Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-27 / 69. szám

19 4 3 in a tel ÖS 57. ‘ «LLENZfcK 5 Héttőtől kezdve: Bf te kilent órakor kezdődik az elsötétítés BUDAPEST, március 27. (MTI.) A hivatalos lap csütörtöki száma közli a hon- védelmi miniszter rendeletét a légoltalmi elsötétítés újabb szabályozásáról. A rende­let szerint március 29-től kezdődően aZ cl sötétítést az. ország egész területén 21 óra­kor kell végrehajtani. Az elsötétítés változatlanul a régebbi rendelkezéseknek• megfe­lelően hajnali 5 áráig tart. A rendelet a továbbiakban változatlanul fenntart ja a köz- világítás elsötétítésére annakidején kiadott intézkedéseket és kimondja, hogyha a légvédelmi riadót óz elsötétítés időpontjánál korábban rendelnék el, a teljes elsötétí­tést ózonná' régre kell hajtani. A rendelet nnárchis 29-én 2 órakor lép életbe. Hét­jön este tehát már csak 21 órakor (este 9 órakor) kell elsötétítem. PARAJ£I_ INCZE LAJOS: Békés vármegyében., a hódító magyar parasztság földjén I csapatmaradványok eltávolításával és rajna- menti nemetek betelepítésével olyan népesedé­si mozgalmat indított, amely rövidesen meg- változtatta a vármegye nemzetiségi színképéi: a színtiszta magyar vármegyébe számba vehető tömegben németeket és tótokat telepített s ezzel megbontotta a magyarság egységes név- talaját, ami azóta sem állt teljesen helyre. Az, arányaiban és irányában egyaránt Amikor az ember befut Gyulára, a várme gye székhelyére, várakozási idő nélkül nem tudna számot adui önmagának a benne fel- kavargó ellentétes érzelmekről. Mintha egy7 játékos, bolond kéz egyszerre megpendítené lelkünk hangszerének valamennyi húrját, azt is, amelyen az öröm, bizakodás, hit és lelke­sedés csendül meg, azt is, amelyen a fájdalom, vád, magunk marcangolása zug fel. Hiába figyelünk erre a hangversenyre: nem tudjuk, melyik hangszer erősebb benne. Délkelet-Ma­gyarország egyik legérdekesebb települése tá­rul fel szemeink előtt. a történelmi város, amelyben az értékes, megtartó hagyomány mellett korszerűtlenné avult kellékek szólíta­nak a múltból, s egy7 friss éledi, uj magyarság úgy ránőtt mindkettőre, mintha nús arcot akarna adni neki. Gyula égigérő felkiáltójele lehet annak, -mi szükséges múlhatatlanul a paraszti magyar tájba ültetett város fejlődéséhez, s egy cse­kélységnek látszó fordulat, hogy vissza tudja fojtani csirájába az Ígérkező nagyvá­rost, a vezető tájközpontot. Gyula többször is átélte ezt a nekilendülést és visszabanyatlást. A sokszori sikertelen ne- kiugrás másutt talán elkeseredést szült volna; a békési magyar azonban a mostoha történe­lemtől megtanulta, hogy mindig gyűjtsön erőt az újrakezdésre. Ez a megye nem ismeri a csüggedést. Szüksége is van a legnagyobb fokú bizakodásra. A határoszlopok alig három­négy kilométer távolságban állanak a város­tól. A vár bástyáiról és,a templomok tornyá­ból szabadszemmel is tisztán látszanak a ro­mán határőrség figyelőtornyai. Ez az ön­kényesen megvont határ a város gazdasági eletegységét jelentő harminc faluból huszon­hatot csatolt el megszállás alá. Az utóbbi há­rom évben árvizek és belvizek pusztítottak. Gyula azért minden tavaszon csorbítatlan bi­zalommal fogott újabb küzdelembe a termé­szettel. Talán az elpusztíthatatlan hit és ez a lélekinctitó ragaszkodás a röghöz, ez látszik meg a magukat polgárnak nevező, b'.rtokosöntudatu kisgazdákon. Vasárnap dél­előtt őket látni a templomban, vasárnap dél­után ők állnak, alföldi szokás szerint órák hosszat is mozdulatlanul a templom előtti té­ren, övék a piac, ők jelentik az üzletek for­galmát, ők fizetik az adót és ők adnak kato­nát a hazának, öntudatukban sem gőgösek, sőt rokonszenvet ébresztenek mindenkiben. ez a hamisítatlan parasztvilág teljesen ottho­nosan érzi magát a városban. Pedig Gyula város. Kissé álmosan szendergő, kényelmes életütemü, eseménytelen, de kétségtelenül vá­ros. Grófi lóvasut szeli át keresztben az ut­cákat, kopott kocsijaival maga az időszerűt­lenség, de tovább már széles terek, fasitott (taulai?, csinos középületek, szobrok és em­léktáblák figyelmeztetnek, hogy itt már meg­mutatkozott a jövendő. Japán ivelésü, kar­csú hidak hajolnak keresztül a Fehér Körös fölött. A parti sétányokon nagykoronáju szomo- rufüzek düllednek a viztükör föle. Az Or- szágzászló-téren fehérhéju, kecses termetű nyírfák között ncgycsorgós kőkút adja az ivóvizet, s mint egy bibliai képen: a belvá­ros ide jár vízért, korsókkal és kancsókkal; ilyen a gyulaiak vizközössége. Hogy az élet legfclszincről is szóljunk va­lamit: pesti lapok szaladnak le ide, a mozi­ban pedig elfelejtett öreg színésznők leányko­ri darabjai peregnek, de ez nem változtat a lényegen. Ugyanakkor a helyi kis újságban parasztkérdésekről Ír­nak, földmunkás-olvasók ügyét tárgyalják, tanyásbirtokokat keresnek bérbe, az avró- hirdetésben törzskönyvezett állatokat árul- f nak, igáskocsist és gyümölcskertészt keres­nek, mezőgazdasági gépeket ajánlanak al­kalmi vételben. Valahol itt van, ennek közelében az elet nvitja. Ez érdekli leginkább a gyulai „pol­gárt“. Itt minden beszédnek, még.a politika­(ELSŐ KÖZLEMÉNY) nak is, a termőföld és fajállat a „ceierum censeo“-ja. Az embernek az az érzése, hogy itt. az or­szág egyik viharsarkában fontos szerep vár az ilyen mezővárosokra a parasztkérdés meg­oldásában. Jóllehet, a környéken mind pa­rasztvárosok vannak, ámde egyik-másikuk terjedelmével, ismét mások gyors polgároso­dásukkal, országos szerepvállalásukkal kinőt­tek a parasztvilágból. Most már csak az ilyen Gyula-szerű kisvárosok tud­nak elejébe sietni a társadalmi felemelkedés útjait kereső magyar paraszti rétegeknek, mert ezek csupán külsejükön viselik a vá­* rosiasodás jegyeit, lényegükben paraszti életközösségek eljövendő létformáit valósí­tották meg. Az iíyren város hatása közvetlenebb, bizto­sítja a sima átmenetet, a válság nélküli élet- formaváltást. Már a történelmi erők is úgy rendezték a magyar élért nagy drámáját, hogy * Gyula város magyameníő szerepe mindvégig fontos tényező maradt. Egy tekin­tet az épségben maradt vár fókáról a kör­nyékre s már látni a törvényszerűséget,- amely a város területén, a Körös hajdani föld hatjain évezredek óta folyamatossá tette az emberi te­lepülést. A .mai város az Árpád-kor végéről való. Akkor Gyulamonostora veit. Gyors fejlődését a Budáról Szolnokon át Lippához, Erdély délnyugati kapuvárához vezető fontos hadi és kereskedelmi útvonalnak köszöni. Két vármegye területén épült: fele Békés­vármegyéén, fele a később megszűnt Zaránd- vármegyéén. A XIV. században már 43 köz­ségből álló uradalom középpontja, előbb Lo­sonca’ László erdélyi vajda, majd Maródit János macsói bán kezén. Ez utóbbi várépítő mestereket hozat és 1435-rc felépitteti a még ma is csodálatos épségben levő. erős várat. Kemény falai, zömök bástyatornya, regényes bekőudvara, tágas „vitézi termei4* és raktá­rai husfüstölője és szurokfőző je, feneketlen kútja és kapurácsa ma is csendesen megszó­lal és sokat beszél a magyar vitézi életről, j A várral erősített Gyula a környék védelmi támaszpontja lett, de egyben magára vonzott minden tamadó szándékot. Mátyás király a fiának, Corvin Jánosnak hagyományozta. Később Brandenburgi j Gvorgy őrgrófé lett. Többször gazdát cse­rélt, a-mig íj52-ben Habsburgi Ferdinand cl- { lenkirály kaparintotta meg. De ekkor a ma­gyar hadinép már Vég-Gyulának hívta, mert a török veszedelem ott állt a kapui előtt. ív61-tői a délvidéki kapitányság szckhelve. portyázó harcok színhelye, puhatolózó török támadások célpontja. Békés természetű pol­gári lakossága lassan menekülni kezd a vá­rosból. A menekülés akkor öltött nagyobb arányokat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogv a várban ülő idegen zsoldos csapat nem ké­szül a török fogadására. ZsoMosok voltak, fizetésért harcoltak. Úgy vélték; majd hát­rább húzódnak, másik várba. Nem fájt ne- Kik a török kézre maradó magyar falvak pusztulása. ijüó-ban Szigetvárral egyszerre vették ostrom alá. Kerecsényi László báró szabad el­vonulás kikötésével feladta a várat, a török azonban szavát szegte. A fejlett kereskedelmi, hadi és kézműves- város a hódoltság idején lezüllött. A törökök az aradi szánd zsák ságot áthelyezték Gyulára. A város magyarsága a török fosztogatás és a keiesztcny portyázás elől egész Békésmegye példájára a népességmentő nádasokba vetette magát. Majdnem egy egész évi kemény ostrom után, 1693 januárjában szabadították fel Gyulát a 729 éves hódoltság alól. A város ekkor egy elpusztult ki? Velence kepét mutat­ta; a rombadőlt lakóházak között, a Körös- ágakon és csatornákon ladikon közlekedtek egvmással az emberek, török mecset és török fürdő volt a városban, amin; Evita C-elebi töröl: utazó leírja, de egyéb semmi. .4 hajdani kézművesek: kovácsok, vargák, szűcsök, szíj­éi ijgyártók, aranyművesek és orgonáké szí tők nyugalmasabb városokba menekültek, a Fel­vidék felé. Még húsz évvel is a felmentés után, rjiy-ben, összesen 14) lélek lézengett az egykor virágzó város romjai között A magyar nép még nem bujt elő a nádasokból. El lehet képzelni, mit érc akkor Békésvárme­gye az adóztatás szempontjait mérlegelő bécsi császári kincstárnak, ha egyik hu hadsereg- szállítótól azt kérdezték, mit akar jutalmul: Békésvármegyét-e egészen, mindenestől, vagy egy malmot Budán. Harruckern János György vállalkozószeliemü ember volt, elég merész is: Békés-vármegyét kérte, :720-ban rneg is kapta ajándékul. Egy országrész, a nemzet megkérdezése nél­kül, mint a bécsi udvar ajándéktárgya a császárhil idegen kezén. Az uj földesur mértéktelen becsvággyal kez­dett birodalma berendezéséhez. Rác zsoldos Berlin, március 27. (Búd. Tud.) A legutóbbi német sajtó jelentésekből arra lehet követő ez - teteti, hogy a legközelebbi időben a német hatóságok a; különleges cs nehéz háborús vi­szonyokra való tekintettel, (korlátozzák a né­met főiskolai hallgatók tanulmányi idejét. Va­Mátyás király születésének fél ezredes emlék ünnepének alkalmából előkelő veudé- gek érkeztek Kolozsvárra. A 10. kir. kor­mányt Fáy István titkostanácsOiS, állam­titkár képviseli, a vallás és közoktatásügyi miniszter képviseletében dr. vitéz Haá^z Aladár miniszteri .osztályfőnök érkezett Kolozsvárra. Budapest székesfőváros kép­viselői dr. Nénivtliy Károly székesfővárosi tanácsnok, dr- Kopp Jenő székesfővárosi képtárigazgató, dr- Sztankay István szé- í BUDAPEST, március 27. (MOT.) A Magyar Élet Pártja esztergomi és várme­gyei Szervezetének nagy választmánya ülést rendezett, amelyen az. országos pártvezető­séget Laky Dezső m- tor. titkos tanács, volt miniszter képviselte. Laky Dező a hallga­tóságot arra emlékeztette, hogy milyen gaz­dasági válságot zúdított ráuk az első világ­háború után a belső arcvonal összeomlása. Megállapíthatjuk — mondotta —, hogy a magyar mezőgazdaság a kötelességtőljcsités maximumát adta az utóbbi négy évben. Ennek köszönhetjük, hogv ebben az or­szágban nincs Semmi nyoma a belső nyug­talanságnak. A mezőgazdaság jelentősége a háború után éppen olyan nagy lesz, mint napjainkban. Fontos feladat vár reánk a jö­vő Európájában. Ugyanez áll az iparra és az ipari munkásságra is, amely ugyancsak példnatlónn veszi ki részét a háborús f<v- adatpk teljo.silé.s. Ijól. Már most uu g Ke!I tennünk mindent, bogy n háború után ne döntő telepítési munka mellett más csapás is érte Gyulát és Béke?- megyét. A föld ezentúl másé volt, nem a fel­szabadításban vérét hullató magyaré, nem a nádasokból visszatérő magyar jobbágyé, nem a Nagykunságból ismét lehuzódó magyar vá­rosi polgárságé. A magyarság még igy is bol­dognak mondhatta magát, hogy az uj földes­ül- egyáltalán! visszaengedte őket régi lakó­helyükre, ha nincstelenül is, s nem állított beköltözést tilalmat az utjukba, mint ahogy az Ujszerzemértyi Bizottság néven ismert, gyászos szerepű bécsi katonatársaság tette a magyar vérrel és magyar áldozattal vissza­foglalt magyar Délvidékkel; Báccsal és Te­mesközzel, ahol a ,,lázadó magyarok megfé­kezésére csak németnek és katolikusnak veit szabad letelepednie. A volt magyar földbirto­kos csak úgy ülhetett vissza saját tíjLijJoni- ba, ha a hosszú török hódoltság herce-hur- cáiban is keresztülmentett hiteles adományle­véllel, egyéb királyi okirattal bizonyította jo­gát s azon felül „váltságdíj“ címén másodszor is megvásárolta. nyait, amelyet a háború szolgálatúba áfiitot* íaik'. A közeljövőben tervbeveszik olyan tan­folyamok megsziintesét is, amelyek a háború tartama alatt a nemzet érdekében nem nagy fontosságúak. Valósziniinek tartják, hogy a (közeljövőben beszüntetik a művészettel é® színházzal kapcsolatos iskolákat is. I kc&fővárosi tanács jegyző. Az emlékünnep* re érkezett a Magyar Képzőművészek Or­szágos Szövetségének igazgatója. Szent- gyÖrgyi Gyen es Lajos és a budai Hollós Mátyás Társaság kiküldöttje, dr. S?:éli Sán­dor tb. főszoilgabirő- Marosvásárhely várasd részéről az ünnepségen részt vesz dr. Ma« jav Ferenc polgármester. Az ides-enfor* galmi újságírók mintegy buszán érkeztek: Kolozsvárra és részt vesznek az emlékűn* népén. legyünk kénytelenek a gyárak munkásait százezerszámra elbocsátani, hanem a ma­gyar ipar ré^zt vehessen Európa újjáépíté­sében. A kormány már kidolgozta terveze­tet a háború uláni nninkaerögazdáikodás rn eg szer ve? és érc. Korlátozzák a német főiskolai hallga­tók tanulmányi idejét lószinünk taróják, hogy az érettségizett diák­ság olyan főiskolában folytatja majd tanúimé­A Mátyás király-ünnepség vendégei „A kormány már kidolgozta tervét a háború utáni munkaerő-gazdálkodás megszervezésére" Laky Djzső vo'.t minis»*©** előadása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom