Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-25 / 217. szám
■« 1943 szeptember 2 5« ELLENZck ERDÉLY ÜZENT {A Kárpáti Híradó legutóbbi számából vettüic az alábbi cikket) A közéleti porondon hangoskodó í percemberkék kiabálnak aszerint, 1 hogy a harcterek pillanatnyi állása most az Ö elgondolásuknak mennyire kedvez, a politikai ellenfelek a szerencsés, vagy gyászos kimenetelű csaták hatását kutatják egymás homlokán s egyre többen akadnak olyanok, akik észrevétlenül belecseppennek a nagy világküzdelem szellemi hadjáratába, hütlenül fordítanak hátat a magyarságnak és az örök magyar céloknak. Hányán nyilatkoztak tegnap úgy, amit ma nagyon szégyelnek és hányán felelő 1- lenkednek ma úgy, amit holnap majd sietnek letagadni és elfelejteni!. Ebben a nagy káoszban, amikor mindenki siet a maga kis pecsenyéjét megsütni és biztosítani magának bármilyen áron nyomorult holnapjait, néha megszólal a magyar író is. Szavai nyomán egyszerre csak előszók a mesterségesen terjesztett köd, a nagyon összetett dolgok milyen egyszerűnek tűnnek föl és milyen összetetté válik sok olyan kérdés, amelynek megléte fölött elmulasztottunk gondolkodni, mert nem tulajt? on‘tettunk neki különösebb je^- lentőséget. Az Erdélyi Párt legutóbbi ülésén felszólalt Tamási Áron s ez a felszólalás Erdélyben és a többi visszatért területeken, ahol a jobb- és baloldal harca idegen hatalom árnyékában élesedett ki annyra, méltán keltett éVr’nte örömet, megnyugvást ás bizakodást, hogy él a magyar szellem, győztesen állja a harcot rá semmise rakódik a fünnvénygondolkodás lehúzó hínárjából. ,,A politikai világnézet kérdésén már túljutott a háború. Túljutott és elérkezett oda, ahol a nyers és puszta éleiösztön azokat a fajit tulajdonságokat teszi uralkodókká, amelyek az egyes népeknél lényegesebben ííb- hasem változnak“ — mondja Tamá- r\ Ereznünk kell, hogy a hiboru a mi szempontunkból is eljutott ehhez a szakaszához s most megnövekedett valamennyiünk felelőssége. A magyarság nem lehet semmiféle idegen érdek játékszere s nem téveszthetik meg kívülről jött világnézeti jelszak, mert akkOT vége van. De észre kell vennie azt is, hogy a kívülről jött jelszavak azért és csakis azért találhatnak nálunk talajra, mert nagyon sok a mulasztásunk, nagyon elké- nyelmpskedtiik és elsiránkoztuk az időt. Siettünk mindig magunkat megnyugtatni, ha valamit elmulasztottunk. megcsinálni, hogy azt most pUIanatnyilaq nem lehetett. Ilyenkor aztán kifogyhatatlanok voltunk az érvek felsorakoztatásában s valami következetes vaksággal nem akarjuk észrevenni, hogy az önámitás legveszedelmesebb formája, ha azt beszéljük be maminknak: minden rendben van s e kába hitben ringatózó, rózsaszín ködfátyollal bevont örök ma- uvar naivitást ezernyi idegen érdek és éhség használhatja ki, hogy a magyarságot afféle gombnyomásra irányítható eszközévé alacsonyitsa. Túl sok erőt pazarolunk jobb lelkiismeretűnk elhallgattatására s még nagyobb veszedelemnek tesszük ki magunkat ezzel, mert nem tudhatjuk meg, hogy a lelkiismeret kontrolljának elmaradásával ki öltözik szavába s nem kerül-e majd a megtévesztő játék nemzeti létünkbe, népi megmaradásunkba. A társadalmi egység ma létparancs. Nélküle el sem képzelhető, hogy a mostam súlyos és politikailag rendkívül kényes időket sikerrel átvészeljük. Horiy eddig ki tudtunk térni, ez kell hogy őszinte bizalommal és megnyugvással töltsön el, megtartsa hitünket, hogy van és leih ">1 magyar ut, van magyar nolitflka, lehet kis nemzetnek is a saját öncé- luságát szolgálnia. Éppen ezért emeirt* s NAGY VILMOS li föl hangját a magyar iró, hogy ennek a nemzeti öncéluságnak még nagyobb teret és befolyást biztosítson és főként, hogy megakadályozzon olyan fejlődést, illetve a mesterségesen kikényszeritett statika olyan robbanást, amelyet a magyarság nemcsak. azéTt nem kockáztathat meg, mert természetétől távolát! a revoíu- d’ó, hanem azért sem, mert millió érdek prédára éhesen spekulál erre az eshetőségre s akkor aztán szőrös* től bcröstől, nagybirtokostól, zsellérestül, szabad értelmiségitől munkásig bekapjon mindent ami és aki magyar. Nem kell sok, csak kiélezni, vagy akár elködösiteni a belső problémákat, szembeállítani a társadalmi osztályokat s az ország máris érett gyümölcsként fogja kinálgatni magát ellenségeinknek, De ha valaki nem jelszavakban magyar, nem nézhet szó nélkül ilyen fejődést s ha tekintetét nem homályositia el a napipolitika köde, akkor szólania kell uqv, ahogy az örök magyar szellem szólott most Tamási Áronból. „Fel kell tennem a kérdést, hogy erős és egységes-e a magyar társadalom ? Boldog lehet és nem e viliágból való, aki igennel válaszol erre a kérdésre. Én egyik sem vagyok, mert sajnos, sokat emészt a.z aggodalom, hogy a mai magyar társadalom, egy szokatlanul erős megpróbáltatást nem bir elviselni .. Olyan munkára van itt szükség, melyet igaz önvizsgálat és valóban keresztényi lemondás után a szellemnek és a gvakorlatnak egyszerre kell elkezdenie. Ha ez a nap valóban ünnep volna, akkor Isten megengedné nekünk, hogy kiessünk a szerepből, melyet a megcsaló látszat kedvéért és a magunk ámitiására is,már három éve oly nehezen viselünk mi, erdélyiek. Kegyelemben kiesnénk ebből a szeremből, bow világosan és bizonyossággal láthassuk: a grófnak és a tekintetes magyarnak: gazdag polgárnak és a munkásnak: a nadrágosnak és a falusinak: a bal ól dalinak éc a jobboldalinak mind együtt, kell élnie ha nem akar talán külön, de sorjában elpusztulni. Vagy talán lehet erős egy társadalom. melyet elöntött a politikai kizárólagosság éts a közéleti formalizmus? Hol a tetszelgő külső mögött silány a tartalom és kicsinyes' a lélek? S lehet egységes egv társadalom, melynek osztályai titkos perceikben külön sorson gondolkoznak? Mit kell hát tenni? A gyakorlati vonalon meg kell 'Szüntetni a politikai és a közéleti üres formaságot, melyből nemcsak a bürokratizmus ered, hanem, amely a jellem s a tudás helyett a szolgalelküséget is az érvényesülés 'alapjává tette. Elszántan küzdeni keli az ellen a. „szellemi“ módszer ellen, mely gondolat helyet egv divatos jelszóval érvel. Törvényes erővel kell felruházni a személyes felelősség elvét, hogy fontos munkahelyek ne szolgáltának csupán díszül s hogy aki felelőtlenül végzi a dolgát, az ne állbassan bünhödés nélkül, nőt ivén sokszor megjutalmazva tovább. A szellemnek pedig meg kell alkotnia az egységes és igazságos nemzeti társadalom tervét, melyben a sajátos magyar szellemiség a dolgozó tömegek természetes jogaival egyesül. S ha elkészül ez a terv, az uj magyar társadalom elméleti rendszere, akkor ne vesse árva sorsra a gyakorlat és a hatalom, hanem a szellemmel együtt kötelezze el magát arra, hogy meg is valósítja. Mert egyedül a szellem és a gyakorlati hatalom együttes elkötelezéséhen rejlik a hizjosit'ék arra, hogy a veszélyt kibírja s hogy a békés nemzeti építésben is egy-szív, egy-lélekké válik a magyarság.“ Az elcsépelt poliFkai programoktól agyonkinzott füleinkben milyen szokatlanul tisztán csengenek ezek a szavak. Az írónak ma ott van a helye, ahol a magyar ügyet védeni kell s ezt az ügyet ma éppenugy, mint ezer év óta nrndig, veszélyek fenyegetik. De ezeknek a veszélyeknek a hatásai és következményei nem ős kicsit iőlünk függenek. Mennyire erősítjük meg a palánkokat. milyen terhet és megpróbáltatást bir el a társadalom, annál kisebbek a kihatásaikban ránk leselkedő fenyegetések és veszélyek. Tamási Áron felszólalása után még tisztábban kell éleznünk hogy ez az erdélyi hang képviseli a tiszta, hamisítatlan örök magyarságot, a szelie'- met, amdy a magyar éled öntörvé* nyüségéből fakad s nem egv hisa^é- rikus és politikai egyensulyérzékét éppen urjv, mint a magyar szellemmel való kapcsolatait elveszítő fővárosi szellemiség képviseli az örök magyarságot. Mi, magyarok nem engedhetjük meg magunknak a világnézeti harc fényűzéseit, de ha nemzeti létünkről beszélünk és érte aggódunk, akkor valóban mindent meg kell tennünk, hogy a társadalom széthúzása ne gyengítsen bennünket, hogy egy súlyos történelmi te herpróba ne okozzon olyan tragikus lelki kettészakadást, mint ahogy sok államban láttuk. Nem vitás többé, honv ezt a háborút a nagyhatalmi vetélkedések mellett a vilánqazdasági krízissel még- inkább előtérbe került megoldatlan szociális problémák okozták. A háború befejezése után következő korszakon éppen ezért a szociális gondolat mindenekfőlött való uralkodó eszméje kerül előtérbe. Ezért, amit ma mi csinálunk szociális téren, abban biztosak lehetünk, hogy az a magyarsáaot szolgálja, de amit holnap az idő kikényszer’thet, az mór nemcsak hogy nem lesz magyar megoldás, hgnem létünkbe kerülhet. A küzdelem tényleg ott tart, hogy most már minden nénben kiütköznek a domináns fan tulajdonságúi, amelyek az illető népet meghatározzák. A mi szempontunkból éppen ezért most az a hamleti kérdés, hogy kibontakozhatnak-e jövőben !‘s még határozottabban a magyar faji tulajdonságok, a bölcs mérséklet és józanság, amelynek köszönhetjük, hogy a háború ertd'q megkímélt bennünket a gyűlölettel szemben, a szeretet kizárólagosságát és a nemzeti élet- ösztönt nem zavarja-e még valami kívülről belénkszugnerált álhivatástudat. Megmaradni és élni. Ez a kor parancsa. De nem gyáván lapítva, megalkudva, a sorssal egyezkedve, végzetünket előre mensüvegelve, csak kitérve a mások, tőlünk távollevő ellentétei elől. honv meg tudjuk oldani a minket érintő olyan ellentéteket. melyeket helvettünk soha senki más meg nem oldhat. Az egész magvar hatalomnak a magyarság természetes erőin kell nyugodnia, minden olyan elgondolás, amely a magyarság dunamedenceí hatalmi rendszerét külső “erőktől akarja függővé tenni, önmagát csalja és ámitja. W :sziink szabadságunk és függetlenségünk létjogosultságában és érért tiszteljük a mások szabadságát is, amit magunknak nem akarunk, másaknak sem kivágjuk. De nem hihetünk abban, hogy a nagyobbak előjogai szolgává alacso- nyithatnak más népeket, Európa sokat szenvedett földjén minden népnek joga van a mana szabad életéi élni s a magyarság be akarja bizonyítani, hogy abban a tájén1 "''ben, amelybe sorsa és végzete m lelte, ezt az elvet ?uog is valósítja, mert múltja és iövőjé, erre minden életérdeke kötelezi!. VJ KO V V V E K .talmar) .Inak kot«: FINNORSZÁG TÜBTÉMíTK Ez a könyv valamennyi müveit euró.páf nyelven megjelent, magyar fordítását azért iţ érdeklődéssel kell fogadnunk, "hisz olvasóink először kapnak kézhez olyan könyvet, amely testvér-népünk, a finnek egész történetén végigvezet. írója a helsinkit egyetem neves tanára, azzal a céllal irta könyvét, hogy Európa népét megismertesse hazája történetével. Éppen azért csak a lényeges eseményeket mondja el, s m ndazt, artii Finnország történelmének színpadán lejátszódott, vonatkozásba hozza az európai történelem egykorú eseményeivel. Modern történész könyve ez, aki nem elégszik meg a szigorúan vett históriai adatok fel- sorokoztatásával, hanem arra is ügyel, hogy népe kulturális fejlődését bemutassa és a társadalmi kérdések állandó alakulásait is. A mi számunkra különös tanulságot ad a finni történelem. Oly tanulságot, amelyből magunkra vonatkoztatva bizakodást és reményt meríthetünk a jövőre. Mert a finnek történelme arról tanúskodik, hogy az ország függetlenségét és európai pozícióját a nép kiolt- hatatlan szabadságszeretete teremtette meg. F.gy másik bennünket szánén közelről érintő tanulság pedig az, hogy Finnország ereje mindig a finn parasztság ereje volt: népi erők emelték ki a népvándorlás áradatából, s népi erők tették meg Északeurópa egyik legjelentősebb és legszabadabb szellemű államává. Tömörkény István: JEGENYÉK ALATT „Jegenyék alatt“ címmel jelent meg évekkel ezelőtt Tömörkény Istvánnak, Szeged leghívebb fiának és legkiválóbb írójának egy novellas könyvé, amely most uj kiadásban kerül a közönség elé. Egyik legjobb munkája ez. a kitűnő írónak, s emlékezetét most is őrzi, sok évvel halála után szivében a magyar olvasóközönség. Az ő idejében, a századforduló táján, senki olyan lélekben valló együttérzéssel nem foglalkozott a néppel. Alakjai csupa egyszerű emberek, kétkezi munkások, kubikusok, tiszai hajósok, halászok és hasonló alakjai a szegedvidéki magyar népnek . .. Tömörkény teljes együttérzéssel mozog ezek között az alakok között, apróra ismerteti testi valójukat és lelki életüket Úgy megtudja őket eleveníteni, hogy az olvasónak a szó szoro-s értelmében kedves ismerőseivé válnak. A magyar rajz irodalmi műfajának, melyet Mikszáth honosított meg irodalmunkban, Tömörkény volt a maga idejében a legkitűnőbb alkotóművésze. Realisztikus, élethü és minden meleg szeretet mellett is tárgyilagos ábrázolása, a bennük megnyilvánuló gyökeres és izes magyarság, az alföldi levegőnek ize és zamata, adnak állandó értéket minden munkájának. Szeged város mostanában állított szobrot leghívebb írójának, Jegenyék alatt c. könyvét pedig újra szivébe fogja zárni a magyar olvasóközönség. * Aldous Huxley: KÉT VAGY HÁROM GRÁCIA Az utóbbi évek legnagyobb könyvsikerei a kiváló angol iró Aldous Huxley nevéhez fűződnek. A mai regényírás kiemelkedő egyénisége, bátor szemléletű, egyélű hangú iró. Legújabban műveiben a társadalomnak kérlelhetetlen kritikusává nőtt, szatirikus regényei a két háború közötti élet legszellemesebb torzképei. De kritikusai talán e kiváló regényeinél is többre becsülik játékosabb, poétikusabb írásait, s ezek között a „Két vagy három grá-. da“, amelyet igen sokan Huxley legszebb müvének tartanak. A szerelmes asszony bámulatos arcképe ez a regénv. A hűtlen, de egy-egy szerelméhez mindig hü asszony, akinek kalandjai nem kalandok, hanem önmagának teljes átadása, teljes hozzásimulása az uj férfihez, olyannyira, hogy szokásaiban, be- srédmodorában, de még talán arcvonásaiban is hasonló lesz hozzá. Érdekes,mulatságos, merész könyv. A magyar olvasó kitűnő irodalmi ízlésére vall, hogy rövid időn belül most uj kiadása jelenik meg ennek a kitűnő, a szó legjobb értelmében vett szórakoztató regénynek. — A Frankhn-Társulat kiadása. Női divatszalonok figyelmébe! Állandó dí vatlapujdonságok!! Rendszeres modellraiz-ujdonságok darabonkint 1.W pengőért az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9s
