Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-12 / 132. szám
2 ellenzék 1943 Innia« 12. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ INVÁZIÓ Hí- Á kor? 1/ a kei kérdés io^l dko/t.uja a háboríts események megfigyelőit. A/. már véglegesén tisztázódott-, hogy az angolszászok először az afrikai Casablancában, majd a ^ ashingtoni f ehér Mázban végérvényes : elhatározták u kontinens} pi tras/a >á\ vn\ki- m lesét. Nemcsak az angol es az amerikai kormányhoz közelálló lapok kész tették, eiő a közvéleményt az. invázióra, hanem felelős angolszász, államférfiak is több alkalommal félreérthetetlen kiielentésbcn közölték erre- Tonatkozó szándékukat. .-1. angol hódit.mád 'legutóbbi ülése, Churchill afrikot szcrnleutja, Marshall tábornok, amerikai vezérkari főnök ' fonói skozasai, o brit háti seregek parancsnokainak kairói értekezlete, a gibraltari szikiadéul k:köto;ebcn megfigyelt szokatlan méretű mozgolódás, az eszakafrik.u kikötőkben összpontosított angol és amerikai ember és hadianyag 'tömege, a Szigeten megtöltött legutóbbi általa .os hadgyakorlat, az Olaszország ellen lankadatlan hevességgel folytatott és percröl- percre fokozódó legiháboru, a földközitengeri tengely után pótlóvonalak szigorú ellenőrzése, 'az olasz közvélemény ,,mcgpuhitására'' irányuló brit repülőhadjárat, a Spanyolország irányában tanúsított uj, ellenséges angol magatartás, mind, egytöl-egyig arra vallanak, hogy az invázió had;tervei készén állanak, a kísérlet előkészületei a befejezéshez közelednek és a nagy roham bármelyik pillanatban megindulhat. Hol? Mikor? Erre a kérdésre csak az angol szász hadvezetők tudnának válaszolni. A kérdés boncolásánál több szempontra terjedhet ki figyelmünk. Elképzelhető, hogy az angolszászok a lépésről-lépésre haladó partraszállási elgondolás mellett döntöttek. Ezt úgy értjük, hogy először az európai kontinens előterében álló támaszpontokat, köztük Szicíliát. Szardíniát, Korzikát, Pantellcriát. Lampedusát. Krétát. a Ioni és az Égertengeri szigeteket akarják birtokukba venni, majd c támaszpontoknak reménybeli felhasználásával indítanák meg döntő hadműveleteiket az európai erőd ellen. Másrészt jogosu't az az elgondolás is, hogy a szövetségesek úgynevezett villáminváziót szeretnének végrehajtani, amikor Európa partjait egyidőben rohannák meg nyugatról és délről a rendelkezésükre álló legnagyobb tengeri. légi és szárazföldi erőkkel. Itt azonban meg kell jegyeznünk azt, hegy a kockázat nagysága miatt nem valószínű ennek a lehetőségnek a megvalósulása. Kudarc esetén ugyan- as az angolszászok az anyagi veszteségen kívül szinte elviselhetetlen erkölcsi vereséget is szenvednének. A lépésröl-lépésre haladó invázió megvalósítását támasztja alá az az erőfeszítés is, amelyet az angolszászok tettek az elmúlt napokban Pantelleria és Lampedusa megszerzésére. Az olasz hadseregfőparancsnokság pénteki napijelcntése már sejteti, hogy a hős védők ellenállása a vége felé közeledik. Abban az egyszerű mondatban, hogy „ezernyi repülőgép éjjel-nappal, szünet nélkül, bombázók és vadászrepülőgépek felváltva támadják a védőket", egy drámai küzdelem körvonalai bontakoznak ki. Az olasz lapok őszintén kifejtik, , hogy Pantelleria védőinek .myagi adottságai, valamim az utánpótlás tökéletes hiánya oda vezethetnek, hogy az olasz közvéleményt ismer váratlan hadiesemény bekövetkezése ér heti. \ A budapesti Tudósi tó egyik ncwyorki távirata a/r közli, hogy az angol gyarmati katonaság I s/.akafrikából kiindulva másodszor is rohamra indul Lampedusa ellen. Ez a két koncentrált támadás a körülzárt szigetek sor sát szinte teljes bizonyossággal megpecsételi. A londoni lapok mértékkel, az amerikai újságok hatalmas cimbetükkel céloznak a közeli invázió megindulására. „Churchill bejelenti a küszöbön álló inváziót!'' - „Maidén készen áll a komidnált tengeri és szárazföldi offenzivára“ — igv hangzanak az amerikai lopok főcímei. Gyakran idézik az angolszász lapok de Gaullenak a minap tett kijelentését; ,,Holnap Marseillebe, holnapután Parisba!". A bázeli hiational Zeitung egyik legutóbbi számának vezércikke úgy vélekedik, hogy a Balkánnal kapcsolatos kombinációk háttérbe szorultak, mert az itteni akciók túlságosan nagy nehézségekkel járnának, Jellemző a török magatartásra hogy a svájci lap szerint I „a török európai hídfő túlságosán keskeny \ ve Ina arra, hogy ott tonieghadseregeket vonultassanak fel'1. A National Zeitung foglalkozik Spanyol- országgal is. A vezércikkírónak az a véleménye. hogy az angolszász idegháboru legújabb áldozata Spanyolország. Spanyolországot úgy állítják be az angolszász közvélemény előtt, mim amely teljesen egyoldalú tengely politikát folytat és nem tekinthető többe semleges- I nek. Éppen ezért, a svájci lap szerint, a szö- I vetsegesek vezérkarai megengedik maguknak, hogy terveik elkészítésében Spanyolországgal szemben bizonyos szempontból szabadnak érezzék magukat. Figyelmeztet a bázeli cikkíró nrr-i is, hogy a németek a Pireneusiknál is szilárd erőditmenyrendszert építettek ki. Néhány nap múlva azokban a kérdésekben, amelyekben ma még tübbé-kevésbé találgatá- 1 sokra vagyunk utalva, kétségtelenül világosabban lógunk látni. OLASZORSZÁG Az olasz sajtó hangját a f öldközi-tengeren lejátszódó rendkívüli fontosságú hadiesemények változékonysága irányítja. Az itteni helyzet alakulása miatt az olasz lapok jónak látják, hogy a katonai helyzettel kapcsolatban kihangsúlyozzák Olaszország derekas ellenállását a folyamatban lévő heves angol amerikai légi és tengeri támadásokkal szemben. Kiemelik a lapok az olasz szigetek kicsi előőrseinek elszánt bátorságát. A Gazetta del Popolo rámutat arra, hngv az olasz ncditenge- ré-zet a világ leghatalm.-. abb hai «hadárai áll szemben, a Rcggia Marmara háruló feladat rendkívül nehéz, de egyben a legszebb is, amit katonák kivár.hatnak maguknak — állapítja meg a torinói újság. Tegnapi számunkban a Magyar Távirati Iroda közlése alapján (ismertettük Pivolini cikkét, amelyben a volt olasz népnevelésügyi miniszter a háború negyedik évébe lépő Olaszország feladataival foglalkozik. Újabb jelentéseink szerint Pavohnt olasz területi követelésekről is megemlékezik. E követelések között szerepelnek a Franc aország elleni igéinek is. Pasolini megállapítja, hogy Olaszország azért lépett a francia összeomlás idején a háborúba, mert ha később lép be, „nagyon késő lett volna, mert nem tudta volna érvényesíteni a francia felszámolásnál az olasz követeli sekel“. A Messagero cikkírója a/ olasz területi követeléseket a következőkben részletezi; — Az A'nka-éhség nem Mussolini találmánya. Ll kell olvasni Garibaldit. vagy Mazzi- nit. Olaszország jogos követelései, mint Afrika, Dalmácia, az. Adrián való, béke, Málta, Nizza, Korzika. Tunézia, Keletafrika, szabad barátság Egyiptommal.. . egyszerű és ősrégi együttese a természettől Olaszországra kényszerűéit nemzeti követeléseknek. _ NAGY JÓZSEF. A falu népének is minden áldozatot meg kell hoznia a hadsereg kifejlesztése érdekében — mondatta székslyföldi kőrútján dr. Mikő (mra országgyűlési képviseld KOLOZSVÁR, junius 12. Junius 7—8. napjain Mikó Imre országgyűlési képviselő meglátogatta kerületének több községét. Lököd. Bágy, Kenős, Homoródabásfalva. Homo- ródkeményfalva, Homoródalmás és Homoród* karánycsonyfalva udvarhely vármegyei községeket. A nyári mezei munkára való tekintettel csak Bágy és Homoródalmás községekben lehetett gyűlést tartani, ahol az időszerű kül cs belpolitikai kérdések mellett a vidéket érdeklő helyi kérdésekről, a vasútépítésről, vil- lamasitásról. telepítésről számolt be Mikó képviselő. Mindkét gyűlésen hangsúlyozta, hogy a falu népének is minden áldozatot meg kell hoznia a hadsereg kifejlesztése érdekében, amelynek a székely határőrség szerves része, de büszkesége is kell hogy legyen. A többi községekben a faluvczetőkkel folytatott tárgyalást a kerület képviselője, akinek a kíséretében Nagy Ferenc vármegyei titkár és Dénes Mózes kisgazda jelent meg. Bágyban Dáné Zsigmond községi biró, az Erdélyi Párt tagozati elnöke üdvözölte a képviselőt s a meze; munka ellenére teljes számban megjelent kisgazdák nevében biztosította az Erdélyi Pártot. Hogy a jövőben is olyan tánto- rithatatlanul fognak az Erdélyi Párt mellett álla ni, mint ahogy a múltban sem tántorodott el senki sem a Magyar Párttól. Homoródalmá- son Simán Domokos unitárius lelkész, tagozati elnök üdvözölte a megjelenteket, akik között Géléi József rgveirmi tanár, a/ I rd«'lyi 1 ír kolozsvári (ago/aii ..Irlnökc és Ki 1 /lek um tanús egyház«! főjegyző 1 ott volt. Miló képviselő beszámolója ut.í i Gclri Józ ef ino , dott beszédet, rámutatva aira, hogy a társadalom nem várhat mindent az államtól, hanem a kolozsvári tizes szervezet mintájára kell saját ügyeit kezébe vennie s az Erdélyi Párt politikai célkitűzésein túlmenően ennek a társadalmi öntevékenységnek a legnemesebb formája. Ugyanakkor tartózkodott f lomoródalmáson vitéz Nyiredy Géza, a földművelésügyi minisztérium erdélyi birtokpolitikái kirendelt é- gének vezetője, akivel a gyűlés után a köz ég küldöttsége vitás leg előkérdését letárgyalhatta. Vitézi várományosok eskütétele KOLOZSVÁR, junius 12. Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi Széke ünnepélyes keretek között es keli fel azt a 36 vitézi várományost és 2 törzsvitézjelöltet, akiket az Országos Vitézi Szék legutóbb a Vitézi Rend tagja; sorába való felvételre érdemesnek tartott. A Vitézi Rend tagjai az elmúlt világháborúban vagy a jelenlegi világhá borúban kiválóan vitézi magatartást tanúsítottak és ennek megfelelő kitüntetésekkel rendelkezők, mig a várományosok a saját érdemük alapján esküt tett vitézek leszármazottjai az elsőszülöttség jogán. A mostani várományosok eskütételének az ad különösebb jelentőséget, hogy há ! rom kivételével mind a Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi I Székénél esküt tett vitézek leszármazottjai. Ez lesz az első nagyszámú várományos eskütétel, melyen az összes vitézek megjelenése is kötelező s igy az ünnepség mint egy „seregszemléje“ is az itteni vitézeknek. Esküt tesznek: Dr. Ferenczi Sándor t. j hdgy. egyetemi tanársegéd, Marjay (Mi- : kán) József t. fhdgy. MÁV intéző, mint I törzsvitézek. Tiszti várományosok: Ifj. 1 Andrássy Gyula, ifj. Balogh Géza, ifi. Gajzágó Gyula, Ridély Alfonz, Kolozsvár. Ifj. br. Bánffy János, Szilágynagyfalu. Legénységi várományosok: Ifj. András István (huszár), ifj. András István (Barna), Magyarvista, ifj. Balázs István, Kolozsvár. Barta Károly, Nagypetri, ifj. Bede János, Váralmás, Fábián Ferenc, Jegenye, ifj. Fodor József, Kolozsvár, Gál Sándor, Kisbács, Kovács László, Kolozsvár, Kudor Duka András, Bánffy- hunyad, ifj. Lőrinc Ferenc, Kolozsvár, Nagy Árpád, Nagy Sándor, Pák László, ifi. Pouka György, Poliszka Zoltán, Réti József, ifj. Szakács Lajos, Kolozsvár, Takács Rudolf, Szászfenes, ifj. Párkányi Ferenc, Tóth Imre, Kolozsvár, ifj. Törös Vig Pál, Magyarbikal, Túrós Boldizsár, Kisbács. ifi. Varró András, Vajdakamarás, ifj. Veleméri Sándor, ifj. Görög József, Kolozsvár és Albert Sándor, Magyarlóna. Az eskütétel nyilvános és azon vendégeket a Vitézi Szék szívesen lát. Irta: HOBÁN JENO Hajnali szellő elhúzta az uj nap köszöntőjét a nagy erdő felett. Immár imára készen, tiszta-szépen áll együtt az egész gyülekezet. Egy-egy harmatcsepp esik az avarra: éj ei barlangjában csírázott vétkes titkozat valló bűnbánati könny. A rengeteg árnyékos templomában mohos deicku, árva szikla-, szószék melyről maga a láti uiatlan Isten mond minae •. reggel f rédi- káciot. Boltozatot tartó iszonyú törzsek s ágaskodva fülelő kamaszok hallgatják a világot mosdató istenbeszédet: — Én vagyok az Élet!... Élők, imádjátok az Életet!. . . A fenyők szelíd bókkal összebújnak, úgy adják fától-fáig az imát s milliónyi kicsi tü csengve-bongva zengi az erdőn a napot köszöntő zsoltározó hálát: — Ú, Életi... Ó, Szép! .. Eifk. kiáltsatok haiicluját... A szikla lábát — koszorúba ülve — összeborult páfrányok ölelik. Csipkeruháju mi- nistráns cselédek, csendet vigyázó hallgatag sereg. Nagy levelük tenyerén mozdulatlan kínálják u néma áhítatot. Ezernyi zugból párás illatokkal égig nő az élet dicsérete. Két páfrány imás ölelkezéséből csillogó, kristályos forrás fakad. Mint a járni alig tanuló gyermek, galytól-galyig tétován tapogat. Vékony erecske: szomju korty felinná. Világba futó nagy iramodáshoz bátorodmi még kicsi tóba gyűl. Madarak járnak kristály italára. A mindennapok nótás ünnepéhez benne lelik meg a dalok izét. Talán tőlük hallotta, hogy a mélyben, mogyoróbokrok közül kacagó másik patak nyargal elé a völgybe s az egész olyan, mint a mesekép. tarka lepkék bancuroznak felette, mieden lépésnél virágot szagol s ábrándos fütty ü pásztorlegénykéktől tanult szép történeteket dalol. A mese a csermelyben vágyat ébreszt, szerelme' csihol, amely vonja, hajtja és elindul a völgyi társ jelé. Gyér füvek közt hullott fcnyőloboz, mint bal: sarnozott szív, mely nem enyészik. Kicsi bogár fürkészi s rejteket keres benne morzsányi tetemének. Harmatban fürdőit s immár halni tisztán, jószagu hónaljba temetkezik. Körülötte még alvó fürtnyi élet, a nyugvó csirákban egész berek őrzi nagy álmát. A csermely óvatosan ügyeli, nehogy megzavarja a készülődést. Gyors, kicsi kanyarulattal kitér a halálba rendezkedő előtt: Csak tovahaladtában súg búcsút: ■— Aludj jól!. .. Majd csobogok altatódul... Aztán lejtőt kap s megiramodik. Kőről ugorva ismét kőre ér s kristály gyöngyökéi hajigái magából. Mint fürge gyik, ha játékkal mulat, a friss kölyök-patak úgy kerüli a mohos törzseket, az erdő vén méltóságait. Földbe markoló gyökerek alatt gyorsan bújik. Forrás izét, jó gyermekkacagást, örömös apró ujjongásokat viszen fizetségül a lenti völgynek a meséért, amelyet tőle vár. S a fák is — messze, nagy mult ismerői — sodrába dobják, rábízzák az erdő levelükre irt sok üzenetét. A tisztás peremén vadkonda túr. Agyaras, mogorva kan pásztorolja. Népe röfögve szántja a gyepet. Kedélyes, pletykás, sokbeszédü ■falka. Bogáncs tapad a széles hátakon. Ügye- fogyott malacka hangyabolyról gurul és ha- nyattesve jajveszékel. A vének összerój fennek felette. Korholják, mig ismét lábára áll, s kunkori farka — mókás tréfajel — lerázza iménti nagy ijedelmét. A csermely gyorsan inai a disznók közt: meg ne tiporják szép szűz köntösét, sárba ne gyúrják mervyasszonyAuszályát, karcsú derekát, jaj! szét ne heverjék . .. Cinkos, értő barát a parti nép. Ráhajló, magas )ü rejtegeti. Nagy levelek alatt surranva fut. A teste elnyúlik. Lapuló, sima. Bátor pók ugrik hátára s csalóka tánccal cikkáz a pisztrángok elől. Sóvár béka lesi gyilkolni készen a játékos, gondtalan kedvűzőt. A tisztás szele meredély felé dől. Lentről, jaj! lentről vészes rettenet gáncsot vet a futó elébe és már szakadék falán porzik a patak. Éles sarkantyúk széthasítják testét. Könnyezve hull a, mélybe — s láss csodát! — a kő ölét tárja és összefogja kínja sok gyöngyét, széthullt cscppjcit, hogy fekete serlegéből medvének, kecskének kínálja jó italul. A csermely a szikla teknöjcben lélekzésnyi időre megpihen. Aztán tovább szalad mogorva arcú. de szívesen partot adó kövek, földbe ágyazódó időtlen vének némán vigyázó sorfala között. Odú alatt megy, amelyhez hatalmas kapaszkodó karmok lépcsőt csiszoltak s a mélyéből fojtó, nehéz szagok lehelik föléje a nagy tanítást; az élet és a halál egyazon lánc egymásba fogózó két láncszeme. Nagy sziklaszélen lompos medve ül. Régi lakója már a rengetegnek. Szerteszéjjel sok fán meglelheted fenekedő karmának mély nyomát. Erdőjáró favágók ismerik. Samunak hívják és vasárnap este úgy szólnak otthon róla, mint barátról. De azért csendesebben lépegetnek, ha megpillantják s messze kerülik. 'Tányérnyi talpa, melyet a kövön most bánatos unalommal nyalogat, egyetlen nyaklevessel túl hajítaná az élet partján a bántó merészt. Fán, amely már a völgy felé követ, mókus borzolja égnek farka kazlát. Bámészan nézi a vén óriást, majd kamasz csínnyel az orrára dobja markából a lyukasztott mogyorót. A medve felnéz. Lomha rosszalással csóválja a fejét s már el is felejti a kicsi kópét, mig a mogyoró kőről pattanva a csermelybe hull. A viz szisszenve elkapja s kacagva táncoltatja a cseppnyi csónakot. Dehogy veszítené el — jó a játék! — mértföld után is mind vele mulat. Viszi, viszi s apró csobbanásokkal porozza a kövekre örömét, hogy ime, a szakadék kapujában friss zöldjével immár beles a rét. És már rendezi magát, szép legyen. Alig van még iramodásnyi pálya s a meséből jött vő•* legény elé ér: ne lássa nyargalástól lihegön, tajtékosra borzoltan, fésületlen. Lassít, szemérmes kéjjel nyújtózik, füvei díszíti partját i csillogó homokkal csiszolja gyűretlen, sima, ragyogó tükörré vizét. Aztán elér a katlan kapujába s szétnéz a tájon. Istenem, be szép!. . . Selyem füszőnye- gen sürü virágdísz; szerelmet élni leszállt csillagok. Színes pillangók hordozzák a csókot egyiktől a máshoz, ékes keritők s virágok örömétől részegiilten röptűkben ölelkeznei: maguk is. Lomha tehenek kóstolják a rétet. A mozgásuk bibliáson szelíd, örizőjük, mezítlábas legényke, hanyattfekve ég felé fütyö- rész. S a rét közepén gyér fűzfák sorát ezüst esik fűzi össze: a patak. A csermely már nem is néz mást, csak őt, akiért kalandos nagy útra indult, hogy szerelmesen feloldódva benne, kanyargó utakon hallgassa messze tájakról hozott sok történetét. Kacagva fut, hogy mielőbb elérje, tréfás kövecskéken táncolva ugrik át. s a megnyílt parton a patakba dobja szűz ajándékát, egész önmagát. így mennek tovább. Immár egy a kettő. Az életük egyetlen hosszú csők. S a völgy úgy óvja, védi., félti őket, mint rmgató bölcső a csecsemő szépséges kincset gyűjtögető álmát.
