Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-20 / 212. szám

1943 «zeptgmber Sti ELLENZÉK A FALU SZEMÉVEL Élet a Szamos mellett Irta Kassay Géza Az erdélyi vajonc mézillata száll a gyümölcsösből. A kecses szilvafák fi­nom ágai mélyen meghajolnak a kék, dús fürtök alatt és szinte látni lehet, amint a hatul és aranypár édes húsában barnára érik a mag. Délben olyan hevet süt a nap, mint kánikulában, de regge­lenként máé nehéz köd üli meg a szá­most és egy erősebb szélfuvamra a parti fűzfákról sárga levél karikázik a viz tükrére. A kánikulát játszó, meleget dél­után négy órakor átmenet nélkül váltja fel a hűvösség és az alkonyat is gyorsan kuporodik a szénaboglyák tetejére. Ilyen­kor a szénahordás ideje van. A tarlóhán­tás már megtörtént. Az őszibuza alá vár­ni kell a szántással, amíg legalább egy jó, kiadós esőt kapnak a barázdák. Ek­kor már könnyen megy a munka. A jó­szág vig farklegyezéssel viszi az ekét a naptól felporhanyitott földben és a gaz­da azzal a bizodalommal szórja el a ma­got, hogy Isten ölébe hull a jövő eszten­dő kenyere. Mivel a he$szeni légy pár évtől itt Er­délyben is kárt csinál a korai vetések­ben, a gazda módosította az apjától ta­nult vetésregulát és csak szeptember hú­szadika után veti el a búzát. így lett ez a mostani idő a takarmányról való gon­doskodás. A lucerrm és lóhere csűrbe ke­rül, mert kevés van belőle. de meg drá­ga is. A fejőstehénnek való csemege bor- jazás után, meg tavaszra, a szántás ne­héz munkájához. A szárazság miatt sarju sem volt és igy a széna is becses jószág. Vigyáz is minden szálra a gazda. Olyan boglyát rak, hogy az eső be ne szivárog­jon, mert úgy van a szénaboglya az eső­vel, mint az ember a bűnnel. Csak egy egészen kis rés kell, ott beássa magát az eső, mind lejebb és lejebb furakodik és mikor a gazda télen megbontja, akkor veszi észre, hogy egy egészen kicsiny mu­lasztás milyen sok kárt vont maga után. De meg azért is kell vigyázni a boglya­rakásnál, mert falun ezután ítélik meg a gazda képességét. Ha nem elég góm- bölyded, ha hirtelen hegyeződik, vagy tulnagy az alja ■i magasságáho -1. azonnal tudja mindenki, hogy nem akkurátus kéz csinálta. Elgyönyőrködöm azon a nagy igyeke­zeten, ahogy a szénámat rakják. Két em­ber a szekérről adja és kettő a boglya te­tején rendezi. Közepében karó van, hogy a kör sugara hajszálpontos legyen és ahogy emelkedik a rakás, a karót is mind feljebb viszik. Nemcsak villával dolgoznak, de szemmel és szívvel is. Az ácsoknak kijáró szabály a szénarakókat is kötelezi. De itt nem azt mondják, hogy tízszer mérj és egyszer vágj, hanem azt, hogy tiz villa széna után egyszer nézz jól körül. De hát a boglya tetejéről nehéz a mértékelés és igy jó, ha valaki lennt áll a földön, megadni az utasítást, hogy melyik oldalon kell behúzni, vagy ki­ereszteni. A mértékelő felelősségteljes tisztét most Ferke tölti be. Ebéd ictán csípnek legjobban a legyek és igy az ökröket a fenyőfa gyér árnyékába kötötték. De mert nyugtalanok, hát Ferkét odakom- mandirozta az apja, hogy vigyázzon rá­juk. Gerő gazda le is kiált hozzá minden újabb rend után, hogy jól van-e. Ferke ilyenkor eay pillanatra összehunyoritja a szemét és azután tisztéhez mért ko­molysággal dirigál: jobbra kicsit eresz­teni ... a bal hasából huzni! Elnézem Ferkét. Nem sokkal nagyobb, mint az ostornyél, pedig az nem nagy. Kenderből szőtt nadrág van rajta, amit az anyja maga varrt meg jó kendercér­nával, nagy kézi öltögetéssel. Az inge is ilyen házigyártmány, csak egy kicsit finomabb, mert nem szöszből, hanem a kender szálából lett szőve. Ferke máso­dik elemista, de már kész felnőtt. Amig télen az apja az orosz harctéren volt, ő járt erdőre fát vágni. A fejsze meg is szaladt a kezében és egy kicsit elvágta a lábát. Akkor három napig nem volt is­kolában. A tanítója megszidta a mulasz­tásért, ezt mondta: — A tanfelügyelő ur nem tűri, hogy a magyar gyermek ne tanuljon! — Hát ez rendjén is van. Azaz akkor lenne rend­jén, ha az ilyen Ferkókat megmutatnák és ezt mondanánk: nó, városi kaputosok, tanuljatok ti is valamit, mert lehet. Leg­alább azt, hogy amig ilyen Ferkék lép­nek apjuk nyomába a magyar barázdák­ba. addig nincs baj a magyar kenyérrel! Erre gondolok, amig nézem a széna- rakást. Eszreveszem. hoay Ferke sűrűn pislog a gyümölcsös felé. Érthető is. hi­szen csak pár lépégre van' a kerítéstől. Ha ostorával jót csörditene a deszkakerí­tésre könyökölő besztercei tömött ágaira, jócskán potyogna ölébe a szilva. Nagy a kísértés, de nem teszi. Hősiesen elfordul a kerítéstől és az ostor nyelével elhesse­geti a töméntelen sok legyet Szilaj, meg Mozsár vékonyáról. A légyraj felröppen, de nyomban visszaszáll előbbi helyére és most már mélyebben fúrja bele magát az ökrök szőrébe. A pöttömnyi ember azon­ban nem hagyja magát: újra, meg újra elhessegeti a legyeket. Hiábavaló vesző- dés, de a két nagy állat méltatja az igye­kezetét. Hol a Szilaj, hol a Mozsár emeli fel hatalmas fejét és meleg tekintettel simogatják meg kicsiny gazdájukat. — Hé Ferke! — lépek a fiúcska mellé, mert már rég eszemben volt, hogy meg­töltöm szilvával a kalapját. De ki akarom próbálni, mennyire szereti a jószágot és igy azt az ajánlatot teszem, hogy a Szil­va ellenében csörditsen ostorával az ök­rök nyaka közé. Ferke az első pillanat­ban megöniend a vásárnak. A kalapja jó nagy, bapótól örökölte, aki a nyár elején halt meg. A szih'a pedig olyan ingerlőén mutogatja duzzadt, kék hasát, hogy a nyál összefut az ember szájában. Arra is gondolt, hogy munkában nem egyszer kell az ökrök közé csörditeni. Az ostor­nyelet megmarkolja. de aztán leereszti. Tudom, mi megy végbe benne. Rájött ar­ra, hogy hitvány anyagi haszonért hálát­lanságot kellene elkövessen, azzal a jó­szággal szemben, amelyik munkájával, fáradságával segíti őket.' Az első pillanat­ban nem is sejtettem, hogy ezzel a kis heccel milyen nagy lelkifolyamatot indí­tok el benne. Választ kellett adjon arra a kérdésre, hogy a magyar paraszt érez-e hói át azok iránt, akik tanítják, nevelik, akik életüket érettük meggyujtják, hogy a magyar falu szolgálatában égjenek el. De a falu határán túl Ferke kellett meg­feleljen arra is, hogy egyáltalán milyen a magyar? Igaz-e az a sok hamis vád, amivel a történelem folyamán hozott tengernyi áldozatát nem veszik semmibe, vagy félremagyarázzák? Igaz-e, hogy nem vagyunk kitartók, nem ismerjük a realitásokat, nem szeretjük egymást? Igaz-e, hogy elvénültünk az öreg Európá- j val együtt és erős, friss népeknek kell átadjuk a helyünket. És Ferke megfelelt ezekre a kérdések­re. Arca elkomolyodott, majd kemény lett. A kisértőnek és csábitónak kijáró j nev>etéssel nézett rajtam végig és ezért j csak szűkszavúan lökte felém a szót: — Aki értünk fárad, azt nem szabad j ütni. Azt nem! —- Igen az embereket, az értünk fára- j dó embereket — évelödtem tovább —, de a jószág az más. — Ferke tiltakozott: , — Ahogy mondtam, úgy mondtam! — i jelentette ki. Nagyos volt és hajthatat­lan. Oh, be sokat eldöntöttél, Ferke. Oh be jó lenne, ha ezt sokan meghallanák, mert tudom, sok kétségekkel gyötrődő órán találnának ebben a bizonyságtétel­ben erőt és felemeltetést. Elvettem a viseltes szalmakalapot és megtöltöttem szinültig szilvával. A zse­bemet is megraktam mézizü erdélyiva- joncal, batullal és aranypárral, ame­lyeknek édes húsában már barnára érett a mag. — Tudod mit, Ferke? — mondtam si­mogató hangon — fizetésben csördits egy jó nagyot, lássam, tudsz-e bánni az os­Ferke boldog volt, hogy csak ezt ké­rem tőle. Elment az ökröktől öt métert, hogy ne ijessze. Megigazította az ostor csapóját, marokra fogta a kurta nyelet és a hosszú nyolcágút megkarikázta a fe­je fölött és amikor úgy szállt, mint Isten ostora, akkor bekapta gyors mozdulat­tal föld felé. Nagyobbat szólott, mint egy ágyú. Csengett-bongott tőle a fülem és a szh'em. De csengett, bongott a rét, a ma­ró, a szénaboglya és csilingeltek a kert­ben a mézizü, édes gyümölcsök. Radoesay igaszsáqügymitrszter mondott beszédet a Bírói és Ügyészi Egyesület nagyvárad! gyűlésén NAGYVÁRAD, szeptember 20. (MTI): Az országos bírói és ügy észegyesület Nagyváradon rendezte 38. rendes évi köz­gyűlését, amelyen résztvett és felszólalt Radocsay László igazságügyminiszter. Vladár Gábor dr. titkos tanácsos, kú­riai bíró, az országos bírói és ügyészi egyesület elnöke nyitotta meg a közgyű­lést, majd Radocsay László igazságügy­miniszter beszédében a többek között a következőket mondotta: — A magyar igazságszolgáltatás immár több mint kilencszáz esztendős nagyszerű szervezete és szerkezete kétségtelenül a legszilárdabb pillére alkotmányunknak. Ennélfogva a bírói függetlenség egyik legerősebb biztosítéka annak, amit mi ma­gyarok éppen alkotmányhüségünknél fog­va egészen különleges megbecsüléssel és tisztelettel teljesítünk és ezt mindenkép­pen a leggondosabban akarjuk megőrizni. Tökéletesen egyek vagyunk a megqyőző- déses bírói szolgálatban és a bírói függet­lenség leggondosabb megőrzésében. A miniszter beszéde után vitéz Moldo- ványi István dr., a nagyváradi Ítélőtábla elnöke a bírói függetlenségről értekezett. Ezután a bírói és az ügyészi kart érdek­lő fontosabb kérdéseket tárgyalták meg. A jövő évi közgyűlést Kolozsvárott ren­dezik. ötven fűieief torién! az elmúlt évben Kolozs-megyében Közgyűlést tartott a Kolozsmagyal TIzzító Szövetség KOLOZSVÁR, szeptember 20. Kolozsvár város ég varmegye Tűzoltó Szövetsége va_ sámap délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését Szász Ferenc dr. alispán elnökletével a vár- megyeháza nagy tanácstermében. A közgyű­lésen tekintélyes számban képvise’tették ma­gukat a kolozsvári éa kolozsmegyei testüle­tek és megjelent azon vitéz Zombory A. Jó­zsef kerületi felügyelő és Dévényi Lajos, Bé­kés vármegye tüzrendészeti felügyelője is. A Hiszekegy elmondása után dr- Szász Fe­renc a'ispán elnöki megnyitó beszédében mél­tatta a tűzoltóság fontos hivatását. Ezután felkérte Dévényi Endre dr vármegyei felügye­lőt, hogy ismertesse a Tűzoltó Szövetség és tüzrendészeti felügyelőség működését. Dévé­nyi Endre dr. felolvasta az évi jelentést, amely rész'etesen beszámolt’ Kolozs várme­gye utóbbi évi tüzrendészeti helyzetéről és Kolozsvár város Tűzoltó Szövetségének mű­ködéséről. Megemlékezett az évi jelentés a magántüzoltóságoknak, a nagyobb gyárüze­mek tűzoltóságának, valamint az önkéntes és köfe’es tűzoltóságoknak a munkájáról, to­vábbá az összes tüzesetekről és a mentések­ről. Végül tájékoztatót nyújtott a tüzoló- utánpótlásról. a különböző tanfolyamokon va­ló kiképzésrő’ és a fontosabb személyi válto­zásokról- Azí évi jelenté® adatai szerint az utclbi évben a füzeseteket legtöbbször gondat’anság és gvermekek játéka okozta. Kolozs vármegye területén egyébként összesen ötven tüzeset volt az utóbbi évben, mégpedig 16 a bánffvhunyadi járásban. 15 a nádasmenti járásban, 7 a hidalmási járásban, 7 a kolozs­vári járásban 3 Bánffyhunyadon, 2 pedig a kolczsborsai járásban. Az évi jelentés fe’olvasása után Neszpiák János pcnztárn.ok ismertette az évi zárszáma­dást s az évi költségvetést, melyet a közgyű­lés egyhangúlag elfogadott. Kántor János^ tit­kár ismertette a választmány javaslatát, mely­nek alapján a szövetség választmányába meg­választották vitéz Márky Barna dr. békésvár­megyei alispánt, Dévényi Lajost, Békés vár- megye tüzrendészeti felügyelőjét, Zudor Já­nos Dermal a vezérigazgatót, Lőrinczi Gézát, az Ady-gyár igazgatóját, vitéz Borcsiczky Imre őrnagyot, László Dezső országgyűlési képviselőt, Lőrinczy Gábor zsolnai gyári tiszt. _ vi'Se'őt, Szűcs Elemért, qi Schull-kendőgyár igazgatóját és Szilvássy Károly igazgató fő­mérnököt Gyulafehérvárról]. A® uj választmányi tagok nevében Dévé­nyi Lajos felügyelő mondott köszönetét- Utá­na Mufh Mihály városi tanácsnok a polgár- mester képviseletében közvetlen és bensősé­ges szavak kíséretében adta át Blahuuka La­jos t.üzoltófe'ügyelőnek 25 éves szolgálata ju­talmául a belügyminiszter által adományozott királyi diszérmet. Ezután a hosszú szolgála­tot teljesítő tisztek és tűzoltók jutalmazása következett. A szolgálati érmeket V*iéz Zom- bory A- József kerületi felügyelőnek az e'_ ncklő alispán adta át, dr. Dévényi Endre fel­ügyelőnek! és Bánk István főfelügyelőnek vi­téz Zombory A. József, míg a Deraiata- gyári tűzoltóság négy tagjának Zudor János vezér- igazgató adta át a szolgá’ati érmeket. A köz­gyűlés végül elhatározta, hogy október első vasárnapján Kolozs községben t.üzoltóver_ senyt rendez. Ezután a közgyűlés a Himnusz eléneklésével le’kes hangiratban ért véget­A FÜRDŐSZOBA-BERENDEZÉS KÖZ­SZÜKSÉGLETI CIKK. A budapesti kir. ítélőtábla adott esetben kimondotta, hogy a fürdőszobaberendezés a városi társadalom szé­les rétegének használati tárgya, tehát köz­szükségleti cikk. Minthogy a fii Uszobabe- rendezés egységesen képezte eladás tárgyát, abból egyes alkatrészeknek esetleges fényűző módon való kivitelezése nem fosztja meg köz­szükségleti cikk jellegétől. ...............-...........-........ S Besztercei napiá GlESZTERCE-N ASZOD VÁRMEGYE közigazgatási bizottsága a vármegyeháza kis- gyülési termében dr. gróf Bethlen Béla főis­pán elnöklésével megtarotta rendes havi ülé­sét. Dr. Szmolenszky László alispán jelenté­sében foglalkozott a legújabb kormányható­sági rendeletckkel. Azután a közigazgatási ágak képviselői tettek jelentést szakáguk ál­lapotáról. Befejezést nyert Beszterce-Naszód- ban az állami pótadó kivetése. A folyó évi együttes adók előírása is megtörtént. A köz- adóhátrálék igen nagy, jelentette a pénzügy­igazgató. A pénzügyigazgatóság augusztus hó folyamán öt italmérési engedélyt- adott ki. Huszonhárom dohány árusítási, 103 italmérési engedély tárgyalj» aiatt áll. A besztercei kir. ügyészség elnöke jelenti, hogy augusztus hó folyamán az ügyészséghez 304 feljelentés ér­kezett; 121 honvédelmi törvénybe ütköző vétség, 54 árdrágítás, 40 lopás, 26 baleset, 15 csalás, 10 okiratbamísitás, 3 sikkasztás, 6 hatósági közeg elleni erőszak, 5 közellátási vétség foglalkoztatta az ügyészséget. A tan- felügyelői jelentés a népiskolák és tanítói la­kások tataroztatásáról számol be többek kö­zött. A nagyobhmérvü épűletjavitások cél­jára a vallás- és közoktatásügyi miniszter négy-ötezerpengős államsegélyeket utalt ki. A kisebb tatarozások elvégeztetése alispáni rendeletre az iskolafenntartó községek költ­ségvetési feleslegének terhére történik. Besz- terce-Naszód vármegye építkezések terén igen szép eredményt ért el. Most az ONCsA há­zak, községházak, jegyzői és orvosi lakások lebontott állványait az iskolák köré áliitják fel, hogy azokat az összedüléstől megment­sék és a tanitóí lakásokat használhatóvá te­gyék. A törvényhatósági állatorvos jelentette, hogy augusztus hónapban az állatbetegségek közül főleg a rühösség és sertéspestis ellen tettek óvintézkedéseket. Foglalkozott az augusztus havi állatvásárokkal. Besztercén, Borgóprundon, Nagysajón, Naszódon és Szászlekencén az elmúlt hó folyamán 2 or­szágos és 22 állatvásárt tartottak. Ezek kö­zül a besztercei országos állatvásár erős, a többi közepesnél gyengébb volt. A besztercei országos állatvásár forgalma: 298 ló, 1037 szarvasmarha, 86 sertés tulajdonjogi átruhá­zása. Az adás-vételek legnagyobb része to- vábbtartásra történt. A 20 kilón aluli mala­cok és süldők ára csökkent. Végül a gazda­sági felügyelő olvasta fel mezőgazdasági hely­zetjelentését. Megállapítást nyert, hogy a különböző szakágak képviselői egybevágóan teljesítik kötelességüket. SZAKSZERŰ IRÁNYÍTÁST KAPOTT BESZTERCE-NASZÓD GYÜMÖLCSTER­MÉSE. Beszterce-Naszód legjelentősebb ter­mészeti kincse, a fa mellett gazdaságilag a gyümölcstermés nyújt nagy lehetőségeket. Ez a felismerés vezette a vármegye alispánját, az EMGE-t és Beszterce városát, amikor lehe­tővé tették egy gyümölcstermelés! szakember letelepedését, gyümölcstermelési hivatal mun­káját. Undi György gyümölcstermelési intéző, a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének helyi szervezőjeként meg is kezdte munkáját, melynek eredményeként a vármegye gyümölcs- termelésének nagymértékben való fellendülé­sét várhatjuk. TIZENEGY OKLEVÉLNÉLKÜLI TA­NÍTÓ szerzett Beszterce-Naszódban a nyár folyamain tanítói oklevelet. Ezek közül azo­kat, akik kétéves tanítói szolgálatukat be­töltötték, a vallás- és közotatásügyi minisz­ter szeptember i-i hatállyal rendes tanítókká kinevezte. Ilyenek: Fazekas Mózesné Balázs Róza oláhszentgyörgyi, Zágoni Albu Lajos sófalvi, Burján Gyula majori, Forrai Ferenc tóháti, Pajoriuí Tamás galacfalvi, Tóth Já­nos borgóprundi, Vadadi Filep Imre pintáki és Ürmösi Róza majori tanító. HAMBURGI GYERMEKEK BESZTERCE NASZÓDBAN. A németországi légiveszély­nek kitett helyekről a tavasz folyamán mint­egy tízezer német gyermek jött hazánkba. BeíZterce-Na-szódba 1000, a szászrégeni körzetbe 500 vemdéggyermek érkezett. A besztercenaszódiak Hamburgból jöttek. Az ország valamennyi lapja beszámolt arról a szörnyű pusztításról, amit az angolszászok a hamburgi szőnyegbombázással véghezvittek. A német kormány előrelátó gondoskodása. . folytán ezer hamburgi ifjú megmenekült az ottani borzalmaktól. Kisebb, harminc-negy­ven ■ főnyi táborokban Kisfehéregyháza, Dipsc, Királynémeti, Asszubeszterce, Jád, Aldorf, Felsőszászujfalu, Peues, Kiszsolna, Szászbudak községek szász családjainak ven­dégei. Hathavi nyaralásra jöttek. Tizenbárom- tizenhatéves iskolás növendékek. Minden tá­bornak az irányítását tanítónők végzik. Az itt töltött idő nem tisztán üdülés. A tanulók állandóan tanulnak. Naponként rendes taní­tás van. Állandó kirándulásokat rendeznek. Külöm egészségvédelmi szervezetük van. Mo­torbiciklis nőápoló járja be a táborokat és végzi az egészségvédelmi ellenőrzést. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogu­lásáért az Ellenzéki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom