Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-24 / 165. szám

tut 19 4 3 Julius 2i. ELLENZÉK S Magyarország utia Müj 2§3M„ Tßüglov* ^ JÍanlö’t ^ mdl^ 123 is tó X§oH tarne tüd erp ,jßm shririntal S2101ßV§ ibwţbi» .îbsilRVtt >ny§üiirí lbl35?.f{t t2333JnÜ) ■ßJjdoljb rixnäfi^l ,1s 3«oM taririayl (nsmlüa tarieönül ■ ß lim ri j?oM nß?6v d ybm m ß tat sdeiivojl — JÍÍ SK üjßrücn öizataj ‘‘CS* sa :3Ó34nv\ ifcşoqjjt I3J313 TJ )3ds37Í fnstaji J l3^3lVţ riolsaşj 23 Iod Tibiid 2E}£g S23g9 rid 20} n A S23[l3} zotataî însmri nßlßd tóiíoq Jadiaî diygs 3Jiid„ I <§*b szdusz [djiiiJă IßSSß :bsöd Eiqsn EŞS.TI Eznsí gsorn Did ,?i «m uvAcn la^\a )H tzi nßd’T md dl jq ;diiil meii i 5£ £ vio dísz !OVg H IGVg [3J£{ lETI idds J-Ifil I £ S£g A A «t« >1 VÍ3 It« Ab rid 323 rQJ-3fl 3ÍT bs fTS 5d bl A Pester Lloyd péntek reggeli szá­ma feJíüroéstkeltő és nagyjelentőségű vezércikket közöl Magyarország vi­lágpolitikai kérdéseiről Tekintettel a cikk jelentőségére, azt szószerinti for. ditásban közöljük: ,,Megszoktuk már, hogy a nemzetközi hír- szolgálati üzemben majd itt, majd amott me­rülnek fel hírek Magyarországról. Egyetlen állam sem kerülheti el, amely napjaink poli­tikai eseményeiben valamilyent szerepet visz, hogy olyan állításokkal ne hozzák kapcsolat­ba, amelyeket majd a propagandisták vágyál­mai, majd az idegháboru vezetői igyekeznek felruházni a valószerüség külsejével. Ami Ma­gyarországot illeti, a nemzetközi hirtejcsztés üzelmeivel szemben mindig hűvös és fölényes maradt. A különböző állításokat válaszra sem méltatta. így például, amikor nemrég egy hírügynökség azt vélte, hogy a magyar mi- friszerelnökség előtt lezajlott kormányelleni tüntetésről adhat hirt, mely hírnek legjobb cáfolatai a nyilvánvaló és mindenki által el­lenőrizhető tények, azt kézlegyintéssel intéz­tük el. Most azonban akadnak olyan hirek is, ame­lyekkel szembeni hallgatásunkat bizonyos kö­rülmények között félremagyarázhatnák. Kü­lönösképpen áll ez, ha bizonyos híresztelések már a semleges sajtóba is be tudnak férkőzni. Most ismét egy íiyen, bizonyos oldalról szí­vósan megismételt állítással állunk szemben, mely bármennyire valószínűtlennek is tűnnék fci a magyar politika minden jó ismerője előtt, kevésbé jólértesült körökben mégis — úgy lat­szik — hitelre talal és ennélfogva felhasz­nálható az idegháboru céljaira. Arról a l.iresz- telésrő van szó, amely szerint Magyarország az egyik hadviselő állam fővárosában külön­bekéhez folyamodon, illetve ilyen irányban tapogatózott. Ez a hiresztelési hadjárat olyan rr éretet öltött, nogy vele szemben nem he­lyezkedhetünk a hallgatás álláspontjára. Ezért kijelentjük, hogy magyar részről ilyen békelé­péseket sohasem tettek. Ha az ilyen hirek ter­jesztőit felszólítanék, hogy mondják leg, ki, hol és miképp hajtotta végre a nevezett ,,bé- kekisérletet'1, úgy válaszuk csak zavart hall­gatás lehetne. Közelebbről megtekintve, az egész szenzáció az ideghiborutaktika céiza- tos kitalálásának semmijévé bizonyul. A mód azonban, amellyel ezeket a híreket terjesztik, csak azt árulja el, hogy az érte felelős propagandisták milyen alaposan félre­ismerik a magyar politikát. Azt ismétlik —- talán csak azért, hogy megmutassák a magyar politika legbensőbb eseményeiről való ismere­teiket —, hogy Magyarország vezető körei egyik vagy másik esemény következtében „hirtelen tudatára ébredtek"' annak, hogy ed­digi politikájuk hibás volt és ezért sürgősen szükséges az irányváltozás. így Magyarország állítólagos békelépcsét majdnem mindenütt azzal indokolják], hogy a háború növekvő közelsége a magyar államférfiakat máról-hol­napra jobb belátásra bírta“. Ez az indokolás magábam bizonyítja az egész állítás tarthatat­lanságát. Mert aki a magyar politika igazi mozgató elemeit isrperi, annak tudnia kell azt is, hogy napi események ezt a politikát soha­sem „bírták jobb belátásra“ és ez a politika sohasem igyekezett pillanatnyi konjunktúrához alkalmazkodni. Ezért biztosan tudhatjuk azt is, hogy egy olyan; hir, amely a magyar poli- fkának hirtelen külső események következté­ben beállott irányváltozásáról szól, nem ala­pulhat valóságokon. Minden igaz magyar po­litika — és Magyarországot ma olyan férfiak irányítják, akik cselekedeteikben és tetteikben; az igazi magyar jellemet testesítik meg ‘ — olyan elvek által irányittatik, amelyek egy szakadatlan, ezeresztendős állampolitikai ha­gyományban értek meg. Ez az ezeresztendős távlat őrzi meg a ma­gyar politikát attól, hogy a napi események játékává legyen — de egyúttal arcnak a szá­mára is érthetővé lesz, aki szellemileg képes ebbe az ezeréves fejlődésbe beilleszkedni. Mi tartotta fenn a független magyar államiságot a megpróbáltatásokban és cápáitokban oly gazdag tíz évszázad történelmén keresztül? Külső és véletlen körülményekkel semmiképpen sem magyarázható ilyen történelmi helytál­lás. Ehhez mindenekelőtt belső életelv kell, megváltoztathatatlan vezetőeszme, amely ezer éven keresztül a magyar államférfiak nagy döntéseit alapvetően meghatározta. A férfiak, akik Magyarország sorsát irányítot­ták, mindig tudták, hogy ennek az országnak küldetést kell betöltenie, amely megalapozna csorbithatatlan jogát nemzeti függetlenségéhez, továbbá, hogy ezt a küldetést csak akkor tölt­heti be, ha hü marad saját jellemének, saját nemzeti -személyiségének parancsaihoz. Ebből adódtak a magyar államvezetés ama alapjai, amelyek ezer éven át csak az idők által meg­követelt külső formákban, de sohasem belső lényegükben változtak. Ezek az ideálok- fel­tétlen kitartás a szabadság és függetlenség esz­méje mellett; megtartása a belső rend és biz­tonság törvényességének és a külső békés ki­egyenlítődésnek; spontán részvétel a szellemi ái ami átokban, amelyek meghatározzák a nyu­gateurópai szellemiség képét, miközben ezeket a?, indítékokat állandóan saját lényének tör­vényei szerint formálja; odaadó, áldozatkész vállalása a keresztény humanitás legmagasabb életformájának; minden emberi jog tisztelete és feltétlen elutasítása minden rendzavaró és ci- vilizációellenes elvnek. Ezer éve már ezek voltait, a normák, amelyekhez a magyar po­litikai cselekvés igazodott. Magyarország sok­szor volt kénytelen majdnem elviselhetetlen áldozatokkal és veszteségekkel fizetni azért, mert feltétel nélkül ragaszkodott ezekhez az elvekhez. Ha azonban felelős férfiai valamely pillanatnyi előny miatt valaha letértek volna erről az útról, úgy az feltétlen szükségesség­gel a magyar állam pusztulásához vezetett volna. Ez a felismerés, ez a meggyőződés irá- vitja ma is a magyar politikát: felismerés és meggyőződés, melyek mögött ezer év tapaszta­lata áll és amelyek legalább még ezer eszten­dőre képesek előre tekinteni. Mi, magyarok nem tartozunk Európa politikai újoncai közé: belőlünk hiányzik a művészet, hogy a politi­kai konjunktúra minden nyergében megüljünk, hogy ravaszul a változó szélirányoknak meg­felelő fordulatokat hajtsunk végre, hirtelen felmerüljünk és idejekorán eltűnjünk, mint ahogy azt a rövidtávra dolgozó taktikai böl­csesség megkívánja. Magyarország azt a he­lyet, ahol ma áll, ezer évvel ezelőtt válasz­totta és meg van győződve arról, hogy a to­vábbi évezredben is ezen a helyen fog állani. Megszokta, hogy a chaos és rombolás erőivel kénytelen legven szembeszállni; már hét év­századdal ezelőtt itt tört össze az Európa el­len induló mongol roham hulláma. Magyar, ország ma olyan elv ellen harcol, amely chaotikus vadságában nyugati keresztény ci­vilizációnkkal ellenségesen és rombolásra ké­szem áll szemben. Magyarország a holsevizmus F.urópacllencs erejével szemben saját küldeté­sének szellemében vette fel a harcot és kész arra, hogy ennek az elvi döntésnek a követ­kezményeit nyíltan és emelt fővel viselje. Ezért mindem olyan magyarázása a magyar politikának, amely kishitű jeilemtelenségeket akar felfedezni benne, gyökerében hibás. M agyar ország útja ma ugyanaz, mint volt mindenkor: hűség önmagához, emberi, szelle­mi és erkölcsi eszméihez.“ Göbbels: Európa a háború döntő szabászába lépett Berlinből jelenti a DNB: Göbbels dr birodalmi miniszter a Reich cimü heti­lapban a keleti és a szicíliai események­kel foglalkozik. Megállapítja, hogy „Vé­gétért az a nemzetközi feszültség, ame­lyet ellenséges oldalon nagyszabása ideg- háboruval mesterségesen fokoztak.“ Ez­után igy ir: Európa a háború döntő sza­kaszába lépett. Hideg nyugalommá') né­zünk az ügyek fejlődése elé. Meg kell ál­lapítani, ' hogy az ellenünk irányuló és pusztán agitációs beszéd- és iráshadjárat kizárólag a világ közvéleményének angol szász szempontból való megnyerésére és a németségnek félrevezetésére szolgál. A mi győzelembe vetett szilárd hitünk meg- rendithetetlen s nemcsak érzéseken, ha­nem a tények valódiságán is nyugszik Az ellenség a hábory kezdete óta hábo­rút eldöntő sikert nem mutathat fel, csak másodrangu eredményt. Vagy;s győzel­met eddig nem tudott kicsikarni és min­den valószínűség szerint a nábo'ru továb­bi folyamán is aligha tud. A negyedik háborús év végén vagyunk. Az ellenség kétségbeesetten igyekszik részeredmé­nyekkel kiegyenlíteni azt, amit mi a há­ború első három évében a győzelem szem­pontjából döntő sikerekkel elértünk. Lehetnek időnként itt-ott visszaesé­seink. Amire azonban szükségünk van. arra, hogy megnyerjük a háborút, az ke­zünkben van. Az ellenség túlságosan ko­rán ünnepli győzelmét. Sem az ő napja nincs emelkedőben, sem pedig a mienk leáldozóban. Szilárdan állunk katonai ha talmunk talaján. Bolgár cáfolat a nagyarányú szófiai zavargásokról Szófiából jelenti a Bolgár Távirati Iroda: Egy külföldi hírszolgálati iro­da azt a hirt terjesztette, hogy Szó­fiában nagyarányú zavargásokra és tüntetésekre került sor és hogy ka­tonaságnak kellett közbelépni. A Bol­gár Távirati Iroda a leghatározot­tabban megcáfolja ezt a teljesen lég- bőlkapott képtelen hirt. Mind Szó­fiában, mind egész Bulgáriában tö­kéletes rend és nyugalom honol. Minél több Jó céllövöt Erdélynek Beszámoló az erdélyi ltfvésztanfolyamokról Az Országos Magyar Lövész Szövetség Erdély céllövősportjának minőségi meg- | i alapozása céljából Verbőczi Kálmán ez- j i redes, a szövetség ügyvezető főlövészmes- ; terének irányítása mellett Egeres, Ko- j lozsvár és Marosvásárhely központtal lö- ! vésztanfolyamokat rendezett. Az oktatást j vándoredzők látták el. Kitűnő sikerrel zárult a nádasmenti tanfolyam, amelybe az egeresi, a bogár­telki, Verbőczi-, az inaktelki, a nádasda­róci, a türei, a mákófalvi, a jegenyei, a kispetri, a bánffyhunyadi .és' a ferencbá- nyai Borbála lövészegyesületek kapcson lódtak be. Ez a tanfolyam 10 napon át naponként esti 10 óráig tartott változó hallgatókkal és edzőversennyel zárult. Az oktatást Sülle Mihály szövetségi edző vé­gezte. A hallgatók kívánságára az előadá­sokat sokszor éjfélig is meg kellett hosz- szabbitani. A hölgylövők mindennap résztvettek az edzéseken és közöttük töb­ben, különösen a céllövőpisztollyal, kitű­nő versenyzőknek és tehetségnek bizo­nyultak. Vecsei Nagy Dezső, az egeresi járás lövé^zintézője a lövésztanfolyam megszervezése és előkészítése körül igen nagy érdemeket szerzett és személyében minden biztosíték megvan arra, hogy lel­kes munkájával a nádasmenti járást rö­vid idő alatt minta lövész járássá fogja fejleszteni. A járás lövészei már a közel­jövőben nyilt versenyen is be fogják mu­tatni kitűnő tudásukat. A kolozsvári lövésztanfolyamon a hely­beli Honvédtiszti Sportlövő Egyesületen és a polgári lövészegyesületeken kivül a Besztercei és az Apahidai MÁV Lövész­egyesület, Csomoss György dr. főállator­vos, a Marosvásárhelyi Székely Lövész­egyesület elnöke és munkatársai, Ungvá­ri János főtitkár és Stark József intéző példás munkát fejtettek ki a lövésztanfo­lyamok rugalmas és sikeres előkészítése körül. Az eredmény nem fog elmaradni amit a marosvásárhelyi székely lövészek által a budapesti ,,Hősök Emlékverse­nyén“ elért meglepően nagy sikerek is bi­zonyítanak. Ezeknek a lövésztanfolyamoknak csak egy szövetségi célja van: Verbőczi Kál­mán ezredes irányításával Erdély céllö­vészetét minőségi szempontból a kívánt háborús szintre hozni és ezen az utón Er­dély számára minél több és jobb lövészt nevelni. A KOLOZSVÁRI „KOLPING“ LE­GÉNYEGYLET folyó hó 25-én, vasárnap Bádog községben szórványnapot rendez. Indulás reggel 6 órakor a legényegylet helyiségéből, Brassai-utca 5. szám alól. ÜZLETI könyveket és könyvelési papírokat legolcsóbban az „Ellen­zék" könyvesboltban vásárolhat. Ko­lozsvár, Mátyás király-tér 9. Telefon 11—99. RÖVIDES EH MEGJELENIK BORBÉLY ANDOR: Nyelvünk védelmi . . című könyve. ÁRA S RENGŐ MINDENKIT I MEGTANÍT A HELYES MAGYAR FOGALMAZÁSRA MEGRENDELHE TŐ AZ „E S TI LAP“ KIADÓHIVATALÁBAN Carmela a CORVINBAN. - Fősze­replők : Doris Duranti, Jávor» Pál Újabb bejelentések a zsidó birtokokról Julius 15-én járt le az a határidő, ameddig a zsidó mezőgazdasági ingatlanok hitelezői, akik a birtok szabadkézi értéke­sítését kérték, újabb adatokat tartoztak bejelenteni adósaikról. A szóbanlévő bir­tokok sorsáról, amelyeket együttesen mintegy 80 millió pengő összegű, nagy­részt pénzintézetektől felvett adósság ter­hel, az adatok feldolgozása után történik majd intézkedés. Augusztus folyamán válik esedékessé az összes zsidó kézben lévő mezőgazdasági ingatlanokról szóló adatbejelentés is, amelyre a községi elöl­járóságokat egy nemrég kibocsátott kor­mányrendelet kötelezte. MEGSZŰNIK A HOMBÁR. Az 1943—44. évi terményértékesítési rendszerben tudvalevő­leg a mezőgazdasági termények forgalmát a közellátási kormányzat az újonnan éietrehivott áruközpontok utján szabályozza. Ennek kö­vetkeztében a gabonaforgalom hatósági jel­legű irányítását és ellenőrzését a Gagonafor- galmi Központ veszi át a Hombártól. Két évvel ezelőtt alakult a Hombár olyaténkép* pen, hogy a közellátási minisztérium — saját szervezet híján — a kötött gabonaforgalom irányítására és ellenőrzésére igénybevette a Futura terményosztáTyának szervezetét és sze­mélyzetét és azt „Hombár4' gabonagyüjtési főosztály néven a maga közvetlen vezetése alá helyezte. Már annakidején világos volt, hogy ez csak átmeneti megoldás, mert —- amint a szakemberek már akkor is előre lát­ták — a háború folytán szükségessé vált adminisztratív feladatok végrehajtása inkáüb a hatóságok, mint a kereskedelem ügykörébe tartozik s a „Hombár“ létesítése határozottan eltávolodást jelentett a Futurának attól a fenn­állása óta követett, közel negyedszázados cél­kitűzésétől, amely elsősorban a termények fel­vásárlásának és értékesítésének mindenkor a termelő érdekei szerint való lebonyolitására irányult. A kormány előrelátó politikája foly­tán a központi és vidéki közellátási szervezet kiépítésével párhuzamosan most végre sor ke­rülhetett a gabonaellátás közigazgatási és ke­reskedelmi jellegű munkakörének szétválasz­tására. A gabonakészletek központi nyilván­tartását és szétosztását — mint bevezetőben említettük — az uj gazdasági évben már a közellátási minisztérium kebelében megszerve­zett Gabonaforgalmi Központ a tényleges készletgyüjtés és értékesítés munkáját pedig az eire feljogosított gabonakereskedelem látja el. Ezzel a szétválasztással azután megszűnt az átmenetileg adminisztratív teendőkkel is meg­bízott Hombár különállásának és fenntartásá­nak a szükségessége is. A Hombár ténykedésé­nek megszűnésével egyidejűleg a Budapesti; Közlöny folyó évi julius hó 21-i 161. szamá­ban 3820—1943. M. E. sz. rendeletével'meg­szünteti a Futurához kirendelt kormánybiztos megbízatását is. Ezt a megbízatást tudvalevő­leg Fattinger Sándor dr. ny. államtitkár töl­tötte be, aki rendkívül nehéz viszonyok kö­zött látta el közérdekű feladatát és önfelál­dozó, fáradhatatlan munkájával maradandó érdemeket szerzett e kivételes időszak köz­ellátási nehézségeinek leküzdése és az ország gabonanemüekkel való folyamatos ellátásának biztosítása érdekében. Értesülésünk szerint a Hombár megszűnése folytán a Futura gabona- gyűjtési főosztálya, mely a jövőben ismét csak értékesítési tevékenységet fejt ki, tekin­télyes bizományosi hálózatával továbbfolytatja működését a gazdaérdekeket szolgáló eredeti hivatásának megfelelően. Ez a kétezres létszá­mot meghaladó bizományosi kar, amely a kersztény magyar gabonakereskedelem legjob­ban megalapozott képviselője, a Futura két és félévtizedes céltudatos szervező tevékenysége, továbbá messzemenő támogatása mellett ismé­telten bebizonyította nélkülözhetetlenségét nemcsak most az irán)ritott gazdálkodás, ha­nem már a szabadkereskedelem idején is. A Futura bizományosai ezentúl is mindenkor közvetlenül a helyszínen állnak a termelők rendelkezésére és gondoskodnak arról, hogy a gazdák úgy a beszolgáitatási kötelezettség Ve­retében felajánlandó, mint pedig a pontköte­lezettségen felül forgalombahozható terményei­ket a vonatkozó hatósági árszabályok szerint elérhető legelőnyösebb' árakon és legkedve­zőbb feltételek mellett értékesíthessék. A Fu­tura a Hombár megszűnése folytán igen sok hatósági jellegű adminisztratív teendőtől men­tesül, tehát most már kiterjedt üzlerhálóz itat és sokszorosan bevált munkakészségét ismét kizárólag a gazdaközönség érdekeinek szoleá- latába tudja állítani. Hirdessem Erdély 1 eaelt^rjedtebls napilapjában, az EstUapban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom