Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-06 / 53. szám

ista mái eins ti

S't>Z>SN2££

/

MAGYAR! JÉGVIRÁG haragosok számára

Irta; TAMÁS/ AROM

Mint a néma zöld király birodalma, olyan volv a fen sí kon a hegyi mező. De a hatalmas mezőnek nagy volt a nyelve is, melyet nesz- sze és szélesen benyújtott az örcg erdő közé. fiz még kövér volt, a mezőnek ez a nyelve; Úgy tetszett, mintha a föld lüktető zöld vére és illatos ereje mind ide torlódott volna, az őszi fordulás előtt.

Magára és Istenre maradva elmélkedett

minden. Bölcsen a föld, szomorkás derűben az erdő, mosolyban a levegő; és a nap is bucsuzás előtt, összegyűjtött fényében lobogva.

Esküt lehetett volna tenni, hogy sehol nem jár senki.

De nemsokára mégis kibukkant egy nagy* bajuszu hasas umber az erdő közül s utána még három. Mind a négynek tarisnya volt a nyakában s az egyiknek fejsze is a vállán- Beszéd nélkül és kényelmesen ereszkedtek előre, egyenesen a hatalmas bükkfa irányába, melyet a mező köz-yetájan két gyertyánfa őrzött, tisztes távolból és Öes/ebontoct koronával.

A négy ember letelepedett a nagy fa alá \s mindegyik előszedte eleséget a taiisnyá- Bó!. Nagy meggondolással enni kezdtek, s ettek. Szemük a mező fölött és az erdők tetején körözött, miközben- elmélkedett, alattuk a fcld s felettük az őszbeíotduió világ.

Úgy ettek lassan és örökösen Bár jött volna már egy akkora vaddisznó, mint a bogár; vagy nagy zúgással akkora lepke, mint a szarvas! Bár jött volna, hogy szóljanak is valamit, hiszen eifogyóban volt már az étek cs lenyugvóban sz.ónéikül a nap. 1 Angyalé volt a kívánság, mert abban a perc- * ben csakugyan kibukkant valami az erdő í közül. Kicsi volt és ezüstös fényben mozgott, I mint egy mesebeli nagy pók, amelyik meg- j ragadja a négy szempár sugarát és fonni i kezdi. 3

Nézték a fa alól az emberek, hogy az mi lehet.

Erdei törpe király talán?

—- Gyere errefelé! — kiáltott a nagy* bajuszu.

— Nem érek rá! — felelte vissza, aki ezüstben csiüogotc.

Tiszta és erős volt a hangja, mintha az egész ember, úgy ahogy volt, csak egy harang lett volna. Most már könnyű volt megismerni. hogy Magyari Sámson. Szólította ismét a nagybajusza, hogy jöjjön közéjük, de a kicsi ember hajiás nélkül csillogott át a zöld mezőn, mintha gondolatot vitt volna valahová.

jól evett a nagybajuszt: hasas ember, megnőtt benne az erőszak és a kedv; heverő helyiből nagy tekintélyesen felült és odaszólt az egyiknek, aki legfiatalabbnak látszott*

— Eredj, Gábor! S hozd ide!

Gábor felkelt és elindult; sokáig egyezkedett az erdő széliben, de végül mégis odahozta Magyari Sámsont, aki megállt a két gyertyánra között, tisztes távolban s onnét köszönt a társaságnak. Hosszú haja volt és

majdnem egészen fehér; megérett finom arca és hideg homloka. Két nagy szeme csillogva rebegett folytonosan, mintha többet akart

volna látni, mint amennyit lehetséges; de az ábrázatán a két nagy szemén kívül egyéb rezdülní sem rezdült. Vékony volt, de nem éppen olyan kicsi, mint ahogy messziről gondolni lehetett. A két kezében két pálcikát lógatott: az egyikre halakat fűzött valahol s a másikra változatos gombákat. Ezüstösen és hideg homlokkal állott a két fa között, melynek a koronája összeborult fölötte; re- begó szemekkel és mozdulatlan arccal, egyik kezében a halakkal s a másikban a. gombákkal. S ahogy ott állt, ezüstösen és furcsán, az cg ablakában a két fa között, egészen úgy tetszett, mintha nem is ember volna, hanem az ég ablakán egy Magyari jégvirág.

_—- Fát osztottak, elnök ur? — kérdezte kimert szavakkal.

—^ Azt — mondta a hasas elnök, majd hozzátette: — Működött a közbirtokosság.

Sorjában mind a négyet megnézte ismét Magyari Sámson, aztán összefoglalva mondta;

— Elnök, jegyző s két bizalmi; türelmes a földi

Mind nevettek, csak az. egyik bizalmi horkant fel a szóra. Üreg ember voit az is, Magyari Sámsonnal egykorú forma. Ellenségek lehettek, annyi rögtön látszott; s tudta is mindenki, de az okát senki. Hátha most megmondanák, gondolta a hasas elnök; c-zen a bölcs alkonyaton, amikor a hálái gondolata fuvalÜk az erdők fölött!

— Ugyanoké mért haragudnak egymásra?

— kérdezte tehát

. Mondja meg Mihály! — szólott Magyari Sámson.

Mihály bácsi azonban csak annyit felek, hogy ő nem fiiiszteus. Rosszul tette azonban, hog) a i’iliszteusokat emlegette, mert aki Sámson van ezen a világon, az mind haragra gyűl, ha valaki a íilEzceusok nevft kirn..-:, ja. I ' la •. iri Sá tt c h is bár éíé ■ > ’

ban hiába szeretett. Még a házát: is kivitte valahova a kertek közé, csakhogy ne lás,a Őket; s erdőn és mezőkön bolygóit mindig, mint valami titkos remete; gyümölcsöt evett és véleményt; s mindezeknek a tetejében étel gyanánt magáhozvette rnég a halat is, amelyről azt tartotta, hogy kicsufolja a vágyat a vérből.

— Ef nacy szó volt, Sámson bácsi! — mondta álméikodva az elnök.

Mihály bácsi tök módjára sárgán roerede- zett; a másik öreg bizami úgy pislogott, mintha gépre járt volna a két szeme; a fiatal gazda pedig, akit birtokossági jegyzőnek tisztel vala az. öreg, az egyenesen bolond!tásnak, nevezte a nagy kijelentést.

— Még ebben az esztendőben! — ismételte meg Magyari Simson.

Elszántan állott a két fa között s nagy viadal érzetében. A szemében lüktetett a fény, a szive torkába szorult s nyirkos lett lassan a homloka. Már tudta, hogy retteneteset szólott, mert ő nem akar megházasodni s miképpen is tudna!1 De elvesztette a fejét s kimondta a szót. $ most itt van ez a Mihály, ez a kísértet lóháton s annak a siftae előtt huzza be gyáván a szavát, amit oly vitézül vágott ki az előbb?!

■— Soha! — mondta magában.

— írásba tesszük, Sámson bácsi! *—? mondta a hasas elnök.

— Tegyük felelte az öreg.

Erre odafordult az elnök a fiatal gazdához, hogy vegyen elé papírosat. Aztán mondani kezdte s a másik írta a hatalmas ácspia jbásszal; „Én, névszeriot Magyari Sámson, ki nyilatkoztatom, hogy még ebben az é rtendőben, törvényes módon, feleséget ve szék. Ha mégsem tenném, ez írás alapján szavam és életem legyen rajta*4.

— Aláirja-c? — kérdezte.

•— Ea alá! —- mondta az öreg.

Amikor csakugyan aláírta s alá rnég a kél tanú iş, az elnök meg lobogtatta az írást s azt kérdezte Mihály bácsitól;

— Mennyit ad érte?

— Tíz liter bort! — mondta az öreg fűlsz- tens.

Egyszerre mindenkit megragadott az izgalom, Magyari Sámson pedig a fának támasztotta mindjárt a hátát és azt kérdezte;

— Az ellenségem kézibe adsz, Pilátus?

Sem jót, sem rosszat nem szólt erre az elnök, hanem felállóit lassan és odalépett a kicsi öreghez. íoléje hajtotta nagy bozontos fejét s úgy mondta, mint egy gyermeknek;

— Maga úgyis megházasodik, kedves apám. S akkor pedig nem követhet cl magával senki semmit: sem ellenség, sem jóbarát. Mí pedig nyertünk tsz liter bort, amit Mihály bácsi fog fizetni, mint hadisarcot. Büntetésből, hogy a lovag szellem miatt negyíen esztendeig tartotta magával a haragot.

— Értem én! — mondta Magyari Sámson.

— Hát akkor?! Sajnálja tőlünk a bort?

Abban a percben felugrott Ismét az öreg

Sámsonnak az esze s egyetlen gondolattal két részre osztotta a világot. Az egyik részibe a világnak tette a házasságot, ami egyedül az 6 baja lesz; a másik részibe pedig most becsalja Mihály barátját, hogy fizessen az élvezetért.

í m j

KÉT VERS

Ének Erdélyről

Erdélykor,, te annyi áldás _ Kittjeiét rejtő anya!

7. old vitányid bársonyát rá' Kárpátok bérezhetve zárja;

Bot s aranynak dues hona'

Erdélykor, te tenger atyja Ős időknek reggelén,

Most kalászuk óceánja,

Melynek erdős hímzett partja Nyugszik o’ meny kebelén,

3Erdélykor, te romhazája Egy nagyobb kor lédnek Melynek ezredéves fénye,

Bár takarja folded mélye.

A sötétből jcil rezeg.

Erdélykor!, te nép csoportok 7,öldeiő szép bölcsejc, Minden ország égövének, Minden nemzet gyermekének.

F :gy te kedves gyiilhclye,

llrdé.yhon, viruló templom Magas bérezek oszloprA Hol az ájtal égő lángja Egy Istenhez kél imádva

Annyi nyelvek szárnyam.

ó.

Erdélyben, türelem szent honja, Minder, vallás mcnhelye,

Légy te a’ szabadság őre,

Légy te mind örök időre A' szabad szó mezeje.

7Erdélyi légy üdvözölve,

Drága édes jó anyánk!

Gyermekid láng szerelmében h'.gy szivében, egy leikében

Száll jón béke 's üdv Teánk,

Kivonat az iSjS-i Kolozsvári naptárból. Irta; MOLT KE MIKSA Közli: HIRSCH FELD SÁNDOR,

Csak ©Any 1 i

.Most még oly távol minden ~ a halál. De Judom, egyszer mégis ráta talál,

Mint virágos rét és érő buza- feaiáttz. ieszakadunk 9 hullunk porba.

Semmivé »asz fénylő életünk, mely most mint dicső zászló lobog.

Csak göröngy iesiiink és hitvinv por.

Egy marék por fénylő életünk.

Mennyit küszködtünk, mennyit tártunk. Harcoltunk, vívtunk és lotocjtuak.

Bitiünk gyötrő lánggal mely bennünk égeteü ölökős sebeket

Sebek. Vér. Hullás. Nyert és vesztett csaték. Igaz és vélt győzelmek.

Jm, ember, ennyi a te híres élted, mit ajánlhatsz Teremtődnek!

TUJgTAUS JÁNOS

Száraz, zsiros, szeplős, pattanásos arcbőrét szakszerűen helyrehozza az II

« I „ JML

Mi1

ILLA" közmöUktau

MMimm&wammiittiiaamnmmmM

Tulajdonom WLPúzmún? ’dm,

Mátyás !:irály~1ér 27. szám. f. emelet Hormonom, vitaminos pakolások és

ránctalíinitás! — Estélyi és színpadi egyéni kikészítések.

Uj tanítványkiképaós!

— Nem én sajnálom a bort, hanem mii - mondta tehát.

—» Kicsoda más?

— Aki tíz literrel akarja megvenni a bőrömet! — háborodott fel Magyari Sámson.

— Inkább magam hasogatom össze, ha nem ér tíz. letérnél többet!

Ahogy ezt kimondta, egyszerre észbekaptak a többiek is. S iázonganí kezdte!; valósággal, hogy ők tíz liter borért nem kótyavetyélik cl Magyari Sámsont! Egy ilyen különleges embert, akit ritkaság számba iahet vermi, mint a megérett tajrékpipát?!

— Hát mennyit adjak? kérdezte Mihály bácsi.

Mind Magyari Sámsonra néztek, hogy mondjon megfelelő árat. Erre az öreg ügye-m elhelyezkedett a két fa között az é-í ablakban s igy szóit:

— Vegyük azt, kedves atyámfia;, hogy minden megdrágul; a mai világban.

— De az ember nemi —szók belé MíKW bácd.

Az elnök odaszólt az öreg Mihálynak, hogy nem az határozza meg az árat, aki 'reuni akar. Aztán intett Magyari Sámson feli, hogy folytassa.-— De tekintsünk el attóíj amit mondtam —- folytatta is az ezüstül öreg. — Hanem vegyük azt inkább, hogy apának fiú s férjnek feleség milyen drága kincs, pedig csak azérr akarja magáénak, hogy szerethess«. Hát akkor mennyivel értékesebb lehet szólva tulajdonba venni egy régi ellenrés;.r, akit igy örökös és változatos gyönyörű-: éggel lehet kínoknak kitenni, vagy éppen meg is ölni.

— Milyen igaz.! — lelkesedtek mir a.

— Éppen ezért azt mondom —- folytává Magyari Sámson •—, Hogy egy ilyen negyvenesztendős ellenséget, amilyen én vágyói., nem is lehet árán megvenni, mert arra nincsen elegendő pénz. Ellenben lehet olyan öriímei ülni, amilyent megérdemel a ritka és szerencsés esemény. Ugv gondolom tehát, hegy az én kedve.-»* Mihály barátom, aki rövidesen az én hatalmas uram és gazdám teszem adjon két lakomát az én tulajdon bőrömét-. Adja az egyiket egy hét múlva, mint áldomást: hatvan emberrel, • száz. liter borril é egy levágott bornyuv; !. A másikat pedig adja hasonlóképpen, mint lakodalmat, amikor é-.i megházasodom.

—- Sok lesz! — mondta Mihály bácsi.

— Ha sok les? — folytatta Magyari Simson —, akkor ebben a helyben átaiirjuk a cédulát: én pedig ,amic elmondtam, azt

mind megadom 5 te bőrödért.

— Ne vásárolj! — szólott Mihály bácsi.

— Hát akkor megadja-e? — kérdezte u elnök.

—r—- Nem bánom, ha úgy lesz is — egyezett belé az öreg, mire a hasas elnök ünnepélyesen átnyújtotta neki az írást, utána pedig a két lakoma jegyében megveregette a hasát, mint egy pufók gyermeket.

— Mindent elrendeztünk s mehetünk haza! — mondta nagy derűvel.

Összeszedte mindenki, ami az övé volt; s a tarisnyákat nyakba akasztották. Csak Magyari Sámson nem mozdult egyet sem.

— Maga nem jő, Sámson bácsi? — kérdezte az elnök.

— Én megszoktam, hogy egyedül járjak — mondta az ezüstös öreg.

Uhu csuztak tőle s aztán megindultak az óriás mező felé, amely az ég aljáig ért félkörben mindenütt. Nézte Magyari Sámson, hogy lassan és szóralanul úgy Haladnak, mint a bogarak. Mozdulatlanul nézte; a két fa közül, az égi ablakból. S amikor lassan az ég aljáig libegett a szeme, akkor neki is, ahogy az alkonyainak a reggel, egyszerre pszébe jutott a legénykora...

Istenem, mennyire szerette Zsuzsikát!

Lassan könr.yek gördültek le az arc.;*, rtsifitha csakugyan jégvirág lett volna, amely olvadni kezd az ég ablakában... Sirt és mm solygott, majd egyszerre eldobta vidáman .1 halakat és ló i, megindult, hogy ejypatsj kérőbe menjen Zsuzsika nénihez, akivel n; - - ven éve nem beszedt már.

Legényesen és nagy ragaszkodásai vitte gombás pálcát, mintha ilyen dologban gomb 1 nélkül el sem lehetne indulni.

tudott parancsolni magának, most egyszerre > megmozdult az égj ablakon, felemelte a hal- ! fűzéi es pálcikát és rászegezte Mihály bácsira.

— Most megmondom!' —<• szólt, mint aki

Ítéletre jött, t ;

Mihály bácsi csufondárosan borzongani kezdett, hogy ő fél és retteg, de ezzel a

kacagtató játékkal még jobban rneggyuUasz- totta Mag) ári Sámsont, aki igy folytatta a szót;

— Ezelőtt negyven esztendővel együtt szolgáltunk a huszároknál. Egyszer elméleti oktatásra mentünk s ott azt kérdezték Mihály tói, hogy mondja meg: mi is a?, a lovas szellem? Amikor láttam, hogy Mihály nem I tud felelni a kérdésre, azt súgtam neki, hogy j „kísértet lóháton** s erre Mihály fennhangon j igy felelt: A lovas szellem nem egyéb, mint kísértet lóháton.

Mindenki úgy nevetett most is, mint a huszárok azelőtt negyven esztendővel De Ma- gyari Sámson is hamar leeresztette a szó után a halas pálcikát, mert Mihály bácsi egyszerre felugrott, hogy a fejszével összeapritsa a megfutamodott jégvirágot. Szerencsére lefogta rögtön a serény közbirtokosság, bár úgysem tudta volna elérni a kicsi öreget, ak: most, a negyvenéves titoktól megszabadulva, még fürgébben szaladó«, mint máskor.

Mihály bácsi visszaült megint előbbi Helyére s Magyari Sámson is kirajzolódott ismét a két gyertyánig között az égi ablakra.

— No, most legyen békesség! — mondta az elnök.

Mihály bácsi szuszogva jegyezte meg:

— Legyen, s igyunk rá egyet a szamár j zápfogábóí!

Tudták, hogy a bibliai Sámson ivott vök * a szamár zápfogábóí, amikor megölt ezer fi- j liszţeust s abban ?. munkában erősen meg- szomjazott. De most hiába példálózott rx öreg huszár, mert a Magyari Sámson- arcában még akkora borúlátót sem okozott, amekkora árnyékot vethetett volna oda egy rózsalevél. Inkább vidámicotta őt, mint az. édes méz hajdan a másik Sámsont, amikor az. orosz- lánkolyök halott szájában megtalálta az édességet és evett belőle.

( S igy megvidámodva úgy tetszett, hogy fiatalabb is lett sokkal.

_— Hát mikor házasodik meg, Sámson bácsi? — kérdezte tőle a hasas elnök. j

Nem jó a nagy s a hirtelen győzelem, mert J Magyarig Simson is elvesztette egy pillantás- ] ra a fejét s azt találta mondani:-— Még ebben az esztendőben!

Egyszerre megnézte a hasas elnök, hogy milyen legényeden monda ki az. öreg Sámson a szót. Ámulatában még meg is csavarintotxa azt a nagy busa fejét, hiszen mindenki úgy tudta, hogy asszonyféljnek még a közelibe sem megy az^ öreg, már negyven esztendeje. I Kerülte okét konokul s büntette minden szavával; az egeszet egy miatt, akit legény kora-