Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-12 / 34. szám

1943 február J 3.

NEMMWSI

ÉLLfiNZÉK

1

KITEKINTÉS VILÁGBA

Itta: HLSZKSs BÉLA

AZ „ATLANTI CHARTA*

Az 5,Atlanti Charta“ a mai nemzetközi politikai élet bűvös szavia. lelépik, Tokiótól Berlinig s Washingtontól Sicinevig. lábú és varázsszó egyidőb-en. A szövetségesek eme jsokatiíatngoztato11 érdekstatutu- ináról olvastunk igen érdekes megjegyzéseket az egyik olasz folyóiratban. A szerző elsősorban megállapítja, hogy ez a „Charta“ nem egészen a mai háborús konsteiUiáteiió (szülötte. IdeoJóghaii ősét, az angol Admiralitás 1 ~80-ban kelt. blokádhitvallásában“ tiszteli. Elmek az angol tengeri nagyhatalmi pozíció biztosítását célzó elvgyüjteménv ek egyik pontja így hangzik: „NagvbritarWia természetszerűleg blokádja Spanyolország és Franciaország kikötőit, mert ezt a jogát n Gondviseléstől kapta felbecsülhetetlen ajándékképpenTöbb, mint másfél szájaddal későid}, 1942-ben Knox admirális csaknem ugyanilyen szavakkal fogalmazta meg Amerika álláspontját a tengeri hatalommal kapcsolatban, amikor e,zt irta a New- York Herald-ban: „Anglia és az USA tér. mié szét $zer ideg bt okál jók az Óceánt és a nagyobb tengereket, mert ki kell használ- nick azt az ajándékot, amit a Gondviselés nekik felajánlott'A

Nem véletlen játéka, hogy két nagyba- I talmi törekvésű birodalom egy és ugyan- j azon elvet vall a tengeri uralom kérdésé- j ben, de az már a' nyilvánvaló ellentét je- j le, hogy mind az USA, mind Anglia a maga elsőbbségére gondol. Ebből származnak az ellentétek 5 ennek az ellentétnek a látszólagos kiegyenlítését eredményezte az az egyezség, melyet „Atlanti Charta“ néveti emleget a vlágsajtó.

Az „Atlanti Charta“ gondolatát á mai háború érleli te a megvalósulás ig. Hiszen már 1937-ben Cordelíl Hull is igy nyilatkozott a Timos-ben, amikor Runcimam lordot fogadta: „A tengerek ehSasztanak bennünket, angolokat és amerikaiakat, de vérünk egyesitEbben az időben Roosevelt még aiz- angol kereskedelmi flotta ellen nyilatkozott, mert érezte, hogy az annyira hatalmas, hogy csak annak a közvetítésével lesz képes az amerikai termelés hatalmas árumennyiségét forgalomba hozni. Ilyen körülmények figyelembe v éttlévci érthetjük meg azt, hogy miéri kötötték tneg 1937-ben az u- n. Atlanti Szövetséget, melyben lefektették a mostani Atlanti Charta kereskedelmi áruforgalmi vonatkozású részleteit. Ez a „szövetség** zárta ki lassankűiL a tengeK hatalmak kereskedelmi hajóparkját azokról a tengeri utakról, amelyek kizárólagosan a szövetségesek érd eikköréhe ta rt ozn a k.

ALKOTÁSI NEHÉZSÉGEK

A fiatal francia irók „alkotási nehézségeiről" panaszkodik okosan HENRY LENOR MAND, a faires kritikus1 és regényíró, a „Tempó" francianyelvü kiadásának legújabb számában. Elmondja, hogy a mai iró milyen kivételes és minden meg nyilai Mosásában a „koríorduló" ismérveit magánhordozo időben él s ennek ellenére mégsem alkot, nem rögzíti le mindazt, amit neki a sors a történelem mérlegserpenyőjén kaleidoszkópikus tarkaság- kán felajánl. Lenonnand elsősorban a színpadi szerzők „alkotási nehézségeire“ gondol, mert ott látja a legérezhetőbben a szellemi csatornák bedugulását:. Téma bőven akadna s ezt elismeri, de olyan témák tezek, ame. lyekt'en ninc9 köszönet. Komorság, szenvedés, nélkülözésből származó tragédiák, lelki megrázkódtatások egész sora, a hovatartozandóság gondolatának malomkövei között őrlődő fiatal lelkek tépelődései és a francia nemzet tragédiájának megannyi kis és nagy részlete mind „hálás téma" lenne a színház, vagy ahogy Ibsen nevezte: „az éltető hazugság" számára. Lenormand tagadja, hogy az alkotási vágy ellanyhulásának eredményeként c'Eikis a köny. műi fajsúlyú színpadi müveknek jött volna Tel a csillaga. Idézi a párisi színházak utóbbi nagy sikereit s abból kitűnik, hogy a komoly drámák vezetnek a „nagy sikerek" sorában. (Don Carlos, Raynal: Napoleon, StuartJvlana.)

A valóság hirtelen és könyörtelen betörése az irodalomba mindig pillanatnyi döbtení né4 maságot idéz elő a szellemi életben, de hamarosan szóhoz jut a képzelőerő és a költői gondolkodás szárnyalása s talán ilyenkor szü_ leinek a legszebb1 müvek. A francia szellemi életben még mindig tart „ez a pillanatnyi döbbenet" (valóban: mit is jelent három év egy nemzet életében?!). Hasonló helyzet volt a görög történelemben is Salamis után 9 Aişehylos akkor irta egyik megrázó alkotását, a „Perzsák"-at. Lenormand még alkotást sem követel a fiatal francia Íróktól, csak azt.

a földet védelemezték meg, amikor lehetett karddal, máskor meg ekével és könyvvel, tudománnyal. Ezer esztendőnél is régebb, hogy ott teme tick el apáikat. Őseink csontjai pedig végképpen a földhöz kötnek, onnan csak elszakítani, kiragadni lehetne minket, szépszerével elvinni ellenben nem. Hát, Pisti ezért nem jönnek hozzánk lakni finn testvéreink.

— U gy hát mi sem möhetnénk oda — mondja mély meggyőződései.

— Igazad van, Pisti, most már nem költözhetünk egymás oázaba. De senki meg nem akadályozhat abban, hogy szeressük és segítsük egymást. Mi bölcsességükért, nyugalmukéit, lelki finomságukért becsültük másuknál többre őket. ők a nyíltságot és bátorságot csodálták bennünk. Te már hallottad a tanyai iskolában, milyen vitéz nép voltunk mi, magyarok. Minden szomszédunk irigyelte tőlünk ezt a dúsan termő, áldott jó fölvet. El akarták veni. De amíg nekünk egy szál kardunk s egy hátaslovunk volt, mindig szembeszálltunk akárkivel, ők is szüntelenül azt tették, aynit mi: szakadatlanul védekeztek, védték azokat, akik a hátuk mögött éltek, nyugalomban, hétköznapok gondjaiba merülve, talán nem is értékelve kellőképpen a harcot, az áldozatot. De mi azért csak verekedtünk tovább. Messzire voltunk egymástól, nem igen segíthettünk egymásnak. Csupán a szemünk villant Össze s ebből mindent megértettünk. Megértettük, hogy nekünk küzdenünk kell, akár méltányolják, akár nem. j'Mi becsületből harcolunk: a föld becsületéért, amelyet nem engedhetünk bitang kezekre, az ősök becsületéért, akik harcban estek el s a túlvilágon nem érheti az a szégyen, hogy csontjaik idegen földben hánykolódjanak, a jnagunk becsületéért, mert neri} vagyunk alább valók, mint apáink voltak.

Pistinek fényes a szeme. Nagy lélekzettel nyeli a levegőt. Vagy sírni kezd, vagy kiszalad — gondolom. A gyermek azonban hamar felülkerekedik ellágyulásán.

— Ha nagyobb volnál, megértenéd, mit müveit ez a nép a három utóbbi háborúban. Ekkor mutatta meg, hogy ‘nemcsak okosabb és finomabb az ellenségeinél, de hősiesebb is. Nagy ellenség tört immár harmadszor erre a kis népre. Százkilencvenmillió ember véres munkája egyik oldalon, nem egészen négymillió ember hazaszeretete, szabadságvágya, hite és áldozatkészsége a másik oldalon. Mit gondolsz, ki győzött?

1 Hallgat, hiszen az eddigiekből sejtheti. De iszonyodva gondol az arányra. Zsenge lelke fogékony, megérzi: mibe kerül egy maroknyi embernek szembeszállni a sokkal.

— A különb ember mindig több, mint a sok ember — fűzöm tovább az ö gondolatsorát.

— Elogy bírták ki, szögényök? — sajnálkozik őszintén a rokonság sorsán.

— G'gy, Pisti, hogy nem is annyira fonák az életük, mint ahogy te megvádoltad őket. Most ne szégyenkezz, te azt nem tudhattad. De figyelj ide! Nincs a világon olyan nép, amelynek az élete jobban be Volna osztva finn testvéreink életénél. Képzeld el. rnoît minden épkézláb ember fegyvert jogott a haza földjének és a finn név becsületének védelmében. S mig a férfiak fegyverrel küzdenek az ellenséggel szemben, az asszonyok minden munkát elvégeznek helyettük otthon; hivatalba járnak, vonatot vezetnek, Postát és távbeszélőt kezelnek, utcai forgalmat irányítanak, műszaki berendezések mellett szolgálnak, a táborokban főznek, mosnak, varrnak a katonákra, légoltalmi riaszlóköz- póntokban figyelnek az ellenséges lágihaderő esetleges támadó szándékaira. Ott mindenki ’ ma legalább tiz ember helyett dolgozik. Az apró gyermekek havat hánynak az utakon és utcákon, hogy a forgalom egy pillanatra se szüneteljen.

— A nagy urak gyermökei is? — veti közbe bizonytalanul.

— Lz az, Pisti, amit te nehezen értesz meg. Te úgy ismerted meg a világot, hogy urak és dolgos kezű emberek vannak benne. Hát olt a kettő egyet jelent; csak dolgos ember lehet ur s mert mindenki szorgalmasan dolgozik, igy mindenki ur. Ott nincsenek méltóságos urak, mert ott az emberi méltóságot nem névjgyen hordják, hanem a lélekben. Ott a magas állami tisztviselő felesége is Ugyanúgy be van osztva közösségi munkára, mint akárki más. Olt az dicsőség, kinek minél nagyobb kötelessége van.

— Nohát, szeretném látni egyször, hogy a nagy urak kimönnek ögy-ögy seprűvel az útra, őszi' ellakarijják a havat, cn mag az ablakból néznem.

Kárörvendően nevet hozzá, mintha már látná is az ügyetlenül csetlő-botló urakat,

Minden néven nevezendő legmagasabb napi áron

vásárol

^evák Mikién

szőrmekereskedő cég Wesselényi Miklós utca 6. sz.

az udvaron. - _

^sza"íi'i'ni 'i

CLAUDEL „Selyemcipö“ című színmüvét bemutatták a párisi Comédie Fran- caiseben.

/EAN COCTEAU, akinek a „Vásott köly- kök“ cimü regénye magyar fordításban sek vitára adott alkalmat az utóbbi hetekben, verses játékot irt, jp.clyet „Renaud és Ar- mide“ címmel ugyancsak a Comedie Fran- caiseben fognak bemutatni.

GERHA.DT HAUPTMANN „Hem sebei fuvaros“ cimü darabját franciára fordították és a párisi Odéon színházban mutatják be.

QUISLING, a norvég nacionalista mozgalom vezére, könyvet irt „Oroszország és mi“ címmel.

GOETHE Faustját norvég nvlevre is leforiddtoitták. Az oslói Nemzeti Színház az uj fordító, Gundelach, rendezésében fogja előadni a müvet.

GERHARDT H APT MANN valamennyi müvét kiadják egy sorozatban. A jubileumi sorozat egypár eddig közöletlen müvet is tartalmaz. Így például a „Magnus Garbe“ cimü tragédiát is.

ÍRÓGÉP

Most várakozik. Csak gép és közömbös. Világ zajlása és egyéni élet nem érdekli ,cs nem indítja meg. Mig vár, nem használ s nem árt senkinek: anyag, amelyet szorgalmas kezek elmés eszközzé gyúrtak, válogattak, hogy a míndenség mühelyíorgácsából kicsiixositott szcigagép legyen. A lámpa fénye ráhuli s sima testén elcsúszik, mint a hoitak viaszbőrén a fölöttük virrasztó gyertyafény. A betűi ér. telmetlen, kusza, rendetlen rendben állnak s különös abrakadabrát kínálnak, amelybe belefér minden: élet és világ.

Most vár. A bűvészt várja, akinek érintésé! tői éledje! telik s erő gyfljl benne, építeni tudó s rombolni tudó nagy-nagy hatalom. Erő, ir»e?y világot tart s világot dönt, amely a minden és semmi kulcsa, amely a furcsa, zü rös éjszakában fáklyavilág vagy útvesztő 2avar, amely ha akarod élettel éltet, de akaratlanul is ölni tud, amely a kezdet és amely a vég is és elfér benne minden, ami szépség és elfér benne minden, ami rút s az iszákjában jóság és gonoszság titka is ott van, bár konok talányként — erő gyűl a vak szerkezetbe: szó.

Mesterére vár, az értő bűvészre, ki megébt reszti s élni szabadítja most némán raboskodó szelleméit: hasson, teremtsen, építsen jövendőt, szapora kopogása ütemével verjen ki egy-egy — bár csak csöppnyi — téglái az uj világ lakóházához, melyben boldog sors Ígérete lesz a vályog. S vár — az anyagnak mindenképpen egy —, ha mester nem jön, a kontár inasra, aki kiváncsi, csinytevő méressél, vagy csak tudni vágvón és ostobán megnyitja a rab szelhetnek bilincsét s maga is ijedez- ve látja aztán a semmi görgeteggé duzzadás sát s rontó útját gyanútlan tájakon.

A gép mesterre vár. Rád vár, vájjon? Leülsz eléje és könnyű futamra lendíted a kezed. Az anyag ébred, a betűk szorgosak és a papírra egy tszó mcsolyodik szelíden: kedves . .. Hat betű s mégis minden és minden, mert igy akartad, mikor ezt a hat betűt vi1 gasztalásodul leírtad s tudva vagy öntudatlan a világot szebbé és tisztábbá tetted vele. Bizd rá ezt a szót a szélrózsás utakra s du- lásba fáradt arcok ránca, meglásd, kegyelmes mosolygások völgye lesz, hogy vissza visszhangozza hozzád: kedves.

Uj papát veszel s szigorúan, ülve rápa'i rancsolod a szavakat: rossz vagy. . . Kilenc betűnyi vád s mindenki, mimten belefér, csak magad maradsz kinn, árván. Fekete tengerár zug körülötted s rengeti tornyodat, melyben — konok rab — immár nem tudsz, mert nem tudtál szeretni És a temérdek ár zajlása közben magányos szírt — hiszed — le vagy a jóság. De lám, a szilajou felcsapó sok taraj mind a te szavaid harsogja vissza, vádból vádat farag és úgy hajítja rád. mint tálkából szökött farkas után a íalka tajtékos s ugv lehet igaz haragját: rossz vagy . . .

Nézed. A könnyű gép sokat tud, érzed. Nézed a pihenő fegyvertárat: betűk értelmetlen, kusza, rendetlen rendben. Különös, titkokat rejtő abrakadbra — s benne a minden jó kincstárának a kulcsa. Valaha megleled?... S szabadj megtalálnod? Szabad-e valaha tudnod, embemyi ember, a szentsége» talányt, amely mindent megold, ami ma zűrzavar, mindent kegyelemmé változtat, ami vád, mosollyá szelídít mindent, ami ma bánat s zsoltárrá rendezi az élet zsivaját? Hiszen, ha megtalálnád, tán le lennél az isten.

Budapest, , HÓBAN JENŐ

hogy „mint a nagy nemzeti katasztrófa túl élői" bizonyítsák, bt*, hogy megérdemelték az | életet, s méltók aira. Az Idő úgyis számon, kéri tői ük ezt, mert egy nemzet megmenekülését a végső pusztulástól nem lehet eliutézni ! egy egyszerű köszönettel. A sors kegyeire rá kell szolgálni. Az Ilyen köszönetét túlszárnyaló „sorsszclgálatol“ mi, magyarok nagyon jól îs- j I merjük, mert nem egyszer történt meg már népünk életében, hogy megkongatták felet1 j tünk a sorsharangot s olyankor íróink „szel. j lemi honfoglalása“ vívta ki elismertetésünket Bármennyire Is nagy a francia szeltem, ezen a téren csak tőlünk tanulhat Lenormand tanúsága szerint a francia nép tanulni is akar sorstragédiájából. Igaz, nem tőlünk, hanem híven önmagához, saját magától akar tanulni. I Jó tanítót, választott s ez sokakat megnyug1 I tat . . .

BQURDET UJ DARABJA

Edouard Baurdet neve nem ismeretlen a magyar szmházbajáró elolt. Sok színházi siker fűződik a nevéhez, igJJ például a jelenlegi évadban a Vígszínházban előadott Esküvő" című vígjátéké is.

A rutinos párisi szerző uj dar áh jónak címe „Az apa'. A háromfelvonásos jár \ Iákban, mely Yvonne Printemps-al nagy j sikert aratott a párisi bemutatón, egy kii- j l'ónös lélektani problémát vitt színpadra Baurdet. Egy illúziónak á széthullását vitte színre.A darab „hőse“ meg sem jelenik , a színen, mert halott. Emléke azonban ott i él és hat az ulódok között. író volt ez az ember és leánya, aki határtalanul szerette,

\ zsenit látott benne. Emlékét annyira őrzi és tiszteli, hogy feleségül csak ahhoz akar menni, akiben felfedezi apja szellemét. Ez könnyen megtörténhetik, mert kérője éppen az apának törvénytelen gyermeke, illetve a leánynak mostoha féltestvére. A darab i'égére azonban kiderül, hogy egyi- i küknek sincs köze a határtalanul szeretett I „apróhoz“ s ‘gij a darab őr illúzióját vesz- I tett ember keserű fintorával végződik.

A párisi sajtó híradása szerint n darab I igen nagy sikert aratott.

I NYUGATI! ŐRJÁRAT

MARC BÉR'S ARD, az u j Goncourf-di- jas, színdarabot irt. Cime: Les Voix (Hangok).

MÉG EMLÉKEZETES a multévi könyvna. ' pókról, hogy SZABÓ ZOLTÁN „Szerelmes földrajz“ címmel egy olyan könyvet jelentetett meg, amelyben a magyar táj irodalmi visszhangjait gyűjtötte össze. Hasonló céllal jelent meg most egy könyv Parisban, mely a j francia táj irodalmi vonatkozásait tárgyai ia.

Az érdekes könyv szerzője Auguste Dupony. i Cime: „A francia irodalom földrajza.“

dideregve a seprűkkel. ' t

— Ato, no, Pisti — intem s amint észreveszi, hogy ellene fordulok, nem is enged szóhoz jutni.

— Olyan lönne, mint ott, testvérorszagban.

Élénk képzeletével már ki is tuszkolta az

urakat az utcára havat lapátolni, az országutakra sáncolni, az ármentesitő töltésekre nyulgátakat kötni, télen a Dunán légtorlaszokat robbantani.

_— Tévedsz, Pisti, Finn testvéreinknél nincs aki az ablaküvegen keresztül nézné mások munkáját. Te azt szeretned, hogy a mai urak végezzék a te dolgodat, le pedig nem vállalnád az ok munkáját, az irodák elhasznált levegőjét, sárgult iratcsomók fojtó porát s egy-egy pörsencsnyi mitugrálsz főnök gyilkos zsaru okoskodását.

Ámulva néz rám, mintha kérdezné: miből találtam ki a gondolatát.

Azt javasoltad nekem, hozzuk ide finn testvéreinket, éljünk együtt ezután ezen a jó magyar földön. Ez lehetetlen; nem hagyják el házaikat és hazájukat. De az életükből elhozhatjuk, ami rendkívül szép. így például azt is, hogy ne legyenek nálunk ki- I sebb urak és nagyobb urak, csak olyan em- 1 berek, akikre a haza több, vagy kevesebb felelősséget osztott. Akkor majd nem fog senki az „urak“ helyébe kívánkozni. Nem vágyakozik senki a helycserére, hogy azután ő parancsolgasson s más dolgozzék. Mindenkinek dolgoznia kell, ahova az élet állította s ahova képességeivel, munkájával felküzdi magát.

Lehajtott fejjel hallgatta meg az utolsó szavakat; úgy érezte, hogy leckéztetem. Megsimogatom szélcsipte arcocskáját. Hálásan csillan rám a tekintete. Veszi a süvegét. Elgondol gozva kimegy. Bizonytalan lépésekkel kopog végig a tornácon, ki az udvarra, az istálló felé.

Visszaülök az írógépemhez, befejezni a megkezdett munkát. Pisti, amint meghallja a sürü kopogtatást, fürge mozdulattal falapátot vesz a kezébe és vígan fütyörészve kezdi eltakarítani az udvarról a lucskos havat. Kék szemével hunyorog a napfényben, lopva az ablakom felé tekint, mintha olyasmit mondana, hogy mi ketten bizonyosan elvé- I gezzük a magunk munkáját, akkor is, ha 1 egyesk henyélnek. 8