Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-03 / 75. szám

1843 április. Szongott , az elfelejtett orientalista Irta: Korbuly Domokos Életében a szürke, hétköznapi emberek kö­zé tartozott. Közéjük kellett tartoznia, mert ou,Torolták személyi tulajdonságai cs a iibe • ralis korszellem. Rendkívül szerény, jcszivü, vallásos,' csendes ember volt; nem világfi s nem a társaságok kedvence. Tudományos munkájával sem tudott erőben megalapozott tekintélyt szerezni magának, kiég volt egyet­len egy téves következtetése és annyira leki­csinyelték, leintették érte, hogy ezer más jó megállapításával sem tudta elfelejtetni. Mult századbeli tudományos köreink ahelyett, hogy segítették és támogatták volna ezt az asz- kéi.t szivósságu munkást, megdöbbentő kö­zönnyel oly erővel sütötték reá a dilettantiz­mus bélyegét, hogy munkáit még ma is kissé megbízhatatlanoknak tartják - hihetetlen tragikumaként annak az embernek, aki a leg­jobb hazafiak közé tartozott, és akinél töb­bet, szükségesebbet igen kevés tudós dolgozott e hazának. legkiválóbb orientalistánk, pontosabban; armcnologusok, Szongott Kristóf 1043. már­cius 2)-én született Marosfcogátoo. Nehéz anyag' viszonyok között elő szüle- már gyer­mekkorában belenevelték a minden nagysza­bású közösségi munka alapját alkotó vaüá* so>. kötelesség teljesítő szellemet, melyet- kö­zépiskolás korában a Gyulafehcrvárort töl­tő, r pénztelen, küxködö évei teljesen kicsi­szoltak benne. Alig fejezte be tSoţ-ban ki­tűnő eredménnyel iskolai tanulmányait, máris megélhetést nyújtó állásért kellett kilincselnie. A Szaroosujvár városa által akkoriban még fenntartott örmény algimnáziumhoz válasz­tották meg tanárnak- Állása nem sokat javí­tott anyagi helyzetén, mert csekély tanári fizetéséből nemcsak saját magát, maid csa­ládját tartotta el, de mostoha viszonyok kö­zött élő testvéreit is támogatta. A tanári pálya szebb jövővel nem túlságo­san kecsegtető n in esteien sége azonban nem ! zavartatta Szongottot. Kitartó szorgalommal tanuk tovább, hogy nyelvi és tudományos ismereteit fejlesztve, jó tanár és jó nevelő le­gyen. Hivatásának tekintette a tanári pá­lyát. A kötelező óratervnek még a hajnala sem érkezett el, mikor Szongott már lelkiis­meretesen készült óráról-órára, hogy tanít­ványaiból többet tudó hazafiakat neveljen. Nagyszerű tehetsége, szorgalma. munka­bírása és kötelességtudása a közéleti férfiak közé emelték volna, ha becsületes, csendes, szerény és háttérbehuzódó egyénisége nem akadályozta volna meg e tulajdonságainak társadalmi kihasználását. Néhány keserű ta­pasztalat után szomorúan állapította meg, hogy lehet akármennyire igyekvő, akármilyen kiváló képességű, sem a politikai, sem más társadalmi életet kívánó közéleti pályán nem érvényesülhet. Kiváló tanárrá való önképzése után tehát egyre erősebben merült bele a ma­gányt követelő tudományos kutatásokba. Tanulmányaiban különösen az ókori né­pekkel foglalkozott, majd ezekből is kiemel­ve az őrménységet, hazánk legnagyobb ör­mondja, ha már elkezdte. — „Hát akkor gyer­tek mindketten, ha már itt vagytok Azon az átkozott Vár-utcán úgyis nehezen haladunk fölfelé." Megfogta a rudat. A másik kettő hátul ía- fjzitntta a motorii. Úgy tetszett neki, mintha máskor, mikor ketten húzták föl a motort 9 Vár-utcán, mintha könnyebben ment volna Kezük ott volt taligán, o’yţcor- olykor taszi- lottók is de keményen é«, haraggal a szemük­ben méreget'ék egymást, — míg a magyar iivegeS nem húzott kii a, zsebéből . . . Miska oldalra kellett hogy nyúljon a fa- haeíb után, többször biz a hiába nyúlt, tat nem adogatott neki «önki, hát látja’ azok megint- vitatkoznak, 3 isznak azután. András is gyakran pihentette fejszéjét, jókat húzott az nvocb.V közbe-közbe Miska mit tehetett? Rá­juk - -'óin vagy kétszer, aztán ivott ő is és hizbdo’t. Lusta nem volt egyik sem a favágók közül. t Amikor 9 Vár-utcán lefelé tolták a- taligát, akkor már négyen voltak Úgy pillanattal az- e ölt hozatott Miska egy üveg körnényruagosi Talán r.erri is kellett volna pálinkát venni, inkább az illem miatt tette. A magyar kiitta volt már az utolsó cseppet is üvegjéből, az Lues üvegen keresztül nézett az esti, ’ehá- nyatló nap télé. rnintha peak azt mondta volna: gyönyört» nap volt a mai de ha még csak egy kicsivel több pálinka ie lenne, az 6pm lenne baj . András szaladt a korcsmába. Akkor izéit tfak. mert jól fejezték be a munkát és mos!' már csak a ta'igát kell hazahozni. Egymásután ittak az üvegből, ittak mégegy» şrer. A magyar megkérdezte, holnap hányra jöjjön. András csak nevet egyel, de feldühö­dik, s ispiét torkon ragadja a másikait. Miska szánva!asztja őket de most rá haragszanak mindketten, talán nem akarja őket alkalmazni munkára gyanakszanak’, lassan békillnok. Az. tán nagy mormogások és ezuezogaaok között rom! >nk ismét az üveghez A magyar érzékeny történetet! mesél, megható hangon öreg édes. any járó András bólogat. Iszik Miska fa. most már többet Nagyokat nyelnek mindnyájarj. Kabátnjjal törlik a szájukat.1. “Lefelé a hegyről úgy rohantak, mint a szél. Andin« kezdte 0 fütyülést, a többiek utána fN akkor iötn elő a negyedik, a jó Isten a megmondhatója, honnan, Mikpr a taligát o’­ménv szaktudósává fejlesztette magát. Az örménység iránti érdeklődésének állandó éb- rentartója lett c szerencsétlen nép szörnyű szenvedése, amely mélyen meghatotta az ideá­lizmussal, künyörületességgcl átitatott Szon­gottot, aki maga is örmény származású volt. A 'hazai és külföldi orientálttá szakiroda­lom évekig tartó áttanulmányozása után 1887. januárjában Szongott Kristóf folyóira­tot jelentetett meg Armenia névvel, Govrik j Gergely örmény katolikus pap, a miihitárista j rend későbbi érseke társszerkesztésében, A > magyar tudományos életben Hézagpótlónak ! ígérkezett ez a folyóirat, mert amig nyugaton nagynevű tudósok foglalkoztak az örmény* seggel, addig mi azideig egyetlen armenoló- [ gust sem tudtunk felmutatni. : Azonban úgy hivatalos köreink, mint ma­I gyar-örménveink nagyrésze aggodalommal és ‘ idegenkedve fogadta az Armeniát, mert attól féltek, hogy a már teljes magyarosodás előtt álló hazai örmények körében széthúzást fog támasztani, erősíteni fogja az arra najlamo- J mbbak örmény nemzeti érzését és esetleg egy 1 újabb nemzetiségi kérdést szül az ilyen ba­joktól már elárasztott hazának. Az uj „őr- j reire támaszkodó Armenia szánté feímérheter- volna az ország egységét, hanem azzal a rcssz í példával, amellyel az örmények esetleges mozgalma a nemzetiségeinket megfertőzte volna. Szongott az Árménia számaival rövidesen megcáfolta e téves hiedelmeket és egyúttal . megmutatta azt az utat is, amelyen haladva, nemzetiségeink vezetői egyaránt értékes szol­gálatokat tehetnek fajuknak és a magyarság­nak is. A hivatalos, félhivatalos, sőt magán­támogatásban sem részesített, csupán az elő­fizetőire és Szongott összekuporgatott fillé­reire támaszkodó Armenia szinte felmérhetet­lenül nagy szolgálatokat tett az örmiuység- nek, mint az örmény történelem, irodalom és íiéprajz forrásmunkaszámba menő hirdetője, de ugyanakkor minden lehető helyen magyar szellemet árasztott, a magyar nemzetet ma­gasztalta és a magyar-örmények tnagyarabb magyarságáról beszélt. Szongott sohasem köve­telt lapjában, vagy más munkájában nemzeti­ségi jogokat a magyar Örménységnek, csupán azt kérte, hogy őseik vallását, az örmény szertartást ugyanabban az erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse a kormány, mint a többi elismert vailást. Szongott tudományos munkásságának ge­rincét az Armenia 21 évfolyama képezi. Nincs az örménység-tudornánynak olyan tárgyköre, melyet lapjában meg ne bolyga­tott volna. Minden tudását és erejét szeretett lapjára pazarolta, melynek ő volt szerkesz­tője, kiadója, tisztviselője és mindenese, jó­részt maga irta a lapot is, hiszen 387 na­gyobb tanulmányán kívül mintegy >.poo ol­dalnyi kisebb cikkel, híranyaggal gazdagította a lapot. Az Ármeniának köszönhetjük az örmény szépirodalom ismertetését is. Szon- gott többszáz örmény verset fordított Dia­dalra húzták, az ut közepén hatadmas föid- rakas volt amit az utkaparók hagytak ott munkájuk után, oldalt meg kevés volt a hely, nem fértek el, hát mindenképpen keresztü* kellett' gázolniuk a to-ldrakáson. Akkor került elő a negyedik favágó. Mircea De a vásár­téren aztán betértek ismét egy pohárkira. j ,,Kérek egy üveggelL" — kiáltotta I Mieka A taliga szé'ére ülték, ittak békeséggel. És énekeltek jókat, amikor Miska a negyedik üveget hozta ! Mit ad Isten, előkerül a rendőrség. Az így van mindig ilyenkor. S az első kérdés persze az.: kié a tilrész? Gyerünk, ki vele! Wittetak Mteka mondója, hogy az. övé. Ez elég is El van intézve. Miska sokat ivott. Egy üveg páliiykána' is többet. Az ember bátor és dühös lesz a pá­linkától Aztán az ilyen rendőrök sem adják fel éppen a legudvariasabban kérdéseiket, ez még hadonászott ie Miska orra e'őtt. hogy majd megmutatja . . Mit lehet tenni? Miska szitkozódott, arrébb te lökte a rendőrt És ezért vo.lt a baj. Kapott is tiznapi fegyházat. Eltelt ez is. Mint a 6otct odúból, úgy jött a napvilágra tíz nap múlva. Keresni az embe­rein, ott húzták az egyik utcában az ő, a Miska favágó fűrészét. Ott vannak mindnyá­jan, a magyar, András, Mircea Szakadt ká­bától megy feléjük Mteka Azok rnegá’lnak és kiáltják? „Isten hozott!" Megrázzák a ke­zet A legbecsületesebb fickók, a világon „Félretettük a pénzedet" —■ mondják. „Talán minden, az utolsó krajcárig, csak a mi bé- fl r linket vontuk le.M Ez. e'len szól a ni sem lehet. B András ve<szi ki a pénzt zsebéből odaadja. Miska csodálkozik Erre nem számítóit Ta­lán^ arra inkább hogy illa berek.., eltüntók fürészestől. íls most köztük van ismét cs me­legen, barátságosan süt a szeptemberi nap­sugár és a zsebében olt van a pénze, amit ők kerestek neki, a barátai, amig ő a dutyiban ült ís ’átlátok, megragadják ismét a fűrészt és húzzák, húzzák uj munka felé Fs együvé tar­toznak. még ha tűrni is kell olykor . csak jó) szív keil hozzá és akkor minden rendben han. Fordito.'U: Müuivíí JenS. Honvéd haditudósító század. Dr. } üry Lajos hdp. őrmester. Csak itt, orosz löldön lehet ilyen bolond az idő. Úgyszólván óráról-órára változik. Olvadás, majd fagy, napfény, majd pedig hóvihar Most éppen hóvihar dühöng. Har­madik napja igyekeznek áttörni az itteni arcvonalszakaszt a bolsevisták. Egész éjjel verették a tüzérséggel a hevenyészett álláso­kat. Valahol északon elszabadult a metsző hideg szél és őrjöngve járja a keringek a vég­telenbe vesző mezőkön. Versenyt fütyül * puskagolyókkal. A parancsnokságon állandóan szól a telefon, jelentések érkeznek, jelentések mennek. A túlsó oldalon minduntalan fel- üvölt a Sztalin-orgona s nyomban felel rá tüzérségünk. Néhányat már kilőttek az éj­jel. Emellett tüzérségi párharc is folyik, ké­szítik a támadást és idebent erőt gyűjtenek a bakák. A szellős fedezékekben dohognak a kis kályhák, zúgva ropog bennük a gyanta- szagu fenyő, konzervek melegszenek és jó magyar paprikásgulyás illata tölti be a le­vegőt. • Veszprémmegyei honvédek várják a haj­nali támadást. Talán már egy óra múlva ölre kell menni a bolsevistákkal s most nyugodtan esznek, ékelődnek, ievelet írnak, vagy ol­vasnak. Nehezen virrad. Otthon Magyarországon még éjjel van, amikor itt meghasad az ég alja. Egymásután mennek a tucóátkokban a szakaszok és foglalják el helyeiket- Fehérlep- les honvédek olvadnak bele a hóba. A tüzér­ség az erdőt lövi, pedig már csak szilánkok és forgácsok maradtak a fából. Az aknák magasra vágják a fehér havat és a fagyos­földet. A bakák fekszenek és várnak. Az állások előtt hullámosra fújta a szél a havat. A géppuskánk rövid időközökben oda-oda- ereszt egy sorozatot az erdőbe. A tesţ me­lege megolvasztja a havat. Az idegek már megszokták a táncot és még az egész közeli becsapódásoknál sem rezdülnek meg. Az erdő szélén most megmozdult valami feketeség, még nem látni jól, alig válik ki a hajnali szürkületből, Végigfut a szó: — Jönnek . . . A parancs; várni, nem szabad elsietni a dolgot, jöjjenek csak egész közel a bolse­visták. A vörös tüzérség az erdő elé lő, az utat akarja egyengetni a támadáshoz. A géppus­kába befűzött heveder ernyedten lóg alá, Tüzérségünk pontosan belőtte az ellenséges ütegeket, sorra elhallgattak, vagy uj állá­sokba vonulnak.* Már tisztán látszanak a vörösök Mintha nem is emberek volnának. Kúsznak előre a hóban. Az egyik bokorból megszólal a vö­rös géppuska és a bakák mögött sűrűn > ér­des! a havat. Kecskeméti őrvezető a génpus- kás, a második rövid sorozattal kilövi bolsevista puskást s utána csak úgy kedvte­lésből odaenged még egy hosszú sorozatot ..............................t .... I mindenképpen szolgálni akart szeretett hazá­jának és mivel átlagon felüli tudással rc-n - í uclkez.ett az örménységről, arról a népről, 1 melyről nálunk alig tudtak valamit, — tu­dományos kutatásokba kezdett, hogy örmény- várgyu irodalmunk létesítésével érdemeket: szerezzen a magyar tudományosságnál'. Munkájában senki sem támogatta; sem a kormány, sem a gazdag szamosujvári örmény egyház nem szabadította fel a megélhetés nyűgei alól, hogy a szükséges egyetemi tanul­mányok elvégzése után egyedül nc-me> hivatá­sának szentelhesse idejét. Szongott az élet minden örömét megtagadta magától, Hogy könyvtárat gyüjthessen, hogy tanulhassor, dolgozhasson és munkáit kiadhassa. Még ma is szinte felbecsülhetetlenül értékes munkássá­gáért kitüntetésben nem részesült, a tömeg sem vette hátára, sőt tekintélyének elismerései: is megtagadta tőle. Azonban hivatásérzetét a benne égő mérhetetlen hazaszeretet nem en­gedte megtörni és minden kiábrándulás útit)' még jobban ösztönözte, hogy egyedül é> p. a* gányosan megjárja azt a keserű utat, melyre a magyarság iránti rajongása elindította. Szongott Kristóf 1907 január 7-én meghalt, de örök az érdeme, hogy minden ténykedés, ami az armerológiai téren nálunk történik, félreismerhetetlenül magán viseli az 0 hatá­sát. Magyarországon lehetetlen örmény ta nulmányokat folytatni Szongott munkáinak felhasználása nélkül. Tudományos munkáin kivid is egyedülálló szolgálatot tett a ma- ; gyarságnak azzal, hogy életivel, tetteivel munkáival nemes példát hagyott hátra nem­zetiségeinknek, kijelölve részükre a magyar nemzeti egységbe való beilleszkedésük útját, i Méltán megérdemli tehát ez a rojongó ma- • gvar-örmény apóból, hogy .születésének 109 éves évfordulóra, Szarrioisujvárott végre fel­állítsa az utókor kegyelete azt a szerény em­léktáblát, amelyik nem érdeméhez, de egyéni- végéhez, illően megörökíti nevét. Az örménység védőszentjeinek, Világosító Szent Gergelynek ezévi ünnepe a magyar örménykatídikusok kettős ünnepének Ígérkezik^ amelyen a mai viszonyok között lehető legnagyobb keretek kozott fogják ünnepelni a legjobb magyar ha» zafinak, Szongott Kristófnak és a legehő ör­mény szentnek az emlékét. táfn&dás­és végigszórja a vörösöket. A szárnyakon már támadnak a mieink és egyetlen hang­zavarrá olvad össze* géppuska, golyószóró, kézigránát, akna s tombol, tombol az elke­seredett küzdelem. Megjön a parancs. Előbb a szánunkon kell végezni az ellenséggel. A bolsevisták frontális támadással csak ki akarják csalo­gatni a honvédeket az. árkokból, hogy aztán oldalról géppuskával, aknával kaszabolják le. Előbb tehát meg keli várni, mig a szár­nyakon elintézik a vörösöket, addig hadd jöjjenek előre, amig tudnak. Mintha dróton rántanának meg minden katonát, felugranak, aztán lefekszenek. A szárnyak biztosítva vannak. Na most nekik! A gyakorlati szabályzatban persze egészért más megfogalmazásban szerepel a támadási parancs, itt azonban ezt értik. Vége a fe­szültségnek. Ez kell nekünk! A füleink már csak zugnak, a szemek előtt egybeolvad minden és valami meghatározhatatlan hang tör elő a torkokból. A szárnyak kanyarod­nak befelé és közepén egyre tömörülnek, zsúfolódnak a vörösök. A tüzérség most né­ma. Egy-kéc akna szól már csak, meg a ké­zigránátok durrognak bele a puskaropogásba. Egész vörös lesz a bó a robbanásoktól és csorog az emberekről az izzadtság. A bolse­visták az erdő felé próbálnak kitörni, de si­kertelenül. Mire uj állásaiból újra megszó­lal a tüzérség. F.z a vörös támadás is össze­omlott vonalaink előtt. A támadók ott *ek- szenek, eltorzultam, szétterpeszk«dve, ahogy a halál megdermesztette őket a fehér havon. Néhány sebesültet cipelnek hátrafelé. Ko­vács őrvezető rajából négy ember hiányzik, ott találják őket arcraborulva. Mennek visszafelé állásaikba. Fölöttük átlő a tüzérség. Az egyik magyar odaszól a mellette levő­höz: — Na, most már megvirradc Lovászpalcv­tán is! Az eke elindul... Egy nap lesz holnap; szent nap. Az eke inda!. Az első barázdát húzom meg holnap. A vas a löld hátába hasit és a fén vlő korong a hantokat alát ordít ja. A rögök el porladnak. széjjelornlanab. Uj élet befogadására szomjas a feke te ís wíh us/.. E'árja a hullongó fen ylő zabszemek*. 1 'árja az illatos U icernamagot, hogy í Ive gyűljön Irénné, mint a pró aranj k. ha. Az imámat várna a fel szántott féld, a mag veto ember suttogó miauit, melyet elmond ­állva a fold — hauuioniő i cl. BARTAU'J J.\\OS gyárrá, de mivel irói tolla nem tudott oly lí­rai magasságokra emelkedni, mint fenkölt szelleme, e fordításokat türelmes, kitartó rá­beszéléssel, költői tehetségű munkatársaival ültettette át verssé; nekik engedve át ezért minden erkölcsi sikert. Kdenc örmény tárgyú munkáját a saját költségén jelentette meg és ezek nagyrésze ma nélkülözhetetlen forrásmunka. Vasszorgalom- mal, tizezcrszámra maraő okmáriytömeg át­tanulmányozása után irta meg genealógiáját a magyar-örmény családokról. Négy vastag kö­tetben feldolgozta Szamosujvár monográfiá­ját oly részletességgel, mellyel kevés más vá­ros dicsekedhetik. Elsőnek fordított örmény könyvet magyarra, mégpedig az örménység leghíresebb krónikáját, Chorónáci Movs7.es/. nagy történelmi müvét. Tudományos munkáinak remekéül ,,A ma­gyarok eredete és őslaka“ cimü könyvét, szán­ta. Sajnos, éppen ez a müve rendelkezik hiá­nyos tudományos alappal. Téves majdnem minden következtetése, mert téves a kiindu­lási pontja: a magyar és örmény nép rokon­sága, közös származása. Hibáit a magyarság és örménység iránti túláradó szeretete okozta. Rajongó fanatizmusa a világ legkiválóbb nemzetének akarta feltüntetni a magyart és ennek ragyogásába faját, az örménységet is belekapcsolta. Szép álma érdekében elfogul­tan, válogatás nélkül fogadott el minden fel­tevést, amivel a magyarság nemzeti hírnevét öregbíteni vélte. Nagy történelmi álmodo­zónknak, Horváth Istvánnak nem lehetett- olyan kívánatos sejtelme, amit Sz.ongott azon­nal kész bizonyságnak el ne fogadott volna. Azonban Sz.ongott Kristófnak nem is a tu- dósság a főérdeme. Valójában — idegen fa- jisága ellenére, Petőfihez hasonlóan a ma­gyarság tevékeny sovinisztája volt, abból a fajtából, mely a Zrínyieket, Széchenyieket szülte és lelkűket oly lángolásokkal, oly n lázálmokkal töltötte el, melyek a közösségi embertipun legkiválóbb képviselőinek tulaj­donságai. • Sz.ongott Kristófot, mérhetetlen magyirság- szeretete késztette a tudományos munkára. N em volt egyetemi tanár, levéltáros, vagy könyvtárnak, akik foglalkozásuk alapján gya­korolhatják a tudományos működést. Ö ^sak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom