Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-12 / 154. szám

rrâa

li

L

ARA 12

LXIV. évfolyam, 15

HÉTFŐ, 19Í3 Jcüins 12.

&záin.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, ALAPÍTOTTA! Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJ TÖVÁLLAI Af5*

Jókai-«. 16., 1. em. Telef.; 11—09. Nyomda: Egye- n ft gs -ff U fi KJ I U í Á í* Kl- Kploisvir. Előfizetési arak: 1 hóra 3.20 P*

le«-«, 8. ax. Telel.: 29—23. Csekkszámla 72056 ö Ä II I II II OI 1 8Í L U 5 ubgyedévr* 9.20. félévre 1Ö.40, egy évre 36.80 P«

Utolsó felvonás Î

V

Irtás Vaitm Perene

Most virágzanak másodszor a citromfák Szicíliában s ilyenkor legszebb odalent az ég: néha heteken át nem törnek rá felhők s a kékségénél csak az emberek lelke tisztább, akik minden imájukban, mindem énekükben a szicíliai ég végtelen szépségét dicsőítik. Olaszország történelmében talán ez az embertípus alkotott a legkevesebbet, néhány könnyű dalocskán kívül semmi sem jellzii, egyetlen márványba irt emlék sem a szicíliai lélek erejét. S mivel ez igy is volt mindig, a világ lenézte, múzeumi értékként kezelte Szicíliát. A romantika utolsó szögletének tekintették, ahol az élet még tiszta, az ösztönök becsületesek és nem alkusznak meg soha. 1918-ig talán ez is volt a helyzet s Olaszország döntő választóján sem törtetett egyetlen szicíliai az uj élet kiharcolásáért. Északolasz életforma volt a fasizmus s amikor Mussolini uralomra jutott, Szicília elégedetlenségét látva, az angolszászok évről-évre megjósolták, hogy Szicília, a „szabad, büszke egereknek“ ez az egyetlen megmaradt fellegvára lesz az első. amely szembeszáll a Rómába vándorolt északolasz „erőszakkal“.

Nos, az uj világ történetírói majd megállapíthatják, hogy faji és lelki adottságaihoz képest az elmúlt húsz esztendő alatt aztán éppen a szicíliai férfi áldozott és küzdött a legtöbb eredménnyel a fasizmusnak az ui Olaszország létrehhozásáért indított harcában. Valamikor csak nyáron élt ez a sziget, vagy kora tavasszal, amikor a kuriózumokat kedvelő angolszász turisták két marokkal szórták a dollárt. Soha senki sem gondolta, hogy ugyanez a nép később olyan honfoglalásra vállalkozik, amely szinte egyedülálló a világ- történelemben. Termékeién, kegyetlen volt a szicíliai fold, soha semmi sem termett meg rajta s a fasizmus nagyszabású telepítési terveinek keresztülvitelével mégis meghódították a késői nemzedékek számára is. Ahol azelőtt még csak legeltetni sem lehetett, később Európa legjobb gabonája keményedéit tavaszról- ravaszra, s a magyarok, akik lent jártak az el ' mult esztendőben az örökszép szigeten, maguk is igazolhatják Mussolini szavait: kihalt a mandolin és a gitár romantikája, nem ácsor- gott az utcasarkokon többé egyetleen koldus sem, s a kék égtől azelőtt elválaszthatatlan dolce far nientét felváltotta az alkotó társadalom, amelyről az utolsó esztendőkben- már Északolaszország dolgos népe is példát vehetett.

A mostani órák azonban nem azért köszöntöttek el a kontinensre, hogy az európai kultúra szépségeinek pusztulásán „egy darab Europa'1 tönkretételén elmélkedjünk. Szicília — sajnos — mától kezdve a mi megítélésünkben is csak csatatér lehet, ahol nem számítanak többé a mult ég jelen értékei, ahol a mi szempontúkból is csak egy lehet irányadó; helyt tudunk-e állani vagy sem? Pusztuljon el minden, áldozzunk tízezreket a győzelemért, végeredményben minden egyre megy. Ma csak az ágyuk szavára hallgathat az entellektliell is s nem kutathat régi reminisszenciák után. Sajnos, 'igy vagyunk ezzel általános európai uiwonylatban is, Nugateurópa romokban hever, a kölni, nürnbergi, rostocki, stuttgarti mami beírni kátéd ralis emlékét ugyanúgy csak a piszkos, füstölgő romok hirdetik, mint Goethe, Schiller szülőházának boltíves árkádjaiét. Nem akarjuk a már frázissá és közhellyé csepült örök igazságot emlegetni, hogy Európát, a belső front lelkületét ezzel a módszerrel csak erősíteni lehet, a valóság azonban tényleg az, hogy az uj háborút sohasem fogja eldönteni a városok, az európai alkotások könyörtelen kiirtása.

Volt elég idő, hogy felkészüljünk az invázió ellen, s mivel mindig őszinték voltunk, mivel a veszélyek mértékét mindig Ls ismerték, azt sem titkoltuk soha, hogy sor kerülhet esetleg az egyik vagy másik európai kontinenshez tartozó sziget angolszász megszállására. Igen. holnap megjelenhetnek az angolszászok, Szardínia, Korzika és Kréta partjai előtt, tűz alá vehetik magát Nápolvt vagy Athént is, ezzel a módszerrel azonban nem lehet megvalósítani solia az invázió igazi nagy céljait.

J Veszélyessé s a kontinens jövőjének szempontI

jábó] terhessé csak abban az esetben váihatik az invázió, ha nem néhányezer vagy száz- . ezer angolszász próbálkozik meg Európa tes- j tén kívülálló és stratégiailag alig értékes te- I rület elfoglalásával, hanem olyan sereg jelenik meg Európa földjén, amely számánál, technikai felkészültségénél fogva egyenértékű ellenfélként veheti fel a harcot az életünket védelmező hatalmakkal szemben. Két vagy hárommillió ember — vallotta be nemrég Knox amerikai tengerészetügyi miniszter is —, legalább ennyire van szükség, de nagy kérdés még ebben az esetben is, hogy mire vállalkoz- hatik a hátterétől természetszerűen elvágott invázfós hadsereg egy számára teljesen idegen s minden oldalról veszély ez ţ-etett földterületen. Tunisz példájára hivatkozunk: egy percig sem volt kétséges, hogy előbb vagy utóbb ki kell üríteni az északafrikai francia gyarmatot. Mi voltunk az idegenek Afrika földjén s szemben állt velünk a teljesen érintetlen angolszász I hadigépezet. Nem kétséges, hogy akárhol is próbálja meg az ellenség az Európa erőközpontjai felé való benyomulást, az európai ha- dígépezet is ugyanígy, ugyanilyen pontossággal összpontosítani tudja és fogja is minden erejét.

Szicíliát Szovjetoroszországnak szánták nyári meglepetésül az angolszászok. Joseph E. Daviesnek legutóbbi moszkvai látogatása alkalmával Sztálin nyíltan is megmondotta, hogy nem hajlandó tovább várni egyetlen napig sem. Ezt irta, ezt bömbölte nagyszerűen összehangolt koncertben az egész bolsevista sajtó is és nyilvánvaló volt, hogy Anglia nem térhet ki többé újabb igéfetekkeí kötelességeinek teljesítése elől. Nagy kérdés viszont, hogy elfogadják-e Moszkvában totális támogatásként a szicíliai akciót? Alig néhány héttel ezelőtt, julius első napjaiban sürgette, a Pravda Churchill kormányát. ,.Ha egyszer már invázióra gondolnak a La Manche csatornán túl, csakis olyan vállalkozásba fogjanak, amely tönkreteszi vagy legalábbis leállítja a német háborús gépezetet.“ Szicília mégcsak meg sem lazíthatja az Európát védő háborús erőközpontok működését. A lényeg tehát a régi marad: Anglia ma sem hajlandó megfizetni a szovjetorosz milliók haláláért s a háború utolsó felvonása, bármennyire is hirdetik Londonban, még nem következett el. Az ugyanis egy percig sem lehet kétséges, hogy Németország Oroszországé terveit Szicília nem tudja s nem is fogja megzavarni. A nagy harc Európáén: pedig nem az olasz kolostorok, régi templomok, a citromfák árnyékában'folyik, hanem továbbra is és változatlanul a régi fronton; keleten,

2

Idestova százhuszonöt éve, hogy angol aí- király uralkodott a birodalom utolsó képviselőjeként Szicília földjén. Elvitte magával feleségét is, a themseparti korcsm ároslányból világhírű kurtizánná avanzsált Lady Hamil- tont az örök tavasz földjére. Tőle vesszük, történelmi értékű emlékirataiból a következel sorokat: „A velünk szemben kialakult maffiával mind tehetetlenebbé válik a katonai parancsnokság. Hiába szálltuk meg a városokat,, I egyetlen lépést sem merünk tenni a sziget belső j világába. Talán egy nép sem gyűlölt úgy , bennünket, mint a szicíliai. Szabadságotszerető I vérében van írva, hogy megveti, gyűlöli, le- 1 nézi az angolt. Amióta itt vagyunk, megtize- I deiték seregünket s tönkretettek az angol ka- ' tona hírnevét. Őrültség volt idejönni — bár- I csak felcserélhetném újból a londoni ködöt a { citromfák birodalmával . . J‘ j Ki tudja, hány angolnak jutnak majd eszébe ezek a régi, kissé talán beporosodott sorok,

; — mert ha másfél évszázad alatt sok min- i den megváltozott. Lady Hamilton szavai ma j is élnek s ma is igazak: scholsem gyűlölik úgy Angliát az egész földkerekségén, mint cppen Szicília földjén . . .

Súlyos csaták tombolnak Szicíliában

és a keleti arcvonalon

%■

A% invázió első fázisa súlyos csalódást okozott az angolszász ■ hadseregben - „A partraszállás távolról sem jelent elözönlést“

MAGYAR REPÜLŐK SIKERES HARCA A KELETI ARCVONALOX

San Domenicóhoz, a taonninaí fehér kolostorhoz szállnak a gondolataink, a csendes, lágy esti harangszóhoz, amelynek szavával a leg- ígazibb Itália szólott az odatévedő külföldihez- Az örök Szicília bűbájos esti varázsát most széjjeltépték talán mindörökre a cata- niai öbölbe futott hajóóriások ágyúi. Azt az európai területet érte az első angolszász támadás, azokat a városokat pusztították el az első angol—amerikai bombák, amelyekre azelőtt Angliában is, az. Egyesült Államokban is, mint az emberi alkotás, a kőbe és márványba tört szépség legszebb és leghivatotiabb kifejezőjére gondoltak. Palermo nincs többé, már négy héttel ezelőtt porrázuzta gyönyörű palazzoit, teplomait, katedráiban a légikalózok egy jói sikerült kirándulása11, most pedig, mint a jelentések mondják, Agrígentót, az. ős- hellén kultúra legszebb itáliai fészkét, s a nyugati partokat lövik szinte megállás nélkül a tengerről. Az örök menyország, mert igy élt Szicília valamennyiünk álmaiban és vágyaiban,^ a totális háború förtelmes poklává változott at,^ amelynek lángnyelvei közé a gyilkolásra cs pusztításra hivatott modern had’technika percnyi szünet nélkül szórja ha- láithozó bombáit. Nem tudjuk. — hiszen nem is tudhatiuk hámy ezer szerencsétlen asz- szony, töpörödött aggastyán, védtelen gyermek pusztul el a terra italiana hős védőinek oldalán ebben az ádáz harcban, -— az első jelentések is megállapították azonban, hoey Szicília ’nvá/'óí'r a !'»»modernebb fegyverek- . ' a haditechnika „büszkeségeivel'1 hajtják

végre az angolszászok.

Ü

A MOSTANI TOTÁLIS VILÁGHÁBORÚ

elsősorban abban különbözik a mult világháborútól, hogy most a háború döntő szakaszait dátumszerűen el tudjuk határolni, míg az 1914—18 között a hadiesemények egybefolytak és csak a végküzdelem hozta meg a tisztázódást.

1939 szeptember 1-től keztfve, néhány olyan időponttal találkozunk, amelyekre egyenkint rá lehetett annakidején mondani, hogy a háború döntő korszakának a kezdete, s utólag mindig kiderüli, hogy csak egy uj fejezetet, esetleg csak jelenetet nyitott meg.

Ilyen volt például 1940 április 9-ej amikor a német hadsereg vezérének parancsára pártfogásába vette Dánia semlegességét, ugyanakkor behatolt a norvég fjardokba, leküzdötte Haakon király seregének szórványos ellenállását és felvette a küzdelmet az angol-francia part- raszállt csapatok ellen. Másik dátum, amelynek hadtörténelmi fontossága ma már kétségtelen, 1940 május 10-e. Éppen úgy, mint Dánia esetében, a német hadsereg ismét preventív hadműveletekhez folyamodott, hogy Hollandia és Belgium semlegességét az angol fenyegetés ellen megőrizze, egyúttal pedig a két országon keresztül megnyissa az utat az ellenséges Franciaország felé. A hathetes franciaországi hadjárat lefolyásának története mindenki .előtt ismeretes.

1940 junius 10-én lépett a háborúba Olaszország. Ennél. a dátumnak nincs általános jelentősége, olasz szempontból azonban ennek a napnak a fontosságát pontosan a mostani percekben érzi a legsúlyosabban.

1941 április 3-án Hitler hadosztályai végigrohantak Jugoszlávián, majd u görög ellenállást törték le.

1941 junius 22-én váratlanul kirobbant a világtörténelem legvéresebb csatája a Német Birodalom és a Szovjetunió között. Legtöbben ezt a dátumot tartják végzetszeriinek az emberiség jövőjének kialakulása szempontjából.

Fontos időpont 1941 december 8-a is. Ezen. a napon a japán torpedóemberek Pearle Harbournál megtámadták az amerikai flotta büszkeségeit és a rég szuny- nyadó japán-amerikai ellentéteket fegyveres összeütközéssé fejlesztették.

Méltán sorakozik a fent felsorolt, valóban. döntő jelentőségű dátumok mellé 1943 julius 10-e is. Szombaton, julius

10-én a kora reggeli szürkületben az tjszakafrlkában felszabadult szöi'etséges inváziós csapatok Eisenhower* tábornok parancsnoksága alatt támadást indítottak ,,Európa lágy alsóteste“, ellen és töméntelen hadianyag bedobásával, miközben a Roval Air Froee és az amerikai légibrigádok szakadatlanul bombázták a védelem célpontjait, megvetették lábukat Szicília délkeleti partvidékén. Ae első tenaely-jelentésekből annyit, tudunk meg, hogy az amerikaiak és az angolok első, valóban nagyszabású háborús vállalkozása a tengely hadrezetöségét nem érte meglepetésszerűen, mert a partraszállás megkísérlése a tunéziai küzdelem feladása után bizonyosnak látszott. A védelem tehát megtett minden intézkedést, hogy a támadók az esetleges sikerekért súlyos árakat fizessenek. J

A SZICÍLIAI HARC RÉSZLETEIRŐL

közölték tengelyrészről, hogy a tengely- csapatok, különösen az elsősorban érdekelt olasz kötelékek igen elszántam küzdenek és a harcok szünet nélkül folynak. Megjegyzik illetékes helyen azt is. hogy az angolok, és az amerikaiak., valamint uz empire segédnépeinek különleges századai nehéz veszteségekkel fizették meg u néhány partvidék* város megnóditásái. A szicíliai harcok minden bizonnyal több napig tartanak, de a harcok eredményét egy-két, napon belül tisztán láthatjuk. Ugyanis, ha a szövetségesek tartósan berendezkedhet nek a jól tagolt szicíliai partvidéken és megszervezhetik az itt különösen életfontosságú utánpótlást, akkor a küzdelem kinyúlik, ellenkező esetben a tengely győzelmével kell számolni.

Nemrég Mussolini beszédet tartott a jasciszta direktórium ülésén. Kifejtette, hogy különbséget kell tenni a partraszállás, az elözönlés és cn invázió utáni területmegszállás között. Ha elfogadjuk Mussolini inváziós fokozását, akkor azt mondhatjuk, hogy a: invázió jelenleg a partraszállás stádiumában van és csak a következő napok hadieseményei döntik el hogy kifejlődhetik-e elözönléssé, vagy éppen területmegszállássá.