Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-17 / 185. szám

ELLENZÉK 19 4 3 augusztus 17 RjäBMKHBBHBHnHBl Zűrzavarban Irta : ZATHURECZKY GYULA 3 ^ m 5 arsa- ŰOO Mbßxn 3 3Í£V msH ß 33 i Haji ÜT79V ^JÍÍ3l ííiBYft ■siisb f fisjf 2§9fCÍ itt ÍJ Vl'i «aj v, ♦ j> i* V* i'v •M I VÖ*T3 rafia f9§ i-srrr :rréjf 'déri 093 3 39 ßfsi léjf 013 ism ? I ; üsa &ib >If3 i?íie jorf. rój iítr o os ras ßf im m S3 A le e >i â 13 3 d 3 3 i 3 ( runk itt szólani a Vezér talajgyökereiről, gyepűiről s egyéb találmányairól. Csu­pán arról, hogy a nagy handabanda mé­lyén sem sikerül találni egyetlen megtar­tó magyar gondolatot sem. Az ő esetle­ges uralomrajutásuk mindössze teljes po­litikai együttműködést jelentett volna legbensőbb ügyeinkben is a nemzeti szo­cialista Németországgal. Ezt jelentette vol­na, holott maga Hitler Adolf nem egyizben mondotta, hogy a német nemzeti szocia­lizmus nem exportáru. Ő kijelentette egyizben éppen a magyar külügyminisz­ter előtt, hogy a szabad és független né­pek közösségén felépült Európát akarja. De a szélsőjobb mégis csak egyenruhát, karlenditést, menetelő oszlopokat és első­sorban parancsolási lehetőséget látott azoknak a nagy eszméknek a kiteljesü­lésében, amelyek lényege a miénk is, s amelyek megteremtették a Harmadik Bi­rodalmat. És végül is — mint argumen­tum ad hominem —, ha körültekintünk széles e honban, hol van ma ez a szélső­jobb? Lám, elporlottak, szavuk megsike- tült s visszahullottak a semmibe, ahon­nan jöttek. S most hirtelenében a másik oldal is meghangosodott. Megint megszólalnak a ,.klasszikus liberalizmus“ lovagjai, éppen úgy, mint minden idők minden konjunk­túrájának vitézei. Lám, egyik kitűnő fia­tal honatyánk is valamennyi pártot ért ragyogó gátfutása után, hir szerint ismét kopogtat politikai alma matere, a kor­mánypárt kapuján. Ez nem baj, mint ahogy az sem országos baj, hogy némely szélsőjobboldali honatyáról kiderült, hogy mig a fórumon naponta néhány zsidót früstüköltek, addig az üzlet csen­desebb régióiban együtt gsefteltek a zsi­dókkal. Nem ez a baj, s nem ez a lényeg. Köztudomású, hogy a politikában nem­csak Grál-lovagok szerepelnek. De a baj s a lényeg az, hogy mit hirdet ez az ugy­Ma nem elég már csak gúnyolódni. S nem elég az elvek mezején folytatni har­cot. S nem elég csupán egyeseket tá­madni. Nem elegendők a tulfinomult sza­vak és a gondosan csiszolt mondatok. Nem elegendők a harcijézusmáriák sem és a semmivé kopott örök frázisok. Meg kell gyújtani a lármafákat. Félre kell verni a harangokat. Dörömbölni kell a lelkeken s világosságot gyújtani a kopo­nyákban. Minden erővel, minden öntu­dattal, minden gondolattal magyarnak kell lenni! Ez a pillanat parancsa, melyet megszab a történelem, x* t í i i ‘ i (» sí i! t »’ 1* p f ; ' i 17 ír I Vv ÍVí* LhV, ViM ‘v 1 ?, , ÉLiit |p fif uasref r j t » ' i ! cnn * *1 * I V \ V ’ í * I r I ' I ’ f ■'1 . f S I !./ .'<• t > tf.í b í; u t ţ f •' ţ f I D H 'ni1 V' í' M 'H'iVi'. I Mert lám, mi történik? A háború ne­gyedik esztendejében kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Ez annyit jelent, hogy az ellenfelek egyre nagyobb kíméletlenség­gel pusztítják egymást. A többiek szá­mára pedig megszűnt a „páholyban ülés“ kényelme. A háború valóban mindenki háborúja lett. Senki előle ki nem térhet. Senki „meg nem úszhatja“. Harcolni kell és áldozatot kell hozni. Az egészért s ál­tala ki-ki magáért. A harc, a küzdelem kérlelhetetlen törvénye érvényesül: az erősebb marad felül! Ezért kell erősen : magyarok legyünk. I ! Ennek az erős, igazi magyarságnak a szükségét, élését, vallását hirdettük ed­dig is. Amikor tiltakoztunk a frázisok ellen, melyek segítségével idegen ruhába akartak bujtatni. Amikor hangoztattuk, hogy a sorskényszeritette' európai dikta­tórikus életformák éppen úgy nem a mieink, mint ahogy nem reánk szabtá.k a bolsevizmust és ahogy nem nekünk való a zsidó-kapitalista demokratikus li- berálizmus sem. Mindenki, minden nem­zet, ha nemzet és egyéniség, maga szab­ja meg, maga termeli ki életének tartal­mát és külső módozatait. Ezért huztunk mindig választóvonalat a történelmi barát­ság és a politikai együttműködés közé. A nemzeti szocializmus Németországnak éppen úgy legszigorúbb belügye, mint ahogy ugyanaz volt Olaszország számára a fasizmus és annak eltörlése. Népek kö­zötti barátság nem épülhet fel politikai rendszerekre, csak akarásaik, igényeik, érzelmeik és szellemiségük belső közös­ségére. Magyarország ezért nem utánozta sem egyik, sefrn másik baráti hatalom belső berendezkedését. Ezért szállottunk szembe mindenkor azokkal, akik utánoz­ni akarták. Nem mintha lebecsülnék a berendezkedést. Pusztán és mindössze azért, mert nem magyar követelményből született, nem magyar szellem termelte ki, mert nem magyar és nem magyarnak való! Azért, mert hazugság lett volna utá­nozni. Hazugság önmagunkkal és bará­tainkkal szemben. Olcsó és méltóságun­kon aluli kortesfogásnak tekintettük vol­na azt, amit mások megcselekedtek. Ha fók vagyunk barátnak és szövetségesnek, ükkor legyünk jók úgy, ahogy vagyunk. Az elvek és eszmék közössége tökéletes tehet a rendszer külsőségeinek majmolá- fca nélkül is. És e közösség valóban tö­kéletes is, mert előbb indultunk el a nemzeti és szociális utón, mint akár Itá­lia, akár Németország. De e pillanatban nem ezen van a hang­súly s nem ez a lényeg. A lényeg az, h°gy egy majdnem teljes negyedszázad alatt a magyarság eljutott történelmé­nek egy olyan újabb fejezetéhez, amely­ben látja feladatait s ismeri az elveket, amelyek alapján azokat betöltheti. Im­már világok választanak el az első nagy háború előtti Magyarországtól. Kétség­telén, hogy egyes maradványai még meg­vannak s vannak százesztendős meg nem oldott feladataink. De vájjon csak raj­tunk mullott-e, hogy ez igy van? S nem mesébe illően sok-e az, amit az adott körülmények között mégis elértünk s megvalósitottunk? Nem árt ezen néha gondolkozni, mielőtt erről, vagy amarról Ítéletet mondanánk! Természetes, hogy sok a baj nálunk, sok a ferdeség gs sok mindent — talán mindent — lehetett vol­na, vagy lehetne jobban is csinálni. Ter­mészetes, hogy emiatt egyesek és sokak elégedetlenek. Magától értetődik, hogy ezek bűnbakot keresnek s azt a minden­kori kormányokban találják meg legegy-, szerübben. Azt büntetlenül lehet szidni napestig, s mi sem egyszerűbb azt hir­detni, hogy „ha mi volnánk kormányon, minden másképpen lenne“. Ezt hirdette az utóbbi években harsog­va a szélső jobboldal. Tömegek, komoly tömegek hittek neki. Egyenruhát szabtak 5 felvonulásokat rendeztek. Nem is aka­nevezett „baloldal“. Nos hát alapvetően két dolgot: szabadságot s népiséget. Jól jegyezzük meg, két szent fogalmat! Valóban, szabadság nélkül nincsen értel­me életünknek, s minden létezésünk alap­ja népi mivoltunk. De arra már nem ad senki sem választ, hogy mit ért szabadság s mit népiség alatt. Mást eleve nem érthet, mint a tel­jes gondolatszabadságot, sajtószabadsá­got, gyülekezési és gazdasági szabadsá­got. Az ember egyéni szabadságát, kor­ié te k nélkül. A szabadság alatt a klasz- szikus liberalizmus legalább is nagyjából ezt érti. De ne feledjük, hogy ha komo­lyan szabadságot akarnak, akkor igo.zi szabadságot kell, hogy akarjanak. Azt, hogy az ország minden polgárának nemre' fajra, vallásra való tekintet nélkül ugyanazokat a teljes szabadságjogokat adjuk meg. Mindenki beszélhet, szóno­kolhat, irhát, gyülekezhet, szervezkedhet, gazdálkodhat tetszése szerint. Mindenki... egyszóval minden jöttment, félbolond, büntetett előéletű, idegen s idegen érde­kek képviselője. Mert itt nincs megállás. S ha erre azt mondják a „baloldalról“, hogy amit mondok, az nem igaz és kicsa­varása a tényeknek, mert a szabadságot korlátozzák az általános érvényű törvé­nyek, úgy kérdem, mely törvények lesz­nek, vagy lehetnek azok? A liberális Ma­gyarország törvényei, melyek segítségé­vel Erdélyben román kézre került a föld, Budapesten zsidó marokba a tőke és szel­lem? Melynek ,,eredményeit.“ az eladóso­dott magyar birtok, a proletárrá süllyesz­tett paraszt, az elvándorolt és örökre el- veszett magyar milliók, az ingó tőke kér­lelhetetlen uralma, a munkások kizsaro­lása, a magyar szellem, megfertőzése, a nemzeti öntudat ki szikkasztása és illu- zionizmussá tétele jelzi? Ezt akarják po­raiból megeleveníteni? Ott akarják foly­tatni, hogy ismét „liberálisok“ legyünk mindenkivel szemben, csak önmagunkkal szemben nem?! S a „népiség“! Istenem, Uram, meny­nyit összebeszéltek és irtak már erről! De ki mondta meg eddig, hogy ki a nép? A földművelő társadalom csupán? Vagy nép a munkásosztály is? És ha nép mind a kettő, akkor miért nem nép a közép­osztály? Miért nem nép a gróf? Hiszen az is magyar! S mit értenek „népi Ma­gyarország“ alatt? Az egyik jeles köziró nemrégiben megmondotta: a parasztok és munkások Magyarországát. Ez lehetsé­ges. De ezt eddig csak Leninék hangoz­tatták és valósították meg. Lehet, hogy az uj baloldal és annak születőiéiben lé­vő pártja „revideálta“ álláspontját a li­beralizmussal kapcsolatban. De akkor a jeles köziró miért nem sétál ki sürgősen- az árnyékvilágból, hogy a maga intel­lektuális középosztálybeli személyével se gátolja a „parasztok és munkások Ma­gyarországának“ megvalósulását? Frázisok! Frázisok! Frázisok! Félember­kék kapják fel őket, politikai szélkaka­sok kukorékolják, közéleti betyárok nyergelik meg. S válságba viszik a ma­gyar szellemet. A magyar gondolkodást. A magyar életet. Apró, gyáva bitangjai az életnek, akik aszerint, hogy Londont, vagy Berlint bombázzák a hadviselő fe­lek, csizmásán és szijasan rohannak erre, vagy két fekete között suttognak amar­ra, hogy ők, csakis ők „jó fiuk“ legyenek minden irányba és biztosan sütögethes­sék pecsenyéjüket. S az ezeknél is ve­szedelmesebbek. A jóhiszemű tájékozat­lanok, a hiszékenyek, a becsületes álmo­dozók, akik nevükkel s hírükkel zsirál- ják a frázisokat, tévhiteket s szélhámos­ságokat. Ezért kell meggyujtani a lármafákat s félreverni a harangokat. Ezért kell dö­römbölni a lelkeken s világosságot gyúj­tani a koponyákban. Ezért tartunk mos­tantól nyilván minden ilyen megmozdu­lást az Ellenzék hasábjain, híven Bartha. Miklós szelleméhez: „megmondani az igazat, fenn és lenn egyaránt!“ Ezért vir- rasztunk hiven Erdély szelleme felett, hogy utat mutathasson a kétkedőknek s útjukat vesztetteknek. ± Titokzatos gyilkosság történt üolozskarán Ismeretlen tettesek agyonlőtték R»tár Kornélia tizennyolc éves leányt KOLOZSVÁR, augusztus 17. Rejtélyes bűn­ügy tartja izgalomban Kolozskara lakosságát. Tegnap a reggeli órákban a kolozskarai állo­mástól Apahida irányában mintegy 500 méter­nyire a vasúti síneken arccal a földnek egy fiatal leány holttestére bukkantak. Az esetet azonnal jelentették az illetékes hatóságoknak. A helyszmi vizsgálat után a holttestet elszállí­tották és a. mai nap folyamán boncolják fel. A nyomozás azonnal megindult a rejtélyes ha­láleset ügyében. Megállapították, hogy a síne­ken talált holttest Kőtár Kornélia zi éves román nemzetiségű, kolozskarai születésű és illetőségű lakossal azonos, aki tegnap este ti vozott el szülei házától. A község lakói éjjel ii és 12 óra között lövést hallottak abból az irányból, ahol a gyilkosság szerencsétlen áldo­zatát fel is fedezték. Az orvosi vizsgálat is megállapított annyit, hogy a holttesten lőfegy­verből származó seb van. A balál közvetlen okát természetesen a hivatalos boncolás van hivatva megállapítani. Minden valószínűség szeriint a szerencsétlen Rotár Kornéliát azután cipelték a vasúti sínekre, miután végeztek vele. Kézenfekvő az a feltevés, hogy vasúti szerencsétlenségnek akarták feltüntetni a gyil­kosok vagy a gyilkos a leány halálát és ezért hurcolták el. A kolozskarai csendőrség széles­körű nyomozást indított a rejtélyes bünügy kiderítésére. Egyelőre a nyomozás érdekében részleteket nem közölnek a nyilvánossággal. Nincs kizárva, hogy a gyilkosságnak még szenzációs háttere is megoldódik^ ... A legkorszerűbb német fegyver a ködvető Robbanása következtében minden élet megsemmisül Berlinből jelenti a DNB: A Német Távirati Iroda katonai munkatársa Írja: A keleti arcvoraal elhárító harcai­ban igen fontos szerepet játszik a legkorszerűbb német fegyver, a köd­vető. A fegyver alkalmazásával kap­csolatban katonai körökből úgy ér­tesülnek, hogy a hatcsövű, ködvető löveg nemcsak ködgránátokat lő ki, hanem repesz- és aknaliatásu rob­banógránátokat is. A több lövést egyszerre leadó fegyver romboló hatása különösen jónak bizonyult. Robbanási körzetében minden em­beri életet megsemmisít. A robba­nó gránátok hatása még földerődö- ket és egyéb erődöket is szétrom­bolt. Nemrég a ködvető lövéseit könnyen fel lehetett ismerni arról, hogy a lövedékek nyomában látható füstfelhő úszott. Az újabb kísérlete­zés során a fegyvert tökéletesítették, úgyhogy zavaró eszközökkel a füst­felhőket eloszlatják és igy a gránát írtját csak egy pirosán égő vonal jel­zi. így a ködvető ütegek állásait nem. lehet olyan könnyen megállapítani. Felemelik a liszt és kenyéradagot BUDAPEST, augusztus 17. A Magyar- ország Írja: Á közellátási kormányzat az uj termés betakarítása vége felé külön­böző előkészített intézkedéssel tervezi az ország uj közellátási esztendejét. Az elő­készítő munkálatok során a közellátás minden ágazatára kiterjedő gondoskodás­sal a többi között a következő irányban történtek intézkedések: Most, hogy a cséplés befejezéshez közeledik ország­szerte és megjelenik a közellátásban az uj liszt, intézkedés történt, hogy az uj lisztkészletek felsütésével egyidőben megváltozzék a kenyér minősége is. A kiőrlési arányt megváltoztatják. A kiőr­lési százalék eddig 90 volt, az uj gabo­naőrlési százalékot leszállítják 85-re. Az uj kenyérliszt tehát fehérebb lesz, a be­lőle sütött kenyér is izletesebb és fehé­rebb a mainál. A kenyér minőségének ja­vításával egyidőben történik gondosko­dás a zsemlye ellátás rendezéséről ü. Mint illetékes közellátási helyről értesü­lünk, a zsemlyeellátást úgy biztosítják, hogy a rászorulók, a gyermekek, betegek, öregek zavartalanul megkaphassák zsem­lyeszükségletüket. Idetartozik még az a jelentős könnyítés a lisztellátásban, hogy szeptembertől kezdve már az uj, felemelt lisztfejadagok lépnek életbe. Ezenkívül most folynak a közellátási minisztérium­ban azok a tanácskozások, amelyeken elő­készítik a kenyérfejadagok november 1-től való újabb emelését. Köztársasági elnököt vá­lasztanak Szíriában Izmirből jelenti a DAS.: A szír parlamentet aug. 17-én nyitják meg. Először köztársa­sági elnököt választanak, aki azután a többségi párt vezérét kormányalakítással fogja meg- bizni. Ezt megelőzőleg a parlament megkezdi rendes tevékenységét. MA KEZDŐDÖTT FULDÁBAN A NÉ­MET PÜSPÖKÖK ÉRTEKEZLETE Berlinből jelenti a DNB: A német katolikus püspökök augusztus 17-én Fuldában Szent Bonifác sírjánál ér­tekezletre gyűlnek össze. Az értekez­let 26 hivatalos tagja teljes számban jelen lesz. A háromnapos értekezlet első napján pápai üzenetet olvasnak fel, amelynek tartalma, eddig még nem vált ismeretessé. Tájékozott, kö­rökben úgy értesülnek, hogy a né­met püspökök testületéhez intézendő pápai üzenetről van szó. Arra szá> fnitanak. hogy az üzenetet pásztor- levélben meg fogják említeni. Az ér­tekezlet széleskörű' előnyünk állatai alapján kézenfekvő az a következte­tés, hogy a fő téma a légi háború és annak kihatásai lesznek. Az értekez­let egyik vezető tagja néhány nap­pal ezelőtt kijelentette, hogy ezek a kihatások az egyházi életet messze­menően bef 01 y ásol h at j ák. Hirdessen Erdély legelterjedtebb napilapjában, az Ellenzékben«

Next

/
Oldalképek
Tartalom