Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-18 / 211. szám
1943 szeptember Iff. ELLENZÉK 7 _ ERDÉLYI LELKIISMERET Irta: VÉGH JÓZSEF Nem tudom, hogy megtörtént-e, lehet, hogy csak kitalált história. Mindenesetre nagyon jellemző szembeállítása az elmélet és gyakorlat világának. Azt mondják, hogy néhány évvel ezelőtt egyik magyar faluban nagy politikai gyűlést tartottak. A szónokok másfél órán keresztül ta- nitgatták az egybegyült gazdákat a politikai alapelvekre és bizonygatták, hogy csak az az egyedül üdvözítő a falu számára, ha az ő pártjuk zászlaja mellé csatlakoznak. Közben természetesen sok szó esett egyébről is. Nemzetmegváltó gondolatokról és az igaz magyar ember kötelességeiről. A derék falusiak csak hallgatták. Olyan is akadt közöttük, akii bólogatott is hozzá. Amikor vége volt a gyűlésnek, a rendezők azt hitték, hogy már nyert ügyük van. Sikerült maguk mellé hangolniuk az egész falu népét és elégedetten várták a visszhangot, a falusiak megnyilatkozását. Egyszercsak előlépett egy öreg gazda. Tisztességtudóan megkérdezte, hogy szabad-e elmondania a megjegyzéséit. Csak bátran! Tessék! - biztatgatták a szónokok. Erre az öreg gazda azt a meglepő kérdést tette fel, hogy tudnak-e az urak tüzet csinálni. A gyűlés vezetői nem értették, hogy mit akar mondani ezzel. Mire a gazda azt felelte, hogy ő azt hiszi, hogy hiába adna nekik aprított fát, tüzelőhasábot, a tűz élesztősére szogáló apró papirt és a tetejébe gyufát, mégis azt hiszi, hogy megfagynának a fütetlen szobában, mert nem képesek a tüzet meggyuj- tani, Hiányzik belőlük az a képesség, hogy a lángot kicsiholják. Hát igy volt ez a gyűlésükkel is! Megvolt bennük a jóakarat, hogy tüzet csiholjanak, eljöttek szép szóval, nagy gondolatokkal, de hiálía volt meg a tüz- csl nálásnak minden kelléke, mégsem találták meg azt, ami a falu lelkének lángraíobbantásához szükséges. Mert ő őszintén megmondja, hegy szép volt, bölcs dolog volt az egész avulás, de nem tudja, hogy mi lesz ebből a nemzet haszna. Nem magyarázták meg neki* hogy ha igy és igy cselekszik, abból milyen jó fakad a nemzet összességére. A szónok urak elmennek, az élet pedig folyik tovább a maga mentén, ők pedig nem lépnek be a sokat Ígérő pártba, mert nem látják, hogy attól bizony hogyan fordul jobbra a sorsuk. Mert megvolt minden anyag a tüzesiná- láshoz, csak éppen a láng hiányzott. Tűz nélkül pedig nem lehet melegedni. 9 Ezt a történetet azért idéztem bevezetőül, mert nagyon sokan úgy vagyunk azzal Erdélyben, hogy irtózunk az üres szóvirágoktól. Nem becsüljük sokra a külsőségek világát és a legkisebb gyakorlati erdeményt is többre tartjuk a legcikcrnvásabban kifejezett elméletnél. Politikai megnyilatkozások fokmérőjéül azt tartjuk, hogy vájjon sikerült-e fellobbantani azt a bizonyos lángot, amely nélkül nem melegszik a fütetlen szoba. Ezért nem tudott nálunk termékeny talajra találni a különböző politikai pártok agitációja és ezért tértek vissza sikertelenül a jobb és baloldal politikái kortesei. Hiányzott belőlük az a bizonyos erő, amely a lángot fel tudja lobbantani. Nem azt akarom ezzel mondani, hoay az erdélyi ember hiba nélkül való. Bizony nálunk is alkalmazni lehetett a felszabadulás utáni időkben, hogy nagyon sokan gyarló és sajnálatos hibába estek. Azt akarták bizonygatni, hogy ki a jobb magyar. Feljelentések és legtöbbször alaptalan vádaskodások kezdődtek a különböze hatósági fórumok előtt, amelyek minden józan magyar emberben fanyar szájízt keltettek. Megindult a versenvfutás a különböző koncessziókért, hogy a rangokról és címekről ne is beszéljünk. Az ?s igaz, hogy ideig-óráig olyan emberek is nagy hangon szerepeltek a közéletben, akiknek erre semmi jogcímük nem volt és kivívták a felháborodott közvélemény jogos bírálatát. De nvint a számum után is eltűnik a felkavart laza anyag, úgy eltűntek az erdélyi életből is az akarnokok és egységbontók. Megmaradt a szilárd anyag, amire építeni, alapozni lehet, aminek erejével hozzá lehet kezdeni a legválságosabb időben is a jövendő feladatainak megvalósításához. Sajnálkozó jóindulattal lemosolyog- juk azokat, akik a társadalmi! külsőségek kinos betartásával akarják eltölteni az életüket, az erdélyi magyar tömegek összessége pedig a mult tanulságai alapján kialakult célkitűzésekkel készül fel a magyar jövendő munkájára. Jóleső érzés megállapítani!, hogy itt Erdélyben nem kell félnünk attól, hogy nem tudjuk a lángokat elővarázsolni. Az erdélyi magyarság vezetői feem kell kétségbeesett letargiával üljenek a fütetlen kemence előtt, pedig rendelkezésükre áll a tüzelőanyag. Megtalálják az utat a tömeglélekhez és ezzel már fel is lobban a láng, ami egységre, munkára, bizakodásra késztet minden magyart és képessé teszi arra, hogy a legsúlyosabb időkben se veszítse el a fejét, hanem fegyelmezetten készüljön fel a történelem nagy eseményeire, ■ Valahogy ez az érzés alakult ki bennem azután, hogy végighallgattam az Erdélyi Párt vasárnapi ünnepi gyűlését és elolvastam mindazokat a sajtóvéleményeket, amelyek az országban a gyűléssel kapcsolatosan megjelentek. Nem akarok abba a hibába esni, hogy elismételjem Teleki Béla nagy beszédének gon- dclatvezetését, hiszen jobb és ina- zabb következtetéseket amúgy sem lehetne levonni azokból, mint ahogy az Erdélyi Párt országos elnöke tette. Inkább azt szeretném elemezni: milyen hatást keltett a beszéd a kisemberekben. Azokban, akik nem tartoznak az úgynevezett szellemi elithez, nincsenek tisztában a politikai elméletekkel és a maguk hétköznapi életében a vezetőktől várnak olyan változást, amely titkos kívánságaikat kielégíti. Most nem akarok országos távlatba elkalandozni, hanem a szűkre szabott kolozsvári keretek között vonom le a vasárnapi gyűlés gyakorlati konzekvenciáit! Örvendetes megállapítani, hogy társadalmi különbség, pártállásra való tekintet nélkül, városszerte az a vélemény alakult ki a Teleki Béla-be- széddel kapcsolatosan: reális tényekre mutatott rá az Erdélyi Párt elnöke. Nemcsak magasröptű elméleteket fejtegetett, hanem közérthető módon érzékeltette, hogy mit kell cselekedni. Különösen kpt kérdésben keltett nagy visszhangot az Erdélyi Párt elnökének beszéde. Az egyik a nemzetiségi kérdés, a másik a zsidókérdés. Olyan kérdések ezek, amelyekhez mindenki szívesen hozzászól. Nincsen olyan magyar társaság, amelynek tagjai ne lennének meggyőződve arról, hogy ha rájuk bíznák ennek a kérdésnek a megoldását, majd ők megmutatnák, hogy hogyan kell cselekedni. Nagyon sokat ártott a közvélemény kialakítása során az úgynevezett hordószónokok szereplése, aklik nem fukarkodtak nagyhangú Ígéretekben és igy sok tekintetben még a józan gondolkodókat is elvakitották. Ugyanezt a szerepet vették át most a baloldal sutfogói, akik viszont azt szeretnék elhitetni a magyar tömegekkel, hogy jó lesz vigyázni, ki hogyan viselkedik, mert nemsokára ellőhet a számonkérés órája. Teleki Béla a valóságokkal számolt, amikor ebben a két kérdésben elmondotta véleményét. Helyes nemzetiségi politikát csak úgy lehet csinálni, ha olyan magasbbrendü állami koncepciót alakítunk ki, amelynek keretében a nemzetiségek a közös haza munkájába bekapcsolhatók. A zsidókérdéssel kapcsolatosan pedig legyen mindenki meggyőződve arról, hogy a zsidó nem angol kisebbség, amely a forgandó szerén- cséjü harcok vérzivatarában erős hátországot érezhet maga mögött, amelynek esetleges győzelme uralkodó elemmé teszi! Ennek a két kérdésnek az elbírálásánál van leginkább higgadt és józan elmékre szükség. Itt lehet a legveszélyesebb a szélsőségesek megnyilatkozása, ezért tehát féltékenyen kell őrködnünk arra, hogy nemzeti állásfoglalásunk egységes legyen. Egy mondatban össze lehet foglalni a kolozsvári közhangulatot, amelyet azután különböző laptársaink véleményei alapján az egész felszabadult országrészre alkalmazhatjuk: Teleki Béla beszéde felébresztette az erdélyi lelkiismeretet. Lángralob- bant a tűz, gondolkoznak kisemberek és magyar vezetők egyaránt. Fontolgatják a cselekvések lehetőségét és mérlegelik a saját életük, a közösségért való munkálkodásuk eredményeit. 3 Erdélyi lelkFismeret! Ez késztette szólásra Tamási Áront, a nagy erdélyi írót a vasárnapi gyűlésen. Nem akart politizálni most sem, mint- ahogyan eddig is táví>ltar*of*a magát a gyakorlati "roll*tikétól. De uny érezte, hogy kötelessége elmondani: olyan magyar keretet kell teremteni, amelyben a szellemi ember és a korlati nelitíkus. a fizikai munkás és a kistisztviselő egyaránt megtalálja a maga munkaterületét. Ezért tartotta szükségesnek, hogy az Erdély Párt szélesítse ki kereteit és mindenki megnyugvással vette tudomásul az országos elnök válaszából, hogy ennek a keretnek életrehivál sához már megtörténtek az előkészületek. Az erdélyi lelkiismeret az a bizonyos láng, amely cselekvésre késztet, amelyet már olyan sokszor hiányoltunk és amelyet a leghangzatosabb politikai programmal sem lehet pótolni. Azok, akik a magyarság vezetékben és irányításában szerepet vállaltak, a legsúlyosabb történelmi felelősséget vették magukra, mert cselekedeteikben arra kell gondolniuk, hogv világok harca kellős közerén tanúsított magatartásukat hogyan fogja megítélni az utókor. Az erdélyi lelkiismeret azt peranesolîî», hogy ebben a felelősségvállalásban mindannviunknak osztozni kell. Ezért szólalt meg a szellem embere és közvetlenül utána ezért tett hitvallást az örök erdélyi és az örök magyar nemzeti célok mellett a munkás, a lelkész és a kisgazda. Egyik jólismert baloldali sajtóorgánum igyekszik gúnyos megjegyzéseket hozzáfűzni a munkásság, a föld- müvesosztály. (a baloldali sajtóorgánum nagy előszeretettel „a parasztság“ kifejezést használja) és az értelmiség összefogásának gondolatához. Megjegyzéseiből kétségkívül az tűnik ki, hogy ezt a szerenet szeretné az úgynevezett „baloldalnak“ megkaparintani. Kár volna vitába bocsátkozni ezzel az ünneprontó hangocskával, amelyre csak azt a választ lehet adu*. amivel ennek a cikknek bevezetőjében foglalkoztam. Láng nélkül nem lehet tüzet csinálni! Az erdélyi lelkeket pedig csak azok tudják lángralobbantani, akik valóban ismerői az erdélyi életnek és tudatában vannak annak, hogy mivel lehet megszólaltatni az erdélyi lelkiismeretet. Az erdélyi hang túlnőtt a helyi ke« reteken. Országszerte meggondolkoz- tat, véleménynyilvánításokra ad alkalmat. Az elméletek sikjáról elvezetett a gyakorlat világába, azt a kérdést harsogja a fülekbe, hogyan kell élnünk, mit kell cselekednünk, ha hazánk és nemzetünk fennmaradását biztosítani akarjuk. Az erdélyi lelkiismeret megszólalt, cselekedetekre, a jelén és jövendő feladatainak megvalósítására buzdít. Biztató jel, hogy az erdélyi hangról mindenki elismer*!: alkalmas arra, hogy tüzet csiholjon. Ez a tűz: a lelkek lángja kell meghozza mind- annyiunk számára az alkotó erőt, amely minden megpróbáltatással szembeszáll és egyedül a magyar megfontolás józan szellemében nézi az időket és eseményeket és igy alakítja ki azt a munkaterületeit, amelyet a jövendő érdekében kí!n©k-ki- nek a maga őrhelyén kell betöltenie. a Színházról Irta*. LOUIS JOUVET A színháznak nincsenenek problémai, csak problémája vau: a siker. Színház nincs siker nélkül. Gondolkozzunk csak ezen s belátjuk, hogy ez az állítás van annyira íontos, hogy hátM'vvbe szőrit műn-den más számba vehető ir.t2gállapitást. A siker a mi hjvátasáunk egyetlen törvénye. Mert végei edménvben a taps, a közönség eL ismerése az egyetlen célja annak a művé. szetnek, amelyet Moliere ,,nagynak" nevezett. Ez a ..nagy művészet" pedig a tetszés művészete. A színházban a tetszés művészete pedig a jó darabirásnál kezdődik s azután, vsokkal alább e csúcsnál, a rendezésnél és a játéknál végződik. Ilyenformán szemlélem a színház kérdésétNem szeretem a sokat használt, sokat leirt „probléma" szót. Van kamasz.probléma, nemi probléma, népes családpuobléma, bor- problétma buzaprobléma, választási probléma és a probléma szó ellenére mindig lesznek gyermekek, kamaszok, lesz népes család, lesz buza, lesz bor. Hála a Mindenhatónak mindaz, ami élet, »egyúttal probléma is. A ,,probléma" az élet fogalmát is felidézi. Mondhatjuk, hogy ahány probléma, annyi élet s ahány élet, annyi probléma. A színház problémái örökösek, mint az életé. Ezek a problémák se maiak, se tegnapiak- A mai színház problémái, kétségte. lenül a mai színház kérdése és a holnap színházának problémája mindenkori probléma: a siker, ■JUk Tegyünk már végre hivatásbeli különbséget a színész -éb komédiás között, mert e kettőt •a mindennapi beszédben könnyen, összetévesztik. A színész csak bizonyos szerepeket játszik. A komédiás minden szerepet eljátszik A színész egy személyiségben él, a komédiásban pedig él egy, vagy löbb személyiség. Egy tragikus hős mindig csak színész le. hét Xfi Színész és komédiás között az a nagy különbség, hogy az utánzás ösztöne sokkal kisebb mértékben fejlett a színészben, mint a komédiásban. sn Ha a mai színház egyáltalán valamilyen cé> felé halad, az csak az az élet lehet, amelyben a szellem visszahódítja a maga jogait az anyagtól, a szó a játéktól s a szöveg a látványosságtól 'JO5 A középkori költői realizmus eredményeként, a vallásos érzési erejével, a szimbólumok és al'egóriák hatalmával, az igazi sziné házi hagyomány, vagyis a színészek, a szerzők és a közönség között létrejött teljes összhang a XVII. században elérte a tökéletesség és tiszta művészet csúcspontját, aminő_ höz hasonlót azóta sem láttunk, Ez a csodálatos színházi hagyomány az írás és a megvalósítás, az előadás páratlanul harmonikus viszonyában fejeződött ki. Ez pedig ma u» példaként lebeghet előttünk. «05 A 6zinház mindig egy civilizációnak a ve. tülete. A társadalom, a mai formájában, olyan színházzá' rendelkezik, amilyent megérdemel, mert a művészet ma a politika virága és gyümölcse. Franciából fordította; HESZKL BFLA.
