Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-15 / 85. szám

FT.T.rN7f *

Kalotaszeg népi hagyományait gyűjtik a jog történeti szeminárium növendékei

1943 áprliu 17,

11v rii*%•<"/»• 11 j>ut r./U jt.ji, .johlevi \ /"« l'>/d <•< M \ ii, -nk • si-m í'ofhi l. >>//•! t N|i i |t<Tl e/'rt '/«l.ct ;i I nfl Ill'Ll <'m U l.' t v4*k&züok ciw/<*}{yiijteni.

M ilv ' ‘ '■

'/Lfl /'/fi'

TöbWör hallottuk, hogy a kolozsvári egyetemen küíönlt-^cs. érd < kos jogi munka folyik, a magyar népi jogszokások gyűjtése, amelyről a nagy kozön.scg eddig csak kevéssé értesült. Felkerestük tehát a Jogtör- tcneti SzemiiiáriuttlOt, hogy illetékes helyről kapjunk felvilágosítást inindozid ri;.r

meglehetősen isnKis'tlen munkájukról Szinte cszre sem visznek bennünket, amikor Licit pünk a könyvekké teli terembe. Ko moU munka folyik- Kellő pillanatban er- | kéziünk tehát a munka titkainak kifliiké- I .s/ésére. kérdéseinkre a s/.eniinái Uim egyik munkatársa ad foL dágosita-sokat az. Észak- ; Erdély \ isszatéréj»e után ei ns őr a koU>zs- I vári egyetemen megkezdett ka óta zegi népi | joghagyománvgyiijiö munkáról.

— Mn értenek népi joghagyomanijnn? ! Van trunk n joglut gyom any nah jogtörté- j neti, vágy tételes jogi jelentősége? — kér- j ilczziik.

— A tételes jog és a hivatalos szokás- 1 jog rétegén túl is \an epv szabálycsoport, j amelyet maga a nép tart fenn és vall ma- j gára kötelezőnek- Ez u csoport, mondhat- nők jogrendszer, ma méo m.‘glehetö<en is- i meretlen, Iráshafogla va nincsen. Nem egy- j sés?e«, mert a történeti fejlődéshez képest j kelvinként niás és más szabályokat tártál- j máz. A szabályoknak, szokásoknak és jelképeknek ez a tömege együttvéve a ma- j gyár jogi néphagyománv. Ezt a hagyományt megismerni nemzeti köteless-síink.

— Az elmondottak megvilágítására csak

néhány kézenfekvő pé ilát akarok elmou- dani. Népi játékaink között ismeretes cgv ; kergetőző játék- A játékosok szórakozásuk j kezdetén kijelölnek egy fát, vagy egy kört, j amelyik a „ház“, s aki oda befut, azt nem ; Szabiul kergetni, az megmenekül üldözője 1 elöl. H a a jogtörténetben ennek a megfe- ; lelő mása után kutatunk, a játékban emü- I tett „ház“ nem más. mint a középkori „azilum“-nak népi vá’tozata. A keresztény országokban általános jogszabály volt, hogy a templomba menekülő bűnös legalább is enyhítést élvezett, ha nem teljes büntetlenséget. Bizonyára sokan isménk azt a szokást is, hogy egye« heveken a pártában maradt lánynak „hal:fazekat“

dobnak az udvarára, vagy „tüsköt huzatnak11 a fiatalsággal, ha nem volt a faluban

cgV évben házasság- Erre nr/vi* nincsenek tételes jogi szabályok; az dycnfujtu meg szégyen if'‘s csupún a nép társadalmi és erkölcsi ítéletit tükrözi \ir->/a, a régi br- (•''üetbiintetést tartja fenn.

A falu közössége a virtusból elköve- teit emberölést elnézi, a lopást ellenben ítéletével sújtja. (Xs.'-otozkodásuu! az <>s* ház a lányok szerint is csak a fiút „i leti ’ s ;1 fin azt mint „jussén“ meg is követeli. Ez utóbbi szabályoktól nem tagadhatjuk meg a helyi szokás jogi jellegét. De H/ámos j pé-dát hozhatnék még fel néphagyomá nyunk jogtörti-neti es jogi értékéből.- Mióta on!ült meg Erdélyben j népi , jogszokásoknak gyűjtésé?

— Tavaly máreiushan kezdtük el Kalo taszegen. Azelőtt Gl/örffy István és Vladétr Gáhor buzdítására, l()Öh óta többen tog- l.v koztak jogszokások gyűjtésével, igy Papn I.ászló, Szendreij Ákos és Hóna , György. Ok hívták fel a figyelmet az egész országban e munka nagy fontosságéira. E7 a gsüités a/On az utón halad, mint a népköltészet feltárása, vagy mint Bartók és Kodály munkássága a népi ze- I HieI értékek megmentésére. Erdély vissza- 1 térése kapcsán a népi jogszokások össze- j gyűjtése iiiés fontosabbnak látszik. Munkánkat á’.andó anyagi támogatásban része- ; sjti ur Erdélyi Tudományos Intézet, erkölcsileg petl'g az igazságügy-minisztérium- A munka jelentőségének tudatában azonban hangsúlyozzuk, hogy az. általánosabb és ; rendszeresebb gviijtés és feldolgozás lebe töséeétiek nőve ősére szükséges volna egy j önál ló intézet fe állítása.

— Hol kezdték meg a gyűjtést?

— Ka otas/Cg látszott erre a munkára a legalkalmasabbnak éspedig bárom okból Az első ok technikai volt; igen közel van Kolozsvájlioz és ha pír nap szabad- ; időnk van. könnyen kiutazhatunk. A iná- j Sodik ok az volt. hogy a népescép zárt et- ; nikum, ami történelmibe bizonyítható. Több százada é pzen a vidéken. A török

i m“gkimé'te ezt a tájat. A harmadik ok, hogy birtokviszonyai igen rendezettek- Hr-sv kutatásunk bolyét megismertessük, Szükséges elmondanunk, hogy Kalotaszegit a nép bárom részre osztja: a Felszegre, a? Alszogre és a Nád a »mentére. A Felszeg

a \ igy ázó hegység altijában fekszik <•* leg ősibb települési hely a Körös es Kalotii vízi között, lakossága majdnem s/inlis/ta magyar, egy |>á,r földesúri telepit Anii román faluval .szine/ve. A románság c*ak újabb kori betelepűi'és, akik a hegyek közül jüt- t<-k le. A másik rész az. Alszegi a nagyvá rád kolozsvári vasútvonaltól ray.uk ra |e riil el s a/ Almás vi/,választójáig terjed. Ez a vidék a nép hagyománvu .szerint is későbbi település és a Szilágyságból s/árma- J zé> románság k(-/.di megtölteni. A Nádas- niente már a civilizáció hatása alá kerii't 1 Kolozsvárhoz való közelsége miatt é.-, ha'- gyomáuyait ez s/alya meg

Az elmúlt évben a Felszeg nagy részét dolgoztuk fel.

Milyen mént szerrel végezték a gyüj- j

tést?

A munka módszere néprajzi és szó- I do ógiai- A bizalom megnyeréssé után a falusiak felvilágosítanak a falu életéről. 1 megmondják, kik lehetnek segítségünkre munkánkban- Az emberekkel való !>d?zé^- ; get esek során azután minden szóra, mondatra ügyelünk, figyeljük a kifejezéseket • <s gondolatkapcao’atokat. Általában uz idősebb emberek tudnak megfelelő felvilágosításokat adni. Még az 1818 é-'őtti időkre is endéke/mk- Kérdőívünk kiterjed a | jogélet egész, területére. Megkérdezzük pél- . dán!, hogy perlekedfek-e, un ven perük j volt, kaptak-e igazságot a bírótól, \aW * más lett volna-e ••zeriiitük az igaz-ág? f)k hogy döntötték volna el az ügyet? így jogi gondolkodásmódjukra, igazsâg^rZetiikre döntő adatokat kapunk. Megmondják, hozv régebben bizony igy-raeg-így ítélkeztek.

Miért fontot emuk a megismerése?

■— Nem másról van szó, mmt a? emberek felfogásának ellenőrzése a tételes törvénnyé? fizemben. Az egész munka tulaj dóriképpen kísérlet annak eldöntésére.ţhogy a magyar nép tételes jogaink szerint é'—e, vagy nem?

— fjrdeklödnek-e runs irányban is?

— Igen, történeti emlék"k iránt is kutatunk. A magyar parasztság története még ma sincs merjirva- Különösen Erdélyre van igen kevés adatunk, pedig az 1818 előtti Magyarországon a nemesi jog mellett voT

Számos oklevelet gyűjtőitiink ö’-vyi falusi házak padlásáról, eldugott .'adukból. De ói deklinek a t.irgyi emlékek r.. K kőtelkén találtunk egy úgynevezett ,,hiró táblát' , amelyet 1818 bari kénzitett /:< In Andrtí.s. A falu bírája használta /• zt év 1? z,r 1 bivta össze a falut ,,g//iiVéín/“. Ezt | táblát alkalomadtán a bíró legközelebb szomszédjának adta keZi'-lc iV lacgmondti neki az üzenetet, például, hogy i sié nyolrí Kor jöjjeoek iissze a községháza elölt, sil,£ A s/.omS/yiM c/t odaadta a következő szoin.i szédjának és az. is tovább adta az ,,üzeneM tep‘. Így a falun sorjában végi;' ment az,* üzenet, mig végül visszaérkeze tt a bíróhoz,) aki megkérdezte, hogy rni volt az ü/eri't; és ha esetleg rosszul mondták neki vissza,! akkor kinyomozta, hogy ki volt a hibái,1

óe 3/ illetőt elrettentésül1- megl>ijnu-tték- Később a falusi élet ,,racionalizálása“ során a/- ültenet gyorsabbá tétellé végett két i táblát használtak. Különböző rováuíákat]

gyűjtöttünk, amelyek az adó üssz<*szedé-l se réljáliól voltak előnyösek. Gyűjtöttünk fazáiakat illetve makkos zárakat, amelyekj a ti:‘ajdon alaposabb védelmére szolgáltak.I

— Mi az eddig összegyűjtött anyag értéke?

— Az általunk (összegyűjtött anyag csak adatgyűjtemény: a magyar jogi felfogás gyűjteménye, A hivatásos jogászoknak kel! • majd ennek alapján eldönteni, hogy küzd jön-e az írott jog a szokással, vagy ped^g felismerve benne a magyar jogfclfugás em- 'ekót, iparkodjék azt beleolvasztaui a jogre-ndezer egészébe?

▲

Erdélyben egyetemünk jogtörténeti szf* mináriuraas egy kis csoport végzi a magyar jogi népliagyomány gyűjtését, a7- anyaországban pedig a pesti Táj- és Népkutató Intézet. Munkájuk belekapcsolódik abba az irányzatba, amely a népi Szellem kibontakozásától várja a magyar jövő kiépítését.

H a magyar jogot tényleg magyarabbá és népünk szociális szükségleteinek megfe- ks’őbbó tudjuk tenni, akkor ez mintájául szolgá’bat majd Közép- és Kelet-Európa többi népeinek is és Európának e részében olyan hatással lehet, mint a napoleoni Code Civil volt a korabeli viszonyokra.

KÜLFÖLDI ELBESZÉLŐK

A PÓPA

Irta■ HERYBERT MENZEL

A nagy kórteremben egy különös sebesült tűnt fel a látogatóknak. Nem annyira azért, mert egy nagy rózsaszínű gyapjutakaróval takarózott, amelyet még Belgiumból hozott magával, inkább mert mindenkivel könnyeni került bizalmas viszonyba és ereszkedert hosszas beszélgetésbe. Már koránál fogva is, amely tulajdonképpen meghaladta katonai szolgálatidejét, feltűnt a kórház látogatóinak.

Sokan megkérdezték tőle, vájjon nem önként állt-e be katonának? Persze, önkéntes volt. Minél többet meséltünk azonban róla, annál kevésbé tudtuk, hogy vájjon nem csodaszép hazugságokat terjesztünk-e felőle? Tulajdonképpen a nevével kezdődött. A betegtáblán csak ennyi állt; Rocher. Leveleit azonban igv címezték; Rocher von Baklovak. Tulajdonképpen igy hívják őt, állította józan óráiban. Józan órája azonban kevés volt annak ellenére, hogy gyógyulnia kellett. Nem sokat adott azonban az orvosok rendelésére és váltig hajtogatta, hogy ő egyedül képes segíteni magán. így is tett: sok kis levelet Írogatott mindenfelé s lám, csomagok érkeztek különféle nagyságú pálinkás üvegekkel. Látogatók léptek ágyához és otthonosan nyújtogatták neki az üvegeket, mintha előttünk is titkolnák, amit tesznek. Az ajándékozóknak látszólag rossz volt a lelkiismeretük és hosszasan beszélgettek veele, mintha valamit nagyon a lelkére szerettek volna kötni. Ő pedig csak kacagott rajtuk. Am prédikáljanak. fő. hogy kedvét teljesítik, ez a lényeges az egész ügvben. így vélte ő. Vidáman ivott, annak ellenére, hogy legalábbis allitasa szerint, kopon.yatörésének gyógyulását kellett volna előmozdítania.

Annakidején kilőtték alóla a lovat és ő lebukott. Valósággal iszonyodtunk tőle, amikor megelégedetten iddogálnj láttuk, hiszen a prdmka könnyen halálát okozhatta volna. Ez az igazi gyógyulás útja, hangoztatta ő: vagy segit és akkor minden rendben van, vagy nem segit s legalább volt valami értelme a korhazbam töltött időnek. Eleinte csendesen viselkedett, hiszen valamennyien súlyosan sebesültek voltunk s nem mag^ kedvünk telt a

beszélgetésben. Nem volt azonban önmegtartóztató természet s éjjelente, ha nem nekünk, de magának énekeit oroszul, vagy magyarul, nem is tudom. Bár mindig megelégedett volt, alaposabb ittasság esetén utánozhatatlan, sőt ünnepélyes felsőbbrendűséggel utasított minket rendre és tekintetét büntetőleg hordozta ágyról-ágyra. Közben idegen hangzású kiejtéssel mcg-megszólalt mély hangján: én Bak- lowak báró vagyok, tudja meg mindenki. Tehát most már báró lett.

De mi is volt tulajdonképpen? Egyenruhájáról Ítélve, huszárőrmester. Ez vagyok én ma, mondta ő, de a világháborúban az osztrák hadseregben főhadnagy voltam ám kedvesem. Es a következő 'látogatási napon arra kérte nővéremet, szerezzen be neki a városból egy monoklit. Ezt aztán olyan ^mozdulattal illesztette szeme elé, mintha azt mondta volna: ki kételkedik abban, hogy nem hordtam mindig üveget a szememen!?

Ettől kezdve gyakran azzal ijesztett meg, később pedig azzal vidámitott, hogy kijelentette, miszerint ő teljesen egészséges. Kivette a szekrényből egyenruháját és felöltözött. Ezt oly gyorsan végezte, hogy a nővért sem hívhattuk idejében. Volt is aztán baj vele, mig megun engedékennyé tette.

F.gvidőben naphosszat csendesen félrevonulva egy könyvbe mélyedt, akár egy pap a breviáriumába. Alig méltatott szóra. Ez volt a büntetésünk. Különben szívesen olvasott, még ha ittas is volt és nem egyszer egészen jó könyveket. Mikor megtudta, hogy író vagyok, sokat mesélt nekem a szüleinek birtokán levő nagy könyvtárról. Nem emlékszem, hogy egyszer is szemére vetette volna valaki is, hogy hazudik. Mégis valóságos Münchau- senként szórakoztatott bennünket. Közbeszólás nélkül hallgattuk.

— Bajtárs — kérdezte egy este Károlyt, aki a velem szemben lévő ágyban feküdt —, tulajdonképpen mi a te foglalkozásod?

— Földműves vagyok — felelte a kérdezett, akit csúnyán eltaláltak a gránátrepe- szek.

— Soh'se búsulj — atyáskodott felette —, ha innen eleresztenek, bármikor eljöhetsz.

hozzám, van egy birtokom Magyarországon. Egy grófnőtől kaptam hálája jeléül. Ugyanis egy gyereke van tőlem.

Lassanként gyógyult. Már kis sétautakra indult a folyósokon, de nem kórházi öltönyben, hanem egyenruhájában. Meg kellett adni, szépen tudta viselni. Sovány kis ember volt, senki se nézte ötvenhat évesnek. Arca erőt sugárzott, haja még sötét volt. Nemsokára nemcsak monoklit viselt, hanem lovaglópálcával kezdett járkálni. Az orvosok mulattak rajta, a látogatók pedig nem egyszer csupárv miatta jöttek el. Nekem kellett az ő történeteit számukra is elismételnem, ö pedig csak szétnézett köztük és örvendett a nevetésükön.

— Tudod-e, hogy egész könyvet írhatnál élményeimből.

Meghiszem. De mikor látom őt újra, hogy még többet meséljen. Azt reméltük, hogy hosszasabban marad velünk. A kórházvezetőség is szívesen visszatartotta volna. Felgyógyulta^ már lovaglóleckéket adott az amputált lábuaknak. Két ló állott c célból rendelkezésére. Nagyon lelkesedett az ügyön. Kár, hogy még nem kelhetsz fel az ágyból mondta nekem, legalább az ablakból végignézhetnél minket — mondta keskeny csizmaszárát verdesve.

Mint egy cirkuszigazgató, úgy állt a parkban, ostorát pattogtatva, mesélték nekem a bajtársak. Ezt is elmondtam neki, hogy örömöt szerezzek vele." Igazgató! — kiáltotta.

— Igazgató! Iskolalovas voltam én. Valójában papnak készültem, könyv nélkül tudom Homéroszt, de aztán meglógtam és a Barre- noni cirkuszhoz kerültem. Itt lettem iskolalovas.

Most meg cirkuszi idejéről kezdett beszélni. Bejártuk az egész világot. Afrikát!' Amerikát! Mi mindent láttam! De, hallgasd meg, nem minden volt azért olyan mennybéli kék!

A négerekkel kellett hogy egyem. S az a kölyök, a lovászmester, goromba volt. Bizony tanulni kellett. Egyszer meg akartam ölni. Egy szalmabábut készítettem és tízszer vágtam le egymás után a nyakát, mikor rámjött, hogy megöljem. Persze nem mehettem neki, mert értett a dzsiu-dzsicuhoz. De ő is sokat ivott. Végülis ebbe halt bele. Rocher — mondta az igazgatóm —, akarod mégegvszer látni őt? Természetesen, mondtam én. Ekkor odamentünk hozzá. Nem állhattam meg, hovv ne rumiam oldalba: végülis elvitt márkáz ördög!?

Ez azonban ma is rosszul esik.

Rocher von Baklowak, vagv hogyan is hívták, iskolalovas lett a Barrenoni cirkuszban! És mesélt tovább. Talán nem voltam szép. De egy lovasért bolondulni szokás. Volt egy kötéltáncosnőnk. Ó, micsoda nő! Ki ne szeretett volna bele? Volt azonban egy tigris- szeliditőnk is. Egyszer együtt mentünk el. Nagyon mulatságos volt, két liter wishkyt ittam meg. A mentők vittek haza. Hol is alszik ez a fickó, kérdezték a szeliditőtői. Természetesen az állatoknál, felelte ez. így aztán bevitték a tigris ketrecébe. Rámiöttek a tigrisek. Miután azonban mégiscsak két liter wishkyt megittam, nem bírták ki cs visszahúzódtak a sarokba. Megláttak az őrök. Volt aztán szaladás. Igazgató ur! Igazgató ur! Rocher, a lovas a tigrisketrecben fekszik. Rohant az igazgató, ez már igen, mondta. A telefonhoz ugrott s máris ot voltak Newyork összes riporterei. Csak kattintottak s másnap ott volt a kép az újságokban: Rocher, a lovas legszívesebben a tigris ketrecében alszik. Estére az összes jegyeket megvásárolták a cirkuszban.

Mi minden tarka és bolondos dolgot el nem mesélt. Ezt a rendjelet például — és megtapogatta a hajtókáját — gyávaságért kaptam — mondta. Mit is tehettünk volna? Előttünk volt a túlerőben levő ellenséges lovasság. A főherceg, akinek segítségül kellett volna jönnie, csak állt a dombtetőn, látcsövön nézett bennünket de nem mozdult. Utánam emberek! kiáltottam. Mi nekieredtünk, de nem az ellenségnek, Hanem balra elkanyarodva az erdőbe. Akkor vettem észre, hogy beleszaladtunk az ellenség oldalszárnyába. Nem volt mit tenni, nekimentünk. Mit mondjak nekrek? Megnyertük a csatát. A főherceg még mindig csak látcsövezett minket. Egyszóval igv kaptam ezt a rendjelet. Bizonv, gyávaságért. Valóban ritka eset.

Színházat is csináltam, amikor Amerikából a cirkusszal visszajöttem és besoroztak, jól illik ez alá a gebe. mondták nekem, de mit tudták ők, hogv honnan érkeztem én a kaszárnyába. Aztán fel a lóra, le a lóról és igy tovább. Igv ment ez egynéhány napig. Vcgü! megállapították- soha se lesz ebből huszár. 'Én belőlem?! Kiáltottam. Soha, felelték ők. Akkor aztán elővettem tudományomat és lovagoltam egvet előttük.

Kedves Rocher yon BakJowak vaw H