Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-08 / 30. szám

# \ Ití 3 febru ár &. ELLENZÉS Pfagirsr iparosaink a fson­wédakérí Hogyan szervezte mag a hadbavonult iparosok hozsátariozől nak segély az é$ét a ko '.oztwéri Ipartestületit — Ipirosfáriadaí műnk minden egyes ísgja kiveszi részét az áldosatkészségbö l Hogyan hozza össze a segélyezés­hez szükséges összegeket az Ipartes- t üli et ? I párost ársad a I mu n k t agj a i át - érezték a fronton küzdő társsaikkal szembeni kötelezettségeiket és havi megajánlásokkal életrehivták a se- ' gályái apót. A Női Bajtársi Szolgálat j országszerte egyedülálló a maga ne­mében. A kolozsvári Ipart es füllet el­sőnek ismerte fel az összes hasonló alakulatok közül annak fontosságát, hogy ebben a munkában a hölgy tár­sadalom is ki kell vegye részét. Az Ipart est illet vezetősége felkérte az 1 p arosegy let hol gyvál ászt mán y át, természetbeni segélyt folyósít. Ha azt állapítja meg a bizottság, hogy kér­vényező ’helyzetét felül kell vizs­gálni, úgy a Női Bajtársi Szolgálat utján beszerzi az adatokat. A fron­ton küzdő iparosok feleségének havi 40 pengő 'támogatást folyósít az Ipar- testület. Az ország területén katonai szolgálatot teljesítő iparosok felesé­Ä Női Bajtársi Szolgálat munkája Beszédes számok Érdemes néhány számszerű acjatot is felsorolni az eddig elért eredmé­nyekről . Havi megajánlásokból 1042 május 1-től 1943 január vétjéig 37.813 P 40 filiér folyt be az Ipartesíüietek pénztárába a hadbavonuitak segé­lyezésére. Ebből eddig kifizettek 31.9S7 .pengőt. Eddig 2G3 liadbavonult iparos családját segélyezte az ípartestüleí. lg® fele­ség és 240 gyermek részesült se­gélyben. Az állandóan segélyezet­tek száma havonta 70—80 család. Ezenkívül ugyancsak a Női Bajtársi Szolgálat munkájának eredménye­képpen 1663 pengőt fordítottak a honvédség téli felszerelésére és a se­besült katonák karácsonyi megaján­dékozására. Maga az Ipartestület és az elöljáróság a honvédek téli felsze­relésére 2-964 pengőt juttatott. A szakosztályok tagjai külön is hozzá­járullak a nemzeti öntudatot bizo- nyitó adakozáshoz. A szűcsök 11.000 cigarettát gyűjtöttek össze a honvé­Kövessiik a példái! Azért soroltam fel ilyen részlete­sen ezeket a statisztikai adatokat, mert a számok mögött a magyar szív dbbbanását, a magyar kisember lelkének áldozatos bajtársi együtt­érzését érzékelhetjük. Olyan erőt képvisel társadalmunkban a ma­gyar iparosság, amelyre az élet leg­nehezebb megpróbáltatásai között is biztosan számíthatunk. Álljon itt be­fejezésül Demeter Ferenc ipartestü­leti elnök nyilatkozata, aki a követ­kezőkben foglalta össze az Ipartes­tület további célkitűzéseit. — Igyekezni fogunk a jövőben még VÉGII JÓZSEF. geinek 30 pengőt, idékieknek 20 pen­gőt. A gyermekek után ennek az ösz- sze.gn.ek 40 százalékát folyósítják- így tehát egy otgy érmék es család az Ipartestuiettől havonta 120 pengőt Kap a hatóságok a,hal folyósított, se­gélyen kívül- Ezt az összeget mind­addig kiutalja az Ipartest illet, amíg a családfő kato.uai szolgálatot telje­sít. A természetbeni segélyt úgy old­ják meg, hogy yoinloskódnak a hadbavonult ipa­ros műhelyének fenntartásáról. Ha az iparosnak nincs segédje, úgy ve­zetőt jelölnek ki a műhely számára, aki a lehetőség határain belül gon­doskodik a műhely zökkenőmentes munkájáról. hogy a bajtársi szolgálat megszerve­zésénél vegye át a vezető szerepet. Minden szakosztálynak megvan a maga külön hölgyválasztmánya, amely összeírta a megajánlásokat és részben a megajánlott összegek ösz- szegyüjtését is elvégzi. A Női Baj­társi Szolgálat, amelynek élén Rácz Mihályné és Demeter Ferencné álla­nak, az Ipartestület vezetőségével karöltve végzi a hadbavonuitak hoz­zátartozóinak támogatására irányuló munkát, amelyből minden magyar iparos asszony kiveszi a részét. eleknek, a bádogosok 200 pengő érté­kű téli ruhát, a mészárosok 10.000 cigarettát. Mindezek a tételek az ipa­rosok egyéni adományai, a szakosz­tályok külön járultak hozzá az ada­kozáshoz. Az öreg iparosok között karácsony­kor 4100 pengőt osztott ki az Ipar­testület. Az oroszhegyi tüzkárosul- tak felsegélyezésére és más jótékony- célú akciókra ezerötszáz pengőt ado­mányoztak. A Főméit óságu Asszony akciójához az Ipartestület és a Baj­társi Szolgálat ezer pengővel járult hozá. A husiparosok szakosztálya 1152 pengőt fizetett be a kormányzó hitvesének akciójára. Az iparosokból álló ,,Huszas asztaltársaság“ 370, a „Szenzációs asztaltársaság“ 100 pen­gővel járult hozzá a gyűjtéshez. Ezenkívül minden iparos anyagi kö­rülményeihez mérten egyénileg is megtette kötelességét, úgyhogy az iparosok hozzájárulása lo—20.000 pengőre becsülhetők. A Női Bajtársi Szolgálat a kolozsvári tábori kórház hőpárna-akciójához 80—100 párnát juttatott. tovább fejleszteni jótékonysági moz­galmainkat, mert ez az iparosság magyar öntudatáról és egységéről tosz tanúságot. Ila 1918-ban is igy lettünk volna megszervezve és min­denki igy megtette volna kötelessé­gét, úgy nem szakad ránk az idegen uralom keserves 22 esztendeje. Ennek a nyilatkozatnak igazságát minden magyar embernek át kell ér­zem. És lia erősíteni akarjuk nem­zetünket: kövessük iparosaink min­den elismerést megérdemlő példáját. KOLOZSVÁR, február 8. Hosszas beszélgetést folytattam a napokban i város időszerű kérdéseiről dr. Kel.edy Tibor polgármesterre]. ürömmel és elégtétellel hallottam, hogy a polgár­mester milyen elismerőleg emléke­zett ineg a kolozsvári magyar iparo­sok áldozatkészségéiül. A polgármes­ter a városvezetés ezernyi gondja kö­zött is szükségesnek tartotta, hogy a kolozsvári magyar iparosok példa­adására felhívja a figyelmet. Magyar iparosaink az idegen uralom 22 esz­tendeje alatt is mindig bizonyságot tetteik nemzeti érzéüskrőíi és öntuda­tos magyarságukról. Pedig annakide­jén nemhiába mondották róluk, hogy „haldoklik a kisipar“. A román ál­lamhatalom tisztában volt azzal, hogy az iparos-tömegek a magyarság egyik legfontosabb védőbástyáját ké­pezik. Mindent elkövettek tehát a magyar iparosok meggyengítésére. Először jogi intézkedésekkel igyekez­tek rést ütni az iparosok szervezett­ségén. 'Megszüntették az Ipartestüle­teket, amelyeknek irányítása jórészt magyar kezekben volt. Az adókiveté­seknél olyan magas közterhekkel sújtották a kisiparosokat, hogy na­gyon sóban kénytelenek voltak be­adni iparengedélyüket. Végül a ro­mán elem segélyezése címén óriási összegeket utaltak ki. a román ipa­rosok számára, műhelyeiket- a leg­modernebbül berendezték, hogy ez­által könnyebben versenyezhessenek a szakképzett magyar iparosokkal. MAGYAR IPAROSAINK ÁL­DÓ ZATKÉSZSüGE A felszabadulás óta -a magyar ál­lam a lehetőségek keretei között az iparosok segítségére sietett. Minde­nekelőtt visszaállít ott a az ipartestü­letiek autonómiáját és lehetőséget te­remtett uj iparos egzisztenciák meg­teremtésére. Nem kell azonban azt hinni, hogy a magyar iparos élete egyik napról a másikra gondtalanná vált. Számolni kell a háborús viszo­nyokkal, az anyaghiánnyal és az utánpótlás nehézségeivel. Iparosaink tehát korántsem jutottak el a háború előtti idők életnívójához. És még évekre van szükség, amíg az ipart élet ismét a régi kerékvágásba jut... Ez a rövid összefoglalás nem ad­hat összefoglaló helyzetképet az ipa­ros-kérdésekről. Azért tartottam azonban szükségesnek, hogy az ipa­rosság kisebbségi küzdelmeit újra emlékezetbe idézzem, mert igy annál jobban méltányolhatjuk azt az öntu­datos áldozatkészséget, amellyel jó­tékony céljaink és elsősorban a had­bavonuitak hozzá tartozóinak felse­gélyezésének ügyét szolgálják. „AMIT TESZÜNK — MAGYAR KÖTELESSÉG!“ Amikor Demeter Ferenc ipartestü­leti elnöknek elmondottam, hogy a polgármester hívta fel figyelimemet a kisiparosok segélyintézményeire, olyan választ kaptam, amely méltó a magyar kisiparosok múltjához. — Nagyon örülök, hogy a polgár­mester ur -elismeréssel van a mun­kánk iránt. De szeretném hangsú­lyozni, hogy segélyzőakcióQnkkai egyetlen iparos sem akart különle­ges érdemeket szerezni magának. Úgy érezzük, hogy amit teszünk, ma­gyar kötelesség és az volna helyes, ha magyar életünk minden vonalán ez a szellem érvényesülne. Részletes félvilágositást kérek ez­után: hogyan történik a Ifadbavonult iparosok családtagjainak segélyezé­se. Érdemes részletesen ismertetni az Ipartestület megvalósításait. A had- bavouiiilt iparos hozzátartozója je­lentkezik az Ipartestület vezetőségé­nél. Itt bizottság vizsgálja felüli, hogy mennyiben és milyen segélyre szo­rul. Az Ipartost.ü.1 e* pénzbeli „vagy Beszélgetés lánbsscd, KOLOZSVÁR, február 8. (Az Ellenzék :munkatársától.) Két rendkívül örvendetes iro­dalmi eseményre figyelhetett fel legutóbb az igaz és örök szépért, a hamisítatlan mik é- szetért és színtiszta költészetért a mostani ir­tózatos világégés közepette is lelkesedni és rajongani tudó magyar közönség. És milyen jóleső érzés, hogy ez a mai döbbenetesen si­vár életünket napsugárként bearanyozó két jelentős esemény két erdélyi iró nevéhez fű­ződik. Nem véletlen ez, Inkább talán örök törvényszerűség. A valahol nagyon mélyen elrejtett üdítő és kristálytiszta, örök és ki­apadhatatlan forrásként csobogó, semmihez nem hasonlítható erdélyi lelkiségnek megmá­a HpU'á-filfn fâszeifyiaţi'zd sithatatlan, ' sajátos törvényszerűsége. Nem is lehetett volna másként. E két esemény nyo­mán tisztán, világosan, félreérthetetlenül érezni az annyit vitatott, de igazában soha megnemértett erdélyi lelkiséget, Erdély sziv- dobbanását. A közelmúltban Tamási Áron „Csalóka szivárvány“-ának gyönyörű kóltöi- sége ejtett ámulatba, most pedig Nyíró Jó­zsef filmje, az „Emberek a havason“ csinált olyan parázs forradalmat a fővárosban* a kö­zönség körében, a sajtóban, hogy csak úgy reng tőle egész eddigi magyar filmgyártásunk. A ,,Csalóka szivárvány“ kolozsvári bemuta­tója bebizonyította, hogy a színpadhoz első­sorban és mégiscsak írónak van a legtöbb S köze. Nyíró József filmje pedig mindennél többet mondó igazolása annak, hogy harmat- tiszta költészetet is lehet f ihnen teni. Igaz örömmel és bcddogságérzcttel kv s/öntjük e két Jelenséget, am,elvnek tiszta lángjától hosszas tesped.es után újból kigyult, kifényesedett a magyar irodalom égboltoza­ta . .. * De nézzünk egy pillanatra e két jelenség mögé. Mi is volt, mi is történt e két nagy n odaírni siker kirobbanását megelőzőleg? Mi­ért kellett a Tamási-darabnak meg nem ér­téstel és közönnyel találkoznia a budapesti bemutatón és miért nem akadt egyetlen pénz­ember, egyetlen producer sem a Nyirő-jdm elkészítésére? A „Csalóka szivárványeseté­ben megoldódott már azóta az egész rejtély s ezúttal nem akarunk újból kitérni rá. Meg­elégszünk mindössze annak megállapításával, hogy a darab szépsége fölötti elragadtatásunk azóta csak fokozódott s az előző megnemér- tést és közönyt a siker váltotta fel. Különös azonban az, hogy Tarnási Áront ezen az utón — ha nem is ugyanolyan formában —, de Nyirőnek is követnie kellett. Régen, hosszú évekkel ezelőtt, még az idegen uralom ide­jén, erdélyi magányában egyik elbeszéléséből, amely a „Havasok népe“ című kötetében je­lent meg, megírta a „Jézusfaragó ember“ cí­mű színdarabját. Ennek a színdarabnak alap­gondolatából született meg aztán később a film, az ,,Emberek a havason“. Fiatal, alig 28 éves, tehetséges magyar ren­dező társult Nyirő József mellé s együtt ír­ták és beszélték ,meg a forgatókönyvet. Igen ám, de ebből a forgatókönyvből hiányzott a vezérigazgató, a gépirókisasszor.y, a démon, a trükk, és mindaz a sablpn, amely, sajnos, elengedhetetlen kelléke volt eddig minden olyan filmnek, amelyért két kézzel kapkod­tak a pénzemberek. Ehelyett volt a forgató- könyvben erdő, mező, csobogó patak kristály­tiszta vizében ficánkoló kis hal, sudár fenyő ragyogó tiszta havasi táj, egyszerű havasi emberek, a maguk szegény, de nagyon emberi sorsával, munkájával, küzködésévei. egyszó­val: maga a természet és az ember! És mind­ezen felül a költészet ragyogó tisztasága aranyozta be ezt a forgatókönyvet. Csak pénz kellett volna hozzá. S ez az, ami elmaradt. Az ok nyilván ez volt: kinek kell a havasi táj, kinek kellenek a havasi emberek életbo­nyodalmai a mai modern világban? Lehet eb­ből siker? És ekkor, ekkor történt meg a csoda. Pénz, műterem, sztár nem volt, de volt lélek és szív, volt néhány lelkes fiatalember, eddig még névtelen, ismeretlen. Összeálltak, hónuk alá vették a forgatókönyvet, cókmókokat s kölcsönvett kis pénzzel, amiből talán az ita- zásra is alig jutott, leutaztak Erdélybe, a ha­vasokba, a Gyű'kos-tó tájára Szőts István, a rendező maga mellé vette a szintén fiatal 'Fe­kete Ferencet, a fényképész-operatőrt és Gör­be Jánost, a kolozsvári Nemzeti Színház fia­tal, tehetséges színészét. Sztárgázsit persze senkinek sem tudtak volna adni, igy hát a női főszerepre is fiatal, ismeretlen tehetséget, Szellay Alicet választották s a másik fősze­repre Bibary Józsefet. És elindult a kis cso­port. Izzó lelkesedéssel, határtalan hittel és bizakodással. — Ezt a filmet mégis meg fog­juk csinálni! — ez volt a jelszavuk. S egy-két nap múlva már ott volt a kis csoport a havasok tetején, a Gyilkos-tó tájé­kán. És megkezdődött a munka... * Görbe Jánossal beszélünk, a film főszerep­lőjével. Hadd mondja el ő, hogyan is ké­szült cl ez a film? Közvetlenül, de szivhez- szotó egyszerűséggel, kedvesen mondja el sor­jában a dolog történetét, — Úgy volt, hogy senkitől nem kérdez­tünk mi semmit — magyarázza Görbe Já­nos. — Mindenikiink bízott a másikban és egy kicsit saját magában is. A filmsztárokat gépkocsikkal viszik ki a külső felvételek szín­helyére, mi bizony gyalog mentünk. Hosszú, fárasztó kilométereket tettünk meg meredek sziklás utakon, felkeltünk hajnali négy óra­kor, hogy napfelkeltekor célnál legyünk, az­tán ... ott fönt a hegycsúcson vártuk a felkelő napot. Ha közben beborult az ég s a nap nem ragyogott ki, órákon át vártunk, ott kint reggeliztünk s végül is eredmény nélkül, anél­kül, hogy egyetlen felvételt is csinálhattunk volna, visszatértünk. Másnap újból elölről kezdtük. Aztán meg szükség volt olyan fel­vételre is, amikor az egész Gyilkos-tó fölött köd pára terjeng. Akkor meg arra kellett vá­rakozni, de soha egy pillanatra meg nem untuk, ellenkezőleg: kunt a havason is vala­mi nagyon nagy melegség áradott bennünk. I dini kellett volna, hogyan cipelte például Tekete Ferenc, az operatőr a nehéz fény­képész eszközeit. Szőcs István a rendező, kellékeit, Szellay Alice a rubin és egész fel­szerelését s jómagam is BiJ:ary Józseffel együtt a magunk bőröndjeit. — Ott kunt aztán már várt • havas né­pe. Azok, akikre szükségünk volt még a fel­vételeknél, Egyszerű havasi székely embe­rek voltak azok s nagyon össztbarátkoziunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom