Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-16 / 60. szám

* 18 4 3 március 10. ELLENZÉK 3 Bariha Miklós korszerűsége A Kisebbségi Körlevél, a pécsi tudomány- egyetem kisebbségi Intézetének, nemzetiségi .szemléje, egész cikksorozatban foglalkozik Bartha Miklósnak, a századforduló kemény függetlenségi politikusának szellemi hagyaté­kával, különösen pedig nemzetiségi vonatko- zásu országgyűlési neszedéivel, cikkeivel, könyveivel. A lap bevallottan újjá akarja ér­tékelni a széles Látókörű férfiúnak a nemzeti­ségi kérdés megoldása érdekében tett erőfeszí­téseit, természetesen többre becsülve, mint amennyit törekvéseinek politikai ellenfelei véltek róla. 1 Ki volt Bartha Miklós, az iró és szónok, a főszerkesztő és politikus? Ma azt mondanák; csodagyermek. Akkor azt mondták: nyílt eszü székely fiú. Éles megfigyelőkészségével és becsületes szókimondásávai sok kellemetlen' séget szerzett környezetének és önmagának. Tizenhatéves korában döbbenetes bírálatot mond az osztrák önkényről a székelyudvar­helyi református kollégium önképzőkörében; emiatt majdnem bezárják az iskolát. Tizen- kilencéves korában, mint első éves pesti jo­gász, szoros barátságra lép Apponyi Albert- tel, Darányi Ignáccal, Eötvös Lóránttal, Beö­thy Zsolttal és későbbi ádáz ellenfelével, We- kerle Sándorral. Huszonegyéves korában a Kossuth-Ievél közléséért perbe fogott és elitéit Böszörményi Lászlót ő köszönti az ifjúság ne­vében. Huszonhároméves korában hivatásos újságíró. Ezen a téren sokra is vitte, mert 1895 őszén a Wekerle—Bartha-sajtóper íté­lete után Vaszary Kolos hercegprímás csuk szemé­lyes közbenjárással és kétszázhétezer alá­írással nyomatékosabbá tett kéréssel tudta megmenteni a nemzet szeplőtelen tollú köz­íróját a hathónapi fogháztól. A rugonfalvi székely kisneme? fia. a ma­gyarság megoldatlan kérdései és rendezetlen iigvei láttán, egységes szemléletbe foglalta az államiságának ezredévére készülő magyar nemzet kilátásait és belső bántalmait. Abban az időben az elhibázott kiegyezés bírálata a nemzetiségi kérdés súlyosbodása és a közigaz­gatás korszerűsítése volt általában a közjogi tnák vezérfonala. A napirenden tartott ma­gvar sorckérdések annyira összefonódtak egy­mással és Magyarország középhatalmi állásá­nak megvédelmezésével. hogv az előrelátó ál- lamférfiunak, aki nem a foltozóvarga tataro- zoszándckával nyúlt a kérdések tömkelegéhez, a magyar államiság jogbölcseleti alapjait kel­lett nemzetpolitikai nézőpontbői felülvizsgál­nia. Nem a napi politika feszültségmérőjének ingadozó mutatója szerint, hanem a magyar önvédelem állandó szükségletei szempontjai­ból mondott lesújtó bírálatot az elhamarkodott kiegyezés nemzeti tudatot sorvasztó hatásairól. A .,kö­zös1' hadsereg német vezénylési nyelve, az egész politikai és gazdasági életen elhatalma­sodó „felszabadult“ gondolkozás végzetesen megbontotta a politikai nemzet fogalmát: ma­gyarokra és nemzetiségekre osztotta az orszá­got, szembeállítva a nemzetiségeket a magya­rokkal s a magyarokat egymással Súlyos számvetés után egy miniszteri kézzel szerve­zett sajtóhadjárat ellen is kimondja megfon­tolt vádjait. Inkább hazamegy néhány ka­vicsos talajú hold földre gazdálkodni, titok­ban székely századokat toborozni szabadcsa­patok részére, kilenc hónapon át bujdosni a Székelyföldtől Gömörig, fogságot szenvedni, majd kataszteri állást vállalni, de meggyő­ződésénél egyebet nem mondhat. Üldöztetése idején még közelebbről megismerkedik a sze­gényebb népi rétegek, nyomorúságával, külö­nösen pedig a peremvidékek nemzetiségi kér­désének gazdasági és politikai szövevényével. A nyolcvanas években, életének legterméke­nyebb korszakában, amelyre az Ellenzék alapítása is esik, teljes szellemi felkészültség­gel, tökéletes politikai vértezetben lép küz­delembe a „pax Hunganca“ ügyéért. Eltéko- zolt éveknek nevezi a kiegyezéstől a nyolcva­nas évekig eltelt időt, mert a kormányok rendszertelensége, tervszerütlensége, tanácsta­lansága és rövidlátása következtében a ma­gyarság nem forrott eléggé össze az ország­omlással fenyegető nemzetiségi kérdés megol­dására. Már pedig a megoldatlan nemzetiségi kérdés a tanulni nem tudó habsburgok kor­mányzati hagyományai rendszerében még mindig a legbiztosabb zabla volt a magyar­ság megfékezésére. A kormányzat is vígan utánozta a bécsi udvart a nemzetiségi kérdés sikamlós gyakorlatában: büntetésképpen he­lyezte magyar tisztviselőit a nemzetiségekkel tarkított területekre, hogy ott ütődött ma­gyar mivoltukkal képviseljék fajtánk tekinté­lyét a nemzetiségekkel szemben, amelyeket még mindig meg akartunk nyerni a politikai magyar nemzetben való feloldódáson túl va­lami bizonytalan iaji áthasonulásnak. Ilyen volt a magyar „kulturzóna“. Bartha Miklós szembenézett a veszéllyel. Másképp akarta megvédeni a magyar állam­eszme méltóságát. Méreteiben is lenyűgöző szellemi munkába kezdett a 1 nemzetiségi kérdés anyagának összegyűjtésére, rendszerezésére és megoldására. Tanulmányozza a nemzetiségek helyzetet. Híres útirajzában (Kazárföldön Útalapjaiban megtámadott rutheuseg melle áll a becs jutalmazta földbirtokosokkal és a Vereckén beszivárgó zsidósággal szemben. A nemzetiségi cikkekben a mezőségi roman zsellérség társadalmi . helyzetének favitását sürgeti. Bármennyire őszinte volt is ez a barau kéznyujtás, nem sikerült neki komoly és^ tar­tós kapcsolatokat kiépítenie a nemzetiségek­kel, különösen a románság zárkózott el, ami által egyszerre két főnyereményhez jutott: folytathatták népizgató munkájukat s ugyan­akkor megszerezték a kormány jóindulatát is, hiszen nem álltak az ellenzéki politikus mel­lé. A kormányzat ekkor csupán egy ellenzéki ember kísérleteinek csődjét látta a nemzetisé­gi közeledés meghiúsulásában. Bartha Miklós azonban már nemcsak Bécs gyakorlott kezet fedezte fel benne, de megérezte azt is, hogy a románság vezetői Bécset is alaposan meg­tévesztették. A dák-római elmélet és történel­mi folytonosság színes papírsárkányai nyomán, a tizenkilencedik század közepe táján a ro­mánság kapva-kap minden európai hatalom keze felé segítségért. AIár iSsy-ben Cavcitr előtt igényt jelentenek be Magyarország ke­leti részeire, ahol románok is laknak. Később III Napoleon körül lehet látni Cuza embe­reit, erdeivi származású románokkal együtt, változatlanul azonos céllal Függetlenül a ro­mánság „történelmi jogaitól1', ez az ügy nagyszerűen beleillett a ravasz császár tervei­be; pompásan kiagyalta, miképpen lehet egy­más ellen kijátszani az európai államokat, az „egyensulypolitika" ürügyével, s miképpen lehet közös céllá festeni a francia elsőség cé­gérét. A fiatal porosz katonai hatalom azon­ban Sedannál halomra döntötte a napoleoni terveket, s így a románságnak nem marad más ut nyitva, minthogy egy félfordulattal ismét Becshez térjen vérmes reményeivel. I i881-ben Nagyszebenben összeül a román nemzeti bizottságnak nevezett nemzetiségi j1 forradalmi országgyűlés Az uralkodóbázhoz \ címzett hódoló táviratokkal és Ausztria felé J hangoztatott hűségnyilatkozatokkal rr.egte- I vesztő címkét ragaszt a megmozdulásra, ha* ’ tározati javaslatában azonban első helyen ! F.rdélv különállását követeli A nagy vihar* i madár felszállt tehát F.rdélv egére. ! Bartha Miklós világosan látta a rejtett I szándékot: • Erdély önállóságának kivívása csupán a I * kezdő lépés lett volna az ország szétdara I bolására szövtkezett nemzetiségek diadalut- ján. I Ő ezzel a veszéllyel szemben párhuzamosan ; két eszközben bízott. Először fel kel! világo­sítani a nemzetiségeket, hogv a politikát ma­gyar nemzet életegységének szétroncsolása az egész Dunatáj végzetét jelenti. Bármi történik is. ennek a földdarabnak egyetlen államszer­vezetben kel! maradnia, hogy létét megvé­delmezhesse a kelet-nyugati irányban egvmás- ra törő hatalmas erők ütközőpontián. Másod­szor, az uj magyar hadsereggel meg kell te­remteni ennek a hatalomnak katonai biztosi­tékát. Ekkor tűnt ki hogy a kiegyezés nem bizto­sított szabad mozgást a nemzetnek sa'át bel­ső kérdései rendezésében. Ratiu János és tár­sai az uralkodónál keresnek „meghallgatást" a magyar nemzette! szemben. A „rendszer oszlopai"’ annyira tökéletesen elzárták az uralkodót a politika! élet mély sodrásainak megismerésétől, hogy amikor 1904-ben Stern­berg gróf osztrák arisztokrata vöpiratban fel akarta világosítaná, az Ausztria-Magvaror- szágot fenyegető nemzetiségi veszély megol­dásaképpen a röpiratot elkobozták, szerzőiét hosszabb külföldi tanuímánvutra tanácsolták. Ennyit tett Becs a nemzetiségi kérdés megol­dása érdekében, amelyet pedig maga idézett fel mesterségesen. a magyar függetlenségi tö­rekvések ellensúlyozására. Függetlenségi politikusaink maroknyi csa­pata, Bartha Miklóssal együtt, ezután még a közigazgatás átszervezését is a magyar füg­getlenség és a nemzetiségi kérdés kettős szem­üvegén át szemléli. Mindkét szempont a vár­megyei közigazgatás és a helyhatósági ön- kormányzat elvének szolgálatába állítja őt. A központosított közigazgatási rendszer bírála­tában megemlíti, hogv a kormánvkinevezási rendszer bevezetése óta harminchét nemze­tiségi vármegye birtokrendezési tanácsaiban, ítélőtábláin és minden joghatóságban arány­talanul sok a nemzetiségi tag. A magyarság ezekben a vármegyékben csak szellemi maga- sabbrendüscgével, polinkai érettségével és gya­korlatával tarthatta meg vezetőszerepet. Társadalompolitikai és gazdaságpolitikai túlterheltsége mellett is volt ereje döntő jel­legű kulturtcnyekkel támasztani alá az országmentő művelődéspolitika sarokbástyáit. Bartha Miklós neinzetpolitikni harcának töretlenül egyenes vonalából kö­vetkezik, hogy művelődéspolitikai küzdelmei­ben is mindenütt következetesen beleütközött a nemzetiségek gáncsaiba. Úgyszólván mana vetette meg az Erdélyi Magvar Közművelődé­si Egyesület szellemi alapjait. Az erdélyi románság, amely már azelőtt zavartalanul megteremthette a magi köz­művelődési és gazdasági egységszervezetcit, kíméletlen hajszát indított az EMKE el­len. »* J .1 Ji-A • » . J.« -V.b T‘,i j xX l-i-'.-i . Lm -jJ. '.V 1 -• •- 1 « „ ' Í V-' «. ».V ' , . I ; ( ,-Vr“" ^ -"r ' Vi ^ ‘ * í rti, i „ ■ . ’ <■ . . \ r t * - ► * *• ;. «» r. , \ * „ a .a . , . I >; : ) I» „ ■! x i • -r » < -v; * ;'. K' 7.v. * A „magyar országgyűlés nagy lázadója" való­ban veszedelmes egyéniség volt akkoriban, hiszen körültekintő megfontoltságával, a ba­jok gyökeréig tekintő megfigyelésével egy miniszteri tárca tekintélye mögül véget tudott vetni a magyar államiság bomlásának és a magyar faji erők elherdálásának. Erős ke­resztény magyar közgazdaság eszméje lobo­gott a szeme előtt, amikor mások nem igen érezték, mi jelentősége van a kereszténynek és magyarnak a honpolgáron belül Népkép­viseleti rendszerrel, saitószabadsággal, erős vármegyei közigazgatással, széles egyéni sza­badsággal. gazdasági jóléttel, egyháztámoga­tással. felekezeti iskoláztatással sietett volna a magyarság birtckáilományának megóvására, ragy kérdéseink végleges rendezésére, a nem- i zetiségek kielégítésére a politikai magyar nemzet megteremtésére és a nemzeti tudat megerősítésére. Kicsinyes belpolitikai — mondjuk ki párt­politikai — szempontok, arasznyi képességű politikusok utjai állották Bartha Miklós nagy szellemi alkotása megvalósulásának. Rendkí­vüli egyénisége és ragyogó tehetsége, politi­kai józansága és mérhetetlen tudása sem sze­rezhette meg akkor nagyvonalú terveihez a hitelesítő hatalmat, s igy egy egg's/. küzdelmes élet munkája nagyobbara befejezcthcnül ma­radt, mint egy parallan méretű torzó. Csak az iró és szónok Bartha Miklós végezte be munkáját, amikor feltárta az igazán nagy magyar feladatokat; a társadalomszcrvcző már csak feleuton maradt, a politikusból nem lett államférfi. A hibák, amelyeket meglátott, továbbra is bennünk ráglak, >. feladatok, ami­lyeket felfedezett, betöltetlenül maradlak, a szervezés lehlösegei, amelyeket olyan szépen kitanulmányozott, elsuhantak, mert nem veit férfi, aki megfogja. Ot nem engedték közel a hatalomhoz. Úgy dőlt ki. mint egy óriási fa, amelyen a virágbó! még nem lett gyümölcs. Szellemi ha­gyatéka azonban ma is időszeyü, hiszen 1 magyarság most is ugyanazokkal a társadal­mi, gazdasági művelődéspolitikai 1 1- ’> kérdésekkel küzd, mint Bartha Miklós korúban Ez a körülmény magyarázza meg Bartha Miklós korszerűségét Szellemi hagya­tékát át kell értékelni a mai idők érték­rendje szerint s akkor bizakodással tel lehet használni feladataink betöltésében, kérdéseink megoldásában. A magyarság ma is állami füg­getlenségéért, eiös hadseregért, keresztény és magyar gazdasági életért, népi művelődéspo­litikáért őst tavainak megtartásáért, nemzeti­ségeinek boldogulásáért, nagyvonalú nemzetpo- Utikáiának keresztülviteléért küzd, éppen, mini akkor. PARAfDl INCZE LAJOS. A pápa áldása „a nekünk annyira kedves Magyarországnak ti XII Plus pápá Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnak küldött levelében köszö­netét mond a magyar híveknek az ő szüle­tésnapja alkalmából kifejezett ragaszko­dásáért „Szívből óhajtjuk — írja többek között a pápa —> hogy az igazság és az igazságosság mindenhol diadalra jusson és az emberiség az emberi és inteni törvények belső összhangzása révén szerencsésen visz­azanyerje rendjét és nyugalmát Ami Bol­dog Ma reut dicséretét és megdicsőülését il­leti, megfelelő utasításokat adtunk, hogv szentté avatási ügyét a lehető legnagyobb szorgossággal intézzék el “ Ezután apostolt áldását küldte a magyar papságnak és hí­veknek, valamint a „nekünk annyira ked­ves Magyarországnak“. (MK ) A Kolozsvári Takarékpénztár és Hiteb tank Részvénytársaság közgyűlése A Ko-ozsván Takarékpénztár és Hitel­bank Részvénytársaság vasárnap délelőtt tartotta dr gróf Banffy Mik ós ny. kül­ügyminiszter- felsőházi tag elnöklete alatt négyvennyolcadik évi rendes közgyűlését, amelyen nagyszámú helybe!: részvényesen kivü-' dr. Kállay Tibor ny- pénzügyminisz­ter, a Pesti Haza: Első Takarékpénztár Egyesület vezérigazgatója, dr. Papp József ny főispán, továbbá dr. Vajda Ákos. a Pes- ti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület vezérigazgatóhelyeítese is megjelent. Az igazgatóság jelentése mindenekelőtt a világszerte dúló háborúval kapcsolatos helyzetre és ezzef összefüggő pénzintézeti tevékenységekre mulat rá. A háborús ál a- pol szabta meg a Takarékpénztár és Hitel­bank múltévá működését is- amely az eg^sz esztendőben rendkívül élénk volt. Ennek folyományaként — miként az az előterje-z- teit mérlegadatokból is kitűnik, az intézi’t erőteljes fejlődése állapítható meg, ami az elért eredményekben is ki­fejezésre jut. Az intézet különösen kölcsönök folyó­sítása tekintetében fejtett ki intenzív tevé­kenységet, amivel kapcsolatosan a jelentés megemlíti, hogy ebben nagy része van an­nak a megértő pénzügyi politikának, amelynek révén a keleti és erdélyi részek gazdasági alátámasztása érdekében ezen országrész pénzintézetei számára kü'önféle hitelek engedéflyeztettek. A folyósítások az eddigi szigorú elvek szem előtt tartásával történtek, amelyek folyamán az ingat an fedezettel bíró hiteleken kivid az iniczet az áruel'átás megkönnyítése végett sok ke­reskedelmi és áruhitelt engedélyezett, to­vábbá a közellátáfi, valamint közhasznú beruházások cárjából erdélyi városok és vármegyék pénzsziik-ég-otei kielégítésében ;s rendelkezésre n-1 lőtt oly mérvben, ameddig ezt mobilitásának veszélyeztetése nélkül te­hette. lev főbbel: közölt Kolozsvár vámjá­nak közszükségleti cikkek beszerzésének céljaira 1,200-000 pengőt folyósított. A kihelyezési állomány az évközben telje­sített tetemes visszafizetés beütése után az előző évi 13,727.000 pengővel szemben 5-100.000 pengőt meghaladó emelkedéssel 18,870-0(10 pengőt tesz ki. A betétállomány- habár a világszerte fennálló rendkívüli körülmények a tőke­képződésre nem voltak kedvezőek, szintén eme kedést tüntet fel, ami az intézettel szemben megnyilvánuló bizalom örvende­tes kifejezője. A betétszaporwut 1 686 000 pengőt tesz ki, amivel együtt az állomány 9 365 000 pengőben áll fenn. Az mtézet a mult évben 221.778 pengő tiszta nyereséget éri el. amiből a vonatkozó kormányrendelet értelmében 2 százalék osztalék kerüi kifizetésre. A közgyü és a nyereségből bősége« juttatásban részesítet­te a tartalékalapot, amely 60 000 pengővel továbbá a nyugdíjalapot, amely 60000 pengőt meghaladó összeggel dotálhatott. Az igazgatóság jelentése mé’y részvéttel emlékezik meg jogtanácsosának, igazgató- sági és végrebajtőbizottsági tagjának, dr. Tusa Gábornak elhunytéról, aki sokirányú rendkívüli szolgálatai által valóban eléviil- hetoifen érdemeket szerzett. Emlékét a köz­gyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg­A közgyűlés az igazgatóság előterjeszté­seit változatlanü1 elfogadta és az igazgató­ságba uj tagú’ dr. Kállay Tibort válasz­totta be. E helyen említjük meg, hogy az igazga- lósig Csákány János, dr. Hankő János és L'nzmayer Emil igazgatóheí'vettegeket igaz­gatókká. vitéz Sárkány Miklós és primőr Vájná fajos réTvczetőkef igazgatóhelyette­sekké. Cjór.z Dezsőt pedig a nagybányai fiók főnökévé nevezte ki. Erdélyi Párti értekezletek a sepsijárásban Az Erdélyi Párt Sepsiárkos, Sepsikőrö^- patak. Káinok. Zabán. Fotosmartonos. Qi- dófalva. Etfalv azoltáti- Sepsibodok, Sepsi- biikszád. Málnás és Oltszem községekben maréin? 10 . 11. cs 12-én szervező értekez­letekéi tartót!. \z értekezleteken Tőkés Jó­zsef járási e’nök. RáduK Lajos orszásrgvü- lési képviselő és Tmreh Ovn.’a megvei párt­titkár vettek részt. Ezeekben a községh- ben is, mint a megye többi községeiben, a beszámolókat nagy tömegek hallgatták \ c­gig­LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől « legválasztékosabb kivitelig, legol« csobban az „ELLENZÉK" kŰayroaa boltjában, Kolozsvár*

Next

/
Oldalképek
Tartalom