Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-30 / 195. szám
1943 augusztus 30. ellenzék A kedvezőtlen idő csak a közönségei tartotta távol a kolozsvári vitorlázó repülők kitünően sikerült bemutatójáról KOLOZSVÁR, augusztus 30. Merész kiránduló csapat sorakozott tegnap közvetlen délután a főtéren. Merésznek nevezem őket, mert a Fellegvár mögött sötét-vészes felhők gyülekeztek. ! — No, végre ... — sóhajtottak fel a békésen sétáló polgárok. — De kár ... — zugtuk mi kórusban a vitorlázó csoport vezetőségével, abban a meggyőződésben, hogy az eső megzavarja a dez- rr.éri vitorlázó repülőtéren rendezendő bemutatót. — Nem baj az kérem, Szerkesztő ur — fordul felém egy apróság, akinek méreteihez képest a hasa túlontúl gömbölyű volt —, mert eső után, ha kisüt nap, termik keletkezhetik s akkor meg vagyunk jnentve . . . Nem fért a szó bennem. A kis köpcös- felé szóltam, hogy mit rejteget olvan rettentően féltve viharkabátja alatt? — A repülőgépem ... Csak öt perc múlva tudtam meg, hogy modellező verseny is van a dezméri táborban. I „Lila akácok Pionirek voltunk egy páran. A tábor még I nyugodt és. kissé . szontyolodott. Érthető ... J hisz Kolozsvár felett a komoly fekete felhők sűrűsödnek egyre. — Publikum — pár Pali, — szólal meg a hátúink mögött egy bizonytalan színű pilóta- öltözetű fiú s lassú léptekkel eltűnik a hangár oldtalábamj. Utána sompolygunk . .. Kis amatőrrádió recseg-ropog a háló ablakában (légköri zavarokkal telten), de kivehető a sláger: Lila akácok ... A fiuk szalmaágyuk s pokrócaik között csendesen lejtik a táncot. A Palik (azaz mi) nem zavaruk, úgy látszik szórakoznak ... Életre szóló kaland a magasban | Az idő lassan telik és már egy pár csepp . meg is indult a magasból. Behúzódunk a han- j gárok egyikébe. Gép-gép hátán. De gyermekgyermek hátán is, mert Balázs István tanár ur már indításra sorakoztatja a modellezőket. Ki- j sebb-nagyobb típusokat szorongatnak féltő kezek. Ez az első lépés a repülés terén. Aki a modellezésnél megtanulja a aerodinamika alapszabályait, könnyen pattanhat majd fel a ,.Vöcsökre“ vagy a „Tücsökre' . Azaz .. . nem éppen „pattan“. . . mert a sorrendet itt is be kell tartam. Elsőnek jön- a „csúszás“, majd „ugrálás“ és egy szörnyű „kalandos“ utazás a levegőben, mely mindössze 12 másodpercig tart, de amelyről „illetékesek“ szerint a vitorlázó hetekig mesél . Szép élet. Bátor és merész. Magyar ifjúkhoz illő. Avatás, mely fájdalommal jár A nap kisütött. A terepre vonulnak a modellezők. Kivontatják a két „Vöcsök“ típusig iskolagépet is. A dezméri vitorlázó tábor vendégei, a rnarosvásárhelyi vitorlázók vannak munkában. Mig egv-két karcsú modell száll a levegőben, Lőrincz Zoltán tanár, a vitorlázó sport régi, kipróbált tagja, megszokott szellemességgel vázolja a repülők kiképzésének mód ját. Bemutatják ezek a derék fiuk az „A“ „B“, „C ‘ vizságák követelte teljesítményeket. Kezdetben azon a véleményen voltunk, hogy a sikerült repüléseket már kész vitorlázók hajtották végre, amikor egy „fájdalmas“ tény győzött meg ellenkezőjéről. A lejtő egyik kiugrójáról messze siklott a gép. A leszálló hely zöld pázsitján pedig pompáson földre ért. Ekkor pedig tiz-tizenöt egészséges torok hatalmas „ááá“-zasba kezdett. — Sikerült egy „A“ vizsga — mondja be Lorincz Zoltán —, most valószínű, avatásra kerül a sor. . . Valóban avatas következett. Még pedig az a ,,fájdalmas“ és „meggyőző“ tény, amit az előbb említettem. Hangos sorakozó . . , tiszteletteljes kézfogás^.. a felavatandó pedig abban a bizonyos 45 fokos szögben meghajol... és a többiek, akik közreműködtek a sikerben... izé... nyitott tenyérrel nagyokat csapva felavatják az eddigi újoncot, aki kipirosodott arccal vonult :mmár „rangosán“ tovább... Miirepülés a Pilissel A szamosialvi polgári „röptér“ felől motorosgép zümmögése hallatszik. Kétüléses „Cimbora úszik a legben utána. hlye György főoktató egyik tanítványával kering a magasban. Pillanatok alatt fejünk fölött húznak el. Csakhamar újabb gép száll fel. Ez már „Pilis" tipusu, amelyen Csomós Attila, a marosvásárhelyi vitorlázókeret oktatója mutat be mürepülést. Apró kis meglepetést tükröző szisszenések törnek fel az ajkakról... Mindenki sajnálkozik, hogy elromlott az idő és hiányt szenved a műsor. Pedig ez igy, mondjuk ,,csonkán“ is, igen szép Közben Szőcs Ferenc, a kolozsvári keret oktatója úszik már vagy ezer méterrel fejünk fe- | lett, hogy ő is bemutassa, mit tud. Dugóhúzók, leopingok és egyéb mutatványok rajzolódnak fel a borult égre. A siker teljes... Ahol a sasokat is „körözné‘ oktatják Hogy mennyire tudnak vitorlázni repülőink, bizonyltja az alábbi eset; A dezméri repülőtér délről nyúlik le az északra fekvő tágas lejtőre. Kedvező észak- nyugati szél esetében hosszú óráson át keringhet a gép a levegőben. A gerinc felett kitárt szárnyakkal a gépek között feltűnt egy nyitott szárnyú sas. Mintha utánozta volna a ,,Vöcsköket“ és „Cimborákat“, körözött szintén. A közönség ezerszemü figyelme csakhamar a sasra terelődik. Úgyszintén a Lőrincz Zoltáné is, aki oktatói mivoltában azonnal utasi tásokkal látja el vitorlázó kollégájukat. Az eset lényege röviden; amikor hallgatott az oktatóra, pompásan vitorlázott; amikor „önállóskodott“, rögtön vesztett magasságából. Reméljük, az esetnek nagy hire lesz a sas- ccaládban, kis fiókák hallgatnak az öregek szavára és jelentkeznek még az idén egy kis próbarepülésre a soha nem lankadó oktató uraknál. Utóvégre „körözni“ nekik, igazán helyesen kell tudni, ezt pedig — kis magyar „sasok“ — megtanulni, csak a dezméri vitorlázóröptéren lehet... Jelentkezzetek, mert „lovas nemzet voltunk — repülős nemzet leszünk...“, (űze.J A FALU SZEMÉVEL Márton gazda — Kilencszáztizennégyben is éppen ilyen szárazság volt a mi vidékünkön — masvarázta Márton gazda. — . v . *' • - * ,1 . , . . V •/ • J * - ü■* j '>*’****> C * ' \ á í A * S 1 i « i. i’im. — Munkától cserzett tenyerét szemefölé ernyőzte a tűző nap miatt és azután jobbkezének csontos mutatóujjával kirajzolta, hogy hova volt akkor vetve a kukorica, hova a buza, az árpa és a kender. —• Honnan emlékszik ilyen pontosan bá% tyámuram? — csodálkoztam el emlékezőtehetségén. Márton gazda egy kicsit összeráncolta homlokát, mintha a redőkben lett volna összegyűjtve, amit a múltból megőrzött. Csendesen mondta: — Ekkor született harmadik gyerekünk, szegény első feleségemmel. Azt sem tudtam, fiú lesz vagy leány. Nem várhattam meg, menni kellett. Apámtól is itt búcsúztam el, éppen ez era a helyén; nem várhattam meg az estét, amig hazajön. A kukorica, csak két- araszos volt a szárazság miatt. Mindenki azt mondta, nem lesz semmi termés, csak apám remélt. Az eső csakugyan megjött, lett kukorica, sör a kopaszra kiégett kaszáló is újból ikizöldülít. Még sár jut is kaszáltak. Elmondotta Márton gazda, hogy apja ekkor mondotta a bucsuzásnál, hogyha a magyar nép olyan szívós lesz, mint a kukorica, akkor megnyerjük a háborút. Ezért volt ez olyan emlékezetes nap. De azért is, mert évekig nem került haza. Fogságba esett, féllábát is elveszítette és mikorra hazakerült, már nem ék sem az apja, sem a felesége. Sok csapás érte. Ezelőtt öt évvel a- háza égett le, éppen ilyen . cséplés táján. Az udvarára behordott gabona gyűlt meg. Egycsapásra pusztult el a kenyere és a hajléka. A felesége meg is halt bánatában. Ő azonban ujrakezdte az életet. Ez a szegényember kiváltsága, hogy sokszor kell újrakezdeni az életet. Elnéztem Márton gazdát, ahogy beszélt. Kemény, magyar arca olyan, mintha sziklából faragták volna ki; erő volt rajta és bizakodás. Igen, ez a fajta olyan, mint a kukorica — gondoltam magamban. —■ Époen olyan szívós, L W. ii .V.'.Vi ", . J. Előttem kukoricatáblák, birkóztak a szárazsággal. Milyen, nagyszerű szívósság, hősies kitartás! ösz- szecsavarják levelüket, hogy minél kevesebb nedvességet párologtassanak el. Mikor ez sem segít, akkor egészen radikális eszközökhöz folyamodnak. Valósággal elsorvasztják testüket fedő külső héjukat és felesleges levelüket, hogy ezáltal azt a kevés nedvességet, amit az éjjeli harmatból vesznek fel, cső szemzésére fordíthassák. Erre mondta Márton gazda édesapja a múlt háborúban, hogy ha tanulunk a kukoricától, akkor győzünk. Éppen igy lehet tanulni a magyar paraszttól, amelyek történelmünkben kevés kivétellel olyan egyedül és magáraha- gyatva vivta meg nagy kérdéseit. Most tudjuk, hogy a magvar paraszt megmaradása, a nemzet megmaradását jelenti. De vájjon több-c ez, mint csak hangzatos szólam, divatos program kis ügyeskedők nagv cégtábláján? Mindenesetre a mostani idők vihara sokmindenről lefuja a ráaggatott színes papirt. Milyen sok vád hangzott el a magyar paraszt maradisagárol! És íme, most egyszerre, amikor az idők szélfuvására olyan sokan hajladoznak arra, amerre egyéni érdekük kívánja, kitűnik a magyar parasztról, hogy ma- radisága milyen áldott konzerváló erő. Ha látni akarod a nem hasznothuzó, de áldozatot hozni kész hazafíság önkéntadódó egyszerűségét. ha meg akarod fürdetni lelked a szülőföldhöz ragaszkodás, a fehérremesztelt templomnak, az ősi hit tápláló erejének tiszta patakjában, akkor jere falura. Pedig az elmúlt évtizedek álhberáhzmusa sokszor nudatlan- ságból, de sokszor gonosz számításból a magyar paraszt lelkén is megpróbált rést ütni. Amig városon a mult konzerváló erejének hiánya miatt a legkisebb réstől eddig biztosnak hitt épületek nagy falrészei omlottak össze, addig falun a múlt konzerváló ereje betömte a rést. Azt a vádat is gyakran szokták hangoztatni, hogy a magyar paraszt földéhes. Hát ez igy is van. De büne-e a virágnak, ha nem tud napsütés nélkül élni? Elitéijük-e a csecsemőt, ha az anyatejet többre becsüli a legfinomabb cukrászsüteménynél? A világnézetek és izmusok őrült kavargásában, amikor úgy váltogatják a jelszavakat, mint bohóc az álarcot, a magyar paraszt kitart az évszázados jelszó mellett: föld. Éz nála azt jelenti, hogy amink vam^ az csak földben a mienk. Jelenti azt, hogy a haza fogalmát nem lehet elválasztani a földtől, mert hazája csak annak van, akinek földje is van, ha ez akkora is, hogy csak egyetlen szilvafa férjen el rajta. A falu azonban nemcsak konzerválta fajtánk legnemesebb értékeit, de uj tartalmat ad az elkoptatott vagy devalválódott fogalmaknak. Milyen sokszor fenyegette pusztulás nemzeti létünket azért, mert a szabadságot ösz- S7etévesztettük a szabadossággal! De a legjobb esetben is a szabadság az erősebb kiváltsága volt és valami ilyeat jelentett: nekem szabad nem dolgozni és jól élni, neked szabad sokat dolgozni és tengődni ... Természetesen ezeket nem mondtam Márton gazdának; nem akartam hogy megszakítsa velem a baráságot aggodalmaskodásomért. Ö úgy tudja, hogy nincs semmi ellentét, mert nem is lehet ebben a nehéz időben magyar és magyar között. Ezért a bizakodásáért is hálás vagyok neki. Most is azért kerestem fel. Földje a dűlő tetején van. A szélén van egy fótnyi fiatal akácos és itt nemcsak árnyékban vagyok, de belátom a falu fél határát is. Jó itt ülni. Aki nyitott szemmel néz, az sokat láthat. Szembeni, egy háromvékás földnek a sarkában nyütte. a kendert Julis néni. Olyan meleg volt, hogy még a fák is ájuldoztak. Ó azonban nem tette le nágykarimáju szalmakalapja' alól a fekete kendőt. Gyászol. ’ "»A * > f V if '•r 4 5 * » '~i 1 1 s 1 1 s* ff p ■«« 1 , * I? > 1 l > h* 4. ^ S f > , «,. w V ^ 4 1 - V w p & fc. ^ a ^ A ' » , > - v 1 . ~ % * « f V .« / L > V. >- . * . ţ. A , N’.'. > VV u- \ V . ' • 'A / .*r nén-i azóta sem tette le a fekete kendőt. Nem kellett nagyon megerőltetnem a szemem, hogy az Agyagos széléig lássak. Ott kaszált törpe István, kaszája csak úgy nyelte a lucernát. Kezénél csak a szája járt serényebben. Úgy énekelt, hogy a szomszéd faluban is hallották. Mindig énekel, de most erősebben, mert az éjjel született a nyolcadik fiúgyermekük. Egyébként „törpe“ csak mellékneve. Ő a faluban a legmagasabb és legerősebb. Mikor a cséplőgépet be kell állitafíi, úgy megemel;, hogy elpirul az amerikai héver. Tőlünk jobbra van Kárász Péter kukoricása. Amig a gazda a vackorfa alatt ekéjét javította, két tehene belopakodott a kukoricásba, hogy egy kis zöldmáiéval megtoldja a leperzselt rex sovány ebédjét. A gazda csak későre vette észre, de annál jobban felmérgelődött. Marokra fogta a szijostort és dühös ugrásokkal roham a tehen után. Azt gondoltam, lesz most nemulass szegény jószágoknak. De nem. Az ütésre lendült kéz simogatásra lágyult, az ostorral pedig éppen csak elhajtotta a szem- telenkedő legyeket. Nem volt szive, hogy megüsse segítő társait. Ez a magyar paraszt — gondoltam és szerettem volna, ha ezt a jelenetet sokan látják, mert az a napnál fényesebben bizonyítja, hogy a magyar paraszt megbecsüli azt, aki őszintén se<it neki, akár jószág, akár pedig embertársa legven az. KASSAY GÉZA. Pali bácsinál megszűnt a poharazás Egy röpke szó csak — s hogy a költő szavaival éljünk — egy rape szóban mennyi fájdalom! Alert a „Pali bácsi*‘-fiái 'életbeléptetett kényszerű iizemkorlátozas tényleg fájdalmas napokat hozott azokra, akik lábonálló bormérésének évtizedek óta rendes^ vendégei. Hírnévben Pali bácsi lábonálló bormérése megközelítette a budapesti, (.tündéit, s felülmúlta a marosvásárhelyi „Súrolt grádics“-ot. Arról vetít nevezetes., hogy neki volt a legjobb bora, berúgni még sem lehetett — mert nem volt szabad. A helyiség — legyünk őszinték —• nem ’volt luxushely. Sőt . . . Olyan szűk volt, hogy a vendégek, mint keringek a hordóban, egymás mellett lábon állva szorongtak, s kezükben tartották poharaikat. Pár festetten lóca volt az egész berendezés, s mégis leglátogatottabb bormérése volt az egész városnak Tekintélyuralom volt Pali bácsi lábonállójában. Guszti néni volt a parancsnok, s nem tűrt kilengéseket. Aki megitta borát, annak át kellett adni helyét a következőknek. A bormérésben nem volt protekció. Egyformán szolgálták ki a társadalom különböző rétegeiből egybeverődött borbarátokat. Nem volt cigány, ének, sőt hangos szó sem igen, mert a hangoskodó■ vendégeket gyorsan kituszkolták, s ha néha egy-egy kellemetlenkedett, már este nyolc órakor zárórát csináltak, elküldötték a csendesen borozgató vendégeket is a garazdálko- dóért. S ha Pali bácsi kihirdette a zárórát, azután senki sem kaphatott egyetlen pohár bort sem. Volt valami varázsa Pali bácsi borhelyiségének.- Talán az, hogy nem volt személyzet, a család maga szolgálta ki a vendégeket, s a vendégsereg maga is egy nagy család volt. S most ez a kényelmetlen% sége mellett is kedves, kellemes hely poha- razó vendégei elölt becsukta a kapuit. A magyar pénzügyi jogszabályzat ugyanis a poharazás fenntartását olyan épületáta!aki- fáshoz kötik, melyeket épitőanyaghiány miatt most nem lehet foganatosítani. Amióta Pali bácsi beszüntette a poharazást, csak nagyban lehet nála bort vásárolni'. Azóta szerte a városban Pali bácsi boráét árul- gatják. De sehol sem olyan jó, aromás, mint a szűk, nyáron forró,' télen fagyos és- füstös lábonállóban, ahol a vendégeket a jó bor mellett a Pali bácsi dolgozó családja iránti szeretet és nagyrabecsülés tartotta össze. Megszűnt Kolozsvár, s talán az erdélyi ré- szék legérdekesebb lábonálló bormérése, s azóta vendégei sorra járják a városi kiskocsmákat — de sehol sem találják helyüket . . . . 1 (m. }.)-r— s _. Besztercei napló VÁRBELI ISTVÁN kolozsvári r. kát. segédielkészt tartalékos tábori lelkészi minőségben Besztercére rendelték. A besztercei körzet katonaságának lelkigondozó munkáját végzi. AZ EMGE BESZTERCEI KIRENDELTSÉGE megkezdte Beszterce-Naszódban a takarmánygazdálkodás szempontjából nagyfontosságu silók építését. Besztercén és Sófalván már elkészültek a silók.; A jövő hét folyamán Tacs községben épite- nek. A vármegye gazdái körében nagy érdeklődés nyilvánul meg a silók iránt. Az MGE eléri célját, rövidesen minden gazda udvarán ott lesz a silóberendezés. A BESZTERCEI rom. kát. egyház augusztus havi anyakönyvi adatai; Augusztusi keresztelések száma 11. júliusban 11', augusztusi temetések száma 2. júliusban 1, augusztusi házasságkötések száma 5. júliusban 2. FELTŰNŐEN SOKAN vétenek Besztercén az elsötétítésé rendelkezések ellen. Egyetlen éjszaka 40 rendbontót jelentettek fel az ellenőrző közegek. UJ SEGÉDLELKÉSZ a besztercei r. kát. plébánián. Fábián Mihály r. kát. ». lelkészt Marosvásárhelyre áthelyezték. Helyébe a püspöki helytartó Somlyai István gyergyóditrói s. lelkészt kinevezte Besztercére. SZOLNOK-DOBOKA és Beszterce-Naszódmegyék g'épjérmükerülete, mint elsőfokú gépjármükervjeti rendőrhatóság augusztus 28-án mintegy negyvennégy gépjárművezető tanfolyamhallgatót vizsgáztatott le Besztercén. Szombaton reggel kisebb-nagyobb csoportok álltak izgatottan a besztercei rendőrség előtt. Véget ért a gépkocsi- és motorkerékpárvezeto tanfolyam, ma van a vizsga. A dési gép- iármükerület kiküldött bizottságában dr. Sallay László rendőrfogalmazó. Czikéll Ernő gépészmérnök-tanár, rendőrhatósági műszaki szakértő és Molnár Gyula szakelőadó érkezett Besztercére. Közlekedés- rendészetből Sallay dr.. müsz*ki elmélet és gépjárművezetésből Czikéli mérnök vizsgáztatta a jelölteket. Sikeresen vizsgáztak. Nagyobbrészt úrvezetők. Az egvik vizsgázó ''khiba folytán nekiment a Vnv- ta épületének. Baj nem történt.
