Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-13 / 155. szám

18 4 3 július IS. ELLENZÉK im Magyar ünnep Szamosujváron Lövészünnepséget rendeztek a szigetekben élő magyarság számára SZAMOSUJVÁR, julius 13. (Az Ellen­zék kiküldött tudósítójától.) Friss szél vág arcukba a nyitott tehergépkocsin amint a kora júliusi hajnalban a szigetekben élő magyarság egyik jelentős végvára felé vágtat velünk a dübörgő motor. Mintha egy uj életre ébredő magyar­ság feltámadását zugató vihar rohanna szembe velünk. Jelezve: minden sors. minden történelmi végzet, összeesküdt ember és világegyetem ellenére él és erősödik a diadalmas és örök magyarság. Ha Szegeden, vagy Kecskeméten len­ne ez az ünnepség, a róla szóló beszámo­ló elférne az újságok hírrovatában, há­tul valahol, egy szürke öngyilkossági kí­sérlet- és egy sikasztás között. Itt azon­ban, a végvárak egyikében, fokozott sú­lya van a szónak, különös jelentősége, ér­telme és értéke a megtartó és javító cse­lekedetnek. Lövészünnepség van Szamosujváron. Az itt élő magyarság áll ki ma a so­rompóra, hogy életerejéről bizonyságot tegyen. Leventék és lövészek diszszakasza, a lövészegyesületek kiküldöttjei, ünneplő ruhás férfiak, lányok, nagyszámú ünnep­lő közönség áll feszes vigyázban, amikor „Imához“! szólit a kürt. Most érkeznek a szamosmenti községek lövészegyesületeinek kiküldöttjei: kerék­párosok és koszorút hoznak a világhábo­rús hősök emlékoszlopához. Széles a tér és a templom öreg harangja megkondul. Hirdeti: nem némult el még minden ma­gyar harang a Szamosmentén. Megérkezik vitéz Vattay Ferenc ny. csendőrezredes, a keleti és északmagyar- országi részek főlövészmesterhelyettese. 7nkariás János, a helvi leventék vezető főoktatója vigyázzt vezényel és beadja a jelentést, majd Antal Dániel, a szamos- ujvári kerület lövész intézője lép az emelvényre, hogy elmondja ünnepi be­szédét. Egyszerűek, keresetlenek, szívből jö­vők a szavak, de mindenki tudja, érzi, hogy itt többről van szó, mint megszo­kott, közhelyes ünnepi megnyitóról. A leventék most megfogták a koszorú­kat és odahelyezik az emlékmű talapza­tához. A kürt még mindig szól. aztán megindul a menet ki, a szamosujvári lö- vészegvesület lőterére. ■ A lövészversenyt Goger Lajos, a Wesse­lényi lövészegyesület töbszörös bajno­ka nyerte 85 ponttai, második Bodó La­jos lett (Wesselényi lövészegyesület) 84 ponttal, Papp Gyula, dési lövészegye­sület, 83 pont, negyedik Balogh Ida (Wesselényi lövészegyesület) 78 pont. Az eredmény, tekintve, hogy a verseny alatt heves szélvihar dühöngött, igen jónak mondható. A lövészverseny a késő délutáni órákig elhúzódott, de ekkor hatalmas felhősza­kadás kerekedett és éz lehetetlenné tette a verseny befejezését és a délutánra ki­tűzött atlétikai verseny megtartását is. Este a katolikus iskola dísztermében a Wesselényi lövészegyesület műkedvelő csoportja a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt színre hozta Rákosi Viktor gyönyörű és ma is időszerű darabját, az „Elnémult harangok“-at. Előadás előtt vitéz Borcsiczky Imre őr­nagy mondott bevezetőt. — Testvéreim! — kezdte beszédét a szónok. — Van egy ország, amelynek fiai valamikor régen gyakran jártak ki kül­földre. Sokat tanultak, meg is szerették őket és amikor a nagy tenger partjáról hazajöttek, úgy érezték, hogy odahaza a legelső faluban az egyik háztól a másikig egy világ és a tenger választja el őket. A Ferenc József-i békésnek és boldog­nak festett időben egy fiatal, csupa lélek református tiszteletes azt akarta, amit ma is mindenki: tiszta gondolkozást, mély, bensőséges hitéletet és a magyarságnak m en erősödését. Helyette babonát, ráolvasást lát, kis­emberek megalkuvását, a nagvök ön­ámító és lekicsinylő gesztusát. Egyedül marad, mint régen minden magvar, aki nem magáért, hanem fajtájáért dolgozik. Rajongásáért kinevetik, sötétlő jóslá­sáért pedig rendre1 hasítják. így telnek az idők. Az állam, a megye, az egyház és a társadalom nem látia a fatornyos falu papiának kálváriajárását, mert mindenki magának- él és a hamisan festett boldog lövőnek. Közben a kis fa­luban nagy öszeütközések történnek. A magyarok mind kevésbé látogatják a templomot és valósággal kerülik papju­kat. A másik nemzet erőszakos pani a minden tévelygő maevar lelket megfog. Mágikus hatása csodálatos és a reformá­tus lelkész szenvedése emberfeletti, mert látia, hogy a lelkek mellett magyar föl­dek is veszendőbe mennek és tudja, hogy akié a föld: azé az ország is. Mindent megtesz, hogy visszahozza hí­veit a hűvös, elhagyott jászol mellé, de végén látja, minden elveszett. Egyetlen reménye van még, az Istenhez hivó ha­rang szava: már harangozója sincs, két­ségbeesetten huzza, rangatja a harang kötelét, de hogy teljes legyen a tragé­dia: a- kötél is elszakad. — A harang pedig elnémul. Ma minden igaz ma,gyár magvetője a földnek — foly­tatta a szónok — igehirdető és magvető egyszemélyben. Szakítsunk a múlttal és minden erőnkkel dolgozzunk a jövőért. Most pedig megkezdődhetik az előadás, de sohase feledjük el, hogy mi, a mai nemzedék, azért vagyunk és azért dolgo­zunk, hogy újra zúgjanak a harangok, mert a harangok zúgása a magyar feltá­madást jelenti. Megrázóbb élményt keveset láttam, mint ezt a nézőteret, amely halálos csöndben hallgatta végig az előadást és végsőkig feszitett idegekkel izgulta végig a magyar pap és idegen pópa halálos pár­viadalát. Tudta mindenki, hogy mi kö­vetkezik, hiszen az „Elnémult haran- gok“-at mindenki ismeri. De mégis, mégis, akik ott voltunk, valamennyien csodaváró szemmel figyeltük az életre- halálra menő párviadalt és abban remény­kedtünk, hogy hátha, hátha, mégis meg­történik az isteni csoda. Nem. a tragédiának teljesnek kell len­ni. El kell buknia a hősnek, hogy hant­ján uj virág fakadjon, aminthogy a ha­lálból mindig élet fakad. Ezzel körülbelül el is mondtunk min­dent az előadásról. Nem mükedvelőtel- jesitmény volt az, amit láttunk, hanem a művészetnek a legkomolyabb értelem­ben vett megnyilatkozása. A szereplők: Gellért Griger Ibolya, a kolozsvári Nemzeti Színház fiatal mű­vésznője játszotta Flórikát, a pópa leányát Lángoló volt és ideális, mint egv tizen­nyolcéves kislány, aki visszariad a ren­geteg gonoszságtól, ami körülveszi és fel­hevül, mert végre tiszta, felmagasodó, bizó, hivő és bátor lélek kerül az útjába. Szembeszáll a gonosszal és az igazság mellé áll, szerelmében még apját, a tit­kos nemzeti komité emberét is elárulja szerelmesének. Áldozata hiábavaló, mert Simándy eltaszitja magától. Minden moz­dulata, szava, elhitető, megelevenítő ere­jű volt. — Éreztük rajta az össze­ütközését történelmi erőknek, a fajta és a szerelem viaskodását. Minden árnyalatát kihozta a nehéz szerepnek. Éreztük rajta a fényes Bukarestiből dur­va, iszákos pakulárok közé visszaszakadt finomlelkü lány vergődését. A félelmet, amelyet erőszakos apja keltett benne és a vágyódás a felmagasztosult szerelem után. Olyan volt, mint egy liliom, ame­lyet dudva és bogáncs közé ültetnek. Mel­lette mindjárt Kiss IViszlát, a pópát, kell említenünk, akinél jobbat ebben a sze­repben keveset tudunk elképzelni. Ök ketten messzire kimagaslottak az együt­tesből. Méltó partnerük volt Simándy szerepében Király József, bár néha túl­zott. Utolsó jelenete, amikor végső két­ségbeesésében ráncigálja a harangot, sziv- bemarkoló volt. Igen jó alakítás Bara Sándorné Sára asszonya, Haller János Petruja és Bokor Ilona cselédlánya. Lichtenstein Jenő néha lámnalázzal küz­dött, úgyszintén Engelbrecht Mária, a pópa felesége. A többi szerenlők is mind egvtől-egyig jól illeszkedtek bele az együttesbe. Külcn dicséret illeti Kiss Lászlót, a rendezés körültekintő és fáradságos mun­káiéért. Az ő érdeme az, hogy i darabot Malonyai feldolgozásából a regény szel­lemének megfelelően átírta és ezzel, ha lehet, még teljesebbé tette Bed Péter öreg harangja elnémulásának a tragédiá­ját. A7. est sikeréért pöszönet illeti Pomrrácz Simon LE elnököt és Orbai Erzsébetet, a Wes­selényi LE propagandaosztályának vezetőjét. Késő éjszaka volt, amikor a kis együt­tes visszatért Kolozsvárra. Éppen vissza­felé indultak a gépkocsik, amikor a nagy templom tornyában megszólalt a lélek­harang. Biztosan, valaki most búcsúzott az árnyékvilágtól. Mi mégis úgy éreztük, hogy. ez nem ha­lotti búcsúztató, hanem a tetszhalott éb­resztője volt . . . „A pénzügyi politika alapja a társa­dalom helyes erkölcsi magatartása!“ Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter sajtónyilatkozata BUDAPEST, julius 13. (MTI.) Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter a Köz­ponti Sajtóvállalat a lapok negyedszáza­dos jubileuma alkalmából nyilatkozott a Nemzeti Újságnak. Kifejtette, hogy az áruval nem fedezett vásárló erő mindenütt a világon különleges pénz­ügyi intézkedéseket tett szükségessé. A rendelkezésre álló eszközök akkor fejt­hetik ki. megkívánt hatásukat, ha a közönség körében megértésre találnak. A sajtónak különlegesen fontos szere­pe van ebben a filvilágositó és a kö­zönséget pénzügypolitikai szándékokról tájékoztató feladatban. A pénzügyi po­litika alapja a társadalom helyes er­kölcsi magatartása. A pénzügyi politikának az adófizetők lelkiismeretességére kell támaszkodnia. Az adófizetők részéről azonban megér­tést csak akkor várhatunk, ha az adózók nem érzik igazságtalannak a rájuk nehe­zedő terhet. Polgármesteri jelentés a város köz­élelmezéséről és népjóléti munkájáról KOLOZSVÁR, julius 13. Kolozsvár város törvényhatóságának közigaz­gatási bizottsága szokásos havi ülé­sét hétfőn délután 5 órakor tartotta meg a városház tanácstermében. Az ülésen előterjesztett jelentések közül kiemelkedett a polgármester jelenté­se, aki a város közellátásáról és szo­ciális tevékenységéről adott számot. Jelentése szerint a város közélel­mezése a viszonyok okozta nehézsé­gekkel jár, de ettől eltekintve a ke­nyér-, liszt- és zsireílátás akadályta­lannak mondható s a tejellátás ne­hézségei is enyhültek. Különösebb nehézségek csak a hús- és tűzifául lá­tás tekintetében voltak. Az állattar­tó gazdák 'Ugyanis állataikat levá­gásra nem hozták he, mert az ár­emelkedést várták s ezért bizonyos mértékben hushiány volt. Észreve­hető hiány volt tűzifában is, aminek oka egyrészt az, hogy a munkások most inkább a mezőgazdasági mun­kával vannak elfoglalva, másrészt pedig a szállítás is nehézségekkel jár a takarmárfyhiány miatt. A tii- zifahiánvon a város akart némikép­pen segíteni, ezért a városi hivata- lok téli fűtésére raktárra érkezett mennyiségből 100 vagon fát polgár- mesteri rendelettel, kizárólag a sze­gény lakosság szükségletének fede­zésére rendelkezésre bocsátott. A népjóléti ügyosztály az elmúlt hónapban is rendes tevékenységét folytatta. Az ügyosztály által nyil­vántartott és támogatott családok száma 2462, összesen 9294 lélekszám- mal, melyhez hozzászámítandó a me­nekült-otthonba érkezett 619 mene­kült. Az ügyosztály a jegenyei gyer­meknyaraló telepen junius hónap­iján 115 szegény gyermeket nyaral­tatott. A gyermeknyaraltatási akció szeptember 1-ig folytatódik. A Magyar Norma Alap június ha­vi megajánlási összege 9476 pengő. Az alap bevétele 8594, inig a kiadása 14.578 pengő. Azonkívül az ügyosz­tály 48 kérelmező között 41.100 pen­gő házassági kölcsönt osztott ki, fe­jen kint. átlag 866 pengőt. A badba- vonultak hozzátartozói között 19 mázsa tűzifát ingyen, 275 mázsát pe­dig részletfizetés ellenében. A hadbavonultak és hozzátarto­zóik segélyezési és gondozási alap­jának junius havi megajániiási osz- szege 4783 pengő, a kiadása pedig 7405 pengő volt. A harctéren szolgá­latot teljesítő honvédek hozzátarto­zói részére az állam által megállapí­tott és folyósított segélyen felii/1 120 esetben 3025 pengő pó<segélyt osz­tott ki. Amy és a lift A penzióban elromlott a lift. A ház öt­emeletes és a penzió a három felső eme­leten van. A lift már régóta, halálos beteg volt. Mikor elindítottuk, először mindig keli öt - hármat ugrott s mint valami kifáradt, lelkes, vén teremtés, nagyokat nyögött. Kedvenc szokása volt, hogy meg-megállt kél emelet között, mintha tűnődött vol­na a régi szép időkről, fiatalságáról, mű­kor még olajos simasággal szaladgált a liftaknában. Egyszer aztán beadta a kul­csot. De úgy, hogy teljesen meg javítha­tatlan lett. Azaza megjavításához uj csa­varszerkezetre lenne szükség, amolyan lift Voronoff-operációra. Háború van, gyárban készül a szerke­zet. S ma, amikor egy elrepedt porcellán- mosdó megjavításához hetek kellenek, - senki sem csodálkozhat, ha a lift kimúlá­sának már két hónapja. Arat azt jelenti, hogy két hónap óla gyalog járnak fel a szerencsétlen lakók a loronymagas eme­letekre. A penzió életére — azaz a különböző lakók életére — mind-mind hatással van ez a szerencsétlen helyzet. Az itt lakó négy öreg néni közül például három, két hónap óta kinn sem volt az utcán. Régeb­bi sétáikról karosszékekben ülve álmo­doznak. Az ötödik emeleten lakó mondén életű, gavallérokkal túlterhelt ifjú hölgy néha unatkozik. Mert nincs az az udvarló, aki öl emeletet másszon a kedvéért. Egy másik ifjú hölgy nem fiatal állan­dó lovagja belebetegedett az öt emelet­be, s megtelefonálta, hogy míg a, lift nincs kész, addig nem jön fel. Az ifjú hölgy dühében belevágta papucsát az ab­lakba.. Neki most már ablaktáblája sincs. Az inas csonttá fogyott a naponta szük­séges lépcsőmászásba. Felmondott S fel­mondott a felesége is, aki szobalány. A kapus — székely ember s hidegvérű — a lakók kétségbeesett kérdézősködésére csak azt feleli: Karácsonyra biztos kész lesz... Mindenki borzadva gondol a sö­tét lépcsőházra és különböző módszerek vannak. Van. aki megáll minden emele­ten és százat számol. Az ügyvédjelölt n lépcsőházban olvassa el újságjait. Mindez azonban nem változtat a tényen. És itt lép a történetbe Amy. Amy a ház egyetlen kutyáin s szomorú életéről meg­ható meséket mondhatna egv falusi ku­tyám am a vámáron, mezön, vidáman' han- curozó kölykéinek. Rémes élete van Árnynak. Tulajdonos­nője felhozta az ötödik emeletre és itt tartja egy szűk kis szobában. Ö jön, megy espressóba, korzóra, moziba jár, Amy pe­dig iil és szomorkodik a kétlépés hossza szobában. Kutyának való élete van sze­génynek. Eddig az volt a boldogsága Árnynak, hogy úrnője naponta egyszer sétálni vit­te. Ilyenkor csóválta a farkát s majd be­leőrült a boldogságba. Mióta nem jár a lift, Amy egyszerűen „ráment“ a dologra. Hányszor láttam, amint az asszonya igy szólt hozzá vala­hol a harmadik és negyedik emelet kö­zött: — *Gyere már, drágám. Amy, Amsi- kám, gyere angyalom . . . Az angyal hasoncsuszva vinnyogott és meg se moccant. — Miért nem viszi fel, nagyságosasz- szony? — kérdeztem. — Mert nehéz — hangzott a mérges válasz —, nekem is éppen elég teher ez a lépcső . . És Amy, a. nem fiatal és nem virgonc kiskutya borzadva emlékezve c lépcsőjá- rás k:u.joira. azóta ha sétálni hívják, nem ugrik és rmm csóválja a farkát, hanem szükölve a ?arakba menekül. Mert van esze szegénynek . .. Sőt több esze van. mint nekünk. Mert ha tehetné., ő biztosan rég elköltözött zwlna már ebből a házból . . . MARTON LILI. ELŐADÁS A SZÁLLODAI SZÁMLÁK UJ RENDJÉRŐL- A iulius 15-én életbelépő pénzügyminiszteri rendelet szerint tudvalevő­leg a fogadóban, szállodában, pensióban. ven­déglőben, kávéházban, kávémérésben mulató ban és italmcréü engedéllyel bíró cukrászdá­ban a vendég által fizetendő összeget számoló­lapon tintával, vagy tintáirónnal kell felje­gyezni. A számolólapok illeték alá esnek. A számoióíapok rendszeresítéséről szóló rendelet súlyos büntetéseket ír elő a rendelet ellen el­követett kihágásokért. A kihágások elkerülése céljából a pénzügyigazgatósig illetékos/tálv.;- nak vezetője. Hant Zoltán pénzügyi tanácsos a kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara gvii- léstermében, kedden, julius r i-án délután 4 ólakor az életbelépő rendeletről gyakorlati - mertető előadást tart. amelyre a Kereskedő’m és Iparkamara és Kolozsvár és Vidéke Ipar- testület vezetősége «műtőn is felhívja a ven - déglátóiparosok figyelmét, hogv saját érde­kükben, minél nagyobb számban ielenicnek meg ezen az. előadáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom