Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-25 / 117. szám

! ft* 3 iu á J to * 2 0. ELLENZÉK 3 _ B ■ „A mi utunk nem az Önök útja“ iM Mit mondott Lenin 25 évvel ezelőtt egy angol diplomatának a bolsevikok és a szövetséges kormányok együttműködéséről ? Irta KÖRÖSI SÁNDOR „Sztálin árnyéka sötéten borul Roosevelt és Churchill washingtoni tárgyalóasztalára“, l Ezekkel a kifejező szavakkal kezdte első !orri moszkvai tudósítását Blunden ausztráliai uj- vez ságiró, a Sydney Daily Telegraph munkatársa, ^orl hogy a továbbiakban kifejtse, a Szovjetunió tb., „drasztikus“ lépésekre szánhatja magát, ha xfi az angolszászok ebben az évben nem teremtik |3rn meg a második európai ha re vonal at és nem fix? szabadítják meg a szovjetfrontot legalább 6.0 ión német hadosztávi nyomásától. Egyidejűleg sw washingtoni jelentések arról számoltak be, ’ rod hogy a Fehér Ház-beli tanácskozásokat csak He akkor tudják befejezni, ha megkapják ő-Oa- m\ Un válaszát azokra az előterjesztésekre, ame- a ! Iveket Roosevelt személyes megbízottjaként ■o[ Joseph Davies, az USA volt moszkvai nagy- ö/l kövere vitt a Kremlbe. Az angolszász állam­im férfiak nem határozhatnak addig tervezett Kft nagy vállalkozásaikat ’illetőleg, amíg nem Hí tisztázódott, hogy mire számíthatnak a ,,-vö- öí rös cár1' részéről. S mert a szovjethatalommal ev való együttműködés kérdéseinek tisztázása >rrt most fontosabb, mint valaha, azért küldték x2 Sztálinhoz éppen Davíest. akit Moszkvában ß a Szovjetunió őszinte barátjának ismernek. ■Q Davieş ugyanis a közelmúltban mindent el­őd követett, hogy hazájában és az egész angol- xa szász világban a Kreml iránti bizalmatlansá- og got eloszlassa s a szovjetorosz törekvésekkel X' szemben megértést és előzékenységet keltsen. H Ha most neki sem sikerül a Kreml urait tár­ói tózködásukból kimozdítania, akkor az angol- x?. szász hadviselést még jobban bénítani fogja Sztálin szövetséges! szerepének bizonytalan­ba sága. £»y angol Dawles — 25 évvel ezelőtt Az angolszász—szovjetoros viszony je- 5’ leniegj állása általában nagyon emlékeztet fi arra a helyzetre, ameivben 1918 tavaszán le­ii Edzett, csak az előjel változott meg. Akko- 1 riban az angolszász, illetőleg a szövetséges rl hatalmak igyekeztek elérni, hogy Oroszország E az 1917. őszi rendszerváltozás ellenére is te- 4 bérmentesítse az ő nyugati harcvonalukat, s amely abban az időben ugyancsak szoronga- J tott, sőt válságos helyzetben volt. A londoni î és Washingtoné kormány ugyan a legnagyobb 1 bizalmatlansággal viseltetett a nagy Orosz- ) ország uj vezetői, Lenin és Troc ki) iránt ) (Sztálin annakidején még csak a nemzetisé- ! gek jelentéktelen népbiztosa volr és nem volt számottevőbb szava), mielőtt azonban rá- ! szánta magát az újdonsült szavjetutalom el­len való archangelszki, szibériai, majd dél- oroszországi sikert len fellépésre, félhivatalo­san mindent elkövetett Moszkvában, hogy a bresZtlitövszki béke aláírásának megakadá­lyozásával, sőt az aláírás ellenére is további harcra birja az oroszokat a németek ellen. Akkor Londonnak. V, ashingtonnak és Paris­nak kellett mindenáron a második front*' s ennék létrehozása, illetőleg visszaállítása ér­dekében nem riadtak vissza a gyűlölt rend­szerrel való megalkuvástól sem. Ebben a tekintetben igen érdekes és tanul­ságos újból átolvasgatni R. H. Bruce Lock- hart- nak ,.Lgy őrit diplomata emlékei“ cí­men magyarul, a Révai kiadásában már ré­gebben megjelent könyvéből azt a legfigye­lemreméltóbb részt, melyben éppen ezt az angolszász akciót ismerteti. Maga Lockhart volt az akkori Davies — a Llovd George- k ormány nak az a megbízottja, akit a szovjet- kormány frontbaállitásé lehetőségeinek a ki- puhatolására. küldtek ki. Elbeszélése szerint. 1918 tavaszán kedvező volt a helyzet arra, hogy a bolsevistává lett Oroszországot újból harcba vigyék a szövetségesek oldalán. Á népbiztosok tanácsának több vezetőtagja, el­sősorban Trockij, hajlandó volt az angolszász1 szövetségesekkel együttműködni, azzal a kikö­téssel, hogy nem avatkoznak bele Oroszor­szág beltigyeibe, vagyis elismerik a szovjetha- talmat. Trockij odáig ment, hogy meghívott egy brit tengerészeti bizottságot az orosz flot­ta újjászervezésére és felajánlotta, hogy an­gol szakértőre bízza a vasúti forgalom rend- behozását. Mi több, egy időben arról i* szó volt, hogy az akkor még csak szedett-vedett gárdákból álló vörös hadsereg megszervezésé­re angol és francia tiszteket hívnak meg. T rockij, mint mar hadügyi népbiztos, elvileg még ahhoz is hozzájárult, hogy a szövetsé­gesek saját csapatokkal erősítsék meg a né­metek ellen újra felveendő harcot, miután ezt elkerülhetetlennek tartotta a bresztli- icvszki béke jóváhagyása után is, aminthogy az egész szovjetkormány csak addig akarta a békeszerződést betartani, amíg a saját ér- tónak látta. „Nem a szövetséges kormányok tehetetlen eszközeként“ A legtanulságosabb és legidőszerűbb Bruce Lockhart visszaemlékezésedből annak a be­szélgetésnek a leirása, amelyet a háborús együttműködés kérdéséről magával Leninnel, a szovjetkormány akkori fejével folytatott. „Ha a németek erővel megkísérelnék a pol­gári kormányzat visszaállítását — mondta a szo\ jetvezér —, a bolsevikok harcolni fog­nak és ha kell, visszavonulnak egészen a Volgáig és az Uraiig. De ott és úgy fognak harcolni, ahogy jónak látják és nem a szö­vetséges kormányok tehetetlen eszközeként“. ,.Ha a szövetségesek ezt megígérik, itt a kitűnő alkalom az együttműködésre. A bol­sevikok szamára az angol—amerikai kapita­lizmus épp olyan gyűlöletes, akár a német militarizmus, de ebben a pillanatban a né­met militarizmus jelenti a nagyobb veszélyt. Ezért nagyon örül — mondotta —, hogy itt maradtam Oroszországban. Megígérte, hogy munkámat minden tekintetben meg fogja könnyíteni, amennyiben hatalmában áll, ga­rantálni fogja személyes biztonságomat és ki­utazásomnak sem lesz semmi akadálya, ha egvszer mégis el akarom hagyni az országot. De nem hagyott kétségben aznránvban. hogy nem nagyon bízik ebben az együttműködés­ben a szövetségesekkel. A mi utunk •— szólt — nem 'az önók útja. Megpróbálhatjuk, hogy átmenetileg szövetséget kötünk a tőkével. Ez már csak azért is szükséges, mert a tőke ma még olyan erős, hogy fejlődésünknek ebben a stádiumában meg tudna semmisíteni ben kellesz már a városban, ■most jó lesz itthon is? Vigyázz te aljas, hagyd békén ezentúl az embereket, mert kikaparjuk a bamjs\szemedet/ A kocsiban csikós dunyhaciha alatt egy sápadt asszony feküdt szótlanul, töredezett, fénytelen, sárga hajjal és látszott rajta, hogy nagyon beteg. A fijákeros hiába csapkodott jobbra-balra az ostorával és hiába szidta a megicbolyodóit asszonyokat, ők végigkísérték a kocsit a térdigéró porban cs szájukból csak úgy fröcskölt a dühös beszéd. Az öreg Pozder házánál állt meg a kocsi és a langaléta fijá­keros ölében vitte be a házba a beteg asz- szonyt. És később hiába kérleltük a jókedvű ku- csébcrt, meséljen nekünk és hiába faggattuk a tündér felöl, hogy megöregszik-e, beteg lesz-e> megcsunyul-e vagy mégsem tündér volt, akit most hazahozott a fijákeros? Ö nem felelt, barackot sem adott és harmonikáját is bent felejtette a banyakemence mögött . A kőművesek pedig úgy jöttek haza akkor este meggörnyedve, tétova léptekkel, mint az árnyak. A zsidó kocsmáros is hiába állt ki boltja ajtajába, mert szokatlan volt neki, hogy senki sem tér be hozzá. Hiába mondta, hogy éppen egy uj hordó sört vert csapra, rá se hederitettek, csak kiültek a házak elé a kőművesek és szótlanul néztek bele az éj­szakába, bánatosan, feketén mint a gyászoló d árvák. így ment ez napokon keresztül és mi gye­rekek nem játszottunk nagyon sokáig. — Mégsem az égben laknak a tündérek? — kérdeztük egymástól és nem tudtunk megfe­lelni a kérdésre. A lányok nyugodtan pipis- kedhettek most tőlünk, nem törődtünk velük, csak az asszonyokat lestük. akik nyugtalanul jártak az utcában és szemük villogott, mint a vadaké. Aztán néhány nap múlva fekete zászlót tűztek ki az öreg Pozder házára. S a kőmii- esek akkor nem mentek munkába, levétet­ek a malteros nadrágokat és feketébe öltöz­is megcsendesedtek, lehajtott fejjel mentek be a házba, amelynek kerítése fölött fekete zászlót lengetett a szél s a szobában ott fe­küdt holtan Agnes, aki tündér volt és szép volt valaha. Anyáink, amint beesteledett, elmentek vir­radtam és bennünket kivert a hideg verej­ték az üres szobában. A halottá változott szép tündér megjelent előtünk és mi dermed- ten bújtunk a sarokba. Aztán egyszerre mu­zsikaszó szűrődött be az íJtcáról és attól kis­sé felbátorodtunk. Kis időbe tellett yés mind­annyian ott voltunk a halottasház udvarán, onnan lestünk be a szobába, ahol lehajtott fejjel, bűnbánatiul imádkoztak az asszonyok és az öreg Pozder pálinkával kínálta sorra a kőműveseket. A konyhában cigánybanda muzsikált és az emberek hangosan zokogtak. Egész tes­tünkben remegve álltunk az udvar végében, amikor nagy hasát kidüllesztve bejött a ka­csé bér. megállt a konyhában, szemben a ra­vatallal és kosara fölött összekulcsolva kezét, imádkozott. A gyertya lángja sápadtan pis­lákolt a köporsó mellett, a részeg kőművesek szájáról olykor leszakadt egy ' fájdalmas üvöltés és a 'cigányok fáradhatatlanul muzsi­káltak. Aztán nagy szél kerekedett odakint s a kitárt ajtóból, mint egy bő torokból úszott ä sírás cs a zeneszó, végighömpolygon az ud­varon és ment tovább, akár az áradat. S mi hallottuk a szél beszédét, amint elsuhant fö­löttünk és beledünnyögte lengő szakállába: — Csak sírjatok, részeg kőművesek, zo­kogjatok, gyászoló kőművesek. Nemsokára kijött a kucséber, kosarát le­tette a konyha melletti púdra és amikor ész­revett kénünkét., odahívott és szétosztotta közötünk a cukorkáit. Aztán kezüket tördel­ve és sopánkodva kijöttek anyáink és hazave­zettek bennünket. A szél még továbbra is ott silbakolt a kis ház fölött és biztatta, kínozta a részeg 'k, mint a muzsikus cigányok. Az asszonyok kőműveseket, a gyászoló kőműveseket. minket, ha egységes volna. De szerencsénkre a tőke természetében rejlik, hogy nem képes egységes lenni. Amíg a német veszély fenn­áll, kész vagyok megkockáztatni az együtt­működést a szövetségesekkel, amely időlege­sen mindkettőnk, számára hasznos lehet. Né­met támadás esetében még katonai segítséget is eliogadok. Ugyanakkor azonban meg va­gyok győződve róla, hogy az ön kormánya sohasem fogja tudni a dolgokat olyan szili­ben látni, mint mi. Hiszen, reakciós kormány! inkább fog akarni együttdolgozni az orosz reakcionáriusokkai'4. ..Kifejeztem előtte azt a félelmemet —­folytatta Lockhart —, hogy a béke most bizto­sítva lesz kcieten, a németek minden ere,u,\et a nyugati frontra vihetik. Tönkreverhetik a szövetségeseket és ebből ugyan, mi hasznuk lenne a bolsevistáknak? . .. Lenin mosoly­gott. Mint minden angol, úgy ön is konkrét katonai fogalmakban gondolkozik. A lelki tényezőket semmibe sem veszi. Ez a háború nem a fronton, hanem a front mögött fog el­dőlni .. .“. „Elgondolkozva tértem haza — őr ja ez­után a brit diplomata —, ahol egy nagy cso­mó sürgöny várt a külügyi hivataltól. Mind tele voltak panasszal a béke (t. 1. a breszt- litovszki béke) miatt. Elogy ragaszkodó atom ahhoz a felfogáshoz, hogy a bolsevűriek nem németbarátok, amikor egyetlen lövés nélkül átadják a fél országot a németeknek? Volt közöttük egy tiltakozás is Litvinov londoni működése ellen. Figyelmeztessem azonnal a boiseviki kormányt, hogy azt a viselkedést nem fogják tovább tiirni. Miközben a tilta­kozás szövegét elkezdtem oroszra fordítani, megszólalt a telefoni. Trockij volt a készülék­nél. Tudatta velem, hogy értesülései szerint a japánok csapatokat akarnak partra szállítani Szibériában. Mit szándékozom tenni ebben az ügyben és hogyan egyeztetem össze saját kül­detésemet evvel a nyílt ellenséges cselek­ménnyel?. . .“ (Japán akkor tudvalevőleg a szövetségesek táborába tartozott.) A lényeg ugyanaz maradt Már több, mint huszonöt esztendeje, hogy mindez történt, azóta a körülmények sokban változtak, de magvát tekintve, azonos a helyzet ma is. A szereplő szovjetpolitikusok közül ugyan Sztálin jóvoltából már csak Lit­vinov él s végezte Amerikában tökéletesített és kifinomult ti módon ugyanazt, amit akloi Angliában, arnig a Kreml tájékoztatása cél­jából nemrég haza nem utazott az USA fő­városából. Sztálin — amint a szovjetsajtó ál­landóan hangoztatja — a „mai Lenin4', vagy­is azt teszi, amit Lenin tenne, ha még élne így tehát aligha kétséges, hogy lényegében Ugyanúgy gondolkodik a szövetségesekkel va­ló együttműködésről, mint elődje és példaké­pe. Ö is „megkockáztatja az, együttműkö­dést“, viszont „ott és úgy harcol, ahogy jó­nak látja és nem a szövetséges kormányok, tehetetlen eszközeként“. Abban is azonos a helyzet, hogy Moszkva szintúgy, mint 1918-ban, folyton az angol­szász szövetségesektől vár ajánlatot az „idő­leges4* egfyiittmüködés mikéntjére nézve s a döntést magának tartja fenn. Kéreti magát és feltételeket szab. Mert Sztálin sem bizik a továbbra is reakciósnak tartott angolszász kormányokban s ki akarja használni ráutalt­ságukat, ami a jelek szerint ezalkalommal in­kább sikerül, mint egy negyedévszázaddal ez­előtt. Emlékezetes, hogy Lenin jóslata, miszerint az angol kormány inkább az orosz reakcio- náriusokkal fog együttdolgozni. Churchill erélyes közreműködése folytán beteljesült: a szövetségesek 1918. nyarán az ellenforrada­lom támogatásához és a közvetlen beavatko­záshoz folyamodtak, abban • a reményben, hogy ilymódon, a bolsevizmus leverésével, ha­marább visszaállíthatják a második frontot, az orosz harcvonalat. Ez a remény ismerete­sen füstbe ment. Most csak annyiban fordított a helyzet, hogy ezúttal Moszkva köti magát a szövetsé­gesek második európai frontjához s ettől te­sz: függővé további magatartását. Ma is igyekszik tőkét kovácsolni magának abból, hogy :— amint Lenin kezét dörzsölve mondta I.ockhartnak’ — ..a tőke nem képes egységes lenni“. A lényeget Davies sem tisztázhatja jobban Sztálinnál, mint Lockhartnak sikerült Lenin­nel. A lényeg pedig most is az, hogy „ebben a pillanatban a német militarizmus jelenti a nagyobb vészéivt, — a bolseviknek számára azonban az angol—amerikai kapitalizmus épp olyan gyűlöletes'4. Ezért borul Sztálin árnyé­ka sötéten Roosevelt és Churchill tárgyaló- asztalára . . . Íz udvarok tisztántartása KOLOZSVÁR, május 26. Az I. fokú közegészségügyi hatóság a melegebb időjárás beálltával figyelmezteti a háztulajdonosokat és a főbérlöket, hogy a fertőzőbetegségek terjedésé­nek metjekadályozása végett az ud­varok tisztántartásáról úgy a saját, mént a köz érdekében gondoskodja­nak. A felhalmozott szemetet, trá­gyát távolítsák el s ha elásásukról és fertőtlenítésükről gondoskodni nem tudnak, úgy kérjék a városi köztisztasági üzem segítségét. Külö­nös gondot fordítsanak a pöcegöd- rök kihordására, mert azok ellenőr­zését megkezdték és akiknél junius 1-én túl akár hatósági ellenőrzésből kifolyólag, akár magánfeljelentés folytán köztisztasáSelleries állapot­ról értesül a hatóság, úgy minden újabb figyelmeztetés nélkül szigorú pénzbírsággal, esetleg eljárással sújt­ja a mulasztókat. Ismíí tüntettek a szófiai zsidók 'Szófiából jelenti a TP: Kedden es­te hagyta el Szófiát mintegy ezer zsidó kitelepítettél az első szállító vonat. A kitelepített zsidókat egy­előre Karnobat dél bolgár ii&i városban helyezték el. Hétfőn este zsidó' tün­tetés volt. Tiltakozni akartak a kor­mány rendelkezései ellen, amire 70 zsddót egy rabbinus felbujtogatójuk- kal letartóztattak. Gyermekek holtak meg a Reggio di Calabria ehest! légitámadásnál Rómából jelenti az MTI: Mint a hétfő délutáni olasz lapok jelentik, az ellenség légitámadásainak uiabb áldozatai van­nak. Reggio di Calabriaban az ellenséges repülők megtámadták az ottani gyermek- menhelyet, noha az épület látható jelek­kel volt ellátva, amelyek feltüntették, hogy nem hadi célpont. A támadásnak 3“ gyermek esett áldozatul, azonkívül 14 dajka és egy apáca is meghalt. Fényes Alice Nagy István Mától az &RPÂD filmszínházban. városunk kedvenc művészpárja a főszereplőd az évad legszebb filmjének: Hegyek lánya Tormay Cecil „Emberek a kövek közölt” című regényének fiim,e. Vasárnap d. e. fél 12 órakor: MATINÉ olc ó helyárakkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom