Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-08 / 151. szám

1142 Julia« V, ELLENZÉK Thália papjai ­Mars szolgálatában Erdélyt látogatja végig a Tábori Színház laltofm a imegbízatási s mos l városról- váüosra, faluról-falura vándorolva, szi­vünk egész melegével állunk katonáink rendelkezésére, szórakoztatására s eköz­ben itt is, ott is megismerünk valamit Erdélyből. Felesége, Ihász Klári e szavaknál büsz­ke önérzettel mondja: — Ez az én müvem! Lánczy Margit, a Nemzeti Színház mű­vésznője percekig nem tud szólni. Kérdé­sünkre hosszasan hallgat, majd elmond­ja, hogy milyen hatással volt reá a két beszéd, amely a hadtestparancsnoksá- qon, majd az Erdélyi Körben hangzott el. F>i ?.ly szivdobbanását érezte e két be­széd nyomán s csVik most tudja, hogy mi is volt az erdélyi magyarság számára a kisebbségi sors. Egyébként — amint mondja — ünnep a számára minden nap, amit itt tölt az erdélyi falvdkban és er­délyi városokban. / Nem ostrom,óljuk őket tovább kérdé­seinkkel. Korán le kell feküdniök, mert reggel indulnak tovább. Szeptember ló­ig tart egyelőre erdélyi turnéjuk. Ma, csütörtökön, már Széken játszanak. Az után tovább . . . Szászrégen, majd Gyer- gyó, Csík, Udvarhely, Marosvásárhely és tovább az egész Székelyföld. Hittel, sze­retettel, határtalan lelkesedéssel mennek, Éppen ezért hisszük, hogy mindenütt, ahol egy-két. napra felállítják kis színpa­dukat. sikerük lesz és szeretettel öleli őket szivére egész Erdély. (9- a.; 'KOLOZSVÁR, julius 8. Tábori Szín­ház érkezett a napokban Erdély fővárosa­im. Nem először írunk Thália papjainak a turnéjáról, amelynek során a háború hősei, a honvédkatonák számára rendez­nek szórakoztató előadásukat, legkivá­lóbb magyar színésznőink és színészeiül':. A kis csoport Kolozsvárra érkezése után azonnal munkához látott. Előbb a közeli falvakba rándultak ki és ott ütötték fél a sátorfájukat. Szamosfalva, majd Szászfe- nes voltak az első állomások. Mindkét helyen szabadtéren, a laktanya hatalmas udvarán állították fel stilizált színpadu­kat s a kétórás előadást több, mint■ négy­ezer ember nézte végig úgy Szamosfal­ván, mint Szászfenesen. A közönség so­raiban a katonákon kívül ott volt a falu­névé is s leírhatatlan lelkesedéssel ün­nepelte a tábori színház művészeit. Szerdán délután fél 5 órakor Kolozs­váron tartottak előadást a kerékpáros zászlóalj laktanyájának udvarán. Itt. is hatalmas tömeg gyűlt össze és se vége, se hossza nem volt a szeretetteljes ün­neplésnek. Mintha csak az előadóművé­szek és közönség, amelynek túlnyomó többsége természetesen katona volt, egyetlen nagy család lett volna. Végig­néztük a szerda délutáni műsort. Figyel­tük az előadóművészek játékát és figyel­tük a közönséget. Jól esett látni, hogy mosoly, meghatódás és könny hogyan váltakoztak a katonaarcokon. És milyen lelkesen, mennyire odaadóan, szívvel lé­lekkel játszottak művészeink! Nem, ez a produkció különb volt minden más elő­adásnál, mint amit komoly, nagy színpa­dokon látunk. Különb volt, mert azt le­hetett érezni minden egyes miisorszám­ból. hogy valami ajándékot akar a hon­védkatonáknak adni a művészegyüttes. És ezt a célt százszázalékosan el is érték. Műsorukon rövid jelenetek, Tfimási Áron, Nyirő József, Móricz Zsigmond és Zilahy Lajos kis egyfelvonásosai szere­peltek, továbbá Vörösmarty, Arany és Reményik Sándor költeményei, majd a magyar népi zene nehány gyöngyszeme Kodály és Bartók feldolgozásában, ere­deti magyar népi táncok, kis tréfák vál­takoztak a műsoron. Mondanunk sem kell, hogy minden egyes müsorszámnak hatalmas sikere volt. De csoAa-e, ha olyan művészek játszottak, szavaltak, nótáztak és táncoltak a színpadon, mint Delly Fe­renc, Lánczy Margit, D. Ihász Klári, hogy csak ezt a nehány nevet említsük? Tizen- hattagu együttessel jött Kolozsvárra a tá­bori színház s külön tizevkéttagu zene­karral, mig a műszaki teendőket, a szin- $ ~d összeállítását és diszletezést mind­össze kéttagú személyzet végzi. Az együt­tes tagjai olyan tehetségesek és kedve­sek, hogy a kolozsvári produkció után, amit láttunk, megérdemlik, hogy nevüket is feljegyezzük. A már említett három főszereplőn kívül eayaránt kivették ré­szüket a sikerből Hamvay Lucy, Foga- rassy Mária, Almássy Agnes, Hutter Má­ria, Soós Katalin, Ruttkay Mária, Bán- hidy László, T. Szabó László, Kozma An­dor, Vas István, Horkay György, Miskey József, Kőszegi Ferenc és Varga József. Külön említést érdemel a tizenkéttagu pompás zenekar, amelynek tagjai között több neves prim.ás is szerepel. A karmes­teri teendőket Lászlóffy Ijajos precíz hoz­záéri essél látja el. A solz magánszám. és kis jelenetek között talán a legnagyobb sikert a „Hönvédlegenda“ cimü egyfelvo- násos kis drámai játék aratta. Megindi- tóa.n szép, időszerű, háborús honvédtör- tévét, amelyet lélekze'visszafojtok, még­ha tód ottan figyelt mindvégig a hatalmas főnyi közönség. Szép, napsütéses időben kezdődött az előadás, de sajnos, ha.t óra után beborult s az utolsó műsor szájánál már megeredt az eső úgy, hogy gyorsan félbe kellett szakítani az előadást. És ekkor meglepő sikerrel ,,vizsgázott“ a kéttagú műszaki személyzet. Pillanatok alatt leszerelték a színpadot, elhordták a díszleteket s pár perc leforgása alatt már hire-hamva sem volt a rögtönzött tábori színpadnak. Csak az előadás finom hangulata kisérte to­vább \i nézőt, a zuhogó esőben . , . * Előadom: után a Tábori'Színház tagjait előbb a hadrestparavcsnokság, majd az esti órákban az Erdélyi Kör látta ven- déaül. A hadi.estfai^nncsrioksáqon Ke­rne eh ev Jenő alezredes üdvözölte a lel­kes m üvészatoporin*., majd Ízelítőt adott az erdélyi szellemből, Az Erdélyi Flórban Vathureezkv Gyula, az Ellenzék ' főszer­kesztője köszöntötte a Tábori Színház tesjiaJz -S 5 is rtirujir.atotf rövid üdvözlő b**z£déb<tia az erdélyi, lelkiségre, Itmojy­Gyűjtsük össze néphagyományainkat! Egy-egy öreg ember kidőlésávef a Székelyföldön ősi kultú­ránknak egy-egy darabja száll menthetetlenül sírba Beszélgetés a Székelyföld népművelési kérdéseiről CSÍKSZEREDA, julius hó. Egy népet nem­zetté a közös származás, any árny elv, történe­lem, hagyományok tartanak egybe . . . álla­pítja meg a tudomány, örök igazság ez. En­nek az igazságnak a jegyében indította cl szellemi és tárgyi néprajzgyüjtő munkáját Csik vármegye népművelési titkára, Gál Fe­renc. Erről a fontos kérdésről beszélgettünk. A népművelésnek a Székely­földön a legkedvezőbb a talaj — Azokat a nagy sorskérdéseket, amelye­ket a magyarságnak a most dúló háború aiatt és után magának kell megoldania, csak a minden egyedet érzésben és gondolatban ösz- szekapcsoit, egységes magyar nemzet oldhatja meg — állapítja meg Gál Ferenc. A nemzeti egység megteremtésére, a nemzet erőinek jel­fokozására való munkálkodás a közélet bár­melyik őrhelyén álló magyarnak igen fontos kötelessége. Legszentebb kötelessége azonban a magyar népművelőnek! Sem kormányintézke­déssel, sem politikai szónoklatokkal nem lehet ?zt a nagy kérdést megoldani a magyar nép­művelők céltudatos, lelkes, önfeláldozó mun­kája nélkül, mert ez elsősorban nevelési kér­dés, — A nemzeti öntudat és együvétartozás ér­zésének felkeltését, ami ma a magyarság leg­életbevágóbb feladata, az egész szentistváni Magyarország területén sehol olyan kedvező előfeltételek mellett nem lehet munkálni, mint a székely ség között. Ez a tény jelöli ki a székely ség és a székelyföldi népművelők első­rendű szerepét a magyar népi gondolat és a nemzeti lélek ujjáteremtése terén. — Múltban a hivatalos magyar neveléspoli­tika — amint az eredmény mutatja — sem a .Székelyföldön,, sem az ország más részein nem tudta a különböző fokú és hivatásu is­kolákat a nemzetnevelés nagy céljának szolgá­latába állítani. Iskoláink az elemitől kezdve az egyetemig a nyugateurópai szellemű könyv- műveltséget terjesztették. A nemzetmegtartó hagyományok ápolásával nem törődtek. Va­lami alacsonvrendüség érzése vett rajtunk erőt. Nem becsüljük azt, ami a mienk. Kapva- kapunk mindenen, ami „európai“. Pedig Euró­pa nem arra kiváncsi, hogy átvettünk-e min­dent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az euró­pai művelődést. Európa az egyéniséget ke­resi és értékeli bennünk, nem a tanulékony­ságot. Japán alig ioo év alatt európai műveltségű állam lett anélkül, hogy nemzeti hagyomá­nyait feladta volna. — A finnek pedig nemzeti egyéniségüket azzal domborították ki, hogy gazdag és ér­tékes néphagyományukat szervesen beépítették nemzeti műveltségűkbe. Külföldön sok helyen még most is azt hiszik rólunk, hogy a hon­foglalás idején teljesen műveletlen, barbár, vándor nép voltunk, amely itt Európában, az idegen környezettől szerezte műveltségét. Mi pedig keresve-keressük múltúnkban az európai- asságot. csak azért, hogy nyugateurópainak ismerjenek cl bennünket. Ezt pedig úgy vél­jük elérni, ha elhajigáljuk minden hagyomá­nyunkat, ami az ellenkezőjét bizonyítaná. Inkább vállaljuk az anaifabétisták vádját, mintsem eléhozakodjnnk a székely ség által megőrzött rovásírással. Nem elég bizonyi- tek-e már ez is arra, hogy írástudó népek voltunk ezer esztendővel ezelőtt is? De vájjon jut-e magyar iskolákban a magyar középosztály fiainak i6 évig tartó tanulmány­ideje alatt akárcsak egy óra is az ősi székely rovásírás tanítására, hogy ezzel is növeljük az ifjúság nemzeti önérzetét? — kérdj Győr ff y István „Néphagvomány és nemzeti művelő­dés“ cimü munkájában. Ma még igen sok a „honmentő!“ — Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy az a népréteg, amely legfeljebb az elemi iskolát végezhette el és ott ősi hagyományaival semmiféle kapcsolat­ban nem álló szellemi táplálékot kapott, a nemzet válságos óráiban nem tudott igazán összeforrni azzal a közép- és felsőiskolát vég­zett réteggel, amely az idegen szellemű nyugati kultúrán nőtt fel, — Hogy az elnyomatás 22 éve alatt meny­nyit ért középosztályunk idegen szellemű isko­lákban szerzett nemzeti öntudata, álljon itt Márton Áron véleménye. Ó eléggé hivatott arra, hogy kisebbségi életünkről ítéletet mond­jon : • „Most, a kisebbségi helyzetben kitűnt és megvUágosalt azok számára is, akik a hazug magyar romantika szemüvegén keresztül néz­ték a helyzetet, hogy fennen hangoztatott nemzeti egysegünk belső erő nélküli, pusztán politikai egység volt, a magyar összességnek leikébe nem nyúlt le és szét hullait az első teherpróim *Lu.u Máshelyen azt mondja a püspök; „Kisebbségi életünkben titkos és nyílt cso­portosulások, összefogások, önző vállalkozá­sok, öncélúvá tompult osztályok rángatják jobbra, balra az amúgy is laza nemzeti !cl- kuletet, A falusi tömegek felé nem jutottunk még túl a meddő politikai, szólamokon. Értel­miségi osztályunk végzetesen az elproletarizá­lódás utján van, de nagyrésze a néphez anyagi, leszege'nyedésében sem jutott lelkileg köze­lebbi — Ennek a -szigorú bírálatnak jogosságán kár volna vitatkoznunk. Ma még igen sok a „honmentő", de ha van bátorságunk a dol­gok mélyére nézni és az igazságot őszintén megmondani, • ki kell jelentenünk, hogy azt a nemzeti értéket, amit a 22 évi sorvasztó ide­gen uralomból meg tudtunk menteni, elsősor­ban és főképpen népünknek, népünk hag,o- mányszeretetének köszönhetjük. Hol volt a legerősebb ellenállás az elnemz.etlerutéssel szemben? Vármegyéket, vidékeket, falvakat, embereiket hason! uJá atuiik össze és ez az össze­hasonlítás mind a megőrzött népbagvomíny mellett dönt; Nagyon találóan írja Győrt! y 1 stván: .,Amig népünk másként dalol, táncol, mo­zog, más a hite. más a szokása, másforma há­zat épít, más)éleképpen- riíházkod.n,. táplál­kozik. mint az uralkodó nép. addig nem »e- izctt cl számunkra. A moldvai csángók je­lentős része már magyarul nem tud. m igyar uraiom alatt nem élt, magyar ur nem került ki közülük soha. Iskoláikban, templom okban, magyar szó sohasem hangzott el. Fanjai, -a- nitói idegenek, nem tudnak magyarul. A csán­gónak a mi középosztálybeli rnegfös ilmazá- sunk szerinti magyar nemzeti öntudata nincs 'b és a románnal még sem házasodik össze, római katolikus a vallása, magyar néphagyo­mányai megbonhatarla/n egy jégben tartják és népi közösségei feanállanak ma is *‘ Kövessük a finn testvég- nemzet példáját! — Ezek az elvitathatatlan igazságok arról győznek meg — hangzik tovább —. hogy finn testvéreink példájára nekünk is nemzeti művelődés tengelyévé a néphagy ormányt kell tennünk. A néphagyománynak minden vona­lon alapul kell szolgálnia és belső tartalmat keil adnia művelődésünknek. Csak így épít­hetjük .sziklaszilárddá nemzeti egységünket. Ezek szerint legelemibb és belső kötelessége a magyar népművelőnek, hogy megismerje és összege üjtse községének néphagyományait. Ez a munka szakavatoetságot igényel, amivel — sajnos — tanítóképző intézeteink rém ruház rak fel bennünket. A hiányokat önképzéssel kell pótolnunk. Fontos azonban, hogy a gyűj­tést haladéktalanul kezdjük meg. A rohanó fejlődés minden hagyományt elsöpör s nem­sokára nem lesz mit gyűjtenünk- Nemzetisé­geink kettőzött erővel gyűjtik hagyományai­kat, ami nagyrészt rájuk szállt magyar örök­ség s a mi levetett és meg nem becsült ha­gyományunk az ő „kulturteremtő képessé­güket“ fogja igazolni, mert egyik sem ismer* be a magyar müveitséghatást. hacsak a kezünÁ között levő bizonyítékokkal rá nem kénysze* ritjük. Mária román királyné a tölcsvári ka>* télyt erdélyi, főleg székely népművészeti tár­gyakkal . rendezte be annakidején s ma is nupi hagyományos műveltségűnknek ezeket a kéz­zelfogható bizoniytékait ott úgy mutogatják, az előkelő külföldi látogatóknak, mint a ro­mán népművészet remekeit! Mi pedig itt ál­lunk kifosztottam mert engedtük, hogy felbe­csülhetetlen értékeink limr-lomként szemét­dombon pusztuljanak, vagy élelmes üzérek kezén potomáron kerüljenek idegenbe. Néprajzi múzeumot — Sürgősen meg kell csinálni tehát minden községben az iskolával kapcsolatos néprajzi múzeumot. Ide gyűjtsük össze népünk, művelt­ségűnk minden értékét. Nemcsak a népmű­vészeti tárgyakat, festett, faragott bútorokat, csempéket, bokájokat, edényeket, varrottasa- kat, szőtteseket, amelyek népművészeti emlé­keink hordozói, hanem a legegyszerűbb gazda­sági. ősi foglalkozása ágak: halászat, vadászat, stb. használatból kivont eszközöket is. Ház­tartási, ruházati cikkeket, egyszóval mindent, ami az ősi népélet emlékeit őrzi, mert ezek, ha a népművészet szempontjából nem is mu­tatnak semmit, néprajzi szempontból felbecsül­hetetlen értéket jelentenek. Az iskolák mel­lett felállított néprajzi gyűjtemény szolgáltat­ja elsősorban az iskolai rajz és kézimunkaok­tatást, háziipari tanfolyamok mintáit. így si­kerül majd az ősi formakincset átmenteni mai életünkbe. Fokozottabb-áldozahozatal árán is szakítsunk időt a népi hagyományok össze­gyűjtésére. mert ezeket móignkább fenyegeti az élpusztulás veszélye, mint a tárgyi néprajz anyagát. Egy-egy öregember kidiilcsével, ha annak hagyományismeretét nem jegyezzük le, ősi kultúránk egy-egy darabra szák menthetet­lenül a sírba. A szellem’ néprajz összegyűjtött anyagát pedig vigyük be iskola: és iskclán- kivüli népneveié síinkbe — fejezi be Gáíl Ferenc. Nagy kérdést ölel fel a beszélgetés. Nagy tudósok cs népművelőkre támaszkodó meg­állapításai egészen időszerűek. Min Jen percei fel kell használni ősi hagyományaink s ezzel izig-vérig ősi magvar életünk megerősité«ere. Erre int minden életmegnyuvánuiás. minden körülöttünk zajló esemenv. Az idők szavából olvasni kell. A követelményeknek megfelelően cselekedni kötelesség. FERENC?: GYÁRFÁS. A világirodalom legalaposabb jóga­könyve! Dr. Weninger Antal: A keleti Jóga A könyv a jogra tan és jógajnisat ika legalaposabb ismertetője és kritikája. 320 szöveg és 20 nnimellék le tol dalon 54 európai és indiai fényképpel és 4 színes táblával. Ára fűzve 11, kötve 14 pengő. (2-ik átdolgoznit és bövr.eU kiadás Kapható az „Ellenzék“ könyves« o liban lyel a művészcsoport ezen a mostani tur­néján találkozott először. A beszélgetés során megkérdeztük vi­téz Zitás Bertalan alezredest, hogy mi­lyen érzéssel jöttek Erdélybe és milyen impressziókat szereztek eddig? Az alezre­des, aki a Tábori Színház katonai pa­rancsnoka, kedves, közvetlen hangon mondta el, hogy a felszabadulás óta ez­úttal harmhclszor jött Erdélybe, más és más összeállításit tábori színházi csoport­tal. Minden egyes erdélyi körút külön él­mény volt számára. Örömmel tölti el az, hogy alkalma nyílt megismerni Erdély­nek nemcsak a városait, de a falvak és községek népét, Székelyföldet, a népi szokásokat és mindenek felett Erdély tisz­ta. igazi szellemét. Lényegében ugyanezt mondja Delly Fe­renc, a 16 tagú kis csoport művészeti igazgatója, a kiváló színművész is. Az ő számára külön öröm Erdély megismeré­se. Közvetlen hangon magyi-rázza: — Feleségem itt született Kolozsváron s annyit beszélt Erdélyről, hogy elhatá­roztam, minél előbb meg kell ismerked­nem vele. Határtalan lelkesedéssel vál-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom