Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-26 / 118. szám

V! __2 ELLENZÉK KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ CHURCHILL NYILATKOZATA Churchillnek a kongresszus előtt tartott beszéde óta a washingtoni tárgy .Jósok cred- nicnyoúől, jobban mondva a/ eredmények körvonalairól a brit miniszterelnöknek a Fe­hér 1 láz keddi sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatából értesült m.isodizben a világ koz vélemén\ e. A brit Premier kijelentette, hogy ha a háború még sokáig fog tartani, akkor a légi- háború terén a szövetségeseknek a re pülogep- gyártasban megnyilvánuló egyre nagyobb fö­lényé döntőié fog válni. A szövetségesek ha­di gépe/ étének rohamosan fokozódó erejét egyre nagyobb mértékben fogják harcba vetni az ellenség ellen valamennyi arcvonalon. Egyik ujságiró megkérdezte, mi a véleménye Churchillnek a japánok Ausztrália ellen irá­nyuló fenyegetéséről. Churchill azt válaszol­ta, hogy ez a fenyegetés most kevésbé tűnik neki komolynak, mint a legutóbbi washing- toni látogatása idején. Hangsúlyozta, hogy a szövetséges győzelem kivívásánál inkább szá­mit az. angolszász hadsereg erejére, mint a tengelyhatalmak belső összeomlására. Ismé­telten hangoztatta, hogy a szövetségesek a háborút valamennyi ellenségük teljes és feltétet nélküli leveréséig akarják folytatni. Ez éppen úgy áll Európára, mint Ázsiára. Dicsérő han­gon emlékezett meg a szovjet szövetségesről és megemlítette a Németország és az Olasz­ország ellen irányuló légitámadásokat. Az In- diára vonatkozó kérdésekre válaszolva ki je­lenettel Nagybntannia élénken óhajtja a Ja­pán elleni háború intenzitásának növelését. Washingtoni tartózkodása során a Japán el­len! háború kérdését hosszasan megtárgyalták és azt hiszi. hogy a szövetségesek erre vo­natkozó tervei megfelelőek. Ennél a kérdésnél a szövetségesek hadereje elosztásának problé­májáról van szó. Ezt pedig nagymértékben a szállítási lehetőségek szabják meg. A Kom­intern feloszlatásával kapcsolatban kijelen­tette, hogy örül Moszkva intézkedésének. A hadinelvzetről szólva, a csendes-óceáni hely­zettel kapcsolatban még kifejtette, hogy a brit és amerikai vezetők elhatározták a csen­des-óceáni háború legerélyesebb folytatását. Egy ujságiró felvetette a kérdést, vájjon fenn- áll-e a lehetősége annak, hogy a Szovjet a szövetségesekkel együtt esetleg megtámadja Japánt? Churchill erre válaszolva kijelentet­te, nem adtak neki alkalmat arra, hogy a Szovjetnek ebben a tárgyban utasítást adjon — mondja a DNB amszterdami távirata. Oroszország súlyos vesztest gcket szenvedett és én belátom, hogy kormányától nem lehet többet kívánni A Szovjet azonban jól tudja, hegy a japánok meglehetősen opportunista szemmel ügyelnek rájuk — fejezte be nyilat­kozatát a brit miniszterelnök. A Német Távirati Irodának egyik Bern­ből keltezett jelentése közli, hogy Churchill a keddi washingtoni sajtóértekezleten még azt J is kijelentette, nem titok, hogv a szövetségesek j alkalomadtán szivesen használnák fel a szi- j bériai támaszpontokat Japán bombázására. A ( hurchtll-nyilatkozattal kapcsolatban a legelső) reakció a Wilhclmstras.se részéről hangzott cl. A Wilhelmstrassehoz. közelálló körökben Churchillnek a Fehér Ház sajtócr- tcke/.lctén tett kijelentéseit a/ angol minisz­terei di' részéről az amerikai kongresszus előtt ciha gzott beszéd „felhigitott kiadásá­nak'- tekintik. Erre a nyilatkozatra is crvc- mrv a ménékaóá rrimet körök akkori meg­állapítása. Churchill és Roosevelt kitart a lé­gitámadások terve mellett és ettől hatásosabb eredményt vár, mint egyéb katonai vállalko­zásoktól, amelyek felett még mindig nem dön­töttek, kétségtelenül azért, mert S/tal n meg mindig nem mondta ki a döntő szót. Chur­chill nyilatkozata a Wilhelmstrasse sze­rint — óvatos kitérés egyes kényelmetlen kér­dések elől, mint például S/.ovjctoroszország részvétele a Japán ellem közös harcban, illetve a szovjet támaszpontok átenge­dése egy Japán elleni támadás céljaira. I zeket a kérdéseket csak közvetlen megbeszé­lések során intézhetik el Sztálinnál. A német külügyminisztérium beszélője még a következő érdekes kijelentést tette: Chur­chill olyan elégtétellel beszélt a harmadik Internacionálé feloszlatásáról, hogv ebből biztosan következtethetünk arra. hogv (.Tür­elminek és Rooseveltnek jelentős tészt volt Sztálin elhatározásában. A v ashingtom tárgyalásokkal kapcsolat­ban újabb érdekes részleteket tudtunk n.vg Tegnapi számunkban ismertettük a L>alv Mád cinke nyomájn a szövetségesek sorrend- b ii hadicéljait és azt irtuk, hogv az Egye­sült Nemzetek először legfélelmetesebb ellen­felüket. Németországot szeretet -k kikii>zöböl- m, majd Japán ellen fordulnán k teljes haci- gépezetükkel, végül pedig ,,a két legerősebb ellenfél legyőzése után adódó katonai felada­tokat“ hajtanák végre. A szövetségesek haditervemek sorrendjével foglalkozók a Reuter-iroda diplomáciai szer­kesztője is. Szerinte Wash ngtonban a követ­kező sorrendet határozták el: 1. Nagy keleti offenziva. 2. A tengely gyengítése nyugatról cs délről. j. A légitámadások fokozása. 4. A Csendes-óceánon az adott helyzet és a: eszközök szabta hadvezetésnek folytatása. f. Ha az események megfelelően megértek, titokban felfegyverzett szervezett egységek fellépése Európa területen. Ha a fenti pontokat taglaljuk, az eJső pontra vonatkozóan megállapíthatjuk, hogv a nagy keleti offenziva feltétlenül Japán el­len irányulna, mégpedig Burmából és Csung- kmgkmából kiindulva az első na°v jaoán támadó lendületkor elhódított területek visz- szaszerzésére. Abban az esetben, hogvha elfogadjuk a Reuter szerkesztő jé" ek második pontját, vagy­is, hogy a szövetségesek második hadicélját a tengelv gyengítése nyugatról es délről, azt a következtetécr vonhatjuk le, hogy az angol­szászok egyelőre lemondtak a kontinens elle­I ri invázió tervéről és az európai szárazföldi Írom teijes súlyát a Szovjetunióra bízzák. I mellett szól a harmadik pont is, amely a légitámadások fokozására vonatkozik. A két u túl só pont homályos értelme alap- tűt a U illseimstrasse külpolitikai szószólója stratégiai misztikumnak nevezi az angolszá­szt k és a Szovjet közös haditervének az an- go hirszo!galaţi irodától származó fogalma- zását LÉG1HÁB0RU Pavolint a Messagero szerdai vezércikkében megállapítja, hogy amikor az angolok annak­idején megkezdték a német városok bombá­zását, nem gondolták, hogy olyan hamar vá- 1 la^zt kapnak a németektől < oventry és Lon­don lakónegyedeinek bombázásával. Most ugyanez történik — állapítja meg Pavolini ■ — , mert a Rajnavidék, Szicília és más olasz. éj német vidékek történelmi városainak bom­bázását megtorolják a/ uj hatalmas német szuperbombák, amelyek az angol városokra hullnak le. Pavolini szerint Angliában most titkos ülésre gyűlnek össze, bogy megfejtsék ennek az. uj Oxilioui! bombának a titkár, amely egycsapásra öt hatalmas épületet s szét tud rombolni, azt a repülőgépet pedig, amclv ledobja, még négyezer méter magasság- 1 ban is megreszketteti. Mi azonban — írja to- ; vább Pavolini —, nem örülünk és nem tre- i fálkozunk ennek a bombának lóhátává felett, ; d_■ nemzetközi elnevezését tudomásul vesszük és egyben meg vagyunk győződve arról is, , hogv ez az ö u/ctételében rendkívüli, sűrített le­vegőjű bomba azt a nemzetközi nyelvet s ! jelenti, amely alka'mas arra. hogv megnyissa I mindenkinek a fülét; nem lehet a megtorlás Î veszélye nélkül támadni történelmi emlékű. • békés városokat. A spanyol sajtó is propngandahadiáraBufjj indított a légitámadások korlátozása erdekt, ben. Hz szorosan ös>/.cfügu Franco és jorda-1 ki.lűesmini zter legutóbbi bH ebetzéd A javaslat elfogadásának azonban kevés vahW.iivüségc — mondja egy lisszaboni j<- lentés —, mert a szövetség • -k igvtke/.r <_•: ugyan támadásaikat szorosan katlanai celpor tokra korlátozni, dr a tervre, hoyy bizonyos városokat vegyenek ki a légitámadásokból, a válasz csak határozott ..nem*’ lehet OLASZORSZÁG A Berliner Nachtausgabe érdekes cikket közöl, amely rávilágít a német olasz fegy­ver bar úti viszony szorosságára. A cikk s/e. rint a közelmúltban Szardínia szigetére erős nemet csapatok érkeztek, amelyek olasz csa­patokkal együttműködve lógjak védelmezi' a szigetet egy esetleges angolszász invázió 1 sértettel szemben. Rónia és valószínűleg Szardínia lakossága is nagy megnyugvás al jo­gadta a német hadsereg főparancsnokságnak ezt az intézkedését. Az olaiz saitó továbbra is foglalkozik az angolszász propagandának azokkal a híreivel, amelyek az. Olaszország ellen irányuló légi- háború jegyében látnak napvilágot. Egyre több közlemény ural arra, hogy a Iégiháborut Olaszország eilen fokozzák cs területileg is kiterjesztik. Sir Archibald Sinclair nyilatko­zatot adott a szövetségesek légitámadásairól a tengely ellen es kijelentette, hogv „csak e°v utón lehet az európai háborút sikeresen vé­gigvezetni, a feltétel nélküli kapitulációval e~- a háború csak két helyen végződhetik. Berlin­ben es Rómában*’. Ä légitámadásokról 3-/ aneol miniszter a többi között még a követ­kezőket mondotta; „lesi műveleteink m;r többe "em puszta támadások, hanem csata1­Az olasz nép ezeket a híreket éppen olyan nyugodtan fogadja, mint az olasz vezet'!:-. NAGY JÓZSEF. Óriási sikere volt Kodály Zoltánnak Nagyváradon NAGYVÁRAD, május 27. Kodály Zol­tán kolozsvári látogatása után Nagyvá­radra látogatott el és kedden este a Szig­ligeti-színházban a tiszteletére rende­zett ..Éneklő ifjúság“ előadásán vett részt, amelyet a nagvváradi fiú- és leányisko­lák rendeztek és a mester vezénylésével tartottak meg. Magyar népi dalokat ad­tak elő, főként Kodály Zoltán feldolgo­zásában, több kórussal. Egy nyolc nagy­váradi középiskolából alakult hatalmas kórus szerepelt, amelyet ő vezetett. Több szám előadása után az egyesitett énekkar Kodály vezényletével a ..Forr a világ“-ot adta elő. A hallgatóság hatalmas ünnep­lésben részesítette a 60 éves mestert, ami­kor a leányok nevében az egyik leány vi­rágcsokrot, a fiuk nevében ezüst cigaret­tatárcát, a Szigligeti Társaság, nevében Daróczi-Kiss Lajos ezüst koszorút nyúj­tott át. A nagysikerű hangverseny után szükebbkörü vacsora volt az ujságiró ott­honban Kodály tiszteletére. A hangver- senv különben nemcsak az éneklő ifjú­ságnak. hanem az egész társadalomnak is nagy ünnepe volt és jellemző a nagv ér­deklődésre a mester iránt, hogv még er- re a napra tervezett előadásokat is el­hagyták, hogy mindenki részt vehessen az ünnepélyen. Igv a Református Kör fia­tal iái is szokásos kedd esti összejövetelü­ket másnapra halasztották. KÖZGYŰLÉST TARTOTT NAGYVÁ­RADON A KNE. Nagyváradról jelentik: A nagyváradi Római Katolikus Nővédő Egyesület 1943. évi közgyülését ma tar­totta meg. A közgyűlésen beszámoltak az egyesület multévi széleskörű szociális te­vékenységéről. Egyben megválasztották az uj titkárt Gál-Szabó Istvánné szemé­lyében. A TAVALYI PENITENCIA Irta: Cziráky Imre * A falusi plébánia irodájában ketten ültek, a plébános és Ballangó Gábor. Egy piros kis kancsóban bor állott az asztalon, mellette két pohár. Az egyik félig teli, az híreset éppen most tette le az öreg Ballangó. Esetlen mozdulattal verte le a hamut ci­garettájáról odatartott tenyerébe s mint aki tudja a módját, a tenyerébe vert hamut szé­pen beleszórta onnan az odakészitett hamu­tartóba, azután folytatta: — Mán pejig én menek! Mer pl 'bános ur, azt mán eppensiggel nem akarom, hogy aszond- ják majd eztán minden lemaradt emberriil, hogy aszondja: lemaradt ejis, akar a Ballangó Gábor a t: kijai bucsuru . . . ! A plébános felállt. Lassú léptekkel mérte végig a szobát, megállt a fehérre meszelt bú­bos kemence mellett, nekitámaszkodott, — csak úgy megszokásból, mert hiszen a nyári délutáni napsugaras meleg öntötte el a szo­bát s úgy nézett az öreg parasztra. ■— Már pedig hallja kend — szólt most már a pap emelt hangon — én mégis azt ta­nácsolnám, hogy maradjon kend itthon! — Má mell — horkant fel az öreg. — Má mé? Hát azé, mert látom, hogy kend nem odavaló. Eddig szép szóval kérlel­tem, nem *•olt elég, most meg az okát is hal­lani kívánja? Hát megmondom. A bucsujárás ■nem lakodalom. Az nem azért van, hogy kelméd végigkóstolja Tekiáig minden kocsma borát. Az nem azért van, hogy egy vén ré­szeges ember megbotránkoztassa az ájtatosko­, dók csapatát. Hát ezért! Kívánta, . . . meg- mondtavm!.. . * Cziráky Imre, a tiszamentl Dé’vidék pa­rasztjainak legjobb ismerője, a délvidéki irók óbecsei Tömörkénye. A Szenteleky Társaság főtitkára, Az öreg lecsapta a fejét, úgy hallgatott. Pipához szokott vastag ujjai közt szinte elveszett a parázsló cigarettavég. Mer*■ igazsága van a papnak, az már 'Zent igaz! De, hogy lemaradjon a búcsú járásról!? Hiszen az rettenetes lenne! Istenem, most negyven esztendeje, mikor először ment bú­csúra az édesanyjával s azóta csak a háború tartotta vissza, hogy minden évben ott nem volt. No meg a Gyevi koma!. . . Annak meg ép­penséggel megígérte, hogy együtt mennek az idén. Mert az a vén istentelen még egyszer sem volt. Hiába, nagy szégyen lenne, ha most neki le kellene maradnia .. .! No, de meg miért is? Elát nem rendes ke­resztény ő? Erre a gondolatra valósággal tűzbe jött. Hát nem rendes keresztény vagyok én, hej, hát akkor ki az igazi istenfélő keresztény, azt a betyár . .. Már majd kibuggyant a száján erre a fel­háborító gondolatra valami káromkodásféle s dacosan kapta fel a fejét a papra, aki még mindig ott állt s nyugodtan nézett farkas­szemet az öreg szúrós pillantásával. Ballangónak a cigareltavég már az ujját pörkölte. Összemorzsolta hát a csutakot kér­ges tenyerében s úgy tette a hamutartóba. Kohhentett egyet s aztán megszólalt, maga elé nézve: — De, ha aszondanám, hogy Tékiáig meg vissza egy kocsmába se teszem be a lábam? A pap nem felelt. Az öreg folytatta: — Meg, ha aszondanám, hogy ott meg is gyovonok? A pap közelebb lépett. A piros kancsót megemelte és csendesen töltött a két pohárba. Mikor látta, hogy az öreg még mindig nem tekint fel, hanem kétségbeesetten várja a választ, szinte észrevétlen mosoly szaladt az arcára s úgy mondta-. — Hát akkor én is aszondanám, hogy Is­ten vezérelje, Ballangó Gábor!.. . Ilyen előzmények után indult el Ballangó Gábor a tekiai bucsusokkal. Sátoros alkalmatossággal, szénával s a gya­logjáró bucsus nép apró batyuival megrakott kocsija ott haladt a menet végén. A lovak csendesen poroszkáltak az éneklő, imádkozó csapat után. Ballangó a lőcsfejre akasztotta a gyeplő­szárat s csendesen beszélgetni kezdett a ko­mával: Gyevi Gáspárral, kinek — nem hiá­ba, hogy ez volt az első bucsujárása, de szörnyen unta is már a dolgot. Szó esett ott mindenről. Már éppen a ta­valyi disznóvágás kellemes reminiszcenciák­ban bővelkedő megtárgyalásánál tartottak, mikor az utszéli csárda elé ért a menet. A kutat körülállták a szomjas, poros em­berek s Ballangó is megállt. — hatunk — mondta s leszállt a ko­csiról. Gyevi Gáspár is megtörölte ingujjában ve­rejtékező homlokát s aztán — nem hiába, hogy ez volt az első bucsujárása —- leszólt a lovak mellett álló Ballangóboz: — Elanem egy ital boré azé bemehetne kend! Ballangó komoly megbotránkozással tekin­tett vissza. — Má mind én-e? Az mán nem lehet, mi­velhogy fogadásom van! Rendes keresztény magyar ember meg betarti a szavát! Gyevi koma elhallgatott. Már az utolsó gyalogos is elhagyta a kutat, a csoport újra elindult s a lovak itatására kerülhetett a sor. Az első vödör viz felhúzása után szólalt meg Ballangó újra; 1 — Mer az így van! Aki fogadi, annak be is kék tartani. Aki nem fogadi, az megest más. ..! Gyevi értett a szóból s leszállt megmeriteni a boros üveget. Fenn a kocsiban aztán, mikor Gyevi koma az üveget levette a szájáról, Ballangó is érte nyúlt, mondván: — A fogadalom csak a kocsmai bemene­telre szót! Gyevi komának még nagyon sokszor kel­leti leszállnia így útközben, mivel hogy ita­tás is sűrűn adta elő magát az utón, abban a kutya melegben. Folyt a beszélgetés a sátor alatt. Hol erről, hol arról esett szó s bizony — mi tagadás — imádság az utón nem igen került napirendre Ballangóék kocsiján. Már a bucsujáróhely közelében jártak, mi­kor Ballangó minden bevezetés nélkül elővet­te nagy, kapcsos imakönyvét, előkereste pá­paszemét s belekezdett az imádkozásba. Gyevi koma szintén magába mélyedt, mert hiszen ő is „gyovonni“ akart, de imádsághoz nem igen szoktatott esze már kis idő múlva máshol kalandozott. Irigyen tekintett fel Ballangóra, aki, mint­ha kicserélték volna, fel sem tekintett imá­jából. — Koma! — szólalt meg Gyevi. — Ne botromoskodj! — szólt oda szemre^ hányó tekintettel Ballangó — hát nem ládd, hogy imádkozok. — hono,... de mit imádkozik kend? — Mit? Megmondhatom ... A tavalrú el­maradt penitenciát, mer gyovonni akarok. Gyevi elhallgatott. Ballangó megigazította orrán az ócska pápaszem. madzagját és ko­moly arccal újra kezdte a penitenciát, amit igaz, tavaly kapott, de hát az a fő, hogy rendes becsülettel elvégezze az ember, ha előbb, ha utóbb, mert hát Ballangó Misáról ne merje senki azt állítani, hogy ő nem ren­des, vallásos ember, azt a betyár . . ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom