Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1 & ii ta H i u s 1. úx i, Aj A.. * KITEKINTÉS A VILÁGBA Irim: HESZKE BÉLA ERDÉLYI MŰVELŐDÉSPOLITIKA Mind megírás., mind kiállítás néző­pontjából kifogástalan kis könyv je­lent meg Kolozsvárott Szabó J. Attila tollából az Erdélyi Muzeum-Egyesület történetéről és feladatairól. A könyvecske tudós szerzője, az erdélyi tudományosság egyik jeles művelője és a helységnév kutat ás el­ismert erdélyi szaktekintélye, sokak hasznára és oktatására röviden, ma­gyarosan megírta (mindazt, amit sző­kébb hazánk egyetlen egyetemes tu- do mán ymü velő egyesületéről min­denkinek tudnia kell. Szabatosan fogalmazott, történelmi visszapillantásban ismerhetjük meg az erdélyi tudományos és múzeumi törekvéseket, amelyeknek csiráit már a XV,I. század elején felfedez­hetjük. Szabó J. Attila könyvecskéje végigvezeti az olvasót az első tiuidos- ■társasági törekvéstől a. ,.Sodalitas Septem-castrensis-nek nevezett tu- d ás társulási elgondolástól kezdve az önkényuralom nehéz idejében alapí­tott Erdélyi Muzeum-Egyesület fejlő­désének, munkájának, megvalósítá­sa inak és eredményeinek ismerteté­sén túl napjaink erdélyi tudományos feladatainak vázolásáig. Tárgyilagosan és tömören megfo­galmazott jelentést kapunk ebben a könyvben mindarról, ami az erdélyi tudományosság fejlődése érdekében történt s a szakiró hiteltérdemlő elő­adásában értesülünk a több mint 8 évtizedes Erdélyi Nemzeti Muzeum történetéről, feladatairól és jelentő- ' ségéről. Kevesen ismerik ezt a Mú­zeumot, mely a Magyar Nemzeti Mu­zeum után a leghatalmasabb nem­zeti értékeket őrző gyűjtemény. Szabó J. Attila könyve ((Az Erdé­lyi Muzeum-Egyesület története és feladatai) komoly figyelmet és meg­becsülést érdemel1. HATTYÚK „HATTYÚDALA“ A hattyúkra is rájár a rúd. Elénekelhetik a hattyúdalukat. A „Neue Züricher Zeitung' rö­vid hire szerint az egyik svájci kanton kor­mányzósága határozatot hozott, amelynek ér­telmében a kanton területén levő közkertek­ben és tavakon található hattyúkat a lakosság élelmezési célokra felhasználhatja. Eddig szól a híradás. A hattyúk felett is megkongatta a halálharangot ez a kegyetlen mai idő. Most már nemcsak koreográfiái tel­jesítmény, hanem valóság a „hattyú halála". Ez a valóság pedig az idők jele! A békés Svájc békés kantonjának még békésebb kor­mányzótanácsa halálraítélté a legbékésebb gáz­lókat, költők hálás hasonlatanyagát, karcsú nők irigyelt ideálját; a hattyúkat, mert kell a tálba is valami Semlegességből még nem les2 sült a tálban délben. Inditóokaiban hasonló esetről emlékezik meg az Intelligence Service egyik jelentése, mely arról szól, hogy a múlt évben tekintélyes számú postagalambot dobtak le előre kikül­dött ügynököknek valamelyik, európai meg­szállt országban, azzal a megbízással, hogy a galambok lábára kémjelentéseket akasszanak a megbízottak. A galambok azonban sohasem repültek vissza Angliába, mert az éhtező ügy­nökök s a még éheseit) lakosok a „kém-ga)am, bokát" megették. A svájci „hattyu-hir" olvasása közben min­denkiben bizonyára felvetődhetett a kérdés, hogy vájjon milyen módon fogják elkészíteni a jó svájciak a hattyúkat, mert azok köztu­domásúlag a nagy természet hosszuéletü álla­tai köze tartoznak. Nem ritka az réyau hattyú, mely egy évszázadig is elél. Más pRbléma még, hogy milyen formában döntsék tál az elszánt s hattyuhusra éhes svájci szakácsak és szakács, nők, hogy melyik hattyú hány éves? Fiatal-e, vagy öreg? t Lám, nem is olyan könnyű egy kanton­tanácsi határozat végrehajtása. A visszavoná­sáról még nem tudunk. Bizonyára azt is k<7- zölni fogják. Beüljék, hogy a hattyú halála csak Serge Liíar koreográfiájában szép — a színpadon, rivaldafényben. A konyha már pró­zai. Viszont ami prózai, az ... prózai. TÁRTÁÉIN „KERESZTELŐJE“ I « "■ Á Ki ne emlékezne Alphonse Daudet halha­tatlan regényhősére, a nagyotmondó, kedves Tártáéin de T arase ónra? Gyermekkori olvasmányaink közül valók a7- ° történetei is. A menthetetlenül feledésbe merülő gyermekkor gondolatvilágában élt ta­ra sconi 7 art arin is a többi gyermekkori ol­vasmány hősével, Münchauscnncl, Hutkle- hery Finn-el, Tamás Bácsival, Bőrharisnyá- p:al együtt. Egy Marseilleben megjelenő hetilapban el­ástuk, hogy Tar tar int nem. úgy ‘ nevezte az időben, amikor a párisi Figaro első ízben közölte a „háryjánoskodó“ gascognei pocakos francia kalandjait. 1 artarin kalandjainak első kiadásában Tar­ţar int még úgy hívták, hogy Barbarin de Ta- rascon. Amikor a Figaro tárcarovaiában meg­jelent Barbarin de T arascon neve, története­sen éppen Tarascon városában üt egy csa­lád, amelyet éppen Barbarin-nek hívtak. A Figaro tárcaregényének folytatásai elju­tottak Tarase ónba is s a derék francia család tagjai hossza levélben tiltakoztak az -írónál családjuk nevetségessé tétele ellen. Daudet — aki köztudomásúlag nagyon félt a perlekedés­től s főleg a hátrányos bírói ítéletektől ----- azonnal változtatott, a névén. A baj ott volt. azonban, hogy több folytatás már előre ki volt szedve a regényből — az ominózus Bar­barin névvel. Daudet nem sokat teketóriázott. A Barbarin nevet átváltoztatta Tar tar kire és hozzáfogott a regény kész kéziratának át ja~ vitásához. Emlékirataiban elmondja, hogy több napig javítgatta a kéziratot és a sze­dést s még igy is megtörtént, hogy a könyvi első kiadásában több helyt még a regi Bar- barin név szerepelt. Azóta tisztázódott az ügy. Barbarin, 'alias Tartarin bevonult a hal­hatatlanságba. A Barbarin család bizonyára ma nem szégyelné, hogy Daudet tollára vette a féltve őrzött családi nevet. .4 bühanulan- ságtól csak véletlenül menekülhetnek meg az emberek. WAWIRI Ez a különös szó az utóbbi évek legórtje. kesebb versgyűjteményének a címe. Fónagy Iván, a kitűnő fiatal' műfordító ezt a kora­indián szót adta a primitiv népek költészeté­ből válogatott versgyűjteményének, mely a Bibliotheca kiadó ízléses kiállításában a közel, mu’f.ban hagyta el a sajtját. A számunkra eddig teljesen ismeretlen köl­tészetbe vezető Fónagy Iván értékes és tudo­mányos készültségre valló hosszú bevezetés­ben magyarázza meg az olvasónak, hogy mit éri) primitívségen, milyen czempontok vezettél: őt a versek kiválogatásában s főleg Ízelítőt ad a primitiv népek nyelvérő', melyek nem szó­táruk szegénységében térnek el az európai nyelvektől, hanem implicit éts szubjektív mi­voltukban s rendszertelenségükben. A primi­tiv népé ki nyelve konkrét s egyáltalán nem anyira szegény, mink ahogy azt nagy általá­nosságban hiszik. „Egy primitiv nép szókészlete éppen olyan felmérhetetlenül gazdag, mint az európai nyelveké, csak másszerü. Megesik, hogy /. egyLk-utásik primitiv nyelvben nincs a iára szó. Ugyanezekben a nyelvekben vi­szont kétségtelenül több ía-név van forga­lomban, mint például a magyar köznyelvben" — irj,a, Fónagy Iván. Sok okos megjegyzés esik a bevezetésben a szavak értékéről is s Fónagy Iván figyelmezteti az olvasót arra a bajra, amit tisztázásán fo­galmak okoztak. „Hányán haltak meg már homályos szavak­ért!" — kiált) fel. A primitiv nyelv hasonló veszélytől megóvja a közösséget, ment az absztrakció egészen más, redukáltabb sze'lemi síkon történik benne. Az e w e-nyelv-ben pél­dául a hozni. ®zót ..minimális absztrakcióval úgy fejezik-ki, hogy „megfogta, jön". (,,e*eo y i"). A közhasználatban az élet. szó oivan halvány, olyan színtelen:, hogy már alig venni észre 'ényeges tartalmát. Szinte ott sincs mar az ilyen mondatban, mint: „Ez ara élet". Ezzel ellentétben a kora-indián nyelven a ruri szó nedvest és é’eliet jelent egyszerre. A kötet címszavát is a kora-indián nyelv­ből vette Fónagy Iván. Wawi'ri sok mindent jelent: Wawirin-ek hívják a kora-indiánok a nawa nevű ital'ti, melyet csak a harcosok és vének ihatnak; wawirinek hívják az alvilági tengert; wawiri az éjszaka látható égbolt; wawiri a felhő és wawiri az» érett kukorica- csövön csillogó esőcsepp. Ez a néhány pé'da bizonyítja, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozott Fónagy Iván, ami­kor a primitiv népek költészetéinek magyar közvetítéséhez fogott. Munkáját megkönnyí­tette széleskörű nyelvismerete és a primitiv népekről szóló irodalomban tanúsított nagy járatossága. Ezzel hite’essé tette fordításait és olyan világba vezette a magyar olvasót, ahol a „horror vaeuit" s ugyanakkor a? emberi lé­lek felfoghatatlan s mégis gyermekien egysze­rű, de nagyszerű titkait érzi az ember. Érdeklődéssel várjuk Fónagf Iván hason'ó természetű közleményeit. NYU&ATI ŐRJÁRAT A FRANCIA AKADÉMIA 191« óta. kilenc tagját vesztette el. A jelölések persze állan­dóan folynak s a hires zöld frakkért meg­megdobban Gallia sok «zelleml emberének a a. szive. Hiába, csak létezik egy olyan teüeg- ség, amit. a franciák „ííévre aradért)ique" u<jk, „akadémiai láznak" neveznek. A jelölésekkel kapcsoLaU/an olvastuk egy párisi lapban, hogy Marcet Prévost helyére beadta a maga jelölését egy 17 éves. fiatal ember Is. Jegyezzük fel a nevét ennek, a fel­tűnően szerény fiatalnak: Edmond Claudueit- nek hívják. Az Akadémia titkársága szó nélkül átvette * fiatal halhatatlanságra aspiráló iro jelölését, mert az alapitó szabályzata szerint a tagság­nak nincsen se leíelé, se felfelé korhatára.' Claudherfnek egyébként már voltak elődei, ami a korát illeti. Richelíeu-t, az alapitót 18 éves korában választották be a halhatatlanok, közé. Colbert sem volt öreg, amikor akadémia! tag lelt, mert egy 24 éves ember még fiatal, ba tudós is. Colslin márki, Séguter kancellár unokája pedig 17 éves korában lett akadémiai tag, pedig ő nem irt semmit. Uj jelöltünk leg­alább azzal is dicsekedhetik fiatalsága mellett, hogy már három müvet irt. Hogy milyenek a könyvek, arról nem szól a párisi fáma. WASHINGTONI híradás szerint Wisconsin állam (USA) törvényhozó bizottsága javaslatot terjesztett a Kongresszus elé, amelynek értei­mében az Egyesül Államok elnökét csak egv- szer lehet újraválasztani. PÁRISI hírek szerint a város kormányzója megtiltotta, hogy ezentúl sorban álljanak az emberek a mozik és színházak jegypénztárai előtt. A rendetet indokolása az, hogy- nem te­remt jó hangulatot a megszállók irányában az, ha látszik, hogy sok embernek egyéb dolga sincs, mint a szórakozóhelyek pénztára elolt ácsorogni... KÖNIGSBERGBEN fognak megem’ékezni májúé 24-én Kopernikus halálának 400. évfor­dulójáról. Ebből az alkalomból fogjak bemu- ílatni Friedrich Betges triológiájának harmadik részét, melynek tárgya Kopernikus relének egyik drámai fejezete. A GRAF SCHWERIN nevű német frontszin- ház-alakulat 100.000 kilométert tett már meg a keleti fronton. E hónapban visszatért Berlin­be a frontsz"'nház egész társulata és a berlini Neue Lus'soilbausban ünnepelte meg a három­éves „turné" szerencsés befejezését. KÖNYVEK ÉS BÍRÁLATOK Egy uj orosz regény (IVAN BUNIN: A SZERELEM SZENTSÉGE RÉVAI) Egy novella megtoldva néhány lélekzetvé- tellel, egy szenvedély részletes, de pepecselés­nélküli ábrázolása, valamely belső és külső eseménysorozatnak csak a lényegét érintő, de azt tökéletesen kimerítő rajza, száguldó Üte­mű, rövid és tömör előadásmód, amely egy sorsot és jeliemet annak egész klímájával, légköréhez tartozó minden jelenségével érzé­keltet, ime a kisregény, vagy az irodalmi mi­niatűr. Ilyen, a maga nemében páratlan miniatűr ez a Bunin-könvv. Valósággal klasszikusa a kis­regénynek, amely mondhatni külön művé­szet a franciáknál és az oroszoknál. Bunint előadásmódjának zártsága, belső koncentrált­sága, szenvtelen hidegsége, kimértsége és franciás arányérzéke (akárcsak az orosz vidéki élet reálista rajzában is vele rokon Turgenye- vet) avatja különösképpen ennek a félig- meddig külön műfajnak mesterévé. A szerelem szentsége csak fiatalok regénye lehet, betegesen, hívőn fiataloké. Azért szent­ség, mert elérhetetlen, mert főhőse, Mit ja, ez az érzékeny, lélekben kicsapongó orosz fiatal­ember sohasem éri el. Az első tapogatózásától végzetének beteljesüléséig csak vesszőfutás fiatal élete az elérhetetlen szenvedéllyel, az érthetetlenségekkel és a nagy emberi titkok­kal. És ennek a soha ki nem elégedett szere­lemnek a rajzában remekel Bunin írása. A kérlelhetetlen, szinte számtanilag pontos reá- ‘ lizmuson mindegyre átüt a fojtogató, a ki­bogozhatatlan orosz misztika. M tglep kö­nyörtelen őszinteségével és igazságával, s eb­ben a tekintetben a nagy reálistákat vallja mesterének. Ezért állapítható meg róla joggal, hogy nem „érdekes“ és nem „1 tbilincselő“, de pontos és igaz. Őszintesége és igazmondá­sa azonban sohasem változik merevvé, szá­razzá és szentenciássá. Elbeszélését elégikus hangulatú, szép, plasztikus termeszen leírá­sokkal szövi át, s ennek a két elemnek, a rea­lista igazságnak és a táj- meg hargulatfestő költészetnek keveredése adja meg Buninnak' igazi jellegzetességét. „Mitja maga köré tekintett, pontosan meg­nézve mindent: szeme előtt a fenyves hara­goszöld tömege csaknem feketének látszott a tündöklő napfényben és a hegyes facsucsok között átcsillanó ég tündérien kés volt. A hársfák, jávorfák, szilfák fényben fürdő és napsugárral átitatott zsenge lombozata könv- nvü és vidám sátrat font a kert *öíé és tar- kázott, élénken pettyezett árnyékot vetett a fűre, az ösvényekre és pázsitágyakra; e sátor alatt porceliánfehérségü, meleg cs illattal tele- szórt virágok ragyogtak és sziporkáztak, ahol rájuk esett a napfény“ — írja egy helyt az iró, természeti képekkel pontosan tükröztetve vissza Mitjának lelkiállapotát. A könyv különben egy a szenvedélyben isko­lázatlan fiatalember életét mondja el első szerelmétől a halálig. Mitjá*^ met kell hal­nia, mert vakságában és tapasztalatlanságában nem tudja elviselni a csalódást, amelynek fáj­dalma „szétszaggatja keblét'4. E szenvedély fejlődésének pontos lélektani és környezeti tanulmánya. A szerelem szentsége, amelynek írója a nagy romantikus reáhsták minden eién) ét egyesíti magában. Daudet abban Az irodalmi és művészeti realizmus nagy hódítása után, az igazsággal, a valósággal s az élethőséggel jóllakottak megszomjaz- ták a Szinte' csak önmagáért való szépet, a csillogó képzelettel teleaggatolt é.s művé­sziesen dekorált mesét. Ez a szépségkeresés és a művésziességnek, a különösnek s a valósággal sokszor a reálista-logika szerint semmi összefüggésbe nem hozható pazar díszítésnek az elve hevonult az irodalom minden műfajába- De mohó vágy Is nyil­vánult meg iránta. Az elbeszélésben a szár­nyaló képzelet, a lírában az elragadtatott hév, de főként a díszítés, a drámában a könnyedség, játékosság, a kritikában pe­dig a paradoxonokkal játszó, dogmád le­nes esztétizmus formájában nyilvánult meg. Egyszerre felfedezték, hogy mindenné1'több a képzelet, hogy a valóságnak semnunő je? Y2 ők ön y vezése utói nem érhet' hogy a nek sokszínű, fényes rakétáit megcsillogtat­hassa minden műfajban- Ennek az irói elv­nek és emberi magatartásnak leginkább a mese. az elbeszélés kedvezett. Wilde Dem sokat ad az eredetiségre. Először van a művészet és azután az élet — hirdeti. Ezért elfogad mindenféle adatot, anyagot és ih­letést s azt a maga képére lényegit! át. -,A mesék Andersenből jötték, a tanulmányok paradox stil ja De Quincevből a Dorian Gray és Balzac Szamárbőrének átmüvészie- sitése“ — Írja róla Babits Mihály. Hitte, hogy .,az Élet a Művészetnek legjobb, sőt egyetlen tanítványa'* s eszerint élt és al­kotott. A canterví'lei kisértetben legszebb elbe­széléseit s részben meséit kapjuk, amelyek! mind ennek az uj irodalomnak a jegvéheu készültek. Ezért él bosszú mese-életet a kí­sértet, hogy feloldja a realizmus szigorú logikai rendjét s fantasztikus csinjeivel el­kápráztasson. mint a kis Virginia Dóst. így lesz a képzelet tündéri szárnyain a boldog herceg és a kis fecske története a valaha is olvasott legszebb mesévé, amely­ben a szobor és a madár a megható Sz>v- történet bősei- De ugyanez a szabad, kötet­len csapongás jellemzi a kötet többi darab­jait, mesenovelláit. Az önző óriást, Az. oda­adó barátot, Az ifjú királyt. A Lord Ar­thur Savile bűne pedig igazi fölényes mű­vészettel foglalja magába e képZeletdus rue.sék minden káprázatát, az író kü ön. bravúrjából a modern nagyváros forgata­gában. E kötet darabjaiban rövid foglalatban egész V ildeot kapjuk, erényeivel és hibái­val, sajátos dogmaellenes dogmáival, amint a valóság sorompóin túl levő megfőz hatat­lant tolmácsolja, könnx cd én, szeszélyesen száguldva a mese, a képzelet batárján. V ilde maga írta: ,.Az irodalom mindig megelőzi az életet. A XIX. század, amint tudjuk, jórészt Balzac találmánya*'... Eb­ben a gondolatrmdhcn elmondhatjuk. hogy ez a korsz*ak, a századvég kiábrándult és kereső, hivő és tagadó emberi magatartá­sával, színes é-s szárnyaló életstílusával1 és képzeletével — Wi.de ..találmánya" volt. SZABÓ lSTVJy ÖLTÖNY, FET. Ö' TŐ, BALLON-KAPÁTOK LS KÜLFÖLDI SZÖVETEKBEN nagy választék, — Méret szabóság. StBESTVtN TtSIVfBÎK Wesse'ényi M.-utca 4. RUHAÁRUHÁZÁBAN. A canterviilei kísértet IOSCAR WILDE NOVELLÁI — RÉVAI) művészétben a tudomáuyoskodás száraz fecsegéssé válik s szerte az európai iroda­lomban mindenütt lábra kapott a rejtett jelszó: éljen a képzelet. A múlt században az angoloknál1 Wilde honosította meg ezt az „uj művésziessé­get*'. Ő tárta igazában szélesre a realizmus csukott ajtóit, hogy szeszélyes képzeleté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom