Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-14 / 183. szám

19 43 aug1«Iu« 14.

ELLENZÉK mmm\

KA

ERDÉLYI MŰVÉSZÉT MEGSZÁLLÁS alatt

(Szemelvények egy készülő könyvből)

3. A HARMINCAS ÉVEK

fl Részben a szérvezetlenség, .részben a xríainájobban fokozódo müvésznyomor idé- é á elő az 1930-as évek kezdetén az erdélyi züfftüvészek egyesítésére való törekvést. A íií®mán művészek Teodor eseu Simon mü- les’észeti vezérfelügyelő elnöklete alatt ki- 'omondják egyesületbe tömörülési szándé- knxukat s ebben az egyesületben helyet <gs;apnának a kisebbségi művészek is, de lessek tizenkét év alatt túlontúl megismer- kéék a román szellemet ahhoz, hogy sok íóót vártak volna egy ilyen egyesülettől, kxmkább saját fajtájuk felé fordultak: a LBcnarosvécsi Helikon és Bánffy Miklós eijróf utján kérték, hogy az irók mintájá- sţa őket is szervezzék meg.

A Nem valósult meg sem egyik, sem mákiák egyesülés, de ami „hivatalosan'‘ nem »kxákerült, azt saját kezdeményezéséből és sőréjéből megvalósította kilenc lelkes er- fáfiélyi művész. Kós Károly kezdeménye- eéíésére Nagy Imre, Jándi Dávid, Juhász ^HSrnő, Podlipny Gyula, Szolnay Sándor, bVJdvardy Ignác, Varga Albert festők és aOallas Nándor szobrász kimondták a „Barfarab áa Miklós Céh“ megalakulását. A habodé szellemben működő egyesület 1930 »ravaszán tartotta bemutatkozó kiállítását o*"*olozsváron, ahol a KAC klubhelyiségeire en mintegy 150 képpel, szoborral lépett í nyilvánosság elé. A megnyitón Kós Ká- foToly ismertette az egyesület célkitűzéseit, a közönség pedig örömmel üdvözölte a L^rmindjobban elterjedő dilletaütizmusnak srhadatüzenő uj, haladó művészetet.

Az évek folyamán mind izmosabbá vádló „Barabás Miklós Céh“ megteremtette 'az uj erdélyi művészetet, nem a vidékies ntranszilvánizmus, hanem az egyetemes nseurópai és magyar szellem jegyében. :-áÉsz.akerdély felszabadulása után törvé- znhyes egyesületté alakult Kós Károly el- j PC oki és ével.

* Egyidőben a progresszív szellemet kép- r*|Viselö Barabás Miklós Céh első kiállitásá- ;wal, mintegy annak ellensúlyozásául, ki- lé'állitást rendezett a kolozsvári Vármegye- ídjiáza üvegtermében a „Nagybányai Fes- őttők Társasága“ is. Ez a csoport inkább a ’Tkónzervativ szellemet képviselte s a r/nagybányai naturalista törekvések folyta- 'diója volt. A két kiállítás ellentétes iránya ^Természetesen nem jelent egyben minőéi ségi vagy színvonal-különbséget is, hiszen ß a haladó szellem egymagában még nem >t tesz jó művésszé senkit sem, viszont a jó rt'művész remekművet alkothat az újszerűig ség tüntető hangoztatása nélkül is. Mind- á két tárlatot elég szépen látogattta a bos' zon-ség, egyiket az újdonság, másikat a 'f nagy mult varázsáért, képeladás azonban 4 kevés történt.

A nagy múltat ünnepelte 1932-ben a t nagybányai festőkolónia. Ebben az évben jiCilte meg a festőiskola 30 éves jubileumát, » fimely után feltartóztathatatlanul bekö- r vetkezett a majdnem teljes elmúlás. A i lulzó román sajtó (és melyik román lap r nem volt túlzó?} szinte kezdettől fogva ‘állandóan támadta a nagybányai magyar festötelepet, melynek egyetlen védelme- : zője dr. Dragos Teofil volt román részről. 1934-ben még azt Írják a lapok, hogy „Dacol az elmúlással a nagybányai festőkolónia“, de egy évre rá már feloszlatják a „baiamarei világhírű festőiskolá“-t. 1935 augusztus 7-én a román kormány megszünteti a telepet s áz iskola élére bizottságot nevez .ki. Az addigi vezetők: Krizsán János, Mikola András és még néhány magyar művész továbbra is ottmaradnak s amit lehet, azt átmentik a nehéz esztendők után beköszöntő magyar időkbe.

jHa 1930 tavaszának fenti két kiállitásán a £égi és uj szellem nézett egymással farkasszemet, ennek az évnek őszén rendet92

7ÍÍ

lití ţ t95

TO; < 9SJ í

téí í: vt jet eZ m

Ú

£4^

L

5ett nagy kolozsvári tárlat a két irány 5Syesitését tűzte ki célul. A rendezést hivatalos körök vették kezükbe s igy természetesen a román elem került tul- tulyra a Mezőgazdasági Bankban rendevett kiállításon. Moldován Valér dr. tartományi igazgató tartotta a megnyitóbe- fzédet, melyben szólt a háromfaju er- iélyi művészet szépségeiről s megígérte ; kormány támogatását. Ott volt a meg- lyitón Hatiegan Emil munkaügyi miniszter, Isac Emil művészeti felügyelő, stb. Sár sok művész nem állított ki, mégis mponáló volt a kiállítók száma: ötven jrdélyi művésznek mintegy kétszáz alkossa került a közönség elé.

A román-magyar-szász együttmükö- fest lelkesen ünneplő sajtóközlemények praban egyedül Kós Károly cikke képviseli a józan tárgyilagosságot. Ezeket Írja: „Az erdélyi képzőművész nem tud kinőni önmagából s a szomorú erdélyi horizontból. Ha jó is a szántott föld, begyepesedik az idők folyamán, ha nemes magot nem kap és a fű is csak burján lesz rajta . . . Hü tükre a keserűen erdélyi müvészsorsnak ez a kiállítás: túlnyomó benne a régi, háboruelőiti iskolák követője, szembetűnő a leromlás s csak itt-ott látható feltörő erő“.

E kiállításnak ötven erdélyi művésze közül csak húsz a magyar. Anyagi, eredménye úgyszólván semmi: az egész tárlaton mindössze három kép kelt el. Kós Károly egybként már akkor elkészítette a kolozsvári Műcsarnok tervét, de a megvalósulást csak Északerdély felszabadulása hozta el.

Ez a három kiállítás indítja el a harmincas évek erdélyi művészetét. A művészek száma a nehéz idők ellenére is inkább nő, mint fogy. Sorsuk egy-két kivételtől eltekintve, örökös reménytelen küzdelem a puszta létért. A képek ára általában nagyon alacsony. 2—300 lejért már jó képet lehet venni, akár részletre is. A román közönség magyar művésztől nem vásárol, a magyar közönség pedig vásárolna, de nincs rá pénze. Dusán burjánzik az előkelőén műkereskedelemnek nevezett zug-képküfárkodás, mint a nagyközönség művészeti iskolázatlanságának szükséges velejárója. Ismeretlen dilettánsok értéktelen mázolmányait sózzák élelmes zsidó ügynökök a hiszékeny közönség nyakába, a komoly művészek pedig nyomorognak, mert alkotásaik „modernek“; értéktelenek, vagy drágák a párlejes giccsekhez képest. Szinte érthetetlen csoda, hogy mindezek ellenére mintegy háromszáz művész tud ebben az évtizedben élni és — megélni Erdély földjén!

nek volt távoli letéteményese. Müvésznö- vendékei párévi bukaresti alaptanulmányok után úgyszólván mind Párisban folytatók tanulmányaikat, románok, magyarok egyaránt, Páris forrongó szellemét hozták magukkal s ezért távolodott úgy el a román művészet igazi talajától, a néptől. A szélsőségektől irtózó, józan magyar lélek itt is megtalálta a maga útját. Bukarest és Páris után hazatért erdélyi fiataljaink hamar megtalálták az utat a magyar—székely nép és táj lelke felé — ezzel jórészt ki is bontakoztak a párisi maniera nyomasztó öleléséből, hamarabb és teljesebben, mint román pályatársaik.

A kormányhatalom beleszólt a művészetbe is: 1932-ben Jorga miniszterelnök a tavaszi tárlaton megvonta a Salonul Oficial állami támogatását, mert a tárlaton csak az uj irányok voltak képviselve. Eszünkbe jut itt, hogy ugyanakkor nálunk is fénykorát élte a neobarokkot pártoló állami épitkezés és kötényt adtak a Képzőművészeti Főiskola aktmodelljeiBukarestben már a huszas eveK második felétől kezdve szerepelnek erdélyi művészek. Eleinte észrevehetőig elnyomják őket: rossz világitásu kiállitótermet kapnak a Salonul Oficial-ban, a sajtó agyonhallgatja őket, képeiket ellopják a megbizottak, de később a maguk ere.jéből kivívják az elismerést s az ő érdemük, hogy a bukaresti közönség érdeklődni kézd az egyetemes magyar művészet iránt is. Ennek eredménye 1931-ben a Cartea Romaneasca Ileana termeiben rendezett kiállítás, mely az uj magyar mesterek müveit mutatta be Bukarest közönségének. A fővédnöki tisztet Miklós herceg vállalta, megnyitóján résztvett az egész diplomáciai kar, köztük Magyar Antal akkori bukaresti magyar követ.

Bukarest művészeti akadémiája nem a román leiekből táplálkozott, hanem a fenntartás nélkül imádott Páris szelleméKét érdekes kiállításról kell még szólnunk. 1933-ban rendezték a „Károli Gáspár Társaság“ müvésztagjai első és utolsó kiállításukat Kolozsváron. Első eset ez, hogy irodalmi társaság a képzőművészet gyakorlását veszi programjába, de még érdekesebb az, hogy a művészek kiválasztásánál a felekezeti hovatartozást veszik alapul: a tárlaton ugyanis csak református művészek szerepelhettek! A református teológia nagytermében rendezett kiállítást 1932 karácsonyfán Makkal Sándor ref. püspök nyitja meg s ismerteti a kiállító hat festő működését. Tharma János, Gy. Szabó Béla, Hadnagy Árpád. T. Rátz Péter, D. Berde Árnál és Gruzda János mintegy ötven képpel szerepei ezen a változatos műfajú, érdekes kiállításon.

A másik kiállítás azt mutatja, hogy nemcsak felekezeti, hanem politikai alapon is lehet csoportosítani a művészeket. 1938-ban rendezik ugyanis „A Kisantant képzőmüvésznői“ első s egyben utolsó kiállításukat Kolozsváron. Csehszlovákia ekkor már recseget.t-ropogott, vele együtt megingott a kisantant kártyavára is, érthető hát, hogy az érzelmi és politikai egységet annál görcsösebben igyekeztek kihangsúlyozni. Bő állami támogatással, nagy propagandával, reprezentativ szervezéssel került a közönség elé a kisan- tant.-müvésznők müveinek sora s a célul kitűzött egységet el is érték: „Mint három testvér hasonlítanak egymáshoz a mod°rnség egyenruhájában“ — írja róluk D. Berde Árnál. Eredeti faji vagy nemzeti vonás tehát nem volt ezen a ki- állitásón, a művésznők Páris szolgai utánzóinak bizonyultak, amint hogy a kiállítás sem volt egyéb, mint hízelgő tüntetés Barthou Párna felé, amelytől a kisantant léte függött . . , '

Budapestét teljes szivenől gyűlölte a román kormányzat, de legalább ugyanannyira félt is tőle. A Minderwertigkeitsgefühl“ szorongó sandaságával figyelték a magyar fővárost Erdély uj urai s a Budapesttel való bárminő kapcsolat rögtön a hazaárulás vádjába keverte az erdélyi magyart. Ez volt a helyzet műNOSZTALGIA

Va*rj Viktornak, erdélyi verseim megzenésítő lének

Hús székely nyár, nyaram, te jársz eszemben; a ficánkoló piroshasu pisztráng tovairamfik fürgén a patakban, melyen fényes nap áttüz, s tükre tisztán

vetül elém, fenekén kavicsokkal, s martján füzek és szúrós szederinda Hegyek, erdők, oldalban málnabokrok és láb nem járta sűrűjébe* mintha

mackónak barna mancsa ott motozna.., Pocsolya feredőző bivalyokkal; hüsölnek lomhán. Ellentét: a tábla a sarlóval serényen aratókkal

Budvár, Küküllő, Csicser, SzamakŐ vár; temető, Papker: egyet se feledtem el. Azt a mezei csokrot se, amelyet hucsuzóul egy kép fölébe tettem

egy csendes erdei sétám után.,.

Most déli nap pörköl, s a pineák árnyékolnak be csak, s egy régi vânai, s körülem lángol, izzik a világ.

Vájjon mindegy-e: Tiberis vagy Küküllő — nekünk, kik magunkba nézünk? Úgyis csak egy földért élünk, halunk: melyből rögünk sincs, egy porszemnyi részünk!

(Róma, 1843 Julius 13.)

Iparvállalat keres

megvételre vagy hosszabb bérletre 3—10 hold agyagos, dombos területet a város közelében. Telelőn; 25—62,

042*9 I

vészeti téren is. Azt elnézte a román uralom, hogy a magyar művészek magyar egyesületet alakítsanak, de majdnem két évtized kellett ahhoz, hogy hozzájáruljon erdélyi magyar művészek budapesti szerepléséhez.

1937-ben nyilt meg az ut Budapest felé, ekkor mutatkozott be tizenegy erdélyi művész a Csekonics-palotában: Nagy Imre, Szervátiusz Jenő, Szolnay Sándor. Bánffy Miklós gr., Gy. Szabó Béla, Bor- dy András, Gál Ferencné, Thorm.a János, Ziffer Sándor, Vásárhelyi Z. Emil, GaUas Nándor és Kós Károly. Az „anyaország“ ekkor figyelt fel először Erdély művészetére s ekkor eszmélt rá annak értékére.

Egy évre rá a „Barabás Miklós Céh“ és a „Károli“ Gáspár Társaság“ művészeti osztálya rendez közös kiállítást a Nerpzeti Szalonban. Erdély sajtója hamar észrevette e kiállítás felületes rendezésén és a pesti ismertetések hanyag fölényeskedésén azt az ellenszenves budapesti szellemet, amely mindent vidékinek, mucsainak minősít, ami nem budapesti és ennek erőteljes formában kifejezést is adott, A kiállításnak egyébként elég nagy sikere volt.

A felszabadulás évében, 1940-ben, aa öntudatra ébredő magyar müvésznöven- dékek az év tavaszán Bukarestben rendezték a román uralom alatti utolsó kiállításukat. A bukaresti Szépművészeti Akadémia magyar növendékeinek tárlatát Nagy Sáyidor ottani ref. lelkész me- részhangu beszéddel nyitotta meg. Résztvevői, kik közül néhányan már ismert névre tettek szert, a következők voltak: Csányi László, Koszta István, Veress Károly, Balaskó Nándor, Márkos András, Kása Ferenc, Székely P. Sándor, Mayer Edit, Szőts Vilmos, A. Nagy Béla festők, Cseh^Kató, Lábúd F. József, Sárossy Béla grafikusok, Zárug Lukács, Barabás Márton, Pál Balázs építészek, Keller Zsu- zsánna szobrász és Zoltán Sándor bútortervező. Az uralomváltozás szétszórta őket, egyik részük letelepedett az ismét magyarrá lett Északerdélyben, a többi pedig Bukarestben maradt vagy délerdélyi pátriájába került vissza, hogy vállalja a felszabaduláshoz közeledve egyre nehezebbé váló kisebbségi sorsot.

Huszonkét év alatt, szörnyű erkölcsi és anyagi nyomás terhét viselve háromszáznál több művész élt és működött Erdély földjén. Ugyanakkor összehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények közt, a szinmagyar Alföldön, akkora területen, mint Erdély, feleannyi sem volt a művészek száma. Ha más nem, már ez a tény maga is diadalmas bizonysága az élő és örök magyar értéket jelentő erdélyi szellemnek.

BÍRÓ BÉLA DR.

Irtás MIHÁLY LÁSZLÓ

MADRID1, augusztus 14- "Az argentínai huskivi'teli cégek a legújabb jelentések szerint mind aura az elhatározásra jutnak, hogy megszüntetik az Angliába irányuló hus- szállitásokat. Kijelentették, hogy képtelenek -a most érvényben lévő alacsony árak mellett további szállításokat. is lebonyolítani és nyoma- fék kai utalnak arra, hogy az ár már nem fedezi a költségeiket. Az angolok nemcsak, hogy egy éve halogatják az árrendezésre irányuló tárgyalásokat, az argentínai kiviteli ccg ezenfelül már azt sem tudja, hogy milyen követelése áll fenn az angol vásárlókkal szemben, mert a vásárlási szerződés ugyan meghatározott mennyiségekről szól, viszont Anglia azonban csak azt íiezti ki, ami tényleg oda meg is érkezik. Ezzel ez az üzlet. Argentina számára tisztára veszteséges üzletté változott, aminek még az is növeli a kockázatát, hogy Angliának nem áll annyi hajófér rendelkezésére, hogy a számára szerződésszerű leg készenlét ben t artott. hu.smennyiiséget elszállítsa. Az argentínai, húskivitel terén az USA beviteli 'tilalom következtében Anglia és az USA között egyensúlyt helyzet állt elő, amit most, az arge.n- tinai hrusszállitás megszüntetése fog betetőzni. (B. £.)

zi rg'eitíiffcf nem akar Angliába több husi ssállitani