Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-31 / 171. szám

I [ A am CJSÍ ;6d isb §ßV firi loD ns3 :>!ß 3X3 3m ,sv jsa D ÜX8 asit ids iss (si pú aA ißS isb eö lse âi9 fel doi oS iui mj î tiv ßb ^3 ov Jiv 3Í3 ăst É? jo »sa m,, ifit IA A iot év bß od ÉS 3Í sq 3 fi lA iái fii 3q Sfi [X is s8 Î9 fi EB Ifi m Ş9 9Î 91 SÍ ,-A tv !3 »2 :3 3 9 it n a e í! A }t b o 9I >1 ú 9l >1 d 51 A q A A >1 a A rt >í 19 4 3 Julius 31» ELLENZÉK KITEKINTÉS A VILÁGBA Ma: »ESZKE BÉlA A MAI OLASZ SZÍNHÁZ Érdekes tanulmányt olvastunk a Parisban megjelentő' „Panorama" című trodaómi het;i_ lap júliusi első számában Mario Corsi toká­ból a mai olasz színpadi szerzőkről és a mo­dern olasz színpad fejlődéséről. Az átlagolvasó elsősorban Pirande'lóra, vagy jobbik esetben D'Annonzióra gondol, ha a modern olasz színházat emlegetik előtte. Corsi rövid, de egyébként nagyon tartalmas tanulmánya egész sor olyan szerzőt említ, akik méltán sorolhatók a nagy modern olasz szerzők mellé. Nehányat ezek közül már is­mer a magyar olvasó is, de nem színpadi mü­ve, hanem prózája révén. (Bontempelli, Ugo Betti). Corsi 1910-től számítja a modern olasz szini iroda lom fejlődését. Az ezt megelőző év­tizedek olasz színházáról megjegyzi, hogy abban minden európaszerte elterjedt úány- zat megkapta a maga képviselőjét. A natu­ralizmust Giovanni Verga és Marco Praga képviselte. A könnyű vígjátékban Giannino Antena Traversi, a tánsada’mi drámában Silvio Zambaldi és Roberto Bracco alkottak mara­dandót, Az ibeseni iskolát — kevésbé komor életszemlélettel — Giuseppe Giacosa képvi­selte. Ezzel le is zárult az uj olasz színház eiső fejlődési korszaka. A második!, a virágzás korszakában lépett, fel Pirandello és mellette az uj olasz dráma többi tehetséges miivelője: Luigi Chiarelíi, Rosso di San Seeondo, Enrico Cavacchioli, Luigi Antcnelli, Raífaefc Calzini. Cesara Vico Ludovici, Massimo Bontempelli, Ugo Betti. Pirandello és társainak je'entkezése erős vitát támasztott az olasz irodalmi életben. A darabjaik körül fellángoló szellemi csatának eiY-e2Y Pirandello prmiére é’énk vita tárgya volt a magyar színházi kritikában is. Ezek a viták mind az olasz, mind a magyar irodalmi életben már elcsendesültek. A forradalmi újí­tásokkal jelentkező modern olasz dráma pol­gárjogot nyert az irodalomban. Megkapta az őt megillető helyet, sőt Corsi szerint már szép alkotásokkal jelentkezett a második „modern nemzedék", melynek jelentősebb tagjai: Gheraido Gherardi, Guido Cantini, Alessandro de Ştefani, Guglielmo Zorzi. A BLOKÁD TÉRTÉIVÉ TE A blokád is — vagy ahogy magyarul ne­vezik: a tengeri zárlat — megkapta a maga történetíróját Gabriel Robinet-nak hivják a vállalkozó szellemű tudóst. aki sok kutatás, adatgyűjtés alapján az egyre szaporodó há­borús fogalmak között tisztán látni akaró pol­gár kezébe tette „müvét": „A blokád a tör­ténelemben" címmel, mely most jelent meg a párisi Sagittaire kiadásában. Nagy általánosságban úgy tudja mindenki, hogy az első blokádot Napoleon rendelte el Anglia ellen. Ezt felelgettiik annakidején az iskolában s mint annyi mást, ezt is tévesen tanultuk Robinet ur be is bizonyítja ezt. Na­poleon ugyanis csak kiterjesztette a blokádot az európai földrészre, de nem ő ,.találta fel". Kik is találhatták volna fel, ha nem görö­gök? Ebben is ők tették le a garast először. Szerzőnk szerint ugyanis a világtörténelem első blokádját Trója ellen rendelték el, Tróját a görögök tizéves blokádja döntötte meg s az első hadi jelentést Agamemnon at»» ki, amikor Zeusnak elpanaszolta hadfcjnak siral­mas állapotát. Trója pusztulása óta a blokád a hadviselés egyik félelmetes módszene lett. Syracusa el­len is blokáddal harcoltak, de kevés siker, rel, mert Archimédes akkor állította fel első ízben félelmetes hajitógépeit. Scipio is blo­káddal harcolt Karthágó ellen. Szerzőnk sorra veszi a világtörténelem ne- ■ vezefesebb blokádjait s mindegyikről bőven értekezik. Felsorolja Cézár blokádját Mar­seille ellen, a Titusét Jeruzsálem ellen, III. Edward is blokáddal harcolt Calais éllen Ekkor adták át a város kulcsait a ,,calaisi polgárok", akiknek önfeláldozó tettét halha­tatlanná merevítette Rodln „Calais-i polgá­rok" cimü szobrában« Konstantinápoly 1453_i ostroma is blokád­nak számit Robinet szerint. Ekkor használtak először nehéz tüzérséget s a törökök akkor lőttek ki a világ első 300 kilós ágyúgolyóját. Azóta hol tartunk! A legérdekesebb zárlat IV. Henrik neveze­tes párisi ostroma volt. Akkor ugyanis a ke­délyes és jószivü francia király „blokálta” ugyan a várost, de annyira sajnálta ostrom, lőtt fajtestvéreit, hogy állandóan ennivalót küldött a bezárt katolikus franciáknak. Végül is miséi hallgaiott s övé lett Paris... Vájjon a most dúló háború blokádjainak lesz-e ilyen érdekes epilógusa? Róma bombá­zása után kötve hisszük... . „CATULLUS GYILKOSA“ Kedves történetet olvastunk a Marseille, ben megjelenő ,,Cahier du Sud"_ben Eugene Roslandról, a „Sasfiók" szerzőjének apjáró , aki maga is iró s főleg hires közgazdász volt. A történetet azért elevenítettük fel, mert ép­pen ezelőtt száz évvel született ez a különc közgazdász, aki valóban jól tudott „gazdál- kodni , mert a fáma szerint Marseil'e leg­fösvényebb embere volt. Eugene Rostand, vagy ahogv a marseil’eiek nevezik „Cyrano nagyapja", az irodalom és tudomány mellett politikával is foglalkozott.' Kepvißelonek jelöltette magát. Történetesen eppen abban az időben fordította le Catullus verseit. Választókerületében éppen kortesbeszédét mondotta, amikor a hallgatóság kekzül valaki közbekiáltott: - „Hal'gasson! Maga Catullus gyilkosa!" A gyü)é6 botrányba, fulladt. Ros_ itand megbukott. Másnap ^negalakitották Mar- seilleben „Catullus Bosszúiéinak Társasága' Hogy mikkel baj'ódtak ezelőtt száz évvei az emberek! Most. is történnek nap-nap után társulások, egyesületesdik, csak sokkal rava­szabbak és nagyképübbe'k lettek az emberek s társulásaikat hangzatosabb címek mö°é rejtik... NÉMET „EXPORT-IRODALOM“ A „Das Reich" uj száma érdekes cikket közöl arról, hogy milyen német szerzőktől fordítanak legtöbbet mai napság a különböző európai nyelvekre. Statisztikák alapján álla­pította meg a cikk szerzője a legtöbb euró­pai nyelvre lefordított német müvek jegyzé­két, ame'yben a vezető helyet: a „Mein Kampf" foglalja el. A politikai irodalomból ■a legtöbbet fordított nemet szerzők müvei között felemlítik Göbbels, Rosenberg, Bouh_ 'er, Gritzbach, Berndt könyveit. A mai német szépirodalomból Ina Seide', Bruno Brehm, Han6. Caros.sa, Rombach, Karl Benno von Mechow, Emil Strauss. Gertrud von Le Fort, Hans Johst, az „export-képesek" és a legtöbbet tőlük fordítanak. Ezektől na- gyobbára magyar nyelven is olvashatunk egy vagy több müvet. A költők közül még mindig Rilke vezet a statisztikában. Utána I követ’kiez'k: Agnes Miegei, Herybert eMnzeí, j Hans Baumann, Gerhard Schumann . A Das Reich cikke felsorol még egy cso_ | mó ipari, tudományos szakkönyvet és né- j hány háborustárgyu müvet, amelyeket több európai nyelvre lefordítottak. „ÜRESEDŐ“ AKADÉMIÁK A „Gringoire" julius 9_i számában olvas­tuk, hogy a Francia Akadémia 40 „halhatat­lanjának" a száma harmincra apadt s egy­előre nem töltik be a zöld frakkal járó s hal­hatatlanságot (?) „biziositó" helyeket. Ilyen halálos időkben nem is érdemes halhatatlan, sággai foglalkozni — gondolják a franciák. Kiknek üres a helye? A Gringoire azt is felsorolja: Henri Lavedan, Henri Bergson, Marcel Prévost, Louis Bertrand, Eduard Es- taunié, Ernest Picard, André Bellesort, Mgr. BaudriUart, Franehet D'Esperey marsall, Louis Gfllet „fauteuil"jei üresen állanak a Fran­cia Akadémia kupolás termében. S kik él. nek a „halhatatlanok" közül? Arról is be­számol a „Gringoire", zárójelbe téve a be­választás időpontját: Gabriel llonaiaux (1897) Maurice Dennay (1907), Henri Bordeaux (1917), Chevrillon (1920), Lecomte (1924), De la Force li*erceg (1925), Paul Valéiy (1925) Abel Hermám (1927), F. Male (1927), Louis Madelin (1927), Maurice Paléologu.e (1928), Péfain marsall (1929), André Chaumeix (1930) és az utóbbi 10 évben taggá választót Iák meg a következőket; W< ygang tábornok Pierre Benoit, Ater Bonnard, Francois Mau- riac, De Broglie herceg, Léon Bóráid, Ciaude Fairére, Georges Duhamel Pesquidoux grof, Edmond Jaloux, Mgr. Grente, Lacaze admi­rális, Jaqués de Lacretelte, Charles Maurras, Andre Maurois, Járomé Tharaud Paul Ha­zard. A Concourl Akadémia taglétszáma sem tel­jes. Az alapszabályok szerint fiz lagaak kell lennie, de az ezévben megejtett választá­sokkal is csak 9 tagja van a „Tizek Akadé­miájának. És pedig: De la Vanende gróf, Ros- ny, Lucien Descaves, Jean Aja^Lasíi, Roland Dcrgeles, Léo Larguier, René Benjamin, Sa­cha Guitry, Francis Carco. A HATODIK „FE IS ÉK KÖNYV“ TITKAI Most hozlak nyilvánosságra azokat az adaídkat. amelyek felfedik a hatodik német „Fehér könyv" keletkezésének történetét. Eb­ben a könyvben, amelyre valamennyi hadvi. se’őfél sokat hivatkozik, a francia nagyvezér- kar titkos okmányait közölték. Közli a „Fehér könyv" Garnelin és Wey- gard tábornok legbizalmasabb jelentéseit, Daladier és Reynaud titkos utasításait, az an. goLírancia szövetséges hadvezeiőség hatá­rozatait, Reynaud és Churchill tárgyalásai­nak jegyzőkönyvét Dunkerque előtt adato­kat kapunk Franciaország balkáni terveiről (1939—40_ben!) s még mennyit nem közöl ez a könyv abból a hatalmas hadügyi és diplo­máciai anyagtól, amit mindkét részről egy­szerűen csak „Charité.i okmányoknak“ ne­veznek.­Hogy került a németek kezét« a „CharL. té-i okmány"-tömeg? Még 1940 junius 19.én történt. Az előre­nyomuló néme'ek már jól bentjártak Francia- országban, amikor a Cbarité-sur.LoireJ ál­lomáson egy elhagyottnak látszó vasúti sze relvényre bukkantak. Mihelyt a közelébe ke­rültek, puskatüz fogadta őket. Hamarosan leszerelték a védekezőket és akkor látták, hogy ezúttal a francia íss&yvezérkar mozgó főhadiszállását sikerült „elíogniok". Tökéletes technikai berendezésű vonalszerelvény ju­tott a kezükbe s vele együtt a Daladiar- Reynaud.kcrmány, iovábbá Garnelin és Wey- qard valamennyi titkos rendelkezése, hadi­terve és kémjelentése. Ebből a zsákmányból á'litotfa« össze a német kormány n hatodik számú „Fehér könyvet", mely 70 titkos ada fel tartalmaz. Az anyag nagyabb' része még közéletien A GYEREKEK HATÁROZNAK Irta: THURY ZSUZSA Az apa halála után az asszony sietve cso­magolt és jelutazolt Pestre a nővéréhez. Bi­zonytalan időre, mint mondotta a nagymamá­nak, akinek őrizetére hízta a négy gyermeket és a kis birtokot. Mintha menekülne, upy szá­guldott az emlékekkel terhes lakásból, a gyermekei közelségéből, akik az apa szentével néztek rá, a férfi kezének mozdulatát idézték és hangjának csengését. Csendet akarok! — sikoltotta benne valami követelőén és elvisel­hetetlennek érezte a gyermeklármát. Mihez kezdjek velük egyedül? És csak akkar nyugo­dott meg, amikor a vasúti kocsival egyre job­ban távolodott a falutól. Lgy esztendő után feleségül kérte Kátay Béla. A férfi rokonszenves volt és jómódú ér az asszony végülis beleegyező választ adott. Igen, így megoldódik minden. Soha többé nem kell visszamennie a faluba, ahol boldog volt, és a lakásba, ahová egy estén hazahozták az ura holttestét. A gyerekeknek meg feltétlenül jobb lesz igy. Bizonyosan már nem is emlé­keznek az apjukra, és kissé ellenséges érzéssel gondolt négy régenlátott gyermekére. Kátay megértő volt, Természetesen az asszony nem megy vissza régi otthonába, ahol minden a múltra emlékezteti. Majd a gyerekek jönnek Pestre, hogy összeismerkedjenek jövendőbeli apjukkal. Az állomásra is elkísérte az asszonyt és gyengéden fogta a karjai, amíg a négy gye­rek leugralt a kocsiból a nagymama után. A'agy csatazajjal futottak az anyjuk felé, az­után elcsendesedve megálltak. Kegy barnára sült, sovány gyermekarcból idegenkedő és ellenséges pillantások köszöntöt­ték. Az asszony idegesen összerezzent és elöre- sictett. Micsoda vadállatok —- gondolta kese­rűen. Nem is üdvözlik az anyjukat ■egycszten- dci távoliét után. Milyen rendetlenek. Jenőké keze fekete, Éva: haja úgy lobog, mint meg­vadult paripa sörénye, Anna szandálban ér­kezett, harisnya nélkül,... Nagymama utol érte, ott sopánkodott halkan mellette: — Nem rosszak, lelkem... igazán nem rósz- szaságbol teszik... , Kátay is megnyugtatóan szorította a kar­ját, azután tapintatosan búcsút vett. Délután négy orakor értük jön. Tesznek egy kis kirán­dulást, összeismerkednek a gyerekekkel. Iga­zán bájosak, mondta, különösen Éva, kis, rendetlen angyal és Anna az ő furcsa, meg­kapó tekintével, meg Jénáké édes gyerekarca. Lacira, a tizennégy esztendős nagy fiúra is vetet egy barátságos pillantást, de a fiú egy­kedvűen félrefordult és a feléje nyújtott fér­fikezet sem látszott észrevenni. Autón mentek fel a János-hegyre, Jenő a soffőr mellett ült és maszatos kezével a bok­rok ágait súrolta, Anna Laci. mellett a kis­ülésen helyezkedett el, Éva az édesanyja és Kátay között ült magasra feszített nyakkal, méltóságteljes némaságban, elfogulatlan bájjal kinőtt feketeruhájában. A nagyvendéglőnél kiszálltak, Kátay szalámit és vajat rendelt, meg kis pohár söröket, fenő egyszerre lehaj­totta a magáét> másikat kért. Anya rendreuta- sitotta, de Kátay védelmébe vette a kisfiút. Megérkezett az újabb ital. Éva parancsolóan jelentette ki, hogy éhes. — bn is — mondta fenő —, én is. Anna kezével kapott a nagy tálcán elren­dezett szalámiszcletek felé. A kosárból elfo­gyott a kenyér, fenő felugrott, a szomszéd­asztaltól másikat hozott. Amikor az asztalra helyezte, feldöntött egy pohár sört. Az ital Éva felé terjedt a térítőn. — Gratulálok — mondta Laci és Anna utána mondta: — Gratulálok. A szomszéd asztaloknál nevettek, anya idegesen csendet kért, de a gyerekek nem fi­gyeltek rá. Jenő kedvelt dalába kezdett: „Fel, fel vitézek a csatára..■— és a többiek utá­na harsogták a dallamot. Anna felállt, üte­mesen ringatta apró, finoman tagolt alakját, azután elindult az asztalok között. Évát. utá­nozta, a kislány lobogó, vad mozdulatait, szemének angyali és zord pillantását, járásá­nak büszke méltóságát, fenő utána ballagott a harci dallal tüzelve bugát vadabb menetelés­re. Lihegve kötöttek ki ismét az asztalnál. — Éhesek vagyunk! — ordították kórus­ban és Kátay kissé megfélemlítve és szolgálat- készen rendeli uiabb adagokat. Éva magasra emelte poharát és gúnyosan és végtelen ma­gasságból mondta: — Egészségére, kedves Kátay bácsi. fenő kiegészítette a mondatot, hangosan és értelmesen tagolvg a szavakat: — Isten éltesse Kátay Béla bútor gyár őst. A szomszédos asztaloknál nevettek, a férfi gyorsan magához intette a pincért és fizetett. — Negyvenegy kenyér volt — mondta a pincér és az asszony majdnem sírva fakadt. Lg^'ik közeli asztaltól felállt egy férfi, üdvö­zölte az asszonyt és gyönyörködve fordult Évához: — Ne nézz olyan haragosan, kislány, jó barátom volt az apád. ........9 _ I rdekes megjegyezni hogy a slfírlrozott je leütésekben miniben vezető politikus és fran­cia hadvezér álnévvel szerepe). Weygand tá­bornokot például hol Arcole-nak, ho) Cés; r Franc.nak, Gamelin-t pedig hol Heclor Ber­lioznak, hol Debussy-uek keresztelte a tit­kosan működő francia angol főhadiszállás. ! NYUGATI im.IÁHAT 1 A Cancliríe s/ütíiiI jolqrilog Paris* Iran körülbelül ÖOOf) köp látható a különböző kiálli'tá.si lerrnekberi. Az őszi szalonban 1700, a Tuilorie.s-beH 1300, a Nemzeti Szalonban pedig 3ÖÍXJ képet álJliTöttak ki. PAUL VALÉRY hireß „Cantate de Narcisee" cimü müvéhez Germaine Tailleferre zenét komponált A Kanfatét Lyonban előadták Va- léry jelenlétében. ERWIN WITT STOCK, a brassói származásai szász iró Flandriában felöl vasú körnt on vett részt. MARCEL Achard vig játékainak gyűjte­ménye, kiadásából megjeleni a második kö­tet, melyben a nagy francia vigjáíékszerző legújabb müve, a Colinette is olvasható. ALBIN MICHEL, a világhírű fran­cia könyvkiadó, 70 éves korában I meghalt Párásban. Michel adta ki I Pierre Bénoit, Dorgelés, Bérand, j Duhamel könyveit. I MICHEL SIMON ismét Francaországban fil­mezik. A Balzac regényéből irot; „Vautrin" cimü film főszerepét játssza. RAINER MARIA RILKE hires ,,Levél egy fiatal költőhöz“ cimü müvét Josip Velebit horvát iró lefor­dította horvát nyelvre. Ez a 14-ik nyelv, amelyen Rilke „ars poetica“- ja megjelenik. RABELAIS hires PantagrueLjét is filmre viszik. A filmet Robert Bresson fogja ren- I dezni. SACII A GUI TRY, akit eddig csak mint színészt, szerzőt és humoristát ismertünk, történelmi mii kiadásá­hoz fogott Ő szerkeszd a franciák eddig leggazdagabb kiállítású nem­zeti történelmét, melynek egyes feje­zeteit a leghíresebb francia történe- lemtudósok írják. -V mii csak 000 példányban- fog megjelenni. Egv példány ára 25.000 frank lesz. Habozás nélkül érkezett a válasz; — A mi apánknak nem voit barátja. Mi voltunk a barátai. Éva hátat fordított az idegennek és hihetet­lenül egyenes tartással indult a varakozó autó felé. Alkonyodott, ahogy haladtak lefelé a kanyargó utón, nagy és ellenséges volt a csend. A kapuban Kátay kezetcsókolt és határozat- ii.nul állt a gyerekek előtt. Évához fordult: — Szeretsz egy kicsin — Eszem ágában sincs — jelelte « kislány, fenő kelletlenül tette maszatos kezét a férfi tenyerébe, Anna behajlitotta fedetlen térdei, mint akit valamikor, nagyon régen tanít gat. tak valami hasonló mozdulatra. Laci azon­ban egykedvűen feíreforduit cs nem látszott észrevenni a feléje nyújtott férfikezet. Amikor mind a négyen ágyban voltak, az asszony csendesen benyitott a szobába. Eh aludtak, gondolta, megrészegedtek a naptól, levegőtől, a szokatlan élménytől. Fáradtan le­ereszkedett egy székbe. Zavarodottan érezte, hogy valami bizonytalan rossz érzés keríti hatalmába, mintha bűnös Lenne valamiben és ez a négy furcsa, idegen és mégis annyira is­merős szempár kercsztüllátna rajta. A javu­kat akarom — gondolta védekezve. Ott fa­lun egészen elvadulnának. Nem nőhetnek fel apa nélkül, szükségük van erős férfikézre. Ér­tük történik minden. A falura gondolt, az em­lékekkel terhes házra, amely számára értel­mét és létjogosultságát veszítette abban a Pil­lanatban, amikor magára maradt. Elmenekült a házból, a gyerekeitől. Most először érezte, hogy talán nem cselekedett helyesen. Heves szégyenerzet kerítette hatalmába cs kínlódva elsírta magát. Egyszerre megszólalt mellette egy halk gyer­mekhang és Jenő apró, piszkos keze furako- dott a tenyere közé. — Miért sírsz, anya? — És szokása szerint megismételte a mondatot; — Miért sírsz anya? ' Kinőtt hálótngcbcn akkor már mellette tér­delt t va is és botorkálva tipegett felé Anna, a legkisebb. Laci hangja mélyen és kísértetiesen ismerősen csengett a sötét szobában. — Ház a jösz. velünk. Nincs szükségünk ide­genekre. Éva pattogva és kissé szigorúan hozzátette: — Ne félj semmitől. Az asszony egyszerre megnyugodott. Kör:y- nyünek érzett mindent, ami eddig megoldatlan és félelmesen bonyolultnak tűnt. Természete­sen hazamegy. Hogy is tehetne másképpen? Egyszerre ölelte magához mind a négyet. —r Együtt maradunk — mondta egyszerűen és nem érezte túlzottnak a szót, amikor hoz­zátette: — Örökre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom