Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-09 / 31. szám

“.1>Í j X o E x t ♦- r n üt v J 2■ á --'h .í k ő:, Y v r A H a BUDAPEST ^ PítrlHfflenf KEDD, 1943 február 9. ■Ä? g#>tt LXIV. évfófrain, 31. szám. jfSSÉÚ wtwmp wr ÁRA 12 FILLÉR a Szerkeszfőseg és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I.em. Telef.; 11—09. Nyomda: Egye- tein-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 flLflPIIOIIIS: Bű RT Hl MIKLÓS A szászok Magyarországon írta: Z&THURECZKY GYULA A második világháború szörnyű kataklizmájából vajúdik megszületé­se felé az uj világ. Formátlan még és szinte kitapinthajtaílan, de akara­tunk feléje az, hogy hasonlatos le­gyen mihozzánk. Törvénye a történe­lemnek, hogy megszakithaíatlan és lia néha láthatatlan szálakkal is, de minden egymásba kapcsolódik. Akar­juk tehát az újat, mert újjászületünk benne, de mi magunk akarunk lenni íz újjászületettek. Nemcsak jogunk ez, hanem kötelességünk is. Kötelessé­günk az egésszel szemben, amelynek részei vagyunk és amely belölünk alakul meg. Figyelemremélíó&n. szö­gezi le ezt az álláspontot Ernst Krieck, a „Berlin Roma Tokio“ cimü folyóirat legutóbbi számában, ahol többek kö* zott a következőket irja: „Van egy egységes eszme, amely a második vi­lágháborút világforradalommá avat­ja, de ez semmi esetre sem egyforma, valamennyi népre alkalmazható sé­ma, iehát a hármas szövetség hatal­mainak szellemi imperializmusát sem jelenti, amelynek nevében má­sok számára eszmei mértékké és mások fölött szellemi uralkodókká tehetnék magukat. Ezt már a fajiság kölcsönös elismerése sem engedi meg: a fajok gyökeresek és nem ki­viteli áruk. Hivatását minden nép a maga módján tölti be és miután a hivatások eszmeileg egybehangzóak, a vezető hatalmak közösségre jut­nak, amelynek keretében mindegyik a maga módján és a maga képessé­geihez mérten tölti be hivatását. Ebbe a közösségbe lépnek be mind­azok a népek, akik a háromhataloin- mal ugyanafelé a cél felé menetel­nek.“ Ha tehát egyszerű szavakra íorditjuk le ezt az eszmemenetet, úgy annak végső eredményeképpen kimondhatjuk, hogy hivatásunkat a jelenlegi és jövőbeni Európában csak magyarul és magyarokként tölthet­jük be. Lényegében erről a témáról nyílt megtisztelő alkalom számomra a kö­zelmúltban Besztercén, a szász nép­csoport vezetőségének meghívására, szász honfitársaink előtt beszélhetni. Az ok, ami ennek az előadásnak megtartását eredményezte, mindkét részről azonos volt és beleillett ma­radéktalanul a fentebb jelzett téma­körbe: újból megtalálni a magyar bi­rodalmi élet lehetőségeit, azaz ezút­tal a magyarok és szászok között tel­jes megértést és barátságot. Az elő' adás megtartási lehetőségének pusz­ta ténye, valamint a szász részről ér­kező visszhang kétségkívül azt mu­tatja, hogy a testvéri együttélésre irá­nyuló szándék mindkét részről ma­radéktalanul fennforog és igy köl­csönös jóreménységgel folytatható a megkezdett tevékenység. Ámi e cikk megírására késztet, az a Kolozsváron megjelenő Deutsche Zeitung legutóbbi számában vezető helyen közzétett reflexió előadásom­mal kapcsolatban. A cikkíró teljes egészében átértette előadásom célját: a 22 éven át tőlünk elszakadt szász* Sággal ismertetni elsősorban a fiatal magyarság életi átás át, küzdelmei! és céljait. Ebben a tekintetben a leg­melegebb a visszhang, csupán egy történeti hipper"« T vocsoT*bnA fejez ki aggályokat és azt merésznek mondja. A cikkírónak, sajnos, nem áliott módomban előadásom szósze­rinti szövegét írásban rendelkezésre bocsátásiam és egy helyen ő is meg­jegyzi cikkében, hogy a szükségkép­pen rendkívül összevont előadást kissé nehéz volt követni. így tűnhe­tik számára merésznek a hipotézis, amelynek azonban feltételes módját nem vette figyelembe. A hipotézis ugyanis szószerint a következőkép hangzik: „Ha mi magyarok valóban ellenségei lettünk volna nemzetisé­geinknek, ha igazán akartunk volna asszimilálni, ha igazán akartunk vol­na elnyomni, akkor ezen a földön so­hasem születhetett volna meg Nagy- rom ánia, akkor nem jöhetett volna létre Jugoszlávia, nem létezne ma Szlovákia, nem volna a Dunántúlon ma nagy német népcsoport és talán csak néhány rom mesélne arról, hogy itt Erdélyben valaha szászok is él­tek.“ Ilyen fogalmazásban ez a tétel tehát aligha mondható határozott ál­lításnak és bár helyessége fölött vi­tatkozni lehet, az is kétségtelen, hogy amennyiben, az egyik oldalon fennforogtak volna a feltételek, úgy azok következményei a másik olda­lon valószínűen érezhetőek lettek volna, még abban az esetben is, ha a magyarság a nemzetiségellenes útra csak a nemzetiségi eszme kiteljese­dése idején, azaz a XIX. század so­rán lép. A cikkíró a cikk utolsó bekezdésé­ben azzal a kívánsággal lép a ma­gyarság elé, hogy az ne csak negatí­vumokban, hanem pozitiv formában és fenntartás nélkül ismerje el, hogy a szászság, amely ad retinentíam co­Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁ.LLA1 AT* Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: Î hóra 3.20 negyedévre 9.20, íélévr* 18.40, egy évre 36.f­MBBW rónám telepíttetett le Erdélyben, en­nek a hivatásnak mindig eleget tett, azaz cselekvőén volt épitője a szent* istváni gondolatnak és a birodalom­nak. Rendkívüli ölömmel és meg­nyugvással fogadjuk ezt a kétségkí­vül illetékes szász helyről érkező kí­vánságot, ami lényegében messze túlmegy a szászság és általában a Magyarországon élő németség min­den eddigi, a magyar állammal szembeni lojális megnyilatkozásán. Az erőszakkal elszakított testvér kér helyet ismét az atyai házban. Hitval­lást tesznek amellett, hogy épitői és ezzel birtokosai a honnak, amelyben ezután is élni akarnak. ígéret ez a kívánság arranézve, hogy az erdélyi szászság, Szent István jogara alatt, az Ő birodalmában kiván változatlan hűséggel és odaadással élni. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a ma­gyar közvélemény felé nem hiába hangzott el ez a kívánság. Az arcvonal több szakaszán ellentámadásba lendültek a németek A szovjetnél? nem sikerült elvágni a kaukázusi német hadsereget. Meghiúsult a szovjet átkelési kísérlete a Doneeen Rommel visszavetette az angolok támadásait A NOVOROSSZ1JSZK vidéken patra- szállt szovjetetek megsemmisítése után a né­met hadijelentés helyi jelentőségűnek nevezi a kaukázusi fronton folyó harcokat. Ezzel minden bizonnyal azt akarja kifejteni, hogy a déli német haderőcsoport által végrehajt- tott kiürítő mozdulat az alsó Don és a Kan- I kázus között elterülő térségben lényegében I bejejeződött. Ennek a csoportnak sikerült elérnie a rosztovi és a Taman-félszigeti híd­főket. Az a ]elentős német erucsoport, amely 1 eddig a hoszu kaukázusi fronton állott, ma lényegében érintetlen, uj feladatok elvégzé­sére rendelkezésre áll a német hadvezető­ségnek. Az ellenfélnek tehát nem sikerült a Dcmtól keletre és délre meginduló támadó műveleteivel elvágni az erőcsoportot. Miköz­ben a 7 aman-fél sziget előtti német hídfő­állás a A' ovo ix) ss z ij sz ki ól kiinduló és az alsó Kubánon át futó fronttal bidfőszerüen kelet, felé halad és Novorosszijszkot, Anapát és Krasznodart magák azárja a rosztovi híd­főt -- itt van ma az egységes német keleti fiont déli sarkpontja — dél felé a Don-tor- kolat vidéke határolja. A déli szárny harci tevékenységének befejeztével az orosz offen- ziva súlypontja mind kivehetőbben a déli front északi szakaszára tolódik el. A középső és felső Donee vidékén és tovább északra, az Oszkoltól nyugatra erős nyomást fejt ki a szovjet és itt elkeseredett elhárító harcok folynak. A szovjet itt át akarja törni a né­met védelmi frontot, hogy a Doncc-kauyar- ban lévő német állásokat észak felől átka­rolja és felgöngyölje. CHURCH!LL néhány órával Angliába való érkezése után tanácskozásra hívta össze az angol kormány legfontosabb tagjait. Je­lentést lett megbeszéléseinek eredményiről. A közeli napokban a király is fogadja. Chnr- chillnek hazatérése óla a londoni sajtó rész­leteket közöl a miniszterelnök casablareai, adanai, kairói, tripoliszi és algíri látogatásai­ról. A katonai természtii megbeszélésekről egyik lap sem közölhet semmit, sőt célzásokat tesznek arra is, hogy Churchill alsóházi be­számolója sens fog kiterjedni a katonai ter­mészetű kérdésekre. A titkolódzás annyira megy, hogy az egyik jelentés szerint a sze­mélyiségek ama névsorából, amely eddig Churchill tárgyalásaival kapcsolatban a la­pokban szerepelt,' egyesek kimaradnak és ezek a nevek majd csak később kerülnek nyilvánosság ra. Visszaverték a Donee jegén benyomulást kísértő bolsevistákat BERLIN, február 9. (MTI—Interinf.) A német és a szövetséges csapatok Szapo­rodó és lendületes ellentámadásai a keleti harctér déli gyújtópontján újra megerő­sítették az ellenállás területét, úgyhogy a boisevikiek vasárnap kénytelenek voltak néhány mcllékszakaszon tehermentesítő hadműveletet kezdeni. Valamennyi táma­dásukat súlyos és sikeres elhárító harcok­ban a szovjet csapatoknak okozott érzé­keny veszteségekkel visszavertük. Meghiú­sultak azok a kísérleteik, amelyekkel a Donee-folyó alsó folyása mentén — ahol először léptek fel igen erős kötelékekkel — főleg oldalozó hadművelettel a szom­szédos északi és déli állásokat akarták meglazítani­Mindjobban kitűnik a németek keméhv és szívós ellenállása. valamint lendületes ellentámadása, amely ezen a nagv terüle­ten a védelmi szakaszok megerősítésére vezetett. A Kaukázus nyugati részén a bolseví- kifcknek u nélftet és a szövetséges csapa­tok hátába végrehajtott és kudarcot vallott partraszálló vállalkozása a végéhei köze­ledik. Eddi* 31 harckocsit zsákmányol­tunk. A halottak száma tübbszá/. Az Al- Imrszakaszon ismét visszavertük ellentá* Áradásokkal a Szovjet gyengébb erőit, amelyek kelet felé mélyen visszahúzódtak. Ez az ellentámadás jelentős területi nye­reséget eredményezett javukra A Donee és a Don közöU a bolsevisták nagy készülődés ulán erős csapatokkal tá­madtak, hogy a nyugati parton megvessék a lábukat. A német ellentámadások a Do­nee jegén át benyomult bolsevistákat, aki­ket a német géppuskátiiz atnugyis megti­zedelt, a más parti szakaszokon átszivár­góit kisebb eröcsoportokkal együtt vissza- szorítottuk keletre. A szomszédos északi szakaszon a bolsevikiek egy egész lövész- ezredet, amely a reggeli derengésben átha­tolt a folyón, körülvettük és néhány em­ber hijján megsemmisítettük. AZ OSZKOLI SZAKASZON MÉG TART A SZOVJETTÁ - MADÁS BERLIN, február 9. (MID A Füh­rer főhadiszállásáról jelenti a véderő főparancsnoksága: A kaukázusi arcvonalon helyijel- legü harcok folytak. A február 5-én Xovorosszijszktól délnyugatra pari­ra tett szovjetorők megsemmisítése során összesen 31 páncélost pusztí­tottunk el. Egy szovjetezredet., amely a hajnali szürkületben átlépett a Doneeen, ellentámadással megsem­misítettünk. A Donee középső folyá­sánál és az oszkoli szakasztól nyu­gatra a szovjetcsapatok erős páncélos kötelékeikkel folytatták dühös tá­madásaikat, amelyeket kemény har­cokban visszavertünk. Erős harcire­pülő kötelékek, bár az, időjárás ked­vezőtlen volt, hatásos támadásokat folytattak az ellenség menetoszl.opai és csapat táborai ellen. A csatarepü­lők eredményesen avatkoztak he a földi harcokba. A Ladoga-tót ól délin az ellenség megújított támadásai eredtnénytelő­liek maradtak és azokat részben mar a készenléti állásokban szétvertük Saját ellentámadásunk alkalmából egyetlen ezred arc vonal a előtt 400 el esett bolseviki holttestét számlálták meg. DÉLANGLIAI KIKÖTŐVÁROST BOMBÁZTAK A NÉMETEK BERLIN- február . 9. (MTI- D!\T>) V hétfőre virradó éjjel néhány zavaré repü­lőgép bombákat dobott le Nyngjit-iVúncv- ország területére, amelyek épületkár k.it okoztak. A német harciwpiitogépek og\ délangliai kikötővárost támadóik meg. \z Atlanti-óceán francia partok ellem táma­dása során eddig! jelen léinek szerint az el­lenség három bombázót vesztett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom