Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-04 / 200. szám
} \ <'C Jtsi::hSzi * c*r ‘*Hk? at SZOMBAT» 1943 szeptember <. tXT j. éw Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár;» Jókai-u. 16., I. TeSeíon: 11—09. Nyomda: Egye* tem-u. 8. Teleloo: 29—23. Csekkszámla: 7205S •"‘ion : M IL J S Kiadótulajdonos: ,,PALLAS SAJTÓVÁLLALAT” Rt. Kolozsvár. Előfizetési arak. 1 hóra 4.30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 P. tcu ÁRA 30 FILLÉR irt-A . (ECZ jJYULA Kedves magyar testvérem! Jóleső érzéssel vetítem kézhez a minap hozzám intézett névtelen levelét, melyben fáradságot nem kiméivé, oldalakon keresztül fejti ki az én elfoglalt álláspontommal ellentétes véleményét. Rémiálean, ngy fogja érteni ia megszólitiáist, ahogy én értem és érzem: őszintén és tiszta szívből. Hiszen ha ön, akit véleménye szerint világok választanak el tőlem, mégis megadja számomra a megbecsülésnek azt a fokát, hogy bennem egy népéért és hazájáért aggódó magyart lát csupán, úgy én sem tehetek egyebet, minthogy önben ugyanazt lássam, aki a maga meggyőződése szerint a legjobb akarattal igyekszik segíteni hazáján. Éppen ezért engedje meg, hogy hozzám intézett levelének részletes taglalásától eltek intsek és ne szálljak vitába szavakkal és mondatokkal, melyeket talán könnyedén vagy bizonytalanul fogalmazott meg Közügynek tekintem az ön levelét is éppen úgy, mint ahogy közügynek tekintettem szociáldemokrata pártállásai magyar testvérünknek az önétől eltérően, helyenkint gyalázkodó levelét is, csak azért, mert — gondolom — őt is a miénkkel hasonló aggodalom és a jövőnket illető töprengés fűtötte át, amikor levelét irta. Vannak azonban dolgok, amelyekről ma, a háboru ötödik esztendejének kezdetén egy ismeretlen és uj világ kialakulásának küszöbén őszintén és bátran kell beszélni. A közöttünk lévő vitára csak annyit kivártok megjegyezni, hogy cikkeimnek az Ön által kárhoztatott kitételeit más értelmezésben zsidó polgártársaink is kárhoztatták s emiatt névtelen levelekben minden csúnyát elmondtak rólam és a lehetőség szerint megfenyegettek. Ugyanazért a mondatért, amiért Ön engem zsiidó- barátsággal vádol, ők németbérencként Ítélnek meg. Azt kérdezem öntől, s mindenkitől széles ez országban, nincsen-e más lehetőség, mint németbarátnak vagy zsidóbérencnek lenni? Kérdezem, Magyarországon nem szabad-e magyarnak lenni? Jobb és baloldal, ku.rucság és labanc- ság —'mint ahogy ön ezt irjia — az egyetlen lehetőség immár számunkra? Gondolja hát, hogy nincs más ut és nincs más lehetőség, mint Ady Endre tragikus sikoltásainak beteljesülése? Vagy az Ön tiszteletreméltó vezérének khaotikus nemzet feladása? Gondolja-e, hogy számunkra más lehetőség nem nyílik, mint a zsidói demokrácia, vagy a német nemzeti szocializmus szolgai lemásolása? Ilyen kicsinyhitű Ön azzal a magyarsággal szemben, amelyet felemelni, boldogítani, erősíteni akar s amelynek éppen olyan része és porszeme, mint én vagyok? Hite-e önnek, hogy mi magunktól semmit nem tehetünk és valóban csak „veréshez szokott fajta“ Vagyunk? Meggyőződése-e önnek, hogy a mi európai hivatásunk, emberi és magyar küldetésünk csak a szolgaság lehet s célunk csupán annyi, hogy többéf kevésbé jól {fizessék meg igála- tainkat ? \ x Kedves Barátom, énnekem alkalmam nyílott arra, hogy szinte gyermekiedül <rr?gi. merjem a magyarságot mindé y rí társadalmi rétegében mágnásaii rtól kezdve forrófejű if jain át t baloidfeli munkásságig ? kor, anpkoi ; akimérté-k kisebbe gi sorsba h ;ve U'nmünket, a tria* o . keresztet UK m • nek és han, .- tatom ff. ;>er e-o. a keresztet nem cip k, no;.) méltóság i tudtuk In o , 'encsérn v megismernie. a* ?-ság él tét, a fizikai ma id. r dip lom; ciai újságírásig, s bei.. Jva eg., korszerűtlen nemzt m - -n hibájával, a zsidóság mn má vágyával s az asszimila. yyarkodásával. Mégis, ez a x magyarság teremtette meg a mai, jövőre érdemes étS' jövőjében biztos Magyarországot. Ismét* hazatérve Erdélybe, megismertem a mérséklet, önmegtiagadlás, bizonyosság magyarságát. Azt a magyarságot, melynek semmi köze nincsen a jobb és baloldalhoz, mely nem vár külső erőktől sem jutalmat, sem bünhocsánatot, hanem az igazságot követeli a maga számára. Megismertem és ismerem a tisztaszemü magyar földművest, a falvak magyar intelligenciáját, mely lyukas cipőben, iéhbérrel küszködve, egy kérlelhetetlen idegen akarattal szembe szállva, heroikus volt, mert magyar tudott, mert és akart magyar maradni. Higyje el nekem, ismerem, véresen verejtékező esztendők nyugtalanságán át éltem meg s igy szeretem és becsülöm a magyarságot, mely megnyilvánul mindany- nyiunkban, önben és énbennem s azokban a magyar munkásokban, akiket ideológiák és jelszavak csak oly mértékben tudtak annakidején eltéríteni magyarságuktól, hogy Kolozsvárt. egy választás előtt igy Írták ki proklamációjukat: „Magyar ■Nemzeti Kommunista Párt“. Önben, elvbarátaiban, a magyar szélső jobboldalban ezt az öntudatot hiányoltam az első perctől fogva, A szélsőjobboldali magyar megmozdulások bölcsőjénél ott állottam. Szegény Gömbös Gyula nagy kísérlete idején indult útjára a magyar nemzeti szocialista mozgalom. A nyi.lt színre kiállók első vitéze Meskó Zoltán, kedves barátom volt. Ugyanazt mondotta tűz évvel ezelőtt, amit ma ön irt levelében: a nemzeti szocializmus a világ jövendő életformája. Tíz évvel ezelőtt azt mondottam neki, hogy a német nemzeti szocializmus nem egyéb, mint (a politikai tudomány szerint) forradalmi fenomén, mely alkalmas eszköz az elesett német nép felemelésére és a német aspirációk megvalósítására. Úgy vélem, hogy Hitler VAdo! f világtörténelmi gesztióját, a nemzeti szocialista eszmének ugyancsak történelmi szerepét a kaptár« si emével képtelenek vagyunk megiíelnT Hitem, és meggyőződésem, hogy lépést, talán óriási lépést jelent az emberiség fejlődésének történetében, öe nem jelent és nem p ülhet véglegeset, örökkéva- bí'j. Je jabb, bizonyára jobb és nemesei b >• u sarjad. De nem a neműi ciai mus és különösképpen i:e.n ai megfogalmazása, az, •árui gye mes és állandó érték. ; : rnc ott am cikkeimben, hogy m ró azt 1 kell vennünk belőle, amit sí aVil-.u-s .éknek tudunk megítélni, éopenuí mint ahogy átvettük és át j.. J ho> együk a keleti pogányság,- Kern? íység, a renaissance, a de- * cokié• a liberalizmus ilyen érté- •* % ‘rt rt és egyedülálló nép va- gyiv degen a nyelvünk, idegen .’iSisegünk, idegen szellemi arculatunk. Ha ön azt mondja — mint ahogy sokan szeretik 'mondani — hogy minden értékünket, fejlődésünk alapjait, európaiságunkat, a nyugattól cs elsősorban a németektől vettük át, v,gy egyfelől meg kell állapítanom, hogy lényegesen több műveltségünkben és szellemiségünkben a latin elem, mint a német és akkor messzeliangzó hangon kívánom kiáltani Szabit Dezsővel együtt, hogy ha van még szellemiség és műveltség Európában, amely antipólusa a. germánságnak, akkor az a magyar. Mert, Kedves Barátom, gondoljon vissza Anonymusra, a magyar krónikásokra, Zrínyire, Pázmány Péterre, a hitvitázókra, Ba.lassára, miiiz- tótfalusi Kiss Miklósra, Szenczi Molnár Albertre, Rákóczira, Bocskayra, Thökölire, a Telekiekre, Keményekre, Bólyaiakra, gondoljon Petőfire, Aranyra, Széchenyire, Kossuthra, Deák Ferencre, Tisza Istvánra --- vájjon hol találja ezekben a germán szellem mását? Hol talál germán vagy akármilyen elemet, mi nyugatról vagy idegenből jött volna szósze- rinit lemásolva a magyar alkotmányban, a magyar történelemben, a magyar társadalomban, a magyar had- szervezésben, a magyar stratégiában, a magyar eszmében, szellemben és gondolatban? Miképpen állíthatja ön azt, hogy az Árpádok nagyhatalmi Magyarországa, az Anjouk és Mátyás középkori magyar birodalma, az erdélyi fejedelemség, Be*lilén Gábor politikája, Széchenyi nemzetlátása, Kossuth országiásá, Deák Ferenc bölcsessége ne lett voünai színtisztán, kizárólagosan, döntő módon csakis magyar? Amit ön lát, kedves barátom, az ama négyszáz esztendő, melyet a mohácsi tragédia óta a Habsburgok jogara alatt voltunk kénytelenek eltölteni. De ne feledje el, hogy amikor Mohácsnál megbukott a magyar nagyhatalmi államiság és a magyar nemzet elindult kanyargó és véres utjain, akkor nem egy Ízben emelte fel 1 oh og ivari magasra az európaiság, az emberiesség, a műveltség, magasabbrendüség és „modernség“ zásszlaját mindem népek előtt és számtalanszor .mutatta ip(;g és bizonyította be, hogy „kicsiny nép is tud nagy nemzet lenni“. Amikor Franciaországhan a grófok és márkik a jobbágy felmetszett hasában melengették télen vadászat közben a lábukat, nálunk mai korunkat megelőző szociális törvénye-*, két hoztak. Amikor a germánság az- északkeleti érdekszférában kiirtotta a »szlávokat és amikor Krakkóban megölték azt a német polgárt, aki nem tudott bizonyos lengyel szava-, kát helyesen kiejteni, minálunk nemzetiségi béke honolt. Amikor a müveit nyugaton szent Bertalan éjsza* kát rendeztek, minálunk a tordai országgyűlésen kimondották a vallás^ szabadságot. Kérdezem, szégyen-é és nem lehet-e magyarnak lenni, amikor a magyarság jelenti az emberiség történetében talán a legszéle-' sebb skálájú, leg fenségesebb életformát? De férjünk a tárgyra, Szociális nehézségek, politikai ferdeségek, feltörekvő vágyak idején született meg a trianoni országban a magyar nemzeti szocializmus. A mozgalom élére egy jóhiszemű és minden bizonnyal jóakaratai férfiú került: Szálas! Ferenc. Kérdezem öntől és mindén magyar nemzeti szocialistától, hogy ama legelső megbeszéléstől kezdve, amelyen legszűkebb baráti köröm is részt vett és amelyről ez a baráti kör riadtan távozott, hol és mikor adott Szálasi Ferenc olyan programot, amelyben magyar ember öncél nélkül, karrierszándék nélkül, diktatórikus sanszok nélkül, csak a magyarságért aggódva részt vehetett volna? Igyekeztem mindenkor élesen figyelni. Nem befolyásoltak a zsidó támadások, a szellemeskedő viták, mert ősi magyar hagyományképpen mindenkor igyekeztem „csupán a dolgot, őmagát nézni“. A gyepük, 'talajgyökerek, röplapok és egyebek nem voltak alkalmasak arra, hogy hitet és bizalmat öntsenek belém. Számos jóbarátom kötelezte el magát abba a táborba, amelynek nevében ön irta hozzám hoisszu levelét. Az öszime megbecsülés és a kölcsönös tisztelet töretlenül áll fenn ma is közöttünk. Tudom, valamennyien jót akartak és akarnak. De miért, miért nem (nem akarom megbántani őket ezúttal kritikával) hiányzott belőlük a véghe- tetlen hit a magyarság iránt. Mintha valóban „cigány népek langyszivü sihederjei“ volnánk. Mintha ez a Dunavölgye valóban csak „szégyen- kaloda“ lenne a számunkra. Mintha semmi egyéb lehetőség nem adódnék, mint ráakaszkodni hízelgőén és minden szolgálatra készen valamelyik nagyhatalomra, hogy biztosítsuk a magunk mindennapi szűkös kenyerét. Hát ez ellen tiltakozom. Ezért támadom azt a „jobboldali“, amelynek csupán ennyi a hite. Ezért támadom minden erővel, ha kell —- mint ahogy ön irta — „egyedül szegezve mellemet“ minden olyan áramlatnak, amelyből hiányzik ez a hit, ez a magyarság, ez az öntudat. Higyje el kedves barátom, hogy misztöt- falu«i Kis® Miklós szavaival élve, „néha többet ér egy szegény legénynek az akaratja, mint az egész réve- dezése“. Lám, a zsidók pémetbéroncnelv gvaláznak s p szélső jobboldal zsidóbérencnek csúfol. De önnel szemben J» r-J Válasz egy ma^ t• f2 ei éti szocialistának
