Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-10 / 81. szám

1943 áprlH* 10=. ELLENZŐK 9 PARA/Dl JNCZE LAJOS: Makó hagymaország és a parasztöntudat városa Csatitd—A'rad—Toroltál közigazgatásilag ideiglenesen egyesített vármegye székhelye akarva-akaratlanul „irodalmi város“ len: a magyarság önismeretének kiszélesítésére Ma­gyarország jeli edzése címmel indított szakíró- dalmi jeltárás Makó felé fordította az or­szág politikai érdeklődését, mint a magyar paraszttársadalom céltudatos törekvéseitek biztos megnyilatkozása felér A „viharsarok*“ e kis parasztváretsa máról holnapra társada­lompolitikai és gazdaságpolitikai feladatokat tudatosított a magyarság lelkiismeretében. Tanyavilága már sejtésekkel tölti el a kö­zeledő utast. Az Alföldön másutt jó puska- lövésnyire vannak a tanyák egymástól. Makó környékén kőhajitásnyira sem. Csak úgy, mint valamely lazán szétbontott falutelepü­lés kissé szabálytalanul húzott utcasora. A földek apróbbak, a tanyák tömöttebbek, csal­hatatlan jeléül a mezőgazdasági kultúra fej- . lettségének. Ugyanakkor ezt is jelenti, hogy a gabonatermelés kizárólagosságának áttörése s a gyümölcs- vagy konyhakertészei művelése enyhít a földinségen, mert növeli a föld jára­dékot s ezáltal kisebb területen biztosítja i gy- egy akármilyen terebélyes család, sőt nemzet­ség létalapját is. A makókörnyéki tanyákon még ma is rengeteg a baromfi. (Igen vigasz­taló elnézni a magyar fajtyukok, rucák, lu- dak, gyöngytyukok, pulykák megszámlálha­tatlan seregeit a tanyaépületek körül.) A magasba törő templomtornyok és jege­nyesoros sugárutak jelzik a várost. Ez meg­töri azt a kellemes egyhangúságot, amelyet az egyforma tanyák sokasága okoz. Csilla­píthatatlan kíváncsiság gerjed bennünk, hogy nyomban utcáról-utcára járva kitapasztaljuk, milyen a város a paraszti tájban Makó, mint általában az alföldi parasztváro­sok, egy kiterjedt tanyavilág téli szállása. Ha valakiről azt mondják a tanyaiak között: „Makón háza van“, ez más szóval azt je­lenti; társadalmi lény, egyén és személyiség, polgár. Egy ház Makón — hiteles okmány arra, hogy az illetőnek joga van állást fog­lalni a város és megye kérdéseiben, lehet vé­leménye és igényt tarthat a meghallgatásra is. A tanyai emberek télen átal kipolitizálják és kiszórakozzák magukat, aztán szétrebben- nek a tanyákra és tavaszelőtől őszutóig igénytelenül élnek, alig pihennek, semmit nem szórakoznak és olyan szorgalmasan dol­goznak, hogy ehhez hasonlóan kevés helyen az országban. Az alföldi városok és tájak fásítási mun­kája során egy főkertész háromszázhatvan­ezer darab fát ültetett Makó utcáira és terei­re s a sok fa üdévé, kellemessé teszi a vá­rost. Több csinos középülete és szobra, napi­sajtója, gimnáziuma, gőzfürdője és két mo­zija is van. A középületek nagyobb hányada a mellékutcákban kapott helyet, gondolván, hogy város főtere magánépitkezésekkel is hamar Kicsinosodik. A városrendezésnek ko­moly feladatai vannak: Makó tágas terei egy- egy közbeszurt épületcsoporttal el vannak darabolva, aki majd egyesíti, ritka szépségű várost varázsol belőle. Lényeg szreint is szabályszerű parasztvá­ros lévén, természetes, hogy első a föld, egyéb minden csak utána következik. Makó határa negyvenezer katasztrális hold, belőle harminchétezer hold szántóföld. Ez roppant kiterjedésű határ is szűk a la­kosságnak. Minden lélekre átlag egy hold föld jutna, de a konyhakertészet, de különö­sen a hagymatermesztés következtében ez sem eleg a „differenciált“ termelési rendszernek. Termőtalaja kitűnő minőségű, még szemlélni gyönyörűség. De így is csak a mérhetetlen i földszeretet magyarázza meg, hogyan lett I egy hold föld ára nyolc-tizenegy ezer Rengő. Még igy is olcsó, ha számításba visszük, hogy egy hold földért ezer-ezerkétszáz pengő évi bért is fizetnek A makói gazda, amikor megfárad a^ gazdálkodásban, fiainak kiháza- sitása és leányainak férjhezadása után bérbe adja a haszonélvezetre megtartott földjeit s jobban él utánuk, mint amikor maga művelte n^eg, tudniillik a berletrendszer értelmében előre leteszik a bért s igy a gazdának nincs kockázata, sem aszály, sem belvíz, sem tűz, sem jégverés esetében. A világhírű makói hagymatermesztés na­gyon ^ igénybe veszi a talaj termőképességét, valósággal megzsarolja a földet s ezért csak minden négy-öt évben lehet ismét hagymát ültetni ugyanabba a földbe. Ez még súlyosab­bá teszi a makói földszükséget. A hagyma­kertészek emiatt szétrajzanak Makóról, be­nyomulnak a környező falvak határába. Ma már nem csuápn az egész Csanád—Arad __ Torontál^ vármegye minden tekintélyes falu­településének határában, de még Békés vár­negye tótkomlósi határában is dolgoznak akói hagymások, sőt átnyúltak a hódmező- ásárhelyi határba is. Amikor már ez sem volt elég, a mezőhegyes! állami rnénesbirtok egymaga négyszázötven hold földet adott bérbe a makóiaknak, hogy „itthon“ lekösse őket. A hagymakerrészek a bérlet egy esztende­jére nem építhetnek kalyibánál egyebet a földre. Kénytelenek messzire levő tanyájuk­ról kijárni dolgozni. Ám a makói hagymt- kertészek tekintélyes része nincstelen ember, akinek kertészeti ismereteiben és két karja munkabírásában van a létalapja. Ezek Ma­kóról járnak ki bérelt földjükre, naponta z$—jj kilométer távolságra. A nagy távol­ságok miatt Makó harminckétezer lakosának tizennégyezer darab kerékpárja van, nem is véve figyelembe az ugyancsak számos motor- kerékpárt. Az ember hamar megtudja, hogy nem az minden, ami az utcán látszik. Makó „rejtelmei“ is gyorsan feltárulnak. A lakosság hetvenöt-nyolcvan százaléka föld- tulajdonos. Nyers számítás és kisegitő becslés szerint a város egész tár ad alma huszezernyi kisgazdából, mintegy tízezernyi földnélküli hagymakertészből és mintegy hétezernyi olyan hivatalnokból, kisiparosból és kereske­dőből áll, akinek nincs földtulajdona a ma­kói telekkönyvben bejegyezve. Ezek a szá­mok nem tükrözik pontosan vissza a makói társadalom szerkezetét, inért a makói pa­raszti vadékok tisztviselőfiai ma sem monda­nak le a földdel való vesződés élvezetéről. Nagybirtok nincs. Igazi középbirtok sincs; alig n'yolc-tiz parasztember földtulajdona ha­ladja meg a száz holdat, de a kétszáza: már nem én el. Birtokmegoszlása nem csupán a termelés egyenletességében és politikamentes voltában, de a társadalom önérzetének ki­alakulásában is érezcect jótékony hatást. Az erős kisbirtokosrétegek magyar életérzésének érvényesülése adja meg a város jellegét. Mint­egy ezerhatszáz zsidó él a városon, tehát négy százaléknál több, valamennyien gazda­gok, mégpedig a hagymaértékesités révén gazdagodtak meg, amíg az ők kezén volt. Ma a főtéri üzleteket tartják megszállva. Imaházuk falai belül márvánnyal van bur­kolva. A köztudat ma is egy utcát Nagy- zsidó-utcának, a másikat Kiszsidó-utcám.k nevezi. A magyarság közéletírányito biztos érzéke miatt azonban nem tudtak közéleti súlyt szerezni maguknak. A főtér lehangoló képet mutat, de a város társadalmi inté; é- nyei, a magyarság frissessége s életereje azon­ban tüstént valódi jelentőségére csökkenti a főtéri tünetet. Elvégre Makó főtere sincs job­ban megszállva, mint más városainké. Amint járjuk az egyesületeket és para-éti intézményeket, jóakaratu felvilágositáské y va figyelmeztetnek, ha nem tudnám, hogy mélíóságos parasztok között forgolódunk. A szó igazi értelmében mélró- ságos parasztok: némelyek okmányokkal is bizonyíthatnák jogukat a magas címhez, má­sok olyan konok fagyosan tudnak ülni egy- egy paraszfti társalgóteremben, hogy mesz- szire látszik róluk a paraszti öntudat méltó­sága. Talán itt érzi meg az ember, milyen mérhetetlen erő lehet a parasztság a társa­dalomban, a maga gazdasági megalapozott­ságának biztonságérzetében, politikai meg­győződésének állhatatosságával, anyagi függetlenségéből táplálkozó szellemi sza­badságával, józan Ítélőképességével. Különösen, ha — mint Makón is — nincs nagybirtok, nagytőke, nagypolitika, ami ál­landó ingadozásban tartaná az életet s a nincstelen tömegekben létbizonytalanság ér­zetét ébresztené fel. A paraszti életforma sokkal egyenletesebb, sokkal kiszámíthatóbb. A vagyontalan ember is szorgalommal föl­det szerezhet magának. Sőt, majdnem tör­vényszerű. hogy a hagymakertész, aki az ujjabe gyében hordja a tudományát, egy emberöltő meg­feszített munkájával addig gyarapszik, amíg egyszer belép a földtulajdonosok al­sóbb rétegébe és megalapozza nemzetsége emelkedésének Lehetőségét. A paraszttársadalom két átfogó szervezet­ben tömörült. A gazdák a Makói Gazdasági Egyesületben. A kertészek a Elagymatermeiők Egyesületében. A gazdatömörületnek saját székháza van a főtéren, benne diszes előadóterem, kártya- szob?;, olvasóterem, mulatóbei yiség, jelentős szakkönyvtár és több iroda. Az olvasóterem­ben és kártyaszobában fellett kalappal ülnek és pipáznak a makói gazdák. Oldalpillantásra sem méltatják a belépőt. Érzik: ők alkotják ennek a nagy paraszti tájnak archimédeszi pontját, akárki meg akarja mozdítani i vilá­got, hozzájuk kell fordulnia. Nincs az az arisztokrata, akiről igy meglátszanék a testi- lelki megközelíthetetlenség és kimozdithatzt- lanság. Önérzetük már-mar bántó gőgnek tű­nik. De tudnunk kell, hogy ez a gondos ön­magába zórkózás már több Ízben hasznára volt a parasztságnak. Másrészt viszont a pa­rasztság nyílt esze, tanulékonysága és feltö­rekvő becsvágya kezességet nyújt arra, hogy maga erejéből is megszerzi, amire szüksége van, nem szorul dajkálásra. Amit kér, mind­össze talán csak annyi: ne akadályozzák az élet építésében és szépítésében. Eglik utcában, közel a főtérhez, emeletes i épület áll. a hagymások székháza. Öiezer makói család foglalkozik hivatássze­rűen hagymakertészettel. Fele bérelt földben munkálkodik, fele sajátjában. Családonként átlag egy katasztrális holdon művelik a hagymát. Nem csupán a Teljesen földnélkü­liek, de a törpebirtokosok is kénytelenek bé­relni, hiszen — amint fennebb már láttuk — előrelátó gazdálkodás elvei szerint csak négy­öt évenként szabad ismét hagymát ültetni ugyanabba a földbe. A gazdák szívesen ad­ják hagymásoknak bérbe a földjüket, mert rendesen megkapják az ezer-ezerkétszáz P bért érette, míg maguk átlagtermés esetén cs közepes értékesítési viszonyok mellett alig báromszáz-hatszáz pengő tiszta jövedelmet tennének zsebre utána holdanként. Ebből már kitűnik, hogy a hagymakertészet tiszta börze, tehát igen nagy mértékben szerencse dolga. Tréfásan említik, de savanyu ize van a szó­nak; csak 3 eshetőség van. Vau olyan, ki rö­videsen meggazdagodik a hagymatermasztés- sel, van olyan, aki harminc-negyven évig szé­pen. takarékosan megél belőle, van olyan, aki szédületes gyorsasággal teljesen tönkremegy a hagymabörzén. A hagymakertész Egész télen pihen, Össze abból áM, hogy szakértő szemével figye­lemmel kiséri a dughagyma száritgatását, ke­zelését. Ellenben kora tavasszal kiköltözik kis kalyibájába, valamelyik távoli taayacso- port mellé, ott hajnali három órától esti ti­zenegy óráig hajladozik, görnyed, bajlódik véleményeivel, testileg is egészen leromlik, felemésztődik a megfeszített munkában és pa­rányi pihenésben. A hagymaértékesités keresztényesitése so­rán létrehozták a mezőgazdasági termény­értékesítő szövetkezetét (röviden: Metesz), amelynek a makói hagyma külföldi értéke­sítésben kereskedelmi „egykéz“ jellege van. S mert a makói nemcsupán két karjával, de az eszével is szeret élni, a hagymatermesz­tők nyolcvan százaléka tagja lett a termény­értékesítő szövetkezetnek. A megoldás — sajnos — nem tartozik a legeszményibb el­képzelések közé. A Metesznek ugyanis amennyi előnye van pillanatnyilag, annyi hátránya is várt a jövő tekintetében. A meg­előző „szabadkereskedelem“ a termesztő ki­zsákmányolásával járt. A hagymakereske­delem keresztényi tuskor meg lehetett volna vetni a életmódja sajátságos, erőt gyűjt. Munkája mind­magyar kereskedőképzés alapjait, vállalkozó szellemű kiskereskedők­ből ki lehetett volna nevelni tekintélyes ke­reskedőcsaládokat, ami a kiskereskedők rétegének megerősödésével egy időben a keresztény magyar kereskedel­mi tőkeképződés mellett az üzleti szellem gyors észjárásával és a közgazdasági élet egész terjedelmének szemfüles figyelésével lüktetőbb életütemre szoktatta volna az al­földi jellegű várost. A Metesz ezzel szemben a külföldi értékesí­tés és kiszállítás bonyolult kérdéseinek ügy­kezelésében pillanatnyilag előnyösebb a ma­gánkereskedelem eszközeinél. Az értékesítés igy is teljesen üzletszerű, a terménybörze szeszélyes árfolyamhullámzá­sának minden kockázatával. Megtörténik, hogy a termesztő tavasszal — egész "téli gon­dos kezelés után, harmincszázalékos romiás elszenvedésével — az őszi terményárakat sem kapja meg vetemén veiért. Az ilyen üzlet azonnal megrendítheti a termesztő gazdasá­gi életet. Az idejében és jó áron történő érté­kesítés tehát lét és nem lét kérdése. A hagyma itt hároméves növény: első év­ben magnövényről magot termelnek, második évben magról dughagymát, harmadik évben dughagymáról étihagymát. Nem ördöngős dolog meg lehet- tanulni, mint ahogy a ma­kói hagymakertészek is megtanulták, kita pasztalták s tudományukat apáról fiúra hagyják, legbecsesebb apai örökségül. A szö­vetkezeti irodákban fényképekéi) és festmé­nyeken látni a makói hagymatérmesztcs egyes munkálatait és eredményeit, összehasonlítva a leghíresebb német hagymafajták tvi- domdnyos termesztésének eddigi ered­ményeivel. Az erdélyi konyhakerté ék­nek, különösen a gyökér-növények ter­mesztőinek érdemes volna tudomást szerez­niük a makói konyhakertésze), kiváló eredmé­nyeiről. Szászrégen környéke (RadruStfája, Petele), de kiváltképpen a N y ár ádv öl gyének első sza­kasza (Lukafalva és környéke) igen jó! hasz­nosíthatná ezeket a tapasztalatokat. Hogy mennyire elsajátítható, kitűnik abból is, hogy a Makó melletti Apátfalva már egyötöd- részben áttért hagymatermesztésre. Két család, Erdei Ferenc makói származású iró rokonsága tiz holdon virágkertésZcttel is foglalkozik gyönyörű eredménnyel." Valódi holland tulipánt termesztenek. Virágját Bu­dapesten, hagymáját az egész ország területén korlátlan mennyiségben el tudnák adni. A makói parasztság politikai meggyőző­dése mai napig is Kossuth Lajos hagyatékán nyugszik. Kossuth után Justh Gyula volt a lengagyobb ember a makói szemében. Nem is szavazott volna s-oha másra. Mert Justh Gyu­la kereken meg tudták mondani a makói em­ber véleményét az országházban. S ez volt a fontos. A makói polgár vajmi keveset tö­rődött azzal, hogy amíg o a maga vélemé­nyének odamondogatása közben ellenzékben marad, mások mindenféle támogatást elnyer­nek a kormány támogatásáért. Az Alföld más falvaiban és városaiban mindössze egy-egy társalgókor, vagy egy korcsma maradt meg a 48-as függetlenségi . .gondolatból. Makó ma is 48-asan gondolko­zik, társadalmi reformtörekvések hevítik. A paraszttársadalom feszitőerejének mindenna­pos jelentkezése állandóan felszínen tartja a magyar társadalompolitika legsürgősebb kér­déseit s egyben ez a biztosítéka annak is, hogy a kossuthi eszmék nem ficamodnak ki. A magyar szabadságharc korának társada­lomrendező megmozdulásai voltak és ma­radtak a makói parasztság legmélyebb -tör­ténelmi élményei s igy érthető> hogy ez a. zárt életegység egy évszázadon kér esz tűt hűen kitartott a gondolat mellett. Megpróbáltatásai közepette a magyar meg­maradás zálogának tekintette. Ez a gondolat a lelkében a magyar földdel és a magyar életformával van összekötve. A földvédelme- ző magyar honszeretetnek ragyogó példája jelentkezett az ideiglenes idegen megszállás kezdeten. 1919 májusától 1920 augusztusiig, a trianoni békeparancs kényszerű magyar aláírásáig Erdély megszállója Tartotta Makón is a csapatait. Amikor az idegenek először megjelentek a vidéken, a közeli Apátfalva népe felkapta mezőgazdasági szerszámait, ki­vonult a batárba és ásóval, meg kapával egy egész napig visszaverte a megszálló sereg- részeket. A később mégis bevonult megszál­lók sok férfit megkinoztak, sokat fclakasz- tottak emiatt. De az apátfalviak ezzel a fé­nyes cselekedettel még ekkor is megmutatták, hogy a négyéves világháborúban vérzett ma- gyrság még állami oltalmazó szerveinek tervszerű szétzüllesztett és leszerelése után, politikai életének külső megzavarása után is terheletlenül ragaszkodik a földhöz. A fejlődés nagy távlata áll még Makó előtt. Úgy látszik, már meg is találta, milyen irányban haladhat zavar- . talanul az erős versenytársak között. Hatal- I más parasztvilág közepén nyújtózkodik el. j Gyáripara egészen sarnva. Tévedés is volna itt iparosítani Mezőgazdasági iparban is még csak a kezdőlépéseknél tart. Előhaladott szomszédát megelőzték benne. Makó még csak a Hagymaszáritó üzemeknél tart Igaz, egyik üzem (a Meteszé) ötszáz embert foglal­koztat A környék a kisipar termelésére van utalva. Kulturélete is a közeli Szeged és a tá­volabbi Budapest függvénye, mindkettő élet- üteme ideér zik. De a mezőgazdasági termelés ben és a terményértékesitésben megvetette jo vendő boldogulásának és gyors fejlődésének alapjait. Ez a kis földsarok valóságos iskolát te­remtett a mezőgazdasági termelési ágak el­választásával Hódmezővásárhely megmaradt a szemtermés mellett. Nagykörös és Kecske­mét a gyümölcstermesztésre adta magát. Sze­ged a paprikával csinált hasonló jó fogást. Makó, a sarok leginkább beszorított várai, konyhakertcszcténck minőségi termékeit el t ir ki a gyűrűből c> biztosítja esélyeit a vr cry- bcn. Az Alföldnek ez a legparasztibb sarka is igy gyorsan városiasodik. Természetesen, ezek másfajta városok, mint a Dunámul és Felvidék tálközpontjai. Erek ugyanis

Next

/
Oldalképek
Tartalom