Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-26 / 142. szám

1943 juntas 26­CLL ENZ EK 9 _ Száz év fednének, nyomában Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma „E faj terjeszkedik, miként a lecskefonál a lóherében. Körülíon- ja, behálózza, rátapad, kiszívja s amikor elpusztult a megtámadott növény, akkor tovább kúszik az élősdi, újabb áldozat után". (Bartha Miklós: Kazárföldön). A zsidókérdést boncolgató könyvek közt jártás olvasó is megdöbben, amikor kezébe veszi ezt a minden külső díszt nélkülöző kötetet. Pedig méreteiben még csak nem is lexikon vastagságú, tartal­mában nem világot megváltó eszméket hirdető és a zsidókérdés tökéletes meg­oldását sem Ígérő munka. Ezért — talán éppen ezért — egyike a legdrámaibb magyar könyveknek, amelyek a közel­múltban elhagyták a sajtót. Szerzője minden irói cifraságot, kutatói nagyzo- lást mellőzve, egyszerűen, tömören, az adatok bőséges felhasználásával tárja elénk a zsidóság magyarországi szerepét, képzeletet felülmúló térfoglalását a ma­gyar szellemi életben és azt az eszmei nihilizmust, ami hódításuk következmé­nye volt. Anyagának összegyűjtése alatt — hisz a bibliográfiai részt darabonként kellett hangyaszorgalommal összehordania a könyvészeti müvek ezer és tízezernyi cí­mének áttanulmányozásával, közkönyv­tárak hiányos katalógusaiból, szakmun­kák jegyzeteiből, könyvtárjegyzékekből, uj Ságokból és folyóiratokból — alkalma nyilt átfogó képet alkotni a zsidóság hatalomra jutásának egyes fázisairól, a térfoglalási akadályt nem ismerő had­mozdulatairól és a már meghódított állá­sok szívós védelméről. Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály tehát következtetéseiben nem elfogult, Ítéletei­ben tárgyilagos. Az adatokhoz és jelen­ségekhez való ragaszkodása emeli tekin­télyre munkáját a zsidókérdés magyar­honi irodalmában. Mondanivalóját egy 78 oldalas beve­zető részben és egy (szerinte sem teljes) 230 oldalas adattárban süriti össze. A ki­bontakozó kép azonban igy is döbbene­tes. A magyarság ezer esztendejével szemben a zsidóság legfeljebb egy évszá­zadnyi együttélésre hivatkozhatik, de ez az egy évszázad elég volt, hogy „elha­talmasodott ■minoritásként reátelepedjék a gazdanép nyakára“, majd azt kiszipo­lyozva, lépésről-lépésre, tervszerűen fog­lalja el a magyarság szellemi őrhelyeit és azt a liberalizmus örve alatt átalakít­sa, átfesse talmudi öncéluságára. És hogy mit jelent ez az öncéluság, vitéz Kolos­váry-Borcsa , Mihály könyvében találunk reá feleletet. . .! A magyarság kilencszáz éven át alig ismeri a zsidóság igazi arculatát. „Kelet­ről hozott türelmével szemléli a különös és ellenszenves idegenek felbukkanását és eltűnését“ — írja könyvében —, hogy önmagára eszméljen, amikor végre 1938 március 5-én Darányi Kálmán akkori miniszterelnök ajkán felhangzik ez az egyszerű mondat: „Van zsidókérdés. S ez egyike elintézetlen problémáinknak Önkéntelen szökken fel a kérdés: hogyan, eddig nem volt, vagy távol állott min­den antiszemitizmus a magyar lélektől, vagy éppen köszönettel tartoztunk ne­kik? A felelet sokkal egyszerűbb: merev tagadás volt ebben a kérdésben a zsidó­ság mindent átfogó és mindent behálózó álláspontja. „Nincs zsidókérdés — hangoztatták minden alkalommal, ha ez a mesterségesen le­folytatott és kinos gonddal leplezett ' prob­léma időnként kirobbant a nyivánosság elé... a könyveket és röpiratokat ugyanaz e sors érte, min! amelyek, a szabadkőmű­vesség törekvéseit leplezték le. Ismeretlen kezek körültekintő alapossággal felvásá­rolták és eltüntették". Tájékozatlanság és jóhiszeműség ment­heti Szekfü Gyula három menzedékének két elsőjét, de mentheti-e a harmadikat. „amelynek, lépten-nyomon kellett tapasz­talnia a zsidóság féket és határt nem isme­rő társadalmi és gazdasági előretörését s az ennek nyomán elharapódzó erkölcsisé- get, a nemzetellenes törekvések, irodalmi és szociális térfoglalását..“ Ennek „osztoznia kell a felelősségben a történelem előtt a végkifejlés: az októberi lázadás é6 a boi- sevizmus miatt" Egy évszázad bűneit említettük az imént. A könyv adatai adnak feletet. Az első magyar nyelven nyomtatott zsidó szellemi termék 1818-ban jelenik meg (!) s a Tudományos Gyűjtemény méltán ke resi azt a „zsidót“ 1827-ben, aki magyar munkát Írjon. Saphir Móricz Gotthlieb az első nemzedéki csillag, „37oké a magyarországi zsidóké, akik első i'/ben pendítik meg igen szerény tehetség­gel a lantot s akik elsőkként ismerik fel "a sajtóban rejlő hatalmi és üzleti lehetősé­geket". Az első lépés sikere után feltartóztat­hatatlanul folyik térhódításuk. Politiká­ban és irodalom-művészetben egyaránt. Széchenyi és Kossuth ellenzik a zsidóság emancipációját, a főváros lakossága 1848 ban falragaszokon követeli a zsidók ki fizetését és a „zsidóság polgári és politikai egyenjogú­sítása nem a kiegyezés utáni magyar tör­vényhozásnak hanem a megelőző korszak abszolutisztikus bécsi kormányainak mü­ve. Az 1867: XVII. törvénycikk lényegi­leg csak szankcionálta azt a tényleges Helyzetet, amit a magyarországi zsidóság pénzügyi befolyásával és politikai ezo'gá- lataival 1849-től 1867-ig Becs jóvoltából kivivőt! magának". A jogegyenlőség kivívása után a saj­tó szinte észrevétlenül került zsidó ke­zekbe. A magyar társadalom sinyli a megrázkódtatások utókövetkezményeit, a társadalmi rend nem képes újjáépülni, mert a repedéseken uj oldó anyag tódul be: a zsidóság. A közgondolkodás elveszí­ti fenntartó erejét: történelmi tudását; „a zsidóság szellemi befolyása megfosz­totta tehát a magyart történelmi öntudatától és őseitől is (Ígnotus-Veigélsberg Hugó Írja: a múlttal szemben csak egy köteles­ségünk van: elfeledni), ehelyett megaján­dékozta — önmaga javára — az asszimi­láció illúziójával". így teremtették meg a „magyar-zsidó" kétes képletét. Rohanunk az idők sodrában . . . A magyarság pusztulásának és a zsi­dóság elhatalmasodásával együttjáró végzetes veszedelmét ismerik fel Istóczy Győző, Simonyi Iván, Önody Géza, Nendtvich Károly, Verhovay Gyula és elvbarátaik. A már zsidóvá lett sajtó egységesen veti rá magát az „antiszemi­tákra“ és a .^korszak annyit emlegetett közéleti mód­szere: a korrupció, a zsidóság pénze, saj­tója, politikai összeköttetései egymásután terítették le az antiszemita mozgalom ve­zetőegyéniségeit. Pártjuk maradványait ha­talmi eszközökkel szétszórják, munkájuk termését eltüntetik, megsemmisítik, Társta- lanul,' egymagában küzd még némelyikük a századforduló idején, nyilvánosság ás meg­értés nélkül". Tisza-Eszlár megtörte a magyarság ön­bizalmát . . . A zsidóság mult századvégi példátlan előretörése meghozza a törvényelőtti egvenlőség teljességét is, az u. n. recep­cióval. (1895). A szabad ut — szabad módszereket biztosított számukra. „A zsidónak másfél ezredév óta — irja nagyszerű könyvében vitéz Kolosváry- Borcsa — egyetlen, kizárólagos kötelessége és hivatása a Könyv rendelkezéseit szó szerint követni s e célból éjjel-nappal ta­nulmányozni a Tant Ez a parancs zárta e' más népekkel való keveredéstől, sőt az ■ élet legtöbb hétköznapi’ vonatkozásában (ét­kezés, stb.) még az érintkezéstől is; ezért csukta magára a zsidó a gettót, ezért nem szerzett házat s főként ez okból vállalt csak olyan fog’aikJozásokat, mint a pénzű­iét, uzsora, kufárkodás, üzérkedés, ame­lyek fizikumát és szellemének érdeklődé­sét nem vonták) el a kizárólagos feladatá­nak teljesítésétől... Nagyon is racionális cé'lal várta és várja ma is a Talmud né­pe a Messiást, aki csak az ő számukra el­jövendő' s megváltása nem. több és nem kevesebb, mint uralom a földi világ min­den népe és gazdagsága felett". A Talmud szellemében megindul a végleges honfoglalás: Duks Báruch (azaz Dóczy Lajos) ünnepelt szerzővé és ma­gyar báróvá avanzsált, 26 zsidó család báróságot kap, ezzel szemben 290—300 magyar nemességet, Kiss József „A Hét“ cimü folyóirata köré gyűjti a zsidókat, a gombatelep módjára fejlődő fővárosban kihasználva, de leginkább elfojtva a ma­gyar tehetségeket, egyeduralmat követel magának a zsidó szellem. Ez az irodalom kizárólagosan pesti. Gyökértelen, nyelve jidissbe fulladó zsargon, romlott és er­kölcstelen; kegyeltjeiket kivezetik a get­tóból az Élet ormai felé s kis zsidó fi­gurákból „magyar Írókat“ teremtenek. „Nyomukban légió nyomakodik fölfelé a si­ker és a könnyű kereset messzelátszó ma­gaslataira. övék már a színház, övék a ki- ál itási terem, övék a sajtó: szinte egy­szerre -születik meg az uj század fiz eszten­dős fordulójakor a gátlásokat nem ismerő, szenzációra épített, az elvek és az ethika ulolso korlátáitól is felszabadult nanilap- kiadó-üzlet, mel'ette az apróbb ragadozó: az egyéni becsületben és a családi élet szentélyében garázdálkodó bulvárpamflet, kiegészítőjével, a színházi prostitúció pros­pektusával s .a szellemi diktatúra igénye­sebb . szócsöve: az irodalmi szemle". Kezük mindenhova elér. A közvetítő irodák összeköttetésein át behálózzák a világot és zsidó Írókat exportálnak ma­gyar irodalomként. (Andai-Axelrad, Bus- Fekete-Trauerschwarz, Heltai-Herzl, La- katos-K ellner, MolnáT-N eumann, Szép­Schön, Stella-Stein, Szomory-Weisz, Zá- gon-Fleisch, stb., stb.) A magyar össze omlás példás következménye volt ennek a térhódításnak. Zsidók nyüzsögnek a hatalmi tébolyban hazaárulóvá lett Ká­rolyi Mihály körül s a magyarországi 45 volt népbiztos közül 32 zsidó fajú volt. Ez 70 százalékot jelent! A zsidó népbiztosok háromnegyedrészének sikerült megszöknie, Számszerint 25-en szöktek meg, akik közül egy, Szamuel'.i Y<- bor öngyilkos lett. Iskolai végzettség szem­pontjából’ a zsidóferju népbiztosok; közül 18-nak egyetemi és főiskolai végzettsége volt Középiskolai érettségi bizonyitvány- nyal 6-án. rendelkeztek; 3-nak iskolai vég­zettsége nem vo't megállapítható. Elemi is­kolánál magasabb iskolát nem végezte.* 5-en. A nemzsidó népbiztosok közül csu­pán 2-nek volt egyetemi végzettsége, 1-nek pedig középiskolai végzettsége. Elemi isko­lánál magasabb iskolát nem végeztek 10-en. A magyar feltámadás Budapest vissza- hóditásával kezdődik, de a múlt hibáin aligha tanultak valamit felelős ténye­zők. Az irodalmi és művészi destrukció épo oly nagv mértékű — bár a mind­eddig elnyomott hangok kezdtek tért nyerni. A Gömbös, parányi és Imrédy kormányok és újabb intézkedések egy cél felé utalnak: a zsidóság teljes kikü­szöbölése a magyar nemzet testéből. Tanulságok . . .? Hat pontban foglalja össze vitéz Ko- losváryBorcsa Mihály könyvében a zsi­dókérdés megoldásának előfeltételeit: 1. Haladéktalanul felállítandó a zsidó- kérdóskutafó tudományos intézet. (Ez idő­közben magánkezdeményezésre már meg indult!) 2. A zsidókérdés lehetőség határáig >e - jes könyvtárának megteremtése. 3 A zsidókérdés tanítandó a magyar is­kolákban, kü’önös tekintettel az ószövetségi zsidó történetifás objektiv megvilágítására és a zsidóknak a magyar történelem, társa­dalmi cs gazdasági élet utolsó évtizedeiben betöltött végzetes szerepére. 4. A könyvtárakból (az iskolai és egyesü­leti könyvtárakból is) a zsidó szerzők mü­vei eltávolitandók. Zsidó müvek csak a tu­dományos kutatás részére, a nagyközön­ség számára hozzá nem férhető módon őri- z end ők meg. Zsidóra unkák már külső cím­lapjukon feltűnő módon, hatóságilag meg- jelöierdők: Zsidókönyv! 5. A könyvkiadás és a nyomdaipar száz­százalékosan megtisztítandó a zsidóságtól 6 A magyar főiskolák, nem utolsó sorban pedig a Magyar Tudományos Akadémia kö­telezendők a zsidókérdés széleskörű és magvar sze'emü tudományos feltárására »s feldolgozására. „Ezzel a könyvvel kettős célom volt írja előszavában a szerző — mulasztási pótolni és serkenteni. Helyrehozni az el­lenforradalom óta eltelt negyedszázad érthetetlen és megmagyarázhatatlan mu­lasztásait“. De komoly szavakkal ford"] a fiatalokhoz: ,,A ma.gyar könyvtermelé* áttanulmányozása során elkedvetlenedve kellett olvasnom, mennyire ivnoroduktiv, haszontalan, légürestérben imbolygó té­mára pazarol az egyetemek ifjúsága tin­tád és energiát . . . Több bátorsáqot és több magyarságot! Ne féljünk foglalkoz­ni azzal a kérdéssel, amelyet oli/an óvato­san kerülgetett a kényelmét és nyugal­mát mindennél jobban féltő, előttünk járt nemzedék. Ne resteljünk a példa után indulni, amit Prohászka Ottokár, Gömbös Gvula, Wolff Károly, Dánér Bé­la s a velük együtt idő előtt elégett Ilii magyarok mutodtak, akiknek irányitása és bátorsága indított bennünket . . . hogy . . . eljegyezzük magunkat halálig a m.a- gyarabb Magyarországért vívott küzde­lemmel“. SZABÓ ENDRE. fuífyáia adţatn fiamat, ie-anyo-mat? Iskolaév végén mindig újra és újra felve­tődik ez a gondolat Aggódó anyák és apák naponként többszer felteszik a kérdést ön­maguknak és másoknak: mi legyen a leá­nyommal, fiammal, hová adjam, mihez kezd­jen?... Mi lenne jobb, biztosabb, szebb? Sok fiata’ lélek kérdez, olvas, keres, hol találhatja meg azt az élethivatást, amely nem iroda, nem akitarendezés, nem gépirás, ha­nem valami, amivel másokon segít, ami sa­ját lelkét is kielégíti? A pályaválasztás, helyesebben a hivatás- keresés kérdésében két dologgal kell számol­nunk: azt az életformát és benne azt a mun­kát kell megkeresnünk, ami legjobban meg­felel egyrészt belső, le’ki, szellemi alka­tunknak, képességeinknek, másrészt a külső, a jelen körülményeknek, a korunkadta fel­adatoknak Minden kornak megvannak a maga esz­ményei, szükségletei, íeíadatai. Ma a közössé­gi feladatok korát éljük. így a hivatásotk köre is kibővült a hivatásos szociális munká­séval. Ez az életpálya nem ismeretlen ha­zánkban, hiszen voltak úttörők, akik, hogy beálthassanak a hivatásuknak felismert mun­kába, külfö’dön, majd a hazánkban létesült szociális iskolák valamelyikében szereztek szakképzést Eleinte sok kételkedő tekintettel találkozott ez az é'epálya, mint minden is­meretlen uj dolog Ma azonban, amikor a merész kezdők valamennyien olyan állások­ban vannak, ame'y nemcsak) biztos megélhe­tést nyújt, de egyben boldogító élethivatást is, a kétkedés alábbhagyott, • az érdeklődés egyre nő és mind többen lesznek, akik ezen <a téren találják meg vágyaik kielégülését. Ma már az elhe'yezkedés nem kérdés, hiszen az ONCsA (Országos Nép- és Családvédel­mi Alap) törvénnyel írja elő a szociális gon­dozást s feladatainak ellátásához szakkép- zett emberekre van szüksége Minden varas, vármegye és járás kü’ön szociális gondozó­kat alkalmaz s 1946 január 1-től szociális felügyelő, szociális szakelőadó, közjóléti elő­adó. szociális előadó csak az lehet, aki n?. erre a célra felállított egyetemi szociális tan­folyam elvégzése után az előirt szakvizsgát sikeresen letelte. Az erdélyi részeken a szociális képzést a kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudomány- egyetem közgazdatudományi karán létesített Egyetemi Szociális Tanfolyam végzi, mely­nek munkarendjében 3 félév e’méleíi és 6 hó­napi gyakorlati kénzés szerepel. A tanfolyamra felvehetők a m kir. Ferenc József Tudományegyelem rendes hallgatói, továbbá azok is, akik ’egalább középiskolai érettségi bizonyítvánnyal, vagy ezzel egyenlő értékű végzettséggel (pl. tanítói okievéüe’J rendelkeznek. A szociá’is tanfolyam nagy neríTzeti, kö­zösségi célokat szolgái és ezért lehetővé akarja tenni, hogy mindenki, aki szociális munkára hivatást érez, azon részt vehessen Ezért a tanulmányi költségeket szinte teljes egészében a m. kir. belügyminiszter fedezi. A tandíj a do’ogi kiadások fedezésére szolgál és inkább csak jelképes természetű: beiratko­zási dij 2 pengő, tandíj félévenként 10 pengő. Azok a tanfolyami hallgatók, akik egyide­jűleg nem egyetemi hallgatók, félévenként 20 pengő mellékdijat fizetnek. A m. kir. belügyminiszter által nyújtott to­vábbi nagy kedvezmény, hogy a tanfolyam tártaméra évi 1000 pengőig terjedhető csz- töndijat adományoz azon hallgatóknak, ak’k legalább négygyermekes családból származ­nak, kedvezőtlen anyagi körülményeik iga­zoltak és az .első félévet legalább „jó" álta­lános eredménnyel végezték. Az erre érdemes és igazoltan rászoruló fér­fihallgatók rendkívüli kedvezményes ellá­tásért is folyamodhatnak Felvételi kérés beadásának határideje szep­tember 1. Beiratkozás végső határideje szeptember 10-ike. Felvételi kérvényeket a közgazdaságtudo­mányi kar dékánjához címezve a szociális tanfolyam titkárságának kell beküldeni Résziette« fevilágositás* a tanfolyam tit kársága (Kolozsvár. Egyetem, Társadalom­politikai intézet) ad. TEXTILKERESKEDÖK! figyelem? . Textildrnk nyílván tartási könyve 29.400—1943, K. M. sz. rendelet 2. paragra­fusa és a 607.100—1943. K. M. sz. rendelet 7 paragrafusának 3. bekezdése alapján fogyasz­tónak kiszolgáltatott textilárukról nyilván tartás vezetése kötelező. A 60 oldalas könyv ára 2.90 pengő Kapható az „ELLENZÉK" KÖNYVESBOLTBAN Ko'ozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre 3.10 pengő előzetes beküldése ellenében azonnal megküldjük. Fél évszázados külföldi összeköttetéseim lehetővé leszik, hogy finom solingéni acélárukban és szemüvegekben még mindig a legjobbat és viszonylag olcsón tudom na-gyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű .T. A. Henkels solingeni iker-jegyű zsebkések. >1- lók, borotvák,, kertieszközök, valamint Örtbörolváló peagák gyári lerak a ta KUN MÁTYÁS FIA# Kossu’h Lajos-utca 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom