Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-13 / 59. szám

1 9 4 3 március 1 3. ELÎENZfcK Xátagai í& a csíkia^üjéí hépfáUkoíán AUúí &zékely> iţţaktanwliä CSIKSOMLYÓ, március 13, A székelység legrégibb és legősibb köz­művelődési csomópontja ismét előtérbe került. Az emlékezetes földrengés során Szenvedett rongálások nyomait kijavítva, szemben a nagyszerű benyomást kel tő kegytemplommal, ősi épületébe körözött vissza a római katolikus tanítóképző- Alább a Kaláka Jeánynépfőiskola kapott ideiglenes szállást» inig a Báláitok Kertjé­ben, Koós Károly terve »'apján újonnan épült „házcsoportban“, a Kálót Székely Népfőiskola rendezkedik he véglegesen. Jelenleg kétirányú tanfolyam készíti ko­moly, céltudatos életre a székely ifjúságot: ifjúsági vezetőképző és fafaragó tanfo­lyam. Az elsőt Magyar Ferenc igazgató, a másikat Szerváeiusz Jenő szobrászművész vezeti. Avatott kezekben van mind a. kettő. A szuterénben gyalu*, maró-, ragasztó­gépeket, kör- és szalagfűrészeket szerel­nek. Uj célkitűzésekkel, gépesített vonalon j indul itt nemsokára a munka, melynek fő­célja: a székely fa megmunkálva kerüljön el a Hargita, a Keleti-Kárpátok bércei alól.. A megmunkálók pedig tehetséges szé­kelyekből kerüljenek ki, akik népük évez­redes hagyományait, leültük hamisítatlan virágjait, magyarul véssék faragják a ma­gyar fára-.. A székely népfőiskola külseje, belseje, be­rendezése és minden zuga tősgyökeres szé­kely. Az ablak, a csillár, a szék, az asztak az ágy és képkeret mind mind ősi mintá­kat, ennek a népnek minden rezdiiletében magyar lelkét sugározza vissza. Öröm itt lenni. Szívesen, szeretette] hallgatjuk Magyar Ferenc igazgató felvilágosításait: — - A mi népfőiskolánk azoknak á tehet­séges székely legényeknek és fiatal gazdák­nak a kiképző tábora, akikből a jövő szé­kely falvai nak népvezetői körűnek le» — mondja a többi között. — Ennek a népfőiskolának különös hi­vatása egybe gyűjteni a székely nép eddig parlagon hagyott tehetségeit azokat kicsi­szolja, kiképezze és visszaadja hivatásuk- nak és a falunak: legyenek ők minták, lel­kesedésükkel, józan és okos gazdálkodá­sukkal, műveltségűkkel alakítsák a boldo­gabb és szebb székely életet. — A népfőiskoláin tanulja meg a falusi legény azt a sok, hivatásához szükséges ismeretet, amit a középosztály gyermekei a gimnáziumban vagy más középiskolában sajátítanak eil. Itt tanulják meg a „nagy tükothogyan lehet valaki földetturó, er­ei ölő, szehert zö székely és mii vett ember egyszerre. Továbbiak során gyakorlati vonal felől érdeklődünk. Figyelemreméltó választ ka­punk; — Az ifjú székely népi vezető a nép­főiskolában öntudatosodik az Isten, Haza és Embertárs iránti kötelességekben. Itt tanul meg engedelmeskedni és haí'lgatni a nemzet és a kor égető parancsainak a sza­vára, Itt tanul meg szervezni és vezetni, pa­rancsolgatás nélkül. Itt tanul meg tanítani és felvilágosítani. — A gyakorlati élet általános és szakis­mereteinek terjesztése meglett a népfőis­kola hivatása az is. hogy kikutassa, felszín­re hozza és megnyissa az ősi székely népi kudui'a forrásait. Felkutassa, megtisztítva, maivá tegye a feledésben lévő népszokáso­kat, népművészeti töredékeket, azokat te­hetséges székely ifjakon át megszerettesse a székelységgel és visszahelyezze a székely falvak és tízesek szive közepébe, — Fa^uvezető tanfolyamunk célja: a székely falvak ujtipusu, népi vezetőinek ki- ternití cse. Azok a rátermett és tehetséges székely legények jönnek erre a tanfolyam­ra, akikből hivatásos népi vezetők, segitő- ta-raai lesznek a falu irányitói és nevelői­nek. A népfőiskola eligazítja őket a mai kor világnézeti, nemzeti, nemzetpoéitika», gazdasági, társadalmi és általában a ma- gyúr Sorskérdésekkel összefüggő problé­mákban. Itt ismerkedik meg a fiatal népi vezető a nemzeti történelem ragyogó és mély pontjaival és itt vonja le hazafiul életének irányitó következtetéseit- Itt lím markedik meg mélyebben fajtája értékei­vel, történelemmel, irodalommal, az ősi székely népi müveitseggel, áll alános gazda­sági és mai gazdálkodási kérdésekkel, kö­zösségi életünk felépítésével, polgári alap­jogok és kötelezettségekkel, a szervezés és vezetés elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a társas műveltség legelemibb követelmé­nyeivel, stb... — Háziipari továbbképző tanfolya­munk célja (ide tartozik fafaragó tanfo­lyamunk is): ránevelni az ifjúságot a sza­badidő hasznos eltöltésére. A fejlődés és fejlesztésre érdemes székely háziipar kor szerű színvonalra emelését előmozdítani* Ügyeskezü és kiművelt szellemű munka­erők és vezetők képzése háziipari vállal­kozások elindításához. Háziipari kt’ zűme­nyek egyrészének értékesítésével növelni u Székely családok évi keresetét. /Ve csupán, idegenforgalmi árukként szerepeljenek a székely bútorok, edények, szőttesek, fara­gások, hímzések, szövetek, szőnyegek, ha­nem saját házutáját is díszítse, gazdagítsa a székely. Saját életezinljét emO'je olyan fokra, hogy birja a versenyt az ország töb­bi tájainak népi miivelődésévR1!, sőt a külföld hason ó körülmények között élő népeinek előrehaladásával is. Nagy gondot fordít a népfőiskola arra, hogy az. iskolai élef egy pillanatra se szakítsa lei a növen­déket a falusi é étből. Úgy rendezzük be az iskola életét, hogy az kicsinyben a fá'usi életet vcfitse vissza. Annak a falunak az életét, amelyben későbben neki mint veze­tőnek dolgoznia kell. A beszélgetésnek vége. A komor esik*, tájakon rnosi bontakozik a tavasz. Még minden #dombot, ormot és völgyet vastag hóréteg takar. Nemsokára kipattan a bar­ka és megtöri a komor táj fo'séges egy­hangúságát-, A székely élet biztató tavasz- rügyei a népfőiskolában bomlanak ki. Népfőiskolában, mely nem elszakítja, ha­nem földhöz, hagyományaihoz, őfelségéhez köti a székelységet. Visszaadja a fa ut ön­magának! FERENCZ GYÁRFÁS USA pofgáraiiaak negyven százaléka „kisebbség Az fiszaksmerikai Egyesü> Államok népes­sége 193Q-ban 122.8 m. lélpk vo't és ebből mindössze 61 százalék az angolszász, a lobbi pedig olyan népelem. amelyet Európában ki­sebbségnek neveznének Ennek az angolszász többségnek aj származása sem tiszta angoü mert' ez a törzs az évszázadok folyamán be­vándorolt angolok leszármazóin kívül maguk­ban foglalják azokat a hatalmas tömegeket is, ame'yek'et ezalatt az idő alatt az ameri­kai angolszászok asszimiláltak, magukba ol­vasztottak. Amerikába az erőisarányu beván­dorlás a napoleoni háborúk után indult meg és 182! óta a bevándorlókró’ már a statisz­tikai adatakat is ismerjük. Ezek szerint az adatok szerint 1821 —1938. években 38 1 mil­lió lélek vándorolt be külföldről az Unióba. Ennek a hatalmas 'ömegnek csak egy része vo’t angoi, de az 1930 évi népszámlálás a'ap- ján úgy tűnik fel, mintha ezek túlnyomó nagy része eltűnt volna az angolszász tömegben. Igaz, hogy az USA népszámlálása a neinzeti- I ségi szempontokat* csak nagyon kezdettege- I -sen szolgálja és nye’vi adatokat csak azokra j nézve közöl, akik nem születtek az USA te- i rületén Ezeknek a száma 1930-ban 13 4 millió ) lélek volt >— a többi bevándorlót és a többi J bevándor’óknak már Amerikában született í gyermekeit a statisztika nem mutatja ki. * Az utolsóelőtti amerikai népszámlálás sze­rint a2 USA népessége fajok ezerint így osz­meg: Fehér 108,864-207 Néger 11,891 143 Mexikói 1,422-533 Indián 332.397 Japán 128834 Kínai 74.954 Fiippinó 45.208 Hindu 3 150 Koreai 1 860 Hawayi 660 Maláj! 96 Sziámi 18 Számoai 6 összesen: 122,775.046 tóidról bevándorlottaknak a száma: 38 7 mil­lió lélek, a bevándorlásnak tehát egvfeiő’ an­nak a nemzedéknek az életében kellett erő­sebbnek lennie, amely még 1830-ban é't és megszámláltatok — és tudjuk, hogy ez így is volt —, másfelől pedig a második nem­zedéknek Amerikában eszerint nagyon szapo­rának kell lennie. Ez is valóban igy van: a bevándorló még megőrzi a maga nagy élet­erejét és boldogan alapit családot, rendesen hazulról kivitt1 * élettárssal, sok. esetben azonban már amerikai eziPetésiivel, ha mindjárt hon­fitárssá! is és ezekben a családokban a gyer­mekáldás is nagy. hogy a második nemze­dékben aztán teljes visszahatásnak adjon he­lyet. A nemzetiségi statisztika szerint, ame’y csaik a külföldi származáeuakat vette számba, azt vették ide, akik külföldön születtek, vagy akiknek legalább az egyik szülője kiilföld- rő‘ vándorolt be Nagyon érdekes, hogy 1930- ban csaknem pontosan ugyanannyi volt az ilyen alapon külföldi származásúnak számí­tott népesség, mint az utolsó 118 év a'att kül­*4 í#?"í,*ie*!»^*'sít4*a leg* naoyoUi az US A4» an hússal. De már ekkor Mösch is megsokalta a paprikást.. Mérgében kipirosodott, hogy szene a lábos tartalmával versenyezett. Leha­jolt az asztal alá, megragadta a macskát és orrát belenyomta a lábosba. — Nesze paprikás! Aztán felemelkedett Mérgesen mondta: — Háromszor napjában paprikást! Ez még sem járja. Csak a magyarok eszik ezt az... izét! Te nem vagy igazi német! Aztán vállára vetette kabátját és elment. Az ajtóból még hallhatta a háziasszony meg­jegyzését: — Na, ez sem jön többé hozzánk! t A szürkülő utcán jutott eszébe, hogy haza kellene mennie. Hat órakor az állomáson két vonat találkozik. Az egyik Bukarest felé rncg s ■ <J másik Budapest—Bécs—Berlinbe. 1 öld vártól kelet felé az első megálló Botfalu. Jegyit váltott es csodálkozva nézte a két prüszkölő mozdonyt egymás mellett Az egyik előtt Janku, a kalauz sétált. Ré­gi ismerőse. Jó borravalóért már többször z. rta be külön fülkébe s az ajtóra cédulát ragasztott: ,,Fenntartva a román parlament képviselői részére '. Mösch már többször ál­modta át Janku oltalma alatt az éjszakát a határig, amikor vásárra Budapestre utazott. fis Janku most is tisztelettel üdvözölte, fel­segítette a kocsiba, külön, sötét fülkébe és rázárta az ajtót. idősek Dánielt a következő szavak verték fel. álmából: — Útlevelet! Kérem az útlevelet! — Mi az? Beteg az ur? — és nagyot ka- lagot Mosch. A reggeli napsugár már áttüzölt az ablaküvegen. — Hehe! Hát mióta kell ut- let él Botfaluig?! De az ur állhatatosan megmaradt kérése mellett; — Az útlevelet! Most kezdte csak belátni Mösch, hogy ez nem tréfa. — De hát hol vagyunk?- BihiV püspöki, hlatârâllomâ:. boka tartott, amíg Mösch megértette # dolgot. Megfizette a büntetéspénzt. Aztán ki­szállt a puszta pályaudvarra. „Egy litert megkóstolhatnék“ — gondolta és még dicse­kedett is magabars,: „Ki látott még olyan embert, aki Költövénytől Biharpüspökin ke­resztül utazik Botfaluba?‘* i Amikor négy óra múlva az ellenvonat be­futott, már zúgott a Mösch feje. De nem fc- küldt le aludni. „Engem már senki sem fog becsapni! Állva fogok utazni! Tizenkét órát — mondta magában —, de nem fogom el­passzolni a botfalui állomást. Milyen disznó is vagyok én! Hál muszáj nekem mindig in­nom!?'' Az állomások repültek orra előtt. Nagyvá­rad, Kolozsvár. Ismét leszállt az este. Seges­vár, Kőhalom. Tíz óra tájt felbukkant a sötétségből Földvár. — Na még egy negyedórácska! — gondol­ta Mösch. — Derék ember vagy Dániel. Nagyszerűen kitartottál! Ezt tegye msg utá­nam valaki! Jutalmul most már leülhetsz egy negyedórára. Lábai édesen bicsaklotlak meg. Nemsokára megállt a vonat. Mösch kiszállt. — Ejnye! A kutyafáját! Milyen állomás eZ' — kiáltotta. — Botfalunak nincsen ilyen nagy pályaudvara. Nó nézd! Hisz ez Brassó! Belenyugodott. — Innen csak 20 percnyire van Batfalu. Majd csak hazatalálok. De előbb felkeresem Draser Pétert, neki mégis csak el kell mesél­nem, ■ mi is történt velem! Draser Péter az az ember, aki négy liter bort négy liter savanyuvizzel kever és egy éjszaka az. egészet megissza. A következő nap, amikor Mösch bejcjezte mondókáját, Draser rászólt; — Te úgy hazudsz, mintha könyvből ol- V ásnád — Akkor még, egyszer elmesélem. M ísnap már megváltozott Draser vélemé­nye. Talán mégis igazat mond a barátja. Harmadnap reggel aztán kibökte: — Igazad van. Elhiszem! Délben panaszra fogta a dolgot Mösch. — Te Péter. Minden hiábavaló. En soha sem jogok tudni hazatérni! Péterben felcslllámlott a reménység: — Tudod mit? Én megváltóin neked a jegyet. Aztán kimentek az állomásra. A vonat be­robogott. Mösch aggodalmasan kérdezte: — Te Péter. Ez a budapesti vonat? — Igenis. — Ezz.el utazik janku? Ls ime a kalauz már ott is termeti és nyi- togatta az ajtót. De Mösch kirántotta zsebé­ből a jegyet, a földhöz vágta és rátaposott. — Engem nem fog többet senki az orrom­nál fogva vezetni! Én Mösch vagyok, Bot­faluból. Gyalog megyek! Sáppaátan kérdezte Péter; — Most. Decemberben? Éjfélkor? — Igen. Ezt tudom, senkt sem csinálja utánam. — De hiszen ismét Földvárra érsz! — Foldvár? — és jót nevetett Mösch. — Csakhogy én a vasúti sínek mellett me­gyek. így biztosan megtalálom a falumat. —: De az irány? — kérdezte kétségbeeset­ten Draser. — Nem tesz semmit. Én csak akkor indu­lok, ha elment a budapesti vonat. Ez az irány jó! janku felugrott a kocsi lépcsőjére és a vo­nat kiröhögött a pályaudvarról. Utána in­dult Mösch Dániel. Hóban, szélben, hidegben tizenöt kilométert masírozott. Éjfélkor Bot­faluba ért. .. haza. ^: Ezt mind maga mesélte el nekem. Flórom nap és három éjjel folyton mesélt. Mert: Az irány a fontos! —- mondta. — Ha jobbra akarsz menni és balra térsz, so!/ sem érsz jobbra. De a budapesti vonatnak jó az iránya. Csak meg kell találnod a vonatot Botfalu előtt és gyalog kell menned aztán Botfaluig Érted? — Értem — mondtam neki, mert már kezdtünk belemenni a negyedik reggelbe. Fordította; BOTOS JÁNOS A nyelvi statisztika 38.7 m ’élekből csak 13.4 m. lélekre terjed ki azokra, akik maguk külföldön születtek Ezek közii' mát csak 3:1 millió lé’ek az angol és kelta: nem egészen egynegyedrész. A mult század végefelé Ame= rika számára már nem Anglia szolgáltatta el* sőeorban a bevándorló tömegeket, hanem Eu= rópai többi országa is ezek között első helyen Németország, valamint a más országokban élő németek, A külföldi szüíetésü németek száma 1930-ban 2.2 millió lelket tett. Utánuk az olaszok következtek Î.8 mi'lió lélekkel, majd a zsidók, akiknek száma 1.2 millión fe­lül volt azok között, akik még maguk vára* doroitak be és nem szli’etteki az USA terü­letén. A szlávok) igen nagy tömeget szolgál­tattak az USA-nak; maguk a lengyelek csak­nem egymillió ie'ket, de a többi szlávokkal együtt ez a szám 1.9 m. leiken felülemelkedik. A bevándorolt svédek számai 615.000, a fran­ciáké felül van a félmillión, Norvégia 345 ezer főnyi1 bevándorlót adót1: az USAJ-nak, Ma­gyarország egy negyedmilliót, 4 bevándorlási törvény és b»veí' ezm'nyei Pedig nem szabad feledni, hogy az 1930. évi népszámlálás idején már tizenöt év óta — 1915 óta — nem volt komoly mértékű beván­dorlás Európábó' Amerikába. Az 1914. év el­ső fele még hatalmas arányokban szállította Európa népét a tengerentúlra és ebben eef. időben a kivándorlási láz már Délkeleteurópa népét is e’ragadta De azután a háború meg- akúsatotta, maid a háború után hozott ame­rikai bevándorlási korlátozások nagyon le­apasztottak mindennemű bevándorlást. A kor történelme még nem tisztázta, hogy az USA ezzel az intézkedésével, amely saját erejének teljes félreismerésébe’ fakadt, mennyiben vált okozójává az európai be’ső feszültség foko­zódásának. a versaiUeeikörnyéki békék nyo­mán keletkezett emberte’en állapotok kiélező­désnek, amtóek mélyén az a tény rejtőzött, hogy a háborúban meggyengült és Versailles környékén megbénított Európában fokozato­san jelentkezett a munkapiacon az a nem­zedék arae'v itt még a háború előtt, a békés lendiütót idején sziifetett meg és a bábom után érte el a munkabíró kort. Az USA ’akosságáivak tehát még saját ola- tisztiká’k szerint is csak a hattizede tarto­zik egységesnek mondható nemzetiséghez, négytizede ellenben „kisebbség", sőt nemcsak az, de még bevándorló is, aki tehát születése szerint sem osztozhatik az amerikai lelkiség­ben. (STUD.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom