Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-04 / 125. szám

X 19 13 j U li i xi s 5. ELLENZÉK F(égi kalotaszegi műemlékek VISTA Amilyen kicsi e község temploma, annyira gazdag művészeti és történeti emlékekben. A mély völgyben sxertekigyózó házak között gy dombon, fáktól körülvéve áll későárpád­kori építészetünk e bájos emléke. Szerkezete és faragott részeinek túlnyomó része a XIII. .zázad második felére utal. Hajóból és egye­nes záródást: szentélyből áll. Ez a kétsejtü el­rendezés tisztán mutatja románkori falusi templomaink egyik jellegzetes és különösen Erdélyben igen elterjedt tipusát, mely még a gótika korában is fel-felbukkan (Alsó-Tök, Nádasdaróc). A vistai egyház korának meg­határozásában több részlet nyújt meglehető­sen pontos utbaigazitást. így elsősorban a nyugati homlokzat remek kapuja. A kettős hengertagu, félkörivü lezáródást két oszlop tartja. A hengertagok jellegzetes kiindulása Magyarkapuson és az Erdélyi Muzeum gyűj­teményének egy kapuzattöredékén is látható. Igen érdekes és ügyes az oszlopfok díszítésé, mely mindkét oldalon a kapuivet hordó pár­kányon is folytatódik. Az egészen kecses haj­lású inda hullámzik végig, melyből egyik ol­dalon pálma, a másikon szőlőlevelek sarjad­nak ki. A levelek közül három virág, illetve két szőlőgerezd kandikál elő. A virág- és sző- lődisz a gótika és renaissance korában is lép- ten-nyomön előfordul, leszivárog a népművé­szetbe, ahol még ma is nagy kedveltségnek ör­vend. Éppen ezért a vistai tornánkon kapu dísze különlegesen becses, mert azt bizonylt­ja, hogy e motívum sajátos baZai megfogal­mazása már a román stílus korában megtör­tént. A nyugati homlokzat rendkívül kedves körablakának és a déli kapunak formái a gótika közeledését jelzik. Tiszta csucsives részleteket a templom belseje őriz. A szen­rangláb egyik harangja Jézus és Mária mi- nuszkulás betűkből álló neve után az 1487-es évszámot mutatja. Valószínű, hogy a hajó je­lenleg bemeszelt falfestményei is a kései kö­zépkor alkotásai. A formai megfigyelések és történeti adatok alapján a templom közép­kori élete elég pontosan rajzolódik ki előt­tünk. Kelemen Lajos az egyházról szóló pom­pás tanulmányában (Pá'sztortiiz 1927. 460—• 464 és 484—488) meggyőzően mutatja ki, hogy az épület egésze a románkori részletek­kel együtt a XIII. század utolsó negyedében keletkezett, mégpedig valószínűleg a Monosz- ló nemzetségből, származó Péter erdélyi püs­pök alapításaként. Körülbelül az ő idejében lett többek között Vista is erdélyi püspöki dúljuk. 1 la belépünk, a népi ízlés játékosan könnyed, színes mosolygása fogad. A kazet­tás mennyezet, a karzatok, a szószék és a pa­dok felületén, a XVII], század virágoskertje nyílik. A legénykarzat alját botitó négyszö­gül lapok disze a legrégebbi. Mesterük Gya­lul Asztalos János, aki a felírás szerint a vis­tai legények költségén 1699-ben készítette központi elrendezésű, szép renaissance min­táit. A többi ékítmény ezeknél sokkal válto­zatosabb és gazdagabb, de a gyalui mester nemes kiegyensúlyozottságát nem érik el. Jó félévszázaddal később 1765. és 1767. között keletkeztek. A mennyezet felirásos táblája alkotojuknek idősebb Umling Lőrincet nevezi meg. A vázákból kiszökkenő virágok külö­nösen a padokat és a szószéket borítják el. A szirmok között gyümölcsöt tartó madarak tűnnek fel. A mennyezeten a mértani és indás díszítés veszi át a vezető szerepet. Egy-egy négyzeten állati alakok is előfordulnak. A szelek tábláinak egyszerűbb megjelenésével szemben annál inkább kiemelkednek a válto­zatosan megfestett középső mezők. Külön ér­dekessége a vistai mennyezetnek a hajó egész hosszában végighúzódó mestergerenda, me­lyet a középen nyolcszögü. himes oszlop tart. Umling rendkívül széleskörű tevékenysé­get rejtett ki Kolozsvár város környé­kén, de talán sehol sem ért el olyan kedvező hatást, mint éppen a vistai templomban. E kis műemlék rendkívüli értéke nemcsak abban rejlik, hogy rajta és benne szinte az egész erdélyi művészeti fejlődés visszatükröződik, hanem abban a bájos összhangban is, méh világos, egyszerű szerkezet és gazdag díszítés természetes egg'befonódásakérit, belőle tisztán csendül ki. NÁDASDARÓC A község temploma közvetlenül a nagyvá­rad—kolozsvári vasútvonal mellett egy fákkal benőtt kis dombon áll. Naponta száz és száz ember halad el mellette s közülük vájjon há­nyán veszik észre?! Pedig megérdemli a fi­gyelmet. Épitcsi idejét, akárcsak a bikalinak, szinte egész pontosan meg tudjuk határozni. Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Levéltára Szentkereszthy levéltárában került elő egy 1444-iki határjáró oklevél XVIII, századi hiteles másolata a kolozsmónostori konvent átiratában. Ebből megtudjuk, hogy a kolozs- monostori apát egy határjárás alkalmával a Nádas és Daróc patakok összefolyásánál hiá­ba kereste a birtokhatárt jelző köveket, mert a püspök többek között azokat is felhasználta 7 _ DUDÁS KÁLMÁN VERSEI Dudás Kálmán a fiatalabb délvidéki irú- nemzedékhez tartozik, a harmincas évrta Héjén tűnt lel költeményeivel. A dél­vidéki Írók „népi" vonalához tartozik, fia­dig három verseskönyve jelent meg, két* •ű Délvidéken, egy pedig Budapesten. Szőlőhegyen Egy préwház előtt a szőlőhegyen ülök az aíkonyadó ég alatt: ez itt a hű táj, ami jön velem jó húsz éve már s ahol egykdron élelem zajlott: gyorsan földobom pár vonással mielőtt ezétszálad előttem az est irigy függönye:* a völgy alattam termő téglalap, szélét, hosszát szabdalja sok üde vetés. Ott, hol azóta már kavics gurul a vasút-Döltéaről alá s hol a falu felé fordítaná derekát a domb, futott Jelacsic6 szétszórt serege... majd száz éve mű?. Ha lenyomnám a földbe a kapám, még zörrenne pár horvát koponyán, melyik dűlőn, szurdok hajlatán, ha élne, megmöndahiá nagyapám. Mint sebes hüllő, hűvös farkcSápáe, olyan a domb lábánál a patak s mint lendült háló, mely utána kár, zizeg a parton túl a ritka sás. A háttérben a világosi torony: mint sötét égen árva V ül an ás. Az élet vagy Száz kéményen pipál A szőlőhegyek csöndw’ábainál a füst borongva, tűnődve csigáz, s a porban, füstben a falu olyan, mint egy bogrács gőzölgő paprikás. Idébb hozza a tornyot és leül mellé az este, észrevétlenül;: ha megpróbálom, kajla kalapom most könnyen körösztjére dobhatom. De nem lehet, őt testőr-jegenye pont előtte átí, lombjukban susog, mint kísértet, a sorsunk vak szele, s mint bennem e halkuló jambusok zümmög olykor a remény bele... A szem borulva jobbra, balra néz és 6zól a szív, hol elakad az ész: a túlsó dombon, minti halk őrszemek, a tanyák néma titkot őrzenek — kár biz, mert azt nem bántja senkise: a tolvaj törvény másért jár ide... Gyász ez a titok*, sűrű, néma gyász borong a tájon és bennünk ‘anyáz és rajta át a mostoha való, mint domb tövén a kopár koplaló, melyről a jószág most indul haza: mint szemükben az éhség remegő dühe: bennünk a bosszú van maga — a hegyoldalon várj még, temető! télyt a zárókő évszimának tanúsága szerint 1498-ban bordás keresztboltozattal látták el. Északi falába igen finoman faragott, pálca- fonatos szentségtartót illesztettek. Ugyancsak ekkor készülhetett a papiszék, mely Kelemen Lajos megállapítása szerint kér szentélyszék egybemunkálásából keletkezett. A szépen, megmintázott, későgótikus ékítményekkel bo­rított fafelület eredetileg szirtes lehetett, Csucsives stilusu bútoraink közül aránylag nagyon kevés maradt fenn, éppen romlandó faanyaguk miatt. A vistai papiszéket tehát művészi minősége mellett ilyennemü emlé­keink ritka voltáért is nagyra kell értékel­nünk. A templom közelében álló szép faha­Debrcczeny László rajza. birtok. Mivel IX. Bonifác pápa egy 1x95- ben kelt bullája Vistán Szent Péternek szen­telt templomot említ, igen kézenfekvőnek lát­szik, hogy Péter püspök az akkor uj telepítés által niegnövekedett faluban védőszentje tisz­teletére emelt templomot. A gótikus átalakí­tások az 1490-es évekre vallanak. Ekkor pe­dig a humanista műveltségű, hatalmas Vin­gár di Geréb László ült az erdélyi püspöki székben s Így bizonyára az ő bőkezűségét dicsérik a vistai templom szép, gótikus em­lékei. ' Kívül az egyház ódon szürke köveit cső­Már meg is érkezett. Panturle kíváncsian nézi az asszonyt. Végigméri tetőtől talpig. Panturle kinyújtja karját. — Álj meg, várj egy kicsit, leányzó. Majd: — Jer közelebb, hadd lássalak . . . Arsule elébe áll. Panturle megragadja domború csípőjénél. Olyan az asszony a kezei között, mint egy korsó. — ... Nem voltál te mindig ilyen telt . . . Panturle kérdezősködik. Arsule lehaj­totta a fejét, elégedetten, mint az ég. — Hát igen, most már tudod. — Biztos? — Mint a szinarany. És él, hisz a mult éjjel éreztem, hogy megüt a lábával, itt né .. . Arsule megtapogatja a medencéjét. Panturle feláll. Ráteszi az asszony vál­lára kezét s ennyit mond: — Lányom . . . lesz . . . Annyi minden mondanivalója lenne, hogy jobb helyette csak annyit mondani: ,.Lányom lesz . . .“ s aztán elhallgatni. És mindent, amit el kellene mondani, ott­hagyni a szív melegében, ahol annak he- lye van. —- Reágondolok és viszket a tenyerem és bizsereg a szám. Vágyom már arra, hogy a kezeim között legyen, hogy min­denütt megcsókoljam, ahol tudom, tető- től-talpig. Egy pillanat múlva még hozzáteszi: Jó táplálója leszek, érzem, hogy érik a keblem. Aztán: — Néha olyan száraz vagyok, mint egy fakéreg. Sokáig maradtak még együtt s lélek- zetük összefolyt. És megint az asszony szólalt meg, mint coy álom végén' — A fűben fogunk feküdni, Ő és én... Kiáltás ereszkedik le a faluból: — Pascali — i — % — i iné. Delphine keresi a leánykáját. —- Én is, mondja Arsule. j * Most Panturle egyedül van. Azt mondta: — Leány, gondozd jól magadat. Menj j lassan. Megyek s vizet keresek neked es- j téré. Jó együtt lennünk. De ne rontsuk el a gyümölcsöt. Aztán elindult. Panturle mendegél. Az { öröm körülfogja, mint a pára. Nóták szó- ■ ronganak a torkában s feszitik a száját. I Összeszoritja az ajkát. Örömének minden ] illatát meg akarja forgatni a szájában s Ízlelgetni akarja sokáig a nedvét, mint. a bárány, mely friss füvet legel a dombo­kon. Panturle mendegél, míg a szép csend elterül benne és körülötte, mint a rét. Megáll a mezők előtt. Lehajlik. Felvesz egy maroknyit a kövér földből, mely friss és magot adó. Ujjával lassan-lassan szét­morzsolja a földet . . . *■ Hirtelen, ott, álltában, megvilágosodott benne a nagy győzelem. Végigjáratta szemét az ősi földön. Bor- zos és szőrös volt a föld a sok kesernyés rekettyéktől és kardélű fűtől. Felismer­te e pillanatban önmagában a végtelen szörnyű síkságot, mely tárva mindig % dühös szeleknek és minden olyan dolgok­nak, melyet nem lehet legyőzni az élet ' segítsége nélkül. v Panturle ott áll a mezők előtt. Barna 1 bársony, csikós nadrágban. Olyan, mint ■ a szántóföldek egy egy darabja. Karja hosszan, egyenesen lenyúlik a teste mel­lett. Nem mozdul. Most már tudja az élet értelmét . . . Úgy áll, szilárdan belegyökerezve a földbe, mint egy oszlop . . . egy ugyanott alapított templom építésére. A mai egyház pontosan ott fekszik, ahol azt az 1444-iki oklevél mondja. Kétségtelen tehát, hogy az abban emlitett templom azonos a maival s a XVI század negyvenes éveiben épült. Alaprajza és felépítése sok érdekes kérdést vetnek fel. A régi épület hajója elpusztult. Alapfalai még ma is féld elbukkannak a zöld pázsit alól. A jelenlegi hajó volt a régi szen­tély, mégpedig a gótika korában szokásos sokszögű záródás helyett minden, valószinüség szerint egyenes lezáródással. Boltozott voltat ma is meglévő hat gyámköve bizonyítja. Ezek szerint tehát a szentély két boltszakasz­ra oszlott, ami arra vall, hogy a templom elég nagy lehetett. A két keskeny, hosszú déli csucsives ablak á- személy beosztását kívül­ről is jól érzékelteti. Az egyenes lezáródást:, gyámos. későgótikus bejáró a mai helyére nyilván az elpusztult hajó déli falából ke­rült. A szentélyt a hajóval diadalív kötötte össze, mely állítólag még megvan,, csak a va­kolatréteg alatt jelenleg nem látszik. Mikor tűnt el a templom nagyobbik része a föld szí­néről — nincs rá adat. Valószínű, hogy a XVII. század végén már csak a szentély le­hetett használható állapotban. Ekkor készült el a szószék-korona j682-ben és a mennyezet 1687-ben Balázs András költségén. Ugyancsak 1687-es évszámot mutatnak a legrégibb fes­tett padok. A templom bővítése a XVIII, század közepén következhetett be. Ekkor emelték a mai keleti toldalékot, melynek uj bútorzata a kedvelt kolozsvári mester: id. Umling Lőrinc munkája, 1750-ből. A tem­plom megérdemelné az alapos vizsgálatot. Er­re a legközelebbi helyreállítás alkalmával mindenképpen módot keli találni, mert sok homályos kérdésre csak a vakolat leverése után kaphatunk feleletet. Ki tudja, nem rej­tegetnek-e a régi alapok* és falak olyan titko­kat, melyek feltárása Kalotaszeg középkori templomépítészetét lényeges vonásokkal gaz­dagítaná, ENTZ GÉZA, t friízufy, kehptits / Ballagóban a tél, cseperég az eresz, bújj elő bátorán, jópajtás, kenyeres. * Szippants egy jó nagyot: sugaras jó nap-iz, kurjants! ha elvetél, nem baj, ha sóhaj is! Háránykát kert alatt — ne siittes szebb napot, törvény amit falóit vacogni nem hagyott. Dalolj csak, ha 0 dal még sírva fakad, is: alatta, helyébe víg terem, szabad is. Verj falat, új reményt, új álmot cser epezz, ha még le döntik is, nem soká, kenyeres! Vigyáznak őseid, védnek a temetők, így kiizdesz szüntelen sok éber szem előtt. Nézd, a domb oldalán várat zöld keretez; tie nézd a lobogót, csak a színt, kenyeres Hogy a vár ablakán idegen szeme les? lesz itt más várta is, „ ne búsulj, kenyeres!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom