Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-10 / 81. szám
1943 áprlH* 10=. ELLENZŐK 9 PARA/Dl JNCZE LAJOS: Makó hagymaország és a parasztöntudat városa Csatitd—A'rad—Toroltál közigazgatásilag ideiglenesen egyesített vármegye székhelye akarva-akaratlanul „irodalmi város“ len: a magyarság önismeretének kiszélesítésére Magyarország jeli edzése címmel indított szakíró- dalmi jeltárás Makó felé fordította az ország politikai érdeklődését, mint a magyar paraszttársadalom céltudatos törekvéseitek biztos megnyilatkozása felér A „viharsarok*“ e kis parasztváretsa máról holnapra társadalompolitikai és gazdaságpolitikai feladatokat tudatosított a magyarság lelkiismeretében. Tanyavilága már sejtésekkel tölti el a közeledő utast. Az Alföldön másutt jó puska- lövésnyire vannak a tanyák egymástól. Makó környékén kőhajitásnyira sem. Csak úgy, mint valamely lazán szétbontott falutelepülés kissé szabálytalanul húzott utcasora. A földek apróbbak, a tanyák tömöttebbek, csalhatatlan jeléül a mezőgazdasági kultúra fej- . lettségének. Ugyanakkor ezt is jelenti, hogy a gabonatermelés kizárólagosságának áttörése s a gyümölcs- vagy konyhakertészei művelése enyhít a földinségen, mert növeli a föld járadékot s ezáltal kisebb területen biztosítja i gy- egy akármilyen terebélyes család, sőt nemzetség létalapját is. A makókörnyéki tanyákon még ma is rengeteg a baromfi. (Igen vigasztaló elnézni a magyar fajtyukok, rucák, lu- dak, gyöngytyukok, pulykák megszámlálhatatlan seregeit a tanyaépületek körül.) A magasba törő templomtornyok és jegenyesoros sugárutak jelzik a várost. Ez megtöri azt a kellemes egyhangúságot, amelyet az egyforma tanyák sokasága okoz. Csillapíthatatlan kíváncsiság gerjed bennünk, hogy nyomban utcáról-utcára járva kitapasztaljuk, milyen a város a paraszti tájban Makó, mint általában az alföldi parasztvárosok, egy kiterjedt tanyavilág téli szállása. Ha valakiről azt mondják a tanyaiak között: „Makón háza van“, ez más szóval azt jelenti; társadalmi lény, egyén és személyiség, polgár. Egy ház Makón — hiteles okmány arra, hogy az illetőnek joga van állást foglalni a város és megye kérdéseiben, lehet véleménye és igényt tarthat a meghallgatásra is. A tanyai emberek télen átal kipolitizálják és kiszórakozzák magukat, aztán szétrebben- nek a tanyákra és tavaszelőtől őszutóig igénytelenül élnek, alig pihennek, semmit nem szórakoznak és olyan szorgalmasan dolgoznak, hogy ehhez hasonlóan kevés helyen az országban. Az alföldi városok és tájak fásítási munkája során egy főkertész háromszázhatvanezer darab fát ültetett Makó utcáira és tereire s a sok fa üdévé, kellemessé teszi a várost. Több csinos középülete és szobra, napisajtója, gimnáziuma, gőzfürdője és két mozija is van. A középületek nagyobb hányada a mellékutcákban kapott helyet, gondolván, hogy város főtere magánépitkezésekkel is hamar Kicsinosodik. A városrendezésnek komoly feladatai vannak: Makó tágas terei egy- egy közbeszurt épületcsoporttal el vannak darabolva, aki majd egyesíti, ritka szépségű várost varázsol belőle. Lényeg szreint is szabályszerű parasztváros lévén, természetes, hogy első a föld, egyéb minden csak utána következik. Makó határa negyvenezer katasztrális hold, belőle harminchétezer hold szántóföld. Ez roppant kiterjedésű határ is szűk a lakosságnak. Minden lélekre átlag egy hold föld jutna, de a konyhakertészet, de különösen a hagymatermesztés következtében ez sem eleg a „differenciált“ termelési rendszernek. Termőtalaja kitűnő minőségű, még szemlélni gyönyörűség. De így is csak a mérhetetlen i földszeretet magyarázza meg, hogyan lett I egy hold föld ára nyolc-tizenegy ezer Rengő. Még igy is olcsó, ha számításba visszük, hogy egy hold földért ezer-ezerkétszáz pengő évi bért is fizetnek A makói gazda, amikor megfárad a^ gazdálkodásban, fiainak kiháza- sitása és leányainak férjhezadása után bérbe adja a haszonélvezetre megtartott földjeit s jobban él utánuk, mint amikor maga művelte n^eg, tudniillik a berletrendszer értelmében előre leteszik a bért s igy a gazdának nincs kockázata, sem aszály, sem belvíz, sem tűz, sem jégverés esetében. A világhírű makói hagymatermesztés nagyon ^ igénybe veszi a talaj termőképességét, valósággal megzsarolja a földet s ezért csak minden négy-öt évben lehet ismét hagymát ültetni ugyanabba a földbe. Ez még súlyosabbá teszi a makói földszükséget. A hagymakertészek emiatt szétrajzanak Makóról, benyomulnak a környező falvak határába. Ma már nem csuápn az egész Csanád—Arad __ Torontál^ vármegye minden tekintélyes falutelepülésének határában, de még Békés várnegye tótkomlósi határában is dolgoznak akói hagymások, sőt átnyúltak a hódmező- ásárhelyi határba is. Amikor már ez sem volt elég, a mezőhegyes! állami rnénesbirtok egymaga négyszázötven hold földet adott bérbe a makóiaknak, hogy „itthon“ lekösse őket. A hagymakerrészek a bérlet egy esztendejére nem építhetnek kalyibánál egyebet a földre. Kénytelenek messzire levő tanyájukról kijárni dolgozni. Ám a makói hagymt- kertészek tekintélyes része nincstelen ember, akinek kertészeti ismereteiben és két karja munkabírásában van a létalapja. Ezek Makóról járnak ki bérelt földjükre, naponta z$—jj kilométer távolságra. A nagy távolságok miatt Makó harminckétezer lakosának tizennégyezer darab kerékpárja van, nem is véve figyelembe az ugyancsak számos motor- kerékpárt. Az ember hamar megtudja, hogy nem az minden, ami az utcán látszik. Makó „rejtelmei“ is gyorsan feltárulnak. A lakosság hetvenöt-nyolcvan százaléka föld- tulajdonos. Nyers számítás és kisegitő becslés szerint a város egész tár ad alma huszezernyi kisgazdából, mintegy tízezernyi földnélküli hagymakertészből és mintegy hétezernyi olyan hivatalnokból, kisiparosból és kereskedőből áll, akinek nincs földtulajdona a makói telekkönyvben bejegyezve. Ezek a számok nem tükrözik pontosan vissza a makói társadalom szerkezetét, inért a makói paraszti vadékok tisztviselőfiai ma sem mondanak le a földdel való vesződés élvezetéről. Nagybirtok nincs. Igazi középbirtok sincs; alig n'yolc-tiz parasztember földtulajdona haladja meg a száz holdat, de a kétszáza: már nem én el. Birtokmegoszlása nem csupán a termelés egyenletességében és politikamentes voltában, de a társadalom önérzetének kialakulásában is érezcect jótékony hatást. Az erős kisbirtokosrétegek magyar életérzésének érvényesülése adja meg a város jellegét. Mintegy ezerhatszáz zsidó él a városon, tehát négy százaléknál több, valamennyien gazdagok, mégpedig a hagymaértékesités révén gazdagodtak meg, amíg az ők kezén volt. Ma a főtéri üzleteket tartják megszállva. Imaházuk falai belül márvánnyal van burkolva. A köztudat ma is egy utcát Nagy- zsidó-utcának, a másikat Kiszsidó-utcám.k nevezi. A magyarság közéletírányito biztos érzéke miatt azonban nem tudtak közéleti súlyt szerezni maguknak. A főtér lehangoló képet mutat, de a város társadalmi inté; é- nyei, a magyarság frissessége s életereje azonban tüstént valódi jelentőségére csökkenti a főtéri tünetet. Elvégre Makó főtere sincs jobban megszállva, mint más városainké. Amint járjuk az egyesületeket és para-éti intézményeket, jóakaratu felvilágositáské y va figyelmeztetnek, ha nem tudnám, hogy mélíóságos parasztok között forgolódunk. A szó igazi értelmében mélró- ságos parasztok: némelyek okmányokkal is bizonyíthatnák jogukat a magas címhez, mások olyan konok fagyosan tudnak ülni egy- egy paraszfti társalgóteremben, hogy mesz- szire látszik róluk a paraszti öntudat méltósága. Talán itt érzi meg az ember, milyen mérhetetlen erő lehet a parasztság a társadalomban, a maga gazdasági megalapozottságának biztonságérzetében, politikai meggyőződésének állhatatosságával, anyagi függetlenségéből táplálkozó szellemi szabadságával, józan Ítélőképességével. Különösen, ha — mint Makón is — nincs nagybirtok, nagytőke, nagypolitika, ami állandó ingadozásban tartaná az életet s a nincstelen tömegekben létbizonytalanság érzetét ébresztené fel. A paraszti életforma sokkal egyenletesebb, sokkal kiszámíthatóbb. A vagyontalan ember is szorgalommal földet szerezhet magának. Sőt, majdnem törvényszerű. hogy a hagymakertész, aki az ujjabe gyében hordja a tudományát, egy emberöltő megfeszített munkájával addig gyarapszik, amíg egyszer belép a földtulajdonosok alsóbb rétegébe és megalapozza nemzetsége emelkedésének Lehetőségét. A paraszttársadalom két átfogó szervezetben tömörült. A gazdák a Makói Gazdasági Egyesületben. A kertészek a Elagymatermeiők Egyesületében. A gazdatömörületnek saját székháza van a főtéren, benne diszes előadóterem, kártya- szob?;, olvasóterem, mulatóbei yiség, jelentős szakkönyvtár és több iroda. Az olvasóteremben és kártyaszobában fellett kalappal ülnek és pipáznak a makói gazdák. Oldalpillantásra sem méltatják a belépőt. Érzik: ők alkotják ennek a nagy paraszti tájnak archimédeszi pontját, akárki meg akarja mozdítani i világot, hozzájuk kell fordulnia. Nincs az az arisztokrata, akiről igy meglátszanék a testi- lelki megközelíthetetlenség és kimozdithatzt- lanság. Önérzetük már-mar bántó gőgnek tűnik. De tudnunk kell, hogy ez a gondos önmagába zórkózás már több Ízben hasznára volt a parasztságnak. Másrészt viszont a parasztság nyílt esze, tanulékonysága és feltörekvő becsvágya kezességet nyújt arra, hogy maga erejéből is megszerzi, amire szüksége van, nem szorul dajkálásra. Amit kér, mindössze talán csak annyi: ne akadályozzák az élet építésében és szépítésében. Eglik utcában, közel a főtérhez, emeletes i épület áll. a hagymások székháza. Öiezer makói család foglalkozik hivatásszerűen hagymakertészettel. Fele bérelt földben munkálkodik, fele sajátjában. Családonként átlag egy katasztrális holdon művelik a hagymát. Nem csupán a Teljesen földnélküliek, de a törpebirtokosok is kénytelenek bérelni, hiszen — amint fennebb már láttuk — előrelátó gazdálkodás elvei szerint csak négyöt évenként szabad ismét hagymát ültetni ugyanabba a földbe. A gazdák szívesen adják hagymásoknak bérbe a földjüket, mert rendesen megkapják az ezer-ezerkétszáz P bért érette, míg maguk átlagtermés esetén cs közepes értékesítési viszonyok mellett alig báromszáz-hatszáz pengő tiszta jövedelmet tennének zsebre utána holdanként. Ebből már kitűnik, hogy a hagymakertészet tiszta börze, tehát igen nagy mértékben szerencse dolga. Tréfásan említik, de savanyu ize van a szónak; csak 3 eshetőség van. Vau olyan, ki rövidesen meggazdagodik a hagymatermasztés- sel, van olyan, aki harminc-negyven évig szépen. takarékosan megél belőle, van olyan, aki szédületes gyorsasággal teljesen tönkremegy a hagymabörzén. A hagymakertész Egész télen pihen, Össze abból áM, hogy szakértő szemével figyelemmel kiséri a dughagyma száritgatását, kezelését. Ellenben kora tavasszal kiköltözik kis kalyibájába, valamelyik távoli taayacso- port mellé, ott hajnali három órától esti tizenegy óráig hajladozik, görnyed, bajlódik véleményeivel, testileg is egészen leromlik, felemésztődik a megfeszített munkában és parányi pihenésben. A hagymaértékesités keresztényesitése során létrehozták a mezőgazdasági terményértékesítő szövetkezetét (röviden: Metesz), amelynek a makói hagyma külföldi értékesítésben kereskedelmi „egykéz“ jellege van. S mert a makói nemcsupán két karjával, de az eszével is szeret élni, a hagymatermesztők nyolcvan százaléka tagja lett a terményértékesítő szövetkezetnek. A megoldás — sajnos — nem tartozik a legeszményibb elképzelések közé. A Metesznek ugyanis amennyi előnye van pillanatnyilag, annyi hátránya is várt a jövő tekintetében. A megelőző „szabadkereskedelem“ a termesztő kizsákmányolásával járt. A hagymakereskedelem keresztényi tuskor meg lehetett volna vetni a életmódja sajátságos, erőt gyűjt. Munkája mindmagyar kereskedőképzés alapjait, vállalkozó szellemű kiskereskedőkből ki lehetett volna nevelni tekintélyes kereskedőcsaládokat, ami a kiskereskedők rétegének megerősödésével egy időben a keresztény magyar kereskedelmi tőkeképződés mellett az üzleti szellem gyors észjárásával és a közgazdasági élet egész terjedelmének szemfüles figyelésével lüktetőbb életütemre szoktatta volna az alföldi jellegű várost. A Metesz ezzel szemben a külföldi értékesítés és kiszállítás bonyolult kérdéseinek ügykezelésében pillanatnyilag előnyösebb a magánkereskedelem eszközeinél. Az értékesítés igy is teljesen üzletszerű, a terménybörze szeszélyes árfolyamhullámzásának minden kockázatával. Megtörténik, hogy a termesztő tavasszal — egész "téli gondos kezelés után, harmincszázalékos romiás elszenvedésével — az őszi terményárakat sem kapja meg vetemén veiért. Az ilyen üzlet azonnal megrendítheti a termesztő gazdasági életet. Az idejében és jó áron történő értékesítés tehát lét és nem lét kérdése. A hagyma itt hároméves növény: első évben magnövényről magot termelnek, második évben magról dughagymát, harmadik évben dughagymáról étihagymát. Nem ördöngős dolog meg lehet- tanulni, mint ahogy a makói hagymakertészek is megtanulták, kita pasztalták s tudományukat apáról fiúra hagyják, legbecsesebb apai örökségül. A szövetkezeti irodákban fényképekéi) és festményeken látni a makói hagymatérmesztcs egyes munkálatait és eredményeit, összehasonlítva a leghíresebb német hagymafajták tvi- domdnyos termesztésének eddigi eredményeivel. Az erdélyi konyhakerté éknek, különösen a gyökér-növények termesztőinek érdemes volna tudomást szerezniük a makói konyhakertésze), kiváló eredményeiről. Szászrégen környéke (RadruStfája, Petele), de kiváltképpen a N y ár ádv öl gyének első szakasza (Lukafalva és környéke) igen jó! hasznosíthatná ezeket a tapasztalatokat. Hogy mennyire elsajátítható, kitűnik abból is, hogy a Makó melletti Apátfalva már egyötöd- részben áttért hagymatermesztésre. Két család, Erdei Ferenc makói származású iró rokonsága tiz holdon virágkertésZcttel is foglalkozik gyönyörű eredménnyel." Valódi holland tulipánt termesztenek. Virágját Budapesten, hagymáját az egész ország területén korlátlan mennyiségben el tudnák adni. A makói parasztság politikai meggyőződése mai napig is Kossuth Lajos hagyatékán nyugszik. Kossuth után Justh Gyula volt a lengagyobb ember a makói szemében. Nem is szavazott volna s-oha másra. Mert Justh Gyula kereken meg tudták mondani a makói ember véleményét az országházban. S ez volt a fontos. A makói polgár vajmi keveset törődött azzal, hogy amíg o a maga véleményének odamondogatása közben ellenzékben marad, mások mindenféle támogatást elnyernek a kormány támogatásáért. Az Alföld más falvaiban és városaiban mindössze egy-egy társalgókor, vagy egy korcsma maradt meg a 48-as függetlenségi . .gondolatból. Makó ma is 48-asan gondolkozik, társadalmi reformtörekvések hevítik. A paraszttársadalom feszitőerejének mindennapos jelentkezése állandóan felszínen tartja a magyar társadalompolitika legsürgősebb kérdéseit s egyben ez a biztosítéka annak is, hogy a kossuthi eszmék nem ficamodnak ki. A magyar szabadságharc korának társadalomrendező megmozdulásai voltak és maradtak a makói parasztság legmélyebb -történelmi élményei s igy érthető> hogy ez a. zárt életegység egy évszázadon kér esz tűt hűen kitartott a gondolat mellett. Megpróbáltatásai közepette a magyar megmaradás zálogának tekintette. Ez a gondolat a lelkében a magyar földdel és a magyar életformával van összekötve. A földvédelme- ző magyar honszeretetnek ragyogó példája jelentkezett az ideiglenes idegen megszállás kezdeten. 1919 májusától 1920 augusztusiig, a trianoni békeparancs kényszerű magyar aláírásáig Erdély megszállója Tartotta Makón is a csapatait. Amikor az idegenek először megjelentek a vidéken, a közeli Apátfalva népe felkapta mezőgazdasági szerszámait, kivonult a batárba és ásóval, meg kapával egy egész napig visszaverte a megszálló sereg- részeket. A később mégis bevonult megszállók sok férfit megkinoztak, sokat fclakasz- tottak emiatt. De az apátfalviak ezzel a fényes cselekedettel még ekkor is megmutatták, hogy a négyéves világháborúban vérzett ma- gyrság még állami oltalmazó szerveinek tervszerű szétzüllesztett és leszerelése után, politikai életének külső megzavarása után is terheletlenül ragaszkodik a földhöz. A fejlődés nagy távlata áll még Makó előtt. Úgy látszik, már meg is találta, milyen irányban haladhat zavar- . talanul az erős versenytársak között. Hatal- I más parasztvilág közepén nyújtózkodik el. j Gyáripara egészen sarnva. Tévedés is volna itt iparosítani Mezőgazdasági iparban is még csak a kezdőlépéseknél tart. Előhaladott szomszédát megelőzték benne. Makó még csak a Hagymaszáritó üzemeknél tart Igaz, egyik üzem (a Meteszé) ötszáz embert foglalkoztat A környék a kisipar termelésére van utalva. Kulturélete is a közeli Szeged és a távolabbi Budapest függvénye, mindkettő élet- üteme ideér zik. De a mezőgazdasági termelés ben és a terményértékesitésben megvetette jo vendő boldogulásának és gyors fejlődésének alapjait. Ez a kis földsarok valóságos iskolát teremtett a mezőgazdasági termelési ágak elválasztásával Hódmezővásárhely megmaradt a szemtermés mellett. Nagykörös és Kecskemét a gyümölcstermesztésre adta magát. Szeged a paprikával csinált hasonló jó fogást. Makó, a sarok leginkább beszorított várai, konyhakertcszcténck minőségi termékeit el t ir ki a gyűrűből c> biztosítja esélyeit a vr cry- bcn. Az Alföldnek ez a legparasztibb sarka is igy gyorsan városiasodik. Természetesen, ezek másfajta városok, mint a Dunámul és Felvidék tálközpontjai. Erek ugyanis