Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-28 / 143. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. Tetei on: 11—09. Nyomda: Bgye- tfcm-u. fi. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 7205« ma ALAPÍTOTTA: I RT HR MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVALLAI AT" Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hor» 3-20 P, negyedévre 9 20, félévre 16 40, egy ívra 30 »0 P. „Az uj gazdasági rend alapja a kiegyensúlyozottság!" SCallay miniszterelnök Szegeden hataimns beszédben ismertette az időszerű gazdasági'helyzetet — Reményi-Sehneíler Lajos: A gazdaság­politika vezérelve : honvédelem mindenekelőtt Szegedről jelenti az MTI: Az Országos Alföldi Bizottság vasárnap délelőtt Sze­geden tartotta nagygyűlését, amely iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. A nagygyűlésen Kállay Miklós mi­niszterelnök, mint £Z Alföldi Bizottság elnöke és Reményi-Shcneiler Lajos pénz­ügyminiszter mondott beszédet. Megje­lent a kormány valamennyi tagja és több mint száz képviselő és felsőházi tag is. Az Alföldi Bizottság nagygyűlése al­kalmából valamennyi alföldi vármegyé­ből a főispánok vezetésével népes kül­döttségek érkeztek Szegedre. Kállay Miklós miniszterelnök elnöki megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az uj gazdasági rend alapja a ki­egyensúlyozottság és összhangba ho­zatal a mezőgazdasági és ipari cikkek, a termelői és fogyasztói árak között, továbbá a társadalom minden rétegé­nek a tisztességes kereset, az élethez és a fejlődéshez szükséges javak bizton sitása. Az uj árszint a 40 pengős buzaárjegyé- ben alakult ki, ami azonban nem azt je­lenti, hogy az uj árkialakulásnak az az oka, hogy a búzát 3.0 pengőről 40 pengő­re emelték. Az uj árszint felidézőjét sem a tisztviselők fizetésében, sem a munka­bérekben, sem pedig az ipari és mezőgaz­dasági árak alakulásában nem lehet ke­resni, kialakítása minden tényező egybe­vetésével történt. A feladatnak ez volt a könnyebb része. A nehezebb az, hogy az uj ái’szintből állandó ár legyen és ez most következik. Kérlelhetetlenül végre kell hajtani mindazt, ami ennek megte­remtéséhez szükséges. Figyelmezteti nemcsak a gazdaközön­séget, de elsősorban a közvetítőket, a kereskedelmet, hogy az ország nyugal­mának és rendjének ma azok a legna­I gyobb ellenségei, akik nem akarják alávetni magukat annak a rendnek, amelyet a kormány most állapit meg és velük szemben semmi kímélet sem indokolható. Az uj rend végrehajtását három dolog akadályozhatja: éspedig a feketepiac, a j végrehajtásra hivatott szervek nem meg- j : felelő munkája és végül a protekcióniz- j mus és a korrupció. Ezzel a három ellen- . féllel számol a kormány. Köztük az első ; kettővel fel tudja venni a küzdelmet, bár ; a nagyközönség támogatására itt is szüle- i ség van, de a korrupcióval szemben, bár i az államhatalom minden fegyelmi és ; büntetőeszközt felhasznál, a legnagyobb ; támogatást mégis a nagyközönségtől kell ■ kapnia. A tisztviselő, aki lelép a tisztes­ség útjáról, egy vonalon említendő a kar- f I tonaszökevénnyel és a magyar közönség- j ; nek is legszentebb hazafias feladata ül- | ; dözőbe venni mindent, ami ezzel Össze- I függésbe hozható. Az igazi bünrecsábitó I az, aki az árakat tulfizeti. Nemcsak azok- ! ra kell tehát a törvény teljes szigorával S lesújtani, akik megtévednek, hanem a j megvesztegetőkre kell ráütni, mert ők ] ; akarják öncéluságból felborítani a rendet I i és megingatni a bizalmat. Senki se higy- i 1 je, hogy nálunk megingott a tisztviselői j ; tisztesség, de újabban, sajnos, erőt kezd ! i venni az országon a gyanúsítás és a rá- í I galmazás. A nemzet érdekében kér mindenkit, J j ne üljön fel ennek a háborús szellem- ■ nek, hanem nézzen utána mindig an- ! I nak, amit hall és ha csakugyan tapasz- I tál valaki visszaélést, arról tegyen j megfelelő helyen jelentést és ezzel le- I gyen segítségére az államhatalomnak, i de ne legyen hirhordozója ki nem vizs- j gált, meg nem állapított koholmányok­nak. I ' A zsidóbirtokok ügye A miniszterelnök a továbbiak során a zsidóbirtokok elvételével kapcsolatos földhözjuttatásokkal foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy az ország nyilvánossága előtt akarja erről a tájékoztatást megad­ni, hogy véget vessen ebben a vonatko­zásban is minden szóbeszédnek. Rámuta­tott arra, hogy kormányralépésének első napjaiban egymillió hold zsidóbirtokot sajátított ki, amelyből az állam 680.000 holdat már hasznosított is. Az öt holdon aluli területeket, összesen mintegy 20.000 holdat, az ONCsA kapta, hogy sokgyer­mekes hadviselt földjnüveseknek juttas­sa, 5—100 holdig, mintegy 130.000 holdat a Vitézi Szék kapott azzal, hogy a szán: tóföldek 80 százalékát legénységi, 20 szá­zalékát tiszti vitézeknek, a szőlők és gyü­mölcsösök 50 százalékát tiszti, 50 száza­lékát legénységi vitézeknek juttassa és hogy a juttatott, területekből a régi há­ború vitézei 30 százalékban, az uj háború vitézei pedig 70 százalékban részesülje­nek. A többi területet az Országos Föld­hitel Intézet, az erdőket pedig az erdő- kincstár vette át. A Földhitel Intézet ad­dig gyakorolja az átvett területeken az állam tulajdonjogát, amíg azok felhasz­nálhatók lesznek. Házikezelésbe vettek 97.000 holdat. Ideiglenes haszonbérbe adtak 89.000 hol­dat. A régi tulajdonosoknál maradt ha­szonbérletben .35.(100 hold. Az erdőkincs­tár eddig kezelésbe vett 160.000 hold zsi­dó ingatlant. Ezenfelül a birtokpolitikai osztály kishaszonbérletbe adott lőű.000 holdat-, a továbbiakra pedig eljárás van folyamatban. Ezután kijelentette a miniszterelnök, elérkezettnek látja az időt arra, hogy a zsidó birtokokat fokozatosan és a leggyorsabb módon végleges tulajdon­ba juttassa. Ezt a kormány ennek az évnek folyamán meg is kezdi. Elsősorban azokat tartja jo­gosultnak a juttatásra, akik a most folyó háborúban vitézségi érmet szereztek, a továbbiakban azokat a hivatásos földmű­veseket, akik a régi és az uj háborúban szerzett hadirokkantságuk, egyéb katonai szolgálatuk, szakképzettségük és gyerme­keik számának mértékével a tűzharcos törvényben megállapított sorrendben jö­hetnek figyelembe. Egyetemes nemzeti célokat és nem az egyénieket tartja szem előtt és olyan földbirtokpolitikát fog ve­zetni, amelv az országnak biztosítja az ellátást, a földön dolgozóknak pedig a megélhetést. . Végül javasolta, hogy a nagygyűlés táviratban üdvözölje a Kormányzó Ur Őfőméltóságát. A nggvgyülés közönsége a miniszterelnök indítványát egyhangú lelkesedéssel elfogadta. A miniszterelnök beszéde után Tóth Miklós, a bácskai gazdasági bizottság el­nöke és Deák János szegedi gazda szólalt fel. Mindketten a gaz.datársadalom, külö­nösen az alföldi gazdaproblémákkal fog­lalkoztak. Ezután Reményi-Schneller La­jos pénzügyminiszter állott fel szólásra. A pénzügyminiszter hangoztatta, hogy a gazdaságpolitika vezérelve változat­lanul két szóban foglalható össze: a honvédelem mindenekelőtt. Valameny- nyien katonái vagyunk a hátsó front­nak. Dolgoznunk kell erőnk végső megfeszítésével azqn a helyen, ahová a sors állított bennünket. Tisztességről és becsületről kell tanúbizonyságot tenni egyéni érdekeink háttérbe szorí­tásánál és fegyelmet, engedelmességet tanúsítani a fronton küzdő katonáink példájára. Gazdasági téren az előfeltétel a terme­lési ágak és a foglalkozási körök közötti harmónia és az egyensúlyi helyzet meg­teremtése. Ez lényegiben árkérdés. Ezután rámutatott azokra a tényezők­re, amelyek a háború óta emelően hatot- Î tak az árszínvonalra. Ezek a tényezők ■ eddig mozgásban tartották az árszínvo­nalat, de ezt a fejlődési folyamatot most le kell zárni. A mezőgazdasági árakat, az ipari árakat, a munkabéreket, a fizeté­seket, nyugdijakat és adókat harmoniku­san meg kell állapítani és ez az. ami most megtörténik az uj gazdasági évben, „A mezőgazdasági árszínvonal a 40 pengős búzaáron épül fel A mezőgazdasági árszínvonal a 40 pen­gős búzaáron épül fel. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanilyen arányban emelked­jenek a többi mezőgazdasági cikkek árai is, hanem azt; hogy az összes mezőgazda- sági cikkek árai a 40 pengős búzához vi­szonyítva, egymás között is harmóniában lesznek. 'Az ipari árakat úgy fogjuk megállapí­tani, hogy a termelés polgári hasznot biz­tosítson az iparnak. Igen nagy probléma a kereskedelem kérdése. Szükség van a valódi és szak­értő kereskedőre, viszont ezeknek is meg kell elégedniük a polgári haszon­nal. A munkások, tisztviselők, nyugdíjasok, általában a fizetése^ alkalmazottak fize­tését is hozzá kell idomítani az újonnan kialakított árszínvonalhoz, különösen a kisebbekét, akik arra leginkább rászo­rulnak. Az 1938 óta bekövetkezett ár­emelkedéseket természetesen nem lehet teljesen kiegyenlíteni s ezért áldozatot kell kérnünk ezektől a társadalmi réte­gektől is. Sorsukon javít majd a közellá­tás jobb megszervezése. A gazdaságpolitika következő feladata az árszínvonalnak minden erővel való tartása, az áraknak, béreknek és fizeté­seknek a rögzítése. Hangsúlyozta a pénz­ügyminiszter, hogy a közellátást csakis egyenletes és igazságos szétosztással le­het biztosítani. A közellátási szervezet rendszeres kiépítésének máris vannak eredményei, mint aminő a kenyér- és lisztfejadag emelése, a textilellátás, terén beállott javulás. Ha az elsőrangú ellátási cikkekből mindenki megkapja a háborús viszonyokhoz mért részét az előirt mini­mális áron, akkor meg fognak szűnni a fizetés- és béremelési törekvések. De ez talán a legerősebb fegyver is a fekete piac ellen. Ebben a kérdésben az egész nem­zet egységes összefogására van szükség. Mindenki lássa be, hogy a nemzet elleni bűn a feketén vásárlás. A fekete áru azt jelenti, hogy valakinek a szájából elvon­ják a falatot, akinek szüksége van rá, olyan egyén javára, ki már megkapta a maga részét. Rendkívüli adót fizetnek azok, akik nem teljesítenek fegyveres szolgálatot A pénzügyminiszter ezután a pénzügyi politikával foglalkozva, rámutatott ar­ra, hogy a pénzfelesleget vissza kell vezetni az államkincstárba, illetik megtakarítás utján a pénzintézetekbe. Az egyik az adó, a másik a hitelpolitika kérdése. Az államháztartást a mult évben is a hadviselési költségekkel együtt túl nyomórészt az adókból fedeztük. Tisztá­ban van azzal, hogy az adók elég súlyo­sak és e helyről is köszönetét mond az ország lakosságának ezért az áldozat- készségéit. Kötelessége azonban, hogy további áldozatokat kérjen a nemzettől. Elsősorban a fényűzést és a luxust fogja megterhelni, de az állami szolgáltatások­ért járó dijakat, tarifákat és mindazokat az adókat tételesen, tehát nem százalék- szemen állapítottak meg, az árszínvonal­nak megfelelően fogják megállapítani. A másik csoportba tartoznak azok az adó­emelések és uj adók, amelyek semmiféle befolyást sem gyakorolhatnak az árszín­vonalra. Ide tartozik elsősorban a rend­kívüli hadiadó, amelyet azok fizetnek majd, akik fegyveres szolgálatot nem '■ teljesítenek, vagy nem teljesítettek a i mostani időkben. Megterheljük a teher.- I bíró lakosságot is, a nagyobb vagyono­kat s elsősorban azokat a személyeket, akik az ország nehéz idejében a gazdasá­gi válságon és a háborús időkön keresz­tül vagyonokat tudtak szerezni. Ez első­sorban és. természetesen a zsidókat fogja érinteni, de érinti majd azokat a keresz­tényeket is, akik nagyobb vagyonokat szereztek az utóbbi időben. Megadóztat­juk azokat is fokozottabban, akik ma lé­nyegesebb jövedelmet élveznek, mint 4—5 évvel ezelőtt. A pénzügyminiszter ezután hangoztat­ta, hogy azt szeretné, ha a háború be­fejeztével a mezőgazdaságnak nem lenne adóssága, annul kevésbé, mert uj feladatok várnak a magyar mezőgaz­daságra: a külföldi verseny legyőzése a termelési átlagok emelésével és a mezőgazdaság gépesítésével. Lehetnek egyesek. akik azt mondják, hogy benne vagyunk az inflációban — mondotta a miniszter. — Ezeknek azt válaszolom, hogy más országokban —- még a semleges országokban is — van­nak áremelkedések és mutatkozik a bankjegyforgalom emelkedése. Nem le­het tehát nálunk inflációról beszélni, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom