Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-06 / 77. szám

* t/X t *■ f n KEDD, 1N3 áptffls *• ^ ÄRA 1FILLÉR BUVAPesy Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár; SLRPITÜTlfll Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJ1OV ALLALAf Jókai-ü. 16., í. Teteíon: 11—09. Nyomda: Egye- HHQTIIIIMIUIÍÍC Kt Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 3.20 P„ tem-u. 8. Telefon; 2Ö—23. Csekkszámla: 721)58 ö II li i II R IVI I II L II v negyedévre 9.20, félévre 13.40, egy Lvre36 80F, ffállay Ró védőbástyája volt a kereszténység­nek kelet felé és elsősorban ezt a szerepét igyekszik betölteni ma, ami­kor minden áldozatot meghoz azért, hogy hozzájáruljon a kereszténység megmentéséhez a keleti bolsevista veszedelemmel szemben. A pápa legelsősorban a nyugati keresztény kultúra védelmét tartja szem előtt és igyekszik azt minden oldalról megmenteni és küldetésénél fogva törekszik a nagy európai katakliz­mában mint Krisztus helytartója a j krisztusi gondolatok megvalósítását í szolgálni és a történelem vérzivata- ■ rában a szeretet és emberiesség esz- ; májét hirdetni és megvalósítani. Enyhíteni akar az emberi szenvedé­seken és azon fáradozik, hogy az égő világban ismét helyreállítsa az isteni és emberi igazságot. Mélysé­gesen keresztény és ennél fogva, vagy talán ezen felül is mélységesen ma- gyaj eszmék ezek s ezeknek szolgá­lata az az ok, amely Magyarország kormányfőjét arra késztette, hogy közvetlen érintkezést teremtsen a pápával. Kereszténység és magyarság, euró­pai kultúra és magyarság, nyugati civilizáció és magyarság azonos fo­galmak. A most folyó háború nem kártyajáték, amelyből bárki mint vesztes vagy nyertes távozhat azzal, hogy holnap folytatja. Életre-halál- ra megy ez a háború a végső el­vekért, az alapvető eszmékért, a dol­gok lényegéért. Ezeknek a jegyében folytak a megbeszélések Rómában. Ezért voltak a megbeszélések min­den bizonnyal igen nagyjelentőséyü- ek. De éppen azért, mert ezért foly­tak a megbeszélések, azok mégsem jelentenek egyebet, mint az évezre­des magyar múltra támaszkodó je­lenlegi magyar politika újabb ter­mészetes fejleményét. Az oroszok megkezdték támadásaikat a kubáni hídfő ellen Tunéziában mindkét iái a „második — Sumner Londonba és Moszkvába látogat! Hz olasz sa|lő a legmelegebben ír Kállay Miklós római látogatásáról A KELETI ARCVONALON „tél tábor-* nokot“ immár „tavasz tábornok" váltotta fel. Az elmúlt télhez viszonyítva mer' , azt a Transkontinent Press jelenti —, a ta­vaszi áradások korántsem okoztak olyan mérvű eliszaposodást, mint az elmúlt évben és ennek következtében a hadműveletek sem bénultak meg, kivéve az Ilmen- és a Ladoga­tó közötti szakaszt. Ilyen körülmények kö­zött a németek zseniális hadművészetével végrehajtott arcvonalröviditési művelet be­fejeződött, azonban az oroszoknak is mód­jukban állt messze előretört csoportjaikat át­rendezni és újból aktívvá tenni. A támadá­sok orosz részről természetesen a számukra legveszélyesebb fronton, a kubáni hídfőnél összpontosultak, amely egyben — megítélé­sük szerint — „punctum sahens“-e az ottani arcvonalszakasznak. A németek, akik előre értesültek az orosz hadvezetöség támadási szándékáról, a legnagyobb erővel és egyben maradéktalan sikerrel verték vissza Jeremen- ko szovjettábornok támadásaith akit egyéb­ként Sztálin a Sztálingrád körüli harcok si­kere fejében „Sztálingrád hőse£ névvel tün­tetett ki. A szűkszavú német hadijelcntések a további hadieseményekkel kapcsolatban sem­miféle komoly következtetésre nem adnak al­kalmat, de a jelek azt mutatják, hogy a né­met hadvezetés első célja az oroszokkal szembeni ,,kemény fal“ létrehozása, amely módot ad a későbbi hadicélok elégésére. A TUNISZI ARCVON ÁLRÓL érkező je lenlések arról számolnak be, hogy az angol­szász erők az első támadási kísérlet kudarca után kisebb erőkkel állandóan megbontani igyekeznek Rommel tábornagy és Armin mozdulatait. A terigelycsapatok az első an gciszász támadás visszaverése után a* elő­zőeknél kedvezőbb stratégiai pontokat fog­laltak el és a Mareth-vonal feladása árán si­került egyesülniük Ezzel a siratígiai mozdu­lattal a tengelyerők olyan súlyra tettek szert, amely esetleg rendkívül hosszú időn keresztül képes messzemenően ellentállani a túlerőben lévő ellenséggel szemben. A helyzet kedvező alakulását bizonyítja az a tény is, hogy az Olaszországban lévő tartalékokból újabb megerősítéseket küldtek Rommel számára, aki ilyen körülmények között a várható má­sodik angolszász offenzívat lényegesen ked­vezőbb körülmények között fogadhatja. Ka­tonai szakértők szerint Montgomery kezdeti sikerei kizáróan a RAL fölényének tudhatok be, ami azonban az utánpótlás következtében a jelek szerint lassan kiegyenlítődik. Való­színű, hogy a közeit napokban a világháborn súlypontja ismét Tunéziára helyeződik át, ahol közvetlenül küszöbön áll a második összecsapás a brit és a tengelycsapatok között. Küszöbön áll a tunéziai hadjárat második szakaszának megindulása erőben lévő csapatai most az innen keletre vezető tengerparti utón igye­keznek előbbre jutni. Itt azonban már a Bizerta körül összevont erős tengelycsapatokkal kell hogy felve­gyék a harcot. Messe tábornok a tunéziai erők parancsnoka RÓMA, április 6. (MTI ) Az olasz rádió közlése szerint Messe tábornok, a keleti arc­vonalon küzdött olasz csapatok volt parancs­noka s aki jelenleg az északafrikai arcvona- lon harcoló olasz erők parancsnoka, szívósan * védelmezte katonáival a Mareth-vonalat Montgomery 8, hadserege ellen. Az olasz— német csapatok az angolok frontális támadá­sát kezdetben viszaverték és csak az angolok nyugati bekerítő mozdulatának nvomásí,a voltak kénytelenek a Mareth-vonalbó! kivo­nulni. Ennek a bekerítő mozdulatnak nyil­vánvaló célja a rengelycsapatok teles beke­rítése és elfogása lett volna. Az El Hamnia- nál folvtatot hátráló harcok azonban meg­akadályozták az angol üerv vég; oha it isit, cg) hogv amikor az angol páncélosok már­cius î 7-cn bevonultak Gabesbt -z olt;/ — német csapatok n ár áthaladtak a gabesi ka­pun és a Matah-katlao mar üres volt. A tengcb csapatok moct közvetlenül Gabestől északra az előzőnél róvidcbb vonaton foly­tatják a küzdelmet. Snmnsr Welles Londonba és Moszkváiba látogat STOCKHÜLM, április 6 -(MTI ) Mint a Stockholm« Tidniugen loniloui levelezője jelenti, Sunnier Weilest, az Egyesült Ál l­mok helyettes külügyminiszterét egy ame­rikai küldöttség éíén Londoniba várják. Még nem tudni, hogy a küldöttség főcélja Lon­don, vagy Moszkva lesz-é. Amerikai utaá­sok szerint egy nagy amerikai küldöttség áll készen, hogy Moszkvába utazzék és Sztálinnál megbeszélje azt a kérdést, ame­lyet Edén washingtoni látogatása alatt tár­gyaltak meg. Sőt azt is remélik, hogy ma­ga Roosevelt is utrakcl. Roosevelt — nsrv mondják — végre találkozik Sztálinnál. Zürichbe érkezett jelentések sze- ! I ríni minden jel arra mutat, hogy kü- ! szöbön áll a tuniszi hadjárat máso- ' dik menetének megindulása. Mont­gomery hadserege három oszlopban vonult fel Oudres és Gábesz között. Rommel tüzérségi záróvonalat léte- j sitett a tengerpart felé eső szaka­szon, ahol megfelelően szembeszáll- I hat a szövetségesek ofíenzivájával s 1 esetleg rajtaütő támadást is kezde méuyezhet. j \ középső szakaszon az 5- ameri' I kai hadsereg csapatai El Gretar és Fafai között állnak és legalább 80 kilométer választja el őket Montgo- ! mery hadseregétől. Azok a tengely- j csapatok, amelyeket Rommel a S. brit hadsereg élei ellen vonultatott fel, hogy megakadályozzák a brit­amerikai erők egyesülését, meghiú­sították az amerikaiak minden ki- sérletét az egyesülésre, sőt ellentá­madásokkal még azt is lehetetlenné tették, hogy a két ellenséges hadse- ; reg között tervszerű közvetett össze­köttetés jöhessen létre, i Tovább északra az Ousseltia völgy­ben szintén a tengelycsapatok kezé­ben van a kezdeményezés. Nagyobb ellenséges csapatok csak az észak­tunéziai fronton támadnak, ahol Ar­nim tábornok kisebb kötelékei va- í sárnap tervszerűen küritették a | Serrat-fokot. Az 1. brit hadsereg túl- i (Z.) Rövid jelentés számolt be arról, hogy Magyarország miniszter- elnöke ts külügyminiszter© Olaszor­szágban tett látogatást. Ez a látoga­tás legelsösorban és míndenektölölt magátóiértetődé és természetese fo­lyománya annak a politikai és lelki kapcsolatnak, amely Szent István birodalmát Olaszországhoz és Mária országát Szent Péter trónusához fű­zi. Ehelyütt talán felesleges emlé- keztetnürk azokra a kapcsolatokra, amelyek Magyarországot II. Szil­veszter pápa óta a Szentszékhez és a magyarságot európai megjelenése óta Itáliához, a latin szellemhez, majd végül Olaszországhoz fűzik. Az Árpád-ház számos olasz orientáció­ja, az Anjouk magyarországi uralko­dása, Mátyás király renaissance vel- leitásai, majd az utóbbi századok­ban a szabadság eszméjéért közösen vívott harcok és közösen kiontott vér olyan erős kapcsolatokat létesített Magyarország és Olaszország között, «•melyeknek a világháború kénysze­rű szembenállása után ismét teljes erővel érvényesülniük kellett. A vi­lágpolitikától légmentesen elzárt trianoni Magyarország jogos nem­zeti céljainak elérésében legelsőiz- ben és legelsősorban a thice Itáliájá- tói kapott komoly támogatást. Az utóbbi negyedszázad olasz-magyar viszonylata ezért lehetett eg^ik pil­lére az uj európai fejlődésnek és ezért lehetett a budapest-xómai kap­csolat az a bázis, amelyből kiindul­hatott a berlin-müo'cheni tengely meghosszabbítása TRóma felé és amelyből megalakulhatott a Berlin— Róma—Budapest háromszög. A tör­ténelmi hagyományok, a rokon szel­lem és a kölcsönös rokonszenv igy növekedhetett politikailag determi­nálható barátsággá, szövetséggé, majd végül egy közös arcvonalon, azonos célokért vívott törhetetlen sorsközösséggé. Ezek a tények önmagukból kifo­lyóan adják természetes okát annak, hogy minden magyar kormányfő egyik legelső útja Rómába vezessen. Az utolsó évtized során ezek a magyar kormányfői látogatások sohasem je­lentettek „politikai szenzációt** és sohasem adtak „meglepetést** a vi­lág közvéleménye számára. Â láto­gatások azt a célt szolgálták, hogy kimélyitsék az olasz-magyar vi­szonyt, ezzel a viszonyt a tengely és Magyarország között és újabb téglá­kat rakjanak a történelem kérlelhe­tetlen parancsai szerint megalapo­zott műbe. Kállay Mikes mostani római láto­gatását is legelsősorban ebbő! a szempontból kell megítélni. Kétség­telen, hogy az adott európai helyzet­ben a Rómában folytatott tanácsko­zások mélyenjáróak és nagy hord­erejűek, de az is kétségtelen, hogy ha talán jelentősebb mértékben is, de csupán folytatását jelentették an­nak a nagy történelmi folyamatnak, amelynek érdekében Magyarország vállvetve harcol a tengellyel. Ha a látogatás politikai jelentősé­gét igy értékeljük ki quirináli vona­lon, úgy hasonló megfontolások kell vezessenek akkor, ha Kállay Miklós vatikáni látogatását tesszük mérle­gelés tárgyává. Magyarország, a ma* O^r apostoli királyság mindenkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom