Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-16 / 60. szám
19<3 március 18. ELLENZU ■MMBHHI V IHircius Idusának ünnepe Kolozsvári KOLOZSVÁR, március 16. (Az Ellenzék munkatársától.) Felszabadulása után immár harmadizben ünnepelte meg Erdély fővárosa a magyar szabadság napját: Március idusát. A Kolozsvári Társadalmi Egyesületek elnöksége és Kolozsvár város Levente Parancsnoksága nagyszabású ünnepséget rendezett a Főtéren. Hétfőn már a kora reggeli órákban zászlódiszben pompázott a város. A verőfényes tavaszi napsütésben öröm volt nézni a lelkes csoportok, a különböző egyesületek, intézmények és testületek lelvonuLásár, a gyönyörű ünnep! díszbe öltözött györgyfaivi menekültek és Tordaaranyos megyeiek festői kis csoportját, amint énekszóval, magyar dallal az ajkukon vonultak Mátyás király szobra elé, hogy a magyar szabadság hervadhatatlan eszméjét ünnepeljék. Az ünnepség előtt a templomokban Isten-tisztelet volt, majd megkezdődött a sokezres tömegek felvonulása. Néhány perccel io óra előtt nagy tiszti küldöttség elén megjelent dalnoki Veress^ Lajos altábornagy hadtestparancsnok, Aeledy Tibor dr. polgármester s a vármegye részéről Forgács József dr. jojegyző. Kolozsvár társadalmának minden rétege testületileg jelem meg az ünnepségen. A Főtér, amelynek négy oldalán hatalmas hangszórókat szereltetett fel a rendezőség, mar jóval io óra előtt feketéllett a sokaságtól. Tiz órakor felhangzott az ajkakon a magyar Hiszekegy. Mély áhitat ülte meg a lelkeket, amikor az ünneplő közönség lelkesen mondta a szavakat: Hiszek Magyarország feltámadásában! . .. A Hiszekegy elhangzása után Pogány Sándor ezredes lépett az emelvényre és felolvasta a Kormányzó Ur rádiószózatát, amelyet ez- év március tizenötödike alkalmából a levente'- ifjúsághoz intézett. A kormisi^zé szózata & íeveileiljuiágfesz Március 15-e közel egy évszázad óta a fiatalságnak, a megindulásnak, a fakadó életnek az ünnepe. Az rná is. Mégis most, amikor az ifjúsághoz szólok, első szavam, nem a Tietek, hanem azé a — sajnos — sok ezer magyar életé, ame'y a hazáért, mint annyiszor ezeréves történetünkben, újra áldozatot hozott■ Március 15-én, amikor a nemzeti megújhodás, a nemzeti jövő áll gondolataink élén, szálljon minden szeretetünk, tiszteletünk és elismerésünk azok felé, akik már nem élnek, vagy hadifogságban vannak, vagy kórházi ágyon szemednek itthon, vágy rokkanton kerültek Imza. Ők a mai idők nagy magyar kötelessé gtel jesitői. De minden szeretetünk és gondoskodásunk azoké is, akik apáit, testvért, gye rmeket, élettársut veszítettek el. Magyar Leventék! Az ország egész fiatalsága mellett első sorban Tihozzátok szólok, mert Reálok nagy feladat vár. A március 15-i ifjak helyébe kell lépnetek. Nektek is ugyanolyan lelkesedéssel kell felsorakoznotok a nemzet nagy ideáljai és céljai mellé. Mă Ti vagytok hazánk reménysége, a magyar jövő valóravédtói. Legyetek- mindig méltók nagy őseitekhez, állítsátok ifjú erőtöket épp olyan lelkesedéssel a haza szolgálatába és teljesítsétek éppoly híven kötelességeiteket. Törekedjetek mindig arra, hogy életetek példaadás legyen. Ti járjutols elől ă vallás erkölcsi életben, a becsületességben és a hűségben. Szolgájátok mindene],-előtt a nagy magyar célokat, mert kivált ilyen nehéz időkben kell, hogy a nemzet érdekei minden eg{}éni érdeket megelőzzenek. A nemzeti élet egyik legfontosabb alapja, a fegyelem. Az összetartás, a belső rend fenntartása, a belső front ereje ma az ország számára a lét. vagy a nemlét kérdése. Száll jatok mindig keményen szembe á társad alomhon tó törekvésekkel. Ezek rendszerint válogatás nélkül mindennel szemben a tagadást hirdetik. Pedig niég az egészséges reformokat sem szabad, hogy a demagógia sajátítsa ki magának, mart az szem elöl téveszti az adott lehetőségeket, tulkiabáljá az észszerű jóakaratot és háttérbe szárítja a komoly munkát. Az újítás is csak akkor lehet egészséges, ha az élet józan követ el m ényeih ez simul1848-ban március 15-ének lelkesedését nem lehetett válóra véd tani. Ma ehhez minden rendelkezésünkre áll. Országunk f üggetlen és önálló, megvan â törvény előtti teljes egyenlőségünk. Ha ezeket megőrizve egységben, fegyelmezetten, keményen dolgozva haladunk és megtartjuk erkö'csi tisztaságban országunkat, méltók leszünk őseinkhez és a ma magyar harcának szent áldozataihoz. Legyetek felkészülve, hogy ha ránk köszönt a napsütés, ősi erővel sarjadjon az ifjú magyarság élete. Bízom a mai fiatal magyar lelkek egészséges életerejében, amely meghozza a szebb jövőt. A Kormányzó Ur áhítatos csendben vé$*i2;- hallgatott ünnepi szózatát hatalmas lelkesedéssel fogadta a sokezres tömeg, majd az egyesített dalárdák Tárcza Bertalan karnagy vezényletével elénekelték a Szózatot. Utána Dcésy Jenő a „Talpra magyar“-t szavalta el. Az egyesült népzenészek cigányzenekara játszott ezután régi Kossuth-nótákat, majd Jó- Ián József levente szavalta el tehetségesen Reményik Sándor „Ahogy lehet“ című költeményét. A kolozsvári egyetemi ifjúság nevében Kanas István, az Egyetemi Diákszövetség elnöke mondotta el ezután ünnepi beszédét. Az ifjúság szónoka rámutatott a mai magyar ifjúság kettős feladatára: fiatalságunk egyrésze élete árán harcol hazánkért és a szebb magyar jövendőért, másik része pedig itthoni kötelessége teljesítésével végzi a szolgalatot és készül fel az uj magyar életre! — Nincs időnk halogatásra — mondotta az egyetemi ifjúság szónoka —, nincs időnk hosszas _ fontolgatásokra, mint ahogyan a 48-as ifjúság sem habozott, amikor a nemzet életéért a saját életét adta. önvédelmi harc indított arra, hogy életünkért, mint annyiszor a múltban is, újból a kardhoz nyúljunk. A magyar kard ismét szabadságunk védelmében repült ki hüvelyéből és Erdély magyar ifjúsága a kormányzói szózatnak engedelmeskedve, hitet tesz amellett, hogy nem békét akar, hanem győzelmet és nem engedi kezéből kicsavarni a fegyvert, amíg ellenségeink megsemmisítése után hozzá nem láthat a csak magyarok vezetése alatt álló egészséges, egységes, osztatlan, a keresztény erkölcsre és a szociális igazságra alapított uj nemzeti Magyarország felépítéséhez. Utána a honvédzenekar magyar toborzót játszott, majd László Dezső országgyűlési képviselő mondotta cl ünnepi beszédét. rendelték, szegénnyé és koldussá tették, lelte mélyén az elkeseredés cs csüggedés helyett a szabadság erőt buzoglak föl, tárolódtak össze e> váltak olyan feszitó erővé, amelynek nyomására az idegen bilincsek lehullottak, a börtönök falai szétnyilottak. A lélekben, szellemben és erkölcsben való örökös szabadságunk mindig megteremtette a külső szabad- ság gyümölcseit. Kell-é erről Kolozsvárott részletesen beszélni, kell~é ezt bizonyítani? A bennünket felszabadító alföldi., dunántúli, felvidéki magyarok lélekben szabad, magukat soha el nem adó, a szabadságról soha le nem mondó testvéreket találtak ezen a földön r * * * J v *» - » * s 0^ í « Mi magunkkal hoztuk a szabottságot erre a földre. Ezt nem mi állítjuk. Idegen uralkodó jegyezte föl rólunk. A körülöttünk élő kis fajtákat nagyhatalmak szabadították föl és formáltak szervezetlen népből nemzetté. A mi szabadságunkat és függetlenségünket sohasem kellett inasoknak helyreállitaniok és ga- rantálmok. Ha ütött az óra, mindig egy testként keltünk föl szabadságunk védelmére és biztosítására. Hódító, vagy foglaló háborút sohasem vezettünk. Minden magyar háború szabadság- harc volt. És lehetett annak vége Augsburg, Muhi, Mohács, Majtény, Világos, vagy Trianon, minden bukásunkból és lever éltetésünkből csak fölemelkedtünk mert a belénk rekesztett olthatatlan tüzű szabadság, mivel soha meg nem tagadtuk, mindig felszabadulással jutalmazott. A magyar történelem minden lapja hangosan hirdeti: szabad ez a nemzet. 1848 március ip., mint az örök magyar szabadság egyik legdöntőbb megnyilatkozása, két határozott magyar mozdulatot indított el. Visszakinálta azt az ősi magyar társadalmi szervezetet, amelyben teljes szabadsága: egyenlő joga és kötelessége volt mindenkinek, aki magyar. Az a hűbéri társadalmi rendszer, amelyet Magyarországon 1848 megszüntetett, idegen európai ruha volt a magyarság testén. 1848 társadalmi reformja leglényegében nem a francia forradalom eszméinek diadalát jelenti a magyar földön, hanem határozott visszatérését a magyar nemzetnek ahhoz az ősi testvéri nemzetszervezethez, amellyel bejött a Tisza—Duna medencéjébe. A legfontosabb mai magyar feladat, tovább haladni az 1848-ban megnyílt utón és valóban és teljesen az élet minden vonatkozásában olyan belsőleg is szabad bajtársi és testvéri közösséggé tenni a magyart, amilyen az ezerévvel ezelőtt volt. 1848 március 15-én a magyar kéz szabad kézként szorította meg a másik magyar kezet s ez a szorítás a legerősebb és leghatalmasabb magyar összefogás alap fává lett. Az 1848-ban elindított másik magyar mozdulat a kardot ragadta meg. Habozás nélkül sorakozott föl az egész nemzet, hogy szabadságát megvédelmezze a kívülről támadó osztrákkal és orosszal, a belülről lázadozó szerbbel, tóttal és románnal szemben. 1848 nemzedéke nem mérlegelte az erőviszonyokat, a stratégiai helyzetet, a lehetséges kilátásokat. Végigfutott a nemzet testén a kiáltás: a haza veszélyben van. Ha pedig a haza veszélyben van, akkor veszélyben a szabadság is. Senki sem tudja megmagyarázni, hogy miképpen toborzódott össze és szerelődön fel napok alatt az első magyar honvédhadsereg és kezdene meg dicsőséges harcait. A szaJzad- I ság cselekedte mindezt. Ezért nem áshatta. í meg Világos a tulerővl szemben elbukott: nemzet sírját. A szabadságharc mé<> akkor is győzelemmel végződik, ha önhibáján le.ivül elbukik. Ma ismét szabadságharcot vívunk. Nem a mérlegelés, taktikázás, jobbra-balr a való ka ; esingatás, hanem az egységes és egyértelmű magyar mozdulat az egyedül méltó hozzánk ma is. A mai magyar mozdulat sem lehet más, mint mi volt a kilencvenötév előtti; Kemény, férfias kézfogás minden magyarok közt és kemény, férfias megmarkoiása a kardnak. Kifelé és befelé egyaránt ezt követeli tőlünk a sorsunk; szabad ez a nemzet. A mostani nagy ámítások, lidérces álmok, megalkuvásra hívások, bomlasztási szándékok idején csak egy menedékünk és csak egy az utunk: a magunk erején, a magunk jelleme szerint egyre szorosabban a szabad magyarok testvéri és bajtársi közösségévé tenni a nemzetet s annak szabadságát megvédem mindenkivel szemben. Milyen konzervatív, de mennyire konzerváló, azaz megtartó erejű igazgság. Ma azok a legkiválóbb magyar szellemért, akik dalban, zenében, nyelvészetben, építészetben, ruházatban, az élet minden vonalán azt tárják elénk, ami tősgyökeresen, minden idegen formától is tartalomtól szabadon lé- nyegszerint magyar. Ma azok az igazi nagy társadalomnevelők• és szervezők, akik az 1848-ban idegen társadalmi formáktól megszabadított magyar nemzet számára nem valami idegen, hanem azt a lényegében magyar, hősi, bajtársi, társadalmi formát és szervezetet keresik meg és adják vissza — természetesen a mai viszonyokhoz elkalmazva —, amely lényegében talál a magyarra, -mert az övé. 1848 márciusa megszüntette a német— római császárságban kialakult hűbéri társadalmi rendszert, de helyette nem egy lényegében uj magyar, hanem ismét csak egy nyu- gatcurópai rendszert hozott. Az bizonyos, hogy ez a rendszer a szabadság, egyenlőség és szeretet elvein épült fel, de nem mindenben felelt meg a mi történelmi egyéniségünknek; viszonyainknak s ez az oka atmak, hogy még mindig sok építeni való van a magyar társadalom épületén. Ez a rendszer azonban megnyitotta az útját az uj magyar társadalom kiépítésének. A társadalmi rendszerváltozás fordulójába érkezett mai magyarság előtt, mint eszmény, az a régi társadalmi szervezet áll, amellyel őseink maguknak és nekünk hazát szereztek ezen a földön. Ebben a szervezetben benne volt mindaz, ami egyaránt jó, mjnd az egyéni, mind a közösségi elvből. A magunk lényegének, kipróbált ősi rendszerünknek megfelelő uj magyar bajtársi ösz- szefogás kiépítésére és állami függetlenségünk megőrzésére kötelez az a szabadság, amely- lyel szabad nemzetként léptük ál a Kárpátok hágóit és szorosait s amelyre oly beszédesen emlékeztet 1848. A teljes belső és külső szabadságra kötelez a szabad magyar föld oszthatatlan egysége, sorsunk, múltunk és jövendőnk. A magyar szabadság 1945. évi ünnepén egyetlen, örök vallomásban forr össze minden magyar: Szabad ez a nemzeti Ehhez a vallomáshoz való hűségre tesz eţ* küt az egész mai magyar nemzedék, A tartalmas, emelkedett szellemű beszéd elhangzása után a KÍapk a-indulót játszotta el a honvédzenekar, s utána Wenczel Antal országgyűlési képviselő beszéde következett. Wen cze! Antal képviselő beszéde A sokszizezer névtelen magyar munkásnak nevében beszélt Wen cze1 Antal képviselő. Március tizenötödike a visszaemlékezés napja — mondotta —, de hatalma figyelmeztető a mostani nagy időkre is, amelyek ugyanolyan hősies helytállást és lelkes áldozatvállalást követelnek, mint ama regi március az akkori fiatalságtól, amikor rangkülönbség nélkül jelen volt mindenki a harcban, aki az eszméért áldozatot mert vállalni. Wenczel Antal beszédét is lelkesen fogadta a hatalmas tömeg, majd az egyesített dalárdák elénekelték a Himnuszt s végül a honvédzenekar indulóinak hangjai közben lassaií oszladozni kezdett a sokezer főnyi tömeg. A Főtér még az ünnepség után is zsúfolásig volt a márciust ünneplő közönséggel, lelkes magyarokkal s izzó szeretettel és melegséggel tapsolt a zászlók alatt elvonuló különböző csoportoknak, a leventéknek és cserkészeknek, az iskolák ifjúságának, akik nó- tázva, dalolva tértek haza. hiszen elsősorban is az ő ünnepük, a magyar ifjúság soha el nem hervadó, örök ünnepe a március tizenöt?. .. (g■ ah A magyar sajtó sz A régi hagyományokhoz híven, március hó lilén, a sajtó ünnepén., a Magyar Sajtó Házában a különféle újságírói intézmények közgyűlést és ünnepélyeket tartottak. Az ünnepnap Petőfi szobiénak és Jókai sírjának a megkoszorúzásával kezdődött). Délelőtt tartotta meg a Magyar Újságírók Egyesülete közgyűlését Tóth László főszerkesztő elnöklésével Ugyancsak ezután tartotta egyik közgyűlését, az Újságírók Szanatórium Egyesülete, majd pedig a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíj Intézete. Mindkét közgyűlésen a szónokok be. Je’entetíték, hogy a Kozma Miklós halálával megüresedett elnöki tisztséget elvben sem töltik még be. Ezután az Országos) Magyar Sajtókamara Kiadói és Újságírói Főosztálya tartottak közgyűléseket. Az Újságírói Főosz." ?á!y közgyűlésén KolosvAri-Borcsa Mihály megnyitója után Gáspár Jenő igazgató-főtitkár m terjesztette elő a főtitkári jelentést, amelyhez többen hozzászó'tak. köztük Demeter Béla is, az erdélyi újságírók nevében. A közgyűlések után a? egyesület Pátria Klubjának termeiben megtartották a hagyományos Szabadság Lakomát, a háborús viszonyokhoz mérten szerény keretek kötótfe. Itt az ünnepi beszedet a Jókai-serlegge! kezében, vitéz Tnu- ránszky Lász.;ó dr. felsőházi tag, a miniszter- elnökségi sajtóosztály főnöke mondotta. Az Országos Magyar Sajtó Kamara kegye- le'es ünnepsegge' hódolt a mai napon a hősi halált halt Kovmányzóhelye.tte® Ur és a hősi ha léit halt újságírók emlékének, A hősi halált ha't Kormányzóhelyettes Ur arcképét is a mai napon leplezték le Az ünnepi beszédet vitéz Kolosvári-BorcSa Mihály, a Sajtó Kamara el nöke mondotta. Â magyar ifimig győzelmei akar „Szabad ez a nemzet“ Szabad ez a nemzet — jegyezte fel a honfoglaló magyarokról Bölcs Leó császár. Ez az idegen uralkodótól származó, több, mint ezeréves értékelés, rólunk alkotott, írásban is megmaradt első vélemény örök érvénnyel megállapította a magyar jellem legdöntőbb vonását, föltárta a magyar lét szive mélyét és megjelölte a magyar sors vonalát. A magyar szabadság ünnepén, március í)-én tulnézünk e szabadsághoz való raagsz- kodásunk megnyilatkozásának kilencvenötéves történelmi jegyein s a magyar szabadságnak azokhoz az alap gyökereihez nyúlunk vissza, amelyeket olyan élesen látott meg és hűen fejezett ki a görög császár: Szabad ez a nemzet. A szabadságot nem 1848 március 15. hoz-- ta el a magyar nemzet számára. Mi szabad '( és független nemzetként jöttünk a Kárpátok övébe s mint szabad és független nemzőt súlyos századokat éltünk ezen a földön. Az igaz, hogy hossza évtizedeken át ült a nya- kunkon a török és osztrák; országunkat megellő ta a tatár, török, orosz, szerb, tót és ros man; a szabad magyarok földjét a nagyha! tálmák szetdarabolták és jutlmul odaadták ’ az áltáluk felszabadított kis népeknek, de- >m et legnagyobb elnyomatás alatt is mindig szabad és független nemzetnek tartottuk maf gunkat. Szabadsagunkat soha el nem veszítettük, mert soha le nem mondottunk arról. * A szabadságot nem azok veszítik el, akiktől- azt elbitorolják, hanem csak azok, akik arról , lemondanak. Valóban ősi lényege, jellembeli alkata ennek a nemzetnek a szabadság, mert szabadságának lábbal tiprása ideiért mindig megtalálta az életformát, amelyben szabadságát meg l tudta őrizni és meg tudta védelmezni, ti a ki- 1 verték kezéből a fegyvert, legjobbjait börtönbe zárták $ a nép fiait idegen zászlók alá- kényszeritettek, ha idegen népek uralma alá
