Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

IAq PARaJDI INC2E LAJOS: Ä székelyföldi keresztény magyar kereskedik értekezlete után ELLENZÉK A keresztény magyar kereskedelem siló őriáslépései között is fölötte jelentős a rféxa székelyföldi keresztény magyar kereske­dőn dők marosvásárhelyi értekezlete. A négy dósa székely vármegye kereskedőtársadalma a diao Csíkszeredái Kereskedő Társulat, a Szé- £Í9d keíyudvarhelyi Kereskedő társulat, a Ko- szíkí vászna és Vidéke Kereskedő Egyesület és 'll & a marosvásárhelyi Keresztény Magyar raX Kereskedők Egyesülete kiküldöttei össze- ri93 sen kétezerkétszáz kereskedő nevében ér- 3>Í9Í tekezletre gyűlt össze, hogy megvitassák tí s a magyar kereskedelmi élet legsürgősebb megoldásra váró kérdéseit. Majdnem oyn nyolcórás folytatólagos megbeszélésen* üßd hatalmas vitaanyag megtárgyalása Utári, 5gat tagadhatatlanul kiderült, hogy a Székely- blö\ föld keresztény magyár kereskedői thin- «9b den fontos magyar kérdésben azonos meggyőződést vallanak. A. A jegyzőkönyv hat pontja, bár Szeré­ayrt nyen és az ügyhöz illő komolysággal, fel - Í9Íö ölei a magyar keréskedelem valamennyi nils elintézetlen kérdését. Az értekezlet elhá- néf tározta, hogy sürgeti egy Székelyföldi Hi- telintézet létrehozását. A négy székely ißv vármegye keresztény magyar kereskedÖ- ítsí társadalma ugyanis nem elég tőkeerős, í A A kereskedelem belső törvényszerűsége t9ss szerint olyan hitélintézetre van szükség, íme amely a kellő pillanatban folyósítsa a °YS gyors hitelt. K Az értekezlet egyik legáltalánosabb jel­işi legii kérdése egyben magyar nemzeti •tőd kérdés is: a kereskedelem utánpótlásának isid biztosítása. Olyan nagyméretű feladatok rév várnak a keresztény magyar kereskede- Ti9Í lemre ebben az országban és a középke- 3Í9Í leteurópai térségben, hogy kereskedel- iim műnknek gondoskodnia kell több kérész­nél tény és magyar utánpótlásról ezen a pá- ßyl Iván. 4 Fiatal magyar kereskedőnemzedék tö­rt kéletes nevelése érdekében az értekez­let kereskedő tanoncotthonokat és a 2 szakoktatás biztosítására kereskedő ?. szakiskolákat kíván. A1 A keresztény magyar kereskedő, bár- 9m mennyire szeretné, ma nem bir annyi nnt tanoncot házába fogadni, mint hájdaii, a ißq patriarchális világban. Viszont a székely- ilöt földi magyar városok közvetlen környe- J93 zete bőven adná a legkitűnőbb ernber- hfo anyagot a kereskedő pályára. Megoldás­iéi képpén kereskedő tanoncotthonokat kell dél létesíteni, ahol a vidéki gyermekek olcsó, aéi rendes és célszerű elhelyezést kaphatnak. sA Az iparostanoncotthonok nem felelnek 9íTi meg, mert tudvalévőén az iparostanon- loo cok más lelki beállítottságúak; az iparos- mi tanonc inkább testi erejének fejlesztésé­ül re, kézügyességének tökéletesítésére tő­iéi rekszik. L A kereskedőtanonc a szakma követel­ményei szerint inkább szellemi foglal­kozásra szorul az otthonban. Az ő igazi munkája tulajdonképpen záróra Után kezdődnék, amikor a felügyelők a kö­zépfokú iskolák alsó tagozatának anya­gát átvennék' a kereskedőtanonccal, de első sorban a jó kereskedőnek szüksé­ges ismereteket sajátíttatnák el vele. sT Tanoncotthonok létesítésével megségite- ■ én nék a kereskedőket a tanoncalkalma- :ős zásban, de ugyanakkor lehetőséget nyuj- jsí tanának a kereskedők utánpótlásának ;S3 szakszerűen képzett, minőségi anyagá­ért nak is. A kereskedelmi szakiskola hiánya nem eo csupán az ifjabb kereskedőnemzedék sa szakképzettségében, de ugyanakkor a ,rn magyar kereskedőszellem kialakulásában ai is tátongó ürességet hagy. Minden fohto- Ö2 sabb kézműiparnak és kisipari ágnak oy van szakiskolája, csak éppen a keresk'e- ib delemnek nincs, holott a kereskedelem rrr magasabb tudomány, szakszerű oktatás b~ és nevelés nélkül nem lehet megszerezni. >9 Bele kell ojtani az ifjabb magyar keres­ni kedőnemzedékbé a tudatát annak, hogy o a kereskedelem- létfontosságú nemzetgaz- >b dasági tevékenység; keresztény magyar í9 embereknek, még pedig jó magyar embe­rt reknek kell megszállniuk ezt a fontos rt közgazdasági területet. Uj megbecsülést id kell szerezniük ennék a pályának s ta­ri pnsztalataikät családi hagyományként rí hátra kell hagyniuk fiaikra. A magyar n mindig kereskedőnép is volt. A közép­ei korban igen sok nagy kereskedőnemzet- »3 séget tudunk kimutatni, amelyek éppen ß azért haltak ki, vagy vesztek el a má- g gyár kereskedelem számára, mert nemes- 3 séget szereztek s ekkor már ,,urak“ let- í tek, nem akarták folytatni régi foglalko- s zásukat, amellyel a vagyont szerezték, t Jgy a helyüket átengedték idegeneknek. r Viszont ma is változatlanul magyar ér- ) Üek, hogy — mint nyugati nagy kereske- < dőnépnél — gyarapodjanak és erősödje­nek a magyar kereskedők, alapítsanak több évszázadra tervezgető kereskedő­nemzetségeket. Ennek azonban egyik fel­tétele az, hogy a biagyar társadalom ön­tudatosodjék, érezte meg a magyar ke­reskedelem pártolásának jelentőségét, ne irigyedje a kereskedők anyagi erősödését. A mai kereskedelmi iskolák középfokú jellegűek.. Végzett növendékei, kimuta­tások szerint, csak mintegy öt százalék­ban helyezkednek el gyakorlati kereske­dői pályán, a többi inkább a kereskede­lem irodai munkáiban keresi meg az el­helyezkedését: nagyobb pénzintézeteknél, i külkereskedelmi vállalatok levelezési osztályán, stb., ahol igen hasznos lehet, de egyéni kereskedelmi hajlama és az üz­leti kockázatban bebizonyított merészsé­ge, jó számvetése és érzéke révén sem gyűjthet vagyont, nem alapíthat kereske­dői házat. Átmeneti okok miatt az értekezlet a Zárt szám bevezetését kéri bizonyos ke­reskedelmi ágakban. Ez a javaslat éppen a kereskedők érdekében történik, hogy ne szaporodjanak túlságosan el a kijelölt üzletekben árusítható cikkek forgalomba hozására irányzott üzletek. A háború be­fejezése után többé már nem lesz szükség ilyen korlátozásra sem. A székelyföldi keresztény magyar ke­reskedők nélkülözhetetlenül szükséges­nek találták az országos kereskedői ér­dekképviselet megszervezését. Ezen a téren már volnának is bizonyos társadal­mi jellegű intézmények, amelyek szelle­mi mozgalmakkal^, és tisztességes hírve­réssel ráterelik a figyelmet a keresztény magyar kereskedelem pártolásának fon­tosságára. De ezen felül szükség van egy kizárólag érdekképviseleti szervezetre. Az idők folyamán, 1907-től kezdve több kísérlet történt az országos magyar ke­reskedői érdekképviselet kiépítésére. Idá­ig azonban csupán a már meglevő keres- kedőtársulatok önkéntes társulatának ut­SZÓiFIA, májiis 15. (TP.) iGahrov- szki bolgár belügyminiszter a szófiai sajtó tudósítói előtt részletes nyilat­kozatot adott a szófiai terrorisztikus merényletekről. A miniszter beveze­tőjében rámutatott arra,, liogy Bnl- Efárai ellenségei már rég idő óta meg­kísérlik, hogy a rendet és a nyugal­mat az országban megzavarják. Pvészlétesen ismertette azokat a kí­sérleteket, amelyek 1941 elején kez­dődtek. Elmondotta, hogy részben repülőgépről ejtőernyővel, részben tengeralattjárókkal, terroristákat' hoztak Bulgária területére. Ezek a kísérletek a bolgár nép és az állam­Az erdélyi magyar olvasóközönség kö­zül bizonyosan sokan emlékeznek még Szenteleky Kornél „Isola Bella“ c. regé­nyére, amelyet 1932-ben jelentetett meg Kolozsváron az Erdélyi Szépmi vés Céh. Ez volt a kisebbségi sors idején az egyet­len délvidéki magyar regény, amely Er­délyben jelent meg s amely egyben kül­ső jele is volt azoknak a kapcsolatoknak, melyek a huszas évek végéh és a har­mincas esztendők elején a délvidéki és az erdélyi magyar irodalom között szövőd­ték. Szenteleky Kornél a délvidéki ma­gyar irodalom megszervezője volt, pol­gári foglalkozásában orvos egyik kis bács­kai községben és a Vajdasági írás, majd pedig a ma is fennálló Kalangya c. dél­vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztője. Mikor a jugoszláv katonai diktatúra foly­tonos lapelkobzásaival 1929-ben lehetet­lenné tette a szabadkai Vajdasági írás megjelenését, a délvidéki magyar irók az erdélyi írókkal kerestek kapcsolatokat és Szenteleky akkor élénk levelezést folyta­tott Kuncz Aladárral, az Erdélyi Helikon ja van nyitva a cél elérésére. Legutóbb éppen a négy székely vármegye négy kcres- kedőtársulata határozta el, hogy egy­séges szervezetbe tömörül, igy látja el a székelyjöldi keresztény magyar ke­reskedelem érdekképviseletét. A marosvásárhelyi kereskedőértekezlet, mint távolabbi kivánságot, kijelentette, hogy a kereskedelmi pályát is szakkép­zettséghez kell kötni. A Keresztény Ma­gyar Kereskedők Egyesülete 1941-ben beadványban kérte ennek törvénybeikta­tását a kereskedelmi minisztertől. Az em­lékirat négy középiskolai osztály elvég­zéséhez kötné a kereskedőtanoncságot. Ez a javaslat természetesen tiszteletben tartaná a szerzett jogokat, de a négy kö­zépiskolát és a kereskedelmi szakképzett­séget feltétlenül mekövetelné az ifjú ke­reskedőtől. Egyelőre még csak kevesen, de már igazolva látják ezeket a terveket és javaslatokat, hiszen ma már köztudo­mású dolog, hogy a háború után mérhetetlen szemhatár bontakozik ki a magyar kereskedelem előtt. A messzire tekintő keresztény magyar kereskedőnek már figyelembe kell vennie azt is, hogy a magyar kül­kereskedelem lebonyolítása is reá vár. Éppen a keresztény magyar kereskede­lem feladata lesz értékesíteni a ma­gyar ipar termékeit és ugyanakkor el­látni az ország áruszükségletét olyan külföldi portékával, amit a magyar mezőgazdaság, ipar és kézművesség j nem termel, vagy nem elég mennyiség­ben. A józan itélőképességü székely kereske­dők körében már vitatják ezeket a fel­adatokat s már e vita is biztositék arra, hogy kellő időben gondoskodnak e ma­gyar nemzeti szempontból annyira fontos közgazdasági tevékenységi ágak magyar megszállásáról és közérdekű irányításá­ról. Marosvásárhely, 1943 május hó. s « . { baka lom, elhatározott! védekezésén meghiúsul tűk. Azután a miniszter rá­mutatott arra, hogy a bolgár nép óriási többsége mennyire a kormány mellett állt a terrorista merényletek megelőzésében és á merényletek utón a merényletek üldözésében. Majd a legújabb merényletekre tért ki. Megállapította, hogy a merény­lők többnyire egészen fiatalkorú egyének, akik cselekedietűk hordere- jével nincsenek is teljes mértékben tisztában és többnyire idegen érde­kek szolgálatában állanak. Jellem­ző, bogy a merénylők között nagyon sok a zsidó. J szerkesztőjével és báró Kemény Jánossal. i Ezerkilencszázharmincban, midőn a dél­j vidéki magyar irodalom folyóirat, nélkül maradt, felmerült az a terv, hogy az Er­délyi Helikon ad otthont a délvidéki ma­gyar íróknak és lépéseket is tettek Bel- grádban az Erdélyi Helikon jugoszláviai bevitelének engedélyezésére. Ebben az időben több délvidéki magyar iró és köl­tő irása jelent meg az Erdélyi Helikon­ban, elsősorban Szenteleky irt cikkekét s a később kiutasított és Budapestre került és ott jó nevet szerzett Fekete Lajos ver­sei is a Helikonban jelentek meg. Az Er­délyi Helikon jugoszláviai terjesztésére azonban nem sikerült engedélyt kapni, a délivdéki magyar irók pedig a katonai diktatúra enyhülésekor uj folyóiratot, a Kalangyát indították és elekor lazulni kezdtek a kapcsolatok a Délvidék és Er­dély irói között. Szenteleky Kornél 1933- ban meghalt és ezzel a megszállás alatt álló Erdély és Délvidék kapcsolatában törés állott be. fa Mint ismeretes, Zomborban az idei évr A bolgár belügyminiszter a terrorcselekményekről A délvidéki magyar irók is résztvesznek az idei kolozsvári könyvnapokon Irodalmi kapcsolatok egy éviized előtt az erdélyi és a délvidéki kisebbségi magyar irodalom között — Junitis 4.-én az Újságíró Egyesület előadásán mutatkoznak be Kolozsvárnak a Délvidék irói 3^ E GTETEM Mozgóban vosá nap. KÉT MŰSOR. D‘lelőtt pon­tosan li-kor u.óljára : Eladó birtok. Páger és Szeleczky.) Vcisárnap 3, 5, 7 órakor az évai egyik legszen­zációsabb újdonsága : Egy sriv kiadó Fősz : Gustav Fröhlich. tavaszán a délvidéki magyar irók meg­alakították a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaságot, amely azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a Délvidék magyar iro­dalmi életét a szabad magyar hazában is ápolja és megőrzi azokat a helyi irodalmi hagyományokat, amelyeket a közel ne­gyedszázados megszállás idején Szentele­ky és társai teremtettek. A Délvidéki Ma­gyar Közművelődési Szövetség most ren­dezi sajtó alá Szenteleky irodalmi hagya­tékát, két regényt, egy sereg tanulmányt és verset s hat kötetben jelenteti meg őket. Csuka Zoltán, aki a Vajdasági írást és a Kalangyát Szentelekyvel együtt ala­pította, majd később a Láthatár kisebb­ségi szemlét indította Budapesten, Bisz- tray Gyulával együtt pedig sajtó alá ren­dezte Szenteleky fő életművét, irodalmi levelezését s ennek az irodalomtörténeti szempontból kordokumentum jellegű könyvnek kiadásával nemcsak egy becsü­letes magyar iró jellemét, hanem egyben egy egész magyar tájnak irodalmi és mű­velődési harcát is felmutatja az egyete­mes magyarság előtt. < A Szenteleky Társaság megalakulásá­val és Szenteleky müveinek megjelenésé­vel felmerült az a gondolat, hogy a dél­vidéki magyar irók az idei könyvnapo­kon az erdélyi magyar közönségnek is bemutatkozzanak. A terv most megvaló­sításra kerül és a Szenteleky Társaság részéröl több délvidéki magyar iró jön Kolozsvárra, hogy itt egyrészt könyveit bemutassa, másrészt pedig egy irodalmi est keretében is bemutatkozzék a kolozs­vári tnagyar közönségnek. A délvidéki magyar írókat dr. Reök Andor szabadkai főispán, a Szenteleky Társaság társelnö­ke vezeti és junius negyedikén este a ko­lozsvári újságírók egyesületének rendezé­sében tartják meg irodalmi estjüket. Ä délvidéki írókat kolozsvári estjükön az erdélyi irók nevében Kemény János báró üdvözli, az elbeszélők közül Cziráky Im­re, a Szenteleky Társaság főtitkára) és Herceg János, a Kalangya szerkesztője novellákat olvasnak fel, Csuka Zoltán, Fekete Lajos és Hódsághy Béla pedig verseikből adnak elő. Draskóczy Ede dr., a Szenteleky Társaság társelnöke és a délszláv megszállás idején a Kalangya egyik szerkesztője Szenteleky Kornélról, az irodalomszervezőről és íróról tart elő­adást. Kiss Lajos, a Délvidéki Zenekon­zervatórium igazgatója, aki a megszállás idején igen értékes gyűjtőmunkát vég­zett a délvidéki és szerémségi magyar nép dalkincsében, a délvidéki magyar népi dalokról tart előadást, mig gyűjté­séből egyik kolozsvári kórus fog néhá­nyat bemutatni. A Magyar Újságírók Erdélyrészi Tago­zata előadássorozatának ünnepi eseménye lesz a Délvidék Íróinak bemutatkozása. Az egyesület vezetősége a nagyjelentősé­gű kulturális eseményre előre is felhívja a közönség figyelmét. Méltó keretek kö­zölt fogjuk fogadni a Délvidék iróit, hogy érezhessék Erdély magyarságának testvéri szerétetét. ÖNGYILKOS LETT EGY MUNKÁSASZ- SZONT. Tegnap késő este Sz. I.-né kolozs­vári 32 éves munkásc.sszony hozzátartozói ér­tesítették a mentéket, hogy a rPunkásaeszony súlyos görcsökben fetreng ágyában. A hely­színre kiszállt mentoorvos azonnal gyomor- mosást alkalmazott, de állapota súlyos. Az asszony alkoholban fe'oldott ólomecet tablet, fákat ivoth Valkzinü, hogy altatót is vett be. A mentők beszállították a belgyógyászati kli­nikára. NÉVJEGYEKET, eljegyzési, eskü­vői meghívókat 24 orcán belül ké­sni! az „Ellenzék“ könyvesbolt, Ko­lozsvár, Mátyás király-tér 9. Telefon 11-99,

Next

/
Oldalképek
Tartalom