Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-07 / 127. szám

__2 .............. ........................ SZ IN HÁZ és MŰVÉSZET Az elmuí* 30 év magyar festészete A kolozsvári Műcsarnok másodig tárlata r L t. r. N 7. t K Sajátságos, hogy századunk elejének ma­gsat (estés/ete nemcsak erdclyi viszonylat­ban, hanem általánosságban i- meglehetősen ismeretlen. A múlt század kedves bieder­meier művészei, maid a müncheni nagyok (Székely Bertalan, Benczúr, Lot/ stb.) már jobbé-ke\ésbé belein omódtak a köztudatba. Szón ei-Merse Pa Hal azonban, valahogyan lezáródik a n agyar festészet. Ami ő utána következik, az .»modern*', akár a szónak rosszaié», akár módfelett magasztaló értelmé­ben. Pedig a mult század vége és nap iáink­nak attól gyökeresen eltérő festészete közötti e\ tizedek nagyon n megérdemlik a figyel­met. Hiszen a műterem festészet és a mai, Icszürődni kezdő ujklass/icizmus között ép­per, a XX. század elejére szökken virágba az a nemes, izig-vérig magyar talajból táp­lálkozó naturalizmus, mely a megmerevedő akadémiai irányzat helyett kiment a szabad Természetbe s ott valóban felfedezte a ma­gyar tájat és a magyar embert. Uj. Iriss színek és formák bukkantak fel s ezek által a festői kstejezes és nyelvezet addig nem is sejtett gazdagságú világa. München és Nagy­bánya! Micsoda óriási távolság, nemcsak földraj­zilag. hanem szellemben is! Hollósv Simonnak az az elhatározása, hogv a bajor akadémiai városból tanítványaival egyszerre Nagybánya vadregénves és bájos hegyei közé költözött, a magvar festészet terméken ven buzgó és évtizedekre kiható forrása lett. A nagybányai iskola sokban kiegyensúlyozta azt a hiányt, amit a magyar művészet úgyszólván kizáró­lagos német igazodása okozott. Sőt eze- tul- menőleg egészséges, haz.t: talajból és szellem­ből fakadó szemléletet adott. Szemléletet, mely szilárd alapja és összefoglalója egy üdébb, életerősebb, a valóságnál mélyen egybefonódó előadásmódnak, szerkesztésnek és technikának. A nagvbánvai iskola irányító szerepe az ország feldarabolásával megszűnt ugyan, de értékei felszívódtak festészetünk vérkeringésébe s az ifjabb nemzedék már ezekkel a magyar eredményekkel átitatva ha­ladt újabb célok felé. A nemes naturalizmus mellett természetesen megtaláljuk az 1900-as és ek elején az impresszionizmus és expresz- sz onizmus világosan felismerhető nyomait is, anélkül azonban, hogy e művészi irányok túl­zásai a külföldhöz hasonló méreteket öltöt­tek volna. Ä magyar Ízlés sokszínűségében is kiegyensúlyozott mivolta a zömben és a legkiválóbbakban egyaránt diadalmaskodott. Ha mai festészetünk európai viszonylatban is igen magas színvonalat képvisel és egyéni változatossága mellett sem nélkülözi a letisz­tult művészi elveket, ezt elsősorban száza­dunk eleje friss természetszemléletének, kife­jező erejének és a festői benyomások uj megfogalmazásának köszönheti. Ezért igazán nagyjelentőségű a kolozsvári Műcsarnok második kiállítása. A harminc év eredményeinek csak töredékét tükrözi a fa­lakon levegősen és sok szeretettel elhelyezett ötvenkét kép. £s mégis micsoda páratlan gazdagság bontakozik ki a szemlélő előtt! A kiállított festmények mindegyike egyéni­ség, pompás befejezett egész, melynek mi ra­ren vonala, feltja és tömege a szó igaz ér­telmében nevel. Nincsen egyetlen egy sem, amely ne mondana valami mást. mint a többi. Mindegyikben újra meg újra el kell merülni, hogy a finom részletek áttanulmányozása után azok egyetlen diadalmas összefoglalása­ként ragyogjon fel teljes szeptége. Olyan ez a kiállítás, mint egy nagyszabású irásrnü tö­mör vázlata; csak a vezérgondolatok villan­nak fel rövid, velős megfogalmazásban, melyben alig megfoghatóun szunnyad a kidol- gozás. Ha a festmények e gyönyörű soroza­tán végigtekintünk, bizony érezzük a hiá­nyokat. fájó szívvel nélkülözünk még sok­sok jellegzetes mozzanatot, ami kimaradt, vagy enm jutott elég világosan érvényre. De ez a hiány éppen Kolozsvárt talán terméke­nyebb lesz, mintha az utolsó három évtized magvar festészetének kimerítőbb, részlete­sebb bemutatására került volna sor. Közönsé­günk és művészeink a román megszállás alatt elvesztették a magyar művészet egészével fenntartott kapcsolatot. A kevés, de váloga­tott anyag éppen az általuk legkevésbé ismert müvánzi termésből mélyebben belemarkol a lélekbe és bámulatos változatosságával erő­sebb érdeklődést kelt. A művészi értékek fej­lődését nem kapják a maguk egészében. A kiállított festmények az egyes problémákat nem mindig magyarázzák meg, sokszor csak sejtetik. Az ízlés nevelődik, a látókör szé­lesedik. de az élmény teljességét mindenki­nek magának kell a saját lelkében kiépíte­nie és feldolgoznia. Az egyes festményekről szinte lehetetlen beszámolni. Mindegyik szinte külön tanul­mányt érdemelne. Ezért csak egészen vázlat- szerű megjegyzésekre szoritkozhatom. A sza­bad természet uj művészi kiértékelésének első nasv mestereként Mednyánszkv László tűnik fel. Két kis kéjének tavaszából indulunk a nag> bányai iskola csodálatosan termékeny nyarába. I lollósy Simonnak egy fehér hát­térből clővillanó melegbarna tónusu arc­kepe után mily nagyszabású finomsággal bontakozik ki 1 erenc/.v Károly művészete. A vi'ágitásnak tormát és szint felbontó, majd magasabb harmóniában öss/ccsenditő hatal­mát mesterien használja ki. A mindennapi valóság ccsetvoniásai alatt valóban művészi valósággá magasztosul. Kirobbanó, meleg zöld tónusok derűje árad 1 vánvi-Crünwald Béla nagybányai korszakából; előkelő, lmom nyugalom Réti István önarcképéből és utol­érhetetlen életkedv Csók István két remek portréjából. A ,,Keresztpapa reggelije“ című kép a jellemzés és szinkomponálás elsőrangú terméke. A legkisebb és legjelentéktelenebb- nek látszó folt is meleg élettől duzzad. Thorma János, Glatz Oszkár és Nagy- Balogh János költői természetszemléletével ellentétben még monumentálisabbnak hat X. oszt a József zord erejű művészete. ,. Mezőn“ című vászna az újabb magyar festészet egyik legmegrázóbb vallomása. Rudnaj Gyula ne­mes hagyományokban gyökerező, nagyvonalú látását híven tükrözi hét kis tájképe. A há­rom kiállított Rippl-Rónai kép mindegyike remekmű, a művész gazdag egyéniségéről mégis csak halvány fogaimat nvujtanak. Perlmutter Izsák két festményében a hegyek közört élő ember színes komolysága nyilat­kozik meg. Zöldruhás leányán s/intc az északiak sejtelmes fanyarsága ömlik el. I c_ rves Adolf bájos t.ájs/cmléktével, Kar- lovszkv Bertalan fölényes technikai tudása-* val lep meg. Az idősebbekhez szinte zök­kenő nélkül csatlakozik az ifjabb nemzedék. A nemes naturalizmusból nő 1st S/őnyi István, Vaszary János, Mattyasov szky/soluay László. \l ci i.ics/eu'scn mindegyik ltovább* épiti a maga uij.u. Nyugtalanabb egyéniség M.íifly Öilön, kinek .inját ábrázoló képét igen tanulságos összevetni UJ vary Pál ha­sonló tárgyú festményével. Ikrnáth Aurél hoss/u küzdelem után jutott cl lelcmclő tő- inisfgyscgchi:/. Drrkovics Gyula a nyomom ság megrázó vallon i au vetette vászonra. I’gry (ózscl mindent áis/rllemitő látomásai után erezzük csak igazan színesnek és zama­tosnak Aba-Novak Vilmos utólérhclctlen gaz dags.igu képzelettel falemezre véréit kompo­zícióit. Mellettük érdekesen hat I tokovits Kálmán . .. M e d v e t á n co 11 a tó* ‘ - j a. A kiállítás szinessége és változatossági talán már ebből a hiányos seregszemléből is kiviláglik. A k:*um> anyag értékét és ha­tását megsokszorozta a választékos Ízléssel készült rendezés. A képek néhány kivételtől eltekintve, valamennyien a Szépművészeti Muzeum gyűjteményéből kerültek ki. A kiállítás Csánkv Dénes dr. múzeumi fő­igazgató, a magyar vidék művészi nevelésért •irányuló munkájának eddig talán legnagyobb sikerű eredménye. Ugyanő a katalógus elő­szavában mutat rá azokra a meggondolások­ra, melyek ez*, a munkát indokolják. E szép reményekre jogosító elindulás után fokozott érdeklődéssel várjuk a beígért folytatást. Az ilyenfajta kiállítások nemcsak gyönyörködtet­nek, hanem művészt és közönséget egyaránt nevelnek. A művészi nevelésnek mélyen át- érzett hivatása pedig arra kötelez, hogy a/, egészséges kezdeményezés után a/ egész terv maradéktalanul valósuljon meg. ÉNT/ GÉZA. A kolozsvári Műcsarnok másod-le kiállítá­sát Balás-Piry László, a Szépművészeti Mu­zeum osztályvezetője adta út a nyilvánosság­nak és a város névében Vásárhelyi László dr., Kolozsvár helyettes polgármestere mon­dott köszöntet a k állítás rendezőinek fárad­ságos munkájukért. A sasfiók Rostand drámája a Nemzeti Színházban nhard és Coquelin nagy szerepei — az egész világ drámairodalmában ritka, tü­neményes lehetőséget kínálnak a színé­szi játékra. Próbaköve, de leghőbb vágya . jfj minden drámai hősnőnek a reichstadti herceg szerépe. Fiilöp Kató kiállta a pró­bát, sőt egész pályájára döntő, hatalmas sikert aratott. A Sasfiók nagy emlékek nyomasztó súlya alatt, mardosó kétségek között él, de néha felágaskodik benne az uralkodói gőg. Roskadozik a nagy hiva­tás láttára, de a másik pillanatban föl- korbácsilt önbizalommal a trónra tör. In­Hlj junlui 7. (Iillatosán parancsol és önlel<-dt<-n j.ii szik Gyermeki S <•/! a lelki habitual I u lop Kató hibátlanul, tökéletesen ábrázol la. Beszédtechnikáját külön kell értékel nünk. Előadásában szárnyakat kaptak a verssorok. Attól a jelenettől kezelve amelyben elmondja: fsn nem vagyok fo­goly, de . . .“ megbámultuk színe;-; dik- cióját és erőteljes fokozásait. Kinn Forrni alakítása Flambeau elragadó szerepében mesteri. Utolérhetetlen művészettel min tázfa meg Flambeau ban a szájas dél franciát ér; a gárda harcedzett hősét. Ahogy Kiss Ferenc alakít ja, nem játék - rendező), hanem talpig ember. Nagy jele netét, amelyben a herceg és Marmont előtt leleplezi önmagát, nem lehet meg­hatottság nélkül végignézni. Fülöp Kató és‘ Kiss Ferenc után mindjárt Deésy Je­nőről kell szólanunk. Mélyen emberi volt, aminl kisunoká javul játszott. Úgy éreztük, eltűnik hátuk mögül a díszlet, olyan önfeledten merültek bele a játék ba. Később, az indulatos gyermek sért" seinek hallatára előbb csak dohog, aztán felingerlődik. Minden árnyalat a hiteles­ség erejével hatott. Metternich nagyigé- nyü szerepét Kamarás Gyula játszotta. Feltűnően erélyes, tehát akarati lényt formált a világhírű diplomatából, holott a történelem és Rostand drámája is a fö­lényes intellektus hangsúlyozását kivárna volna. Ö szerepköre szerint drámai hős, 1ehát színészi hajlamaiban és korban is távol áll Metternich szerepének követel­ményeitől. Annál sikerültebb volt Poór Lili Mária Lujzája. Az üreslelkü, érzé­seiben felületes özvegy császárnét biztos alakitókészséggel jelenítette meg. Sal ai/ Kornélia Camerata grófnője is a kitúr ö alakítások közé sorakozik. Belső hitelt adott ennek az amazonszerepnek. Partne­rét, Kenessey Ferencet intrikus szerepek­ben szoktuk meg, tehát ő is szerepkörétől idegen feladatot kapott. Ellenben dicsér­nünk kell Bodó Györgyöt, Senkálszl 7 Endrét, Borowszky Oszkárt. Jól illeszke­dett be az együttesbe Kolár Mária, Gel- lért Ibolya, Hangay Márta, R.éthely Cúbn Csóka József, Várady Rudolf, Lantos Béla és még többen. Az egybehangolt együttes Kiss Ferenc rendezői kezét, a díszletek Varga Mátyás kipróbált művészetét dicsérik. A stilushü jelmezeket Nagyajtay Teréz tervezte, a ruhatárat ugyanis a pesti Nemzeti Szín­ház engedte át. A Sasfiók szombati bemutatója a pró­zai társulat legnagyobb ezévi sikerei kö­zé tartozik. Jóllehet a negyedik feivonás kihagyásával adták, így is három és fél órát tartott az előadás. Kiss Ferenc, F i lop Kató és a többi szereplő sok forró tapsot kapott, a második szünetben a vas­függöny ajtaját is meg kellett nyitni. KÉKI BÉLA. Befejeződött a finn tisztek kolozsvári tartózkodása Písztortüzet rendsztsk a leven ék a finn vendégek tiszteletére KOLOZSVÁR, június 7. Szombaton este fél 9 órakor nagyszabású tábortüzet rendeztek ■ a református gimnázium udvarán, a finn tisz- I tok és vendéglátóik tiszteletére, a kolozsvári í cserkészek és leventék. I A jelzett időben zsúfolásig megtelt a kol- ! légium hatalmas udvara az érdeklődőkkel, ; akiknek első soraiban helyet foglaltak a finn i tisztek és vendéglátóik. Javában lobogott ek- ! kor már a hatalmas tábortűz, amelynek láng­jai mellett Jánossi Sándor cserkésztiszt nyitot- J ta meg az ünnepséget. Hangsúlyozta a két rokon nemzetet egy közös tűz melle összehozó összejövetel jelentőségét. i A beszédre Ulkuniemmi százados válaszolt. Beszédében, amelyet egy kolozsvári levente ' tolmácsolt, elmondotta, hogy náluk Finnországban korán megtanulták ismerni a cserkészetet, amelynek jelentőséget azon­ban csak a most folyó élet-halálbarcban tudták kellőképpen felfogni, mert csak ott látták, hogy mennyire fontos egy nemzet életében a kemény, férfias és tiszta eleire való nevelés. A magyar és finn nemzetnek egyforma hiva­tása van — mondotta —, amelyet minden áldozat és küzdelem árán is be kell töltenie népeink jobb és szebb jövője érdekében. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után sza­valatok. régi magyar nóták következtek. A tábortűz a késő esti órákban fejező­dött be, amikor már olyan meleg, családi és bensőséges hangulat alakult ki a megjelentek között, hogy a tábortüzet vezető cserkésztiszt szavaira egymás kezét fogva emlékeztek meg a magvar hősökről és fogadalmat tettek ar­ra, hogy cselekedetükben követik őket. A Református Nőszövet­ség szsrefcstvsndágségs Rendkívül szívélyes fogadtatásban részesí­tették a testvérnemzet fiait a Református Nő­szövetség tagjai is. Tiszteletükre a református leánygimnázium feldíszített rajztermében „Egy költőnk támadt és ami engem még inkább elragad, ez a költő egyszer­smind a színpad embere“ — mondta an­nak idején Sarcey, a nagy francia kriti­kus, a Cyrano bemutatójáról irt lelkes- hangú bírálatában. Megállapítását csak egyetlen szóval kell még megtoldanunk, azzal, hogy romantikus költő. A század­végi ujromantikának Vidor Hugo szelle­métől ittasult, patetikus hangú költője Rostand és egyben a színpadi hatások ki­finomult érzékű, pazarló mestere. íme, a képlet, melyben Rostand egész irói ar­ca benne tükrözik. Művészetének erényei és hibái ebből a képletből egyformán le­vezethetők. A Cyranót és a Sasfiókot érdeméhez méltón. hozsannázva fogadta Európa- szerte a színházi világ, de az ömlengő di­cséretek közé később fanyar hangok is keveredtek. A kritikusoknak, miután Rostand lenyűgöző hatásából kissé kijó­zanodtak, rányilt a szemük a hibákra is. Rostandon is betelt a törvény: aki na­gyon ért a színpadi hatáskeltéshez, azt legtöbbször az a veszély fenyegeti, hogy nemcsak él, hanem visszaél vele. Bizony, Rostand sem vetette meg a hatásvadászat kézügybe eső eszközeit, sok drámáiban a mesterkélt fogás, az álöltözet s rovására Írták azt is, hogy hajszolja a borzonga- tás és elérzékenyités romantikus izü nagy ellentéteit. A végén már kezdtek bele­melegedni Rostand érdemeinek tépázásá­ba. szerencsére, az utolsó szó sohasem az egykorú kritikáé, hanem a bölcs időé. S lám, az a négy évtized, amely a Sas­fiók és a Cyranó bemutatója óta eltelt, nem söpörte le Rostand hőseit a világot jelentő deszkákról, sőt egyre nagyobb fénnyel övezi őket. Miért van ez? — er­re a kérdésre keressük a választ. A Sasfiókban is sok az álöltözet és a mesterkélt fogás, de alakjaiban tisztán érezzük a szerző jellemformáló erejét; minden melodrámai elem és pátosz elle­nére maradandó életű irodalmi hősöket alkotott. Nemcsak Cyrano és Roxane, ha­nem a Sasfiók, Flambeau, Ferenc császár és a könnyelmű Mária Lujza is pompás. A kétségek közt hányódó reichstadti her­ceg jellemrajzának éppen gazdag és fi­nom a motiválása. És ki tagadhatná el Flambeau megalkotójától az eredetisé­get? Nagy jelenetei közül, vagy amint az irodalomtörténet újabban mondja: a nagy szuggesztio-sorból, a tükör jelenetben és a wagrami vízióban Rostand shakes- peari csúcsot érint. De jól formált alakjain és nagy jelenetein túl drámái­nak külön értéket biztosit a bennük meg­nyilatkozó szellem, a mediterrán latin- ság szelleme. Szenvedélyesen pattogó verssoraiban ez a szellem és a napoleoni időkben a hősiség eszménvétől megrésze- gült. dicsvágvó francia lélek izzik. A. S? Hók és Flamh^au — Trnh Tr­I rendeztek zártkörű szeretetvendegseget. A? Ízlésesen feldisziteti teremben apró finn- es magyar zászlók között a táblára festett üd- I vözlő szavak várták a ritka vendegeket. A 1 szeretetvendégség közben az iskola nöyende- J kei műsorral kedveskedtek a sebesült risztek- ! nek. A finn- és magyar himnusz után Kovács j Margit, a református leánygimnázium igazga- I tónője üdvözölte rövid finn nyelvű beszéddel j a vendégeket. A beszéd után a gimnázium i énekkara finn dalokat énekelt, majd a tánc- számok után befejeződött a kedves es han­gulatos műsor. Az erdélyi hadtest díszvacsorája Szombaton este az erdelvi honvedhadtest parancsnoka adott a sebesült fmn^tisztek tisz­teletére vacsorát a hadtest tiszti etkezdejeben. A vacsorán a sebesült tiszteken kivűl reszt-, vettek mindazok, akik a finn tiszteket ko­lozsvári tartózkodásuk alkalmával vendégül látták. A vacsorán megjelenteket nemes dal­noki Veress Lajos altábornagy, az erdélyi hadtest parancsnoka üdvözölte rövid be­széddel. Az üdvözlésre Ulkuniemi Martti finn százados válaszolt megindult hangon. Mind- kát beszedet Kovács László tanár foiditotta finn. illetve magyar nyelvre. Vacsora közben a finn tisztek egy finn hazafias dalt énekel­tek el az egybegyűlteknek. A vacsorán részt­vevő magyar tisztek, viszonozva a firnex kedvességét, magyar kafconanótáit énekeltek. A hangulatos és bajtársiam vacsora egyik jel­képe volt a finn—magyar tiszti bajtársiasság- nak és testvériességnek. A testvérnemzet sebesült fiai vasárnap dél­előtt — mint lapunk más helyén megírtuk — a közeli Vajdakamarás községbe rándulrnk ki. ahol resztvettek a Pilis község^ által Vai- dakamarásnak adományozott^ orszagzaszlo es leventezászló avatási ünnepségén. A finn tisztek hétfőn továbbfolytatják er- délvi kőrútjukat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom