Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-21 / 114. szám
£LLBft££]c * M 1S43 mája« 22. mai Hogyan küzd a tanitóhiánnyal Bihar vármegye ? ÉRDEKES ADATOK A B1HARMEGYEI ISKOLAÜGYRŐL NAGYVÁRAD, május 22, A legutóbbi években országszerte súlyos gondot jelentett a tanít.óhlány és jelent továbbra is. Ez a probléma meg-- van Bibarmegyében is, bár az utolsó hónapokban némikép javult, a hely- ze-t. Egy évvel ezelőtt még 17 olyan iskola volt a megye területén, amelyben tanitóbiány miatt egyáltalában nem volt tanítás', pillanatnyilag a tarnt ónéi k üli iskolák száma 10. Ezek közül öt a felszabadult rész, öt a trianoni részre esik. A tanítóliiány kérdése többször szerepelt a vármegye közgyűlésének vitájában, sokat foglalkozott vele az Erdélyi Párt és a napisajtóban is gyakran felvetették ezt a problémát. Á megoldás a mai körülmények között rendkívül nehéz. A végleges és gyökeres megoldásra, a legalkalmasabb volna gróf Teleki Bélának, az Erdélyi Párt elnökének terve, amely szerint, ki kell választani a teheisé- i ges, hivatástérző falusi gyermekeket j és azokat, államköltségen tan it óknak ! kiképezni a.zzal a megkötöttséggel, hogy elsősorban falusi iskolákban tanítanak. Ez a megoldás nemcsak a létszám betöltését biztosi tan á, hanem egyben a minőségi szempontoknak is teljes mértékben megfelelne. Ez azonban ma még csak terv, melynek jótékony hatását ftgak hosszú évek múltán remélhetjük. Felmerült olyan terv is, hogy azokat, akiknek bánitól oklevelük van, de más pályán helyezkedtek el, kötelezzék arra, hogy legalább egy-két esztendőre falusi iskolákban tanítsanak. Az ilyen megoldásnak azonban egyelőre nincsen törvényes alapja és nem is oldaná, meg a helyzetet, amennyiben a kényszerből kirendelt tanító nem erezne hivatást munkaköre ellátásában és igyekezne attól mielőbb szabadulni. A tanitóhiány megoldása Bihar- megvében abból a szempontból is nehézséget jelent, hogy a román tagozatú iskolákban, románul tudó tanítókra van szükség, minthogy a népi román tanítók száma nem elegendő. A gyakorlati megoldás keresztülvitelében itt kénytelen volt az állaim ideiglenes tanerőket is felhasználni, olyanokat, akiknek mé^r nincsen oklevelük, de ígéretet tettek, hogy záros határidőn belül az oklevelet megszerzik. Szerencsére az ilyen, tanerőknek nagyrésze jól bevált, iSailyosbitják a helyzetet & háboíais nehézségek is. Különösen a megye keleti részében. Az eldugott kis hegyi falvakban a messzibb vidékről ! odahelyezett tanítónak a helyzete 1 nagyon nehéz. Többnyire olyan falvak ezek, ahol a mezőgazdásági termelés nem biztosítja a falu önellátását s az idekerült tanító súlyos beszerzési gondokkal küz.d Különösen nehéz gond ez a csekély fizetésű tanító számára, aki az ilyen eldugott, falvakban mellékes keresetre sem számíthat. Ehelyett a tanító természetesen igyekszik jobban jövedelmező állásban elhelyezkedni magánvállalatnál, vagy pedig szabadpa- lyán önálló foglalkozással próbál szerencsét. Néhány év alatt e tekintetben a helyzet annyira megváltozott, hogy az akkori katasztrofális túltermeléssel és az állástalan tanítók sokezernyi létszámával ellentétben ma már országszerte gondot okoz a tanítói állások betöltése. Bihar megyében azonban éppen úgy, mint a visszacsatolt országrészek más területein is, nemcsak általános pedagógiai szempontokból kell néznünk ezt a helyzetet, hanem életbevágóan fontos nemzeti szempontból is. Égetően fontos nemzeti szempontból az, hogy azokban a falvakban, n1 többségben élő más nemzetiségű lakíOság között 20—30 magyar iskolaköteles is van, egy pillanatra se szüneteljen a magyarnyelvű tanítás. Ezt a kérdést minden körülmények között meg keli oldani, viszont a tari Hótól sem kívánhatjuk azt, hogy a legelemibb szükségletek biztosítása, nélkül küzdjön a létfenntartásért- Etekintetben az államnak keli megtalálnia a megoldás módját. Sok iskola, sok tanuló — kevés tanító Bibarmegyében összesen 422 elemi iskola működik, ebből 114 a trianoni részen, «308 a visszacsatolt területen. A lakosság számarányát véve alapul, az iskolák száma a visszacsatolt részen aránytalanul nagynak tűnik, ennek azonban az a magyarázata, hogy a trianoni részen nagy községek vannak túlsúlyban sok tanerős iskolákkal, míg a visszacsatolt részen sok az apró község egykét tan erős iskolával. Ezt mutatja a tanítói létszám megoszlása is. A visszacsatolt területen az összes tanerő létszáma 898, ebből 551 nő, a trianoni területen az összes tanerő «873 ebből 143 nő. Érdekes jelenség, hogy a visszacsatolt részen sokkal nagyobb a női tanerők arányszáma, mint a trianoni területen. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a román időben rengeteg magyar tanítónő maradt állás nélkül, akik a fel- szabadulás után helyezkedtek el. Érdekes a két terület adatainak összehasonlítása az iskolafenntartó testületek alapján. A trianoni területen van 20 állami, 9 községi, 20 római katolikus hit felekezeti, 51 református hit felekezeti, l evangélikus hitfelekezeti, 8 görögkatolikus hitfelekezeti, 1 görögkeleti hitfeiekezeíi, 2 izraelita hitfelekezeti, 1 érdekeltségi, 1 magániskola. Az iskolák közül 23 van külterületen, nagyrészt tanyán. A visszacsatolt megyerészben van 215 állami, 36 római katolikus hitfelekezeti, 52 református hitfelekezeti, 1 evangélikus hitfelekezeti, 3 izraelita hitfelekezeti. Az izraelita iskolák kivételével valamennyi hitfelekezeti iskola államsegélyes. A fenti kimutatásból kiderül, hogy a visszacsatolt, részen • nincsen sem görögkeleti, sem görögkatolikus hit- felekezeti iskola. Az annak következménye, hogy a román impérium alatt e két egyház iskoláit állami iskoláknak nyilvánították és igy vette át azokat most a magyar állam. Figyelemreméltó, hogy ezzel ellentétben, a trianoni részen van a görögkeleti román egyháznak románnyelvü államsegélyes felekezeti iskolája Méhkeréken, melyben a trianoni időben és azután is változatlanul román nyelven folyt a tanítás és most is igy van. A trianoni részen levő gö- > rögkatolikus iskolák magyar tan- nyelvüek, minthogy ezekben a íal- j vakban a görögkatolikus lakosság is 1 magyar anyanyelvű. { A román anyanyelvű tanulók I anyanyel ven való oktatásáról a ma- I gyár állam messzemenően gondoskodik. Ezt mutatja az, hogy a vegyes tanítási nyelvű iskolákban 162 ma- . gyárul, 214 románul és 13 szlovákul i tanító tanerő működik, örvendetes ! jelenség, hogy azokban az iskolák- ' ban, ahol a tanulók túlnyomó több- ’ sége román és igy az iskolák tanítási nyelve is román és a magyar nyelvet heti hat órában tanítják, & román tanulók a magyar nyelvet igen szép eredménnyel sajátítják el. Különösen a népdalok iránt íogé- I konyak. , < A tanulók megoszlása az iskolák jellege szerint a két területen igy í alakul: A trianoni részen állami ís- l kólába jár 3341, községibe 1257, ró- ! mai katolikusba 1793, reformátusba I 14.695, evangélikusba 58, görög katolikusba 747, górögkeletibe 118, izraelitába. 171, érdekeltségibe 63, magániskolába 63. A tanulók összes létszáma 22.306. A visszacsatolt megye- részben állami iskolába 35.188, római katolikusba 3419, reformátusba 6058, evangélikusba 41, izraelitába 785 tanuló’ jár. A tanulók összes létszáma 45.491. Egy tanítóra jut a trianoni részen az állami iskolákban 47, a községiekben 57, a katolikusokban 56, a reformátusokban 62, az evangélikusban 58, a görög katolikusokban 57, a görögkeletiben 59, az izraelitákban 57, az érdekeltségiben 63, a magániskolában 63 tanuló. A visszacsatolt részen az államiakban 54, a római katolikusokban 51, a reformátusokban ,50, az avangélikus- ban 41, az izraelitákban 52 tanuló esik egy tanerőre. A tanulók száma a tanítók számát, tekintve, tehát valamennyi iskolában igen nagy. A visszacsatolt részen tisztán magyarnyelvű iskola van az államiak közül 75, a római katolikusokból 36, a reformátusokból 53, 1 evangélikus és 3 izraelita. Tisztán románnyelvü 86, szíováknyelvü 8, szlovák és román vegyest an it ásu 1, magyar és román vegyestan it ás-u 44, magyar és szlovák vegyestanitásu 1. Az ide- germyelvü és vegyes nyelvű iskolák kivétel nélkül államiak. A trianoni részen idtegon nyelvű iskola egy van, a méhkeréki görögkeleti hitfelekezeti. Szíováknyelvü iskolák Bodonoson, Füvesen, Feketeerdőn, Nagyhárodon, Sólyomkőváron és Ujsástelepen vannak. Jó kezekben van a bihari iskolaügy Az iskolaügyek irányítása Bibarmegyében és Nagyváradon kitűnő kezekben van. Dr. Martsa Dénes tanfelügyelő, országosan ismert kul- turpolitikus és kiváló statisztikus. Kitűnő munkatársai is vannak. Ennek köszönhető, hogy a nemzetiségi területek tanítói is teljes bizalommal vannak a tanfelügyelőhöz. A román nemzetiségű tanítók Is úgy fordulnak hozzá, mint atyjukhoz. Még magántermészetű ügyes-bajos dolgaikkal is felkeresik és meghallgatásra találnak. Ennek a nagy megértésnek jó hatása .meg is mutatkozik a magyar nyelv tanításában a nemzetiségi vidékeken. Martsa Dénes komáromi származású, de ap rólékosan ismeri az erdélyi viszonyokat. A nemzetiségi kérdés egész fejlődését részletes, precíz térképeken dolgozta fel, hosszú, fáradságos munkával és ugvszólván minden községnek pontosan ismeri az adatait. Természetesen vannak olyan problémák, amelyekben ő sem segíthet, igy elsősorban a tanitóhiány és a tanítók megélhetési gondjai. Ennek a feladatnak a megoldása az államra vár, viszont a magyar ifjúságiik át kell érezni, mit jelent a tanítói hivatás a magyar jelen és jövő szempontjából. Falukutatással annyi lelkes magyar fiatalember foglalkozik elméletben. Ha gyakorlati téren is olyan nagy volna az érdeklődés, akkor bízonyáVa rövidesen megszűnne a tanitóhiány Bibarmegyében éppen ugv, mint az ország más részedben is. NAGY ÁKOS Parkettezési h*. munkálatokat jutányosán villáig id« Lörinczy József, lakás: Zapo va iaca I I. sz. vígé Seb ok-cukrászda, Mátvá^ kir !v t r Td 19— 9 Székely lovak OR. HANKÓ BÉLA KÖNYVÉ Nemrég hagyta el a. sajtót dr. Hankó Bél* c, ny. r. t. legújabb köpVve, ai Erdélyi Tudományos Intézet kiadásában tt<egjelent ..Székely lovak* c;mij munka. A könyv megjelenése elé szakkörök —- elsősorban Erdély mezőgazdasági tudományokkal foglalkozó szakemberei — érdeklődéssel tekintenek, mert köztudomású volt, hogy a szerző 194z nyarán a Magyar Tudományos Akadémia é-s a valláséi közoktatásügyi, valamint a földművelésügyi minisztériumok támogatásával megkezdte a Székelyföld lóállományának adatfelvére- li munkáját. A könyv célja — amint a szerző a bevezetőben mondja —elsősorban a székelyföldi hegyilovak további tenyésztésen:! felhasználható adatokat szolgáltatni, másodsorban ezeknek a lófajtáknak az értékeire a közfigyemet felhívni s ezzel a kihalástól megmenteni. A bevezető részben színes és hü képet kapunk a csíki (elsősorban a gyergyói) lótartási viszonyokról, a lószerszámozásról, valamint az adatfelvételi munka külső körülményeiről. A magyarságtudomány szempontjából igen érdekes a szerzőnek az a megállapítása, hogy az ott látott nyereg tökéletes mása az ősi magyar mintájú fanyeregnek, sőt a kengyel ős sok esetben ősi szabású, kerek alakú. Igen értékes része a könyvnek az a történelmi visszapillantás, amelyben szerző ismerteti az erdélyi ló kialakulásának egész rövid történetét, amit alaposabban azért nem részletez, mert idevonatkozó szakmunkái általánosan ismeretesek. Talán 3 kézirat megfelelő revíziója hiányának tudhatjuk be azt az egykét kisebb tévedést, ami —- ismerve 3 szerző igen széleskörű és alapos tájékozottságát — másként nem magyarázható. A könvv következő fejezetében egy széleskörű irodalmi áttekintést kaDunk a magyar- országi lótenyésztést tárgyaló magyar, német és franc a nyelvű munkákról s itt szerző vitába száll román szerzők e tárgykörben megjelent Írásaival, sorra döntve azoknak elméleteit. Miután igy, a történelmi fejlődés menetét követve, eljuthatunk a jelenlegi állapothoz, a továbbiakban szerző ismerteti az általa átvizsgált lóanyag jelleget, testméreteit s mérései alapján megállapítja, hogy a Székelyről- dön (C?ik vármegyében) a kulturfakákon kívül — melyek oda aránylag kismértékben, fokozatosan szivárogtak be — két, eddigeié alig kitenyésztett lófajta található, melyek közül az egyiket „békási ló", a másikat „székely ló'4 elnevezéssel jelölt? meg. A felvert tizennégvféle testméret alapján a két fajtát indokoltnak látja elhatárolni, vagyis a testméret-különbözetek alapján külön fajtaként kezelni. A két fajta közötti méretbeli eltérések azonban —■ nézetünk szerint — nem elég jelentősek ahhoz, hogy a kér csoportba sorolható egyedeket külön fajtaként kezeltük, mert hiszen szerző is kifejti- hogy 1 két fajra eredete azonos helven keresendő és kialakulásának menete is lényegében egyező, csupán arról van szó, hogy a most „székely ló“ megjelelöléssel illethető csoport több idegen vérbeütés és tenyésztői beavatkozás nyomát viseli magán, főként a keleti származású török ló befolvása következtében. Egyébként a két fajta érintkezési pontja a harmadik kárpáti ló fajtával, a ,.hucul“-lal, nem határozható meg pontosan és :gv ezen három fajta között vérkeveredés nemeşa* lehetséges, de valószínű volt. Ennek dokumentálására szerző igen értékes öszehasonhtó táblázatokban szembeállítja e három hegyvidéki fajta átlagos testméretadatait, amelyekből kitűnik, hogy a „bucul ló‘4, melvet szerző egy előbbi „A, bucul ló és téri vesztése Turiaremetcrr' ‘ ctmii kiváló munkájában már részletesen ismertetett, méretei alapján a „békás;*' és a ,,székely“ fajták között helyezkedik el s bizonyos sajátos vonásokat (pld. a hosszú törzs, túl nőt far) épp úgy magán viseli.' mint. a tárgyalt két ló-fajta. Éppen ezért úgy látjuk. hogy helyesebb lett volna az ismertetett két csoportot nem mint különálló fajtát, hanem legfeljebb mint egy keleti kárpáti Jófajtának tájfajtáit ismertetni, annál is inkább, mert készen cppen szerző mondja, hogy a „székely lovak" csoportjába csak az-okat az egyedeket tudta besorolni, am el vek külemükné! és testméreteiknél fogva egveb fajtákhoz nem voltak sorolhatók, vagyis a meghatározás kizárásos alapon történt. Különben az egyes fajtákban szereplő egvedek méreteinek eltérése a középértéktől (tehát a plus és minus variánsok méretei) elvan kilengést mutat, hogy egyes egvedek nyugodtan árhelvr/herők lennének egyik csoportból a másikba. A könyv végén — a mai világban szokatlanul ió papíron — közölt fényképek, fezv- hépezéstrchn’kai hiányosságok miatt kellőképen nem élvezhetők. Meg kell még jegyeznünk, hogy a cél, amelynek érdekében a mü Íródott, már megvalósítás utján van, amennyiben a megvizsgált kancák egv része az ahózsuki állami ménesbirtokon elhelyezést nvert s külön ménesben való továbbrchvés7tése folvamarbán van. VAGY MIKLÓS.
