Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-20 / 161. szám
19 4 3 Juliü» 2 6. ellenzék 5 ^ VétyU lâz&tţ : AmicU itdctn&s iuti... 4 SAJTÓ FELELŐSSEGE A sajtó feladatáról és felelősségéről nyilatkozott Radocsay László igazságügyminiszter a Nemzeti Újságnak, a Központi Sajtóvállalat jubileuma alkalmából: Nyilatkozatában kijelentette, hogy a jó }tjtó munkája a köznek magasréndü szolgálatát jelenti. Ezért joggal, várja el a társadalom a sajtó munkásaitól, hogy teljesen átérezzék nemzeti hivatásukat. A sajtó szabadságának nagy eszméje csak úgy válik alkotó értékké, ha munkásait mélységes felelősségérzés hatja át. Az igazságügyminiszter nyilatkozata további részében hangoztatta, hogy nincs olyan parciális érdek, amelyet a nemzet egyetemes szempontjainak ne kellene alárendelni és fokozott felelősségérzetet kell éreznie a sajtónak a nemzeti társadalom alapintézményeivel: a családdal szemben. A sajtónak sohasem szabad közérdeket sértenie, de tiszteletben kell tartania a jogos magánérdeket is. A magasabb etikai szempontok szerint tájékozódó sajtónak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a felmerülő visszásságokra, hibákra, vagy hiányokra, túlkapásokra, vagy mulasztásokra rámutasson s ezzel elősegítse azok megszüntetését és orvoslását. Talán sohasem volt időszerűbb a sajtó felelősségéről vitatkozni, mint napjainkban. A sajtó munkAsaira a mai sorsdöntő órákban olyan felelősség nehezedik, amelyet csak teljes hivatástudattal lehet vállalni. A mult szomorú tapasztalatai megmutatták, hogy mit jelent, ha a propaganda károsan befolyásolja a közvéleményt. A tömegek hangulatát elsősorban a nyomtatott betű irányítja és mint az igazságügy miniszter helyes értékítélettel hangoztatta nyilatkozatában, a toll harcosainak ma elsősorban a nemzet nagy érdekei iránt kell a legnagyobb felelőssé- j get érezniök. Úgy hisszük, hogy az erdélyi magyar sajtó ezt a hivatást maradéktalanul betölti. A huszonkétesztendős kisebbségi mult olyan iskolát jelentett az erdélyi magyar újságírás számára, amelynek tapasztalatait a felszabadult magyar életben teljes felelősségvállalással érué-'j nyesithettük. Nálunk százszázalékosan érvényesül az a tétel, hogy a parciális érdekeket sohasem helyezzük a nemzet nagy érdekei fölé. Amikor erdélyi kérdésekről beszélünk, mindig egyetemes magyar nézőszögből keressük a megoldást és az erdélyi magyar újságíró munkájának legfőbb célja, hogy tűnjön el minden válaszfal, amely magyart a magyartól elválaszthat. Ez a mondat talán már-már közhelyként hat. Mégis legjobban jellemzi az erdélyi magyar újságírók törekvéseit, akik számtalanszor harcba szállottak a cimkórság, a társadalmi elkülönülés, a kedvezményezettek és magyar életünknek mindazon visszásságai ellen, amelyek az egységes 'magyar nemzetiélek kialakulását megakadályozzák. Súlyos igazságokat tartalmaz az igazságügyminiszter nyilatkozata. Olyan hatalom a sajtó, amellyel élni kell tudni és amely végzetszerii szerepet tölthet be a nemzet életében, ha olyan emberek irányítják, akik szenzációhajhászásból, vagy önző egyéni érdekekből megmételyezik a közvéleményt. A mai magyar sajtó minden tekintetben kiállja a bírálatot. Imiekszik szerepét úgy betölteni, hogy a történelem itélőszéke előtt nyugodtan vállalhassa majd a felelősséget a legválságosabb napokban tanúsított magatartásáért. És ha az újságírót, a hivatásnak ilyen módon való öntudatos felfogása vezeti, úgy nyugodt lélekkel végezheti felelősségteljes munkáját. SZÉKELY INTELEM A közelmúlt napokban nagyjelentőségű gyűlést tartott Székelyudvarheíyen, a székely anyavárosban, az Erdélyi Párt. Annak idején rövid beszámolóban megemlékeztünk az értekezletről, amelynek két határozatával érdemes külön is foglalkozni. Komoly intelmet intézett a székelyföldi gyűlés a magyar társadalom felé. Döbbenetes jelenség, hogy Székelyudvarhelyen is szükségesnek tar: itták a nyilvánosság előtt is megbélyegezi azokat, akik társadalmi válaszfa’akat akarlak emelni és ezzel megDontiak a kisebbségi időkben kialakult magyar egységet. A határozat megállapítja, hogy sajnos, a Székelyföldön is akadnak olyan emberek, $kik a társadalmi rétegeződéi és a túlzott rangoskodás bolondjai. Az Erdélyi Párt értekezlete aggódva állapította meg, hogy a Székelyföldön is „újra emelkedni kezdtek a falak“, amelyek beláthatatlan károkat okozhatnak az egyetemes magyar életben. Nem véletlen, hogy most fogla1- kozunk a székelyföldi határozattal, amikor ennek a rovatnak vezető soraiban a sajtó felelősségéről irtunk. Főbenjáró kötelességünk, hogy újra figyelmeztessük társadalmunkat, hogy milyen jóvátehetetlen bűn, ha a man világválság idején a magyar társadalom még mindig nem rncnd le a címek és rangok operettvilágáról. Az egész magyar jövendő ellen vétkeznek azok, akik a mai időkben előkelősköd- nek, akik megvetik az egyszerű munkást és leereszkedőleg mosolyognak, ha náluk szegényebb vagy a társadalmi ranglétrán mögöttük levő magyar emberekkel kerülnek össze. Elég sajnálatos, hogy ezek a jelenségek már a Székelyföldön is felütötték fejüket, sőt egyesek éppen a székely nép hagyományait akarják felhasználni arra, hogy a nevük elé primőr jelzőt vagy más megkülönböztetést bigy- gyeszthessenek. Az öntudatos székely nép visszautasítja ezt a rangoskodást. Kötelességünk, hogy meghalljuk az intő hangot és továbbítsuk azokhoz, akik nem akarják tudomásul venni a vérzivataros idők parancsait. A másik székelyudvarhelyi határozat éppen ilyen figyelemreméltó. Arról számol be, hogy a székely anyavárosban az ifjúság teljes közönyt tanúsít az ipari pályákkal szemben. Olyan székely ifjak is „hivatalnok urak“ akarnak lenni, akiknek szülői mint egyszerű gazdák vagy iparosok közbecsülést érdemeltek ki a kisebbségi idők magyar társadalmában. A székelyudvarhelyi határozat drámai nyíltsággal állapítja meg, hogy vannak olyan ifjak, akik szégyelik, hogy egyszerű iparos az apjuk, annak dacára, hogy ezt az egyszerű édesapát a magyarság minden vezetője tisztelte és becsülte. Minden erőnkkel azon kell munkálkodjunk, hogy ezek a ferdeségek végleg eltűnjenek a magyar életből! Hallják meg a székelyföldi intelmet az ország minden részében, mert a székely anyaváros gyűlésének két határozata szorosan összefügg egymással. Ha nem lenne cimkórság s nem lennének társadalmi válaszfalak, úgy arra sem kerülne sor, hogy az újonnan felcseperedett „hivatalnok ur“ lebecsülje a földmunkát vagy a kisipart. Bízunk abban, hogy a székelyföldi határozat nem talál süket fülekre. PELLENGÉREN Ha már a sajtó felelősségéről beszélünk, foglalkoznunk kell azzal a cikkel, amely a marosvásárhelyi Székely Szó legutóbbi számában „Pellengéren“ cim alatt jelent meg. Marosvásárhelyi laptársunk szükségesnek tartotta, hogy nagy általánosságban szóvá tegyen néhány olyan hibát, amelyek egyre gyakrabban bukkannak fel hol budapesti, hol vidéki lapokban. Az úgynevezett kiollózott cikkekről van szó, vagyis olyan közleményekről, amelyeket egyik lap a másik újság hasábjairól vesz át. Gyakran előfordul, különösen a napi eseményekkel kapcsolatosan, hogy a lapok nem jelölik meg a forrást. „Az utóbbi időben azonban egészen furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségeket tapasztalunk napról-napra ezen a téren — írja a Székely Szó. — Megjelenik mondjuk egy nem tulnagy példányszámú és közkézen nem nagyon forgó tudomá- nyos folyóiratban egy cikk a protekcióról. A cikket szerzője, egy egyetemi tanár, aláírja. Alig telik el egy hónap, viszontlátjuk • a cikket egy vidéki napilapban szóról-szóra, sőt betüről-betüre |m)ég egy nyilvánvalóan sajtóhibából származó értelmetlenséget is átvett a lap), csakhogy egy egészen más név van aláirva. Néhány nappal ezelőtt éppen ezeken a hasábokon irtunk cikket a cimkórság elleni küzdelemmel kapcsolatosan. Legnagyobb meglepetésünkre., viszontláttuk a cikket egy budapesti lapban — egy előttünk teljesen ismeretlen egyén sohasem hallott nevével aláírva“. A Székely Szó cikkírója jónak látta, hogy felemelje szavát az ilyen és hasonló eljárások ellen, amelyek a sajtóetikába ütköznek és a magyar újságírás kollegiális közszellemét méltán veszélyeztetik. Egyelőre csak szórványos jelenségekről van szó, de helyes, ha még csirájában elfojtjuk ezt a jelenséget azzal, hogy pellengérre állítjuk. A komoly magyar újságírásnak nincs szüksége arra, hogy a más tolláival dicsekedjék. Es abban sincs semmi szégyen, ha megnevezzük azt " forgást, ahonnan valamilyen életrevaló gondolatot merítettünk, ha azt hisszük, hogy az eszme terjesztésével a magyar összességnek tettünk szolgálatot. UJ SIRHANTRA Elmúlt egy fiatal élet. l'osszas és kínos szenvedés után meghalt dr. Szabó Gy. Elődné, akit a kolozsvári közönség Mária Éva néven ismert, mint a kisebbségi idők magyar színjátszásnál• volt drámai művésznőjét. Úgy emlékszem, tiz esztendővel ezelőtt lépett fel először a kolozsvári színpadon. Alig volt huszeszten- dős. A? egész közönséget meglepte a törékeny fiatal asszonyból kisugárzó drámai erő és emberábrázoló képesség. Színházi szakemberek és kritikusok egyaránt nagy jövőt jósoltak neki. A kedvező előjelek közt történt elindulást újabb szép sikerek követ*ék. Szenkovics Mária Éva nagy Ígéret volt a magyar színpad számára, de ez az ígéret nem tudott beteljesedni. mert egészségét a nyilvános szereplésekkel járó fáradtság és izgalom már ekkor veszélyeztette. Orvosai tanácsára visszavonult a színpadtól és családjának szerető köbében keresett gyógyulást. Éveken keresztül nem hallottunk róla. Most azután gyászjelentés közli, hogy a súlyos betegség mégis legyőzte a fiatal élet ellenálló erejét és Mária Éva életének virágjában, harmincesztendős korában megszűnt élni. Azok, akik látták a színpadon, bizonyára megrendültén gondolnak tragédiájára. Mennyi magyar tehetségnek, gyönyörű ígéretnek jutott ez a sors osztályrészül! Az uj suhant mellett visszaidézzük a múltat és azt érezzük, hogy nem volt értéktelen az az élet, amely teljesíteni akarta elhi- vatását, hogy azután a fényről és a csillogásról lemondva, hozzátartozóival éreztesse egészen haláláig a szeretet melegségét. A Si4nc/ bem utalja mindazt, ami Európát és a világot érdekli. A íűzetrűl-f üzetr* közli a fontosa'»» háborús és politikai eseményeket: Signal tudósit közgazdaság rói tudománytól, művészetről kultúráról, filmről, színházról Érdekes novelláival elszórakoztat Signal hozza a legjobb fényképeket, rajzokat és szinm képeket A Signa' a modern európai ember kitünően tájékozott képesfolyóirata. Ara 40 fillér Kolozsvár város gondoskodik saját hadlárváinak felneveléséről KOLOZSVÁR, julius 20. Az Országos Hadigondozó Szövetség előzetes hozzájárulásával Kolozsvár városa közgyűlési határozatban mondta ki, hogy a város hadiárváinak neveltetésére az állam- kincstár által nyújtott járadékon' felül szükséges összeget magára vállalja. Az ennek során felmerülő költségeket elsősorban a társadalom áldozatkészségéből fedezi, azt az összeget, ami ezenfelül még szükségessé válik, a város saját költség- vetése terhére irányozza elő. A társadalom önkéntes adományai eddig „A hadbai'onultak és hozzátartozóik gondozási és segélyezési alapjára“ folytak be. Ennek egyrészét pénzbeszedők havonként gyűjtöttek össze azoktól, akik havi megajánlást tettek, de adományát bárki közvetlenül befizethette a 46.975. számú csekkszámlára. A város közgyűlési határozata értelmében az emlitett alap cime ezután a következő lesz: „A hadbavonultak hozzátartozóinak és a ha- diárváknak gondozási és segélyezési alapja“. Addig is, amig ezt a címváltozást a csekkszámlán a posta is átvezeti, a hadiárváknak szánt önkéntes adományát bárki befizetheti a hadbavonultak és hozzátartozóik gondozási és segélyezési alapjára a 46.975. számú szekkszám- lán. Befizetési lapot a város népjóléti ügyosztályánál Farkas-utca 4., kapu alatt balra 1. ajtó lehet kapni. Tekintettel arra, hogy az emlitett alap gyarapításához még igen sokan nem járultak hozzá, a város polgármestere ezúton kér mindenkit, aki ezen hazafiui kötelezettségének nem tett eleget, hogy szóbelileg, vagy levelezőlapon jelentse be a város népjóléti ügyosztályánál, hogy mekkora havi ösz- szeggel akar hozzájárulni az alap fenntartásához. Jelölje meg pontos címét, hogy a város pénzbeszedői havonkint elmehessenek a megajánlott összegért. Azokat pedig, akik a nemes célra eddig is áldoztak, kéri, hogy a megváltozott gazdasági viszonyokhoz képest a megajánlott összeget felemelni szíveskedjenek. Az árvák erkölcsös és hazafias neveléséről, mint gondozó apák részint a tizes szervezet főtizedesei, részint az erre vállalkozó és az Országos Hadigondozó Szövetség hozzájárulásával kijelölt közmegbecsülésnek örvendő férfiak fognak gondoskodni MAROSVÁSÁRHELY, julius 20. A maros- vásárhelyi tői vény szék. mint rögtönitelő bíróság, hétfőn délelőtt 9 órakor kezdte meg Borbély Vince napszámos statáriális ügyének főtárgyalását. Borbély 1943 julius 5-cn szabadult ki a számos újvári fegyintézetből, ahol i éves börtönbüntetését töltette. Dédára utazott, ahol bement Bukovelnus linómé 1 ttam lakoshoz és tejet kért tőle. Kapott egy csésze tejet, majd egy kést kért, hogy azzal bakancsa szíját levágja. A késsel rátámadt az asszonyra és 30 pengő készpénzt követelt tőle. Az asszonyt kezén megsebesítette, majd a ház- behek közeledésére elmenekült a községgel szomszédos nádasba, ahonnan egy tehervonat- ra ugrott fel és elutazott Maroshé /ízre. Beállított Rusz Jánosné házába, ahol ezelőtt 10 évvel, mint szolgalegény dolgozott. Rusz ]á nosné lakását a következő éjszaka kirabolta és onnan 3000 pengő értékű ruhaneműt, szövetet és vásznát lopott el, amelyekkel Gyergyódit- róba utazott. Ott éppen akkor fogták el, amidőn Strauss Jenő szabómesternél nadrágot akart készít tetni. A főtárgyaláson Borbély azt állította, hogv nem tudja hány órakor tör: be, csak arnvit mondott, hoev alkon var volt és már sötétedett. A védő bcte-.-jesz.tette a meteorológiai intézet táviratát, amely szerint 1943 julius ’-)-en Maroshévizen 20 óra \y perckor ment le a nap és 21 órakor már sötét volt. A bircsá* kihallgatta a tanukat. Rusz Jánosne azt állító tta, hogy este 10 órakor tért nyugovóra ugyanazon telken levő konyhájában és Borbély ugyanebben az időpontban tört be. A bíróság hosszas tanácskozás után ugv döntött, hogy az ügyet rendes bíróság elé utalja, mert a. bíróság nem tudta pontosan megállapítaná, hogy a betörést az elsötétítés ideje alatt követték el, vagy sem. A bíróság figyelembe \ette a védelem által becsatolt táviratot a meteorológiai intézet jelentéséről. Megállapította, hogv ilyenformán a betörést még ha sötétben ;s, este 9 órakor is véghez vihette Borbély. Rusz Jánosné egyedüli vallomása nem volt a bíróság számára megnyugtató bizonviték. így tehát Borbély Vince ügyét rendes bíróság ele utalták. REFORMÁTUS POLGÁRI ISKOLA NYÍLIK MEG KOLOZSVÁRON. A magyarutcai református egyház iskolája épületében (Magyar-utca 68.) református polgári iskolát létesít, melyet szeptemberben nyit meg. A jelentkező tanulok száma határozza meg, hogy az iskola két elsőosztállyal, vasrv mind a négy osztály- lyal kezdi működését. Felhívja ezért az egyház a szülőket, akik polgári iskolában akarják taníttatni gvermekeiket. hogy azokat beírás végett jelentsék be a magyarutcai iskolában naponkint 8—10 órák között.. Jelentkezhetnek fiú- és leánytanulók egyaránt. Megmenekült a kötéltől a büntetett előéletű napszámos
