekszünk. Egyik a töltő, másik a í raktár. Nagy csörömpölés, csattogás és , zakatolás között megy a munka. A mosóknál, a töltőknél, a dugaszolók- ; nál, a raktár és a töltő között szakadatlan ; körforgást végző, tele üvegeket szállító I futószalag mellett leányok és asszonyok [ dolgoznak. Ütemesen megy itt minden. A ! beérkező üvegeket forró vízben áztatják, : majd körforgó mosógépekbe helyezik, ; ahonnan a tisztáién keresztül a töltőszer- ! kezeihez kerül. Itt is üvegburán át zudul I a viz a töltőcsövekbe. A jelenlegi beren­dezéssel percenként 950 üveget lehetne megtölteni, ha — volna. De nincs. így aztán annyit töltenek, amennyit tudnak. Az üvegek száma irányítja a munkát. Óriási mennyiségű viz megy kárba. Érdemes futó számítást csinálni. Tehát: a mostani töltőszerkezettel óránként 57 ezer üveget lehetne megtölteni. Eszerint 8 óra alatt 456 ezer liter vizet lehet fel­fogni. Megfelelő munkásváltással 16, ille­tőleg 24 órás munkaidővel 912 ezer, il­letve 1 millió 368 ezer üveget lehetne forgalomba hozni. Nem szabad azonban figyelmen kiviil hagyni, hogy a korszerű­nek nem mondható berendezés negyed­részben sem használja ki a főkut vizét. Nagyobb teljesítményű berendezéssel há­romszorosára, négyszeresére, sőt ennél is többre lehetne emelni a termelést, hisz másodpercenként zuhog, zuhog a drága viz és megy kárba . . . A társaságunkban lévő Gaál Endre, a Csíki Magánjavak nyugalmazott igazga­tója felvilágosítása szerint legjobb eset­ben, kétmillió kitermelt és forgalomba- hozott üvegről számoltak el annakidején az idegen bérlők, akik „üzleti és faji ér­dekből“ a régi borvizcimkén kóberes sze­kér előtt álló, borvizes székely lábáról le­húzták a csizmát, kucsmát nyomtak a fe­jébe és dészüszijat kötöttek a derekára... Most napi négy-ötór4s munkaidő mellett is kényelmesen lehetne termelni és elhe­lyezni 5—6 millió liter borvizet, ha volna üveg Hi^^yzilí az üveggyár — Miért nem csinálnak valamit? — J tesszük fel a kérdést. — Egyebet sem csinálunk, amikor itt vagyunk, csak azon törjük a fejünket, hogy lehetne valamit csinálni — hangzik a válasz. A Székelyföld természeti kin­csekben gazdag. Lakói azonban még ez- időszerint gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Nincs tőkéjük. Borszéken a célnak tökéletesen r^egfelelő üveggyár volt. A háború alatt tönkrement. Komoly harcok színhelye volt a fürdő és környé­ke az elmúlt világháborúban. Most aztán rettenetesen érezzük az üveghiányt. — Négyszázezer pengővel± kőszénlelő­helyünk közelében fel lehetne állítani az üveggyárat. 3—4 esztendő alatt, sőt tán ennél is hamarább ki lehetne hozni a be­fektetett tőkét. Az üveggyártással párhu­zamosan emelkednék borvíztermelésünk. Így ma nem tudjuk teljesíteni megrende­léseinket, mert nincs amibe szállítsuk a világhírű vizet.^ ; •— Pedig jól tudjuk, világosan látjuk: okos, előrelátó kereskedelmi terjesztéssel nem remélt eredményeket érhetnénk el a borszéki borvizzel — hangzik a további felvilágosítás. Véleményem szerint az or­szág egészségügyi közeaeinek is segítsé­günkre kellene jönniök ezen a téren, hogy minél előbb, minél olcsóbban juttat­hassuk el nagyszerű gyógyvizünket min­den magyar ember asztalára. Helybeni ■üveggyár, az innen hat kilométer távol­ságra vígan pöfékelő iparvasut kiépítésé­vel olyan szállítási lehetőséghez jutnánk, .amely egycsapásra nagyban lecsökkente- né vizünk jelenlegi forgalmi árát. — Más téren is nagyszabású munkát végezhetnénk megfelelő tőkével — ma­gyarázza Gaál dr. — Hideg és meleg für­dőnket a követelvhényeknek megfelelően épithetnők át. Nyári és téli strandról gondoskodnánk. Utóbbit üvegházi meg­oldással képzeltük el. Sajnos, a pénz­hiány, a székelység legnagyobb „baja“ számításainkat áthúzza. Mindezekből látszik: felmérhetetlen le­hetőségek előtt áll Borszék. Sokmilliós, sőt sok tízmilliós palackban dobhatná piacra borvizét, csak a főkutból. Hol ma­rad még az ugyanolyan értékű és hasonló bő ,.Erzsébet“-forrás vize?! Aztán rende­lésre a többi kutakból: a „Magdolna“, a „Kossuth“ forrásokból is tölteni kellene. Utóbbinak az a nevezetessége, hogy az este kútba dobott rózsát, vagy más virá­got reggel megkövülve veszi ki a kísérle­tező. Szebbnél-szebb, érdekesebbnél-érdeke- sebb kirándulóhelyek övezik a fürdőt... Hatalmas tündérkert veszi körül, ahol ta­vasszal, nyáron, ősszel és télen egyaránt utolérhetetlen szépségben pompázik min­den. Tiz, sőt száz. kilométereken keresz­tül erdő és erdő övez itt mindent. A csönd és az ózondus levegő világa ez. Más, szerencsésebb gazdasági körülmé­nyek között élő nép eddig utolérhetetlen aranybányát létesített volna itt... A szegény székelység kínlódik, befektetés hiányában még el sem tudta kezdeni a dolgát. Pedig tenni kell valamit. Gyuljanak ki végre a lármafák. Az ősök vállalkozó és helytálló szelleme költözzék a lelkekbe. Végeredményben a kitermelésre, értéke­sítésre váró anyag is tőke, sőt: az az iga­zi tőke. Abból lesz a pénz. Hát el kell in­dulni a „pénzcsinálás“ utján. Idegenek rojtos nadrágokban érkeztek ide, kezd­tek vállalkozásba és szereztek óriási va­gyonokat. Tán az ősi székely vagyon is ér annyit, mint néhány nyeszlett, kirojto- zott, idegen anyagból, idegen gyárban szőtt, idegen ember által hordott — nad­rág?! FERENCZ GYÁRFÁS. H Remzeit lüankakőzpont Kolozsvári szervezőiének évi közgyűlése KOLOZSVÁR, szeptember 6. Vasárnap délelőtt rendezte meg évi közgyűlését a bőr­ipari munkások otthonának nagytermében a Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szervezete. A közgyűlésen, amelyen a kolozsvári magyar munkásság nagy számban vett részt, megje­lent a budapesti központ képviseletében Agárdy Jenő országos főtitkár, valamint Sza­bó László, a propaganda osztály titkára és Bálint József dr. országgyűlési képviselő is. A közgyűlést a Magyar Hiszekegy elmondása után Agárdy Jenő dr. országos főtitkár nyi­totta meg, s rövid megnyitó beszédében ki­emelte, hogy a mai rendkívül nehéz időkben fokozottabban kell összefognia a magyar munkásságnak. Az elnöki megnyitó után Ki- lin Sándor szakmai titkár előterjesztette a bőr­ipari szakcsoport jelentését, s pontos képet adott arról az eredményes munkáról, amelyet megalakulása óta a szervezet kifejtett. Is­mertette egyben azokat a fontosabb tárgyalá­sokat is, amelyeket a szakcsoport a munkások bércnek és anyagi helyzetének megjavítása kö­rűi folytatott. A kolozsvári szervezet titkári jelentését Wolion Ede ismertette. Részletesen vázolta a helyi szervezet munkásságát. Beszá­molt azoknak a tárgyalásoknak az eredmé­nyéről, amelyeket a különböző vállalatokkal folytattak a munkabérek megállapítására vo­natkozólag, s bejelentette, hogy ezek a tár­gyalások a legtöbb esetben eredményesen vég­ződtek. Ismertette a titkári jelentés, hogy a szerve­zet vezetősége eddigi hároméves működése alatt elsősorban azon fáradozott, hogy a mun­kásoknak biztosíthassa legalább a minimális megélhetését és enyhítsen súlyos gondjain, amelyek a mai nehéz háborús helyzetben fo­kozottan nehezedtek a magyar keresztény munkásságra. A szervezet vezetőségének célja az volt, s a jövőben is az lesz, hogy a ma­gyar munkást hozzájuttathassa ahhoz a tör­vény által is biztosított keresethez, amelyet két kezének szorgalmas munkája után méltán megérdemel. Megemlékezett továbbá a titkári jelentés ar­ról az eredményes munkáról is, amelyet a Nemzeti Munkaközpont helyi szervezete a munkásság iskoláztatása és műveltségének emelése érdekében kifejtett. A polgári iskolát előkészítő tanfolyamokra összesen i8)6 mun­kás iratkozott be, s ijco-an sikeresen is vizs­gázták. Gondoskodott a kolozsvári szervezet arról is, hogy tűzifát, sertéshúst, zsírt és bur­gonyát szerezzen be a munkásság résziére, Ezt a lehetőség keretein belül a jövőben is foly-' tatni fogja. Végül beszámolt a titkári jelentés a női csoport eredményes munkájából is, s felemlítette, hogy a harctéren küzdő munkások hozzátartozóinak segélyezésén kívül egy tíz­ágyas kórtermet is berendezett a Vöröskereszt kórházban. A terjedelmes titkári jelentés felolvasása után Wöltön Ede a kolozsvári szervezet anya­gi helyzetét ismertette, majd Roísching Kris­tóf az ellenőri jelentést olvasta fel. Ezután került sor az uj tisztikar kijelölésére. Mialatt a kiküldött bizottság a jelöléseket végezte, Szabó J László központi propagandatitkár a munkás­ság jövő feladatairól mondott beszédet. A nebzeti munkakamara feláliitásánák szüksé­gességét hangsúlyozta, majd a társadalombiz­tosítás nagyvonalú reformjáról szólt és kör­vonalazta egy olyan gazdasági rend kialakí­tásának lehetőségeit, amelyben minden mun­kás munkája után tisztességesen megélhet. A magvas, értékes előadás után a közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel az alábbi Vezetőséget vá­lasztotta meg a szervezet élere: Elnök Venczel Antal országgyűlési képvi­selő. Diszelnök Görög Ferenc dr. Alelnökók- Jungherth György, Fekete Lajos és Tamás Bélánk. A titkári tisztséget egyelőre a közgyű­lés nem töltötte be, s ideiglenesen a szervezet ügyét Noé Lajos központi titkár intézi. Jegy­ző Farkas István, pénztáros Hunyadi Imre, ellenőrök: Szántó József és Deák Samu. Vá­lasztmányi tagok: Basa Akosné, Peter József, Irimiás Józsefné, Kecskéi József, Szenes Fe­renc, Halász József, Faluvégi Benedek, Schnitthof fer Ferate, Horváth Gyula és Papp Tibor. A számvizsgáló bizottság tagjai; Mi- hálszky József, Hadházi Andor és Szálast Ká­roly. Küldöttközgyűlési tagok: Ritsi Ödön, Fekete Lajos, Tasnády Károly, Sándor Erzsé­bet, Márkis Anna, Faluvégi Benedek, Hunya­di Imre, Kelemen József és Gergely Ferenc. A fegyelmi bizottság tagjai Kiss Endre, Bá­nyai Karoly, Kocsis István, Bálint András, Lukács Ferenc, György György, Weisz Titi és Szántó József. A választás, után Venczel Antal elnök a tisztikar nevében megköszönt* a bizalmat, majd javaslatára a közgyűlés hó­doló táviratot intézett a Kormányzó Úrhoz, s üdvözlő táviratot küldött Kállay Miklós miniszterelnökhöz sé vitéz Marion Béla kép­viselőnek, a Nemzeti Munkaközpont országos elnökének. Ezután Bálint József dr. képviselő, szentszé­ki tanácsos lelkes hazafiasságtól áthatott be­szédet mondott, melynek során hangoztatta, hogy a magyar lelkierő és a magyar önbiza­lom megerősítése a záloga mindenekelőtt a boldogabb magyar jövendőnek. Beszédét hosz- szantartó, lelkes taps fogadta, majd a közgyű­lés a Himnusz hangjaival ért véget. Szép ember közepén mindennapi iskola kezdődik a rádióban Mint már köztudomású, az idén a vá­rosokban lévő népiskolák és középfokú iskolák november 3-án kezdik meg a tanévet. Mivel igy az iskolai munka a szokottnál két hónappal később kezdődik, a kultuszminisztérium rádióiskolája szep­tember 14-én kezdi meg működését. Et­től kezdve minden hétköznap másfél órát foglalkozik az ifjúság tanításával. A rá­dióiskola Budapest I. hullámhosszán na­ponta 8 óra 30 perctől 10 óráig sugározza előadását. A rádióiskola megnyitásakor, szeptember 14-én Budapest I. hullám­hosszán 8 óra 30 perckor az előadás meg­kezdése előtt Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter szól a rádión a tanulóknak. Ă rádióiskola naponként másfél óra alatt több előadásban foglal­kozik az ifjúsággal. Külön csoportban a 6—10 évesekkel, külön a 10—14 és ismét külön a 14—18 évesekkel. Az előadások részben ismertető anyagot közölnek, rész­ben megoldandó feladatokat, végül útmu­tatásokat a szülőnek £s tanulónak arra nézve, hogy a hosszabb szünidejét miként használja fel. Az előadásokat egyrészt a rádió nemzetiségi nyelveken is közvetíti. A rádióiskola hétről hétre pontosan meg­ismétlődő tanrend szerint végzi előadá­sait a különböző korcsoportoknak külön­böző tanulmányi tárgyakból. Ezt az óra­rendet a szülőkkel és a tanulókkal a saj­tó és a rádió még a rádióiskola megnyi­tása előtt közük. Noha a rádiónak több mint 900 ezer előfizetője van. mégsincs minden család­nak rádióvevő készüléke. Ezért a miniszter azzal a kéréssel for­dul a rádióvevő ké-zülékek tulajdonosai­hoz, hogy a közös nagy cél érdekében a közelben lakó, rádióvevőkészülékkel nem rendelkező tanulóknak engedjék meg. hogv naponta 20. vagv 30 percig hallgat­hassák náluk a rádióiskolát és igy részt vehessenek a magyar ifjúság együttes munkájában. PAPIBBAN, irfeawton. treáai WU szerelést tárgyakba« tetyes raktári talál az '»Ellenzék* tieywwkaHbas,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom