Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-25 / 117. szám

*

j

1943 május 2 9,

ELLENZÉK

5

Hazatért hőseinket ünnepelte Kecskemét lakossága

Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar Ionoké nagy beszédben méltatta a kecskeméti hadosztály hősiességét

KECSKEMÉT, május 26. (MTI.) Zászló- diszbe öltözött Kecskemét városa mult szombaton délután. A pályaudvart drapériák, lobogók, virágfüzérék borították. Az egész város lakossága az- állomáson és a pályaudvar körül gyülekezett, hogy • üdvözölhesse a harctérről hazatérő hozzátartozóit, az orosz frontról visszaérkezett kecskeméti hadosztályt. Négy óra tiz perckor gördült be a fenyőgallyakkal és virággal gazdagon diszitett vonat. . Az orivvi, a potudani, a doni harcok hősei, a legtöbbet vérzett hadosztály kecskeméti ezredének, a m. kir. Zrinvi Miklós gyalogezred hazajött legénysége és tisztjei könnyes szemmel álltak az ablakok mögött, tekintetük hozzátartozóikat kereste. Egy-egy halk sikoltás tört fel a jelenlévők soraiból, amint itt vagy ott megpillantották a 11 hónap óta nem látott férjet, apát, vagy testvért. Amikor a vonat j négy kocsija az előkelőségekkel szemben j megállt, felhangzott a Himnusz, majd ! Hollósy-Kuthy László, a hadosztály ve- J zérőrnagya, a honvéd vezérkar főnöke i elé lépett. i

Hnnep'ih a hazatért hősükéi ;

Tisztelgésére Gyimessy Frigyes, a szegedi hadtest parancsnoka köszöntötte a visszatérőket. — Olyan ellenfelekkel küzdöttetek — mondotta —, aki szintén keményen tud ütni, de megmutattátok, hogy itt is meg tudjátok állni helyeteket.

A győzelem azé lesz, aki több szívvel, keményebb akarattal és acélos kitartással megállja a sarat. Ez lebegett minden honvéd szeme előtt, amikor ne- ! héz küzdelemben az orosz tömegeket ' feltartóztatta, hogy azok el ne özönljék j Európát. j

Ezután Liszka Béla polgármester intézett üdvözlő szavakat a városba visszatért hő- . sokhoz. Hollósy-Kuthy László vezérőr- ; nagy a visszatértek nevében mondott kő- j szönetet az üdvözlésekért és az ünnepé- j lyes, szívélyes fogadtatásért.

Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a j honvédvezérkar főnöke lendületes szép ! beszédben válaszolt Hollósy-Kuthy vezér- j őrnagy szavaira.

A legmagasabb tisztséget betöltő ma- ! gyár katona szavai szivből fakadtak és j mélyen meghatották a jelenlévőket.

„liegvé«l tétek és meg» | tartottátok e magyar katona beesiiíeiét**

— Honvédek, bajtársak, igen tisztelt közönség! — csendült fel hangja. — Nem a rideg kötelességteljesités szólitott engem ide, hanem a szivem. A szivem szólított a magyar katona elé, a kecskeméti és kiskunsági honvédek elé. Ide hozott a szivem azért is, mert lekötelezve érzem magamat nemcsak nektek, hanem azoK- nak a bajtársaimnak is, akik nincsenek itt közietek, akik ott feküsznek a Don partján és ott feküsznek a Dontól keletre a becsület mezején. Ott voltam, amikor harcotokat láttam, rohamotokat, amelyeket az orosz ellen intéztetek. Gyönyörködve néztem a nagyszerű magyar lendületet, a nagyszerű magyar bátorságot, azt a magyaros rámenést, amely a magyar katonát mindig jellemezte a történelem során.

Nem volt különb lendületű katonaság sohasem Európa harcterein, mint a magyar katonaság. A többiek mind tőlünk kapták a lendületet, mind tőlünk kapták azt a magyar rámenő szellemet, mind tőlünk tanulták meg ezt. Láttam ezeket a harcokat. Láttam ezeket a csatákat és csodáltalak benneteket és jeldobogott a szivem, mert láttam és éreztem, hogy minden nehézség ellenére gyiizünk, élünk és harcolunk.

De mégis azt mondom, nem ez volt az a fegyvertény, nem ez volt az a harc. amely nekem legjobban tetszett. A legnagyobb teljesítmény a téli csatában az volt, amikor elhagyatva, éhesen, lerongyolódva, erőtöknek végén ott álltatok körülvéve az ellenségtől és mint kőszirtek, kősziklák a háborgó tengerben, úgy tartottátok fel az orosz rohamokat és vertétek vissza mindaddig, amíg áttörtétek őket ■— most magasan szárnyalt a vezérkar főnökének hangja, amint kezét az ég felé nyújtva folytatta beszédét —, azután pedig a visszavonuló német csapatokat követve, mint utóvédek utolsónak hagytátok el helyeteket bátor parancsnokaitok és bátor tisztjeitek vezetése alatt. Túlerővel szemben harcoltatok. A nagy túlerő nemcsak abban jutott,, kifejezésre, hogy az ellenség több volt, mint ti, hanem kifejezésre jutott abban, hogy az ellenség a maga gazdag, kimeríthetetlen erőforrásaival olyan gépeket állított csatasorba, | amellyel nemcsak minket, hanem a ná- , lünk hatalmasabb szövetségeseinket is j meglepte, amelyek ellen fegyvereink nem tudtak küzdeni,' amelyek ellen ki kellett ! állni kézigránáttal .és robbanószerekkel, , hogy azokat az ő harckocsijaikat le tud- i juk küzdeni. De nemcsuk az ellenség óriási fölényével álltatok szemben, hanem • ■ ellenetek volt az egész éghajlat, a rette- j netes tél, az oroszországi hideg. Ez is j hozzájárult és talán főképen ahhoz, hogy j a mi katonáink, akik ehhez nincsenek \ szokva, nem tudtak kifejteni olyan erőt, ' mint azok az ellenséges katonák, akik ■ ahhoz kezdettől fogva hozzá voltak szók- - va. Annak ellenére, hogy állásaitokat ott ' kellett hagynotok, a magyar katona be- ( csületét megvédtétek, elhoztátok és azt i megtartottátok. Ennek előharcosa, ennek megőrzője, ennek a becsületnek a hordozója elsősorban Ti voltatok, kecskeméti és kiskunsági magyarok. Üdvözöllek TiMégegyszer a polgármester- változás

Közérdekűnek tartottam, hogy részletesen ismertessem a nagybányai polgármesterváltozás előzményeit és jellemezzem azt az általános bizalmat, amely a távozó dr. Szabó Miklós polgármesterrel szemben megnyilvánult. Jellemző és érdekes, hogy Szamosujváron is ugyanilyen izgalmat és visszás hatást keltett nemes Tamássy Károly pol^őrmesternek Nagybányára történt áthelyezése. Adva van tehát két erdélyi város. Mind a kettő nagyon meg van elégedve a saját polgár- mesterével. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindkét város lakossága emlékiratban kérte a belügyminisztertől, hogy ne változtasson az eddigi helyzeten. Nagybányán az Erdélyi Párt összválaszt- mányi ülésén több mint ezer ember lelkes tapsai közben az egyik felszólaló arra kérte a párt központi vezetőségét, hogy járjon közben a belügyminiszternél a közbizalmat élvező polgármester visszahelyezése érdekében. Miért kellett tehát változtatni az eddigi helyzeten? Önkéntelenül felvetődik mindenkiben ez a kérdés, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányzat legfőbb célkitűzései közé tartozik a zavartalan közhangulat megőrzése.

A nagybányai polgármesterváltozásról írott cikkeimben feltártam az olvasóközönség előtt a nagy port felvert kérdés összes kulisszatitkait. Igyekeztem a lehető legnagyobb tárgyilagossággal mind- azokat az adatokat felsorakoztatni, ameteket, Isten hozott Benneteket és Isten veletek. Legyetek otthon bátor, kemény harcos magyar Emberek és magyar katonák a polgári életben is.

Hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadták mind a honvédek^ mind a jelenlévők a vezérkar főnökének beszédét. Azután felharsant a kürt. Imához vezényelt a visszatért csapatok parancsnoka. Az ez- redzászló visszatért Kecskemétre. Viharvert arcú honvédek magasratartva, disz- menetben vitték az itthoni bajtársaikhoz cs meleg kézszoritással adták át a becsű Itt mezejét megjárt lobogót ezredtársaiknak. Az ünneoélves fogadtatás után a kecskeméti Zrínyi Miklós gyalogezred a Ferenc József-laktanyába vonult. Itt megkoszorúzták a régi Mollinary-emlék- müvet és a kecskeméti hősök emléktábláját. Az ezred emlékünnepélye után megnyíltak a laktanya kapui és a hazatért katonák boldogan, könnyes szemmel ölel fék magukhoz hozzátartozóikat.

lyek a nagybányai szóbeszéd szerint a polgármesterváltozáshoz hozzájárultak. A polgármester munkáját tények bizonyítják. Egy év alatt olyan eredményeket ért el, amelyeket még politikai ellenfelei is elismertek, aminek jeléül az egyik ellenzéki párt is mozgalmat indított dr. Szabó Miklós visszahelyezése érdekében. A leváltott polgármesternek csupán egytni ellenségei voltak, a tömegek politikai pártállásra való tekintet nélkül biztosították bizalmukról. Hogy mennyire nem tévedtem megállapításaimban, azt leg1- jobban bizonyítja, hogy a cikkek megjelenése óta az Ellenzék szerkesztősége számos levelet kapott Nagybányáról, amelyekben köszönetét mondtak a polgármester mellett történt állásfoglalásunkért.

Nem volt és nem in állhatott szándékomban, hogy bírálat tárgyává tegyem az uj belügyminiszteri kinevezést. Csupán tényeket sorakoztattam fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a közhangulat az érdemek elismerését látta volna abban, ha dr. Szabó Miklóst véglegesítik a nagybányai polgármesteri székben. Éppen vqy, ahogy a szamosujváriak is tették. Közben nemes Tamássy Károly már jelentkezett Szatmármegye főispánjánál, hir szerint le is tette a hivatali esküt és átvette a nagybányai városvezetést. Kétségkívül személyében kiváló közigazgatási szakember került Nagybányára, de a közhangulatot mégis sokkal inkább megnyugtatta volna. ha a belügyminiszter teljesíti a nagybányai magyarság kívánságát és újra dr. Szabó Miklóst bízza meg a város ügyeinek intézésével.

I

I

i

I

I

í

i

I

I

lom megbecsülését hamarosan kiérdemel te. Küzdelmes életpálya után lépett az igazságügyi szolgálatba dr. Ferencz Balázs. Világháborús főhadnagy volt, aki orosz fogságba esett és csak évekkel az összeomlás után tudott hazavergedni az akkor már idegen uralom alatt sínylődő Erdélybe. Szülővárosában, Székelyudvarhelyen, ügyvédi irodát nyitott és tevékeny részt vett a kisebbségi élet sorsküzdelmeiben. A felszabadulás után rég: vágya teljesült, amikor a birói pályára léphetett. Az ugyancsak székelyudvarhelvl származású dr. László Tibor, volt kolozsvári vágóhídi igazgató, jelenleg nagybányai főállatorvos házánál baráti társaságban megkérdezték tőle. hogy miért cserélte fel a jelenlegi viszonyok között kitűnő jövedelmet ígérő ügyvédi foglalkozást a birói székkel. Ferencz Balázs mosolyogva azt válaszolta, hogy minden anyagi előnynél többet ér, ha függetlenül és lelkiismeretére hallgatva ítélkezhet. Igazi bíró volt Ferencz Balázs, aki nek tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála városszerte osztatlan részvétet keltett. Azok közül a gerinces magyarok közül való volt, akik sohasem ismerték a megalkuvást és frissen hantolt sirhantja mellett emlékezve, meghatva mondunk utolsó Isten hozzádot.

Erdjlyi szellem

Az Erdélyi Párt nagybányai irodájában egyszerű munkásemberek megható levelét olvastam. Két, Nagybányáról elszármazott munkás, Loy Béla bányarnüvezető és felesége, Loy Béláné háztartásbeli írtak keresetlen szavakkal az Erdélyi Párt tagozati vezetőségének. A levélhez bélyegben huszonöt pengőt mellékeltek elmaradt tagdíjaik ciméh. Elmondották, hogy bár az anyaországban jobb munka- alkalmat találtak, Erdélytől azért mégsem szakadtak el. Azt írják levelükben, hogy továbbra is az Erdélyi Párt tagjai akarnak maradni, ezért küldik be az elmaradt tagdíjakat és kérik a vezetőséget, hogy tagsági igazolványukat lepecsételve küldje vissza uj munkahelyükre. Azt is megindokolták, hogy miért akarnak az Erdélyi Párt tagjai maradni. Nem felejtik el ugyanis, hogy a párt mindig tanácsokkal, útbaigazításokkal látta el őket és önzetlenül igyekezett segíteni a nagybányai munkások helyzetén. Ez a levél is azt bizonyítja, hogy igenis, van erdélyi szellem. Olyan együvétartozás él az erdélyi lelkekben, amelyet nem lehet felelőtlenül megbontani. A munkásházaspár megérdemli, hogy feljegyezzük a nevét, mert ennek az erdélyi szellemnek becsületes, minden elismerésre érdemes hirdetői.

Főbelőtte magát Nagy Sándor kolozsvári magántisztviselő

KOLOZSVÁR, május 26. Megdöbbentő öngyilkosság ügyében folytatnak vizsgálatot a hatóságok. Nagy Sándor, Magyar- utca 46 szám alatt lakó 39 éves magántisztviselő kedden revolverével főbelőtte magát. Az öngyilkosságot a szomszéd lakók azonnal jelentették a rendőrségnek s egyben kihívták a mentőket is, akik első segélyben részesítették az életunt férfit, de már az első orvosi vizsgálat megállapította, hogy Nagy Sándor állapota válságos. Az első segélynyújtás után a súlyos sebesültet beszállították a klinikára, de minden orvosi beavatkozás hiábavaló volt s Nagy Sándor végzetes tette után néhány órával meghalt. Az pngyilkos magántisztviselő egyetlen búcsúlevelet sem hagyott hátra, amiből meg lehetett volna állapítani, hogy mi késztette az öngyilkosságra. Holttestét beszállították a bonc- tani intézetbe s eltemetésére megadták az engedélyt.

Kolozcvtfri fcöimnapofe: Jnníns h, 5, 7.

„CSERÉPFALVI“ KÖNYVNAPI KIADVÁNYAI:

József Attila: Válogatott versei.

Propaganda könyv. C'-ak a könyvnapra kerül forgalomba! Rövidesen értékes könyv ritkaság lesz.

Könyvnafti ára fűzve 4.—, kötve 6.<o. Rath-l cgh István: A könyv komédiája.

A Icgmulatságosabb könyv! Páratlan a világirodalomban! Felbecsülhetetlen kultúrtörténeti gyüjteménv!

Könyvnapi ára fűzve 8.—. kötve 11.— Könyvnap urán fűzve 10, kötve u P le^7!

Előjegyezheti már most és a könwnapokon megvásárolhatja az „ELLENZIK- KÖNYVESBOLTBAN, Kolozsvár, Mátyás királv-tér 9., vagv az .„Ellenzék“ könyvesbolt könyvnapi sátrába':, Mátyás királv-tér és JókaLutca sarok. Kérje a teljes könyvnapi jegyzéket!

Könyvnapi arakon csak könyvnapokon

Végh József:

Nagybányai feljegyzések

Eltávozott a nagybányai munkásfőiskola vezetője

Amikor egy esztendővel* ezelőtt, a fel- szabadulás után először jártam Nagybányán, nagyon sok elszomorító, sőt őszintén szólva, megdöbbentő jelenséggel találkoztam. Mintha nyomtalanul repült volna el az idő Nagybánya felett. Úgy éreztem, hogy ebben a nagyjelentőségű ipari és kulturális központban valósággal megállóit az élet és az emberek nem érzik át. hogy a körülöttünk tomboló borzalmas küzdelem egyben uj Európa haj- nalhasadását jelenti. Egyetlen biztató kezdeményezéssel találkoztam az akkori időben: a nagybányai Munkásfőiskolával. A Munkásfőiskola vezetője, Berentés László, páratlan ügybuzgalommal és lelkesedéssel igyekezett javítani a munkások szociális helyzetén és mozgalmat indított kúlturális nevelésük érdekében. Ő hivta életre a Munkásfőiskolát, amely előadássorozatával igyekezett felrázni letargiájából a nagybányai közvéleményt.

Annakidején többórás beszélgetést folytattam Berentés Lászlóval. Később az Ellenzék hasábjain beszámoltam azokról az érdekes tervekről, amelyeket a munkásság életlehetőségeinek feljavítására dolgozott ki. Fáradhatatlanul szervezett. A nagybányai üzemek vezetőségét rábírta arra, hogy a munkáslakások felépítését saját költségvetésükből fedezzék. Egyben azt is el akarta érni, hogy a munkások magánjogilag is a felépítendő házak tulajdonosai legyenek. A tervekből azóta sok'minden megvalósult. Kétségtelen tehát, hogy Berentés Lászlónak jelentős érdemei vannak a nagybányai magyar élet fellendítésében. Jól emlékszem arra is, hogy fővárosi viszonylatban is jelentős összegű pályázati dijakat tűzött ki a nagybányai Szent István-héttel kapcsolatban a munka megbecsülését megelevenítő festőpályázatra. Egyszóval Beit entés László alkotni akart és az összesség érdekében dolgozott. Természetes tehát, hogy nagyon sok ellensége volt Nagybányán. Voltak, akik megmosolyogták lelkes munkásságát, mások pedig saját érvényesülési lehetőségük akadályozását látták Berentés László kezdeményezéseiben. Most azután hivatali megbízatása más városba szólítja Berentés Lászlót. Helyébe dr. Szabó Miklós volt polgármestert választották meg a Munkásfőiskola vezetőjévé. A város közvéleménye ezzel is ki akarta mutatni a polgármester iránti bizalmát. Úgy érzem, hogy hiányosak lennének nagybányai feljegyzéseim. ha nem adóznék a legnagyobb elismeréssel a Munkásfőiskola volt veze tőjének munkája iránt. Jó meggyőződésű, igaz hittel dolgozó magyar ember, akinek Nagybánya nagyon sokat köszönhet. Megérdemelné, ha ezt legalább távozásakor az ellenségei is elismernék, hiszen most már úgy sem kell tartahi tőle.

Dr. Ferenci Balázs emléke

Kevés embert szerettek meg annyira Nagybányán, mint dr. Ferencz Balázs já- rásbirót. Dr. Ferencz Balázs a .Székelyföldről került Nagybányára, ahol kiváló jogászi tudásával és, kedves, közvetlen egyéniségével az egész magyar társada