Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-16 / 184. szám

1943 augusztus lfc» ELLENZÉK iei :!t9S 3H A ® £ 33 fi IbI •■fiaiig 3HIßILß‘ •inxod tfet sj 6 «IÍ3ÍÍ3 ßlsxn >1 3ls.n 9JÍ9Í3J oiM YSotf. d riad ■ítlbI qöijj9 ?Í9me •' sdaés ned 'Bilirţ orriab iiSBßt [vos3 t rtsd 99síel togíTS' I9ffts 3 mi ■^YŞ n ös ißjf bíojf -JY§9 iYSi> fetijf ä 79t' ?í sé «Wal 3 Sß 3H9Í i/OS3 fevg t9fÍ9 Í959 ^0S3" ?bsí virrt TI93 rißt sav osa 3Üá gél­ed­ért H o? 931 ejT orf [Is fib 9ÍT S 3rf Dd 9C >3Í 3Í rí rí S s í I I í t [ Szovjet állásfoglalás federációstervek ellen Berlinből jelenti a Transkont. Press: Ä Moszkvában megjelenő „A háború és a munkásosztályok“ élesen állást fog­lal a közelmúltban felmerült ama terv ellen, amely a keleti és délkeleteurópai államokat federációs együttesbe akarja hozni. Ezt a támadást a többi szovjet lap is teljes egészében közölte és maga a cikk, amelynek szerzője az egyik kommu­nista szakszervezet információs irodájá­nak főnöke, Losovszky, a következő rész­leteket hozza a tervvel szemben: Minden józan belátás azt diktálja, hogy Szovjetoroszország ebben a háború­ban bebizonyította, hogy úgy is, mint ál­lam, úgy is, mint katonai hatalom az európai kontinens legnagyobb országa, amelynek a háború utáni Európa-rende- zésben és általában a világ elrendezésé­ben a legjelentékenyebb szerepet kell juttatni. Ezen a téren azonban néhány demokrataellenes vagy fasiszta elem fan­tasztikus terveket dolgozott ki, hogy Szovjetoroszországot a béke elrendezésé­ben megakadályozza. Ebben a szovjetel­lenes működésben elsősorban a bukott angol bankárok, a müncheni politika, az amerikai elzárkózás apostolai, mint Bul­litt és Hoover, valamint a lengyel, ma­gyar, osztrák és a balti államokba tarto­zó menekültek viszik. Ezeket az utóbbia­kat a szovjetsajtó egyszerűen menekült koldustársaságnak nevezi. A lap idézi az egykori lengyel emigrációs kormány kül­ügyminiszterének, Racinszkynek néhány kijelentését, amelyben a külügyminisz­ter szintén szót emelt egy vagy két kelet- és középeurópai állam federációja mel­lett, mégpedig oly formában, hogy ezek az államok a Keleti-tengert és az Égei- tengert érintsék közös határaikkal. A szovjetlap nem támadja meg ezért a len­gyeleket, hanem inkább az angol lapok ellen fordul, mert véleménye szerint ezek az ilyen terveket támogatják. A "szovjet publicista szerint minden ilyen federáció belülről rothadt volna és sem­mivel sem volna előnyösebb, semmivel sem volna jobb sorsa, mint volt a Kisan- tant, vagy a Balkán-szövetségé, amelyek veszély idején teljesen felmondták a szolgálatot. Nem nehéz egyébként meg­állapítani, hogy ilyen federációt kizáró­lag azért akarnak az angolok, hogy ezzel egy jövendő német támadást lehetetlen­né tegyenek és a gyakorlatban a Szov­jetunió ellen használják fel. A szovjetsajtó fennti véleményét a Forth Nightly cimü angol lap egyik cik­kére alapítja, amely a szövetségesek bé­keterveinek bukását annak tulajdonítja, hogy a Keleti- és Fekete-tenger közötti államok gyenge háborús felkészültsége dacára is a tengely politikájának támo­gatása mellett a szövetségesek javára nem voltak beállíthatók. Nem felejti el a szovjet publicista annak megemlítését, hogy a Szovjet e pillanatban a világhá­ború első vonalában harcol és ha a Szov­jet elsősorban a saját jól felfogott érde­keiért küzd is, de végeredményben még­is az angolszászokért is harcol és Mosz­kvában pillanatnyilag az a vélemény aria- ■ kult ki, hogy a Szovjet ama törekvése, hogy határait nyugat felé kiterjessze, hogy megszállhassa a balti államokat, Kelet-Lengyelországot, Karéliát és Bessz- arábiát, az angolszászoknál kell, hogy biztos támogatásra találjon. Be kell, hogy lássák, hogy az a terület, amelyet a Ke­leti-tenger, az Adriai- és az Égei-tenger határol, szovjet érdekterület és ezen a területen semmi sem történhetik Mosz­kva tudomása és beleegyezése nélkül. Sztálin eddig kikerülte, hogy Churchillel és Roosevelttel tárgyaló asztalhoz üljön és hogy háború utáni terveit velük kö­zölje, mégis elvárja, hogy az angolszá­szok kötelességük tudatára ébredjenek és tudomásul vegyék, hogy a Kremlnek Eu­rópa ügyeibe igenis, nagy beleszólása van. í keleteurópai federációval való kiegészi- ! tése. A Szovjet szerint köztudomásúlag a j törökök egyik kedvenc eszménye az, j hogy semlegességük kihasználásával a 1 tengerszorosaikat egy délkeleteurópai fe- > deráció segítségével védjék meg. Erre j mutat a háború előtt kötött saadabadi ! szerződés és a Balkán-szövetség, amelyek I Pár megsemmisültek a gyakorlatban, de amelyek nem akadályozzák a török ál­lamférfiakat abban, hogy az általuk ré­gebben jónak látott federációs terveket továbbra is támogassák. A Szovjet, ré­gi szokása szerint ez eseményeket köve­tően hosszabb ideig hallgatott, de most annál erélyesebben emeli fel szavát a fe­derációs tervekkel szemben. A délkelet- európai államok összeszövétkezése mosz­kvai vélemény szerint lépésről-lépésre kapcsolná be a federációba az Adria és az Égei-tenger közti élettereket, amelyek tulajdonképpen Moszkva életterét képe­zik, a federáció kétségtelenül erősítené Ankara helyzetét és a Szovjet tengeri politikájának óriási akadályoztatását je­lentené. Ezek a mérlegelések a gyakorlatban a tengelyellenes államok győzelme esetén kétségessé tennék a Szovjet hatalmi fö­lényét. Mindennek dacára azonban Mosz­kva úgy látja jónak, hogy megtakarítsa a szövetségeseivel szemben viselt harag­ját, de viszont ügyeljen arra is, hogy semmiféle idegen politikai kombináció Kelet-, Délkelet- és Középeurópa terüle­tén érvényhez ne juthasson. A cikk végén vonultatja fel a publi­cista a nágyágyut, választani kell a fe­derációs. tervek és az angol—szovjet szer­ződés között. Az eddigi tapasztalatok sze­rint. a Szovjetunió nyugodtan számolhat azzal, hogy a fennti támadásnak reak­ciójaként áz angolszász államokban bi­zonyos engedékenység fog mutatkozni, éppúgy, mint annakidején a lengyel és német kommunista bizottságok megala­pítása terén. Csak igy lehetséges egy szo­rosabb együttműködés az angolszászok és Moszkva között, mert hiszen London­nak be kell látnia, hogy Moszkva érdek­körét semmiféle federációs tervvel ke­resztezni nem lehet. Ä trianoni időkben az Erdélyben vég» zett magyar munka veit a súlyosabbik — mondotta Bethlen István gróf az EMGE vár- kudtti gazdanapján VÁRKUDU, augusztus 16. (Kiküldött mun­katársunktól.) A várkudui gazdanapra vasár­nap délelőtt io órára már megérkezett több mint busz környező magyar falu képviselete. Gazdaköri vezetők, birtokosok, papok, tanítók és kisgazdák végeláthatatlan sora kanyarodott be az iskola udvarára, abol a gazdanap részt­vevői tábori istentiszteleten vettek részt. Gás­pár János, a falu lelkes és dolgos református papja hirdette az Igét, ak; beszédében a gaz­datársadalom erkölcsi életrendjének körvona­lait rajzolta meg. Istentisztelet után vette kez­detét a gazdanap, amelynek jelentőségét kü­lönösen grój Bethlen István ny. m. kir. mb mszterelnök jelenléte adta meg Vajnár János gazdaköri elnök rövid üd­vözlő szavaiban hangoztatta, hogy az erdélyi magyar kisgazda nem érez semmiféle társa­dalmi válaszfalat önmaga és vezetői között, mert közös erővel, együttesen — ugyanazért a célért —, dolgoznak. Ezután Demeter Béla, az Erdélyi Gazda főszerkesztője tolmácsolta az EMGE központ üdvözletét és mutatott rá azokra az elvi szem­pontokra, amelyeket az EMGE a gyakorlati életben ér vény esi ten i kíván. Bevezető szavai­ban meleg szavakkal üdvözölte gróf Bethlen István ny. m. kir. miniszterelnököt, aki az EMGE-nek több, mint 40 esztendeje igazgató­választmányi tagja és most első ízben jelent meg egy EMGE gazdanapon. A közönség hosszas és szűnni nem akaró lelkes ünneplés­ben részesitette gróf Bethlen Istvánt. Demeter Béla beszéde után gróf Bethlen István emelkedett szólásra. — Nem volt szándékomban ezen a gazda- n-apon felszólalni — mondotta többek között. — Mivel azonban az elhangzott beszéd utalt a*ra a szerepre, amit a magyar közéletben betöltöttem, úgy érzem, kötelességem itt va­lamit elmondani. A magyar ügyet, és a ma­gyar célokat az elmúlt időkben két fronton is szolgáltuk. Az egyik az a vonal volt, amit itt Erdélyben a magyarság a maga munka­"tőiben végzett. A másik pedig az, amit a volt trianoni keretek között mi végeztünk. Meg kell nyíltan mondanom, bogy a kettő kö­zül az első volt a súlyosabb és a nehezebb. Mert amit mi végeztünk, azt védett helyről és védett helyzetből teljesít ettünk. — A mai EMGE gazdanapra azért jöttem el — mondotta a továbbiakban —, hogy a közvetlen érintkezés utján még alaposabban is­merjem a magyar társadalom belső kérdéseit és lássam a társadalom egységét és erejét. Ami itt történik, amit ez a társadalmi szervezet vé­gez, megnyugtat. Dolgozzanak tovább azzal a tudattal és erős hittel, hogy erre a munkára szüksége van a magyarságnak. És amiért a magyar közéletben az. úgynevezett politikai vonal látszólag erősebb, mint a társadalmi, ez nem jelenti azt, hogy jelentőségben fontosabb is lenne. Mert a nemzet ereje azonos a társa­dalom egységével s a táarsadalomnak azzal az öntudatával, ami képessé teszi sorskérdéseinek megoldására. / Gróf Bethlen István rövid beszédét szűnni nem akaró helyeslés követte. Ezután Kovács Zoltán m. kir. kertészeti fő­felügyelő, a gyümölcstermesztés kérdéséről, Tóth Sándor kisgazda, gazdaköri alel nők, a tcrménybeszolgáltatásról, Vmczellér Márton az alsóilosvai EMGE gazdakör elnöke a tarlóhán­tásról tartottak figyelemreméltó előadásokat. Farkas Ferenc somkereki lelkész lendületes beszédével a magyar sorskérdéseket tárgyalta a magyar falu tükrével. Szappanos Miklós dr., a bethleni járás fő- szolgabirája beszédében a magyar falu több időszerű és fontos kérdését érintette. A beszédek után Antal Dániel központi fel­ügyelő, a kerületi kirendeltségvezető felhívá­sára egymásutánt jelentkeztek a jelenlevő gaz­daköri veeztők s számoltak be a gazdakörök munkájáról. Vajnár János Várkuduból, Kese Attila Sajoudvarhelyről, Vinczellér Márton Alsóilosváről, Székely Dávid Apanagyfaluból, Gergely Imre Bethlenből, Biró Péter Somkc- rékről, vitéz Bállá Ferenc Magyardécséről, Szöcs József Szegőtelkéről, Szőcs István Szesz- ármáról cs Ajtay Albert Kozárvárról. Ezzel a gazdanap délelőtti műsora véget ért, az egytálételes közebéden Szappanos Mik­lós dr. a Kormányzó urra mondott pohár­köszöntőt. Délután pedig a termény, háziipari és allatkiállitás megtekintésére és a diiak ki­osztásáfa került sor. A várkudui gazdanap egyike volt a legsikerültebbeknek. Zathureczky, Ede a Zeneművészei! Főiskola u] főigazgatója nyilatkozik az Ellenzéknek A moszkvai publicista a fenntiekkel kapcsolatban kifejezetten elitéli azt az 1940-ben létreiött Lengyelország és Cseh­szlovákia közötti szerződést, amely az európai federációs tervek támaszpontját képezte. Az a tény, hogy a lengyel ál- j lamférfiak nem akceptálták Benes ter- j veit, nevezetesen, hogy ebbe a közösség- i be a Szovjetet is be kellett volna vonni, I bizonyítékot szolgáltatott arra, bogy : münden federációs terv mindenekelőtt a ! Szovjet ellen irányul. Nem valószínű, j hogy a Szovjet erre a lengyel—cseh fe- i derációs tervre aíaoozza gyanúját, de an­nál bizonyosabb, hogy a támadás tulaj- • donképpen az annakidején Adanában, : Churchill és a török államférfiak között lefolytatott megbeszéléseknek szól, mert hiszen ott került szóba a Balkán-szövet- !■ ■no * -V1 ,,*at és egy. dél­BUDAPEST, augusztus 16. (Az Ellen- J zék munkatársától.) Az utóbbi évek leg- j jelentősebb személyi változása történt a ţ napokban a magyar zenei életben.' A Ze­neművészeti Főiskola főigazgatója Za­thureczky Ede lett. Dohnányi Ernőt, az eddigi főigazgatót állásából saját kérel­mére felmentették. Zathureczky Ede, a világjáró nagy magyar hegedűművész, régi kedves is­merőse a kolozsváriaknak. Itteni hang­versenyei mindig nagy zenei élmények s egyúttal társadalmi események is. Ter­mészetes, hogy az Ellenzék az elsők közt keresi fel Zathureczky Edét s megkéri: nyilatkozzék uj, nagy és felelősségteljes pozíciójával kapcsolatban. A Főiskola uj igazgatójának budai otthonában táviratok és gratuláló tele­fonozok szorgalmas hívása közben beszél Zathureczky Ede uj feladatairól. Kiig telefonál, alkalmam van körülnézni ala­posan. Szép, derűs, napfényes, elegáns otthon, amelyben semmi sem mutatja, hogy világhírű művész a lakója. Nincse­nek kirakva fényképek s babérkoszo­rúk, híres művészeknek ezek a győzelmi trófeái. Egyetlen asszony fényképe a la­kásban, a falon, a gyönyörű zongorán: másfélévé halott édesanyjáé, akit rajon­gásig szeretett, s akiről sokszor mondja társaságban, barátok között: — Bármi sikerül az életben, akármi­lyen eredményt érek el, csak arra gon­dolok fájó hiányérzettel: Nincs édes­anyám ... Igen, a lakás is tükrözi ennek a kivé­teles művésznek tiszta emberi egyszerű­ségét. Nagyon szérény, közvetlen, ember­séges. Nem változtatta meg a siker, ilyen volt és ilyen marad. Kinevezése osztatlan örömet keltett, mert hiszen a művész s az eszményi pedagógus meg­testesítője. Tanítványai szeretik és tisz­telik. Nagyon erélyes, hanyagságot nem tűrő, szigorú, ha tanításról van sző. Azonban sohasem igazságtalan. Ezt tud­ják róla. Villanásnyi szünetben, mialatt még két pesti kollega feni éberen a ceruzáját az elhangzott szavakra, válaszol kérdé­seimre. — Mi a véleménye uj feladatáról? — Minden erőmmel és energiámmal azon leszek — válaszolja —, hogy szol­gáljam a Főiskola és ezzel a magyar ze­nekultúra ügyét. Méltón az iskola hírne­véhez tradíciójához. Lelkesen beszél ezután a Főiskoláról, önmagát, feladatát háttérbe szorítva. — Előbb jöjjenek a tettek — szól — és aztán majd beszélgessünk róluk. Csupa tettrekész frissesség és energia. Beszél a Főiskola nagy szerepéről, ket­tős feladatáról. A fiatalokról, akik innen kerülnek ki a világba, innen indulnak a siker felé és beszél arról az ugyanolyan fontos feladatról, amit szintén a Főiskola tölt be, mikor az általános magyar zene­kultúrát szolgálja, mert hiszen nemcsak a zsenik, a kivételesek jelentik egy or­szág zenei műveltségét, hanem a zenei­leg képzett tanítványok is, akikből egy ország zeneértőinek elitje kerül ki. — Mi lesz a hangversenyekkel akkor, ha mint főigazgató teljesen lefoglalja majd a Főiskola vezetése? — Ugyanúgy hangversenyezek majd, mint ahogy eddig — feleli határozottan —, főigazgatói tevékenységemmel pár­huzamosan tovább is előadóművész mara­dok és saját egyéni művészetemet sem­miképpen sem akarom háttrébe szorítani. A kettős életfeladat parallel fut majd egymással. Ez természetes is, hiszen a kettő nem zárja ki egymást. A válasz megnyugtatja mindazokat, akik Zathureczkyben a külföldön is ál­landóan nagy sikerrel szereplő, a ma­gyarságnak dicsőséget szerző nagy mű­vészek egyikét tudják. Amerikát, Euró­pát bejárta, csak Itáliában kétszáz hang­verseny van mögötte. A hires Dohnányi—* Zatbureczky-kettős is tovább szerepel a jövőben, szolgálva a legtisztább kamara­zenét. Egyébként ismeretes, hogy a Fő­iskola volt és jelenlegi főigazgatója a leg­jobb barátok. Most is együtt nyaralnak, s ezt a nyaralást szakította meg néhány napra Zathureczky, hogy kinevezése- al­kalmából Pestre jöjjön. Életének ebben a nagy és jelentős pil­lanatában még csak ennyit mond az uj főigazgató az ifjúságra vonatkozóan: — Úgy érzem, hoqy a mai nehéz időit* ben, mikor átveszem a Főiskola vezeték sét, különösen fontos, hogy az ifjúságot politikamentes légkörben neveljem a mű­vészet örök, nagy és időtálló céljaira . . 4 Az ajtón újra csenget valaki, búcsú­zunk. Zathureczky székely inasa kisér az ajtóig. Arca csak úgy ragyog a bol­dogságtól. Csak őt kell megnézni, hogy lássuk: milyen jó, milyen igaz ember a gazdája... MARTON LILI. 3 ^ Ujj tagok a Szmészkamarában A Színművészeti Kamara választ­mánya legutóbbi ülésén a következő nj tagokat vette fel. Az előadóművé­szek szakcsoportjába: Bajnok Ferenc, Balogh Katalin, Bicskei Reisz Ká­roly, Bihari-Rusch Zoltán, Dáradi Antal, Gyimesi Geiger Béla, Győrfi ■Cserfán György, Joó László, Karsai Erzsébet, vitéz •Jászberényi-Király' Sándor, Kiss Anikó, Komáromi Gizi, Konkoly Miklós, Lányi Emma, Ma­gyar Gábor, Morvay Drága, Sebőit Margit, Lapp Ibolya, Boss Jenő, Ar­dă i André Gyula, Armai 'Margit, Csík’ Sári, Lizán Margit, Győrfi István, TI ári Márta, Kibédi Klári. Kováts Edit, Korán Lenke, Lukácsi Margit, Pinkóczv László, vitéz Szilágyi La­jos, Tóth Károly, Róbb Mihály, Vö­rös Sarolta. A művészi segédsze­mélyzet szakcsoportjába: Bolvári András, Hegyi Itatailn, ILelmeczi Jó­zsef, Rissányi Margit, Király Károly, Berci Mária, Gogolyák Antal, Holló- sy Lajos, Ordelt Lajos, Jeles László. A Színművészeti Tanács határozata alapján a zsidó tagok névjegyzékébe felvették: Wojticzkv Elvirát, Liippai Ferencnél é's Mádai Istvánt. (Magv< Tud.) Hagyományos erdélyi szeBambes< bátran, megalkuvás nélkül kfLzrl mindennap a magyar nép boldog*« lásáért az Hkmar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom