Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1Ö4 3 iüttJUÄ 1, CLL£NZCK 3 II Szövetségesek" hadilábon A Kreml és a Sikorski-kormány viszályának személyi és tárgyi háttere Irta; Körüsi Sándor A vörös Kreml ismét nagy galibát okozott főszövetségeseinek, a londoni és washingtoni kormánynak: kijött a béketürésből és úgy földhöz vágta a szovjetorosz—lengyel „szövetségi'4 viszony elejétől fogva amugyis rozoga fazekát, hogy az angolok és amerikaiak most ugyancsak törhetik a fejüket, miképpen drótozzák azt össze, miként simítsák el két legnagyobb szláv f egy verhör dozójuk újból kirobbant, ez alkalommal azonban különösen botrányos és közös hadviselésükre nézve veszedelmes viszályát. Nem kétséges, találni fognak valamilyen megoldást, hogy legalább tessék-lássék, rendbehozzák a dolgot, hiszen még a mai fejetetejére állítódott világban is fura volna, ha úgynevezett szövetségesek hadilábon maradnának egymással. A megoldás minden valószínűség szerint az lesz, hogy — kidobják a kanapét, vagyis a Sikcrszki nevet viselő ócska és kiszolgált bútordarabot, miután ez már régóta ezredannyira sem használható, mint szövetségbeli ellenlábasa, a Szovjetunió. Ez az utóbbi még megtagadhatja a szolgálatot, ha nem bánnak vele csínján, míg a talaj- és néptclen Sikorszki-kormánnyal azt tehetik, amit akarnak. A diplomácia történetében páratlanul álló szakítással Moszkva azt juttatta kifejezésre, Hogy nem áll többé szóba a Sikorszki vezette londoni lengyel menekült kormánnyal, amely már odáig ment az okvetetlenkedésben. hogy maga is követelte a szovjetorosz szövetséges lelkén száradó katyni tomeggyilkosság nemzetközi kivizsgálását és megállapitását, tehát ebben a tekintetben minden további nélkül hinni mert a német ellenségnek. Ezért Sikorszki végleg kegyvesztett lett a Kremlben s ha az angol és amerikai kormány ennek ellenére is megtartaná, emiatt nekik is meggyűlne a bajuk a szovjetkormánnyal, amit semmi esetre sem óhajtanak. így az angolszász államférfiak csak a Kreml mellett és Sikorszki ellen dönthetnek ebben a kellemetlen viszályban. Bizonyára el is fogják hát ejteni a lengyel tábornok-miniszterelnököt, amint annakidején elejtették egész Lengyelországot, miután a brit birodalom minden erejének lat- bavetését helyezték számára kilátásba, ha szembeszáll a Danzigot visszakövetelő Né» rnetországgal. Fel kell áldozniok, akár akarják, akár nem, mert Sikorszki mindig is ,,persona ingrata" volt Sz'talinék szemében, megtestesítője a Szovjetunióban általánosan gyűlölt lengyel uralkodó-osztálynak, vagy —- ahogyan ők hívják — ,,slachtá“-nak, amely ellen a bolsevista uralom kezdettől fogva irtóhadjáratot folytat. Hogyan fogadta TTtsszkva a Sikorski-kormány meg- alakulását? A szovjetkormány sajtója már a Sikorszki- kormány megalakulását is ellenszenvvel és maró gúnnyal fogadta s igyekezett nevetségessé tenni. Alig egy hónappal1 azután, hogy a német—lengyel háború végefelé a szovjetorosz csapatok megkezdték Keletlengyelor- szág és Galicia elfoglalását, pontosan. 1939 október 17-én, a Pravda ,,Sikorszki tábornok itélet-napja" címmel úgynevezett ,.kis tárcátfc szentelt Sikorszki párisi fellépésének s abban a többi között ezeket irta: ,,Egészen komolyan, de a mosolyt csak nehezen visszatartva, a francia sajtó arról értesítette a világot, hogy Paris egyik utcájában, ilyen és ilyen szám alatt Sikorszki tábornokkal az élén, uj lengyel kormány alakult. E kormány területe a beszámolók szerint hat szobából, előszobából, fürdőszobából és W, C.-ből áll, hat minisztere pedig egy terű létén kívüliséggel felruházott -kapussal és egy titkárra rendelkezik. Ez bizony szerény hatalom. Hozzá képest Monaco mérhetetlen birodalom. Szokás szerint minden miniszterelnöknek első dolga az, hogy a parlamentben kifejti kormányzati programját. Sikorszki tábornok a nagy párisi zsinagógában a francia főváros zsidó bankárjai előtt mutatkozott be. Erről szintén egészen komolyan számol be a Havas-ügynökség. A derék tábornokot Lukasiewicz párisi lengyel nagykövet és a francia kormány képviseletében két tiszt kisérte. A tisztek alacsony rangnak voltak, mert ha volt is képviselet, az is kicsiny volt. Sikorszki tábornokot a leggazdagabb zsidó bankárok fogadták, az emelvényen pedig a fehérlengyel sas ékeskedett, amelyet a párisi főrabbi előzőleg bizonyára, kóserré( tett, mivelhogy ez olyan szárnyas, amelyet a vallásos zsidók rendszerint nem használnak élelemnek. Amint a távirati ügynökség jelenti, zsidó vallási szertartást végeztek. Ez persze nem jelenti, hogy Sikorszki tábornokot felvették az izraelita felekezetbe... Megmarad jó katolikusnak. Minthogy azonban a zsidó vallási bünbánat (a jomkipur, vagy Ítéletnap) idejében mutatkozott be a zsinagógában, nyilván bünbánatot tartott a zsidók előtt. Volt is miért. Lényegében ez volt a történelemben az első találkozás a zsidók és a lengyel slachta között, amikor a zsidóknak nem kellett pogromtól félniök. A volt Lengyelországban a véres pogromok a lengyel közigazgatás megszökött praktikái voltak... Sikorszki tábornok a párisi zsinagógában szánta és bánta ezeket a bűnöket, jobbra-balra hajlongott és bocsánatkérő szemekkel nézett a zsidó bankárokra. Azok persze megbocsátottak. A zsidó tőkések egyébként sohasem haragudtak nagyon a lengyel tábornokokra. A nagy lengyel birodalomban a szegények, meg a zsidó, ukrán és fehérorosz értelmiség szenvedtek, míg a zsidó tőkések, akárcsak lengyel társaik, nem éltek rosszul Moscicki alatt sem. — Páris megér egy misét! — mondta egykor egy jó protestáns, IV. Henrik francia király elment a katolikus templomba és felvette a pápai prelátus áldását.-— Páris megéri a zsidó burzsoázia előtt való meghajlást — mondta a jó katolikus Sikorszki, elment a zsinagógába és megkapta a rabbi áldását“. Ezzel a hízelgőnek korántsem mondható cikkel fogadta a Kreml Sikorszki menekült- kormányának párisi megalakulását s alapjában véve ez maradt vele szemben a magatartása azóta is, mióta a nemet—-szovjetorosz háború kitörése után, 1941 Julius 30-án, Anglia és általában az ,,egyesült nemzetek' segítsége kedvéért Sztálin felvette vele a diplomáciai kapcsolatokat. A szükségesség kényszere akkor rábírta az ellenfeleket an a is', hogy katonai egyezményt kössenek, mi több, Sztálin megígérte az őt személyesen meglátogató Sikorszkinak, hogy szabadon bocsáttatja az összes lengyel hadifoglyokat és elősegíti önálló lengyei hadsereg szervezését belőlük Anders tábornok parancsnoksága alatt. Ezután valóban elszállítottak többezer volt lengyel hadifoglyot Iránba és a Közeikelet más országaiba, de a másfélmilliónyi, Oroszország belsejébe hurcolt lengyel nagyrésze még máig sem került elő. Aszerint, amint a szovjetillam az első német csapásoktól valamelyest összeszedte magát és rájött, milyen keveset jelent az ,,egyesült nemzetek” segítsége, a Kreml egyre határozottabban megtagadta Sikorszkiéknak, sőt a lengyelek kérdéseiben az angoloknak tett ígéreteit s • újabban már azt is elvitatta, hogy a Sikorszki-kOcmánnyal kötött egyezményében elismerte volna Lengyelország 1939 augusztusi, tehát háború előtti határait, illetőleg kötelezte volna magát a status-quo-nak a helyreállítására, amelyet a rigai béke az 1920-beli lengyel—szovjetorosz háború végével éppen a Szovjetunió terhére teremtett. Azt a háborút a Szovjet tudvalevőleg elvesztette. Kornejcsuk 1938-ban és most így támadt az a bár csupán elméiéi, de de mégis épületes határviszály Moszkva és a most Londonban székelő Sikorszki-kormány között, amely a közelmúlt hónapokban any- nyit foglalkoztatta a világ közvéleményét. A két botcsinálta „szövetséges” között a viszály mindinkább elmérgesedett. A maga részéről a Kreml ódáiig ment, hogy nemrégiben helyettes külügyi népbiztosnak nevezte ki A. Kornejcsukot, a szovjetukrán irredenta Lengyelországban jól ismert vezetőjét, aki a vita folyamán a Pravdában „reménytelen bolondoknak“ minősítette mindazokat, akik azt hiszik, hogy ,,Lemberg és Nyugatukrajna (vagyis Galícia) lakossága a lengyelekre vár cs azt akarja, hogy vérszomjas lengyel nacionalisták írástudatlanságra, munkanélküliségre, nincste- lenségre s nemzeti szociális elnyomásra ítéljék Kornejcsuk előtérbe helyezésével Moszkva nyiltan kifejezésre juttattaí, hogy igenis igényt tart legalábbis azokra a volt lengyel területekre, amelyeket a német—lengyel háborúval kapcsolatosan 1939 szeptemberében elfoglalt. Kornejcsuk ugyanis még 1938 június 26-án bejelentette ezt az igényt, amikor ugyancsak a Pravdában] ,,A szociálizmus nyugati előőrsei“ címmel közök cikkében ezeket írja: „Az ukrán szovjetköztársaság határain túl, Nyugatukrajnában a pánok Lengyelországának önkénye dühöng. Éhség és nyomor fészkelőlött be a nyomorúságos paraszt' kunyhókba. Kétmillió napszámosnak nincs ott munkája. Lassú éhhalálra vannak Ítélve. A lengyel fasiszták támaszt próbálnak teremteni maguknak a nyugatukrajnai falvakban. Tönkreteszik és elűzik az ukránokat s földjeikre telepeseket, lengyel legionist a kulákokat ültetnek. A fasiszta LengyelorA lityi Irta: Parajdi Incze Lajos Előrelátó ember, amikor más városba készül utazni, idejében értesíti rokonait, barátait, jóismerőseit. Úriembertől cl is várják ezt a figyelmességet. Én, mielőtt a körösparti városba érkeztem volna, nem Írhattam a legkedvesebb ismerősömnek. Hiába írtam volna. Az én legkedvesebb ismerősöm nem tud olvasni. Írni sem. Beszélni is csak a maga sajátos nyelvén, amelyet kevesen értenek. Előzetes bejelentés nélkül indultam hát el meglátogatni a régi ismerősömet. Az utón gyötört a kétkedés, vájjon megismer-e még? Emlékszik-e rám, mint ahogy én emlékszem szép, okos fejére, barátságos, meleg szemére, kedves hízelgésére, váratlanul jövő dacosságára, amit meg kellett törnöm? Bemegyek a várkapu hűvös ivei alatt *a vár külső udvarára. Itt halra, a hátaslovak istállói felé. — Erre van — mondják többen is. Tétován állok meg a küszöbön. Az eros napfény annyira elvakitott, hogy most semmit nem látok a félhomályban. De hallom, hogy egyik hátasló toporogni kezd az állásban, a láncok csörgéséről tudom, hogy hátra- hátraveti a fejét, topog és kapál egy helyben, nyugtalankodik s utána halkan „elkacagja magát". (Így hívják huszárnyelven azt a csendes nyerítést, amit a ló csupán az orrlyukain ereszt ki). — Büszke — kiáltom. — Büszke — s azzal ugróm fel melléje az állásba, nem törődve a körülállók felcsattanó figyelmeztetésével. 7 udom; veszedelmesen rúg. Mindig piros rongy volt a farkába kötve, figyelmeztetőül. Engem nem rúg, hiszen megismert. Emlékszik még rám. Emlékszik még, mit éltünk át ketten bosszu-hosszu idő alatt. Egésznapi kenyéradagomat ő ette meg, zabolás után. Lovardába soha nem mentem néhánydarah kői ka ■ cukor nélkül. Mosdószappannal mostam, cl Körösben úsztattam, kíméltem a nádvesszótólt féltettem a nyeregtöréstől. Tudta a kis ravasz, hogy becézem. A lovardában ki-kitört s a százados ur sok kemény katonakijejezés- sel illetett miatta. Ilyenkor iszonyúan dühös voltam rá. De azután olyan gyönyörűen vette egymás után az akadályokat, hogy mégis elis merően meg kellett veregetnem a nyakát. Azóta sok lovardát végigcsinált. Bizonyosan mindenki szerette. Az ilyen jóvérű lovat csak szeretni lehet. Talán csak gondolom, hogy más nem szerethette annyira, mint én. Mégis elérzékenyitően jólesik, hoóy Büszke emlékszik még rám. A végtelen nyár éjszakákra, amikor szikrázó csillagok világították meg a terepet. Közös élményeink vannak, eső vert, szél tépett, nap szikkasztott a nyergében, hajnalból együtt riadtunk a kürtszóra és este együtt nyúltunk el a fűben egy parányi tűz közelében. Ha két almám volt, egy és fél neki jutott. Egyszer a zöld paprikámat papírral együtt megette, amíg észrevettem. Sokszor megtréfált: éjszakai legeltetés után más ló nyergéből pányvával kellett elfogni, különben megtaposott volna: lehet, hogy csupán a nagy szeretet miatt, de úgy sem lett volna túlságosan kívánatos. Egy alkalommal, egy nagyobb gyakorlaton, éjszaka csendben átmentem a közeli faluba, mert a tarito leánya virágot ígért. Visszafelé halkan fütyűrészve mentem. Még elég távol voltam a tábortól, amikor hallom, hogy riadót fújnak. A hold sápadtan bujkált az apró felhőfosz.ányok kö zött, én botladozva nekiiramodom a legelőnek s ekkor lódobogás ütötte meg a fülemet. Megálltam. Egy ló száguld mögöttem. Amint utolért, megállt. A Büszke volt. ,• hu állat egész utón a nyomomban volt. így még előbb kiálthattam a riadótérre, mint más. Ez volt a Büszke. — Most hosszú állcsontját átalnyujtja a vállamon és ütögeti a hátamat. Ne légy ilyen önző, Büszke, ne nehezítsd meg a válást. Nekem most el kell mennem, de ne jé:;, találkozunk mi még. Előzze meg a nagyobb bajt. barznáJia fogorvosi utasítás szerint a PYORRCA gyógy iogpópet EU*i a loghúst, javiria annak vóilanlf»* gésát. A PYORRCA gyógyíegpép a Magyar Fogorvosok Országos Egyesület* útmutatása szériát késziiL szágban elviselhetetlenül nehéz a dolgozó ukrán parasztság helyzete. Ezt a polgári sajtó sem tudja titkolni. Még Radzywill herceg fasiszta sajtószerve, a Cas is kénytelen elismerni, hogy Lengyelországban Nyugat- ukrajna a nyomor netovábbja! Nemzeti és szociális elnyomás, mérhetetlen nyomor, a lengyel ochrana rémuralma — ilyen Lengyelország ukrán dolgozóinak az élete". Ez a cikk már nemcsak gúny, hanem csupa gyűlölet s a lengyel uralkodó-osztályról csak mint a ,,pánok Lengyelországáaak megveszett sl acht újáról" beszél. Az orosz—fan gye! ellentét megszünt&thstetlen Ilyen körülmények között feláldozhatja a7. angolszász politika Sikorszki tábornok fejét a Kreml kedvéért, állíthat helyébe akármilyen más lengyel bábut, aki egyaránt kész hajbókolni a londoni, washingtoni és moszkvaikormány előtt, azt a már történelmivé vált gyűlöletet, amely az orosz—lengyel s kiváltképpen a szovjetorosz—lengyel viszonyt minden formájában és változatában eltölti, meg •nem szüntetheti. Az orosz mindenekfölött lengyelt gyűlöli a legádázabban, amint ez a napnál is világosabban kiderült, különösen az 1920-ben háborújukban, amikor a szovjeturalom olyan határozott és harcos ellenségei is, mint amilyen például Bruszilov tábornok volt, önként beálltak a vörös hadseregbe, csakhogy a lengyelek ellen harcolhassanak. Ebből a két mondvacsinált szövetségesből igazi szövetséges sohasem lesz, még _ akkor sem, ha — ahogy Moszkvában óhajtják — Lengyelország szovjetállam formájában támadna fel újra. Ez a két szláv nép nem tud egymással békésen megférni, egy harmadik, az ukrán miatt s ezért közös nevezőre való hozásuk éppoly kilátástalan, mint — mondjuk — a kör négyszögesítése.., A külpolitika hirai AZ ÁLTALÁNOS északamerikai szénbányász sztrájk szombaton virradólag kezdődik, de már pénteken 150 bánya szüntette meg a munkát. A szénbányászok szakszervezetének vezetője elhárította azt a felszólítást, hogy utazzon ^ a.shingtouba és tegyen jelentést a hadfelszerelés ügyeiben illetékes nemzeti bizottságnak. Kijelentette, hogy7 az ügyek mai állásában minden tárgyalás csak időveszteség lenne. ÚJDELHIBŐL jelentik, hogy a muzulmán liga heves tiltakozást emelt a zsidó menekültek palesztinéi letelepítése ellen, amelynek engedélyezésével Anglia megsérti az araboknak tett ígéretét. AMERIKAI jelentés szerint a kanadai expedíció« csapatok főhadiszállásán bejelentették, bogy Salmon vezérőrnagy, az. egyetlen kanadai tengerentúli hadosztály parancsnoka és Sinley alezredes repii-ő- gépcserencs'étleuség során életét vesztette. TURKU egyetemi városban finn—magyar társaságot alakítottak- A társaság elnökévé Koskenniemi V- A- egyetemi tanárt, a neves finn írót és köTőt választották meg. Az alakuló ülésen jelen volt Szabó György helsinki magyar követ is és rövid beszédben üdvözölte az uj finn—* magyar társaságot. A PORTUGAL LÉGIÓ újból figyelmeztet a kommunista izgatok mesterkedéseire és közli, hogy legutóbb a portugál kommunista párt felhívást osztogatott. —• légionáriusok — irja a légió közleménye — ezt a kiáltványt portugál nyelven írták és népünknek szánták, de tartalma gonosz és átkozott rendelkezés, amely kívülről jön é-s lángba akarja borítani a világot. Légionáriusok! Legyetek résen evve3 a bestiával szemben és ne aludjatok! Ha eljön az óra, teljesítsétek köt-elességte’ket. Parkettezési munkálatokat jutányosa« *®e! Lörinczi & Co„* Zápolya-utca 14. és Szentegy- báz-utca 1. (Sebők-cukrászda)
