Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-23 / 140. szám

X 1943 június 33» EttENZEI «I VíqU lâz&tţ: Amzól ítduntsiuU,.. Besztercei UecewdcíZ Pünkösd, ünnepén látogatást tettem a besztercei székely telepen, Örvendetes volt látni, hogy az Udvarhelymegyéből Besztercére telepített székely vitézek és atyhai gazdák milyen' lelkesedéssel és öntudattal illeszkedtek bele uj életkörül­ményeikbe. Erről különben annakidején részletes cikkben beszámoltam az Ellen­zék hasábjain. Hozzá tartozik a látogatás tapasztalataihoz, hogy ekkor készültek annak a székely gyermeknek kereszte­lőjére, aki már az uj otthonban született. Azóta, mint Besztercéről írják, meg­történt a keresztelő. Kiss Gergely aty­hai telepes István nevű fiát Lestyán fő­esperes keresztelte meg és a keresztelő ünnepségén résztvett a telep egész la­kossága. Mind a harminc telepes család. Bizonyságául annak, hogy örömben és bánatban együtt vannak. Biztató jöven­dő jele, hogy az első családias jellegű összejövetelre keresztelő szolgáltatott al­kalmat. Az újszülöttel együtt 215 lakója van a besztercei székely telepnek, amely uj magyar célkitűzések kiinduló állomá­sát jelenti. Dióssy Géza, a kolozsvári Jföldhitelinr tézet igazgatója vállalta az újszülött szé­kely gyermek keresztapaságát. Háláju­kat és ragaszkodásukat akarták ezzel ki­fejezni vele szemben a székely telepesek. A Földhitelintézet ugyanis a lehető leg­kedvezőbb feltételek mellett juttatta hozzá az atyhai telepeseket a besztercei földhöz és szeszgyár részesedéshez és az­óta is mindenben támogatja őket. A szé­kely családok megbecsülik és értékelik a gyermekáldást. Tudják, hogy mit je­lent a magyar jövendő szempontjából a nemzet szaporodása. Nem tanultak sta­tisztikát és nem kis érték' figyelemmel a születések és halálozások országos arány­számát. Mégis hálát adnak a Mindenha- ■ tónak a gyermekáldásért és életük célját abban látják, hogy gyermekeiknek ke­nyeret adhassanak. A múltban a rövid­látó politjjca nem gondolt arra, hogy a székely népfelesleget el kell elhelyezni. Ezért kényszerültek a székelyek tízezrei arra, hogy vándorbotot vegyenek a ke­zükbe és szülőföldjüktől távol, idegenben keressenek megélhetést. Legyen a besz­tercei székely keresztelő a magyar jővén* dő záloga. A boldogabb magyar jöven­dőé, amelyben a haza értékelni és be­csülni tudja a székely népszaporulatot és biztosítja azoknak megélhetését, akik a magyar állam legbiztosabb pillérei. UadUáxy, Sande# indítványa A közelmúltban tartották meg Székely- kereszturon a báró Orbán Balázs kollé­gium 150 esztendős jubileumát. Az or­szág minden részéből összegyülekeztek a véndiákok és megható kegyelettel hódol­tak az Alma Maternek. Felszólalásaik­ban arra törekedtek, hogy az ősi kollé­gium iránti szeretetüket necsak szavak- • kai, haoem tettekkel is bizonyítsák. így többek között meg kell emlékezni arról az indítványról, amelyet Hadházy Sándor, I az unitárius egyház íopénztárnoka egy­milliópengős alapítvány létrehozása ér­dekében tett. Szeretettel és elismeréssel számolunk be erről az indítványról, amely Hadházy Sándor önzetlen lelke­sedésének egyik legszebb bizonyítéka. Erdélyszerte ismerik Hadházy Sándor nevét, aki . egész munkás életében a ma­gvar közösségért dolgozott. Számtalan intézménynek volt vezető tagja és most is kiveszi részét minden magyar meg­mozdulásból. Az ősi iskola anyagi alap­jainak megerősödésére azt javasolta, hogy minden unitárius és minden vén- diák^ legalább egy pengővel járuljon hozzá évenként a székelykereszturi Or­bán Balázs kollégium fenntartásához. Az összeg igazán jelentéktelen, de idők múl­tán mégis össze lehet hozni azt az egy­millió pengőt, amelyre az inditvánvozó gondolt. Csak az kell hozzá, hogy meg­felelő szervező erővel gondoskodjanak a hozzájárulás behajtásáról. Az ünnepségek régen lezajlottak már.' Utólagos refle­xióként jegyezzük fel Hadházy Sándor indítványát, amely megérdemli, hogy ál­landóan felszínen tartsák és az ünnepi hangulat után a hétköznapok küzdelmei között ne merüljön a feledés homályába. Uanyya'&diito. te$z & Uoitó-i J^teUi-Uas'titkát Néhány hónappal ezelőtt a költői törté­nelmi nevezetességű Teleki-kastély a Hangya szövetkezetek tulajdonába ment át. Teleki Sándor gróf egykori 'otthoná­ba fi Q Hangya -tisztviselők szamára, üdü­lőtelepet létesítenek. Ugyancsak a Han­gya vásárolta meg a kastélyhoz tartozó gyönyörű parkot is, ahol Petőfi Sándor fiatal feleségével együtt gyönyörködött, a vidék pompás szépségében és a feled­hetetlen látvány hatása alatt egyik örök- életű költeményét, a Szeptember vég én-t megírta. A parkban még ma is virul az a két somfa, amelyek alatt, a magyar sza­badság költője elmerengett az élet mú­landóságán. Megvan a kőasztal is, ahol a hagyomány szerint ß Szeptember végén megszületett. A szinmagyar Koltó-Katalin község la­kóinak az a kívánsága, hogy a Hangya üdülőtelep vezetősége 'fordítson megkü­lönböztetett gondot a Petőfi-kultusz ápo­lására. Az idegen uralom alatt nem nyí­lott alkalm erre, mert a román hatósá­gok vezetői irredenta megnyilatkozást láttak abban, ha a kohói kastélyt Pető­fire emlékező magyar zarándokok felke­resik. Egyszer mégis sikerült a Kölcsey Társaságnak Petőfi-ünnepélyí. rendezni, amikor Erdély egész magyar társadalma u napi/ költő emlékének hódolt.. .Jogos és érthető a kohóiaknak a.z a kérése, hogy a kastélynak azt a szobáját, amelyben Petőfi, mézesheteit töltötte, ne építsék, át. Az történt ugyanis, hogy az átépítési munkálatokat vezető vállalkozó, nyilván túlbuzgó tévedésből ketté akarta osztani a Petőfi-szobát is. Az első téglákat már le is rakták, hogy a szobát ketté válasz­szák, azonban a község vezetőségének tiltakozására abba hagyták a további munkálatokat. Biztosra vesszük, hogy a Hangya szövetkezetek vezetőségének nem volt tudomása erről és sürgősen megte­szi az intézkedést, hogy a Petőfi-szobán ne történjék semmilyen változtatás. Nemcsak a Petőfi ir.ánti kegyelet paran­csolja ezt, hanem az idegenforgalmi szempontok is, hiszen az a cél, hogy Költőt minél többen keressék fel és a látogatás során megismerjék a község munkás és minden magyar cél érdeké­ben önzetlenül dolgozó lakosságát. 25.000 embert tett hajléktalanná a törökországi földrengés Isztanbirlból jelenti a TP: Vasár­nap 18 óra 33 perckor hatalmaserejü földrengés pusztította el a Márvány- tenger mellékén fekvő A (la pazar ne­vű várost az izmiri öbölben. A föld­rengés — mint az ujabb részletek jelentik — csaknem teljesen elpusz­tította a várost. Adapazair lakóinak száma meg közeli tőén 25-000. A föld­rengés során elpusztult a telefon és távíróhálózat és számos vasúti hid. Az isztanbuli lapok jelentése -szerint a város házainak 25—40 százaléka teljesen elpusztult, ezenkívül min­den ház többe-kevésbé megrongáló­dott. A katasztrófáinak több mint ezer halálos áldozata van. Izmirből és Isztanbulból még az est folyamán segélyvonatok indultak Adapazarba. A földrengés tulajdonképpen már reggel 9 órakor megkezdődött Kelnt- Anatóliában és az egész nap során továbbhaladt egy olyan vonalban, amely Erzerumból indult ki és Iz­mir felé tartott az Égei-tenger part­jára. A földrengés hevessége helven- kint különböző volt. A katasztrófa súlyosan érintette Adapazaron kívül Gevzi és Arifiye helységeket is, ame­lyek ugyancsak az isztanbul—izmiri vasútvonalon feküsznek. 1 szianbúi­ban egy órán belül 5—6 földlökést észleltek, a leghevesebb rengés 18 órakor jelentkezett. 19 óra 30 percig még számos kevésbé erős földlökés volt észlelhető. Adapazarban egyetlen épület sem maradt épen. Huszonötezer lakos vált hajléktalanná. A szomszédos Hendep és Geywe helységekben is súlyos károkat okozott a földrengés. Egy szemtanú jelentése szerint a vá­ros valóságos romhalmaz. Az utakon sátorokat vertek, .katonaság és rend­őrség dolgozik a romok eltakarítá­sán s az áldozatok mentésén. Az adapazari elektromos központ szin­tén súlyosan megrongálódott, úgy­hogy a város és a vidék villanyvilá­gítás nélkül, maradt. Az egész lakos­ság szabad ég alatt töltötte az éjsza­kát. A börtön is összeomlott, úgy­hogy ki kellett üríteni. A városban nagy tüzek keletkeztek, amelyeket még mindig nem sikerült eloltani. Időközben sikerült helyreáll itatni a vasúti közlekedést. Összefogni és fegyverkezni! Az erdélyi magyarság hazafias kötelességeiről tartott előadást a2l-es honvédek bajtársi közösségében Almay Béla vk. alezredes KOLOZSVÁR, június 23. Az unitárius , kollégium dísztermében rendezte meg nemzet- védelmi előadását a volt m. kir. kolozsvári 21. honvéd és 21. székely gyalogezredek baj­társi közössége. Az előadást Suhayda Kálmán t. százados nyitotta meg. A Magyar Hiszek­egy elmondása után Suhayda.Kálmán százados röviden ismertette az összejövetel célját, amely a belső ellenség alattomos fegyvereinek ismertetése és az az elleni védekezés. Meg­nyitójában hálatelt szavakkal emlékezett meg országgyarapitó Kormányzónkról, akit az összegyűlt szépszámú közönség lelkesen ün­nepelt. A megnyitó után Solymossy Olivér t. hadnagy Rostás József: „Győzni kell!“ cimü nagyhatású versét' szavalta el igen szép siker­rel. Az összejövetel kiemelkedő pontja volt Almay Béla vk. alezredes nemzetvédelmi elő­adása. Beszédének bevezetőjében beszélt a katonai szellemről és megállapításként leszö gezte, hogy a magyar katona a most folyó háborúban nem azért harcol, hogy embert öljön. ha­nem azért, hogy szeretteit megvédje a pusz­tító ellenségtől és ha kell, a családjáért, a hazájáért életét is tudja áldozni. Kitért ezután Almay alezredes a suttogó pro­pagandára, amelynek gyökerei mindenkor a magyarságtól fajilag teljesen elütő cs ellensé­gesen viselkedő náció érzületeiből táplálko­zik. Beszelt a szeretet törvényéről, amely azonban a háborúban nem állja meg a helyét tökéletesen. Kitért ezután a suttogó propa­ganda eszközeire. Példaképpen felemlítette azoknak a „bizonyos robbanó töltőtoilak- r.al\‘ az ügyét is, amelyet, mint ismeretes, az egyik külvárosi telken találtak meg. 's könnyen hivő suttogó propaganda ezután ezt a leletet úgy- igyekezett beállítani, mint az ellenséges repülőgépek által ledobott harci eszközt, amely az áldozatost igész sorát lógja majd szedni. Kiderült azutin az alapo­sabb vizsgálatnál, hogy a kérdéses töltőtollak közönséges tollak, amit valaki vagy riadalom- keltésből dobott el, vagy pedig lopta vala­honnan s miután értéktelenségüknél fogva ér­tékesíteni nem tudta, ágy szabadult meg tőlük. Foglalkozott Almay vk. alezredes a 2. had­sereg téli visszavonulása nyomán keletkezett suttogó propagandával is. Részletesen vázolta, miképpen indult el a rágalomhadjárat a 2. hadsereg ellen, amely végülis a magyar és a német vezérkar ama jelentésében dőlt meg, amely elismerte az egész világ előtt, hogy a magyar hadsereg volt, az amely utolsó­ként vált le a Donból, tehát az utóvédek utódvédjeként hagyta el a hadműveleti, te­rületei. Beszélt a továbbiakban a felekezetközi békét- lenkedésekről. a turáni átokról, az erdélyi és anyaországi közötti megkülönböztetésről s mindazokról az ellentéteket szító kérdésekről, amelyek a nemzetközi zsidóság kezdeményezé­sére kerülnek be a magyarságba. Beszédének befejezőjében arra kérte a hall­gatóságot, ne adjon hitelt a suttogó propagandának, ne igyekezzék az ellentétek esetleges szitásával azokat még jobban elmélyíteni. Az ittélő magyarságnak csak egy köteles sége van és ez■ összefogni és fegyverkezni — fejezte be beszédét. Almay Béla vk. alezredes nagy tetszést ara­tott beszédét Karádi Nagy Lajos főhadnagy köszönte meg a 21-esek bajtársi közösségének nevében, egyben megfogadta a hallgatóság ne­vében. hogy az adott tanácsokat követni fog­ják. Ezután Sántha Ferenc Szilágyi Béla egyik hazafias versét szavalta cl. majd a tartalmas nemzernevelő előadás a Himnusz eléneklésével befejeződött. LEVÉLPAPÍR OS AT minden szili­ben és minőségben kaphat az „Ellen- tyás-király-tér 9. Telefon 11—99. fi délvidéki írók köszöneté Szeretettel és hálával emlékezik meg a ,,Kalangya“ cimü délvidéki irodalmi és művészeti folyóirat, legutóbbi száma arról a meleg fogadtatásról, amelyben Erdély részesít ette a Délvidék Íróit. A Kala agya nagy cikk keret,eben beszá­mol a Magyar Újságírók Egyesülete Erdélyrészi Tagozatának délvidéki est­jéről, amelynek keretében a könyvna­pokra Kolozsvárra érkezett délvidéki irók bemutatkoztak az erdélyi közön­ségnek. R.észletesen ismerteti a cikk báró Kemény Jár^os megnyitó beszé­dét és rámutat arra a hasonlatosság­ra, amely az idegen elnyomatás alatt a délvidéki és az erdélyi irodalom meg­szervezésénél és kialakulásánál meg­nyilatkozott. A Délvidéken Szenteleky Kornél végezte ugyanazt a munkát, amiţ Erdélyben Kuncz Aladár. Ki­emeli a Kalangya, hogy dr. fí.eők An­dor szabadkai főispánnak, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság társelnöké­nek nagyhatású beszédét sokszor sza­kította félbe a közönség tetszésnyilvá­nítása, különösen akkor, amikor a bácskai és az erdélyi magyar lélek kö­zös vonásait méltatta. Meleg elismeréssel emlékezik meg a lap Török Erzsébetről, a nagxj- nevü kolozsvári énekmüvésznőről, aki Kiss l^ajos délvidéki népdalgyűj­téséből adott elő néhányat Farkas Ferenc, a kiváló zeneszerző, a ko­lozsvári Zenekonzervatórium igazgató­jának feldolgozásában és kíséretével. A kolozsvári szereplők közül meleg sorokban méltatja Kormos Már­tának, a Nemzeti Színház tagjának nagyszerű szavalatát, aki Szenteleky Kornél verseinek hangulatát finom és megértő művészettel éreztette. Megál­lapítja, hogy Lantos Béla. az igazi mű­vész szerencsés megérzésével találta el a bácskai költők verseinek hangulatát. Végül köszönetét mond a kolozsvári új­ságírók munkájáért és V é q h József ügyvezető alelnök lelkes fáradozásáért. A Kalangya cikkét a következőkben fejezi be; »Meg kfll még említenünk, hogy a kolozsvári napilapok, az Ellen­zék. a Keleti Ujsár± a Kolozsvári Esti­lap és a Magyar Újság • szinte verse­nyeztek egymással abban, hogy a dél­vidéki magyar Íróidról minél melegeb­ben és minél többet írjanak. Meginter­júvolták R,eők Andor főispánt és az írókat, akikkel személyszerint külön- külön foglalkoztak. Vasárnap számaik­ban pedig délvidéki irók és költők no­velláit és verseit közölték. Mindent, összegezve, a délvidéki magyar irók kolozsvári szereplése minden tekintet­ben és országos viszonylatban is jelen­tős és fontos irodalmi, sőt irodalom1- történeti esemény volt, amely egyúttal Erdély és a Délvidék szellemi életében a kapcsolatok uj lehetőségeit tárta fel.“ ESPERESI LÁTOGATÁS A NAGYBÄ- ! NYAI UNIT. SZÓRVÁNYEGYHÁZ­KÖZSÉGBEN. Nagybányáról jelentik: A szokásos évi esperesi látogatás junius 27-én, vasárnap lesz a nagybányai unitárius szór­ványegyházközségben, s ezalkalommal az ün­nepi Isten-tisztelet keretében Erdő János espe rés mond egyházi beszedet. Isten-tisztelet után egyházközségi közgyűlést tartanak, míg ugyancsak vasárnap délután 5 órakor a nagy­bányai Kaszinó Egyesület helyiségeiben mű­soros fagylalt-délutánt rendeznek. A műsor keretében előadást tart dr. Abrudbányai Ede felügyelő gondnok. A vasárnapi nagybányai unitárius ünnepségekre a szórványegyházköz­ség nagyszabású előkészületeket tesz. Három ujabb nagyarányú betörés egyetlen nap alatt Kolozsváron KOLOZSVÁR, junius 23. Egyetlen nap le­forgása alatt három ujabb nagyarányú betörés ügyében tettek jelentést a rendőrség bűnügyi osztá. lyának. Az egyik a Taksony vezér-utca 19. számú házban történt, ahová ismeretlen tettesek ál- ku’cs segítségével behatoltak s Pataki Mi­hály lakásából két arany karikagyűrű:, ne­hány egyéb ékszert, továbbá ruha- és fe­hérneműt és néhány száz pengő készpénzt el­loptak. A másik betörés károsultja Cí*ena Zoltán Majál s-utca 31. szám alatti lakos, akinek la­kásába az éjszakai órákban hatoltak be a betörők és 3000 pengő értékű ruhát, fehérne müt, valamint egyéb dolgokat és készpénz t 1. szám alatti lakos a harmadik betörés ál- dozata, akinek lakásába a je'ek szerint szín­helye, akineki lakásába a lelek szerint szin­tén álkulccsal hatoltak be a betörők és ón­ná« több mint 500 pengő értékű ágvnemüt és fehérneműt és egyéb értéktárgyakat optak <0. Ez ujabb három vakmerő betörés ügyében i6 széleskörű erélyes nyomozást indított ,1 rendőrség bünüovi osztálya a 'ptleertk kézre kerítésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom