Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám - 1943-05-03 / 98. szám

X 1943 május 3 S _ Nagysikerű gazdanapot rendezett az FELŐR, május 3. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vasárnap tartotta el­ső gazdanapját a Szolnok-Dőboka várme­gyei kirendeltségének rendezésében. A gazdanapon a szórvány vidék lő gazdakö­re vett részt az alábbi községekből: Som­kerék, Bethlen, Alsóilosva, Arpástó, Vár- kudu, Sajószentandrás, Cegőtelke, Ko- zárvár, Szeszárma, Baca, Apanagyfalu, Magyardécse, Dés, Szentmargitta és Ker­les. Összesen mintegy 1200 ember vett részt a gazdanapon. A református tem­plomban Czirják Károly lelkész hirdetett igét a szolgálat betöltéséről. Idézte az EMGE küzdelmes múltját és munkás je­lenét. A tömeg az Isten-tisztelet után a cegőtelki fúvószenekar indulói közben átvonult özv. Betegh Imréné parkjába. Bartha Miklós gazdaköri elnök megnyi­tójában üdvözölte a gazdaünnep vendé­geit, akik között megjelent dr. Vékás Jó­zsef felsőházi tag, vitéz Szász István EMGE igazgató, Antal Dániel EMGE tb. igazgató, dr. Hollóssy Gyula főszolgabíró, Thorma Miklós, gróf Bethlen Balázs, vi­téz Zsigmond István gazdasági főfelügye­lő, Szánthó Géza állattenyésztési igazga­tó, Ősz Gyula állatorvos, Csákány Miklós, vitéz Bereez Aladár, gazdasági felügyelő, Tass Eleonora tanárnő, Bányay F. Erdélyi Párti titkár, Maknics Gyula tanár. Har- math Árpád, Fekete Gerő lelkész, dr. Ve­ress Jenő közjegyző, Biró Péter EMGE vándortisztviselő, Szőke Béla igazgató és még sokan mások. Az üdvözlések során vitéz Szász István gróf Teleki Béla nevében üdvözölte a meg­jelenteket. Beszédében kifejtette, hogy a háborús körülmények között is meg kell teennünk, amit lehet a magyar me­zőgazdaság fejlesztéséért. Beszélt a ma­gyar gazda időszerű kötelességeiről. Az általános terménykérdések kifejtése után szakelőadások következtek. Seyfrid Ferenc EMGE főtitkár a siló és a takar­mányozás kérdéseiről adott elő. András György gazdaköri elnök és Maknics Gyula tanár állattenyésztési kérdésekről adott elő. .Dr. Vékás József Szolnok-Doboka vármegye történetének rövid ismertetése során azt a tanulságot szűrte le, hogy a magyarság akkor volt legnagyobb erőki­fejtésre alkalmas, amikor lélekben össze­tartott. A szakelőadásokat követően a gazda­napon megjelent 15 gazdakör vezetősége sorban részletes jelentést tett az illető gazdakör muitévi működéséről és egyben a gazdaérdekképviselet szerves kiépíté­sének újabb eredményeiről. Ezután 300 terítékes, egytál ételes közebéd követke­zett, több pohárköszöntéssel és üdvözlés­sel. Délután megnyitották a környék nép­művészetének legszebb termékeiből össze­válogatott háziipari kiállítást. Az ünnep­ség állatkiállitással és versennyel zárult, amelyen Felőr község magyarsága ismét tanúságot tett állattenyésztési készségéről. je-hujázás helyett az ünneplő családok a ha­digondozottak javára tesznek alapítványokat. Nagyváradi laptársunk, a Magyar Lapok írja, hogy az utóbbi hetekben tekintélyes összegű adományok érkeztek Váradon a társadalmi és hatósági szervekhez, amelyek esküvői, vagy keresztelői ünnepség megváltása cimén a had­ba vonultak hozzátartozóival kívánják éreztet­ni a nemzet megbecsülését. Minden jóérzésii magyar ember őszintén kívánja, hogy ez a jó szokás legyen általános. Mondjunk le az ün­neplés múló örömeiről és a társasélet elavult kötelezettségének mellőzésével hozzunk áldo­zatot azokért, akiknek a legtöbbel tartozunk; a hadbavonultak családjaiért! Szekeltytíty uifa ICci&Uu$ ke^esziutfa Víqk lâtzsiţ : Amitől étdemts Uhí,,, Anyák ftaţtfa Szebb és bensőségesebb talán sohasem volt az anyák ünnepe, mint a tegnapi va sárnapon. Talán az tette igazán széppé, hogy a lelkekben ünnepeltünk. Az ünnep­ségek jellegzetes külsőségei elmaradtak. Templomainkban annál meghatóbban lát­szott, hogy Erdély fővárosának közönsége a szeretet és tisztelet őszinte érzéseivel hódol „a magyar anyának“, akitől a nem­zet jövqpidője függ. Sokszor vitatkoztunk azon, hogy vájjon nem hazug formaság-e az életünk? Ha őszintén magunkba szállunk, be kell is­mernünk, hogy büszkén hangoztatott ke­resztény hitünk tanításaival gyakran szö­ges ellentétben áll az életünk. A krisztusi szeretet, egymás kölcsönös megbecsülése és a szegényeken való segítés alapvető té­telei még mindig az eljövendő jobb vi­lágra várnak. Az, ami a kereszténység pa­rancsaiból minden emberben él és meg­marad: az anya iránti tisztelet. Késő öreg­ségben sem lehet elfelejteni azt a gondos­kodást, a gyöngéd szeretetnek azokat a gyönyörű emlékeit, amelyeket senki sem tud megadni az Édesanyán kívül. Hír, di­csőség, karrier, minden múlandó. Elfakul a szerelem izzása és kiegyenlítődnek a sorsküzdelmek. Csodálatos parabolában alakulhat az élet. Barátokból ellenségek, ellenségekből hízelgő barátok válhatnak. Lehetünk gyanakvók, vagy jóhiszemüek. Az egyetlen, akiben sohasem csalatkozha­tunk, akinél mindig megnyugvást talá­lunk az Édesanya, aki az életet adta. Száz­szorosán érezzük az anyaság gyönyörű hi­vatását ma, amikor lángokban áll körü­löttünk a világ. Nagy az áldozat, a leg­nagyobb áldozathozatal, amit ma a magyar haza az anyáktól követel. OrszágszerU osztozik a nemzet azoknak a magyar anyáknak fájdalmában, akik elvesztették gyermeküket a kegyetlen küzdelemben és akiknek soha be nem gyógyuló sebére csak a nemzet összességének együttérzé­se és szeretete adhat gyógyító balzsamot. Május első vasárnapján, ezen a pompázó tavaszi délelőttön, amikor virágfakadás és a természet szépségének kibontakozása mind-mind az élet diadalát hirdette, el­sősorban ezeknek az anyáknak szólt a nemzet hódolata, akik a legtöbbet vesz­tették. Feloldódtak a lelkek az együttérzés me­legségében. Az ima szárnyán a legeljásul- tabb szivek jégpáncélja is lehullott. Ez a néma ünneplés, ez az önmagától adódó emlékezés azt hirdeti, hogy kialakulóban van az egységes magyar nemzetiélek, amely lehetővé teszi majd, hogy csak a szépet és értékeset becsüljük meg, hogy száműzzük a széthúzást, a sorainkat gyen­gítő ellenségeskedéseket és a magyar anyák csakugyan jobb jövendő számára szüljék majd gyermekeiket. poítaiott a vendéglősök beszerzési csoportjá­nak irodájába Is. „A kisasszonynak elmondták a terveiket — írja a Székely Nép —. A kisasszony megér­tőén bólintott, de nem sok reménnyel indult neki a vczéri, vagy elnöki ajtónak, s öentröi nemsokára el is hangzott a válasz, a nagy urat nem érdekli a székely borviz. Nyugod­tan, jelképként könyvelhetjük el ezt az ese­tet- a székely borviz nem jutott túl az elő­szobán. Igen, mi hallatlanul büszkék vagyunk mink a fordulatot. ásványvízforrásainkra, szeretettel kóstoljuk meg néha, ha régen ittunk valamelyikből, ki­próbáljuk az ismeretlenek hatását. Nem ta­gadjuk, sok remény fűztünk hozzájuk. Töb­bek között azt: ha az ország lakossága meg­ismeri, nem tud szabadulni majd varázsuktól, az erdélyi hegyek és folyó-völgyek megtelnek majd gyógyulást kereső emberekkel, kőházak emelkednek a rozzant faházak helyein, kisi­mulnak a ráncok a székely homlokokon ... Alom volt és az. is marad. A székelv borviz ügye nem jut tovább az előszobánál'*. Csak osztozni tudunk székelyföldi laptár­sunk megállapításaiban. Kétségtelen, hogy na­gyon sok nehézség akadályozza a székelyföldi borvizek értékesítését. Elsőrendű fontosságú azonban, hogy nemzeti vagyonúnknak ezt az óriási kincsét ne hagyjuk kihasználatlanul. Valamennyire vigasztaló ugyan, hogy Bányai János főgeológus nyilatkozata szerint addig is, amig az ásványvizek királya, a székelyföldi borviz viszaszerezheti bitorolt trónját, meg­próbálják a műtrágyagyártásban való értékesí­tését. Ez ideiglenesen talán megoldást jelent. Azt a közönyt és meg nem értést azonban mégsem tudja elfelejtetni, amellyel egyes üz­leti csoportok képviselői rideg anyagi szem­pontok miatt már az előszobánál elzárják a székelyföldi borviz térhódításának lehető­ségét. )á sx&Uáz Sajnos: a szokások rabjai vagyunk. Szokás például, hogy esküvő és keresztelő alkalmá­ból dinom-dánomot tartsunk. Ilyenkor a leg­szegényebb családok is „kitesznek magukért-'. Sokszor valóságos anyagi válságot idéz elő a boldog családi esemény megüneplése. De meg keli tenni, mert így illik, mert különben meg­szólnának, mert így hozzák magukkal a tár­sadalmi szolsások. A nemzeti öntudat egyik megbecsülendő jele, hogy mostanában ezek a háziünnepségek kezdenek elmaradozni. A he­Németh Kálmán, a Bukovinából haza­telepített székelyek apostoli lelkű plébá­nosa, újabb nagyvonalú terv megválást, tásán fáradozik. Most áll újjáépítés alatt Nagyfény község állomása, amely való­jában Bácsjózseffalva, az uj székely tele­pesközség, állomása. A Bukovinából haza­telepített székelyeknek az a kérése, hogy az uj állomás neve Bácsjózseffalva le­gyen, mert a székely telepesek faluja köz. vétlenül a vasútállomás mellett terül el. Még nem dőlt el, hocjy hogyan fogják ne­vezni az uj állomást. Annyi azonban bi­zonyos, hogy az uj állomás építésének stílusa eredeti székely stilus lesz. A régi székely tornácos házak stílusában gyö­nyörű elő- és oldaltérrel épül az uj állo­más. Németh Kálmán plébános sajtónyi­latkozatot adott az építkezéssel kapcsola­tos terveiről. Bácsjózseffalván a székely faragó iskola növendékei vállalták az ál­lomás fadiszitéseinek elkészítését. Az ál­lomás előcsarnokában, illetve egy külön folyosón, tizennégy hatalmas táblán el. helyezik „A székelység útja — Krisztus keresztutja“ című képsorozatot. Ez a ti­zennégy kép a Bácskába telepitett széke­lyek kálváriás útját örökíti meg a boldog hazatérésig. Nagyon megrázóan, erede­tien, művészien mutatja be a képsorozat a bukovinai székelység útját. Az utolsó tábla mosolygós, csendes, megelégedett uj életbe, a boldog hazatérésbe fut át. Jú­niusra már befejeződnek az állomás dí­szítésének munkálatai és a tizennégy fa- faragásu művészi tábla azt fogja hirdetni, hogy a Bukovinából hazatelepített, széke­lyek gyökeret vertek a bácskai földben és annyi megpróbáltatás után a magyar hazában végre igazi otthont találtak. Hiivalíó keresziyénség Ravasz László, Kovács I* István és Higy Barna előadás« CsaU av d'ásza&Ufy futtátok d.> Elszomorító beszámolót olvastunk sepsi - szentgyörgyi laptársunk, a Székely Nép va sárnapi szamában. Laptársunk megemlékezik arról, hogy a székely borviz két képviselője a nyári szezon lehetőségeinek kihasználására felutazott Budapestre. Nagyon sok helyen ko­pogtattak. Néhány helyen taián majd később kifizetődik a fáradozás. Itt nem zártak el minden ajtót, hanem azt mondották, hogy ha üveget szereznek, akkor majd hajlandók tár­gyalni a dologról. Máshol elismerték a borviz gyógyító erejét, de mégsem vásároltak, mert a szállítás miatt az árakat túl drágának tar- -ották. Végül a két székely borvizes beko­Vasárnap dr. Ravasz László dunamelléki püspök, a Református Egyetemes Konvent el­nöke és dr. Kovács J. István budapesti teoló­giai professzor, dunamelléki püspökhelyettes előadásával befejeződött a Református Fér­fiszövetség „Hitvalló keresztyéniégr< előadás­sorozata. Szombat délután dr. Nagy Barna sárospa­taki teológiai tanár beszélt a hit kérdéséről. Nem e világ isteneiben való hitről, hanem a világot teremtő, önmagát az Igében kijelentett Ttenben való hitről. Kálvin János ma is idő­szerű megállapítását idézte: az emberi szel­lem, mely elszakadt Istentől, szüntelenül bál­vány-isteneket teremtő műhellyé lett. A ke­resztyén hit állandó és megismétlődő döntés a hamis istenek ellen, az egy igaz Isten mel­lett. A hit előfeltétele Istennek Jézusban, Krisz­tusban adott kijelentése. A kijelentés és a hit egymástól elválaszthatatlan. A hitben éppen ezért a legelső vonás az, hogy hallás: Isten Igéjének hallása és az Ige előtt meghajló en­gedelmesség. A hit csoda, a Szentlélek kegyel­mi ajándéka. A hit tartalmi jegyei közül min­denekelőtt azt kell kiemelni, hogy bizonyos isméiét. A hit csak akkor hit, ha rendíthetet­len ismereti alapja van az Isten kijelentésé­ben, különben csak homályos, zavaros érzés, vagv babona. A hitismerettől azonban eiva- laszthatatlan a hitből származó engedelmes­ség. A reformátorok a cselekedetek nélküli hi­tet az apostollal megegyezően holt hitnek ne­vezték, olyannak, mely nem is méltó a h:t nevére. Az engedelmesség azonban, nem szol­gai és nem is az üdvözülés kiérdemeléséért való engedelmesség, mivel alapja a szivbeli bi­rodalom., ami által bizonyos vagyok Isten kegyelméről, a Krisztusban megnyert üdvös­ségemről és Istent Atyámnak ismerem meg. talmárói, nem beszélhetünk vallástörténeti, vagy filozófiai szempont alatt, mert ezekkel együtt jár a relativitás. Csak teológiai szem­pont alatt beszélhetünk róla. A teológiai is­mert nem mindenkor és nem mindenkire néz­ve kötelező, de azok számára, akik hitükkel az anyaszentegyházhoz tartoznak, abszolút és kötelező érvényű igazság. Isten Igéjének három formájával foglalko­zott az előadás. Megragadó erővel mutatta meg a Kijelentésben Isten Igéjét. A teremtés nagy müvében önmagát kijelentő Istent és az üdvtörténetben, mint második teremtésben megnyilatkozó Isten-Igét. Az Istennek Krisz­tusban adott kijelentése világosítja meg Is tennek a Krisztusban, Krisztus által, Krisz­tusra nézve a világ teremtésében adott általá­nos kijelentését. Jézus Krisztust, mint az üdvtörténet kö­zéppontját és a világmindenség foglalatát a Szentirás által ismerjük meg. A Szentirás az Isten Igéjének második formája. A Szentirás egy gazdag irodalom, egész könyvtár, 66 könyv, kultúrák, történelem és csodálatos al­kotás. De olyan, mint egy siffrirozott diplo­máciai levél. A kulcs hozzá Jézus Krisztus. Általa lesz Isten beszédévé, tulajdon szavává. Igévé. A Szentirás láthatatlan írással külön-külön a mi címünkre küldött levél. Jézus Krisztus­nak, a menyei vőlegénynek a levele az o menyasszonyához, az egyházhoz. A menyasz- szony, az egyház számára semmi sem lehet szentebb, drágább, mint keresni, tanulmányoz­ni, megérteni és megtartani azt az életet je­lentő és Krisztussal való egységet ígérő leve­let, a Szentirást. A kijelentésből szükségkép­pen következik az istentisztelet. Az Igehirde­tés, az Istenei való találkozás központja- ahol a Szentirás bizonyságtételén át újjászületett lélekké, keresztyén életté, választott nemzet­séggé, királyi papsággá lesz a hirdetett Ige. Kovács István J. előadása a házassáqréf és a családról Ravasz Lászíő előadása istfen Liléjéről Az Isten igéje az az alap, amelyen felépül egvház, hit, istentisztelet, sákrámentumos, az egész keresztyén hitvallás. Ravasz László előadása méltán képezhette az egész hitvallá­si. előadássorozat zárófejezetét. Isten abszolút titok, elrejtett és felfoghatat­lan Isten, aki azonban jótetszése szerint ki­jelenti magát. Amit Isten tesz, teremt, meg­vált, üdrözit, mindig és mindenkor kijelen­tés. Isten kijelentéséről, mint Isten Igéje tar­A hitepitő előadások biztos alapvetésen épült fel a legdöntőbb gyakorlati vonatko zásu, messzi kitekintést adó, nagy lelkesedéssel fogadott etikai előadás, amit Kovács J. Ist­ván tartott a házasság és család kérdéséről. A házasságról szóló egyetemes keresztyén tan kifejtése után a házasságnak a mai ma­gyar társadalomban tapasztalható betegségei­re.- az elválások szaporodására, a törvényes házasságból származó gyermekek számának csökkenésére és a törvénytelen gyermekek számának kiemelkedésére mutatott iá. Hang- sulyozta, huny e kérdéseket nem szabad fe­lekezeti kérdésként kezelni, hanem annak je­leit kell látnunk benne, hogy népünk nem hall­gat Isten parancsára. Keresztyénségüus. ítéle­te van a bűnökben s a keresztyén hit újjáéle­désétől, diadalmas nemzetépitésétöl kell vár­nunk a fordulatot. A református egyház min­denkor vallotta, hogy a házasság — bár nem kegyelmi eszköz, nem sákrámentum — szent, mert Istentől adatott s a házasságban, a há­zassági ishüben is vallja, hogy az egy férfi­nek és egy nőnek holtig tartó közössége. A református egyházfegyelem pedig mindenkor különös erővel őrködött a házasságok tiszta sága felett Örömmel mutatott rá államvezetésii ik uj kezdeményezéseire, amelyek el kívánják há­rítani a házasság tisztasága útjában álló szó ciális és anyagi akadályokat. Ezen az utón azonban tovább kell meni, s a hitvalio ke resztyén erőnek küzdenie kell m’ncen más iószándéku emberrel együtt a kezdő fizetések ui rendezéséért, az uj örökösödési rend meg­téri mtéséért, az adózásnál a gyermekek sza­mának tekintetbevételéért és a házassági téréi! érvényesülő felekezeti versengésnek a keresz­tyén egység nevében való megszűnteiéért. Ahogyan hiszünk abban — fejezte be elő­adását —, hogy kint katonáink diadalt sze­reznek és megvédik az országot, ugyanúgy kell hinnünk, hogy a belső fronton az Isten lelke áital megújított keresztyén családok és az Istennek engedelmeskedő, áldozatot vál­laló édesanyák megmentik a nemzetet. A Hitvalló leeresztyénség előadássorozatát végig ezer főnyi hallgatóság hallgatta. Vaio ban olyan jel ez, amit méltán nevezhetett László Dezső lelkipásztor bezáró szavaib-* elkötelezésne1- a jövendőre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom