Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-02 / 198. szám
1943 szeptember 2. ELLENZÉK S Elszállították Eberbardtba Apponyí Albert gróf és felesége (Üldi maradványait BUDAPEST, szeptember 2. (MTI.) A m. kir. kormány néhai Apponyi Albert gróf és felesége földS maradva nyui Eberhardra szállítása alkalmából a budavári K or on ázó- f őt e m p - lomban szeptember 1-én délelőtt fél 10 órakor gyászmisét mondatott. A koporsókat már az előző nap kiemelték és a templom bejáratánál helyezték el. Ott volt Káílav Miklós miniszterelnök is a gyászmisén. Külsőségeiben megkapóan egyszerű körülmények között folyt le a gyász- szertartás. Kátav Béla dr. plébános kíséretével együtt kivonult a két koporsóhoz és megszentelte. Ezután gyászkoicsira tették mind a két koporsót és különkovsira a koszorúkat. A hatalmas virágerdőből kitűnt a kormány, a képviselőház és a felsőház koszorúja. Röviddel 10 óra után a gvászkocsi-sor megindult Ebeir- hardra. Az eberhardi temetésen Káílav Miklós miniszterelnök képviseletében bárciházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Szinyei- Merse Jenő vallás- és közktatásügyi miniszter képviseletében pedig Fáy István m. kir. titkos tanácsos, vallás- és közoktatásügyi államtitkár vesz részt. Elmarad a svéd—magyar uszómér- kezés Budapestről jelentik: A Magyar Úszó Szövetség minden előkészületet megtett a szeptember 4. és 5-iki svéd-magyar úszó mérkőzésre. Tegnap este azonban a svédektől távirat jött, melyben közölték, hogy az utazási nehézségek miatt válogatottjukat nem tudják a magyar fővárosba küldeni. így az országok közötti úszó válogatott mérkőzés elmarad. PAPIBBAN, i*éea«tan, Md kiszerelési tárgyakban Mfes raktári talál az „Ellenzék*1 VhywäioiH) ült. Félmillió katasztrális hold zsidó birtokot osztanak ki a háborús hősök, hadiözvegyek és hadirokkantak között BUDAPEST, szeptember 2. (M IT.) Alig pár napja hangzott el a legfelsőbb óhaj, hogy a most folyó háborúban kimagasló érdemeket szerzett honvédharcosok kiemelkedően hősi magatartást tanúsított tagjai az áldozatkész vitézség elismerését jelentő kitüntetésük mellett példaadó magatartásuknak megfelelően külön elismerésbe is részesüljenek, a kormány máris megtette e tekintetben az első és a legfontosabb lépést, amikor kiadta a zsidó mezőgazdasági birtokok felhasználásáról szóló rendeletét. A rendelet a legfelsőbb kézirat szellemében azt célozza, hogy az 1942. évi XV. te. alapján megszerzett mezőgazdasági ingatlanokat a lehető legrövidebb idő alatt a leginkább érdemes földművesek birtokába és tulajdonába lehessen juttatni. Különösen kiemeli a rendelet — amint ezt mindjárt a bevezető részben is olvashatjuk — a most folyó háborúban vitéz- j ségi eremmel kitüntetettek, a legújabb vitézek, j a hadigondozottak és árvák, a hadviseltek ! földhözjuttatását. Mint a miniszterelnök szegedi beszédében j már ismertette, a kormány eddig az 5 ka- j tasztrális holdnál kisebb zsidó birtokok felhasználása tekintetében rendelkezett. Eszerint a rendelkezés szerint ezeket a kisebb birtokokat a közjóléti szövetkezeteknek kell átadni és azok használják fel a hadiözvegyeket, a hadiárvákat, a hadirokkantakat és a hadviselt földműveseket elsőbbségben részesítse. Ezeknek a birtokoknak a kiterjedése összesen mintegy 24,000 katasztrális holdat tesz ki. Ismeretes már a kormánynak az az intézkedése ts, hogy az 5 katasztrális holdnál nagyobb, de 20 katasztrális holdnál kisebb szőlőket és gyümölcsösöket, valamint az 5 katasztrális holdnál nagyobb, de 100 holdnál kisebb egyéb mezőgazdasági ingatlanokat a Vitézi Rendnek adta át avégből, hogy a Vitézi Szék a vitézeit mielőbb földhöz juttassa. Ezeknek az ingatlanoknak a kiterjedése mintegy 130.000 katasztrális hold. A kormány mostani rendelete az említett intézkedések fenntartása és teljessé tétele mellett a 20 katasztrális holdnál nagyobb szőlő és gyümölcsös és 100 katasztrális holdnál nagyobb egyéb mezőgazdasági ingatlanok felhasználásáról intézkedik. Már a rendelet 2. §-áből világosan kitűnik a kormánynak az a határozott szándéka, hogy ezekből a birtokokból mindenkit megelőzően és elsősorban a most folyó háborúban vitézségi éremmel kitüntetett hivatásos földműveseket, továbbá á hősi halált halt ilyen földműveseknek a legérdemesebb fiú leszármazottját juttassa földhöz. A rendelet e mellett természetesen lehetővé teszi más érdemes kisembereknek, különösen, a most folyó háború és a mult világháború tűzharcosainak, kitüntetettjeinek, hadirokkantjainak, továbbá az ingatlanok felhasználása folytán kereső foglalkozásukat vesztő gazdasági cselédek földhözjuttatását is. Igen fontos szabálya a rendeletnek, hogy 2c katasztrális holdnál nagyobb ingatlanokat j juttatni nem lehet, de az ingatlanok tuLságos elaprózásának megakadályozása céljából kit- , mondja a rendelet azt is, hogy 5 katasztrális holdnál kisebb ingatlant juttatói, vagy földbirtokot ennél kisebbre kiegészíteni rendsze- ' rint nem lehet. Kivétel e tekintetben, ha a kiegészítendő birtok belterjesebb művelésre (szőlőnek, gyümölcsösnek, konyhakertnek) alkalmas. A közszemponipkat elégíti ki a ren- , deletnek az a rendelkezése, amely az ingatlan ! felhasználása során lehetővé teszi a községi és egyéb közcélokra szükséges ingatlanok jut- j tatását. A kormány a rendeletben megszabja a kis- ; embereknek juttatott ingatlanok árát is. Ez a ! földadó tiszta jövedelméhez igazodik és azt ; búzában kell megállapítani. A rendeletben , megszabott kulcs szeri.ni például az országos átlagnak, megfelelő 10 korona katasztrális | tiszta jövedelmű egy katasztrális hold ingat- , lan juttatási ára 30 métermázsa buza lesz. Természetesen, ha jobb a katasztrális tiszta jövedelem, akkor magasabb, ha viszont kevesebb, akkor kisebb a juttatási ár. A búzában megállapított juttatási árat a fizetéskori ár összege szerint kell fizetni. A juttatási árat a hősi halált halt személyek fiú leszármazottjai a juttatási ár előrefizetése nélkül 30 év alatt törleszthetik. A kormány niagy súlyt helyez arra, nogy a zsidó ingatlanokból elsősorban a földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó népesség jusson földhöz. A rendelet megfelelően gondoskodik arról is, hogy a haszonbérlőkként kijelölt birtok- szerzők bármikor tulajdonul megszerezhessék az ingatlant, továbbá, hogy a később vitézzé avatott juttatónak ingatlanait a kedvezményesebb fizetési feltételeket jelentő vitézi telekké lehessen átalakítani. A rendelet kihirdetésével hatályba is lép és miint értesülünk, a kormányzat annyira súlyt helyez a mielőbbi végrehajtására, hogy az ország több részében maris folyamatban van a birtokszerzők kijelölése és megindulnak azok a munkálatok is, amelyek az ingatlanokat gyors elvégzésük után az arra érdemeseknek át fogják adni. Ez idő alatt több mint 500.000 katasztrális holdat juttat az arra leginkább érdemes magyarság kezébe a rendelet. CIRKUSZ uatüutiíirvCZÁiAJÁNOSMÉ un* CZÁJA JÁjNQS 2 MÄDY a levegő táncosnői 10 méter magasságban és a 12 világvárost attrakció. E'őadások pont 4 és pont fél 8-kor kezdődnek. Vasárnap és ünnepnap 3 előadás : d. u. 3, 5 és este fél 8 órakor. Jegyelővétel 10—1-ig es 3 órától a cirkusz pénztáránál. Telefonrendelés .* 20—00. LEVERTE ÉLET Leventeparancs A H. M. Ur rendelete alapján felhívó*, minden leventekötelest, hogy f. évi szeptember hó 3-án, pénteken délután 3 órakor a Horthy-park előtti gyakorlótéren leventesapkával, igazolvánnyal és rendőrségi lakásbejelentő szelvénnyel: összeírás és első eligazítás miatt jelenjenek meg. Megjelenni kötelesefa: az ifjuvezetők és minden levente 1920—1911. évfolyamig, bezárólag, kivéve a középiskolásokat és főiskolásokat, \ Nagy eső esetén a leventék gyülekezése szeptember hó 4-én, szombaton ugyanazon helyen és időben történik. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küz4 mindennap a magyar nép boldog** lásáért az Ellenzék. ÖRVÉNY Irta: NAGY LILLA Az ügyvéd felállott az Íróasztala mellől, mintegy jelezve, hogy részéről befejezettnek tekinti az ügyet, hogy nincs több ráérő ideje a további beszélgetéshez. Idősebb ülkei Andris is felállott a helyéről, intett az ajtónál álló fiának is, hogy indulhatnak. Nincs itt már segitség. Dobra kerül a fél éleién át összekuDorgatott kis földecskéje. Pedig nem ő herdálta el, sem kocsmára nem vitte, a hat szem kölykét nevelte rajta keserv vés igyekezettel. Már kint tapossa mezittelen lábuk az országút tüzes porát. Mentükben • az öreg szeme olykor oldalt pislog gyámoltalanul a fiára. Méregeti ‘nagy testét, erős lábait, barna vastag karjait. — Micsoda munkát végzett volna ez a két , crős^ kar, ha földet hagyok rá — gondolta — odaállítaná maga mellé az asszonyt s úgy törné a barázdát, hogy dalolna felette a ragyogó magasság. Eszébe jutott, hogy mit is kéne az anyjuknak mondani, hogy is mondja el, hogy odafenn nem könyörültek az urak, hogy nincs már fedél a fejük felett. Odaszól bátortalanul a fiának: mit mondjunk odahaza anyádnak, fiam? Az csak nézte gyilkos szemekkel az apját. Nem szólt. Keserűség feszült a torkán. Szeretett volna valami gorombát odavágni a tehetetlen apia szivébe, aztán otthagyni. Végül odavágta keményen; — Maga nem vigyázott, most ne kérdje tőlem. Az apja úgy érezte ebben a fullasztó pillanatban, hogy elviselhetetlen nagyot csapott rá az élet. Harminc esztendeig egyéb se vezette, mint a családja éhes szája, mezittelen teste s most a legidősebb fia száll szembe vele ilyen gorombán? Forró nedvesség öntötte el a szemét. Csontos, izzadt arcán, a nagy belső fájdalomtól rángatózik kócos, lelógó bajsza. — Hát üssetek agyon — mondja —, dobjatok a szemétre, ha én csináltam A fiú szivét már semmi sem veszi meg. Csak azt érzi, hogy kifosztotta őt az élet, a föld, az ember. Minden és mindenki. így hát tisztelni sem tudott már senkit és semmit. Szerette volna felemelni nagy nehéz öklét és belevágni a reá szinte alázattal felnéző barázdás arcba. De csak keserűn felnevetett, aztán sarkon fordult és otthagyta az apját. Alkonyodon mire hazaért. Otthon, Anna, a felesége, örömmel szaladt elébe. — Nagy újsággal várlak, — mondta. Az ember homlokából egy cseppet sem simultak ki a redők. Amikor kora reggel elment hazulról, nem mondta meg, hogy hová megy. Most sem mondta hát meg, hogy nem várhatnak az apjuktól semmit hogy másé lesz a várt kis örökség. Azé, aki többet ad érte. Azért megkérdezte, hogy éppen mondjon valamit. — Mi az a nagy újság? — Gyermekünk lesz, Andris, gyermekünk! Megkönnyebbült, hogy kimondhatta a nagy vallomást. Figyelte közben az urát. De abban nem csillant meg a várt öröm. Az asszony egyre ijedtebben nézte, hogy borul el mindjobban az ember arca, mint önti el pirosán a perzselő méreg. Ráförmedt a vékony kis teremtésre: — Gyerek lesz hát? — dörögte. Az asszony most már érces bátor hangon vágta ki: — Igen. Gyerek. Az lesz! — Nekem pedig nem kell gyerek. Érted? Nem kell! Már ordított. Nem akarok az apám sorsára jutni! Ér. visszavágok az életnek! Lobogó tűz sütött a szemében. Benyúlt a tarisznyába a pálinkás üvege után és húzott egyet belőle. Az asszony félve nézte az emberét, amint eresztette le a torkán, a tüzes italt. Valami benső hang sugallta, hogy valamire rá akarja venni majd. A csend egyre fullasztóbb lett. Esteledett. A szobában szeszélyesen váltogatták egymást a szinek. A nyáresti szellő belehelt a szobába s megcsapta felforrósodott testüket. Anna képzeletében táncot jártak a tüzes képek. Az emberre' le akarja huzni a feneketlen mélybe. El akarja venni tőle a világító örömet, a gyermeket Szeretett volna menekülni, futni és vissza sem .nézni többé. De nem J mert mozdulni sem, az ura közelében. Egyszer csak megszólalt András; — Tudod-e, mért nem kell nekem gyermek? Mert az apámnak is hagyott hatot. Hat nyomoruságot, oszt senki se segített rajta, ha bajba került. Senki se kérdezte, hogy vara-e mit a szájába adjon, van-e mivel betakarja aszott testüket? Végig sétált a csöpp szobán. — Éppen ma keilett mondjad, éppen ma, amikor úgy nem könyörültek odafenn a városi urak. És beszélt. Ömlött a szó belőle. Sajtolta a paraszti sorsa. A tehetetlensége. Kegyetlen erővel lázadozott. Mar nem látták egymást a sötétben. Egyszerre odaállt az ember az asszony mellé: — Gyere — mondta. Anna tudta, mit akar az ura, mégis megkérdezte remegve: — Hová? Az nem felelt, csak megfogta úgy a kezét, hogy majd elzsibbadt a karja s már indult is kifele vele a házból. Sötét volt a falu, csak itt-ott pislogott egy-egy apró ablak. Anna erejét vesztve támolygott az ura mellett, a szája hangtalanul mormolta a Mi- atyánkot. Elértek a házhoz, ahova indultak. Ennek a háznak nem volt kerítése. Mállóit, füstös parasztház volt, egy szem apró ablakkal. Zsup- teteje úgy előredőlt, hogy majd érte a földet. Annát úgy elöntötte hirtelen a rémület, hogy kicsavarta kpzét az uráéból és futni kezdett. Az ember elkapta. — Megfojtalak! sziszegte. Az asszony száján sikoltva rebbent a kiáltás; Eressz, ha istened van! András szó nélkül ölébe kapta s vitte át az udvaron. A házhoz érve, berúgta az ajtót. Odabeontről apró vénasszonv-hang kiabált ki: — Ki jár künn?! András nem válaszolt, csak betette maga után az ajtót, letette Annát a banya mellé a padkára, aztán bereteszelte maga után az ajtót. A hátit is nekitámasztotta, onnan szólt a vénasszonynak: Kérésünk lenne. Sokat szánok rá, mondta biztatóan, várandós az asszony, vegye el tőle. A banya összehúzta ezernyi ráncát a szeme körül s úgy vizsgáigatta Annát, összeakadt a tekintetük. A fiatalasszony tekintete tele volt rémült könyörgéssel. Benne égett a gyereke. Az arca fehér volt, mint a fal. A kin izzadtságcsep- pekben ült ki az arcára. A vénasszony meredten nézte. Meghibbant, pálinkától elborult agyában megvillant valami. Az ő tulajdon fiatal anyasaga. A későbbi sok-sok angyaltiprása. Minden. Fulladozott. Az Anna fehér szelídsége meg- vakitotta. Tátogatta a fogatlan száját, ordítozni szeretett volna, csak repedezett hangok törtek elő torkából; — Pusztuljatok innen! Nem veszem el! Nem látjátok a sok millió köiköt? Mind én öltem meg! Most agyonütnek engem ők! Tele van a szoba velük! Nem! Nem teszem többet! Kell a földnek a gyermek! Levetette magát az agyagos földre. Annát rázta valami felséges boldogság. András is uj szemmel nézett körül. Végigtörölte hideg homlokát, aztán odafordult a feleségéhez s újra csak annyit mondott: — Gyere. Az asszony felnézett reá, az ura meg lehaj- lott érte, átfogta a két karjával, felemelte es vitte is ki a házból. A banya, mostmár megnyugodva utánuk szólt; — Isten vezessen titeket. Menjetek. Azok megfogták egymás kezét s elindultak. A férfi torkán nehéz, fojtó sírás tört 1 el s érezte, hogy a vaskez, ami eddig fogva tartotta szivét, most elengedte. Még csuklóit a hangja, amikor megszólalt: — így van ez jól. Isten is, a föld is úgy akarta, hát legyen. JErősebben fogta meg az asszony kezét: — Erős parasztgyerek lesz az Annám. — mondta. Az kell a földnek! Oszt meg elvan szép barna szeme lesz, mint a tied, ugye lelkem
