Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-25 / 117. szám

! ft* 3 iu á J to * 2 0.

ELLENZÉK

3 _

B ■

„A mi utunk nem az Önök útja“

iM Mit mondott Lenin 25 évvel ezelőtt egy angol diplomatának a bolsevikok és a szövetséges

kormányok együttműködéséről ?

Irta KÖRÖSI SÁNDOR

„Sztálin árnyéka sötéten borul Roosevelt és Churchill washingtoni tárgyalóasztalára“, l Ezekkel a kifejező szavakkal kezdte első !orri moszkvai tudósítását Blunden ausztráliai uj- vez ságiró, a Sydney Daily Telegraph munkatársa, ^orl hogy a továbbiakban kifejtse, a Szovjetunió tb., „drasztikus“ lépésekre szánhatja magát, ha xfi az angolszászok ebben az évben nem teremtik |3rn meg a második európai ha re vonal at és nem fix? szabadítják meg a szovjetfrontot legalább 6.0 ión német hadosztávi nyomásától. Egyidejűleg sw washingtoni jelentések arról számoltak be, ’ rod hogy a Fehér Ház-beli tanácskozásokat csak He akkor tudják befejezni, ha megkapják ő-Oa- m\ Un válaszát azokra az előterjesztésekre, ame- a ! Iveket Roosevelt személyes megbízottjaként ■o[ Joseph Davies, az USA volt moszkvai nagy- ö/l kövere vitt a Kremlbe. Az angolszász államim férfiak nem határozhatnak addig tervezett Kft nagy vállalkozásaikat ’illetőleg, amíg nem Hí tisztázódott, hogy mire számíthatnak a ,,-vö- öí rös cár1' részéről. S mert a szovjethatalommal ev való együttműködés kérdéseinek tisztázása >rrt most fontosabb, mint valaha, azért küldték x2 Sztálinhoz éppen Davíest. akit Moszkvában ß a Szovjetunió őszinte barátjának ismernek. ■Q Davieş ugyanis a közelmúltban mindent előd követett, hogy hazájában és az egész angol- xa szász világban a Kreml iránti bizalmatlansá- og got eloszlassa s a szovjetorosz törekvésekkel X' szemben megértést és előzékenységet keltsen. H Ha most neki sem sikerül a Kreml urait tárói tózködásukból kimozdítania, akkor az angol- x?. szász hadviselést még jobban bénítani fogja Sztálin szövetséges! szerepének bizonytalanba sága.

£»y angol Dawles — 25 évvel ezelőtt

Az angolszász—szovjetoros viszony je- 5’ leniegj állása általában nagyon emlékeztet fi arra a helyzetre, ameivben 1918 tavaszán leii Edzett, csak az előjel változott meg. Akko- 1 riban az angolszász, illetőleg a szövetséges rl hatalmak igyekeztek elérni, hogy Oroszország E az 1917. őszi rendszerváltozás ellenére is te- 4 bérmentesítse az ő nyugati harcvonalukat, s amely abban az időben ugyancsak szoronga- J tott, sőt válságos helyzetben volt. A londoni î és Washingtoné kormány ugyan a legnagyobb 1 bizalmatlansággal viseltetett a nagy Orosz- ) ország uj vezetői, Lenin és Troc ki) iránt ) (Sztálin annakidején még csak a nemzetisé- ! gek jelentéktelen népbiztosa volr és nem volt számottevőbb szava), mielőtt azonban rá- ! szánta magát az újdonsült szavjetutalom ellen való archangelszki, szibériai, majd dél- oroszországi sikert len fellépésre, félhivatalosan mindent elkövetett Moszkvában, hogy a bresZtlitövszki béke aláírásának megakadályozásával, sőt az aláírás ellenére is további harcra birja az oroszokat a németek ellen. Akkor Londonnak. V, ashingtonnak és Parisnak kellett mindenáron a második front*' s ennék létrehozása, illetőleg visszaállítása érdekében nem riadtak vissza a gyűlölt rendszerrel való megalkuvástól sem.

Ebben a tekintetben igen érdekes és tanulságos újból átolvasgatni R. H. Bruce Lock- hart- nak ,.Lgy őrit diplomata emlékei“ címen magyarul, a Révai kiadásában már régebben megjelent könyvéből azt a legfigyelemreméltóbb részt, melyben éppen ezt az angolszász akciót ismerteti. Maga Lockhart volt az akkori Davies — a Llovd George- k ormány nak az a megbízottja, akit a szovjet- kormány frontbaállitásé lehetőségeinek a ki- puhatolására. küldtek ki. Elbeszélése szerint. 1918 tavaszán kedvező volt a helyzet arra, hogy a bolsevistává lett Oroszországot újból harcba vigyék a szövetségesek oldalán. Á népbiztosok tanácsának több vezetőtagja, elsősorban Trockij, hajlandó volt az angolszász1 szövetségesekkel együttműködni, azzal a kikötéssel, hogy nem avatkoznak bele Oroszország beltigyeibe, vagyis elismerik a szovjetha- talmat. Trockij odáig ment, hogy meghívott egy brit tengerészeti bizottságot az orosz flotta újjászervezésére és felajánlotta, hogy angol szakértőre bízza a vasúti forgalom rend- behozását. Mi több, egy időben arról i* szó volt, hogy az akkor még csak szedett-vedett gárdákból álló vörös hadsereg megszervezésére angol és francia tiszteket hívnak meg. T rockij, mint mar hadügyi népbiztos, elvileg még ahhoz is hozzájárult, hogy a szövetségesek saját csapatokkal erősítsék meg a németek ellen újra felveendő harcot, miután ezt elkerülhetetlennek tartotta a bresztli- icvszki béke jóváhagyása után is, aminthogy az egész szovjetkormány csak addig akarta a békeszerződést betartani, amíg a saját ér- tónak látta.

„Nem a szövetséges kormányok tehetetlen

eszközeként“

A legtanulságosabb és legidőszerűbb Bruce Lockhart visszaemlékezésedből annak a beszélgetésnek a leirása, amelyet a háborús együttműködés kérdéséről magával Leninnel, a szovjetkormány akkori fejével folytatott.

„Ha a németek erővel megkísérelnék a polgári kormányzat visszaállítását — mondta a szo\ jetvezér —, a bolsevikok harcolni fognak és ha kell, visszavonulnak egészen a Volgáig és az Uraiig. De ott és úgy fognak harcolni, ahogy jónak látják és nem a szövetséges kormányok tehetetlen eszközeként“.

,.Ha a szövetségesek ezt megígérik, itt a kitűnő alkalom az együttműködésre. A bolsevikok szamára az angol—amerikai kapitalizmus épp olyan gyűlöletes, akár a német militarizmus, de ebben a pillanatban a német militarizmus jelenti a nagyobb veszélyt. Ezért nagyon örül — mondotta —, hogy itt maradtam Oroszországban. Megígérte, hogy munkámat minden tekintetben meg fogja könnyíteni, amennyiben hatalmában áll, garantálni fogja személyes biztonságomat és kiutazásomnak sem lesz semmi akadálya, ha egvszer mégis el akarom hagyni az országot. De nem hagyott kétségben aznránvban. hogy nem nagyon bízik ebben az együttműködésben a szövetségesekkel. A mi utunk •— szólt — nem 'az önók útja. Megpróbálhatjuk, hogy átmenetileg szövetséget kötünk a tőkével. Ez már csak azért is szükséges, mert a tőke ma még olyan erős, hogy fejlődésünknek ebben a stádiumában meg tudna semmisíteni ben

kellesz már a városban, ■most jó lesz itthon is? Vigyázz te aljas, hagyd békén ezentúl az embereket, mert kikaparjuk a bamjs\szemedet/

A kocsiban csikós dunyhaciha alatt egy sápadt asszony feküdt szótlanul, töredezett, fénytelen, sárga hajjal és látszott rajta, hogy nagyon beteg. A fijákeros hiába csapkodott jobbra-balra az ostorával és hiába szidta a megicbolyodóit asszonyokat, ők végigkísérték a kocsit a térdigéró porban cs szájukból csak úgy fröcskölt a dühös beszéd. Az öreg Pozder házánál állt meg a kocsi és a langaléta fijákeros ölében vitte be a házba a beteg asz- szonyt.

És később hiába kérleltük a jókedvű ku- csébcrt, meséljen nekünk és hiába faggattuk a tündér felöl, hogy megöregszik-e, beteg lesz-e> megcsunyul-e vagy mégsem tündér volt, akit most hazahozott a fijákeros? Ö nem felelt, barackot sem adott és harmonikáját is bent felejtette a banyakemence mögött .

A kőművesek pedig úgy jöttek haza akkor este meggörnyedve, tétova léptekkel, mint az árnyak. A zsidó kocsmáros is hiába állt ki boltja ajtajába, mert szokatlan volt neki, hogy senki sem tér be hozzá. Hiába mondta, hogy éppen egy uj hordó sört vert csapra, rá se hederitettek, csak kiültek a házak elé a kőművesek és szótlanul néztek bele az éjszakába, bánatosan, feketén mint a gyászoló d árvák.

így ment ez napokon keresztül és mi gyerekek nem játszottunk nagyon sokáig.

— Mégsem az égben laknak a tündérek? — kérdeztük egymástól és nem tudtunk megfelelni a kérdésre. A lányok nyugodtan pipis- kedhettek most tőlünk, nem törődtünk velük, csak az asszonyokat lestük. akik nyugtalanul jártak az utcában és szemük villogott, mint a vadaké.

Aztán néhány nap múlva fekete zászlót tűztek ki az öreg Pozder házára. S a kőmii- esek akkor nem mentek munkába, levétetek a malteros nadrágokat és feketébe öltözis megcsendesedtek, lehajtott fejjel mentek be a házba, amelynek kerítése fölött fekete zászlót lengetett a szél s a szobában ott feküdt holtan Agnes, aki tündér volt és szép volt valaha.

Anyáink, amint beesteledett, elmentek virradtam és bennünket kivert a hideg verejték az üres szobában. A halottá változott szép tündér megjelent előtünk és mi dermed- ten bújtunk a sarokba. Aztán egyszerre muzsikaszó szűrődött be az íJtcáról és attól kissé felbátorodtunk. Kis időbe tellett yés mindannyian ott voltunk a halottasház udvarán, onnan lestünk be a szobába, ahol lehajtott fejjel, bűnbánatiul imádkoztak az asszonyok és az öreg Pozder pálinkával kínálta sorra a kőműveseket.

A konyhában cigánybanda muzsikált és az emberek hangosan zokogtak. Egész testünkben remegve álltunk az udvar végében, amikor nagy hasát kidüllesztve bejött a kacsé bér. megállt a konyhában, szemben a ravatallal és kosara fölött összekulcsolva kezét, imádkozott. A gyertya lángja sápadtan pislákolt a köporsó mellett, a részeg kőművesek szájáról olykor leszakadt egy ' fájdalmas üvöltés és a 'cigányok fáradhatatlanul muzsikáltak.

Aztán nagy szél kerekedett odakint s a kitárt ajtóból, mint egy bő torokból úszott ä sírás cs a zeneszó, végighömpolygon az udvaron és ment tovább, akár az áradat. S mi hallottuk a szél beszédét, amint elsuhant fölöttünk és beledünnyögte lengő szakállába:

— Csak sírjatok, részeg kőművesek, zokogjatok, gyászoló kőművesek.

Nemsokára kijött a kucséber, kosarát letette a konyha melletti púdra és amikor észrevett kénünkét., odahívott és szétosztotta közötünk a cukorkáit. Aztán kezüket tördelve és sopánkodva kijöttek anyáink és hazavezettek bennünket.

A szél még továbbra is ott silbakolt a kis ház fölött és biztatta, kínozta a részeg

'k, mint a muzsikus cigányok. Az asszonyok kőműveseket, a gyászoló kőműveseket.

minket, ha egységes volna. De szerencsénkre a tőke természetében rejlik, hogy nem képes egységes lenni. Amíg a német veszély fennáll, kész vagyok megkockáztatni az együttműködést a szövetségesekkel, amely időlegesen mindkettőnk, számára hasznos lehet. Német támadás esetében még katonai segítséget is eliogadok. Ugyanakkor azonban meg vagyok győződve róla, hogy az ön kormánya sohasem fogja tudni a dolgokat olyan sziliben látni, mint mi. Hiszen, reakciós kormány! inkább fog akarni együttdolgozni az orosz reakcionáriusokkai'4.

..Kifejeztem előtte azt a félelmemet —folytatta Lockhart —, hogy a béke most biztosítva lesz kcieten, a németek minden ere,u,\et a nyugati frontra vihetik. Tönkreverhetik a szövetségeseket és ebből ugyan, mi hasznuk lenne a bolsevistáknak? . .. Lenin mosolygott. Mint minden angol, úgy ön is konkrét katonai fogalmakban gondolkozik. A lelki tényezőket semmibe sem veszi. Ez a háború nem a fronton, hanem a front mögött fog eldőlni .. .“.

„Elgondolkozva tértem haza — őr ja ezután a brit diplomata —, ahol egy nagy csomó sürgöny várt a külügyi hivataltól. Mind tele voltak panasszal a béke (t. 1. a breszt- litovszki béke) miatt. Elogy ragaszkodó atom ahhoz a felfogáshoz, hogy a bolsevűriek nem németbarátok, amikor egyetlen lövés nélkül átadják a fél országot a németeknek? Volt közöttük egy tiltakozás is Litvinov londoni működése ellen. Figyelmeztessem azonnal a boiseviki kormányt, hogy azt a viselkedést nem fogják tovább tiirni. Miközben a tiltakozás szövegét elkezdtem oroszra fordítani, megszólalt a telefoni. Trockij volt a készüléknél. Tudatta velem, hogy értesülései szerint a japánok csapatokat akarnak partra szállítani Szibériában. Mit szándékozom tenni ebben az ügyben és hogyan egyeztetem össze saját küldetésemet evvel a nyílt ellenséges cselekménnyel?. . .“ (Japán akkor tudvalevőleg a szövetségesek táborába tartozott.)

A lényeg ugyanaz maradt

Már több, mint huszonöt esztendeje, hogy mindez történt, azóta a körülmények sokban változtak, de magvát tekintve, azonos a helyzet ma is. A szereplő szovjetpolitikusok közül ugyan Sztálin jóvoltából már csak Litvinov él s végezte Amerikában tökéletesített és kifinomult ti módon ugyanazt, amit akloi Angliában, arnig a Kreml tájékoztatása céljából nemrég haza nem utazott az USA fővárosából. Sztálin — amint a szovjetsajtó állandóan hangoztatja — a „mai Lenin4', vagyis azt teszi, amit Lenin tenne, ha még élne így tehát aligha kétséges, hogy lényegében Ugyanúgy gondolkodik a szövetségesekkel való együttműködésről, mint elődje és példaképe. Ö is „megkockáztatja az, együttműködést“, viszont „ott és úgy harcol, ahogy jónak látja és nem a szövetséges kormányok, tehetetlen eszközeként“.

Abban is azonos a helyzet, hogy Moszkva szintúgy, mint 1918-ban, folyton az angolszász szövetségesektől vár ajánlatot az „időleges4* egfyiittmüködés mikéntjére nézve s a döntést magának tartja fenn. Kéreti magát és feltételeket szab. Mert Sztálin sem bizik a továbbra is reakciósnak tartott angolszász kormányokban s ki akarja használni ráutaltságukat, ami a jelek szerint ezalkalommal inkább sikerül, mint egy negyedévszázaddal ezelőtt.

Emlékezetes, hogy Lenin jóslata, miszerint az angol kormány inkább az orosz reakcio- náriusokkal fog együttdolgozni. Churchill erélyes közreműködése folytán beteljesült: a szövetségesek 1918. nyarán az ellenforradalom támogatásához és a közvetlen beavatkozáshoz folyamodtak, abban • a reményben, hogy ilymódon, a bolsevizmus leverésével, hamarább visszaállíthatják a második frontot, az orosz harcvonalat. Ez a remény ismeretesen füstbe ment.

Most csak annyiban fordított a helyzet, hogy ezúttal Moszkva köti magát a szövetségesek második európai frontjához s ettől tesz: függővé további magatartását. Ma is igyekszik tőkét kovácsolni magának abból, hogy :— amint Lenin kezét dörzsölve mondta I.ockhartnak’ — ..a tőke nem képes egységes lenni“.

A lényeget Davies sem tisztázhatja jobban Sztálinnál, mint Lockhartnak sikerült Leninnel. A lényeg pedig most is az, hogy „ebben a pillanatban a német militarizmus jelenti a nagyobb vészéivt, — a bolseviknek számára azonban az angol—amerikai kapitalizmus épp olyan gyűlöletes'4. Ezért borul Sztálin árnyéka sötéten Roosevelt és Churchill tárgyaló- asztalára . . .

Íz udvarok tisztántartása

KOLOZSVÁR, május 26. Az I. fokú közegészségügyi hatóság a melegebb időjárás beálltával figyelmezteti a háztulajdonosokat és a főbérlöket, hogy a fertőzőbetegségek terjedésének metjekadályozása végett az udvarok tisztántartásáról úgy a saját, mént a köz érdekében gondoskodjanak. A felhalmozott szemetet, trágyát távolítsák el s ha elásásukról és fertőtlenítésükről gondoskodni nem tudnak, úgy kérjék a városi köztisztasági üzem segítségét. Különös gondot fordítsanak a pöcegöd- rök kihordására, mert azok ellenőrzését megkezdték és akiknél junius 1-én túl akár hatósági ellenőrzésből kifolyólag, akár magánfeljelentés folytán köztisztasáSelleries állapotról értesül a hatóság, úgy minden újabb figyelmeztetés nélkül szigorú pénzbírsággal, esetleg eljárással sújtja a mulasztókat.

Ismíí tüntettek a szófiai zsidók

'Szófiából jelenti a TP: Kedden este hagyta el Szófiát mintegy ezer zsidó kitelepítettél az első szállító vonat. A kitelepített zsidókat egyelőre Karnobat dél bolgár ii&i városban helyezték el. Hétfőn este zsidó' tüntetés volt. Tiltakozni akartak a kormány rendelkezései ellen, amire 70 zsddót egy rabbinus felbujtogatójuk- kal letartóztattak.

Gyermekek holtak meg a Reggio di Calabria ehest! légitámadásnál

Rómából jelenti az MTI: Mint a hétfő délutáni olasz lapok jelentik, az ellenség légitámadásainak uiabb áldozatai vannak. Reggio di Calabriaban az ellenséges repülők megtámadták az ottani gyermek- menhelyet, noha az épület látható jelekkel volt ellátva, amelyek feltüntették, hogy nem hadi célpont. A támadásnak 3“ gyermek esett áldozatul, azonkívül 14 dajka és egy apáca is meghalt.

Fényes Alice Nagy István

Mától az &RPÂD filmszínházban.

városunk kedvenc művészpárja a főszereplőd az évad legszebb filmjének:

Hegyek lánya

Tormay Cecil „Emberek a kövek közölt” című regényének fiim,e.

Vasárnap d. e. fél 12 órakor: MATINÉ olc ó helyárakkal