Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-03 / 199. szám

t I fSlî ssffcpfeffibet & ELLENZÉK 3 Levél a knltaráról... Irta: Szabó István Uraim, vezériitkárok és vezérel- lenőrök, akadémikusok, proíesszo- rok. kis és nagy szerkesztők, i n * > » i - -»i * . !*»*,«< ,i ^ili a felsorolást csupán helyszűke mi* ott nem folytatjuk — önök, akik minduntalan a kultúrával hozakod­nak elő, nyáj&s-szeliden, kövéren, zsirosan és megelégedetten moso­lyogva, vagy kiforgatott szemekkel az égre bandzsalitva, avagy vértől habzó szájjal oktalan vad és engesz­telhetetlen gyűlölet mérgét freiccsent- ve szerteszét, engedtessék meg a sze­rény kérdés: tudják-e Önök, mi a kultúra?! Ismerik-e ezt a kimondhatatlanul finom és kimondhatatlanul erős, egy­szer ellentállö és másszor lágyan el­omló „anyagot“, az ember és a világ sokféle ellentétének és megegyezésé­nek sodrásából előálló, végül is nagy és méltóságos hömpöiygésü tiszta folyamot, a kultúrát?! A lélek párla­tát, a S2iv virágát? Osökönyösen tesszük fel kétszer is a kérdést, éppen mert önök minden­nemű vezérletük gyakorlásakor» székfoglalóban és előadáson, apró­hirdetésben és cikkeknek nevezett nagy-nagy hirdetésekben, \\ \m* 17, ' ‘ / ' abban az ünne­pélyes pillanatban, amikor a „gyors­vonat bejár a kettesre“, valamint minden más emelkedett vagy közön­séges alkalomkor oly előszeretettel és oly bőséggel szálának a kultúrá­ról. Főként arról, ami meggyőződé­sük szerint a sajátjuk. *Oe szívesen, sőt különleges ösztökélés nélkül be­szélnek Önök a mások kultúrájáról is. S minthogy az ördög sosem alszik, mindig összehasonlításos alapon. Hát ezért a fenti kérdés. Mert vé­ges emberi tapasztalatunk szerint az újdonsült gazdagok, az azon frissé­ben asszimiláltak és hasonló ren­dűek beszélnek legtöbbet házukiájá- ról, illetve felvett felekezetűk lanté-, teleinek egyedül üdvözítő igazságá­ról. Azzal kelnek, azzal fekszenek, ellenállhatatlanul ingerli és csábítja őket az, ami helyzetükben „uj“. Ami már az övék és rejtett bosszúságuk­ra még mindig nem az övék. Aki még sohasem ült repülőgépben, az vizsgál, kutat, fürkész és szimatol oly szen­vedélyesen a gépben és a gép körül. Útja után pedig bosszantó részlete­zéssel meséli el ismerőseinek, fcogy az ülés mokkaszinü bőrhuzatból van s a székekre aggatott sárga ta- sakokra piros betűkkel írták fel: Für Luftkrankheiten... Valahogy imigyen vagyunk a kul­túrával is, amelyben az sem jó, ha nincsenek és az sem, ha vannak gátlásaink. Ilyenkor mindegyre fel­szabadul a sok beszéd, oknyomozás és okadatolás zsilipje s a szomszéd, aki már puszta létezésével is alkal­mat ad az összehasonlításra, elve­szett. Elveszett az „érvek“, „bizo­nyítékok“ ráhajigált szörnyű tömege alatt, Tehát valljuk meg kereken: feszélyez ez a sok beszéd s úgy va­gyunk vele, mint amikor szomszé­dunk a színházi széksorban folyto­nosan magyarázza a színész szavait s ostoba viselkedését már ele^& te­tézte azzal is, hogy előzőleg hagy­mát evett.., Feszélyező ez a folytonos ujjnyujU togató jőianulóság, hiszen a legjobb tanulónak is elfárad a keze. Mikor kis és nagy leckéjüket a kultúráról fehnontíogatják, Önök nem tapasz­talták ezt, Uraim? Kár és egyben kellemetlen dolog. Ugyanis a tapasz­talás már: kultúra. De, sajnos, önök nem elégszenek meg ennyivel, Uraim! Némának ál­talánosságban szólanak, hanem rész­leteznek is, mint aki először ült re­pülőgépben. Visszaélnek azzal, hogy a klasszikus görögség közkinccsé tette a „barbár“ szót. Nos, gátlásaik1 ban barbárnak neveznek mindenkit, aki különbözik önöktől. Aki kultú­rájában más „hiten“ van. Csodák csodájára ugyanakkor nem *ika­dályczza meg önöket abban, hogy a kultúrájuknak, hogy úgy mondjuk berendezéséhez tartozó eszközöket ne a más portájáról kölcsönözzék. Persze a „kölcsönzés“ szó enyhe, na­gyon enyhe. Először kicsiben követ­ték el, mint holmi gyermeki csínyt, majd rákaptak a serdülők szolsása és törvénye szerint, egyre többet köl­csönöztek innen is, onnan is s esemé­nyeket, dolgokat, tényeket, a kultú­ra produktumait egyszerűen átírták, mint telekkönyvnél a gazdát cserélt ingatlant. Aztán előadásokon, köny­vekben, füzetekben soknyelvű szö­veggel hirdették, hogy ez mind az Önöké, eredeti és kizárólagos tulaj­donuk. Pedig kár és egyben kelle­metlen dolog. Mert a másénak tisz­telete szintén: kultúra. Apparátusuk vigan működik, őrli a gazdagon, a nagy bőségben felhal­mozott „nyersanyagot“ és pontosan mindig a kívánt pillanatban és a kellő helyen állítja elő nagy tömeg­ben a már említett érveket, bizonyí­tékokat, tanúvallomásokat, jegyző­könyveket, kivonatokat, fényképeket és sok egyebet. El kell ismerni: ügyesen dolgozik ez az apparátus. Nem az ő hibája, ha mégsem töké­letes és nem éri el a kívánt ered­ményt mégsem. Ügyesen és nagy szofista készséggel váltogatja az egyszer már megállapodott és meg­állapított hangsúlyt, változtatgat a központozáson, dramatizálja a köz­helyeket, pátosszá esztergályozza az üres hordó kongó dongáit, megvál­toztatja a végszavakat s a történe­lem galoppjában önkényesen huzza és ereszti a kötőféket, hogy valaé hogyan ki ne maradjon a nagy és végtelen ritmusból. De ebben a ve­szélyes vállalkozásban Önök, Uraim, el-elvétik az ütemet. Mert nyugtala­nok; Uraim, nyugtalanok és mohók. Nagy kár és nagyon kellemetlen, mert mégis csak eredetibb dolog sa­ját lábon megállani és mert a nyu­galom is: kultúra. Ha csak úgy nagyjában és felüle­tesen futjuk át gátlásoktól fütött megnyilatkozásaikat, láthatjuk és hallhatjuk azt is, hogy mennyiszer emlegetik önök a rendet. Klasszi­kus vonalúvá kasírozott boltozatot emelnek önmaguk feje fölé s taka­randó a zord, Istenem, minő zord. és kietlen valóságot, betűben és éter- hullámban rémregényeket terjeszte­nek a körülöttük lévő rendetlenség­ről. Tudományos akrobatizmusuk azonban amennyire bámulatra, épp­annyira szánalomra is méltó. Ször­nyű zavart és kapkodást takar és bi­zony sikertelen ez az erőfeszítés a történelem és a dolgok megállapo­dott és megülepedett rendjében. Mert rikítóra festet színfalak ellenére és azokon túl, mégis csak ez a magabiz­tos, megállapodott és megülepedett rend a: — kultúra. Felsorolásunkat napestig folytat­hatnék, újra felrázhatnók és újra elegyíthetnék az ismert recept sze­rint. Szánalmas donkihotizmus vol­na s nem vállalkozunk erre a sze­repre, mert ha szerényen és illedel­mesen megbíráljuk is agyafúrt rém- regényeiket, mégis tiszteletben tart­juk megnyilatkozási formáikat, mert a jelek és feltételezéseink szerint, bizonyára ezek azok az öltözetek, amelyekben Önök, Uraim, a legké­nyelmesebben érzik magukat. Ne ha­toljunk mélyebbre és ne is háborgas­suk egymást, hiszen ez is: — kul­túra ... A bolgár országgyűlés ma választja meg a régenstanácsot Kirill herceg, Pomenov miniszter és Kjueszeivanov lesznek a tagjai ? Szófiából jelenti a DNB: Filov minisz­terelnök rendeletét irt alá, amelynek ér­telmében a 25-ik országgyűlés hatodik rendkívüli ülésszakát szeptember 3-án délelőtt 10 órára hívja össze. Bulgária lakosságának elvonulása a ki­rály ravatala előtt tovább tart. Messze vi­dékről jönnek az emberek. A nagy tolon­gásban hétfőn 200 ember lett rosszul. A keddi naptól kezdve sűrűbbek lettek a sajtóban a fiatal Simeon királlyal foglal­kozó cikkek. Azt kívánják, hogy lebegjen előtte I. Simeon példája, s atyjának ne­héz, de dicső munkája, amely századok viszontagságai után az ország és a nép egyesitésére vezetett. Az egész bolgár nép fogadja meg, hogy minden erejével igyek­szik megtartani Boris király örökségét. Bulgáriában a jövendő helyzet még körvonalaiban sem alakult ki tisztán. Nem tudják még, hogy a király hagyott-e politikai végrendeletet hátra, amelyben kinevezte a kormányzótanács tagjait. Eb­ben a kérdésben bizonyosság csak a te­metés után várható. Az alkotmány értel­mében az uralkodóház tagjai nem választ­hatók a kormányzótanács tagjaivá. Ezt ma bolgár politikai körökben hiánynak érzik, mert sokan szivesen látnák Kiril hercegnek, Boris király testvéroccsének részvételét a kormányzótanácsban. Ez a megoldás biztosítaná az uralkodóház te­kintélyét és a folytonosságot, mert a her­ceg az utóbbi évekből belső munkatársa volt a királynak. Egyelőre bizonytalan még, hogy sikerül-e Kiril herceget bevon­ni a kormányzótanácsba. Lehet, hogy a törvényt megfelelően kibővítik. A másik két tanácstag személyéről még folynak a találgatások. Valószinüleg nem közismert politikai személyt, vagy pártembert, ha­nem országos tekintélvt választanak meg, esetleg olyant aki közel állott az udvar­hoz. Ilyenformán Pomenov udvari minisz­ter és Kjueszeivanov volt miniszterelnök, berlini követ személye került előtérbe. A Kormányzó Ur elhatározása a hadi évek beszámításáról A Magyar Távirati Iroda jelenti: Â hivatalos lap pénteki száma közli a következő kormányzói elhatáro­zást: „Az 1939. év óta folyó hadművele­tek körében teljesített szolgálatból kifolyólag a nyugellátás szempont­jából a hadi évnek a szolgálati idő­höz való hozzászámitása tárgyában a következőket rendelem: Hadi év számításának van helye: 1. 1939. évi március hó 14 és áp­rilis 26 napja között a kárpátaljai terület visszahóditásáért a trianoni határon folytatott hadműveletben való részvéteillel; 2. az 1941. évi április 4 és Julius 1 napja között a trianoni határon túl teljesített s a délvidéki emlékérem viselésére jogosító szolgálat; 3. 1941. évi junius 26 napja után fennálló hadiállapot során az ezer­éves országhatáron túl az 1941. évi december hó 31 napjáig teljesített szolgálat; 4. 1941. évi december hó 31 napja után hadműveleti területen teljesí­tett szolgálat alapján. A fentebbi 1, 2 és 3 pont alatt meg­jelölt szolgálat alapján az 1941. év végéig összesen csak egy hadi év, a 4. pontban megjelölt szolgálat alapján pedig minden naptári év után egy- egy hadiév hozzászámitásának van helye. A kedvezményben nem részesül­hetnek a hadifogságba esett azok a személyek, akiket „nem igazolténak kell tekinteni. A hadi évek számításának köze­lebbi feltételeit és részletes szabá­lyait a m. kir. minisztérium állapítja meg. Kelt Gödöllőn, 1943. évi augusztus hó 12. napján. HORTHY s. k. CSATAY s. k.“ Antal István Kézdivásárbelyen KÉZDI VÁSÁRHELY, szeptember 3. (MTI.) Antal István di\ nemzetvédelmi propagandaminiszter erdélyi körútja so­rán szerdán délután Szent-Iványi Gábor főispán kíséretében Kézdivásárhelyre ér­kezett. K. Kovács István polgármesterrel az élen hatalmas tömeg fogadta a minisz­tert. A polgármester lelkes szavakkal kö­szöntötte Antal István nemzetvédelmi propagandaminisztert, aki hosszabb be­szédben válaszolt: — E varosnak 600 éves története — mondotta többek között — nemcsak em­lékeket ébreszt az elmúlt időkről, de kö­telességeket támaszt az elkövetkezendő jövőre is. Azok a viharok és viszontagsá­gok, amelyeken a város népe az elmúlt évszázadok folyamán keresztülment, bi- zonyiték arra, hogy a jövő megpróbálta­tásait is — ha ilyenek elkövetkeznek — ősi székelv vár népe sikerrel fogja ki­állani. Annál is inkább, mert ez a székely nép itt, az ország délkeleti csücskében ma már nincs saját erejére utalva. Ott áll mögötte a magyar nemzetvezetés min­den szerető gondoskodása, egész Magyar- ország összes erkölcsi és anyagi ereje. Ez a város a magyar szuverenitás egy előre­tolt bástyája, amelynek várnépe Istenbe vetett hittel áll ő-rt a magyar jogok felett Európa e viharvert sarkában és megal­kuvást nem ismerve védi az ezeréves magyar föld minden jussát. Annak a nemzetnek, amelynek határain ilyen ke­mény és rendithétetlen nép áll őrt, nem kell félni a jövendőtől. Az a nemzet örök­ké él. A nagy tetszéssel és tomboló éljenzéssel fogadott beszéd után a különböző intéz­ményeknél tett látogatást a miniszter és küldöttséget fogadott. Árdrágítók az uzsora- foiró előtt KOLOZSVÁR, szeptember 3. A ko­lozsvári törvényszék egyes uzsora bí­rája, iS.ebessy Gábor dr. törvényszéki! bíró csütörtökön több árdrágítást és közélelmezési Kihágás ügyében ho­zott Ítéletet. Az egyik per vádlottjai Almás! József, székelyhídi gazdálko­dó volt, aki annakidején, négy vágóan borsós zákn át adott el néhány kis- sebesi gazdálkodónak a megálla­pított hatósági árnál jóval drágáb­ban takarmányként. Emiatt Almás! Józsefet az uzsűirabiróság ezer pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az ügyben sze­replő kissebesi gazdálkodók is. vádi alá kerültek, miután beigazol ást nyert, hogy a nagymennyiségű bor- sószalmával üzérkedtek. Emiatt Ko­vács József és Török Dénes kétszáz- kétszáz pengős, inig Bolba Demeter kissebesi gazdálkodó háromszázpen­gős pénzbüntetést kapott. Tej árdrágítás miatt hatszáz pengő pénzbütetésre Ítélte az uzsoráid ró Kulcsár István gyalui gazdálkodót, aki a mult év karácsony táján öt ven fillérért árusította a tejet, míg 100— 3ül) pengős pénzbüntetést kaptak, azok a többi gyalui földművesek, akik az ötven fillérért, megvásárolt'1 tejet Jvolozsvárop imíég drágább áron. hozták forgalomba. A továbbiakban. 000 pengő pénzbüntetésre Ítélték Beírta ’ Istvánná Tcrdái-ufi kereske- idiőnot közszükségleti cikkek drágítá­sa miatt. Ugyancsak 600 pengős pénzbüntetést kapott Kovács Gyula, Tépioni-utea 5. szám alatti mészá­ros, aki a múlt év telén meg nem en­gedett módon dolgozta fel a; sertés- husit, majd feketén árusította. Végül) Papp Mártonná magyarlónai gazdál­kodó ügyében Ítélkezett az uzsora- biró, aki ellen az volt gi véd, hogy kétszeres áron adta el az egységed búzalisztet. Ezért hárombónapi fog­házbüntetésre kiélte az egyes uzso^ rabiró.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom