Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-24 / 165. szám
19*3 .Julius 21, ELLENZÉK Évvégi számadás Kolozsvár színházi és zenei életéről Amikor összefoglaló képet akarunk adni Kolozsvár színházi és zenei életének egy évéről, első gondolatunk azok felé a bátor nemes ifjak felé száll, akik százötven évvel ezelőtt „jádzó társaságot^ alapítottak és vállalkozásukkal megteremtették az erdélyi nemzeti játékszínt. Az idei évad elején kegyelettel emlékezett meg róluk a színház és a város, sőt országos visszhangot vert az. emlékezetükre rendezett ünnepség, ami annál megérdemeL'tebb volt, mert szinháznyitásuk az erdélyi nemzeti játékszín megalapozásán túl, az állandó magyar színjátszás kezdetét jelenti. A dicsőséges í kezdet és a dús hagyomány könnyen arra csá- j bitjei a bírálót, hogy a múlt nyomasztó nagy- ^ ságához mérje a színház minden teljesítményét. Mi azonban ellene vagyunk annak, hogy a múltat minduntalan fenyegetésként olvassáák rá a mai színházra. Hagyományainkat szemelőtt tartjuk, de kivülük a mai magyar színjátszás követelményei adják kezünkbe a mértéket, midőn az évvégi számvetés elvégzésére készülünk. Szinházimk müsorpolitikáját magától értetődően nemzeti színházi feladatok befolyásolják. A kolozsvári Nemzeti Színházinak. magyart és világmüsort kell játszania. Statisztikánkat forgatva, ilyen számok beszélnek a lezárt évadról: két magyar klasszikus (Az ember tragédiája, Bánk bán) és két dráma- történeti fontosságú mü mellett (Csikós, Csalódások) két külföldi klasszikus állott műsoron (Möllere Fösvénye és a tanáros szigor mellőzésével idesorolt Sasfiók), tehát négy magyarral szemben két idegen,; hasonló arányban nyolc modern magyar dráma mellett n'égy külföldi került színre. Játékos szabályossággal váltakozó számok; mindig kétszerannyi ma gyár, mint külföldi. A modern drámák közül kimagaslott Tamási Áron Csalóka szivárványa, rokonszenvet ébresztett Zilahy uj színmüve, a Szépanyám, Kodolányi felújított Földindulása, Kovách Aladár Téli zsoltára, Illés Endrétől a Törtetők és Bókay Utódja, Vojnovich Géza Magyar passiója szerepeit még a műsoron, Harsányi Bolond Ásvaynéja csak arra szolgált, hogy Bajor Gizi megragyogtathassa utól- érhetetlen művészetét. A külföldiek közül Winter Keith Tüzvészét, Bahr Koncertjét, Pi- randellotól A becsület gyönyörét és (tudp Isten kitől) a Párisi expresst játszták színészeink. Ha a Koncert és a Párisi express helyett súlyosabb értékű külföldi alkotásokat kapunk, elismerésünket semmi sem korlátozhatná. De a Pirandello-darabot kivéve, a színház pesti receptet követett ahelyett, hogy maga válogatott volna a sokat hangoztatott önállósággal és bátor kézzel. Annál biztatóbb képet nyújtanak a magyar müvek. Már a tiszta számszerű eredmény is örvendetes, mivel a pesti Vígszínház öt magyar bemutatója mellé négy külföldi, a Madáchban két magyar mellé három idegen társult az idén. sőt a pesti Nemzeti műsorán: is hét hét arányban egyenlően osztozkodtak a magyar cs idegen szerzők, ellenben a kolozsvári színpadon hat külföldi darab mellé tizenkét magyar sorakozott. Minőség *ekinteteheri is fekurő emelkedést észlelhetünk. A magyar dtámairás már nemcsak exportképes árucikket, kelendő üzleti portékát termel, mint a világháború előtt, hanem a legjobb magyar írók színpadi megszólalása óta a magyar darab mind surübebn a magyar leiek hordozója és a magyar problémák kifeje- a magyar darab mind sűrűbben a magyar lémagatartása a színpadon kísérletező magyar Íróval szemben. Múltja is hivatásként írja elő, de jelene is kezességet nyújt reá, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház mindig az első sorban fog küzdeni az uj magyar drámáért vívott harcban. Az előadások színvonalában, amint a.z könnyen elképzelhető, ingadozás mutatkozott az év folyamán. Kiemelhetjük a Tűzvészt, a Földindulást, a Csalóka szivárványt, a Sasfiókot, á Bolond Ásvaynét és az Utódot: ezeknek a bemutatói® láttuk a legegyöntetübb es legösszehangoltabb játékot. Az ember tragédiája, a Törtetők, a Koncert, A becsület gyönyöre és a Szépanyám ilyen, szempontból a második vonalba szorult. A Bánk bán, a Csikós, és a Fösvény előadását találtuk a legegyenetlenebbnek. Ritkán játsszák Moliéret, ennek az áldásos következménye, hogy a színészek csak tapogatóztak a stílusa után. Különben régi dolog, hogy ha a játék színvonaláról és összehangoltságáról van szó; keresd a rendezőt. Ez a szinház munkájának punctum saliense Kolozsvárt is. A rendezők közül Tompa Miklós tavaly a Villámfénynél és az Énekes madár, idén a Csalóka szivárvány rendezésével bebizorayitóttá kitűnő képességeit és biztos érzékét az uj magyar dráma problémái iránt. Az ő munkáján kívül azonban mindig azok az előadások sikerültek legjobban, amelyeknek a rendezésébe „beleszóltak“ a vendégként fellépő művészek: Bajor Gizi, Pá- ger, vagy Kiss Ferenc. Ezért látnok nagyon üdvösnek, ha -dőnkint vendégrendezőket is hozna a színház, kezük alatt úgy fejlődne az. eeyüttes, mint a nagy karmesterek szuggesztiv hatása alatt a zenekar. Hivják meg a legjobb magyar rendezőket: Németh Antalt, Hegedűs Tibort, Major 'Tamást. Megérné az áldozatot, annál is inkább, mert a jól rendezett előadások magas színvonala igazolja, hogy az együttesben; sok a tehetség. Pendítsük meg végül a társulatszervezés kérdését. Két esztendővel ezelőtt T áray bereitere hárult ez a nehéz feladat, s ami neki rosszul sikerült, annak a nyomai nehezen küszöbölhetek ki. Baj volt. hogy túlságosan nagy társulatot szervezett, kisebb, de erősebb együttes helyett. Ebben látjuk az egyetlen hibát. Az, hogy sok fiatalt szerződtetett, önmagában nem leit volna veszélyes. Láttuk egy fiatalokból álló társulat elindulását a megszállás idején s megfigyeltük, hogy a kiválóbb tehetségeket a vezetőség hogyan segítette érvényesüléshez: ontotta számukra a szerepeket, állandóan a szinpadom tartotta, iparkodott ismertté tenni, „kiugratni“ őket. Ezt vártuk most is, de ma útját állja ennek az együttes magas taglétszáma. Kinek' jur két-három szerepnél több az egész évadban? Fiiiöp Kató például, aki a legjobb tehetségek közé tartozik, csak 28-szor jutott színpadra, Sallay Kornélia már elégedett lehet, mert 50-szer játszott, Görbe János azonban 50-szer sem, pedig nagyerejü, nem hétköznapi tehetség. A sok hasonló szerepkörű színész között nagyon megoszlanak a szerepek, ez lassítja, gáncsolja hátráltatja a komoly tehetségek kiválasztódását. Közben áll a tétel, hogy a közönséget nem pusztán a darab cime viszi be a színházba, a daraboknál jobban vonz a jónevü színész. Tisztában volt ezzel Mihály fi Béla is. Mihelyt számot vetett a rendelkezésére álló erőkkel, rögtön megoldás után kutatott. Talált is hamarosan: a Tűzvész Eddyjét Págerrel, a Bolond Ásvaynét Bajor Gizivel, Flambeaut és Tamási Czintos Bálintját Kiss Ferenccel játszatta, a Szépanyám főszerepeit Bajor Gizi és Tímár József alakította és ide kell sorolnunk Táray Ferencet is, művészi rangjánál fogva, meg azért, mert szintén csak kötött számú fellépésre szerződött. Tizennyolc bemutató közül | kilencet a vendégek tettek ünnepi szépségűvé. Legforróbb színházi élményeit ennek a sztárrendszernek köszöni a kolozsvári közönség. A megoldás bevált; kinek lehet ellenvetése? — mondhatná a szinház. Igaz, Jászai Mari és Ivánfi Jenő Ls eljárt Kolozsvárra, a vendégművészek szereplésének nevelő értékét magunk hangsúlyoztuk. A megoldást mégis egészségtelennek kell mondanunk, sokáig fenn nem tartható. Minden törekvésnek változatlanul a jól kiegyensúlyozott együttes megteremtését keil szolgálnia. Amellett, — gyakorlatiasan nézve — hátránya a rendszernek, hogy amint Bajor Gizi például vonatra ül, a darab, amelyben föllépett, azonnal lekerül műsorról. 'Többé nem lehet elővenni. Sem vasárnap, sem ifjúsági előadásokra, sem vidéki vígjátékokra. Mit vittek Désr-, Besztercére? A Téli zsoltárt és a Törtetőket. Marosvásárhelyre? A Téli zsoltárt és a Törtetőket. Ebből is látható, hogy milyen nehéz gond a szinházigazgatás, még olyan államilag támogatott és sikeresen működő intézmény esetében, is, mint a kolozsvári Nemzeti Szinház. A kolozsvári zeneélet képét déntően befolyásolja a Nemzeti. Szinház operaegyüttesének munkája. A zenekar, énekkar, balett és a magánénekesek nagyméretű és költséges szervezetet alkotnak, de éppen a rendszeres operaelőadások és az opera zenekarából alakult Filharmóniai Társaság hangversenyei biztosítanak megkülönböztetett rangot Kolozsvárnak a magyar városok között. Vaszy Viktor és Endre Béla karnagyok, J valamint Farkas Ferenc karigazgató irányítása alatt a becsvággyal és lelkesen dolgozó együttes tavaly tíz opera és egy balett 'bemutatásával vetette meg jövőbeli műsorának az alapját, és pedig ezekkel: Bánk bán, Traviata, Aida, Szöktetés a szerályból, Sevillai borbély, Tosca, Bohémélet, Pillangókisasszony, Djami- Ich, Háry ]ános s a balettek közül a Coppélia. Ezt a játékrendet 1942—43-ban a következő operákkal gazdagították; Trubadur, Turan- dot, Lakmé, Parasztbecsület, A bűvös székAuznytntysá ü- DunapadöH BUDAPEST, 1943 julius hó Napsugaras vasárnap délelőtt a Dunap%~- ton ballagok, éppen c Lágymányosi-öbölnél. Egyesek fűrödnek a tiz tetején himbálózó hordók körül, mások a fü ölén. süttetik magukat s bőven akad olyan is. aki a ..Tengeri kalóz“-csárda kertjében iddogálja a sört. Én az öböl elhagyott kiszögeléhe felé igyekszem, ahol a vizen valami különös tákolmány illeg- billeg. Már messziről figyelem, de nem lehet megállapítani, hogy kalyiba, bárka, zagy beírni szörnyeteg, akit elbágyasztott es megszelídített ez a szép vasárnap délelőtt. Közelebb érve látom, hogy bárka, de t'ibbet aztán egy fikarcnyival sem, mivel létek >em mozog a járművön. Végre is egy kislány tűnik fel, az egyik közeli kunyhóból bujt ki, ahhoz fordulok felvilágosításért. —- Aranyat mos ... — mondja a bárka tulajdonosáról, de oly közönyösen, mintha mást sem csinálnának az emberek a Duna pesti szakaszán, mint aranyat mosnának . . . — Aztán hol van a gazda ilyenkor? — kérdezem. — Hát itt! — feleli. S már kiabál is a hajó felé. „Kult sár bácsi! Kult sár bácsi! Gyüj- jön ki, keresik!“. A kiabálásra. a bárka tetején felemelkedik egy négy szögű deszkalap, s alóla egy borostás, matrózsapkás, lázasan csillogó szemű ember feje bújik ki. Önkéntelenül is a kaliforniai aranymezők jutnak eszembe. ahol az emberek az arany ördögétől megszállva ölték- gyilkolták egymást a sárgafényü ércért. De az én emberem már itt is a parton s tessékel be szívélyesen a bárkába. Egy deszkapallón megyünk át az uszályra s onnan csak egy lépés a kis hajó. Bizony igen viharvert állapotban van, ahogy a nyilason keresztül létrán lefelé kuszok a belsejébe, szinte félelem fog el. Lent a nyirkos deszkán leülünk s előkerül még egy idősebb ember is, aki ugy- látszik segítségére van a munkában. — Kultsár István vagyok — mutatkozik be az aranymosó s már mesél is rejtelmes mesterségéről. Bizonyára már másnak is feltűnt, az öbölben ringatózó különös jármű s hozzászokott a kiváncsi emberek érdeklődéséhez. — Tetszik tudni, hazánkban már a rómaiak idejében is mostak aranyat — kezdi a beszélgetést —, a honfoglaláskor beköltöző magyarok az ittlakó népektől tanulhatták el. Rendes mestertég ez kérem — magyarázza —, akárcsak a ümárság, vagy a többi.... Az aranyláz, amely időnkint felbukkan az emberek között, annak semmi köze ehhez a becsületes munkához, amelynek célja csupán a folyamban kallódó ércek cs egyéb értékes, vagy hasznos anyagok kiaknázása. — A Dunában lévő kicsiny aranytartalom kimosása csak kisüzemmel érdemes. És hogy nem bolondságra pazarlóm az időt és erőmet, azt bizonyítja, hogy az önáltósitási Alapból kaptam ötezer pengő kölcsönt az aranymosó üzem megvalósításához. Ebből a pénzből vettem a bárkát, amibe egy faszéngáz-hajtásra átalakított autómotort szereltem s ez hajtja a propellert. Ha a bárka megáll, akkor a motort átkapcsolom az üzem működtetésére. Tulajdonképpen a már ősidők óta ismeretes házi aranymosást szeretném motorizálás utján meggyorsítani. — A kotrószerkezet felszedi a dusabb homokréteget — magyarázza — s a bárkában lévő tartályba hordja. A tartály egyik részében van a homok, a másikban a Dunaviz. Egy kis nyíláson át a mosóasztalra ömlik a homok és ugyanoda folyik a viz, ami kimossa az iszapot. Innen egy újabb asztalra kerül az anyag, s ez még jobban finomítja. — Azonban nemcsak anyanyat, hanem vö- röskvarcoi és magnetitot is akarok felhozni. Naponkint körülbelül 30 köbméter iszapot tudok átmosni. A Dunában sóder — ez a kimosandó homok — 33 százalékban tartalmaz vasat magnetit alakjában, kb. 2 százalék fehérhomokot és i százalék rózsakvarcot. Egy köbméter kiemelt sóderből egynegyed gramm vasat lehet mosni. — De nemcsak a Dunán, hanem a Szamos, A.ranyos, Nyitra, Vág, Garam és Zsitva folyókon, de különösen a Maroson lehetne leginkább folytatni a kotrást, mivel ezek hegy if oly ók. — Nem ez az egyetlen aranymosótelep. Száz, meg száz ember cl ebből, különösen a Csallóközben, ahol bársonyra szórt sóderből mossák az aranyat, amely beleakad a bársony szőreibe. Sóhajt, mintha jelezné, hogy azért nem színig tejfel az aranymosó élete. — Nehezen lehet belőle megélni. Nincs elég pénzem s ez nagyon meglassítja, sőt néha lehetetlenné teszi a munkát. Most nemrég ujra- festettem a bárkát s a felsőrészt is én magam csináltam. Most azon igyekszem, hogy az utóbbi hetekben bemutatott Asbóth-hajót — amely félméteres vízben is képes haladni - - összekössem az én aranymosó terveimmel. Még más találmányom is van. ezt a Gamma-gyár hajlandó lett volna gyártani de a hahóm megakadályozta a tervet. Remélem azonban, hogy bárkámmal hamarosan kifuthatok a Dunára, mert ma, amikor a nyersanyagokra ilyen nagy szükség van, nem szabad veszni hagyni ezeket az értékes anyagokat. A felső nyilason lassankint már ide is belep ózik a nap s a falon csüngő lábasokat világítja meg. A rozzant tűzhelyen pedig rotyog a fazék s fő benne a jó gulyás. Aranymosás a Dunaparton. ÖRVÖS LAJOS. lény, Carmen és a Rímszkij-Korzakov zenijére ráncolt Seherezádc. A műsor kritika szem pontjából kifogások érték Vaszy VÍKtor hatéves programját. Mi tagadás, ha a magyar nem is. de a nemzetközi operairodalom eleg gaz dag ahhoz, hogy ízlésünk szerint kicserél jies - síik a Traviatát a Simone Boccancgráva! cs a Szöktetést az Anyeginnel. Kellemes társa - játék az ilyen csere-here, de aligha tübo. mihelyt komolya® fontolóra veszünk két kikerülhetetlen adottságot. Egyik az, hogy merőben uj társulattal, kellett a munkát elkezdeni, frissen toborzott zenekari és énekkari tagokkal cs énekesekkel, akik először léptek szinpadra. Nyilván a világszerte legjobban ismert, a fülünkbe gyermekkorunk óta beidegződött operák ígérték a betanítás munkája számára a „legkisebb ellenállást“. Másik a •közönségne- velés kérdése. Bár a mult század közepe táján, legkivált Káldy Gyula érdeméből a színpadi zene itt pompásan virágzott, Verdi-be- mutatókkal a nyugati nagyvárosokat, Parist ís előztük, de a századforduló idején már egy Thomas, vagy Flotow-opera előadása és nehézségekkel járt, wagneri mii ,1913-ban szerepelt először kolozsvári színpadon (ahogy akkor inták): A bolygó hollandi. A romár» cpera húsz éve a magyar közönség szélesebb rétegeire politikai okokból nem lehetett hatással. Ezért indokolt a műsor olyan megszerkesztése, amely a zárt formákban irt mozarti vigoperától Puccini verizmusáig jó áttekintést ad. Az idei bemutatók közül a Trubadur, a Turandot és A bűvös szekrény aratott kiemelkedően nagy sikert, a Lakmé, a Parasztbecsület cs a Carmen szorult a második sorba. Az előadások színvonalának ingadozása nem a kitűnő zenekaron és a jó kóruson, mint inkább a magánénekesek teljesítményén mult. Ezért tartjuk jobbnak az operánál is, akárcsak a prózánál, a kisebb, de erősebb együttest. Helyes volt, hogy két évvel ezelőtt minden jelentkező fiatal énekest szerződtettek, mert csak az előadások szűrője válogathatta ki a megfelelő tehetségeket. De két év múltán már kialakulhatott a tiszta kép az együttes tagjairól. A mult évadban még huszonnyolc magánénekese volt a színháznak, holott húsz szólistával is minden Kolozsvárt számbajövó operai feladat megoldható, ám akkor álljon az együttes jól javadalmazott és válogatott erőkből. Egyébként Pataky Kálmán és Laczó István egész éven át vendégként erősítették az együttest. Négy külföldi művész is fellépett, nálunk az idei évadban; Swarovsky Janos karnagy és három énekes: Torsten Ralf, War- neyer Marianne és a kolozsvári származású Katona Gyula. Haagversenyéletünkről sok mindent elmond a statisztika. Filharmonikusaink hat zenekari estet rendeztek. Az elsőt Vaszy Viktor vezényelte (közreműködött Ticharich Zdenka), a másodikat Mengelberg, a harmadikat újból Vaszy Viktor, ezen a hangversenyen Károlyi Gyula zongorázott, a negyediket Csilléry Béla vezényelte és az estnek Martzy Johanna fellépése adott külön értéket, az ötödiket részben Kodály Zoltán, részben Vaszy Viktor vezényelte (közreműködött Török Erzsébet és Ángyal~Nagy Gyula), a hatodik hangversenyen Failoni Sergio állott a filharmonikusok élén. (közreműködött Országh Tivadar). Öt énekkari hangversenyben volt részünk; itt járt a szombathelyi Schola Cantorum és a Gamma-kamarakórus Pestről, azonkívül szerepelt a kolozsvári Egyetemi Énekkar és kétszer az Éneklő Ifjúság. Kamarazenét csak a Dahlke-triótól hallottunk. Ezzel szemoen 12 esetben lépett fel önállóan hangversenyző művész Kolozsvárt az elmúlt évadban. A sort Dchnányi Ernő és Zathureczky Ede szonátaestje nyitotta meg, azután igy következtek a művészek időrendi sorrendben: Faragó György, Magistretti, Rosier Ede, Dämmert Udo, Török Erzsébet, Peskó Zoltán, Zathureczky1 Ede, Dohnányi Ernő (most már külön-külön). R.ösler Ede másodszor, Böszörményi Nagy Béla és Faragó György másodszor, összesen 24 hangverseny. Félannyi, mint a tavalyi évadban, de ebből még nem szabad ijesztő visszaesésre következtetnünk; a tavalyi szám volt fölösen nagy, meghaladta a kolozsvári zenebarátok teherbiróképességét. Az évvégi mérleg egyelőre nagyokat billen, de lassan bekövetkezik a kiegyenlítődés. , A minőségi értékelésbe céltalan volna belebocsátkoznunk, a felsorolt nevek, sőt a hiányzók is, beszélnek helvettünk. Ellenben rendkívüli súlya jelentősége miatt külön ki kell térnünk Kodály Zoltán kolozsvári látogatására. A város négy napon át az ő szellemének hatása alatt állott. Az uj magvar zenéért lelkesedő kolozsvári közönség és az ifjúság lelkében ez a látogatás kitörölhetetlen nvomokat hagyott. Elégtétellel állapíthatjuk meg befejezésül, hogy minden nehézség ellenére szorgosan folyik városunkban a magyar szellemi élet második nagy központjának kiépítése. Nags- á? cozatokat igénylő építkezés ez es Kolozsvár csak akkor érdemli meg, ha cserébe sohasem feledkezik meg arról, ami örök hivatása: egész Erdélyre kisugározni a magvar szellemet és műveltséget. KÉKI BÉLA
