Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-17 / 110. szám

2

E 1.1.ENZÍE

1HÎ IdA]m 18.

p

A NAGYSZLÁV ESZME UJ VÁLTOZATBAN

A pánszlávizmus szerepe az orosz terjeszkedési politikában

Irta KÖRÖSI SÁNDOR

Churchill brit miniszterelnök ismér Ruosc- "-CU elnökkel tanácskozik \\ aslnngtonban, elsősorban nyilván j szövetséges hadviselésnek fs .1/ es,-.ik.itnk.il hadjárat lezárulásával időszerűvé lett követke 6 lépeseiről, ezzel kapcsolatosan azonban minden bizonnyal arról is, miképp vonják be terveik végrehajtásába a Szovjetuniót, a-melv mindeddig cselekvési s/a badságot tartott lenn magának cs csak saját «elgondolásai szerint egyeztette össze háborús tévékéin séget kenvszers, ö>vetségesei vállalbo- v.isaival. Washingtoni körökben azt variak, hogy Churchill — az USA elnökével folytatott megbeszélései után - Sztálinná is ösz- s/eül, hogy ezalkalommal Casablancától

eltérőleg — hármas megállapodást üssön ..veibe a további teendőket és tőként az együttműködést illetőleg. 1 Iogv ez most sikerülni fog-e — nem lehet megjósolni. Sztálin agyán május elsejei napiparanc-ában feltűnést keltő módon mintegy megveregette az angolszászok vállát, anikor elismerőleg szólt harci erőfeszítéseikről és bizakodását fejezte ki aziránt, hogy azt a bizonyos második a re vonalat az idén mégis létrehozzák, ebben a váratlanul barátságos megnyilatkozásban azonban a való helyzettel ismerős megfigyelők inkább csak taktikai fogást láttak, amellyel a Kreml ura a szovjetorosz—lengyel ellentét

kirobbanása közepette még jobban maga n ellett akarta lekötelezni a londoni és washingtoni kormányt, másfelől pedig felvillanyozni saiát országúnak kétségtelenül megcsappant bizakodását. De meg úgy is teher értelmezni ezt a közelmúlt éles, sőt nem egyszer durva bírálataihoz képest szokatlanul nagylelkű elismerést, hogy Sztálin most már nem türelmetlenkedik. mert téli támadásának kudarca után elhatározta, mostantól kezdve átengedi a támadó kezdeményezést az angolszászoknak; brávózásával mintegy azt mondja nekik: nosza rajta, rajta, csak igv tovább, oovs, rajtatok a sor a vérezésben. most én teszem magamévá az ősi angol jelszót, — „wait and see*' — várok és majd meglátom, mikor és bogvan lépjek ki újból tartózkodásomból, addig erőt gyűjtök lehetőségeim szerint. Ha pedig Sztálin újabban ténvleg ezt a mag: tartást választotta, nem valószínű, hogy most hajlandóbb lenne messzebbmenőleg kötelezni magát az angolszász hatalmak iránt, mint eddig tette, helyesebben — nem tette. Kötelezni csak őket igyekszik, nem önmagát.

A nagyszláv eszme a múltban

Hogy a Kreml alapjában véve továbbra is mennyire kötetlenül és gátlástalanul jár el, nem sokat törődve angolszász szövetségesei érdekeivel. a lengyel kérdésben tapusitott kihívó magatartasa után beszédesen bizonyítja a moszkvai nagyszláv kongresszus. Látva, hogy a két angolszász kormány a lengyel ügyben nem mer szembeszállni vele. hanem meghátrál, a nagyszláv kongresszus megrendezésével még nagyobb lépést tett politikai be- fol vasának kiterjesztésére, tehát sajátos nipe- rializmusa fejlesztése terén.

Moszkva az elmúlt évszázad folyamán mindig olyankor kapta fel a nagyszláv közösség eszméjét, amikor úgy látta, hogy hatalmát nyugat és a Balkán-félsziget felé kiterjeszthet'. Napoleon leverése után Oroszország a kisebb szláv népek pártfogójaként és védnöke gyanánt lép fel s ezek nagyrészt rokonszenveznek is vele hol romantikus, hol pedig reálpolitikai alapon. A XIX. század közepén a pánszlávizmusban felülkerekedett az az irány, amely Dosztojevszkijjel, a nagy Íróval, azt hirdette, hogy az igazhivő orosz léleknek kell megváltania és ujjátaöntenie azt az Európát, amelyet a napoleoni időbér, ki- teljesedett nyugati racionalizmus zsákutcába vezetett Lz az irányzat elutasította a francia felvilágosodás minden vívmányát, ellenszenvet táplált a i hnet kultúrával szinten s egv- általthan >zt.nbebelyezkedett mindennel- amit a nyugat hozott, a katolicizmussal, a demokráciával, a polgáriasodással és iparosodással. Az orosz politika egészen a befolyása alá került s ennek volt a következménye, hogv a cári kormány legfőbb céljául tűzte ki a* 1*- akkori osztrák és török birodalom szétbomlasztása révén a szláv népek „felszabac.írását“ s általuk saját uralmának Keleteurópá- ban cs a Balkánon való mezalapozását, ezen tulmenőleg pedig hegemóniájának az egész kontinensen való biztosítását. Persze, ez a pé- tervári nagyszláv politika feljogosítva érezte magát arra is, hogy az orosz lélektől már elidegenedett szláv népeket, mint a lengyeleket és ukránokat, erőszakkal téritse vissza a nagyszláv közösségbe kultúrájuk és lelkiségük megfelelő átidomitásával.

Az euró pai hatalmak, köztük Anglia is, felismerték a nagvszláv politika veszélyességét, benne elsősorban az orosz hatalom nyugat és dél felé való terjeszkedési törekvését, s igyekeztek gátat vetni neki. Már a krimi háború is ennek az ellenállásnak a jegyében folyt le a Nyugat számára sikeresen, minthogy akkor valamennyi európai hatalom ösz- szefogott az elhárítás érdekében, de az iSy

i

!

I- 7S beli orosz torok háborúban a cárizmus mégis majdnem elérte célját, az orosz bizánci eszme megvalósítását és Konstantinápoly elfoglalásai. 1 la a balkáni orosz hadjárat •írni sikerült teljesen, ez lőlrg annak volt koszi n hetó, hogs az osztrák magyar és a brit bi roda lom inkább Törökországot támogatta a nagyszláv teries/kedés ellensúlyozásai a, Oroszország azonban igv is felszabadította a 1 élévezredes török uralom alól a balkáni pravoszláv hiúi népeket, Bulgáriát cs Szerbiát, s ezek körében továbbélő rokotvszenvet biztosított magának. így aztán meg az 1911-ben kitört első Balkán-háború hátterében is a nagv- s/láv eszme húzódott meg, jóllehet, a noig.í- rok nemsokára rájöttek, hogv a ,,Mátusk> Rus/j" Oroszoi szág-anv a csak addig állt

A FALU SZEMÉVEL

Ott ültem a ház előtt. Vasárnap volt: késő délután. Megfigyeltem már sokszor, hogy falun ilyenkor legmélyebb a csönd. Még jól lehet látni, cte a közeledő este opálos takarója már leért a fák hegyéig. Az emberek behúzódtak házukba a napi pihenés után, mely jebtan kifárasztja a gazdát, mint a munka és várták a vacsorát, meg a íejés idejét. A csorda bekanyarodott a faluba és a tehenek méltóságosan lépkedtek, mert tudták, hogy a legdrágább táplálékot hozzák haza. Különös, mély tekintete van nagy, szomorú szemüknek és nézésük ezt mondja: miért nem néztek emberek az állatok szemébe, a létnek sok olyan értelmét kiolvashatnátok, amit ti nem tudtok?

Minden ház előtt megáll egy tehén és elbőgi magát. Egy pöttömnyi gyerek kiszalad a pitvarból, kinyitja a kiskaput és szeretettel ráüt a tehén nyakára. Mintha a természet csak erre várt volna. A virágbaborult alma- iák, a gyermekláncfű, a fehérfüitü árvacsalán beszélgetni kezdenek. Levelük meg sem ziz- zen, virágjuk meg sem mozdul: igy beszélnek. Az alkonyati szellő is elhallgat, mert ő tudja, hogy a fák, a fűszálak a virágok beszéde a hallgatás: okos és bölcs dolgot csak igy lehet mondani. Persze az ember ezt nem tudja. Beszél végnélkül, egymást igyekszik tulkiabálni, aminek a vége: megdördülnek az ágyuk.

Fiacskám ekkor került haza a szomszédból; fáradt és maszatos volt a játéktól. Fel- kúszott az ölembe:

— Mondj mesét édesapám! — ölelte át a nyakam.

— Mesét?

— Igen. Tudod, amilyent a tanitónéni mondót! délután. — A tanítónők nemes buzgalmániögóttük. amíg azt remélhette, hogy lám - :,j tásuk révén ráteheti a kezét Konstantinápoly- r.i s ez'el a Boszporuszra és a Dardanellákra. A bogárukat különben tudvalevőleg nem a származásuk, fajiságuk, hanem vallási kultúrájuk 1 űzi össze az oroszokkal, akik a bizánci műveltséget éppen tőlük, az ő közvetítésükkel kapták.

l.gyébként ismeretes az is, hogy 3 cár. Oroszország ,1/ első világháborúban való ré /- veidé fejében Konstantinápoly és 3 Dardanellák birtok a kötötte isi magának, amihez Lancia és angol szövetségesei hozzá is járulták, c kötelezettségük beváltásától azonban a cárizmus bukása és az uralomváltozás következtében szerencsésen megszabadultak.

I

ból szép ünnepély volt: gyermek és anyák napja. Sok virág, gyermekcsicsergés és szülői könnyek. Dolgom voJt, nem tudtam elmenni. És most tessék, szegyelhetem magam a íiacs- ' kám előtt, ha nem mondok szép mesét. Talá- í lomra belekezdtem:

j „Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gaz- j dag ország. A jólét elbizakodottá1 tette la- ! kőit és igy elhatározták, hogy a legközelebbi í ünnepet olyan pompával ülik nveg, hogy a j többi városok lakóit megpukkasztja az irigy- j ség. Sütöttek, főztek jó előre és mikor eljött az ünnep, reggeltől estig mulattak. Egy szegény árvagyermek vetődött arra: éhes és rongyos volt. Finóm pecsenye és tésztaillat jött ki minden házból, de hiába kért, mindenünnen elkergették. A város lakói egész éjjel mulat- I tak, ettek, ittak és a szegény árvagyermek I pedig éhenhalt az utcán.

I Mikor a jó Isten ezt látta, leküldött egy j angyalt aki karjában vitte fel hozzá az árva- I gyermekkel, a város lakóit pedig megátkozta, > hogy soha ne legyen gyermekük. Az emberek 1 először még örvendtek ennek: még ezzel is j kevesebb gondunk lesz — mondogatták. De J mikor a gyermekek mind felnőttek és más j nem született helyettük, egyszerre megválto- j zott minden. Nem volt kit félteni és igy ők lettek félénkek. Nem volt, akinek az egész- I ségéért aggódjanak és igy ők lettek betegek. Nem volt, aki minden percben kenyeret kért és igy nem termett a föld. Nem volt, akit mosdassanak és egyszerre a felnőttek lettek piszkosak Az iskolát felverte a gyom, mert nem járjak oda kis butus gyerkőcök, akiket tanítani kell és ezért a rettenetes butaság a felnőttek agyát lepte be..."

A mesét nem tndtam folytatni, mert látogatók jöttek. Kisfiam lefeküdt, ód másnap

Erdély Mozgó

A rr«t cin fi’mgyórl's Icgrnonumentól söoD alkotóéi :

MIRE MEGVIRRflD

Rendezte: Marcel Tarne, Fő«terepben : Jean Gabin, Arletty é« 1 Jules Berry. Előadások kezdete •

3, fi és ( 1 r-ikor.

Következő műsorunk május 2l-t A.

Gentry fészek.

eluta/.lain, Bár korareggel volt, j kis Irnkó felébredt:

— Ls a mese vége? — kérdezte. Megígértem, hogy este tefejezem. Igy nem volt mii tennem, a/, állomásra azekerezve, mint gondolkozni a találomra megindított me-e beíeI jezésen. Ez könnyű lesz — gondoltam. Hiszen

■ most, amikor az anyáknak szobrot emelünk, j gyermeknai>ot tartunk, amikor rádió, újság,

iskola hirdeti. hogy a gyermek a jövő, a nemzet letéteményese, akkor mesém csak uoy végződhetik, hogy az elátkozott várisi an j végre belátták, hogy a gyermek 'slen-ajándék I és a felnőtteknek csak akkor lesz örömük, ha a gyermekeknek örömet szereznek, annvi mosolyban van részük, amennyit fakasztanak csak akkora kenyérre méltók, .amekkoráé*-! gyermeküknek megdolgoznak, csak akkor érdemlik meg, hogy hazájuk legyen, ha képetek vert te ontani azért,* hogy gyermeküknek otthona biztos legyen.

De hát a mese mese és a valóság, valóság. A jegypénztárnál furakodtunk mikor bei it a zsuíolt vonat, tapodtuk. löktük egymást. Hely nem volt ts igv a kalauz a III. osztó’v utasabból nehányat átte^sekelt a II. osztályoa.

I Egy falusi asszony került a hátam mögé. Az egyik karján kosár, a másikon gyermek. Mindkettő nehéz lehetett, mert sűrűn c*o**xl- gette Közben ped?g az utasaik «■zoritásíto hot reám, hol egy mellettem álló kövér urra támaszkodott, aki láthatóan aggódott jólvasalt ruhája miatt. Párszor könyökével taszitotl az asszonyon, zöldült, sárgult a méregtől és fel- felmordult.

Mikor a kisgyerek sírni kezdett, kitört a botrány:

— Ez nem utazás, ez disznóság! — kiáltotta a kövér ur. — Ntem elég, hogy büdös ez a kötök, de úgy ordit, mint egy sakál. Nem azért váltottam II. osztályú jegyet, hogy po1 rentyokat tartsak a hátamon! — Az előkerült j ka’auzt felszólította, hogy telepítsek ki a falusiakat. Ha nincs hely a III. osztályon, akkor j ne utazzanak. Sokan nevettek, sokan helve- ; eeltek és sajnos, kevesen hallgattunk. Erez- j tem ugyan, hogy itt keltene mondanom vata- : mH a magyar anyák szolra írói, a gyermek■ napról, a rádió és újság emlékeztető szavairól, a magvar gyermek és a magyar jövendő közötti összefüggésről, de a nyelvim valósággal megbénult. Csak arra gondoliam, hogy ezek- után hogy fogom befejezni kisfiamnak a mes*M

A legszomorubb a faiusi asszony kétségbe-- esése volt. Úgy állt ott. mint aki vadidegenek j között van és ijedt tekintete félénken keresett I pártfogót. Megembereltem magam és ügyetle.

I niil a pártjára álltam:

— Ugy-e öreg a néniké — mondtam — persze, r»shéz az álldogálás.

— Ha'mincötéves vagyok — felelt az asz- szony félénken — csak tetszik tudni a sok munka és a sok gyermek. Ez a hatodik; beteg, orvoshoz viszem. Szegényke hitvány, de a többi, az olyan, mint a vas, egyik sem volt soha beteg. — Ezt büszkén mondta. Ez sz anya büszkesége volt, de nem a magyar anyáé. Persze ő nem olvas újságot, nem hallgat rádiót és igy nem tudta, hogy most tel kellett volna emelje gyermekét és erős, kemény hangon elkiáltania magát: magyarok, örvendjetek, hogy ezen a földön magyar gver- mekek sírnak! Vizes a pelenkája! Adjátok ide nyakatokról a selyem s^Iat, hogy tiszt át'a tegyem nemzetünk fájának egyik bimbóját. Testvéreim, fáradt vagyok, remélem tudjátok, hogy egy magvar gyermek megérdemli, hogy az anyja leülhesen és úgy szoptassa meg magzatát!

Igen, ezt laellett volna kiáltsa. De szegény csak meg volt ijedve és félénken szorította magához a síró csöppséget. Ekkor valami történt. Kinyílt a fülke ajtaja és kilépett egy szép, fiatal leány:

— üljön le á helyemre nénike kérem — csilingelt a hangja és a falusi asszonyt kedvesen leerőszakol la a plüss ülésre. A gyermeket elkérte, gügyögött, magasba lóbálta és a könnytől maszatos orcát megclrókálta. A csöppség egyszerre nevetett. Mégpedig hangosan, mintha megérezte volna, hogy a holnap magyar anyája megmentette a ma magyar anyájának becsületét. Sőt ennél te több történt. A fiatal lány kinyitotta retiküliét, kivette selyempapirba csomagolt napi kenyér- adugj á t, kettétörte és felét a gyerek kezébe nyomta:

— Egyél édesem — mondotta és nagvo* cuppantott a pufók orcára. A nap ekkor kelt fel a keleti magyar égen. Arany ecsetje nyomán tündökölve szikrázott az erdő, a mező a páráló vetés és rohanó vonatunk. Fülkénk megtelt világossággal és ebben a reggeli ra gvogást'an olyan megnyugtató volt látni a mapvar urikisasszonv ölében a magyar parasztasszony gyermekét.

A kövér ur szépyenkezve ment át egv másik fülkébe. Mi pedig, akik ott »aradiunk, örvendjünk, hogy a sorsvonatok robopásában r-öa eovütt vapyunk és hopv nincs messze az idő. amikor egymásra is találunk.

KASSAY GÉZA.

A vörös pánszlávizmus

Megszilárdulása után az oroszországi s/.cv- jcturalom is mindinkább visszatért a cári imperializmus nyomdokaihoz s általános világ- torradalmi propagandáját mindenekelőtt a régi terjeszkedési törekvésekhez igazította \ olt egy időszak, amikor az orosz, keleti egv- há/at is megpróbálta felhasználni arra, hogy általa is a maga céljai jegyében befolyásolja az ortodox hitű népeket, majd újabban előszedte a nagyszláv eszmét. A vörös Kremi azt tartja, hogy a politika a tömegbefolyá olás művészete s ennek érdekében fel kell használni minden módot és eszközt. így vetette rá magit a cári Oroszországnak erre a ha- ! gyománvára is, amikor úgy vélte, hogv a vi- lágforradalom és a proletárdiktatúra eszméjének a hirdetése már nem talál az általa várt s isszhangra.

J Nem sokkal a Szovjetunió elleni hadjárat I megindulása után a Kreml nagyszláv kong- j resszust hozott össze Moszkvában 1941. au- 1 gusztus 3-án. hogy most megrendeztesse a j második ilyen kongresszust is, miután ipri- j i! vegén Montevideóban hasonló összejövetelt tartatott az Ibcro Amerikában élő szlávoknak j az ő szolgálatában álló képviselőiből. Mert • magától értetődő, hogy ezeknek a nagyszláv I kongresszusoknak a résztvevői az illcrő nc- I pék kommunistái, vagy legalább is a szovjet- í uralommal rokonszenvező elemei közül ke- j rülnek ki, minélfogva ezek a nagygyűlések j nem egyebek a Komintern különleges ren- ! deltetesü alosztályainak tanácskozásainál. A i cél a szláv összetartozás és közösség eszmé- : jenek, már amennviben ez létezik, a Szov- j jetunió és a Komintern javára való gyü/nöl- : csöztetése. afajta „parasztfogás'“ ezen az ala- i pon ás ott, ahol csak lehetséges. Mert a szláv közösségről, kivált ha orosz és pláné szovjetorosz vezetésről van szó. nagyon elté.ően vélekednek az egyes családtagok, mint például a lengyelek, ukránok, horvátok, de még a többiek is. amelyekben a vonzódás általában j erősebben kifejlődött. A kisebb szláv ncpek- : rek a nagyszláv eszme a múltban arra kel- i lett, hogv általa segítséget nyerjenek nemze- j ti önállóságuk kivvására. mihelyt azonban j azt kezdte jelenteni, hogy ezen a címen az 1 orosz satrapizmus alá kerülnek. szembefordultak vele. S most is ugyan melyik, szláv nemzet lelkesedne azért, hogy a nagyszláv

közösség jelszavával bolsevizálják és szovje- ti/.áljik.

■

Az első világháború idején a pétervirí kormánynak arra kellett a pánszlávizmus

hogy az ellenséges táborban lévő szláv népeket bomlasztó magatartásra bírja, ami például a csehek esetében meglehetősen sikerült is. Nyilván erre törekszik a moszkvai szov- jetkormány is a nagyszláv eszme felélesztésével, egyben pedig most már minden szlávlakta területre kitejezi igényét, amivel persze z eddiginél is kellemetlenebb helyzetbe sodorja angolszász, szövetségeseit. Már nem éri be a lengyel területek igénylésével, hanem sokkal nagyobbat akar markolni a szláv egység jelszavával, magának vindikálja igy az egész Középeurópát és a Balkánt. A georgiai Sztálin. eredeti nevén Dsugasvili József, a Viszá- rion f a. akiben egy csöpp szláv vér sincsen, most mint a szláv népek különleges vezért és gvámolitója is el akarja foglalni a „fehétarcu cár'“ örökét, de azé-rt persze továbbra is megmarad „a népek vezéré'1--nek, ahogyan a szovjet sajtó állandóan titulálja.

Más kérdés, hogy a közelmúlt szemléltető példái után azok a szláv népek, amelyeket Moszkva vezetni szeretne, vállalják-e Sztálin védnökségét? A jelek szerint azoknak a s':lá- voknak túlnyomó többsége sem vállalja, akik akaratlanul vele egy táborba kényszerültek. Ami pedig a bolsevista kézzel lobogtatott . agyszláv zászló árnyékában megbúvó szov- jetorosz terjeszkedési törekvést illeti, ez bizonyára nem kis gondjuk az angolszászoknak, főként az angoloknak, akik a mult évszázad folyamán Nyugateurópával tartottak a nagyszláv inperializmus ellensúlyozásában, míg most — ha közvetve és kelletlenül is — elősegítik érvényesülését abban a reményben, hogy végül egymaguk kordába szedhetik majd. A szovjetcsillag jegyében feléledt pánszlávizmus mindenesetre az ő terveiket keresztezi leginkább, ha a kontinentális összefogás elbukna vele szemben a kétfrontos küzdelem miatt.

Dereng a hajnal