Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-31 / 196. szám
194 3 augusztus 31 £LLENZ£K 5 A Gyilkostó környékét naponta százával keresik tel a kirándulók Csúcspontját érte el az idegenforgalom «• Őszinte magyar gondolatok a Székelyföld legszebb vidékén Gyilkostó, augusztus. Nagy kanyar után a Pongrác-tetön döcögni kezd a gépkocsink. Vezetőnk hirtelen jobb kezével vakarja a bal fülét, megszokott mozdulattal lép a mellettünk elhozó hatalmas társasgépkocsi nyomát jelző portengerbe . .. — Ki lehet szállani — „biztat“. — Szeget kaptunk. Kereket kell cserélni. A kényszerállapotot szemlélődésre használjuk. Emlékezünk ... Negyedfél esztendővel ezelőtt a „boldog békeidőkben“ határon álszivárgott, cselédsorból önálló pásztorokká, majd a gyászos magyar összeomlás után urakká vedlett ide- genség ajkán ez volt a jelszó: „A Pongrác-tetőn túl nincs l^resnivalójuk a székelyeknek!“ S a jelszónak — törvény ide, törvény oda — fejszékkel, kaszákkal, dorongokkal szereztek elégtételt. Egyszerűen pásztor őstől, tulajdonostól együtt ezer, meg ezer holdas területekről kergették el a jószágokat. Hányszor, de hányszor villogtak itt, ezeken az ősi székely havasokon, hol eleink vére és véres verejtéke annyiszor hullott harcban és kemény munkában az idegen fejekre?! Hányszor, de hányszor keseredett neki a székely lélek s aztán szállott magába önmarcangoló tehetetlenséggel?! Hány, meg hány fogadalom hangzott el ifr körös-körül, amire tanuk ezpk a hegyek1;- völgyek, a kristálytiszta források, csermelyek, patakok és fák: „Urunk, magyarok hatalmas Istene! csak még egyszer segits rajtunk! Csak még egyszer legyünk szabadok, magunk gazdái, mert soha egymásra, székely, magyar testvérre nemhogy kezet, de szót sem emelünk!“ Tekintetünk végigsiklik újból és újból az ismerős tájakon. Arra, bennebb, a régi ut egyik hirtelen kanyarjában két nekikeseredett székely lovat emelget... Ha jól látjuk, az egyikben már élet sincs. A másik sántít... Elpattant a kerékkötő- lánc, nekirugaszkodott a szekér s a marton béütötte az állatokat. Az egyiknek a bőrét viszik haza csak. Vájjon milyen mértékben jelentkezik itt és ebben az esetben a székely összetartás? Nyilt kérdés marad ez. Ki tudja az ilyen apró emberi sorsokat figyelemmel kisérni ezekben a roppant horderejű időkben? Meg kell igy állni a székely bérceken. Érdemes idézni a múltat. Itt tisztán jelentkezik a gondolat s a szemlélődő, szá- monkérő és számotadó ember világosan látja: milyen kemény és határozott egységben jelentkeztek ellenségeink a múltban?! Hogy érvényesitették akaratukat. Vájjon, nekünk mi a feladatunk? Pártokra oszlani, egymás ellen fenekedni, áskálódni, nagyképüsködni, vagy igaz . magyar testvéri szeretettel kezet fogni, dolgozni, dolgozni s ha kell, harcolni az egy az összesért s az összesért egy elve alapján?! A feleletet a mult adja meg itt, a Pong- rác-tetőn, ahol annyi és annyi testvérünk ballagott kilátástalan sorsa felé zsandár . szurony előtt... ■ _ — Készen vagyok, mehetünk — hangzik gépkocsivezetőnk figyelmeztetése. Szemvillanással búcsúzunk a tetőtől s máris lejtünk ... Roppant sziklák árnyékában tűnik fel a Gyilkostó tükre. A kiálló fenyők figyelmeztetnek arra a minden képzeletet felülmúló földindulásra, mely most 100 esztendeje egymásnak sza- lajsztotta a hegyeket, sziklákat morzsolt és tájat formált... A tavon csónakáznak. Sokan elmésen szerkesztett, napozásra alkalmas deszkákon hevernek s gyönyörködnek föLséges környezetükben. Mások pisztrángok után horgásznak. Ebben az „áhitatos“ munkában nem szabad zavarni őket. Örömmel állapítjuk meg: évről-évre több villa emelkedik ki a sziklák mellől. Kár, hogy néhány épitkező nem tartja szem előtt a táj jellegét s a körnvezetből messze kirivó, sőt ordító épületeket is hoznak tető alá. Pedig van itt elég szép példa. A Koós Károly tervei alapján készült villák formáit kellene követni. A tó ^tükrét és közvetlen környékét szemlélő lehangoltan veszi tudomásul, hogy az utolsó esztendőkben újból — alig észrevehető sávval, de mégis — szűkült a tó területe: apad a tó. Évekkel ezelőtt megállapították szakértőink, hogy a tóból kifolyó Békás-patak tágítja a kifolyó nyílást. Ennek természetes következménye, hogy évről-évre több és több yiz hagyja el a természetes duzzasztóként álló tavat, : Tehát: mesterségesen be kell avatkozni a j [ természet rendjébe. Szakadatlanul újabb J j és újabb tervekről hallunk a Gyilkostó- j ! val kapcsolatban. HataJmasabbnál-hatal- J I masabb célkitűzéseket vázolnk. Idestova ' j harmadik évtizede, hogy az itt rendelke- i zésre álló óriási vizierőt villamossági elő- í j állításra akarják felhasználni... Most • a Székelyföldi Villamos Rt. egész Szé- ( I kelyföldre kiterjedő rendszeres munkája következtében nem valószínű, hogy a Gyilkostó vizének nagyobbmé- retü felhasználására sor kerül. Tehát: az itteni igények kielégítésére szükséges üzemet kell felállítani vizierőre. A munkálatokat pedig úgy kell megoldani — minél előbb —, hogy a tóból kifolyó Békás-patak kordába kerüljön. A Gyilkostó, hajdani egész birodalmát vissza kell adni rendeltetésének .. . A kérdés megoldása körül nem szabadna túlságosan sokat tapogatózni, tervezgetni. A szeg fejére kell ütni már. Ezt követeli a felbecsülhetetlen értékű természeti kincs eredeti helyzetébe hozása. ■ Idegenforgalmi hivatal is működik a i tónál. Itt igazítják el a kirándulókat, a | nyaralókat. .. Egymásnak adják az em- | berek a kilincset, sőt: be sem teszik az ajtót. Feltűnően sok a cserkészruhás fiatalember, parancsnoki jelzéssel. Az ország cserkészcsapatai, középiskolásai egyre több és nagyobb csoportokban látogatnak ide, ahol olyan közel érzi Istenhez az ember magát... Itt tudjuk meg, hogy jelenleg 38 lakható állapotban lévő villa áll rendelkezésre. Rendszerint minden fekvőhely el van foglalva. A vasúti összeköttetés megjavulása nagyot lendített legszebb természeti kincsünk látogatottságán. Állandóan közel 500 vendég tartózkodik a tónál, mig átfutó, naponta váltakozó kirándulók százas csoportokban cserélődnek. A vendéglátóipar tehát teljes üzemmel dolgozik . .. Igyekeznek kiszolgálni a közönséget, noha egyes helyeken udvariasabban is végezhetnék a dolgokat. A Kis- és Nagycohárd óriási méretű sziklafalai árnyékában igyekszünk az alaguton keresztül a szoros felé... Az Oltárkő égbenyuló ormán, két viharfenyő között kifeszitve címeres nemzeti lobogóval birkózik a szél... Évtizedeken keresztül azt tartották, hogy a roppant sziklatömböt nem lehet megmászni. Pedig, amint utólag kiderült, virtusos székely legények többször megtették az Istent kisértő utat... Egyik, legutóbbi ilyen ut látható eredménye a „kő“ tetejéről szivet és lelket viditóan felénk kacagó nemzetiszinü lobogó. Az Oltárkő szikrázó napfénybeh úszó óriási magasságából mélységbe kúszik az ember szeme. Sziklafalak' között, sebes vágtatással rohan a Békás-patak . .. Tajtékzik, zug, csobog, eséseknél valósággal dübörög, habot ver, tajtékzik a viz . .. Sziklatömböket kerülget, ostromol, melyek tetején maroknyi földben fenyő kapaszkodik s bizonyítja: a legmostohább körülmények között, alig néhány maréknyi földben is megkapaszkodik és virul az élet, mert ez a természet rendje ... Végig, az esőzésben szempillantás alatt veszedelmesen megduzzadó és mindent magával sodró patak partján lázas munka folyik. Az egész szorosban megrend- szabályozzák a rohanó patakot. Kanyarulatoknál méteresnél szélesebb, betonba ágyazott támfalakkal fogják a talajt. . . Olyan munkálatokat végez az előrelátás, melyről néhány évvel ezelőtt álmodni sem mertek ezeken a tájakon. Ez a munka vállalja és állja az idők viharát. A terveket készítő mérnökök — igen helyesen — abból indultak ki, hogy megfelelő medret kell biztosítani a megfékez- hetetlennek ismert pataknak. Az alapelvből kiindulva megtisztították a medret. Ahol kellett, robbantottak, máshol faragtak, de akadálytalanul rohanhat az ár, ha megszakadnak a felhők és vízbe öltözik a táj ... Itt az utat többé nem viszi el a rohanó áradat... Felemelték és betonfalazták s hogy formát is adjanak neki: terméskövekkel, megfelelő távolságokban és helyeken kilátókkal — kőmellvédet húztak ... ■ A lehető legjobb benyomásokkal érkezünk a Pokol tornácába . .. Óriási sziklafalak között egyre jobban és jobban szűkül a környezet. Itt egészen paránynak, porszemnek érzi magát az ember s a leg- elvetemedettebb lélek is „Istenhez tér“. Zug, tajtékzik itt minden. Isten keze óriási méretekben hajigálta egymásra a sokszázméteres köveket... A nép elnevezése találó mindig. Ha az Oltárkő „Isten széke“, ez tökéletesen idézi a „Pokol tornácát“... Sok embernek ide kellene jönni, hogy önmagába szállva felismerje: nem azért élünk egymás mellett magyarok, hogy gáncsoskodjunk, széthúzzunk, keserítsük az életünket, hanem, hogy összetartsunk, mint ezek a roppant sziklák és megvéd- jük azt a határvonalat, utat, jogokat és célokat, melyet őseink vérrel és vassal szereztek, erkölccsel, becsülettel kiformáltak, öntudattal tartottak. Igen, ide kell jönni „Isten széke“ elé s a „Pokol tornácába“, ide, ahol nem lehet elfutni a gondolatok, a lelkiismeret önkéntelenül fel- sikoltó parancsolata elől ... FERENCZ GYÁRFÁS. Magyar ünnepség Kolozsborsán THURZAl JÁNOS REFORMÁTUS LELKÉSZ BEIKTATÁSA KOLOZSVÁR, aug. 31. Ünnepélyes keretek között iktatta be tisztségébe uj református lelkészét, Thurzai Jánost, Kolozsborsa református magyarsága. Ez a lelkészbeiktatás ünnepsége túlnőtt jelentőségében, mert a résztvevő nagyszámú egyházi, katonai és polgári vezetők jelenléte igazi magyar nappá avatta azt ezen a nemzetiségi vidéken, Kolozsborsa községben, amely egykor szinmagyar település volt, de a későbbi évszázadok utóbb megrit- kitották ezen a környéken a magyarság sorait. A lelkésziktató ünnepségen megjelent Vásárhelyi János református püspök is, hogy beiktassa tisztségébe az uj lelkészt. A templom közelében felállított díszkapunál a környező papság és az ünneplőbe öltözött hívek élén Székely Miklós ár., a kolozsborsai járás főszolgabírója fogadta a község nevében a püspököt és Szász Ferenc dr. alispánt. Üdvözlő beszédében bejelentette, hogy a kolozsborsai járás magyarsága be fogja bizonyítani, hogy öntudatos keresztény szellemből fakadó magyar életet tud élni. A rövid üdvözlőbeszédre Vásárhelyi János püspök válaszolt. — A jövő magyar népének, a hit népének kell lennie — mondotta. — Nem számban, de erkölcsi fölényben kell kitünniök, mert komoly, öntudatos kötelességteljesitésre van ma hósorban szükség. Egyetértésben és şzeretet- ben kell haladni azon az utón, amelyen Kormányzó Urunk elindította ezt a népet a feltámadás felé. Felekezeti és faji elvakultság nélkül kell munkálkodnunk a szebb és boldogabb magyar jövendőért, s ebben a községben, ennek a munkának az uj lelkész lesz az egyházi vezetője, akinek munkájára az Ister» áldását kérem. Az ünnepi istentisztelet vitéz Köblös 1st-, ván ördögkereszturi református lelkész imájával kezdődött, majd Vásárhelyi János püspök lépett a szószékre, s főpásztori beszédében az öntudatos, magyar református lelki- pásztor feladatáról és kötelességéről szólt. A keresztény magyar szellemtől áthatott főpásztori Igehirdetés után Thurzay János, az uj lelkész mondotta el lelkes székfoglaló beszédét. Mindenekelőtt híveihez szólott, akik szeretettel hívták meg erre a tisztségre, s az ő segítségüket kérte, hogy közös munkájuk valóban áldásos legyen. Különösképpen kihangsúlyozta, hogy eredményes, értékes csak ugy lehet munkálkodása, ha minden egyes híve igaz keresztény magyar szellemtől áthatva együtt dolgozik vele. A lelkészi székfoglaló és a templomi ünnepség után fogadás volt az uj lelkész paróchiáján, ahol a fő- szolgabiró, majd a presbiterek és a testvéregyházak hívei, valamint a leány- és nőszövetség tagjai köszöntötték az uj lelkészt, akit Kolozsvár város tisztviselői kara nevében Grucza Lipót, városi tanácsnok üdvözölt. Délután Vásárhelyi János püspök kíséretével Kidé községbe ment, hogy meglátogassa ottani híveit. A püspököt Kidé község magyarsága felekezeti különbség nélkül hatalmas lelkesedéssel fogadta. A látogató főpásztort sorjába üdvözölték ugy a református, mint a római katolikus s az unitárius egyházközségek, valamint a község nevében. Valamennyi üdvözlő beszédre küiön-külön válaszolt Vásárhelyi János püspök, majd a templomban a felekezeti békességről és a felekezetek egymás iránti megbecsülésérőfl szó-' lőtt a falu magyarságához. Mától a Corvinban Főszereplők : Pelsőcsy Irén, Csór to s, Gyula, Vassari Piri, Ajtay Andor, Pethes Sándor. Előadások kezdete hétköznap: negyed 0, negyed 7. negyed 9 órakor. Szombat, vasár ap és ünnepnap negyed 3-tól. M nd^n vasárnap és ünnepnap délelőtt 11-kcr matiné. Nagyothal ók rrszére díjtalan fejhallgctó! Hirdetmény A Kolozsvári Ügyvédi Kamara közhirré teszi, hogy az ügyvédek r*évjegyzékébe bejegyezte: 1 Borosnyay István ügyvédet Hidalmás székhellyel, 1943 március 26-iki hatállyal. Dr. Bodea Ágoston ügyvédet Dés székhellyel 1943 április 22-iki hatállyal. Dr. Tana József ügyvédet Kolozsvár székhellyel 1943 április 22-iki hatállyal. Dr. Frentiu György ügyvédet Kolozsvár székhellyel 1943 május 15-iki hatály- lyal. Dr. Ferenczi Géza ügyvédet Kolozsvár székhellyel 1943 julius 16-iki hatállyal. Dr. Benedek Dezső ügyvédet Kolozsvár székhellyel 1943 augusztus 10-iki hatály- lyal. Az ügyvédek névjegyzékébe átjegyezte: Dr. Székely Ferenc besztercei ügyvédet Szatmárnémeti székhellyel 1943 július 1-i hatállyal. Az ügyvédek névjegyzékéből törölte az Űrt. 39. paragrafusa alapján, a választmánynak 1943 julius 1-én kelt határozatával: Dr. Sorbán Vilmos és dr. Tischler Béla kolozsvári ügyvédeket. Az ügyvédjelöltek névjegyzékébe beje- gvezte Kolozsvár székhellyel: Dr. Galbács István, dr. Retesianu Simonná, dr. Feurdean Zoina, dr. Kerekes Ervin, dr. Dóczy Ferenc, dr. László Zoltán, dr. Hajdú József, dr. Wolf Mária férj., Melczer Ferencnét. Dés székhellyel: Bikfalvy Károlyt. Az ügyvédjelöltek névjegyzékéből törölte: Dr. Tana Józsefet, mivel az ügyvédek névjegyzékébe jegyeztetett át. Dr. Mis- kolczv János és dr. Szekeres Lászlót, lemondásuk miatt. Kolozsvár, 1943. évi augusztus hó 24-ik napján. Dr. Péterffy Jenő, elnökhelyettes. Az 1943. ősz kedvelt szezon divatlapjai: Elite 5.50 Star 6.— Smart D.-Stella 2.70 Le Chic Parfait 5.90 La Viennoise Elegante 3.90 Iris 4.— Kaphatók az ..Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidéki megrendeléseket utánvéttel iá azonnal elintézünk 1
