Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-25 / 117. szám

\ \ • í 1 2 lllenzek KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Nyári haditervek * A N om/i-tkö/i l'.ijékoztató Iroda berlini katonai körök közlés; alapján realeres licl) zetjeleutést ad a kelen hadszíntér jelenlegi ál­lapotáról cs megállapítja, hogy a négy nap­pal ezelőtt bekövetkezett „szinte tökéletes harci szünet'“ kétségtelenül a közeljövő ha talmas méretű vállalkozásainak előjele. Min­den Oldalról megegyeznek abban. Iiogv Mur- nians/któl Novorosszíjszkig ismét mozgásba jön a gigantikus front, azt is tudják, hogv a nagyméretű katonai tevékenységek már nem sokáig vátatnak magukra, de a/t, hogy mc- 1\ik léi lesz a kezdeményező, csak bizonyta­lan adatokra támaszkodó találgatások kerül­getik. A Wehrmacht vagy a szovjethadsereg kezd-e először offenziv.íba? A keleti hadszín­tér első két háborús évének tapasztalatai azt mutatják, hogy a tél mindig a Szovjet tá­madásait segítette elő. nváron pedig a néme­tek ragadták magukhoz sikerrel a kezdemé­nyezést. Több ok arra enged következtetni, hogy az idei nyáron ez a szinte rendszerré vált rapszódikus előrc-hatra mozgás kizökken a7 eddigi nyomból és a német hadsereg most arra fogja fektetni a fősulvt. Togy a bolse "v istáknak támadásra adva lehetőséget, fel - őrlő taktikával morzsolja tovább legfélelme­tesebb ellenfelét. A több okból elsősorban megemlíthetjük az Északafrikában bekövet­kezett változásokat, valamint a nyugati légi- térben lejátszódott legutóbbi eseményeket. A tengely, ellentétben az első három háborús évvel, most elsőizben kénytelen számolni a „cselekvő több front“ követelényeiveil és valószinüleg ezek a/ adottságok késx.tetik ar­ra a német hadvezetőséget, hogy 194} nya­rán keleten taktikát változtasson és hadmű­veleteinek végső céljául ne a területnyeresége­ket tűzze ki. A Journal de Génévé ezzel kapcsolatban utal berlini munkatársának jelentésére, amelv szerint a német hadsereg mindig akkor érte el a legnagyobb sikereket, amikor a hadműve­leti tervek meghatározott területre szorítkoz­tak és a terep áttekinthetősége lehetővé tette a szubtilis német hadimüvészet akadálytalan •alkalmazását. A túlságosan nagy területre vo­natkozó haditervek végrehajtásába mindig becsúszott valamilyen váratlan gátló körül­mény. amely a német hadvezetőséget eredeti terveinek módosítására kényszerjtette. Mim szembeötlő példát említi meg a svájci lap, Rommel és Bock párhuzamos hadműveleteit A haditervek tárgyalásánál, min: ieg.lleté- kesebbre változatlanul Dittman altábornagy fejtegetéseire hivatkozhatunk. A német altá­bornagy mrst már harmadszor muatja ki a Berliner Börsenzeitungban, hogy a fényes ka­tonai sikerekhez szokott tengely ke/velőmé nyének az idei nyáron meg keil elégednie szürke, de artpál értékesebb napijelentésekkel. Washington Roosevelt és Churchill másfélhetes tárgya­lásuk során megállapodtak azokban a kérdé­sekben, amelyek a szövetségesek most követ­kező hadivállalkozásainak irányt szabnak. Sorrendet is közöl már az angolszász sajtó az angol -amerikai vezérkarok legközelebbi terve zői. A Daily Mail szerint valós/iniileg .t Marsiul! amerikai tábornok parancsnnks.i g.t alá ke. uiu angolszász imá/,10 csapatok .1 következő sói rendben , \>gják* kivégezni el lenfeleiket“. i Németország. 1. Japán. 3. A két legerősebb ellenfél legyőzése után adó­dó katonai feladatok végrehajtása. Kedden este a washingtoni kongresszus előtt Looses t Ír é-. Churchill beszámolt eddi­gi tárgyalásainak eredményeiről, de jelentés a kongresszus előtt elhangzott beszédekről még nem érkezett. \ alósz.münek látszik, hogy .1 washingtoni tárgyalások befejezésével a szö­vetséges államfők közötti megbeszélések nem é’iiek véget, hanem még inkább kibővülnek és azokon rcszivesz S/talm és Csangkajsek is. í rre vall Churchillnck az a kijelentése, hogy „«ész a világ bármelyik pontjára utazni“, ha a Rooseveit—Churchill- Sztálin találko­zóról van szó. Hogy ez az értekezlet megvalósulhat, bizo- nvitják azok a moszkvai hírek, amelyek a Sztálin—Dawies eszmecserekről számolnak be. A szovjetvezetők fogadást rendeztek Roosevelt elnök külön kiküldöttjének tiszte­-- ,,.11 ... Ml .1 - - ,1 létére és, mint a Budapesti Tudósiló egyik Bemből érkezett jeli .to r mondja, a fogadá­son Sztálin, szokásától pitéiden iiáromizbcn ■ poharkós/.öntot motulott. mégpedig Koosr- vcltre. Cluirclnllfc cs D.twiesrr. A volt moszkvai amerikai, nagykövet válaszában hangsúlyozta, hogy Sztálint tartja a szövet­ségesek „egyik legkimagaslóbb államférfiá- n.ik-'. A helyzetet tárgyilagosan világítja meg a Dailv Mail által felsorolt szövetséges hadicélok harmadik pontja. Olaszország Londonban az olaiz légierőnek szudáni és j abesszíniái katonati támaszpontok ellen inté- ! zeit támadá-át propagandisztikus célú váJ-lal- 1 kozásnak tekintik. Kiieicntik, hogy a távol- I ság rendkívül- nagysága miatt az olasz re- | pülőgépek szinte semmi bombarakományt i nem vihettek magukkal, mert a hasz.nos meg- i terhelést teljesen kimentette az ü/emanyag- ; szükséglet, Ezzel az állítással szemben Ró- j mában megállapítják, hogy a néhány olasz. bombavető jelentékeny károkat okozott az • clasz-keletafrikai angol katonai sámaszpon- tokban. ‘ NAGY JÓZSEF. 1 " ■' ■ ■■ - — ■ ■ ■ ■ ' 1 áruforgalmi központokat létesítenek a közelid« tás zavartalanságának biztosítdsdra Kagylón assign rendslsíet közöl a hivatalos lap BUDAPEST, május 2d. (MTl.j A ' hivatalos lap szerdai száma a ni. I I ir. mmisztérium rendeletét közli a ! beszolgáltatá.si köt ele^ségteljesitősbe i beszámolliato termények és tí*r rn ■- ! kék forgalmának szabályozásáról. ' A rendelet értelmében a beszolgáIta- i t {isi kötelessi gteljesit ésbe beszórni t- I ható mezőgazda sági terményeket és termékeket kereskedelmi forgalom- bahozatal céljából csak az vasárui­ba', akinek ilyen árukkal való ke­reskedésre ipar jogosítványa és ezen kiviil a Közel látásügyi minisztertől, vagy az általa kijelölt hatóságtól az áruk vásárlására külön jogosítványa van. A nem kereskedelmi forgalom céljából elidegenített beszámítható I árut a termelőt terhelő beszolgálta- j tási kötelességte 1 jesi1 Lésbe csak akkor I lehet beszámítani, ha azt olyan sze­mély veszi át, akit a közel látásügyi miniszter, vagy az általa kijelölt hatóság a beszámít ható áruk átvéte­lére feljogosít. A közellátásügvi mi­niszter, vagy az általa kijelölt ható­ság a vásárlásra fel jogosítással egy­idejűleg meghatározhatja a kereske­dő szamára a bevásárlási körzetet is, mégpedig vagy az ország egész területére (országos kereskedő), vagy egy, \agy több közellátási felügyelő­19 4 3 in á j Q s 2 8. Magyar Bolt „Falatozója“ este 9 icf nyitva. Bejárat az udvar fdől. 1 Tulajdonos : Nagy Margit. Közigazgatási tisztviselők kinevezése KOLOZSVÁR, május 2b. A bolügymini*>7te> Szatmárnémeti városhoz tlr. Rogozi Pap Zol tátv'.i polgárrnesterhrdyetfes-főjegyzővé. dr Mokcsay Gézát, dr. Nagy Józsefet, dr. Pirk“-- Ernői és dr. Szabó Zoltán' tanácsnokká, dr Ambrózy Józsefet tiszti főügyésszé, dr. Bai. kócz Jáno6t, dr. Keies<zts/eghy Sándort és dr Terech Balinto'1 I. o. aljegyzővé, dr. Gönc/-, Milóst árvaszéki ü nőkké, dr. Járfalusy AJ., jQ6t alügyéeazé, dr. Dobray Endrét, dr. Ho- moky Andrást, dr Cs. Nagy Bélát, dr. Szabi Józsefe', dr. Székely Zoltánt és dr. Za'án | Endrét II. o. aljegyzővé, dr. Balézsovich Bo1, j dizsárt, dr. Beleznay Józsefet é6 dr. Szabadot* Edét I. o. fogalmazóvá; Goschy Mátyást műszaki iianócsossá, Zsó- 1 tér Lászlót főmérnökké, Asztalos Istvánt fő- erdőmépnokké, Mester Józsefet I. o. á la'or­vossá, dr. Tóth-Baranyi Istvánt vágóhídi igaz. { gatóvá; Kss Józsefe' főpénztámokkí. Vajnay Árpa- dot pénztárnokká; Kováts Jánost pénztári oJ- lenőr.é. Sípo6 Dezsőt II. o. pénz'ári tisztté Dobrav Endrét adóhiva'ali főszamvev'he­lyettessé, Csapó Józsefe'», Feke*e Gábort. Tas>’ Miklóst és Pethő Lász'ót adóhivatali ellen­őrré, Kcsztner Endrét, Deák Kálmán", Misinski Alfrédet, Boros Miklóst, Juhász Lajos' és T í_ rinczy Zsrigmondot I. o. adótisz'té, Báthorv Józsefet, Kardos Pá’t, Miko'a Lászlót, Máf. Elekek Kovács Andrást és Szotál Károlyt II o. ad’t;6ztté; dr. Székely József Bánffvhunvad meevei város ideiglenes hatál'yal kineveze't polgár- mesterét Bánffvhunyad megyei váro6 po'gár- mesterévé; Bánffyhunyad megvei városhoz dr. Daróczi Istvánt I. o. a'jegyzővé, dr. Boldizsár Pált II o. a'jegyzővé. Végh Jánost pénztárnokká, Sávi Antalt adóhivatali alszámvevóvé és Bondi Ist­vánt adótisztité; dr. vindai Kuales Norbert Beszterce megyei város ideiglenes hatállyal kinevezett pol-gái-. mesterét az 1942:XXII. t. c. 3. §-a alapján Br-szterce megyei város polgármesterévé; Bes-zí-erce megvei városhoz dr. Próbáld Fe­rencet po’gármes'erhelyettes-főjegyzővé. dr. Hor^er Ottót és dr. Molnár Viktort tanács­nokká, dr. Kovács Károlyt I. o. aljegyzővé, dr. Köves Zoltánt és Gondosch Gusztávod TI o. aljegyzővé; Dahinten Ofiót főmérnökké, Müllem Konrádot pénztámokká, Árvay Zol- tánnét pénztári tiszté, Apathy Antali adóhi­vatali számvevővé, Polcz Ivánt, Eperjesv Atti­lát és Bura Brúnót adótisztté, Hagan Pá't er­dőtisztté kinevezte. PAPIRBaN, írószerben, irodai fel­szerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Tele­fon 11—99. fyác&olé Ußnuive&tU A kucséber háza előtt állt és harmoniká- zott. Estébe hajlott már a délután, mi gye­rekek a jijákeros kocsiján gyömöszölődtünk nagy halomba és ő ott randalírozott velünk le-föl a poros utcán, mert a délutáni vona­tok mind megérkeztek már, az esti gyorshoz pedig még volt idő. Elvetettük magunkat a zsíros bőrülésen és nagyokat kurjongattunk, mint a részeg legények husvét másnapján, amikor jácinttal feldíszítve járnak házról- házra meglocsolni a lányokat. A kucséber pedig csak állt mezítláb pa­pucsban, bő alsónadrágban, ahogy éppen az ágyból kikelt és zenével kisérte jókedvünket. Félvállal a kerítésnek támaszkodott, amelyet egészen' belepett a virágzó {utóbab és moz gott ide, mozgott oda, mintha csak a nadrág­szára is harmonikázott volna pucér bokái fölött, ahogy hangszerét húzta és huncut képpel, teli torokkal ordította a 'dalt: Ez itt hózen, ez meg tráger, ez pedig az apró já- ger ... ■ Szclencsében laktunk akkor, az ácsok, kő­művesek és cserepezök negyedében, akik nap­pal a városban építették a palotákat és csak este tértek haza fáradtan, porosán a náddal fedett kis fehér házakba, amelyek úgy hason­lítottak ~a süvegcukorra. S a hangjukat sem lehetett másutt hallani. c<ak a kocsmákban, ahova bevették magukat vacsora után, hovy leré szegedjenek. * Herczeg János a délvidéki magyar irodalom legerősebb elbeszélő tehetsége. 1941 óta szer­keszti a Ka’angyát, Budapesten jelent meg „Tó mellett város“ c. regénye, amelyben Zom- borí és annak társadalmát rajzolta meg. — Miért isznak annyit a kőművesek? — kérdeztük a kucsébertől, aki olykor mégis megunta a kávéházi kuplékat és átvett ben­nünket a fijákerostól, hogy mindenféle bi- tangságokra megtanítson. — Hopp! Erre nehéz válaszolni —, mond­ta a kucséber és megvakarta kopasz fejét —• kérdezzétek meg talán a széltől, amely végig­száguld a házak fölött, megrázza az eperfákat és megveri az ablakokat éjszaka, mint a kí­sértet. — Mit tud a szél? — dünnyögtünk kedvet­lenül, de a kucséber nem volt az az ember, aki könnyen zavarba jön. Nagyot nevetett, széttárta karjait, s úgy mondta, mintha az egész világnak szólna válasza: . — Mindent. Majd mindjárt elmondok nek­tek valamit, amit egyenesen tőle hallottam egyik éjszaka, amikor pity okosan hazajöttem. Nagyon incselkedett akkor a szél koma, egyre a cilinderem alá bujt és sugdosott a fülembe. — Szeretitek ti a lányokat? — kérdezte aztán a kucséber és barackot nyomott a fe­jünkre. — Hogyne — mondtuk mi —, mint a kecske a kést, mért csakugyan haragudtunk a nyafka lánykákra és úgy hajszoltuk őket, mint kutya a macskát. Csoda. hogy nem másztak ők is a fára felborzolt szőrrel, dü­hösen sziszegve felénk. — De a tündéreket? — kérdezte a kucsé­ber és felhúzta a szemöldökét, úgy hunyorí­tott ránk apró szemével. — Az már más — feleltük, mert a tündéreket csakugyan szeret­tük és éjszaka sokat álmodtunk róluk. Csak­hogy azok nem lányok voltak, hanem angyal­ruhába öltözött, szép, erős asszonyok, vasból font hajkoronával a fejükön és, ha daloltak, az úgy szólt, mint a hegedű legmélyebb hangja — Hát ebben az utcában lakott valamikor egy tündér. Igazi tündér, csakhogy nem éj­szaka járt az emberek álmaiban, hanem nap­pal , az utcán, hogy mindenki láthatta, meg­csodálhatta. Egyszerű parasztruhába öltö­zött és úgy' tett, mintha az öreg Pozdernek lett volna a lánya. Ott élt az öreggel egy fedél alatt és ott nézett ki a függöny mögül, amikor a szerelmes kőművesek éjszaka meg-, bicskázták egymást érte. Mert a tündérek veszedelmesek ám nagyon. Még szerencse, hogy idejekorán elment és észretértek a kő­művesek . . . — Hova ment? — kérdeztük. — Hopp! — mondta ismét a kucséber és arca elé tartotta kezét. — Ne szólj szám, nem fáj fejem. — Vastag ujjal közül azonban, amelyeket sárgára festett a dohány, betyárul vigyorgott és ebből sejtettük, hogy mégis csak elmeséli, amit tud. És ő először sorra hasba- bökött bennünket, aztán megköszörülte a tor­kát, mint az énekesek, mielőtt dalba kezde­nek. megcsavarta nyakát, lehunyta szemét, kezével végigszánkázott a száján és igy szólt; — Hát, gyerekek, ha valahol tündér lakik, annak híre jár ám. Ágnesről is megtudták ha­marosan, hogy nem közönséges lány, megtud­ták meg a városokban is és nem hagyták el­veszni a kőművesek között. Egyszer megállt házuk előtt egy csukott határ, amilyenen csak nagyurak szoktak kocsikázni, sovány mottójával kijött Ágnes és elment örökre. Csak az asszonyok kiáltoztak utána minden­féle csúnyát az utcában és a kőművesek it­tak utoljára annyit, amennyitől föl fordulna a hires hortobágyi csorda is. — No de most pakolj Sári, malik a vásár! — kiáltott fel a kucséber. mintha megbánta volna, amit mondott és mi hiába ácsingóztunk a kerítésen át. ő ránk se hederitett többé. A konyhába ment, öltözött, fejébe nyomta zsí­ros cilinderét, vékony szivart dugott a szá­jába, kosarát nyakába kerítette s méltóság- teljesen, mint valami nagy ur, kisétált az ut­cából Azontúl sokat gondoltunk Ágnesre, gyak­ran agy éreztük, hogy itt van 0 valahol, csak meg kellene keresni. Néha elmentünk az öreg Pozder háza elé. bekukucskáltunk az apró ab­lakon, hátba meglátjuk, de mindhiába volt. Ágnes, a szép tündér nemcsak a kőművesek elöl tűnt el örökre, hanem előlünk is. Mar hajlandók lettünk volna megbékülni a lá­nyokkal, akikről azt hallottuk, hogy éjszaka is nyafognak, könnyeiktől nedves lesz a pár­na és madarak fészkelnek a fejükben. Egyet- egyet kiválasztottunk, leültettük az árok szé­lére és azt mondtuk neki: — Szép tündér, mi a kívánságod? — 5 ők nyafogtak újra, hajtogatták a fejüket jobbra is, meg balra és végi ff simították hajukat, mert azt hitték, hogy majd tetszenek nekünk. De persze, nem tetszettek csöppet sem. — Csokoládét szeret­nénk, lovagok — mondták néha és mi hoztuk a csokoládét, de az csak sár volt, mert a ko- csiuton nem fekszik más. — Ez nem csoko­ládé, nem játszunk! — fújták föl magukat és kiverték kezünkből a sarat. Egyik délután aztán csoda történt. Az asz- szonyok még bent voltak a házakban, a kő­művesek a városban dolgoztak, a kucséber pedig aludt. Csak mi voltunk az utcán, gye­rekek. amikor feltűnt a sarkon a fijákeros c< csupán lépésben hajtotta Csilás lovát. Mi ha­ja ennek a fijákerosnak, gondoltuk. Máskor úgy száguld be az utcába, mintha kergetnék és feláll a bakon, ostorát pattogtatva, mi­közben egyik kezét a szálába veszi s úgy fü­tyül, hogy nyissák ki a kaput. Most csak ül! és lassan döcögött kocsijával. Mire aztán mi a közeibe értünk, a szokatlan dologra kijöt­tek az asszonyok is. És odarohantak mind a kocsihoz és sápadtak voltak, öklüket rázták és kiáltozlak: — Hát hazajöttél mégis, jómadár?! Nein ség területére (körzeti kereskedő). Az o» >zágos és a körzeti kereskedő a beszám it ha tó áruk megvásá rlásá ra . helyi kereskedőket bizhat meg. Ezé- 1 1 kel a közéjláitásügyj miniszter által kijelölt hatóságnak kötelessége be- ; jelenteni. ! A rendelet a továbbiakban intézke- 1 dik áruforgalmi központok felállitá- ; sarol, amelyeket a közelláiá.s zavar- j talanságának biztosítása céljából bi- ! zonyos meghatározott feladatok el- j látására árun kint, vagy árucsopor- 1 tonkint szerveznek. Ezek az ámfor- ; galmi központok a közel látásügyi ; miniszter megbízása alapján az el- j lenőrzési és hivatali tennivalókon fe- j lül a termelőktől, vagy a kereske- j dóktól árut vásárolhat/iak, f eldő l - ! gozhatnak és forgalomhahozhatnak. ; Az áruközpont a miniszter irányitá- 1 sa és felügyelete alatt áll. Az orszá- i gms, a körzeti és a helyi kereskedők ; a központok felhívására kötelesek a : kívánt adatokat bejelenteni, a felvi- ! lágositást megadni, irataikat és üz- ; leti könyveiket felmutatni és kötele- i sek az áruforgalmi központok kikül- • dőltjének üzletük raktárainak és j üzletvitelüknek megvizsgálását meg- 1 engedni. A rendelet kihirdetése nap­ján lép hatályba. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom