Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-15 / 85. szám
1943 április 17. ELLENZÉK 1 _ tí fâ'&tâiC'î^íi' ^ i/í/Z'&cLC'S••• ţzxibC’ti, tufrács-öi cídfti/ u>bbű>í3'Ci-&Uű'fti — t% tnutcUnUiftclc ctnfrc-ií U<t&S'S-CtyZKOLOZSVÂR, április ty. (Az Ellenzék munkatársától.) Valaki azt kérdezte a napokban: — Voltaképpen mi is az a Tizes Szervezet? Mi a feladata? Alit csinál? És miben merül ki az egyes tizedesek munkája? Állandóan hallom említeni ezt az intézményt, de 'sajnos, semmit sem tudok róla. Evek óta dolgozik csendben, minden hangos reklám nélkül és mindig hasznosan a köz érdekében. Évek óta folytatja hangyaszorgalommal értékes munkáját, a nyomait már az idegen uralom utolsó éveiben is megtalálni, a felszabadulás után pedig egyszerre csodálatos lendületnek indult ez a fontos munkakört betöltő szervezet ... és ekkor előáll valaki és azt kérdi, hogy mi is az a Tizes Szervezet és kicsodák a tizedesek? A kérdés kétségkívül meglepett, s pillanatig csodálkozva néztem a tájékozatlan polgárt. Aztán elgondoltam• nem is annyira meglepő a kérdése. Sajnos, nagyon sokan még ma sem tudják, hogy mi is lényegében a Tizes Szervezet. Hogy menynyire tisztult emberiesség az alappillére. Hogy milyen komoly nevelőmunkát folytat. Es azt sem tudják sokan, hogy egyetlen feladata a köz szolgálata. Az a szolgálat, amelyért az egyén részére soha semmiféle haszon, zagy előny nincs. Önkéntes társadalmi munkának is nevezhetjük a tizedes ténykedését. Olyan munkának, amelyet egyetlen gondolat: a közösség érzése hevít. Aztán meg erre is gondoltam: milyen gyönyörű is egy tizedes munkája! Persze, ha megvan benne a fegyelem, a rend, az igazság és a becsületes munka szükségének érzete. Iá a megvan benne a hazának és a haza határain belül élő embertársainak, az egész emberi közösségnek önfeláldozásig menő szeretető. Mert mindezt éreznie kell a tizedesnek. Legalább is a jó tizedesnek. Ilyesféléket gondoltam s néhány pillanatig hangtalanul néztünk egymásra. Nyilván azt képzelhette az illető, hogy nem fog választ kapni. De mit is válaszolhatnék? Elméleti alapon, szavakkal mit magyarázkodnék? Ehelyett sokkal célravezetőbb, ha személyes tapasztalat utján mindjárt a dolog lényegébe nyerhet betekintést. Karon fogtam hát ismerősömet s csak úgy találomra, kivittem a külvárosba. Felkerestük az egyik főtizedest, a harmadik körzetből, Simon Istvánt, az Alkony-utca 4p. szám alatt. Hadd győződjék meg mindjárt a helyszínen arról, hogy mi is az a tizedesmunka? :jí A cél ez; ismerkedjék meg személyesen tágyan is hívtak, mennyire örültünk történeteidnek. Ha volt a kórházban vidám napunk, azt nagyrészt neked köszönhetjük. Fel kell jegyeznem ezeket s főként a legtarkábbat, a legszebb történetet, amely arról szól, hogy hogyan lettél pap, sőt szent a világháború idején Oroszországban. Azt hiszem, Münchhausen maga sem találta volna jobban el. Még a világháború idején volt. Oroszországban voltunk a Dnyeper előtt. Hadnagy voltam ebben az időben. Patrullba kellett mennem. Tudjátok mi az a patrull? Igen. Pontosan az, amit ti ma járőrnek neveztek. Nos, átvettem az embereimet, csupa fegyenc az egész társaság. Levághattam volna őket egy szálig, még egy kakas sem kukorékolt volna utánuk. De bátrak voltak. Ki jöm velem? Kérdeztem. Hatvanan léptek ki. Kikerestem közülük nyolc embert. A Dnyeperen túlra kell mennünk. Vetkőzzetek le és kössétek holmitokat a fejetekre. Így usztuk át a folyót. Én sem voltam hülye. A rulsó parton felöltözködtünk száraz ruhába. Hozzám! kiáltottam feléjük. Bandzsalul néztek rám. Mik vagytok? kérdeztem. Nos, megmondom én nektek. Betörők vagytok, nyomorult betörők. Én is az vagyok, de nem olyan ostoba, mint ti. Ezért nem is küldhetlek előre, túlságosan tökfilkók vagytok ahhoz. Kövessetek csak lassan, hátulról engem. Én igy előre a sürü erdőbe. Kétszáz méter. Semmi. Megint kétszáz méter. Semmi. Hatszáz méter után roppan valami. Tudjátok mi az, amikor roppan? Valószínűleg ágakra lépett valaki. De nem látni semmit. Én megint előre. Csak óvatosan. Nvolcszáz méternél pedig már oroszok vannak körülöttem. Tizenkét-tizennégy ember. Volt nálam Browning is. Tudjátok ti, mi az a Browning? Nos, jó. Csak nem hagyhattam nekik. Eldobtam a bozótba, Kikutattak. Hol van a fegyvered? — kérdezték tőlem. Fegyverem? Az nincs, mondtam én. Mi az, nincs neked fegyvered se? Hát miféle tiszt vagy te? Lelkész vagyok. Mi az? Lelkész vagy? Nos ieen. Eja popa!' Az oroszok ugrándoztak körülöttem. Táncoltak az örömtől. Én is. Eja popa! Eia popa! Az embereim persze nem lőhettek. Engem találtak volna. Visszamentek és jelentették, hogy nyolc lándzsától átdöfve ottmaradtam. A vezérezredes pedig levelet irt a feleségeméit: Kedves Nagvságos asszonyom! — irta — térje elhalr a becsület mezején. Én azonban csak fogságba kerültem, Megjckozatlan ismerősünk egy főtizedessel és legyen tisztában azzal, hogy egyetlen 24 óra alatt mit végez, mit dolgozik, mi mindent intéz el körzetében lakó embertársainak. Ls mindezt milyen önzetlenül és mennyi szeretettel végzi, Simon István fótizedes polgári foglalkozása épület és bútorasztalos mester. A mai háborús időkben mennyit kell dolgoznia, hogy megkeresse a kenyeret családjának, ahhoz nem kell különösebb fantázia. És kenyérkereső foglalkozása mellett mégis szakit annyi időt, hogy saját munkáján kiviil a körzetében lakó sok más család és egyén ügyes-bajos dolgaival is foglalkozzék. Amikor megtudja látogatásunk célját, készséggel áll rendelkezésünkre. De nem is kell sokat beszélnie. Amit itt a lakásán látunk, mindennél- többet mond. Néhány lépésnyire^ asztalosmükelyétöl fekszik a szobája. Az íróasztal zsúfolásig telt iratokkal. Ö maga hol a műhelyben foglalatoskodik, hol az iratokat nézi, azután meg nyakába veszi a várost, lót, fut, s igy megy ez reggeltől napestig. Alig akad annyi ideje, hogy néhány percre, legalább az ebédidő alatt kikapcsolódjék a munkából. Elnézzük az Íróasztalát. Különböző igénylőlapok, rendőrségi bejelentőlapok, közélelmezési beadványok, színházjegyek, hivatalos jelentések hevernek sorrendben. És rengeteg feljegyzés. Ö maga ugyanis kerületvezető fő tizedes s a kerülete bizony elég nagy, úgyhogy vigyáznia kell, nehogy összecserélje a sok kérelmező és igénylő ügyét. De ügyel is mindenre. A körzetbeli lakók hozzáfordulnak, ha cipőtalpat, vagy pótkenyeret igényelnek. Van olyan munkáscsalád is a körzetében, amely nem ér rá elmenni a rendőrséghez, a közélelmezéshez, vagy másféle hivatalba, hogy személyes ügyét, esetleg lakásváltoztatását, vagy a közélelmezéshez tartozó kérését személyesen elintézze, igy hát megkérik a főtizedest, hogy legyen segítségükre. S a főtizedes mindent elvállal. Akárcsak egy ügyvédi iroda. A különbség csak az, hogy díjtalanul intéz mindent. És ez a legtöbb és legszebb: díjtalanul, önzetlenül és szeretettel! És erre a munkára mozgósítja a családját is. A feleségét, vagy ha nagyobb fia van, azt is. A tizedes-család osztja szét körzetében a Tizes Szervezet hetenként megismétlődő előadásaira a színházjegyeket. Ha szükség van rá, fe- lebbezéseket szerkeszt, majd sorra látogatja a családokat, hogy nincs-e valakinek kérelme, vagy panasza. Ha orvos, vagy ügyvéd, is lakik a körzetben, a tizedes megkéri, hogy nézett az orosz őrnagy. Mit mondasz, mi vagy te? Pap? Hol vannak a szalagjaid? Az ám, mondtam ért, nem vagyok egészen pap, csak majdnem az lettem. Kém vagy! üvöltötte az őrnagy, és lógni fogsz! Nos, tudnotok kell, hogy nem félek a haláltól. De lógni! Olyan ferde képük van az akasztóiaknak, olyan kékek és kicsüng a nyelvük. Az akasztástól, attól féltem. De volt ott egy fiatal hadnagy. Ez pedig azt mondta az őrnagynak; Őrnagy ur, adja nekem ezt az embert, meg fogom tőle tudni a német ütegek állását. Nos jó, mondta az őrnagy, de vigyázzon rá. Bementünk a hadnagy szobájába. Azt mondja nekem, hogy ő is német. De sehogy sem tud Oroszországból kikecmeregni, Szeretne velem együtt szökni. Az apjának gyára van Németországban, Dö- beritzben, gondolom, valahol Lipcsénél. Hagytam beszélni és hallgattam. Ki az ördög akar lógni. Nem — mondtam — én lelkészi szavamat adtam. És ebben a minőségemben igazán nem hazudhatok. Hát valóban lelkész vagy? — kérdezte ő. Persze, hogy az vagyok. Jó, legalább feloldod oroszaimat. S akkor jöttek németül értő oroszok. Valószinüleg Krímből. Mondja meg az őrnagynak, hogy itt minden szép és jó, de a papunk elhalt a Ruhrnil. A papotok? A mindenit neki, itt minden talál. Van egy foglyunk, az pap. Prédikál az nektek úgy, hogy megértitek. Az őrnagy elküldött a hadnagyhoz, kérdeztette, hogy ott vagyok-e, mert holnap prédikálnom kell. Latod, mondta a hadnagy, most prédikálnod kell. Most igen. — feleltem. Fel kell készülnöd. Mi kell neked ehhez? Mondtam, toll, tinta és papír. Természetesen négy üveg pálinka is. Elhozott mindent és igazán nem volt nehéz prédikációt Írni, Reggel hat kozák jött feltüzött szuronynyal. Na, Rocher, most nem tudom, mi lesz veled, mondtam magamban. Kimentünk a térségre, a zászlóalj már elhelyezkedett U- alaitban. Talarba öltöztem és süveg volt a fejemen. Az uj őrnagy hozzámlépett és köszöntött. Egy lelkész igen tekintélyes ember az oroszoknál. Volt már odakészitve hat konzervdoboz is, előtte egy pult és azon egy orosz kereszt. Felálltam a konzervdobozokra, felemeltem a keresztet és latinul áldást mondtam. Mindnyájan térdre ereszkedtek, a tisztek is, a legénység is, csak az altisztek nem. Rocher, gondoltam magamban, re vala« esetenkint látogasson el díjmentesen cgy- egy olyan szegényebb családhoz, amelynek szüksége van orvosi segítségre, vagy jogi tanácsra, de nem tudná azt megfizetni. S a tizedeseknek ilyenirányú közbenjárásai rendszerint eredményesek szoktak lenni. De nemcsak valóságos kis ügyvédi iroda egy tizedes lakása, hanem egyben szinte könnyít a hatóságok munkáján is. Pia szükség adódik rá, úgy a körzetében kivizsgálja a panaszokat. Amolyan házi vizsgálatféle ez. Azután továbbítja azokat a városhoz, a polgármesteri hivatalhoz, vagy ahhoz a hatósághoz, ahová tartozik. Arra is volt már példa, hogy végrendelet megszerkesztésére is a tizedest kérték fel egyes szegényebb sorsa családfők. Mondanunk sem kell, hogy a tizedes azt a munkát is derekasan ellátta. Rövid félóra volt az egész ott kunt az Alkony-utcában, Simon István főtizedes lakásán, de ez a félóra is elegendő colt arra, hogy téjékozódást szerezzen az ember arról, miben is merül ki egy kolozsvári tizedes 24 órai munkája. És ami a legfontosabb, amiről ő maga riem beszél, amiről a sok irathalmaz szintén hallgat, de ami mindezek mögött és jelett ott van valahol láthatatlanul, de nagyon is érezhetően, az, hogy megtanítja embertársait az önnevelésre. * Jóleső érzéssel jövünk el az Alkony-utcából. Mert tudjuk. ha véletlenül utunk ezúttal Simon István főtizedeshez vezetett, a többi névtelen tizedesek és főtizedesek is 'ép ptn olyan derekasan, lelkiismeretesen és szorgalmasan látják el a közösség érdekében folytatott munkájukat, úgy a külvárosban, mint a belvárosban. Kissé elszomorító ugyan az a körülmény, hogy néhány belvárosi tizedestől azt hallani, hogy egy-egy belvárosi útvonalon lakó család nem tudja megtalálni a közeledés útját. Sajnos, olyanok is akadnak, akik semmiféle közösséget nem éreznek, sőt hideg zárkózottsággal különítik cl magukat a tizedesektől. Elszomorító dolog ez! De elöbb-utóbb be kell látniuk a zárkózott természetű családoknak is, hogy nem szakíthatják ki magukat a közösség munkájából. Be kell látniuk, hogy a társadalmi válaszfalak nem épültek örökidőt állólag. És azt is be kell látniuk elöbb-utóbb, hogy az önzetlenül, minden haszon és előny nélkül dolgozó tizedesek munkáján, hacsak egy-egy szemernyivel is, de nekik is könnyíteni kell. Hatszáz tizedes és főtizedes dolgozik Komit elhibáztál. Erre mégegyszer felemeltem a keresztet: térdre kutyáié, kiáltottam, vagy kettévágom a koponyátokat a szent Jézus Krisztussal. Erre az altisztek is térdre ereszkedtek. Megkezdtem a prédikációt. Jó órát eltartott. Nagyon szép volt. Az őrnagy megint kezetnyujtott és meghívott ebédre. Persze ittunk is. EIosszu asztalnál ültünk, én az őrnagy mellett. A fiatal tisztek felálltak és rendre hozzám jöttek. Eja popa, eja popa, mondták. Mondhatom, kéken és feketén vittek haza. De nem maradtam sokáig itten. Bementem több mint hétsziz verszrnyire Oroszországba, abba a faluba, amelynek papja a Ruhrnál balt meg. Mit is mondjak? Szent lett belőlem. Hozzómjött egy öregasszony. Tisztelendő uram, mondta, a kozákok elvitték utolsó tehenemet. És sirt. Ne sirj anyácskám — mondtam én — vidd el két legszebb tehenemet. Nekem kétszáz van belőlük. Egyedül igazán nem ehe- tem meg valamennyit s olyan sokáig nem is akarok ittmaradni. Megcsókolta a reverendámat. Szent lettem. Volt aztán a közelben egy német fogolytábor. Ott volt a sógorom is, Tamás, a greifs- waldi tanár. Szociáldemokrata volt és nem nagyon templomos ember. A bajtársai azt mondták neki: tudod-e, hogy van a faluban egy német pap? Olyan szépen beszél. Gyere te is hozzá, majd megvigasztal. Semmikép sem akart eljönni. Végül hetek múlva mégis § beállított. A szószáken álltam, ránéztem. Igen, ez az én sógorom, a greifswaldi Tamás. Kék és zöld volt az arca, úgy elverték. De felismertem. Épp áldozócsütörtök volt és jól felkészültem a prédikációra. De mégis más- ’ról beszéltem. Azt mondtam; igen, ilyenek az emberek. Fia jól megy soruk, nem gondolnak az Istenre. De keresik ám, ha baj éri őket. Ismertem egyszer egy tanárt Greifs- waldban. így beszéltem aztán tovább, amíg az izzadság elöntötte az arcát. Aztán csak megjelent a gyóntatószéknél. Mondtam neki: Fiam, a te vétkeid megbocsáttattak. És gyorsan hozzátettem: te majom, hát nem ismered fel a sógorodat, Rocbert? Az arcát kellett volna látnotok. Hat ökröt kellett érte a kozákoknak ad- rom. Aztán egyházfi lett nálam. Német eredetiből fordította: SZABÓ ISTVÁN Tiizifaíermelésre alkalmas, jól megküzelLhető erdőt vesuiink Ajánlatokat kérjük Magyar Fa R. T. Kirendeltsége Csíkszereda cimre. lozsváron a 12 körzetben. És ezt a 600 tizedest egyetlen gondolat füti, hevíti és ösztönzi munkái a: a közös sors tudata. Az a gondolat, amely csak úgy jog egykor diadalmaskodni, ha mindenki magáévá teszi.. * Érző, igaz ember, ha bárhol jár a vila- gon, városban, falun, vagy az országútok és lát valakit, egy másik embertársát, férfit, nőt vagy gyermeket, öreget, vagy fiatalt, akinek valami kérése volna, valami útbaigazításért fordulna hozzá, nem teheti meg, hogy zárkózottal1 elhaladjon mellette. Segíteni, tanácsot adni, útbaigazítani — ez mindenkinek emberi kötelessége, llyesvalami a tizedes munkája. Hisszük, hogy mihamar kialakul az a tisztult szellem, amely erőssé és szilárddá teszi a tizedesi testületet. Kialakul az a szellem, amelynek szétáradó sugarai vonzanak. Mert emberi természetünk az, hogy odahuzód.unk, ahol erőt, egységet. és fényt látunk... Ahol a szebb jövő körvonalai bontakoznak ki. GREDIN A R AURÉL Elvi kitérő? A női publicisztikának egyik leg- remekebb darabja volt annakidején lynácz Rózsa cikke az „Altiszti kitérődről. Szellemesen és szemléltetően fejtegette benne, azokat a nehézségeket, amelyekkel nálunk egy úgynevezett alsóbb néposztály- belinek meg keli küzdenie még az alsóbb középosztályba bejutás érdekében is. Mondom, fejtegette és sajnálkozott rajta. Elmondotta, hegy az első nemzedéknek, ha törik, ha szakad, meg kell tennie az altiszti kitérőt, kapusnak, házmesternek, éjjeli bakternek, miegymásnak kell lennie s legfeljebb a fiait, a második nemzedéket, ha elismerik majdan urnák, Ez a kitérő pedig azért veszedelmes — irta Ignácz Rózsa — mert ezenközben az első nemzedék, nemhogy gerincességével, józanságával és főként magával hozott természetes emberi méltóságával javítólag hatna városi környezetére, de ő tanulja el hamarébb a megalázó szolgai modort és magatartást. Ugyannyi- ra, hogy fiai már „igazi“ középosztálybeliek lesznek. Tehát maradt minden a régiben. Tisztánlátás volt c cikkben s a bajokra helyesen világítóit rá. Erre telt-múlt az idő s nemrégiben egy másik írását olvastuk az írónőnek- Ez is szép volt. Nagyon is szép. Szinlbirálat. Â pesti Nemzeti Színház egyik mostanában bemutatott darabjáról szólt, amelyet, úgymond, asszony rendezett és—-nunt venio ad fortissimum — ez az asz- szony nem olyan akármilyen asz- szony, hanem kegyelmes asszony! Ellenállhatatlanul, távedhetetle- nül, csalhatatlanul éreztük ugyanis rögtön, hogy a darabról, annak szépségéről, a szereplőkről, sőt a rendezésben is a szakszerű részről szóló nagyon szép andanték, ada- giosok és fugák is csak ezért Írattak. A pompás színházi rendezés érdem. Nagy érdem. Művészi érdem. Akár férfi, akár asszony munkája. Miért foglaljuk bele a művészi értékítéletbe a rended ci- mét? Avagy dúsítjuk ezáltal az érdemet? E sorok szerény irója elvből nem olvas női Írókat. Elolvasta annakidején Madame de Stael-t, mert fiatal volt és válogatás nélkül mindent olvasott. Meg aztán szemináriumi dolgozatba kapta elsőéves korában. Elolvasta később még Lngerlöí Zelmát is. Tovább azonban nem jutott. De ha barátainak elbeszélése nem csal — s az „Altiszti kitérő“ is erre vall — a “Született Moldvában“ című könyvben sem erről volt szó. Ezért vetődött fel a kérdés: nem állapitható-e meg az elvi kitérő esete?! (ón.)
