Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-13 / 59. szám
1 9 í 3 ui áfclrts 13, sllenzek Március tizenötödiki emlékeim irta: BARABÁS SAMU ny. esperes lelkéss, volt országgyűlési képviselő 1943 március 15 Sajnos! Mé« mindig aktuális Petőfi Sándor »^Nemzeti dala“. Kilencvenöt esztendő távlatából még mindig szavalhatjuk; Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, mosi vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok! Ez a kérdés, válasszatok! Kolozsváron ünnepeltük meg legelőbb 1848 Március Idusát és pedig a temetőben. Sámi László nagy történettudós és volt szabadságharcos 1855-töl a kolozsvári református kollégium tanára 1878-ban felhívta a város hazafias polgárságát, hogy a tanuló ifjúsággal karöltve szenteljen ünnepet az 1848-1’ nagy eseményeknek — főleg Március Idusának. A főtéren gyülekező közönséget azonban a kormányhatalom közegei szétugrasztották. A lelkes hazafiak a főtéren a nyers erőszaknak engedelmeskedtek. de ünneplés! szándékuktól nem állottak el, hanem a temetőbe vonultak és ott a gr. Bethlen Gergely síremléke körül emlékeztek meg arról a nagy napról, amelyről Petőfi Sándor a következőleg irt; . Magyar történet Múzsája, Vésőd soká nyugodott: Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Az emlékbeszédet Sámi László tanár mondotta. Hires ember volt. 1844-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlésnek, mint a távollevők követe. Br. Wesselényi Miklósnak, az árvízi hajósnak a tetszését, 1848-ban pedig Kossuth Lajosnak a bizalmát vívta ki magának, akinek fontos állami ügyekben többször is igénybe vette szolgálatát. Gr. Bethlen Gergely síremlékét nagy kegyelettel vettük körül, aki Bem apónak legkedvesebb hadsegéde volt. Résztvett a hatvanas években az olasz szabadságharcokban Garibaldi zászlója alatt. Bethlen Gergely egyike volt annak a 23 gr. Bethlennek, akik resztvettek az 1848—49-iki szabadságharcunkban. 1906 március 15.-én Izzó volt a hangulat. A nemzet még mindig a chlopy-i hadparancs hatása alatt, majd a darabont korszak és a nemzeti ellenállás izgalmai közepette — talán soha nagyobb tüntetéssel nem ünnepelte 1048. Március Idusát, mint 1906 március 15-én. Magyarláposon én tartottam emlékbeszédet. Alig egy nár mondat után a „kormánybiztos“ képviselője figyelmeztetett, hogy ,.időszerű kérdéseket‘‘ ne vegyítsek a mult eseményeinek tárgyalásába, mert ,,különben megvonja tőlem a szót“, ö maga nagy biztonságban érezte magát, mert .két szuronyos csendőr állott feszes állásban jobb és baloldalom felől. Amikor az uralkodó rossz szelleméről: a „Kamariiláról“ is megemlékeztem Koscutn apánk szavaival: „amelynek csontkamrájából egy sorvasztó szél fu reánk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére sorvasztólag bat“: felállott a gyászmagyar és stentori hangon rámrivalt, bog y nem engedi beszédemet tovább folytatni. A közönség erre felállott és ellentüntetésül el énekelte a „Hymnuszt“, a Szózatot és végül mintegy hadüzenetül; Kossuth Lajos azt üzente, ■ Elfogyott a regimentje. El a még egyszer azt üzem. Mindnyájunknak el kell menni. Éljen a haza! Kolozsvárt 1911 március !5.-én A New-York szálló nagytermében a ,.Kossuth serleggel“ „Kossuth Lajos szelleme'' címen tartottam emlékbeszédet az 1848-ik évi nagy eseményekről. „A mai nap emlékezetnek napja. Sízellemidézés napja. Ma mindnyájan spiritiszták vagyunk. Kossuth szelleme szálljon közénk! Hassa át érzelmeinket, gondolatainkat! Tanítson hazaszeretetre, önzetlenségre, lemondásra. A világtörténelemben páratlan jelleme legyen a mi fáklyánk, vezérlő tüzoszlopunk, fényes felhőnk, amely előbb- utóbb az Ígéret földjére vezérli a sokat szenvedett magyar nemzetet“. Ezek voltak beszédem főbb gondolatai. Az ünnepség savát- borsát nem az én beszédem adta meg, hanem hogy a nagyszámú közönség soraiban magunk között tisztelhettük gróf Esterházy Kalmárt és gróf Zichy Gézát. Bennük azonban korántsem a felsőbb tízezrek reprezentánsait köszöntöttük, hanem két igazi tőről metszett magyar embert. Milyen csudás fordulat. 19c6 március 15-én két szuronyos csendőr között tartottam az emlékbeszédet, most pedig, mint ünnepszónok, kezemben a „Kossuth serleggel'' a két vnagy magyar között kellett helyet foglalnom. Két magyar egy-egy kézzel. A kettőnek két keze. Lássuk mindkettő rövid históriáját!; 1. Gr. Esterházy Kálmán 18 éves korában beállott köz vitéznek a Bem apó táborába. Vitézül, hősiesen harcolt. Bem tiszti rangra emelte. Sok ütközetben vett részt Bem apóval, inig aztán a nagyszebeni csatában egy ágyúgolyó annyira összeroncsolta az egyik karját, hogy azt tőből amputálni kellett. Tovább nem szolgálhatott. Visszavonulva, gazdaságúnak s a tudományoknak élt. A hatvanas években I. Ferenc József osztrák császár Nagy* szeben városában országgyűlést hivott össze és arra gr. Esterházy Kálmánt akarata ellenére is képviselőnek választatták meg. O azonban a szerinte is törvénytelenül összehívott országgyűlésbe egyszer sem tette be a lábát. Az 184S-iki törvényeket V. Ferdinand szentesitette és így országgyűlést csak Pesten lehetett tartani. A nagyszebeni gyűlés az „Unió“ ellen való rüntetés lett volna. Esterházy 1867 után többször volt képviselő és egy párszor főispán is. Mint az „Erdélyi Irodalmi Társaság“ tagja, gyakran tartott felolvasást. Gazdag emlékeit elevenítette fel igen kedvesen a hallgatóközönség nagy élvezetére. 2. Gr. Zichy Géza 14 éves korában egy szerencsétlen vadászat alkalmával elveszítette jobbkarját. Kora ifjúságában ritka tehetséget és vonzalmat tanúsított a zene iránt. May- berger pozsonyi tanár volt tanítómestere. Az ő biztatására lett eltökélt szándéka, szilárd elhatározása, hogy balkézzel, tehát egy kézzel, zongoraművésszé fogja magát kiképeztet'ni. Vasakaratát a legfényesebb eredmény koronázta: vii tuoz-unikum lett és nemcsak Magyarország, hanem az egész. Európa megho- dolt nagy és páratlan művészete előtt. Hangversenyeket rendezett Európa nagyobb városaiban, de mindig csak jótékony célokra. Z.c- ncköUői babérokra is pályázott. A zenetudományban Volktnann cs Liszt Ferenc voltak a tanárai. „Alár“' citnii operáját nagy sikerrel adták elő a m. kir. Operaházban. Angliában, Franciaországban is bemutatták. Kolozsvárt a „Hősök temetőjében“ 1916 március 15-én Életemben nagyobb meghatottsággal meg nem állottam a nagyközönség előtt, mint 1916 március 15-én Kolozsvárt, a „Hősök temetőjében“. Kolozsvár asszonyai és leányai csudákat müveitek ezen a napon. Az összes sírokat virágok sokaságával annyira feldíszítették, mintha nem is temetőben, hanem egv nagy gonddal és művésziesen kezeit díszkénben lettünk volna. Bucsujáró nap volt Kolozsvárt 1916 március 15-ike. Az idő is nagyon kedvezett, mintha nem is kora tavasz, hanem nyár eleje lett volna. A nők nyáriasan voltak Öltözködve. Azt hiszem, hogy ezen a napon senki sem maradt otthon. Mindenki sietett a „Idősök temetőjébe'-'. Ez annál inkább megható. ha tudjuk azt, hogy a „Elások temetőjében" mondhatni, hogy százszázalékig idegenek aludtak siri álmaikat. „/meretlen katonák'- sírjai pompáztak virágözönben és magyar nők könnyei hullottak a rögökre. Testben voltak ők csak az ,,ismeretlen katona'' sírja mellett; de gondolatban, összetört lel kükkel mind-mind távol voltak, a jó Isten tudja, hogy a nagy világ mely tájai felé kalandoztak, amerre sejtették kedvesüket, foSoós Jóska „cselszövő színész“ ur és a festőművészet Az iSjo-es évek elején, a Fehér “Kords pártján kis színtársulat készülődött egy kis paraszttanyán, hogy Kétszery igazgató vezetésével elinduljon a múzsák utján és Erdély- országba. Mivel a régi. díszletek egy kocsmárosnál mardtak zálogba, újakra volt szükség. Soós József, az akkori színházi nyelven a társulat ,,cselcsövö színésze“ hatalmas ecsettel állt egy óriási ki feszi tett vászon előtt és egyebek bijján a jóakarat az ujjal között göi- csösen szorított ecsetet. Azonban némi haszon is volt abban, hogy a díszletek nem voltak jól sikerültek. Az akkori gyatra világítás mellett igy lehetett egy és ugyanazon díszletet rónának, hóval borított bérceknek és végső esetben lovagteremnek is használni. A kulisszák megfestéséig elég simán ment minden, de amikor az előfüggönyre került a sor, megakadt tudományával Soós művész ur. Hosszú napokon át mázolta az ócska függönyt, de semmi sem akart sikerülni. Egy kora hajnalban, amikor éppen nagy buzgalommal vakarta a már elvékonyodott vászonról az előző napi müvet, egy lengyeles öltözetű fiatalember állott mellé: — Kelméd mivel foglalkozik itt a környéken? — kérdezte Soós. — Néha-néha festegetek és nagy örömöt szerezne nekem, ha engedné, hogy maga helyett ezt a függönyt megfessem! — Hisz akkor mi kollegák vagyunk! — kiáltott fel 'a művész és hogy a fiatalember meg ne sértődjön, vagy vissza ne vonja hirte- lénében szavát, gyorsan a kezébe nyomta az ecsetet. Egy darabig csendben folytak az előkészületek. Amikor Soós távozni akart, az idegen visszahívta. — Én szívesen megfestem maga helyett a függönyt — mondotta —, de egy kikötésem van. Éspedig az, hogy ittlétemről senkinek se tegyen említést, mert menekült vagyok. Ha valaki megtudná, hogy itt tartózkodók, bajt hoznék a családra amelyik ideiglenesen szállást adott nekem. Soós természetesen fiit-fát megígért és amikor két nap múlva arra vetődött, földbegyökerezett lába a csodálattól. A függöny készen volt. Soha ilyen tökéletes művészi festményt nem látott addig. A függöny közepén Apolló állt. Gyönyörű alakia egy csodaszép lány felé fordult, és karjával egy távoli város tornya felé mutatott, mintha azt monda iá: — Menj és hódítsd meg művészeddel!! Rövidesen három vármegye csodálta meg a függönyt. Mindenki dicsérte Soóst. Kérdeztek tőle, hogy kik voltak a mesterei. A csel- szövő színész azonban mindig kitért a válasz elöl: — A mi vidékünkön —- mondotta — nem azt nézik, hogy kitől tanult valaki, hanem azt, hogy mennyit tud. Múltak a napok, de a függönnyel és Soós művészetével nem tudott betelni senki. Egyszer aztán végeszakadt minden dicsőségnek. Az igazgató, egy gazdag disznókereskedőnek négyszáz forint készpénzért eladta a függönyt. A vétel napján az igazgató maga elé hivatta Soóst és minden bevezetés nélkül felajánlott neki 120 forintot előlegképpen. Le is számolta az összeg jelét a meglepett színész elé. — Miért ad nekem ennyi pénzt, direktor ur? —- kérdezte rossz sejtelmekkel Soós Jóska az igazgtót. — Úgy fiacskám, hogy jóformán semmiért kapod ezt a pénzt. Mi az neked újból megfesteni azt a kis függönyt? Amikor a jeles színész megtudta, hogy igazgatója eladta a függönyt, megígért mindent. Este titokban összecsomagolt és reggel már hült helyét találták. Soós József meg sem állt Dunaszerda- kelyig, ahol Keszy színigazgató társulata működ ott. De cseberből vederbe esett. Alig pihente ki az ut fáradalmait, mar ott állt ágya előtt új igazgatója, kezében ropogós bankókkal: — Drága fiacskám. Azt hiszem, amióta világ a világ, senkit sem vártak olyan türelmetlenül, mint én téged. Mindent megadok neked. Remélem nem hagysz cserben. Kérlek, fessél nekem is egy olyan függönyt! Soós mindent megígért, de másnap hiába kerestek. Egy teljes évig bolyongott az országban, de mindenünnen elüldözték a füg- gönyíestéssel Bolyongásai során hazakerült szülőfalujába. Éppen jókor érkezett, mert apja, aki már creg, törődött ember volt, átadta neki a vendéglőjét. Soóst ismét elfogta a festési láz. Kora hajnaltól késó estig kente az olajat a kis kocsma falára, de se Apolló se a faiatal lány nem akart sehogy se kikerekedni. Egy szép napon meglátogatták az újdonsült kocsmárost régi szinésztársai s nevetve kérdezték tőle, hogy ki festette a kocsma falára a rémes mázolmányokat. bocs most sem tagadta meg önmagát. — Valami kontár járt erre — mondotta —, meg is mondottam neki; aki csizmadia az maradjon a kaptafánál. Úgy bizony... CATTER fűrészt keresek megvétel re 24 coltól., jó állapotban, lehetőleg gyorsjáratút, esetleg kisebb fűrész- telepf el szerelést sürgősen,. — Cím: Sághy József Kecskemét, .Sár kánv-utca 17. golytáborokban, avagy ismeretlen sirhalinok alatt megpihenve. Alkalmi beszédemet a következő szavakkal vezettem he: — Temetőben vagyunk. Sirhalmok között járunk. Hősök temetője ez. Hősök aiusszák •tt siri álmukat. A kiengesztelődést és az cl lentéteket elsimító sz.eretetét hirdetik ezek a keresztek. Milyen csendevek — a temető lakói! Nem is olyan régen milyen zajosok voltak, amikor egymással szembenállva osztották a halált. Szegén)1 Testvéreink! Barátaink és ellenségeink milyen szépen megfértek egymás mellett itt: a halál birodalmában! Milyen sok sirhaiom! Mennyi kereszt! Ugyanannyi összeomlott családi fészek és megsemmisült boldogság — valahol a messze távolban, a jó Isten a megmondhatója hogy hol. A mién- kek és szövetségeseink vitéz leventéi együtt aiusszák itt siri álmukat ellenségeink hőseivel, az oroszokéval, a szerbekével. Ezek itt is a miénkek, itt is, ott is és mindenütt. Magyar temető ma az egész világ. — Oldott sarukkal, csendesen, zajtalanul, lelkűnkön borongó sötét felhőkkel és nagy kérdésekkel jöttünk e szent sírokhoz, hog> kegyeletünk és hálánk hulló könnyeivel és virágszálaival hintsük tele nemzeti hőseink sírjait. így mentek az idők teljességében a kegyes és istenfélő asszonyok is harmadnapon a szent sirhoz, drága keneteket vivén magukkal, hogy bebalzsamozzák az Ur testét és megóvják a rothadástól. S Beszédem többi részében foglalkoztam az i$48-ik év nagy eseményeivel. Nemzetünk “ kimagasló alakjainak áldozatos példája legyei, a mi útmutatónk, vezérlő csillagunk! Emlékbeszédemet a következő szavakkal fejeztem be-. — Mielőtt eltávoznánk e szent helyről: lelkiismeretűnkkel tartsunk egy kis számadást. Méltók vagyunk-e mindannyian nemzeti hőseinkhez? Hazánk életéért meghoztunk-e minden áldozatot? Ma mindenkinek cselekedni kell! A honvédelemben a gyermek és aggastyán, férfi és nő egyaránt megtalálja helyét. A gazdag ne dugja el aranyát és ezüstjét; a nő ékszereivel ne hivalkodjék, hanem tegye azokat a haza oltárára! Föl a szent hohvédelemre! Föl a haza megmentésére! Drótnélküli gazdasági hírek KfîI5ab5z3 foka hideg és egséft szabalgoh az élelmiszered frissen való eltartására és konzerválasára BERLIN, március íj. (he.) A sovány hm egy évig való eltartására a legjobban a — ig C. vált be, tnig a kövér hús eltartására nagyobb hideg szükséges és pedig — 18 C. A hús felszínének beszáradását elkerüljük, ha a raktárhelyiség relativ nedvessége 90—95 százalékos, ezekre a megállapításokra jutott dr. ing. Plank, karlsruhci egyetemi tanár, az élelmiszerek frissentartására szolgáló birodalmi kutatóintézet igazgatója, aki legutóbb az élelmiszerek frissentartásának 'kérdéséről érdekes előadást tartott. A sovány halat egy hónapig jrissen tarthatjuk, ha a helyiség hőfoka — 18 C., a zsíros halak frissentartására megint csak nagyobb hidegre van szükség és pedig —25 C.-ra. A gyorsfagyasztó eljárás előnyeit időközben kiterjesztették a csont nélkül élteit csomagolt halakra is, a szálkátlani- tott cs bőrétől megfosztott halfiletre, valamint gyümölcsökre cs főzelékekre is. Az ilyen gyümölcsöt, amikor a fagyasztásból felenged, órákon belől cl kell fogyasztani. Sok főze- lékfélcségbcr, a konzerváló hideg hatására aktiv fermentumok keletkeznek, amelyek megváltoztatják a főzelékek izét. Ez ellen úgy védekezünk, hogy forró vízben vagy gőzben gyorsan leforrázzuk a fogyasztásra szánt főzeléket. Sok országban végzett számtalan kísérlet igazolja, hogy a fagyasztás és a fagyasztott raktározás a gyümölcsök vitamintartalmát nem csökkenti lényegesen, ellentétben minden más konzerváló módszerrel. Ennek egyik előfeltétele, hog) a gyümölcsöt a szüreti lése után lehetőleg azonnal fagyasz- S2nk meg. A —18 vagy —20 fokos hideget a7. úgynevezett „hidegláne“ megszervezésével s lehetőleg csekély ingadozásokká! mindaddig fenn kell tartani, amíg a gyű- mölísc-t fogyasztásra ki nem vesszük a fagyasztókból. (fí E.)
