Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-17 / 159. szám
r ELLENZÉK ______________________________ „A székely kincseket és értékeket fel kell tárni“ Helyszíni beszámoló Zsindely Ferenc kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter székelyföldi szemleutjáról CSÍKSZEREDA, július hó. A Székelyföldnek, do különösen Csik és Három- szűk vármegyéknek nagy ünnepe volt. Nagy és szívből jövő, mert ez a nép a felszabadulás első pillanatától érezte, hogy Zsindely Ferenc dr., akkori miniszterelnökségi államtitkár, mostani kereskedelemügyi miniszter külön és mély szeretettel kezeli, intézi ennek a sokat szenvedett földnek és népének minden ügyes-bajos dolgát. Rég várta a székeiy- seg ezt a látogatást. Nem csoda, hogy amikor este kilenc óra után a Csíkszeredái vasúti állomáson kiszállott a Hargita- motoros termes kocsijából, eget verő éljen fogadta. Ebben az éljenben benne zengett, zúgott és remegett a székely nép minden szeretete, jókívánsága . . . | Ez nyilatkozott meg Farkas Pál rendőrtanácsos jelentkezésében. Kovács Károly I dr. főispán rövid üdvözlésében és Ábra- J hám József alispán keresetlen szavaiban j Az ,.Isten hozott“ szavak igaz, mély, ma- , gyár értelemben csengtek ... | A kereskedelmi miniszter fel- , avatta az ötvenágyas esik- j szeredai szállodát i Nem üres kézzel jött kereskedelmünk | és közlekedésügyünk minisztere. A sok- . sok nagyszerű ut és más épület után Csíkszeredában korszerű, 50 ágyas, a legkényesebb igényeket is kielégítő szállodát adott át. Az első céltudatos és kor- j szerű épületet, mely az idegenforgalom tudatos felkarolása, elősegítéséhez vezet. I Nyugodt lélekkel meg lehet és m°g is kell állapítani, hogy ehhez hasonló szállodája nincs még egy a Székelyföldnek. Ennek az épületnek az előcsarnokában fogadja Szász Gerő polgármester, Csíkszereda megyei város lakossága és képviselőtestülete nevében Zsindely dr. mi- I nisztert, ki felesége kíséretében lép a terembe. A várossal együtt az egész vármegye tiszteleg a miniszter előtt s ennek keresetlen szavakkal ad kifejezést Kovács Károly dr. főispán, a csikverebesi szabad székely s igy ősnemes egyszerű székely család tehetséges fia, amikor megállapítja: a székely ember örömmel emlékszik vissza gyermekkorára, amikor vendégeket várt és fogadott a család. A székely gyermek kétféleképpen osztályozta az érkezőket: akik hoztak valamit s akik fejtetőn ,,barack“-kal jutalmazták a parolát . . . Most olyan vendégeik vannak a székelyeknek, akik nem üres kézzel jöttek. Szeretetüket hálával, komoly munkával, nagyrabecsüléssel igyekszik meghálálni ez a nép. Ez a szeretet igéretté- telre is kötelez: megfelelően, férfiasán élünk. Arra törekszünk, hogy a felénk áradó szeretetből édes hazánknak is haszna legyen. A Székelyföld természeti kincseinek feltárása Másnap reggel kilenc órakor a város képviselőtestülete, az Erdélyi Párt országgyűlési képviselői, felsőházi tagjai, a hivatalok és hatóságok vezetői tisztelegtek Zsindely Ferenc dr. miniszter előtt. A vármegye törvényhatósági bizottsága nevében Ábrahájn dr. alispán üdvözölte. Többek között megállapította, hogy a háborús körülmények között is nagyszerűen végzett és még elvégzésre váró munka tulajdonképpen a Székelyföld természeti kincseinek feltárása s ezen keresztül az egész magyarság érdekeit szolgálja. Őszintén meg kell állapítani —- hangoztatta nyomatékosan Csik vármegye alispánja —, hogy ezen a téren az utóbbi két esztendőben sokkal, de sokkal több történt, mint azelőtt évtizedek hosszú során át. A székely természeti kincsek feltárásával párhuzamosan a székely népnek, ennek a drága kincsnek a csiszolása is megkezdődött. Ez a munka nagy áldozatokat kíván, de hálás is lesz érte mindig ez a nép. Szász Gerő polgármester megállapította: Ma szállodát, korszerű épületet, nagy- értéket vett át Csíkszereda megyei város. Ennek a megyeszékhelynek a képviselőtestülete ilyen céllal még nem gyűlt ősz- sze soha. Fokozott az öröm, mert a nép öntudatos segitőkezet érez. A múltban idegen célokat és érdekeket szolgált a Székelyföld többi részével egyetemben ez a nép is. Idegen zsákokat tömött, táplált a kemény munka, a véres verejték. A szegedi gondolatnak kellett ide érnie, hogy megváltozzék minden. A jövőben öntudatos magyar erővel, akarással és munkával áll a magyarság keleti bás- tyafolcdn u székelység és minden körülmények között teljesíti hivatását. „Minden öntudatos magyarnak a székely felé kell néznie!“ Néma csendben válaszol a miniszter. Többek között leszegezi: — Ahitatos és hálás szívvel fordulok a Mindenhatóhoz, hogy ti itt vagytok, erős magyarok, itt éllek és maradtok. Nem régen nyíltak ki a magyar szemek. Most látnak. Most érkezett el a látás ideje. Minden magyarnak, aki hivatást érez önmagában, aki építő szándékkal, öntudatosan él a fajtájáért — a székely Jelé kell néznie. A kötelesség mellett az a belső tudat hoz ide, hogy a magatok helyén, ősi földeteken, keményen kell állnotok, hivatást teljesítenetek. Jól tudjuk, érezzük — ez a szerep sohasem volt veszélytelen. A helytállás egyik nagy követelménye, hogy ennek a népnek minél erőteljesebb és in él egészségesebb rajokat kell kibocsátania, útnak indítania ölök magyar célok felé, a magyar élet porondján. — Belekapaszkodom abba az ígéretbe, hogy öntudatos magyarsággal álltok, állunk helyt. Fontos ez. Sokat mulasztottunk. Mulasztottunk, ott is, ahol nem volt idegen megszállás. S mulasztottunk idegen megszállás előtt is. Most a cselekvések pillanatában érezzük a magyar öntudat hiányát. Ezen a téren a lehető legtöbbet kell pótolni. Szentül hiszem s ebben a nehéz időben is érzem, hogy hajna- lodik, virrad! A magyarság ocsúdik nehéz, kóros álmából. Ez az első lépés! Ennek ezer jelét látom. Meg vagyok győződve: nem maradunk az ocsudásnál, megbirkózunk a nehézségekkel, mert ez a hivatásunk, mert ezt követeli, parancsolja a jövőnk. Ez a munka szólít, ez a munka kötelez, ez a munka egytáborba szólít minden magyart. Zsindely Fere cminiszter székelyföldi szemleutja A rövid, de annál felemelőbb ünnepség után a Hargita-fürdőre rohannak a gépkocsik. A Hargita-fürdore, uhová két évvel ezelőtt gyalog is nehezen lehetet felvánszorogni, ma a lehető legnagyobb sebességgel, percek alatt szalad fel a gép... A Ilargilafürdőre, hol a nagyszerű fejlődés indult, ahol a miniszter 16 szobás korszerű szálló alapkövét tette le. Napokon, heteken belül uiabb kövek ezrei, téglák tizezrei kerülnek egymásra, hogy hónapok múlva tető, vakolás, korszerű berendezés hirdesse az elhatározó készség, a munkaerő eredményét . . . Nagy és rohamos fejlődésnek indult a HargitafürrlŐ. A székelység e nagyszabású és nagvértékü természeti kincse most- < már tényleg gyors és megérdemelt feltá- I rásra kerül. Az alapkőletétel során leszögezte Zsin- j dely dr., hogv a megkezdett munkát folytatják és befejezik, mert ezt követeli az egységes és osztatlan magyar jövendő. Hargitafürdöről Zsögödfürdőn, a csik- szentmárton-uzi, mult esztendőben épült ut megtekintése után, Tusnádfiirdőn keresztül Sepsiszentgyörgyre utazott a miniszter, Ujtusnád és Tusnádfürdő között részletesen tájékozódott Zsindely dr. a Szentanna-tóhoz vezető útról. Kijelentette, hogy az építésre kerülő útnak a környező falvak gazdasági érdekeit is szolgálnia kell. Háromszék határán Kászonyi Richard főispán és Barabás Andor dr. alispán fogadta a minisztert és kíséretét. Bükkszá- don megtekintették az uj vasúti bekötőutat és más utbaeső útépítéseket. Seosi- szentgvörgyön ebédeltek, majd újból Csik felé vették útjukat. Csíkszeredán Kovács Károly dr. újból csatlakozott a miniszterhez, aki a Gyilkostóhoz hajtatott. Európa egyik legszebb természeti kincse s az odavezető ut megtekintése után a Makkav-villában szállt meg Zsindely miniszter, hogy másnap reggel a gyergvó- szentmiklósi állomásra hajthasson, ahonnan a Hargita-motoroaon a fővárosba utazott. ) Zsindely Ferenc dr. miniszter és felesége látogatása mély és emlékezetes benyomást hagyott a székelységben, mert őszinte, igaz barátok látogatták meg ezt a sok but, bánatot, nyomorúságot látott földet és népét. Ferenc* Gyárfás ,,A buzaszem, ha el nem vettetik a földbe, egymaga marad; de ha e'*. vetik, ott csodálatosan átalakul és sokszoros termést hoz.“ Hüs cs dísztelen magyar templomok áhita- to> csöndjében sokszor hangzottak fel Erdély földjén Jeremiás próféta siralmainak szavai. E töredékben benne van a munka és áldozat dicsőítése, az önző és közösségi ember lelkisége, az örökkön megújuló emberi akarat diadala. Ezekkel a szavakkal indult el most is majdnem három év feszülő akaratából a dél- erdéíki magyarság első szépirodalmi szemléje, hogy levonja belőle a nagy tanulságot; „Csak az önző, egyedül magára gondoló, saját külön érdekeit kizárólagos célnak tekintő ember élete és tevékenysége semmisül meg nyomtalanul; az a munka és az az áldozat, melyet másokért, magasabb célokért vállal valaki, nem vész kárba. hanem bensőséges áldást hoz. Az evangéliumi példázatnak igazságát mindenki előtt láthatóan illusztrálja a természet rügy fakasztó, tavaszi pompája, mikor a téli dermedtség után a nemrég még fagyos, fekete rögökön uj élet virágzik ki azokból a magvakból. melyek a sötét téli éjszakákon halottként pihentek a föld- méhében“. 8 Megható érzéssel lapozzuk a délerdélyi magyarság első irodalmi folyóiratának első számát, Lapjaiból mintha áradna felénk nagy küzdelmek dicsőséges korszaka. A húszoldalas, havonként megjelenő szépirodalmi és keresztény közművelődési szemlét „Havi Szemle“ cimen Fischer Aladár, Olosz Lajos dr., Vita ZsigFéiévszásados külföldi önszeköttetéseim lehetővé teszik hozy finom solingeni acélárukban és szemüvegekben még mindig a leg' jobbat és viszonylag olcsón tudom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henke's solingeni iker-jegyű zsebkések, o lók, borotvát, kerti eszközök, valamint önborotváió-peaagék gyári lerakata: KUN MÁTYÁS FIA Kolozsvár, Kossuth lajos-u. í. mond szerkesztőbizottsági tagok közreműködésével Molnár Árpád szerkeszti és az aradi „Vasárnap“ nyomdai müintézet adja ki. A „Havi Szemle“ megindulásához Gyárfás Elemér, a Romániai Magyar Népközösség elnöke irt bevezető sorokat. A Gondviselésbe vetett rendületlen hit és elnémulni nem akarás csendül ki sorai közül.: „A jelen nehézségei, bajai. szenvedései ne rombolják szét reménységeinket, hanem fájdalmainkból merítsünk erőt arra, hogy teljes szívvel és lélekkel bekapcsolódjunk a kereszténység nagy gondolataiba s rendületlenül bizzunk abban, hogy a Megváltó, aki legyőzte a halál fullánkjait s tudott a háborgó tengernek is parancsolni, gondját viseli a mi sorsunknak is_ Ennek a gondviselő jóakaratnak egyik bizonyítéka. hogy oly hosszú idő után a délerdélyi magyarság .e havi folyóirata ismét megjclen hetik“, Fischer Aladár „Akácfa“ cimü cikkéből vesszük az alábbi sorokat: „Egy Afrikát járt oroszlánvadászunk előadásának utolsó mondatára emlékezem: lehúztam az ablakot, akadhat csapott be rajta; tudtam, itthon vagyok. Az akácfát megszoktuk a mi fánknak tekinteni. Lehet, hogy jogtalanul. A népek oly önzők! Sok mindent tartanak a magukénak. Talán még a jó Istent is. De falvainkban akác sorosak az utcák. Rónáinkon a láthatárt akácerdő szegi. Szeretjük ezt a fát, az akác nekünk az itthont jelenti... Az akácnak ezerszálu a gyökérzete, van törzse, szerteszét szaladó ágazata. rajta az összetett levelek, az ihatos virágok, a szúrós tövisek. Mennyi ellentét! Es minden szerv más feladatot teljesít s mindez együtt a mi kedves akácfánkat adja Az akác igénytelenségét, szívósságát, törhetetlen élniakarását már gyermekkoromban megbámultam. Keményre taposott udvarunk sarkában egy akác sarjadt ki. Levágtam. Ostornyélnek, vagy karikahajtó botnak vagy egyszerűen suhogó vesszőnek. Az akác a következő évre újra kihajtott. Oh, ha ez a lap, amely most indul, egy _________________1113 J n 11 u » 17. ku síkét hasonlítani tudna a ///< akutunkhoz.J Hogy erre a lapra 11 art mondhatta mindem künk, hagy a mienk. Hogy eljusson a éirv.b i\ rí a falvakba. Hogy meghitten köréje lehr, ten telepedni egy kit bt szélgeit re ()h, bár >i a lap egy szerény kitértél Volna afelé az ukú fiié, rnciy majd a gyökereit a lel kurd: be in i látva Összefog minket, hogy ne legyünk továbbra it fütohomok! Oh, ha ez a lap megtanítana minket arra, hogy a tok ellentét í: különböző feladótok ellenére is egy fát alkotunk i mindegyikünknek úgy keit működnie, hogy a fa ne miattunk sínylődjék, meri azt akkor Valamennyien megérezr.ük. Ls bár megtanítana minket ez. a iap arra, hogy ne csüggedjünk, mert van bennünk annyi életerő, amennyi a nehéz idők elviseléséhez, szükséget es elet lebe tőségeinknek évek óta tartó nyirbálnia után, melyet az. egész világgal együtt közösen tűrünk, eljön majd az ideje annak is, hogy sudárba szökjünk s virágot hozzunk . A délerdé!>i magyarság szemléjét ott élő Íróink és művészeink müvei alkotják. Vita Zsigmond Szombati Szabó Istvánról értekezik, Kacsó Sándor „A táltos malac“ cimen irt uj népmesét. Abafáy Gusztáv Móricz Zsigmondija] foglalkozik, Berthe Nándor dr. Garay ioo éves; ,,Obsitosát“ méltatja, Schveitzer József dr. a fenyőfa titkairól irt, mig Olosz Lajos, Szemlér Ferenc, Nagyfalusy Mibaiy, Bojthos Mihály és Galió Géza versekkel, Ar- gay György a Bizalmatlan parasztról“ irt rajzával szerepel. Wass Albert pasztellképei és Aczél Ferenc szénrajza díszítik a szemlét. A figyelőben a délerdélyi magyarság kulturális életéről kapunk képet. a Ez a kép kietlen és vérszegény. Kultúrál** megmozdulások alig vannak. A könyvkiaüá. majdnem 6—8 oldalas különlenyomatokra szó ritkozik. Ami említésre méltó: Szentmiklón ITrcnc és Vita Zsigmond; „Magyar népmesék-' kiadása, amely most a 2. kiadást érte meg cs Musrtai László dr. Körösi Csorna Sándor elet rajza. Nemsokára megjelenik Vita Zsigmond szerkesztésében a délerdélyi magyar költők antológiája. A képzőművészet terén élén- kebb a tevékenység: Aradon, Temesváron es Brassóban rendeztek gyűjteményes kiállítást igen szép sikerrel. A zeneművészet azonban tökéletesen néma. Egy verseskötet bírálatából vesszük: „Az. irodalmi élet hallgatását felhasználó sokat akaró kezdők helyett inkább örülnénk, ha a kellő önkritikával dolgozó nevesebb íróink adnák ki munkáikat“ Egyébként az aradi Kölcsey Egyesület irodalmi pályázatot tűzött ki: i. Erdéivi tudósok és irók élete és munkássága az emberi mű velődcs szolgálatában. 2. A magyar lírai költészet eszmevilágának fejlődése Balassa Bálinttól máig. Pálvázhatnak a romániai magyar tannyelvű fiú- és Icányközépiskolák tanulói. H A „Havi Szemle“ célja a szórakoztatás h a szórakozva tanítás. Vigyáznak, hogv minél több magyar vonatkozású olvasnivalót ad janak testvéreink kezébe s minden soruk alta! .munkálják a közösségi szellemet. Ismertetésünket mi is Gyárfás Elemér szavaival zárjuk; , Adja Isten, hogy ez az első szám -:e tűnő epizód legyen, hanem első lépcsőfok azon a meredek utón, mely sok problémá ik megoldásához vezet“. (s2e ) Egy színtársulat jubileuma Bármennyire 6ok és változatos legyen s mai élet szerzációsorozata, ne feledjük, hogy a múló évek jubileumokat hoznak a ma embere elé 6 emlékezni késztetik ot. Ezelőtt háromszáz évvel, pontosan 1643 június 30_án Pariéban egy otthonról és az egyetemről megszökött nyugtalan fiala.ember, Jean Baptiste Poquelin szerződést irt alá két párisi jegyző előtt egy „komediástársulat megalapításáról, melyet büszkén ,,L Ié.ustr“ Théatre''-nak kerezstelt a színházat imádó alapitó, akit Moliére néven emleget a szinhfz- történet. > Nem kis e6etrny volt ennek a komédiás. társulatnak a megalapítása. Abban az időben történt ugyan 60k más as fontosabb esemrnv. De ma, háromszáz év távlatából visszatekintve látjuk, hogy akkor született meg a vili* legragyogóbb, legnagyobb, legelső színháza: a Comédie Francaise. Bizony ez a kis társulat, a Moliére ,,trou- pe“-ja vetette meg az alapját a francia színjátszás dicsőségben gazdag fellegvárának, a Comédie Francaise.nek, mely bölcsője volt és lesz az európai szinmü védetnek Nem volt sem fényes, sem gazdag ez a molüérei társaság. Többször megtörtént, hogy az igazgaíói.rendezői-szerzöi minőségben munkálkodó MoHére_t az adósok börtönébe csukták. A „társulat’* azonban törhetetlent dolgozott, Több mint egy évtizedig járta a francia vidékeket 6 közben játszotta Moliére darabjait, minden idők legsikerültebb jeliemvigji- tékait, mig egyezer a „Képzelt beteg" előadása közben „finist" nem kiáltott, a nagy rendező, a Halál. Nem nagy „eset" a mái szenzációkhoz képest egy komédiástársulat megalapítása, ami éppen háromszáz esztendővel ezelőtt történt Parisban. De a „társulati' igazgatója Moliére volt s utódja a színjátszás ragyogó palotája; a Comédie Francaise. Hét csak ezért emlékezzünk... Jó néha *zá- montartani a> régi dolgokat.. Megjelent a délerdélyi magyarság irodalmi folyóiratának első száma
